Egyetértés, 1877. június (11. évfolyam, 130-159. szám)
1877-06-30 / 159. szám
szabad kezet enged a muszkának Európában mind Ázsiában, hogy bizalmat színlel, mikor nem hisz, nem hihet az orosz diplomatia ígéreteinek, hogy bűnös tétlenségét Salisbury Lord üres frázsijaival takargatja, miszerint „egy eszméért, vagy egy agyrém ellen háborúba menni őrültség, hogy ha előbb-utóbb háborúnak kell lenni, akkor inkább csak utóbb mint előbb“. De ha mentséget nem találunk a kormány magatartására, magyarázata könnyen feltalálható. Ugyanis nemzetet, kivált kereskedő nemzetet vár s pénzáldozásra alig lehet lelkesedés nélkül rábírni, már pedig azon osztály, melynek a jelen kormány a kifolyása : a tory párt, lelki betegségnek, csendes őrültségnek (a mild insanity) tekinti a lelkesedést, a nép azon osztálya pedig, amely könnyen lelkesül, mely egy hatályos szónoklat által a forró pontig, az önfeláldozásig felhevülhet, még most is a rég megszokott liberális, ellenzéki vezérek után indul. Boszantó a dologban az, hogy a kormány közegei untalanul Ausztria s Magyarhonra utalgatnak. Ha a Duna hajózásáról van szó, az, az osztrákokat, meg magyarokat illeti, kik nem fogják engedni, s nem engedhetik, hogy a folyó torkolatai muszka kézre kerüljenek. — Az alduna tartományokról ? Már azt épen nem tűrheti Magyarország, hogy azok egy nagy szláv birodalomba egyesítessenek. A magyar Kormány pedig — úgy látszik — visszaadja a bókot : hadd merjen csak a muszka Konstantinápolyhoz nyúlni, majd igy s úgy, s mit nem teend az angol. Ott áll a két úri vendég a salon ajtaja előtt, „aprés vous monsieur“ de már csak „aprés vous“ öné az első lépés, s igy viszonyos hajlongás és bókolás, de egyikök sem lép át a küszöbön. De hagyjuk a „nemszeretem“ politikát, hadd mondjak el inkább egyet-mást ártatlanabb, de a magyar olvasót nem kevésbé érdeklő dolgokról : Fretweit úr, ki évek óta oly áldásos sikerrel működik a magyar unitáriusok érdekében itten úgy mint Amerikában, újabb bizonyságát adó ügybuzgóságának. Az unitáriusok ez évi gyűlése ugyanis, tekintve az itten is érezhető idők mostohaságát, tetemes megtakarítást határozott budgetében eszközölni, többi közt az egynéhány itten tanuló erdélyi ifjak számára eddig megadott stipendium törlése is indítványba hozatott. Amiről Fretwell ur — ki épen távol némethonban volt — távsürgöny által tudósittatván, saját ügyeit félbenhagyva, ide sietett, s az ő erélyes közbenjárása által épen két szótöbbséggel, az erdélyiek javára döntetett el a kérdés. Ifjabb Fahrbach Fülöp karmester ur legújabb „Hazai Emlék“ czimü magyar indulóját az itteni magyar egyletnek ajánlotta. Táborszky & Parch nemzeti zeneműkiadó czég pedig ezen indulóból száz példányt s valamennyi kiadványainkból egy egy példányt küldöttek — bérmentesen — egyletünknek, a választmány örömmel véve ezen szívélyes megemlékezést, hálaérzetének jegyzőkönyvben adott kifejezést, és a jegyzőkönyv kivonatát a nevezett uraknak hivatalos uton megküldendi. Dr. Both Mátyás itt lakó honfitársunknak idősbbik fia Bernát, aki atyja pályáján (a gyógygymnastika) működik, e napokban jegyezte el magának a világhírű szónok, parliamenti tag s exminiszter Bright John kedves leányát, Bright Lilly kisasszonyt. Gerster Etelka tegnap előtt történt első itteni föllépése a legfényesebben sikerült, de erről úgy mint a jelen saison folytán itt működött számos magyarhoni művészekről többet legközelebbi levelemben. D. A képviselőház a kérvények, illetőleg a keleti vita befejezése és a delegátusok megválasztása után több tárggyal nem foglalkozand. — A felsőház hétfőn, legkésőbb kedden fogja tárgyalni és elintézni a gyámügyi javaslatot. Az országgyűlés valószínűleg júl. 6. vagy 7-én napoltatik el szept. 15-ikéig. A három kiegyezési bizottság legfelebb szept. 1-én kezd működése folytatásához, hogy a szept. 15-én összeülendő országgyűlésen előterjeszthesse valamennyi kiegyezési javaslatra vonatkozó jelentését, beleértve a vámtarifát is. A delegátusok megválasztása mindkét parlamentben legközelebb megtörténik. Összeülések napja még nincs meghatározva, s valószínűleg csak a quotának a két törvényhozás által leendő megállapítása után, — tehát november eleje előtt nehezen— fognak összeülni. A hábború. A „Politische Corresponded“ pétervári levelezője, midőn a múltkor megcáfolta a Gforcsakoff-féle jegyzék létezését, fölemlítette, hogy majd a dunai átkeléskor fog talán Oroszország valami manifestumot intézni a hatalmakhoz. Most csakugyan jelent meg egy manifesztum, de ez nem a hatalmakhoz, hanem a bolgár néphez szól, fölhíván ez, hogy sorakozzék az orosz zászló alá és segítse elő az orosz fegyverek sikerét; mi épen nem felel meg a cár azon nem nagyon régen tett nyilatkozatának, hogy nem szövetkezik a forradalommal. A hatalmak, köztök Ausztria- Magyarország is, ha akarnának, okulhatnának ez újabb szószegésen is, hogy mennyire lehet bízni a czári szóban. Épúgy visszautasította a czár azon föltevést is, mintha Szerbiát ő háborúra akarná bírni; de gondolható-e, hogy azon esetben, ha Szerbia belemegy a háborúba, ezt a cár akarata vagy legalábbis jóváhagyása nélkül tenné? Már pedig bizonyosnak tekinthetjük, hogy Szerbia nem marad békében. Újabban ugyan nem jött harczias hír Szerbiából, s egy belgrádi távirat szerint a jul. 1-jén megnyitandó Szkupstina főtárgya a pénzügyi állapotok javítása lesz , de nem képzelhető, hogy a háború is szóba ne jöjjön ; sőt föltehetjük, hogy szkupstina csak azért hivatott össze, hogy a a háború megindítását elhatározza. * * * * A dunai harcztéren teljes erőből harczolnak. Nikápoly, Lisztova, Ruscsuk-Gyurgyevo és a Dobrudsa a harcz színhelyei. Ruscsuk és Gyurgyevo közt még most is ágyuharcz folyik s a két város rettentő képét nyújtja a pusztulásnak. A Dobrudsában a török csapatok nem törekednek a túlnyomó erővel előrehaladó ellenségnek útját állni, hanem csak kisebb csatározásba bocsátkoznak vele, hogy előnyomulását mennél fárasztóbbá tegyék. Nikápolynál, illetőleg Turnu-Magurellinél és Sisztovánál azonban mindkét részéről nagy hadseregek viaskodnak. Lisztovánál, hol az orosz fővezér, Miklós nagyherczeg is jelen van, sikerült az oroszoknak a Dunán átkelni, és a várost, melyet a törökök elmulasztottak megerősíteni, kemény harcz után elfoglalták. Az itt levő török sereg is csekélyebb, hogysem sikeresen ellentállhatna, hanem azért csak lépésről-lépésre húzódik hátrább, és az oroszoknak minden talpalatnyi föld elfoglalása tömérdek áldozatokba kerül. Turnu-Magurellinél, hol maga a czár is jelen van, s mely pont fő átkelési helyül volt kitűzve, az oroszok átkelése eddig nem sikerült. Nemrég említettük, hogy a törökök e helyre kiváló figyelmet fordítanak, de az oroszok is e tájon vontak össze legnagyobb sereget. A czár jelenléte azonban nem volt képes az átkelési, bizonyosan legnagyobb erőfeszítéssel párosult kísérletnek a sikert megadni s az itt kifejtett erőlködés minden sikere csak abból áll, hogy Nikápolyt bombákkal fölgyujtották. Természetes, hogy az átkelés e ponton lehető teljes meghiúsulása nem nagy jelentőségű, mert szükség esetében az itt levő hadak Lisztovánál akadály nélkül átkelhetnek, hanem a kudarcz megvan, s a czárnak nem lesz azon öröme, hogy nevével kapcsolatban levő sikert távízhasson a czárnénak Pétervárra. A Dobrudsában Macsinon és Hirsován kivül, a török őrségek elvonulása folytán, most már Szakcsa és Tulcsa erődök is orosz kézben vannak. * A montenegrói harcztár rejtélyes eseményére nézve még máig sem érkezett felvilágosító hír. E távirat szerint a Herczegovinában táborozó összes török rendes csapatok, beleértve a Metkovics mellett állókat is, parancsot kaptak, hogy Albániába vonuljanak, hová a Mosztár-Metkovics közti raktárakban őrizett élelmiszerek is átszállittatnak. E hit még sűrűbbé teszi a török mozdulatok indokait borító fátyolt. * Az ázsiai harcztéren mint a legújabb hírekből kitűnik, Mukhtár pasa döntő csatát nyert hétfőn az oroszok fölött. Hétfőn ugyanis, reggel 7 órakor Melikoff tábornok 16.000 emberrel s 24 mi benne tiszta és világos elhomályosítni, hogy vak eszköz legyen kezekben. Nem igy volt Hüsfalun ; az egykori Turkevy mindég az erkölcs utján vezeté a népet, e pályán iparkodta megtartani Vizaknay, s minden alkalomkor lelke egész buzgóságával erre oktatá az agg lelkész. De elvesztegetett ut is volt a rabszolgakereskedőknek választáskor ide fáradni, hogy lelkeket vásároljanak. E nép nem dorbézolt a hitszegés árán‘soha, mulatott, ha volt öröme saját emberségéből, s nem várta, hogy szivét megvásárolják; akit szeretett, megtisztelte úgy, mint saját erejéből kitelt, mint hivatalos parancs folytán soha sem tehette volna. Villámcsapásként sújtott a mulatók közé azon rémhír, hogy az erdőben, a kevésbé járt, s többnyire csak fahordásra használt uton haladó kocsi alatt a meredek feletti híd leszakadván, az a hajmeresztő mélységbe zuhant. Ez végét szakítá az ünnepélynek, s aki csak tehette, lóhalálában sietett a helyszínére, ágyúval megtámadta a zevini török hadállást, hol 10.000 ember és 8 ágyú volt. Délben az ütközet az egész vonalon kifejlődött. Az oroszok elszántan támadtak a törökök elsánczolt állásaira, de minden erőlködéseik daczára sem bírtak eredményhez jutni, sőt naplementekor teljesen visszavezettek, s nagy rendetlenségben vonultak vissza. Veszteségük 3000 ember, míg a törököké csak 500 volt. A győzelem érdeme Feizi pasáé, ő vitte a vezényletet. Az oroszok balszárnyát Mukhtár pasa bekerítette Sangirnál, Zeide kán mellett. * Romániába újabb orosz csapatok érkeznek. Az orosz IV. hadtest tegnap vonult be Belgrádon át Romániába, ezenfelül egyéb kiegészítő csapatok is vannak útban Plojestin át a Duna felé. F. hó 27-én egész nap tartott Viliin bombázása; a kalaiáti ütegek lövöldözték a bolgár partokat is, hol a törökök földhányásokat kezdtek. Egy török üteg meglövöldözte Florentinnól a „Fehér“ nevű Bu- Budapestről vásárolt hajót, de nem tett benne kárt. 25-én a basi-bozákok átcsaptak Beket táján és Osztroveni és Orcseni falvakat kirabolták. Az hallatszik, hogy a Turn-Szeverin felé indulni kész orosz katonaság Ausztria Magyarországnak Szerbiát illető újabb felszólalása következtében ellenparancsot kapott. * Lengyel lapok szerint Ostensacken sorra bejárta a magyar-lengyel határhelyiségeket. Mindenütt kémcentrumokat szervezett, a legerősebbet Podvoloczyszka környékén. Leginkább a gabonakereskedőket használta e czélokra. A magyar határon is keresett barátokat. A magyar quota-küldöttség tagjai a hétfő reggeli gyorsvonattal utaznak Bécsbe, ahol még aznapon, hétfőn, a bizottság ülést tart, amelyre megkaphatni véli az osztrák második üzenetet. A magyar küldöttség köreiben azt hiszik, hogy a quota-ügy néhány nap alatt annyira mindenesetre tisztáztatik, hogy a bizottság megállapodhatik az országgyűlés elé terjesztendő jelentésben, melyet a törvényhozás az őszi időszakban fog tárgyalni. Az orrszággyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Gorove elnök megnyitván, előterjesztette a kijelölő bizottság által megállapított névsort, mely szerint a delegatióba kijelöltetnek: rendes tagokká: Apponyi Albert gr., Balogh Imre, Bánhidy Béla b., Baross Gábor, Bittó István, Bujanovich Sándor, Csengery Antal, Csernatony Lajos, Éber Nándor, Ernuszt Kelemen, Faik Miksa, Harkányi Frigyes, Horváth Gyula, Hegedűs Sándor, Márkus István, Missich János, Molnár György, Nagy György, Pécsy Manó gr., Prileszky Tádé, Prónay József, Pulszky Ágost, Budics József b., Somssich Imre gr., Szeniczey Ödön, Szilágyi Dezső, Szivák Imre, Szlávy József, Tisza Lajos, Tisza László, Tóth Vilmos, Várady Gábor, Wahrmann Mór, Vizsolyi Gusztáv, Wodianer Albert b., Zsédényi Ede, Mrazovics Mátyás, Pejacsevich László gr., Voncina János, Kraljevich Frigyes. Póttagokká: Andrássy Mihály, Antoneszky István, Beöthy Algernon, Bethlen András gr., Boross Bálint, Lehoczky Egyed, Mariásy Kálmán, Molnár Antal, Peretti Alajos, Poór Antal, Szüllő Géza, Kukuljevics Iván. — A közigazgatási bizottságba: Végh Aurél, a II. bíráló bizottságba: Perczel László. Az értekezlet a kijelölést helyeslő tudomásul vévén, véget ért. A határőrvidéki vasút ügyében a következő félhivatalos sorokat közlik : Azon közlemény, hogy a határőrvidéki vasút ügyében Széll Kálmán pénzügyminiszter úr Mollináry irányában teljes sikert aratott volna, teljes redtificátiót igényel, mert abból áll az egész, hogy ezen törvényjavaslatra nézve végleges megállapodás jött létre a magyar kormány részéről, és legközelebb törvényjavaslat is terjesztenik ez iránt elő, de határozottan kijelenthetjük — legalaposabb tudomás szerint, — hogy győzelemről vagy sikerről dr. Mollináry ellenében egyáltalán szólni nem lehet, valamint annk szüksége nem forgott fönn. Mollináry, a határőrvidéki közigazgatás főnöke e kérdést illetőleg többször tanácskozott a magyar kormánnyal, és Széll Kálmán pénzügyminiszter, teljes egyetértésben vele, és az általa képviselt érdekek méltányos és teljes kiegyeztése mellett állapította meg végleg a magyar kormány nevében a törvényjavaslatot. ORSZÁGGYŰLÉS: J. jágai se adhatnak életjelt magukról, de a kormánynak érdekében van az ellenkező felfogás érvényesítése és ennélfogva a többség a miniszterelnök indítványát elfogadta. Azután a keleti vita fölötti discussio következett, melyben Márkus István ömlengett a bécsi diplomatia politikája mellett és magáévá tette Kállay ultraorosz eszméit a pauslavismusról, pártunk részéről pedig Orbán Balázs, az ügy hivatott szónoka, ki a törökországi viszonyokat 14 évi ott tartózkodás után ismeri, szólalt fel kitünően, semmivé morzsolva Kállay, Pofit, Márkus és társaik szláv szellemű beszédeit. A nagy tetszést aratott beszéd tömör kivonatát alantabb találják olvasóink. Paczolay elállt a szótól: Irányi holnap fog beszélni. ü. A képviselőház ülése ]unius 29-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza K. Széli K. Perez« B. Péchy T. Trefort Ag. Szende B. Bedekovich K. Elnök: A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, — bemutatja Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye közönségének felterjesztését, mely szerint Somogy megyének a közigazgatósági hatóságok előtt tett hamis eskü, és a közigazgatósági hatóságok által lezárolt tárgyak elsikkasztásával elkövetett zártörések iránti feliratot pártolja. Bemutatja Bihar megye közönségének felterjesztését, mely szerint pártolja Somogy megye abbeli feliratát, hogy az osztrákmagyar birodalom megakadályozza azt, hogy Oroszország bárminemű terület nagyobbodást nyerjen és Törökország feloszlásával határainkat Szlávországok gyűrűivel körül ne vegye, továbbá Hód - Mezővásárhely város közönségének felterjesztését a török birodalom integritásának fenntartása iránt és az iránt, hogy az európai Török birodalom keresztény alattvalóinak sorsa a török fennhatóság mint egyedüli illetékes hatalom utján rendeztessék. Bemutatja Győr szab. kir. város felterjesztését, mely szerint Székesfehérvár szab. kir. városnak a törvénykezésünk körül tapasztalt számos hiányok orvoslása iránti feliratát pártolja Mindezen feliratok és kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnák. Elnök jelenti: Barras I. lemondván képviselői állásról, helyette a második biráló bizottságba és a közigazgatási bizottságba egy-egy tag választandó, és mivel holnap különben is választások fognak történni, kéri a házat elrendelni, hogy a második bíráló bizottságba és a közigazgatási bizottságba holnap egy-egy tag választassák. [Helyeslés.] Ezután emlékezetébe hozza a háznak, hogy azon előterjesztés egy része iránt, melyet a múlt szombati ülésben a miniszterelnök úr tett, a ház még határozatot nem hozott, jelesül a kormány részéről az kivántatott, hogy azon három bizottság, melyhez a kiegyezési törvényjavaslatok utasítva vannak, működésüket a szünet alatt saját megállapodásuk szerint de úgy folytassák, hogy átvehetvén időközben a német kereskedelmi szerződést is, jelentésüket a háznak, midőn szeptember havában ismét összejön, azonnal megtehessék. Kérdi a házat, elfogadja-e a miniszterelnök ebbeli előterjesztését. Helfy Ignácz: A miniszterelnök azon kijelentésével szemben, hogy a házat királyi leirat által kívánja szétoszlattatni, szólal fel. Megjegyzi, hogy alkotmányos szokás szerint a miniszter ezen szándéka merő ellenkezésben áll a miniszter azon javaslatával, hogy a bizottságok ezen elnapolás alatt is működjenek. Minden alkotmányos fogalom szerint azon idő alatt, midőn az országgyűlés a fejedelem által van elnapolva nincs országgyűlés, ha pedig nincs parlament, nincs bizottság sem s ennek működnie nem szabad. E tekintetben az angol alkotmányra hivatkozik. Különben nem akarja kétségbe vonni a korona elnapolási jogát, de szükségesnek tartaná alkalomszerű időben ezen királyi jogot, úgy mint minden más alkotmányban körülírni. Ő azt tartja, hogy amikor kétely forog fönn arra nézve, akarja magát az országgyűlés elnapolni, a kormány tanácsolhatja a fejedelemnek az elnapolást, és ha a fejedelem helyesli, az országgyűlés elnapoltatik. De mikor az országgyűlés önként megállapodik abban, hogy el fogja magát napolni, minek belevonni a koronának jogát? Tisza Kálmán miniszterelnök: Hivatkozik arra, hogy nem egy, de több praecedens van arra, hogy midőn a ház rescriptum által elnapoltatok, bizottságai a munkásság folytatására köteleztettek, s Ő ezt helyesnek tartja igy — kéri a házat a határozatot meghozni úgy, a mint indítványozva volt. (Helyeslés a középen.) Zsedényi Ede: Például hozza fel, hogy 1875- ben is dolgozott a pénzügyi bizottság az alatt, amig a ház reskriptummal szét volt osztva. Paczolay János elismeri, hogy erre volt eset, de ami megtörtént, abból nem az következik, hogy jól történt. Mikor az országgyűlés szünetel, akkor ennek kifolyása, az egyes bizottság kevésbé működhetik. Zsedényi Ede személyes kérdésben szóllal fel. Szontágh Pál, (csanádi): Azt hiszi, annak megbirálására, hogy miként napoltassanak el az szegeket megtágitá, s ugyanazon gerenda korhadt vége ácsszeggel lévén,az oszlophoz erősítve, annak is egyik horgát kiteszi té. Hihetlen gyorsasággal teljesité ezen munkát, mindamellett, hogy néhányszor körülvizsgálódott, s fülét a földre hajtá hallgatózni. És ezt tévé most is, rémitőt kelle hallania, mert felegyenesedvén, fejéhez kapott, s inogva hátrált. Valami vérfagylaló volt mozdulataiban. A babonás, ha keresztúton éjfélkor szellemet idéz, s már a lánczok csörgését véli hallani, rémültebb kétségbeeséssel nem kapkodhat maga körül, mint tévé a rejtélyes egyén; lázasan lépett néhányat a híd felé, de rögtön tántorogva hátrált vissza; a holdvilágnál óráját néző, összerázkódék s ismét a földön hallgatódzott. Kétségbeejtő perczek lehettek, látszott, mily reszkető kézzel emeli kendőjét arczához, hogy verejtékét letörölje. Romházy feszült kíváncsisággal nézte az egész jelenetet. Egyszerre úgy rémlett neki, mintha távolból kocsizörej közelednék. Oly érdekkel szemléli az előtte lefolyó eseményt, mintha egy idegfeszítő regény olvasásába merült volna. Élvezetét megirigylék a felhők, mert ép midőn leroskadni látta az ismeretlent, sűrü tömegben nyomultak a nyájas hold elé, s áthatlan sötétség jön. Aki utolsó fillérét teszi játékra, türelmetlenebbül aligha várja a koczkavetést, mint várta Romházy a hold előbukkanását, annál is inkább, mert most már tisztán hallotta, hogy kocsi közeledik, de a világítás soká késett. Végre ismét lemosolygott a hold teljes fényben. Romházy úgy járt, mint midőn álmából fölébredt, minden eltűnt. Hiába keresték szemei az éji kalandort, annak még árnyékát sem találta. — Ez ügyes gazember, gondola, s ha valami veszedelmes műveletbe fogott, azt sem tudom, kit vehetnék elő? Jobb lesz magamnak is a távozás. Ekkor közvetlen közelében egy bokor mögül elfojtott sóhajt vélt hallani. Megfeszité figyelmét, s nemsokára meggyőződött, hogy alig egy lépés választja el, csak kezét kellene kinyújtani s megragadhatná üstökét az éji madárnak, s jól hallá, az ott rejtőzködőnek mint vaczognak a fogai. Lelketlenebb két állat aligha volt az egész rengetegben, s mindkettő ugyanazon bokor mögött vonta meg magát. országgyűlés ülései, a kormány van hivatva. Nem fogadja el azon állítást, hogy a bizottságok az alatt, amig a ház kir. leirat folytán szünetel, ne működhessenek. Tisza László hasonló értelemben nyilatkozik. Paczolay személyes kérdésben szólal fel. Nem mondta azt, hogy a bizottságok ne működjenek. Csak mint elvet állította fel azt, hogy igen kérdéses és részéről el nem fogadható, hogy midőn a parlament el van napolva, akkor a parlamenti bizottságok működhessenek. Ő ezt elvileg állítja, és fogja végig, amíg él, állítani. Somsich Pál nem talál okot a miniszterelnöki előterjesztés el nem fogadására. Szilágyi Dezső szerint, hogy ha egyszer a fejedelem elnapolási jogával él, mit neki a törvény az országgyűlés működésének felfüggesztésére nézve ad, ha ezen jog gyakorlásakor az elnapoló bizonyos megszorításokat azzal nem köt össze, akkor az egész parlamenti működés fel van függesztve, és ezen felfüggesztés kiterjed úgy a ház bizottságára mint a teljes ülésre. (Helyeslés balról.) Tisza Kálmán néhány észrevételt tesz , mely után Elnök felteszi a kérdést: elfogadja-e a ház a miniszterelnök azon javaslatát, hogy azon három bizottság, melyhez a kiegyezési törvényjavaslatok utasítva vannak, működésüket a szünet alatt is saját megállapodásuk szerint, de úgy folytassák, hogy átvévén idő közben a kormánytól a vámtarifát és esetleg a német kereskedelmi szerződést, jelentősöket a háznak, midőn A ház a javaslatot elfogadja. Következik a napirend. Felolvastatik harmadszor a sajtók használatával nyers répát feldolgozó czukorgyárak által fizetendő fogyasztási adónak az 1877/e évi megállapításáról szóló törvényjavaslata elfogadtatván, hozzájárulás végett a főrendekhez fog áttétetni. Következik a kérvények tárgyalása, a keleti kérdés ügyében megindult vita folytatása. Márkus István : Beszéde kezdetén Folyt múltkori beszédére reflektál. Nagy megütközéssel hallotta az aposztrófot, mely most már másodszor jelenik meg Pont beszédének csattanós záradéka képen, mert másodszor halljuk már tőle a provocatiót Filippire, a polgárháború csatájára. Azon törpe minoritásnál, hogy ne mondja elszigeltségnél fogva, melyben Pofit a ház tagjai közt van, némi tartózkodásra érzi magát kötelezve válaszában. De constatálja azt, hogy Pofit mint megbízás nélküli ügyvéd lépett fel és lép fel mindig, midőn nem magyar ajkú polgártársaink aspirációit az ország zömének érzületeivel ellentétbe akarja hozni. Áttérve a keleti kérdésre, előre bocsátja, hogy ő külügyi kormányunk politikája iránt a kezdettől fogva bizalommal viseltetett s egy pillanatra se látta azon lázas rémképeket, amelyek a miniszterelnök múltkori beszéde által a semmire redukálódtak. Nem lehetne érdekeink közt helyesebb sorrendet és viszonyt, megállapítani monarchiánknak mint békés és fejlődésének feltételeit önmagában bíró hatalomnak legegyszerűbb és természetesebb érdeke az, hogy a keleti status quo, Törökország barátságos és kényelmes szomszédsága megmaradjon. Az esetre,ha tőlünk nem függő viszonyoknál fogva nem volna lehetséges, következik második már sokkal kényszerítőbb érdekünk, hogy a török hatalom örökségébe muszkaország ne üljön. Azt véli, hogy jó eleve számot kell vetni erőnkkel, és ha azt látjuk, hogy a viszonyoknál fogva az elsőnek megóvására "képtelenek vagyunk, mondjunk le róla előre, és igyekezzünk minden erőnket egy kedvező positióban, a második czél megvalósítására koncentrálni. Érdekeink kijelöléséhez nem annyira a török integritás megcsorbítása, mint inkább az orosz hatalomnak a Balkán félszigetre való kiterjeszkedése az, ami bennünket életérdekeinkben megtámadna. Ez iránt különben alig van kétség, mert hisz épen a török integritás legbuzgóbb védői szájából hallott oly nyilatkozatot, hogy a keleti keresztény népek felszabadulása vagy más állami szervezkedése ellen semmi kifogásuk nincsen, ha ez nem muszka hódítás és befolyás által történik. Csak tán az iránt lehetne kétség: váljon a török integritás megcsorbítása elválasztható-e az orosz hódítás eszméjétől. Ezután így folytatja beszédét : Tény, hogy külügyi hivatalunk ez integritás fentartására irányult törekvésében elment odáig, hol a háború koczkájának elvetése, minden békés actiónak végét, szakította. Ekkor kétségkívül megszüntette lépéseit. De hát mit tehetett volna egyebet ? tán útjába állott volna a véres koczkának ? Elzárta volna az utat a czár seregei előtt ? A pantavismus felől elmondottak tekintetében Kállay nézeteihez csatlakozik. Kállayt — úgymond — ki nem tett egyebet, mint hogy ellenségünk sebhető oldalait figyelmünkbe ajánlotta, és egészen helyesen fejtegette panszlavismus neve alatt ismert nemzeti és vallási jellemű propaganda eredendő gyengéjét: azzal vádolták, hogy tagadta Az éji homály sok titkot, sok bűnt fed, melyből ha véletlen egyik-másik kiderül, oly képmutatókat ábráz le, kik a világ tiszteletét s hatalmasok bizalmát bitorolják. Mennyi vagyon, családi boldogság s élet esik az éji rejtelmek áldozatául! Ha valami csoda által az egész földön egy éj történetéről a titok fátyolét föl lehetne lebbenteni, országok sorsát intéző cselszövények forrására bukkanhatnánk; megtalálnék egy-egy váratlanul elvesztett csata okait, a hamis alapot, amelyen az ármányosak emelkedési vagy felgazdagulási lépcsője nyugszik ; láthatnánk hajmeresztő jeleneteket a magányéletből, s milliók romlását előidéző cselekvényt valamely részlelkü hatalmastól. Minden corruptiónak sötét és az anyja, pedig isten áldásul adá azért, hogy a test általa uj erőt, s a lélek uj tevékenységet nyerjen, de a szörnyetegek ép úgy árulók a természet ellen, mint árulók a becsületesek jóléte, a hit és minden erkölcsiség ellen. A felejthetően jó öreg Dumas, midőn az ezeregy Fantomot irta, a képzelet világában élt, pedig e földön, az emberek közt találhatta volna meg az igazi vampírokat és kísérteteket, ha a maga helyén és idején keresi. Annyi idő alatt, míg az ezeregy érdekes mesét kigondoló, tízezerszáz idegfeszitő valóságot találhatott volna, íme kettő a sok közül. Mindkettő annyira lázas, hogy didergésök a bokrot rezgésbe hozza. Volt egy pillanat, midőn Bomházyt valami szelidebb érzelem szállta meg, s elő akart rohanni, hogy az éji kalandort torkon ragadja. Tett is már oly mozdulatot, melyre a leselkedő tigris ereiben a vér meghűlt, s lélegzetét visszafojtva, fejét a bokor közül kidugta, hogy széttekintsen. Semmi nesz, semmi zörej. Csak a szél ingatta a lombokat, susogó, s visszahúzódott. Romházy is mást gondolt: mit érdekli őt egy ismeretlen sorsa? vajjon nem rejtőzik-e itt egész banda, s ha ő a dologba ártja magát, nem húzná-e a rövidebbet? s végre, mi kötelessége neki más irányába a gondviselés szerepét elvállalni? Jobb lesz bevárni szép csendben a történendőket. ITT II II M. - REGÉNY, - Irta DEGRÉ ALAJOS, - ELSŐ KÖTET. - (16-ik folytatás.) — Sejtelmem nem csak. Én nagyságodat rögtön felismerem, de nem akartam tréfáját elrontani. — Én is mindjárt láttam, hogy éles eszü emberrel van dolgom, mert ugyancsak czélozgatott a százalékokra, melyek a csatornázási üzletből félreeshetnének. — Azt hittem, a tréfát csak tréfával viszonozhatom, felelé a tisztartó, s ezzel sietett elpárologni. Ha heteken át forrongást idéz elő egy hivatalos ünnepély, sikerültebb nem lehetne, mint ez, melyet a nép lelkesedése rögtönzött. A hol a nép szive ép, erkölcse romlatlan, emeljünk kalapot azok előtt, akik a népet vezetik, tegyünk elismeréssel a pap iránt, ki lelküket képezi. Ott, hol a politikusok lelkiismeretlensége, a kormánypártnak — minden áron — többséget hajhászó vesztegetései egy független szellem által ellensúlyozvák, a nép jó és ragaszkodó, sokat tart a becsületre s szerettei iránt lelkesülni tud; van józan ítélete, míg ámításokkal félre nem vezetik van bátorsága a kísértéseknek ellentállni, míg a felsőbbségi nyomás által el nem szédül, van becsületérzése, mig a vezetők einismusa azt el nem öli; van erkölcse, de az önzők szűkkeblüsége nem irtózik bűbájos modorban ingerelni a bűnre, van hite, mig a hitetlenek azt gúnytárgyává nem teszik. És többnyire azok a néperkölcs elrontói, a kik hivatvák annak nevelését vezetni, azt a józanság, becsületesség és munkásság ösvényén vezérelni, a kik kezükben tarthatnák a nép szivét, s abba nemes elveket csepegtetve a hazának és emberiségnek tiszteletre s elismerésre méltó szolgálatot tehetnének; de sokan jobbnak látják e szivet elvaditni, a VII. Az erdő rejtelmei. Fáradt tagokkal az ember nem igen kényes a fekhely válogatásában; kimerültség a rész lelkiismeretet is elaltatja. Bombázó a hosszú gyaloglás, az izgalmas jelenet, s a hőség által oly le feszültségbe esett, hogy az álomnak ellenállni nem bírt. Azt mondja Calderon: „az élet álom.“ Meglehet a kivételeknek, de általánosságban az élet küzdelem, melynek kinos lánczolatát az üdítő álom szaggatja meg. A fáradt munkás mily elégült ha álomra hajtja szegény fejét ! kit emésztő gondok súlya nyom, csak alvásban érez könnyebbülést; az üldözött feledi zaklatott helyzetét, a bűnös levetkőzi vétkeit, a nyomorult fölépül, miként a jótevő álom áldását élvezi. Ki tiltja meg a koldusnak, hogy ne álmodja magát királyi székbe? Ki kergeti el az éhezőt, ha álmában dúsan terített asztalhoz ül. Az epedő szerelmes nem nyeri-e el néha álmában kegyetlen eszményét? Akinek napjai telvek szenvedéssel, nem keres-e enyhülést az álomban? Nincs a földnek nagyobb kincse, mint az A képviselőház a mai ünnepen is ülést tartott. Az ülés első felét azon kérdés eldöntése fölött támadt vita foglalta el: ha váljon helyes-e, hogy amig a képviselőház királyi leirattal el lesz napolva, addig a képviselőház bizottságai működjenek. Ez kétségen kívül elvi jelentőségű kérdés, és tiszta logika szerint könnyen eldönthető akképen, hogy a királyi leirattal szétoszlatott ház nemlétezőnek tekintetvén, eo ipso, bizottalom, meghódol annak gazdag és szegény, ur és szolga. Az álomban a boldogok a gyönyör egy nemét, a szerencsétlenek pedig véghetlen vigaszt lelnek. Bomházy mélyen és sokáig aludt. És ha való volna az, hogy csak az igazak álma nyugodt, megesküdnék rá az ember, hogy Bomházy a legigazabbak egyike. Késő éjjel ébredt fel, s nem tudta magát tájékozni, hogy hol van ? körül tekintett, szemeit kidörzsölé, s ismét körül tekintett. — Álom volt biz ez! sóhajtá, örökre kár ! oly szép, oly szivemelő volt! azt álmodtam, hogy Turkevy megszöktető Hermosát, s mindkettőt elnyelte a tenger. Teringette ! milyen költői igazságszolgáltatás volna az én regényemben. a hold kaczér játékot űzött a földiekkel; néha ritkább felhők fátyolán át félhomályban derengett, majd sürün tornyosuló fellegbe rejtőzve mély sötétségbe bobta a földet, néhány pillanat múlva — mintegy varázsütésre, nyájas arczat elétüntetve, ragyogó fényben úsztatá az egész tájt, az ezüst sugarak megtörték a fák és bokrok harmatos levelein, a fűszálakon gyémánt fényben csillogtak a cseppek, s ami sugár a lombokon átrezgett, rejtelmes világításba helyzé a tárgyakat . Lám, hogy eltaláltam, mond Bomházy, ezt az éjt az isten is kalandra teremtette. Szintúgy megifjodom! kár hogy nem ütközöm akadályokba, s a czél nem az elérhetlenséggel határos. Ez volna érdekes, ez volna ily éjhez méltó, de nem nyitott ajtó, tárt karok s egy megunt kedves Ízetlen szemrehányásai, amik reám várnak. Bizony sok képzelődés kell hozzá, ha még oly szép erdőben játszik is velem bájosdit a hold, hogy ezt valami kalandnak tekintsem. No de azért bátorsága előre ezzel fölegyenesedett. E pillanatban a hold teljes világítást árasztá. Nesztelen, s óvatosan ereszkedett le Bomházy ismét előbbi helyére, s fejét kinyújtva, lélegzetét visszafojta. Szemei kíváncsian meredtek azon helyre, hol a mély szakadáson át egy hitvány fahíd vezetett. A hídon valaki lopva dolgozott, vagyis jobban mondva rontott. A működő férfi minduntalan körül kémlelődött, fülét a földre fektetve hallgatódzott, aztán ismét munkáját folytató, úgy látszik, az összetartó kapcsokat lazítá meg, a keresztbe fektetett gerendában, melyen az egész alkotvány súlya feküdt a (Folytatása következik.)