Egyetértés, 1877. április (11. évfolyam, 78-102. szám)
1877-04-08 / 83. szám
hogy észrevették, miszerint a kártyának, mellyel játszik, mind a két lapjára a háború van festve. Mint újabban értesülünk, való ugyan, hogy a jegyzőkönyv aláírása után tartott konferencián az osztrák-magyar, és a német nagykövet nem voltak jelen, de az is bizonyos, hogy a jegyzőkönyv aláírásakor nemcsak Anglia és Olaszország, hanem a többi nagyhatalom részéről is létettek a jegyzőkönyv tartalmát megszorító, s az orosz tervek kártyavárát halomra döntő nyilatkozatok. Mint Konstantinápolyból távirják, a porta hétfőn válaszol szóbelileg a hatalmak ügyviselőinek a jegyzőkönyvre nézve, s azután e választ körjegyzékben is megküldi a kormányoknak, de már előre tudhatjuk, hogy a válasz miként fog hangzani. Tudjuk ugyanis, hogy a török kormány a jegyzőkönyvet a parlament elé terjeszti s ennek határozata értelmében fog válaszolni. A parlament azonban már a föliratban is kimondta, hogy idegen beavatkozást az ottomán nemzet nem fog megengedni s ez elhatározása mellett kész föláldozni életét és vagyonát. Alig hihető tehát, hogy az e tárgyban hozandó újabb határozat máskép üssön ki, s így csakhamar bekövetkezik azon időpont, melyben az orosz ultimátum fenyegetése ténnyé, a biztosítottnak állított béke háborúvá, de ugyanekkor az aláirt jegyzőkönyv a hatalmak nyilatkozatai értelmében semmivé váland. * Háborús hírek. Daczára a Londonban aláirt jegyzőkönyvben a békére nézve kifejezett várakozásoknak, úgy az orosz, mint a török birodalom azon területéről, melyek az esetőleges harcztér közelében vannak s a hadműveletek kiindulási pontjait képezendik, mind sűrűbben érkeznek oly tudósítások, melyek az ellenségeskedések mielőbbi megkezdődését gyaníttatják, így például az orosz déli hadsereg köréből a következőket írják: Miklós nagyherczeg befejezte 12 napig tartó közszemléjét s igen meg van vele elégedve, habár még mindig törekszik javításokat tenni, így a reserve zászlóaljak mozgósítását is elrendelték. Ezek, számra nézve 46-an, Bessarabiába küldettek, hogy innen esetleg Romániába menjenek át. sereg legnagyobb része Berdan-fegyverekkel láttatott el. A nagyherczeg 14-én fog Bessarábiába indulni s állítják, miszerint ezen inspectió volna a kezdete a hadi mozgalmaknak. A mozgósítás megszüntetésére átalában semmi jel. Ellenkezőleg Bender, Tiraspol s Olviopolnál mindennemű hadiszerek vannnak fölhalmozva. Az ukrajnai reservisták szakadatlanul a Pruth felé vezettetnek. Most kötöttek szerződést 4800 lóra, melyet Galaczban kell átadni. A hadsereg esetleges átmenetele Romániában a legkisebb részletekig szabályozva van s a tisztek utasításokat kaptak, hogy minő podgyászt vihetnek át a határon. Viszont a török kormány is mindent elkövet, hogy az orosz támadásnak a siker mennél nagyobb kilátásával ellentállhasson. Ámbár nemrég azon jelentést vettük, hogy a porta már beállította a hadikészülődéseket; most, mióta a londoni jegyzőkönyvet aláírták, arról értesülünk, hogy a török dunai hadsereget folyvást erősítik, az utóbbi időben 32 ezer embert gyűjtöttek itt egybe. Ahmed Ejub pasa azonban mindezzel elégedetlen,s azt óhajtja, hogy legalább 200 ezer ember gyüjtessék itt egybe. A sereg zöme — 75 ezer ember — Vidinnél van, míg Dobrudsát, hol alig 12 ezer áll, elhanyagolják, azon nézet miatt, hogy az oroszok a békekötés daczára Szerbiának neutralitását sem fogják respektálni a tartományi csapatok szervezése és mobilisatiója is folyamatban van. A cserkeszek újból szerepet játszanak, de Sadyk pasa erélyes intézkedéseket tett, hogy a keresztények ne legyenek bántalmazva. Tripolisból 11 láda arczpénz érkezett meg, melyből a hadsereg 3 évi zsoldhátralékát fizetik ki, mely bizonynyal emelni fogja a hadsereg jó hangulatát, mely különben most is bízik a győzelemben. A hadsereg jól van fegyelmezve s hadiszere is elég. Ruscsukban, Widdinben, Silistriában, Várnában és Sumlában 420 jó ágyú van elhelyezve. Widdinbe most küldtek 5 Krupp féle ágyú üteget. Legnagyobb baja a hadseregnek, hogy tisztikara kevéssé van katonailag vezetve. Eközben a portának újabb belügyi zavarok készülnek az önvédelmet megnehezíteni. Nem elég, hogy a nyugati szláv tartományokkal szomszédos törzsek nyílt lázadásban s Montenegróval szövetségben vannak, most már Kréta szigetéről is új izgatásokat jelentenek. A krétai görögök tudvalevőleg nem vettek részt a parlamenti választásokban, azon okból, mivel ők a török alkotmányban kimondott egyenjogúsítás kedvéért nem akarnak lemondani régi szabadalmaikról. A krétai előkelőbb görögök nemrég kijelentették a nagyhatalmak köztük lakó konsulainak, nem különben a török főkormányzónak, hogy híven ragaszkodnak ugyan az állam fejéhez, de jogaikról s szabadalmaikról nem mondanak le. S ha a török kormány azokat folyton lábbal tiporja, akkor a dolgok majd nemsokára más fordulatot vesznek, s az ország békéje és nyugalma veszélyeztetve lehet. Ha, úgy mondanak, arra kényszerítik őket, hogy jogaik védelmére fegyvert fogjanak, akkor nemcsak mostani statútumaik fentartását, de régi, évszázados szabadalmaikat is fogják követelni. A görögök legközelebb 3 helyi gyűléseket tartanak, az újabb eseményekkel szemben követendő eljárásról tanácskozandók. Ily körülmények közt, mint egy konstantinápolyi mai távirat jelenti, a porta gyorsan igyekszik a miriditákat meghódolásra bírni, hogy ha az ellenségeskedések ápril 13-án újra megkezdődnek, a miriditák ne támogathassák a montenegróikat. A cormonsi vámszedők, Kovács József tisztelt barátunk, kinek Kossuthnál tett látogatásáról pár nap előtt megemlékeztünk, nemrég egy igen érdekes és kedélyes levelet kapott Kossuthtól, melyből adjuk a következő részt: A 12 üveg tokaji tegnap megérkezett. Mégpedig oly épségben ss jó állapotban: a minőben folyadék áruk ritkán jutnak idáig, részint azért, mert a dugaszolás és göngyölés, kereskeedelmi szempontból nagyon fontos mesterségében hazánkfiai rendszerint még igen középszerűen ügyesek; részint mert a cormonsi vámszedők az iható commoditások megízlelésében nagyon ügyesek. Csakhogy néha torkukra is fér az ütvágy. Minap hat üveg „Sós borszeszt“ hozattam Pestről, azt a Brázay Kálmán-félét. Szemeimet szoktam vele mosogatni. Mert biz azok meggyengültek. Háromnegyed század óta nézek velők, s oly tömérdek roszat láttam velők e hosszú időn át, hogy bizony belefáradtak a nézésbe. Nem tudom miként történt, de biz azt a sós borszeszt Cormonsban „Kirschwassernek“ nézték, s annak is lajstromoznák be. S a Kirschwasser eszme olyan erővel hatott nyeldeklőjükre, hogy nem bírtak ellentállani a kisértésnek. Neki álltak hárman a kóstolásnak. Onnan gyanítom, hogy hárman, mert a hatból három üveget nyitottak ki. Hanem sebtiben jól találtak mindhárman hörpenteni, mert oly mérgesen csapták vissza, hogy mind a három megkóstolt üvegcserepekre törve érkezett meg. Képzelem még most is szidnak, hogy ily átkozott Kirschwasserrel élek. Az ön aranyszin Tokajija csodálatosan kikerülve ezt a fótumot. Alkalmasint egy (mirabile dictu) bornemisza vámos lehetett megérkezésekor szolgálatban, különben alig hiszem, hogy üvegcserép alakban nem kaptam volna meg mind a 12 üveget ha megtalálják kóstolni. — Mert hát az üvegnek természete, hogy törékeny portéka. Ők nem tehetnek róla, ha eltörik a hosszú út közben. Azt meg jól tudják, hogy a tört üveg nem beszéli el, hogy hova lett ami benne volt. A Franczia határon az ilyen „stickli“ nehezebben járja , mert azok az ármányos francziák vastag üvegekben eresztik útnak boraikat, amik nem könnyen törnek, s 5—6 centiméter hosszú s a palaczk nyakánál kétszerte vastagabb dugót erőszakolnak bele, hogy ugyan legény legyen, a ki hozzá bir jutni, a kóstoláshoz. De azok a tokaji üvegek olyan törékenyek, mint a muranói hires hólyag üveg, s oly kis dugóval vannak bedugaszolva, hogy egy jó körmös publicanus puszta körmével is hozzájut a kóstoláshoz. Hát lesz ez könnyű préda a szomjúhozónak. Ez tréfa beszéd. De már az komoly valóság, hogy a magyar bor száz perczentet nyerne a világkereskedelmi piaczon, ha oly tisztességes palaczkokban, s oly jól dugaszolva s oly szépen eliquirozva szállíttatnék, mint a Franczia. A kelendőségen igen nagyot lendít a kiállítás, stb. stb. Visszaélések nyilvános munkálatok kiadásánál és orvoslásaikról. Országgyűlésünk tárgyalásainál újabban nagyobb szerepet játszott a kereskedelmi ministeriumnak a nyomtatványok dolgában kötött szerződése, és a közoktatási ministerium által a vallásalapítványi jószágok 18 évre való bérbeadása. Mindkét esetben oly botrányos eljárás lett constatálva, mint mi szeplőtlenségében büszkélkedő Tisza Kálmán ministeriuma alatt, egyáltalában nem vártunk volna. De nem csak az említett két ministeriumban tapasztalunk az országra káros eljárásokat. Találni ilyeneket az állam által kiírt nyilvános munkálatoknál, legyen ez akár közvetlenül az állam saját munkája, akár pusztán csak közvetített, azaz felügyelete alatt álló. A visszaélések légiót képeznek, és mivel minden téren észlelhetők, bátran rendszeresítésükről lehetne értekezni. Egyelőre szorítkozunk a nyilvános munkakiadásoknál előforduló szokásosabb visszaélésekre. Az építkezési téren előfordult több rendbeli visszaélések legnagyobb kifejezést nyernek az utóbbi időben épült valutáinknál. Mely bajok mindeddig csak részben orvosolják, kerülnek az országnak minden esztendőben egy millió forintnál többe, mi bizonyára a még függő vasúti pótkövetelések 1‘tisztázása alkalmával tettemesen szaporodni fog. És mivel pótkövetelések majdnem kivétel nélkül minden nyilvános munka befejezésénél elő szoktak fordulni, szükségessé válik visszatekinteni azok eredetére, ha segíteni akarunk. Az építések körül előforduló visszaélések következő főbb osztályzatokba sorozhatók. 1. A munkakiadásnál a nyilvánosság kikerülése vagy merőben azáltal, mivel pályázatot, árlejtést nem hirdetnek, tehát kéz alatt adják ki, vagy a hirdetésnek közzététele csupán szűk olvasó körrel bíró lapokban, vagy végtére olyannyira hiányosan szerkesztve jelenik meg, hogy részint alakilag, részint érdemileg, vagy mind kettőnél fogva meg ne feleljen czéljának. 2. Oly építési feltételek szerkesztetnek, melyek által a be nem avatott visszariasztatik, oly annyira, hogy vállalkozni nem mer. Kivonnak tőle absurd dolgokat, lehetetlenségeket. Magából értetődik, miszerint az ily fajta feltételek pusztán csak szemfényvesztésre készültek. Szándék sincs azokat a ,, ki szemelt “ vállalkozó ellenében érvényesíteni. Nem is szokásos. 3. Hiányos tervek, költségvetések kiigazítása, vagy azoknak nevezetesebb változásai következtében nem kevésbé gyenge szakképzettségű, csekély gyakorlattal bíró ellenőri közegek intézkedései alkalmával stb. bármikor fosimilázhat a vállalkozó nagyobb kisebb pótköveteléseket. 4. A szerződésben előre nem látott munkák elrendelése által, kivált oly esetekben, mikor az előirányzott és kialkudozott ár mellettinek mennyiségét leszállítják, ellenben a pótlag elrendelt és új alku tárgyát képező munkanemek mennyiségét felemelni kényszerülnek. Szántszándékosan kerültük a „force majeur“ név alatt ismeretes okokat, mivel csak a természetes tőlünk nem függő viszonyokat képezik. Ép oly kevésbé lehetünk tekintettel a különféle ellenőrző közegeknél, némelykor elég sajnosan tapasztalható erkölcsi romlottságra, melyek ellen részint a czélszerű ágyberendezés és vezetés, és utolsó stádiumban csak az államügyész biztosíthat bennünket. Jelen érvelésünk tehát a bajok legeslegelső kútforrásával, a munkálatok kiadásánál előforduló visszaélésekre szorítkozand. Szabadjon állításaink bebizonyítására az utolsó két év alatt kiadott számos nyilvános, helyesebben közmunkálatok egyik másikát röviden felemlíteni. Az elkövetett cselszövényes út többnyire oly szembeszökő, hogy minden további megmagyarázástól megkímélhetjük a tisztelt olvasót. Első eset: A „Budapesti Közlöny“ m. é. 89. sz. 2577. lapján április hó 19-én a háromszori hirdetés elsejeképen jelent meg a Szegszárd-bátai dunai védgátnál teljesítendő munkálatokról. Biztosíték 15,000 frt állampapír vagy készpénzben. A munkálatok a m. k. közmunka- és közlekedési minisztérium által jóváhagyandó terv szerint végzendők és a szerződés megkötésekor azonnal megkezdendők. A zárt ajánlatok a biztosítókkal ellátva m. é. ápril 22. este 6 óráig Pécsváradon „a kormánybiztosnál Lejtényi Györgynél“ benyújtandók, ki a társaság nevében a munkát oda itéli és a szerződést megköti. Hiszen ezen védgáttársulat kötelezettségeinek eleget nem tevén, törvény értelmében királybiztos neveztetett ki, tehát egyesegyedül határoz és intézkedik minden társasági ügyben. Ezen kihirdetésben bukkanunk két nevezetesebb visszaélésre, ugyau: 1-szer. Majdnem lehetetlenség, hogy a tudomást szerző vállalkozó egy április hó 19-én megjelenő hirdetés folytán Pécsváradra menjen, a terveket és költségvetéseket tanulmányozza, valamint azok minőségéről a helyszínen a Szekszárd-Báta dunamenti vonalon meggyőződjék és végül ajánlatot Pécsváradon április hó 22-én esti 6 óráig beadjon, 2-szer. A királyi biztos, hogy mint akarja a munkálatokat azonnal megkezdetni és tervszerűen végrehajtatni, mikor azok még jóvá nem is hagyattak? Hátha változást találnak elrendeltetni? És az eddig teljesített munka szükségtelenné válik? Kinek zsebéből fog az a vállalkozónak megfizettetni. Második eset. Ugyanezen társulattól és ugyanezen kormányt biztos Lejtényi György aláírásával, — ki egyszersmind a m. k. pécsváradi uradalom főtisztje, — megjelent a „Budapesti Közlöny“ in. é. sept. 24-én 219. sz. számában, azonkívül még két fővárosi magyar és egyik német lapban egy árlejtési hirdetmény a Szegszárd-bátai védgáton teljesítendő munkálatokról. Ezen hirdetmény szerkesztése unicumnak mondható. Ugyanis tartalmaz a vállalkozás előtt ismeretes csekélységeket, azonban semmi olyast nem, mit mulhatlanul tudni kell, mielőbb valamelyik vállalkozó csak egy lépést tegyen a tudomásra hozott vállalat irányában. Nem tesz említést a muka minősége és mennyiségéről, váljon ez pusztán szállítás, föld, kőmives, ács s. a t. munka. Ez oly kevésbé említi meg az előirányzott munkáiatok pénzösszegét és a leteendő biztosítékot. Határnapja m. é. okt. 23-iki este 6 óra Szegszárdon. Utána járván ezen ügynek, kaptunk 10 nap múlva — becsületes dij lefizetése mellett — oly építési feltételeket, melyek úgy vannak szerkesztve, hogy arra ismeretlen vállalkozó egyátalán nem reflektálhat. A különösség kedvére felemlítjük a főbbeket. Követelnek 10 °/C biztosítékot készpénzben, vagy magyar állampapirosban. A teljesített munkaárából visszatartanak 1()°/C-ot, és ha ezen összeg a biztosítékot eléri, az utóbbi visszaadatik. Ezen pusztán földmunkából álló munkálatoknál kikötnek az ideiglenes átvétel után még egy évi jótállást, mire a végleges átadás bekövetkezik. Ezen összes időszakok alatt kezeskedjék a vállalkozó minden néven nevezendő károkért, ideszámítva az árvíz okozottat is. Végtére az egyes fizetéseknél nem adnak készpénzt, hanem a kormánybiztostól mint a társulat ez idei törvényes képviselőjétől a társulat nevében, egy a teljesített munkabérről szóló kötvényt (6%-tóli kamattal,) mely kötvény azonnal kifizettetik, mihelyt a társulat jelenlegi tartozásai fedezve lesznek. Mi megkísértettük a legjobb országos hitelű pénzintézeteinknél, ezen kötvények lombardiroztatását. Mind Budapesten, mind Bécsben kereken utasították vissza. Ilyen és ehez hasonló eljárás dívik nálunk. Ki ne ismerné fel ebben a titkos szándékot, a magányérdeket, melynek áldozatul esik a közjó. Itt volna elősorolandó a sok, állam által biztosított és folytonos ellenőrzés alatt álló vasutaknál dívó munkák kiadása. Szabály ezeknél: semmiféle munkálatot nem hirdetni és mindent megbízás útján adni ki. Egy-egy pályázat kihirdetése fehérholló-képen szerepel. Az utolsó két évben alig akadhatunk egy-másikra. Ali okból kerülik a nyilvános kihirdetéseket, itt tárgyalni messze vezetne. Egyelőre constatáljuk a tényt. Ha tehát megszavazunk 16 millió lrtot, mit évenként — minimum — kamatbiztosított vasutainknak az adófillérekből pótolni tartozunk, esik belőle annak egy jó része a köz alatt kiadott munkálatoknál fentartásra, rekonstrálásra és terjeszkedési építésre. A vasutaknál ez ellen a kormány közvetlenül is fölléphet, mivel eddig többnyire komoly intézkedéseinek köszönhető, ha azok mindenféle szállításokat, legyen ez: sin, ászok, váltófa, szén, olaj, sat, sat. anyagot rendszerint kellő nyilvánossággal szoktak hirdetni. (Vége jövő számunkban.) A fővárosi közraktári végrehajtó bizottság ma délután Kammermayer polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenekelőtt elhatározta, hogy miután a közraktári tervek már vagy két hete állanak közszemlére kitéve az új városház egyik termében, azok onnan holnap visszahozassanak az óvárosháza tanácstermébe, hol azonban továbbra is megtekinthetők lesznek. Ezután a múlt ülés jegyzőkönyve olvastatott fel, mire a közlekedési miniszter egy márczius 29-ről keltezett, leiratát hozza tudomásra az elnök, mely leirat a fővár, által a közraktárak létesítése körül kért kedvezményekről s annak feltételeiről szól. A miniszter a kért kedvezményeket a következőkben és következő feltételek alatt adja meg. 1. A programaiban megjelölt dunaparti területeken a főváros közraktárt építhet, de csakis e czélra használhatja a területet, és pedig 50 évi időtartammal, mely idő alatt az állam tulajdonjogának elismeréséül annak évi 1 arany bért fizet, ennek letelte után pedig a főváros uj egyezséget köt. 2. A kormány a partépitési és térszinfeltöltési, dunakotrási stb. szóval építésre s használatra alkalmas térszín előállítását átalány összegben vállalja magára; egyelőre azonban a főváros gondoskodjék a földmunkák spartépések kiviteléről s fedezze ennek költségeit a fölveendő nagy kölcsönből. Az átalányt a kormány 700 ezer forintban állapítja meg, s a fővárosnak 5 perc kamatái megfizeti a nyereményt kölcsön alap bevételéből, aszerint, a mint azok befolynak. A terültet használata az egyességi idő tartama alatt díjmentes, s az idő alatt az arányon kívül semmi egyéb illetéket nem követelhet azoktól az állam. A főváros mint raktártulajdonos vagy engedményese a raktár megnyitásától kezdve 30 évig adómentességben részesül s a közraktári jegyek bélyegmentesek, s a zálogjegyekre első átruházásuk alkalmával első fokozatú bélyeg alkalmazandó. 4. Az összekötő vasút a pályaudvartól a raktárig, a vasúti vágányt az állam építteti ki mindenesetre, hanem a többi vasúti felszerelvényt, a közraktáraknál a főváros eszközli, mert ő húzza a hasznot belőle. E kedvezményeket a miniszter azon feltételen kívül, hogy e terület csakis közraktári czélra lehet használni, ahhoz köti még, hogy a raktárak a tervbe vett raktározási képességgel vezessenek ki s ha változtatás téteznék, ehhez miniszteri jóváhagyás kell, és nemcsak a támfalak, hanem az összes közraktári épületek tervei jóváhagyás végett felterjesztendők. Az államvasutakkal szerződés kötendő a vasúti üzletre nézve, melynek számára az kizárólag átengedendő. A kedvezményekben a miniszter ezzel az engedmények véghatáráig ment, s kívánja, hogy a feltételeket a főváros egyetemesen fogadja el. A leirat nagy izgatottságot szült. Mindennekelőtt Raik Miksa szólt általánosságban, s a leiratnak mindjárt hangja ellen kikelt. Vajjon kegy az, amit a miniszter itt ígér? — nem,kötelesség, melyet ráró a huszonnégy millió kölcsön fölvételéről szóló törvény, mely a rakpart kiépítését országos érdekben előírja. A miniszter a feltételek egyetemes elfodását kívánja, s mintegy ultimátumot ad, mondván, az áldozatok legvégső határáig ment a kedvezményekben a leiratban foglaltakkal Mire való az egy arany évi bér? — nem látja át. Azon leglényegesebb pontot, hogy a partépítés és terrain feltöltés a főváros előlegén történjék, csak úgy fogadhatná el, ha a kormány a kamat és törlesztési részletek iránt a jótállást elvállalja. Steiger Gyula a kormány kötelességét hangsúlyozza a segédkéz-nyújtás irányában, és pedig az 1870. X. t. ez. 3-ik szakaszára támaszkodva, mely szerint a rakpart kiépítése, tekintettel a közraktárakra, tett a 24 csönből feladatává téve a kormánynak. milliós körA kérdéses terület nem az államé, hanem a fővárosi pénzalapé az u. azon t. sz. 5., 6., 7. és 8. §§. értelmében. Az 50. év ellen is kifogása van; azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ily feltételekkel, (pláne, ha egyetemes elfogadásáról van szó a feltételeknek) lehetetlen lesz a közraktárak felépítése, mert vállalkozó ilyenre nem találkozik. Fuchs Gusztáv erre tesz észrevételt, hogy a kormány csak 700,000 irtot akar áldozni, holott az többe be fog kerülni, a kormány helybe hagyást igényel a tervekre, hiszen mi magunk építjük a raktárt. Az a czélja e miniszteri leiratnak, hogy a város az államnak a közraktárakban pályaudvart építsen s üsse helyre Dunaszabályozás hibáit. Indítványozza, hogy addig, míg a kormánnyal tisztába nem jöhetünk s a feltételek megállapítása kielégítőleg nem sikerül, a tanácskozásokat hagyják függőben. Hyero mini államtitkár felelt mindezen ellenvetésekre. Kiemelte, hogy az állam tulajdonjogát a miniszter nem is gondolta, csak a közmunka alapét melyet tényleg a minisztérium kezel. Most tény, hogy a Dunapart sem a főváros, sem az állam tulajdona nem. A miniszter a szabatosabb formulázásra szóló felvilágosítást nem fogja rész néven venni. Amiért az állam az építést a főváros költségén óhajtja egyelőre igénybe venni, a jelenlegi pénzkészlet fogyatékos volta az oka. A visszafizetés az állam részéről rövid idő alatt várható lesz. Hogy 700 ezer forint ne lenne elég, nem hiszi, sőt számítása szerint teljesen fedezhetők ebből a térszín-helyreállítási munkák. Fuchsnak válaszolva, tagadja, hogy a dunaszabályozásnál hibák követtettek volna ij el — s annak megítélésére Fuchs ur nem competens. Áttérvén a leirat részletes tárgyalására, pontonkint hosszabb eszmecsere fejlett ki, melyben a bizottság tagjai majd mindnyájan" különösen: Fáik Miksa, Wahrmann Mór, Steiger Gyula, és Kochmeister Frigyes, Kammermayer és Gerlóczy urak, Tolnay igazgató és Hyeronimi államtitkár tevékeny részt vettek. Az első pontnál a főv. hatóság képviselői a főv. tulajdonjogát hangsúlyozták a közraktár területén, melyet a törvény szövegéből ki is iparkodott mutatni, bár elismertetett, hogy nem az egész, s hogy szerződést kötni csakugyan kell valakivel," éspedig a fővárosi pénzalapot kezelő testülettel — vagyis a kormánnyal. A szerződéskötésnél az állam tulajdonjoga nem ismerendő el, jön a határozat. A második pontot illetőleg hosszabb vita után Fáik indítványára kimondatott, hogy a főváros elvállalja ugyan, hogy a rakpart és helyszín felöltése stb. költségeire ő előlegezzen 700 ezer irtot; a munkát maga kiviszi s a fölveendő nagy kölcsönben keresi ennek is a fedezetét, de szükségesnek látja, hogy a kormány a 700000 forint visszafizetésére nézve oly kötelezettséget vállaljon el , amilyeneket a főváros saját nagy köresemével szemben elfogad, és hogy a visszafizetés idejére nézve szabatos határidőt tűzzön ki. A 3. pontra nem történt észrevétel. A többit illetőleg meg kimondatott, hogy az államvasúttali viszonyt külön szerződés és kezelési szabályok állapítandják meg, a közraktári épületek terveinek jóváhagyás végetti bemutatására nézve pedig, az egyéb építkezésekre vonatkozó ilynemű szabályok az irányadók. A feltételek egyetemes elfogadására vonatkozó zárpontra, ezek után persze nem lehetett mit mondani. . ( Ezen észrevételeket a bizottság felterjesztés alakjában javasolja a minisztériumnak bemutatni, hogy ezek szerint tegyen előterjesztést a törvényhozásnak. Ráth Károly gyáros szóba hozta a tarifakérdést is, de az jelen alkalommal mellőztetett. A bizottság a 7-es albizottság mára kitűzött véleménye meghallgatására kedden délután 4 órakor ül össze, ki „EGYETÉRTÉS" TÁRCZÁJA. AZ UTOLSÓ BEBEK. — Történeti regény. — írta : Pétery Károly. MÁSODIK KÖTET. — 40-dik folytatás. — — Amint a múltkor is mondtam, azon végzetes éjjeli találkozáskor, én kegyedre soha sem haragudtam, sőt jó kedélyéért, utánozhatatlan humoráért szerettem. De mit látok páter, most veszem észre, hogy eldobta a kámzsát és világi öltönnyel cserélte fel a reverendát. — Nagyságos uram, egyszer mindenkorra bátor vagyok megjegyezni, hogy páter Gregor meghalt s eltemettetett s itt Bokry István kérelmező áll. így nevezték anyai nagybátyámat, s én az ő nevét vettem fel, mert a magamét a kámzsával együtt eltemettem. Mondom, egy kérelmező ösmerőse áll nagyságod előtt, ki igen nagy hálára lesz kötelezve, ha szolgálatába felfogadja. — Igen lekötelez ezen kérésével páterem ; nagyon örülök, ha szolgálatomba vehetem; csak azt mondja meg páter, mi foglalkozást óhajtana ; legyen meggyőződve, hogy óhajtását teljesítendem. — Miután a semmit nem tevés kényelmes párnáján nőttem fel, — mond az ex-páter vigyorogva, — ha már kérnem szabad s erre felhatalmaz nagyságod, arra kérném, hogy állásom vagy hivatalom mennél kevesebb teherrel járjon és szabadságom minél kevésbé legyen korlátolva. Bebek felkaczagott. — Legyen meg óhajtása páterem, vagy akarom mondani Bokry István uram. Maradjon itt váramban, magára vessen, ha étele, itala és szállása nem óhajtása szerinti lesz. Maga válassza meg teendőit, ám teljesen függetlenül érezheti magát s nekem olykor segít e hosszú téli estét eltölteni s a vadászat elveiben velem osztozni. — Nem úgy értettem én, — mond a páter komolyan. Ily korhelyül, semmit sem téve, szégyelleném lopni a napot. Ha már ki kell mondanom , a mint hallom, a főerdőmester a múlt héten meghalt; ha kívánságom nagyságod túlzottnak nem találja, szeretném helyét elfoglalni. Azt hiszem, ezen hivatalt képes lennék betölteni s nagyságod megelégedésére érdemessé tenni magamat. — Nagyon örülök, hogy óhajtása az enyémmel találkozik, — mond a várur. — Itt a kezem, ön mától kezdve erdőmesterem. A várnagy közölni fogja fizetését; én teendőit majd magam adom ki utasitásba. Jobb, alkalmasabb embert erre az állásra, ha kerestem volna sem találhatnék. — Nagyon köszönöm kérésem ily szives teljesítését. Senki sem érzi úgy, hogy kell egy embert életre-halálra lekötelezni, mint Bebek György. Azon modor, mellyel nagyságod kérésemet teljesíteni méltóztatott — megvallom — elérzékenyített, rendelkezzék velem bármikor, én örök hálára érzem magam kötelezve.— Szolgálat, szolgálatért páter! én nyerek vele, hogy önt szolgálatomba megnyertem. Mig rendbe jön a háztartás vitelével, innen fog minden szükségessel elláttatni. — Köszönöm ezen ajánlatot, azonban én szeretnék minél előbb rendbe jönni; a háztartás gondjai asszonyt követelnek, ennélfogva kegyes engedelmével én minél előbb szeretném a házasság jármát felvenni, hogy minden botrány el legyen távoztatva egy tisztességes házasság által. — Hát innen fu a szél páterem? Nagyon örülök ezen elhatározásán. Azt hiszem, széles ismeretessége körében nem jön zavarba, hogy találjon egy alkalmas erdőmesternét, vagy talán ki is nézte már? — Még nem, nagyságos uram, s azon körből nem szándékozom erdőmesternét választani, mert oly könnyelmű nő, ki egy csavargó baráttal kész volt viszonyt szőni, nem nekem való. Majd kimutatja az ur az én Rebekámat is; azt hiszem, egy pár nap múlva tudathatom nagyságoddal a választott nevét s kikérhetem nagyságod kegyes beleegyezését. Csak azt vagyok bátor kérni, felejtse el páter Gregort, a csavargó szerzetest, az meghalt és eltemetetett, nyugodjék békével. Nem szeretném e profánus nép nevetségének és egy dühös ember boszujának magam kitenni, mert tudom, hogy Szerdahelyi mindenre képes. — Legyen nyugodt e tekintetben. Meghalt páter Gregor, éljen Bokry István, szádvári főerdőmester. Most menjen a várnagyhoz, ő fog vacsoráról és szállásáról az éjre gondoskodni, s holnap mielőtt távozik, tekintsen be hozzám. Kezet nyújtott Bokrynak, ez némán meghajtva magát, a várnagy lakását kereste fel, ki már várt reá a kész vacsorával. XX. Vacsora közben Bokry István elbeszélte a várnagynak jövetele czélját, egyszersmind tudatta vele, hogy a várúr erdőmesterének felfogadta s a várnagy úrhoz utalta évi erdőmesteri fizetése vele közlésére. A várnagy szeme szája elállott ezen hírre, nem fojthatván le egy jó adag irigységet. A várnagy is érdekelve volt e hir által, mert egy rokonát akarta ajánlani ezen jövedelmes, de egyszersmind tekintélyes hivatalra. — Ösmerte már azelőtt öcsém uramat a várur, hogy az első szóra ezen szép hivatalra alkalmazta, melyre oly sokan vágytak, kik erre régi szolgálatjaikért igényt is tarthattak. — Oh, Bebek ur rég ismer engem, ismerte családomat is, mely bár most el van is szegényedve, hajdan nem utolsó had volt Ugocsa megyében. A széles kiterjedésű Bokry nemesi családot a legutolsó gyermek is ismeri az én megyémben. — Nagyon szép, akinek ily híres családja van, és hozzá, pártfogás mellett ily tekintélyes hivatalt kap. 50 frt készpénz, 40 mérő gabona, két öltözet ruhához posztó . . . — És a többi, szakítá félbe az exbarát, már tudom könyv nélkül. — Bizony ezen szép bér megérdemli, hogy többször is meghallgassa az ember. A dévai barát látva a várnagy ingerültségét és sejtve okát, feltette magában, hogy még jobban tűzbe hozza. — Higyje el várnagy uram, ha még csak egy évvel ezelőtt nekem megjósolja valaki, hogy erdőmesterségre adom fejemet, szemébe ne vettem volna, hogy még felteszi azt a híres Bokry család ivadékáról, hogy függetlenségét feladva, mások szolgálatában keresi kenyerét. Bizony várnagy uram szomorú, és leverő erre még csak gondolni is. De híjába, a kénytelenség sokra ráveszi az embert, s megtöri büszkeségét. A várnagy nem fojthatta le többé haragja kitörését. — Valóban öcsém uram, nagyon vétkezett, hogy nemesi gőgjét lefojtva, elvállalta ezen lealacsonyító hivatalt. Annyit mondhatok, hogy sok érdemes ember, ki Bebek urat rég szolgálja, két kézzel kapott volna ezen hivatal után, melyről öcsém uram oly megvetéssel beszél. — Legyen béke közöttünk, várnagy ur, én nem szóltam e hivatalról megvetéssel. Némi kicsinlést nem fojthattam el, kitört belőlem a keserűség családom mély sülyedése felett. Még egy pohárral Bebek úr és családja egészségéért, kiket az ég sokáig éltessen. A várnagy ingerültsége mellett sem utasította vissza e felköszöntést, bármennyire bántotta is a dévaj barát boszantó gőgje. — Most már úgy látom, elosztották az éjt , éjfél felé jár az idő, ideje a lefekvésnek, annyival inkább, mert én jókor fel akarok kelni. Amint búcsúra kezet fogtak, a várnagy vendége szeme közzé nézve, kit eddig a pislogó lámpa mellett csak távolról látott — meglepetve kiáltott fel: — Istenemre mondom, páter Gregor. Úgy látom, farsangi tréfát játszott velem , csak most ösmertem meg, szemeim már egy kissé távolról megtagadják szolgálatukat, innen ezen tévedés. Bokry zavarba jött, de elkészülve ezen jelenetre, csakhamar feltalálta magát. — Tévedésben van várnagy uram, én nem vagyok azon szerencsétlen szerzetes, kinek nevét felemlítette, habár közeli rokonom volt, az ő anyja és az én apám édes testvérek, innen van azon nagy hasonlatosság, mely már annyi embert zavarba hozott. A várnagy bámulva tekintett vendégére, nem tudta mit higyjen, oly nagynak látta — igy közelről nézve vendégét — a hasonlatot páter Gregorhoz. — Mondom várnagy uram, hogy már nagyon sok embert zavarba hozott ezen nagy hasonlat, úgy, hogy ha egymás mellett álltunk, oly egyformák voltunk, mint az ikertestvérek. Meglehet, anyám megcsodálta, mert én két évvel idősebb voltam unokatestvéremnél. — Hát akkor hogy csodálhatta meg, ha unokatestvérénél két évvel idősebb volt, mond a várnagy vigyorogva. — Nem jól fejeztem ki magamat, én voltam fiatalabb két évvel, — mond Bokry elveresedve a rendre utasításon. — Ez már más, — mond a várnagy. — Ennélfogva Bebek úr mindkettőjüket ismeri. — Oh nagyon jól, én sokszor voltam unokatestvéremnél a mislyei kolostorban, de ezenkivül Homonnai uramnál is többször látott Bebek ur. A megnevezett urnál én négy évig voltam nemesi apród. — Mi lett azon szerencsétlen szerzetesből? Nem hallott róla öcsém valamit, — kérdezé a várnagy majdnem súgva. — Szomorú kurt érint meg szivemben várnagy ur, unokatestvérem sorsát illető kérdésével. Jól mondja, szerencsétlen, mert azon iszonyú éji jelenet után, néhány napra meghalt, árván hagyva engem hátra, legjobb barátját és kedves rokonát. — Ugyan miben halt meg az a derék ember, kit dévajsága mellett is mindenki szeretett. A bort nagyon szerette, az igaz s ez néha pajkos tréfákra ösztönözte, melyek a reverendához nem igen illettek. A nők után annyira bolondult, hogy ez még egy szerzetesnél is feltűnő volt, de ezekért számoljon az ő lelkiismerete, én nem vetek rá követ, mert különben nagyon víg kedvű, könyörülő s adakozó volt a szegények iránti pápista létére, meg kell vallani, hogy elég becsületes volt. — Bizony, bizony várnagy uram, neki meg voltak a maga gyengéi, én ezek ellen nem akarom őt védelmezni. Már most ő túl van a világ rágalmain. Meghalt fiatalon, élete virágában. — De nem mondta öcsém mibe halt meg, már az előbb is kérdeztem. (Folytatása következik.)