Egyetértés, 1923. január-április (5. évfolyam, 1-97. szám)

1923-03-28 / 71. szám

felszereléséhez anyagi eszközöket előteremthessük. A ma bemutatott gép egyfedelű, jelenleg 100 lóerős motor van fel­szerelve reá. Két üléses, két kor­mánnyal van ellátva. A pilóták egy­más mellett ülnek. A szárnyak alá­támasztása a biztonság fokozására való. Az odáig elért eredmények nagyon kedvezőek és minden tekin­tetben dicsértére válnak úgy a szer­kesztőknek, mint a magyar repülő­iparnak. A gép óránkénti sebessége 140 kilométer, emelkedési képessége kifogástalan, 6 és fél perc alatt éri el az ezer métert. «l8B$<e4ÄSwM.i^Ae3rw>j<k t- áu-SWttuwii E6YHÄZ ÉS ISKOLA v Presbyteri gyűlés. A debreczeni református egyház március hó 28-ik napján — szerdán — dél­­után 4 órakor az egyház tanács­termében presbyteri gyűlést tart, dr. Baltazár Dezső püspök és Nagy József főgondnok elnökleté­vel. Fontosabb tárgyak ezek : Elő­készítő bizottság javaslata : özv. Balogh Jánosné 3000 kor., Teres­­tényi Béla 1000 kor., Kozma Jó­­zsefné 300 kor., Balogh Istvánná (Széchenyi­ u. 34. sz.) 200 kor., Pocsai Gyula és neje 200 kor., Hapusi János és neje 100 kor.,­­ valamint özv. Harsányi Istvánné a Magyar tisztviselők " fogyaszási szövetkezete „Egy vasutasné“ ter­mészetbeni adományáról. A gaz­dasági bizottság javaslata 116 öl tűzifa megvétele tárgyában. — Ugyanannak javaslata az egyházi alkalmazottaié rendkívüli segélyé­nek felemeléséről. A ref. elemi is­kolai tanítókat és tanítónőket ért fizetési államsegély sérelem ügye. Csipkeverő tanfolyam. A Tem­plomegyesület agilis elnöknője, Balogh Istvánné a múlt hetekben Dunántúl járva, meglátogatta a balatonendrédi csipkeverő telepet, melyet az ottani ref. lelkész, Ká­­jel Endre honosított meg. Balogh Istvánné elnöknő a magával ho­zott mintákat bemutatta a Temp­lomegyesület szakosztályi ülésén s azt az óhajtását fejezte ki, hogy egy hasonló csipkeverő tanfolya­mot a Templomegyesülettel kap­csolatban szeretne létesíteni. A je­lenlevők nagy lelkesedéssel fogad­ták az eszmét, mely úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben nagy horderejűnek mutatkozik. Egy­előre fölkérték az elnöknőt, hogy vegye fel az érintkezést a balaton­­endrédi telep vezetőségével s leg­közelebb a dolog tüzetesebb meg­beszélés tárgyául fog kitüzetni s megállapítják a módozatokat, me­lyeknek alapján a csipkeverő tan­folyam és műhely felállítható lesz Debreczenben. A D. M. K. E. A Dmké-t vissza kell szereznie a városnak, meg van hozzá az­­ erkölcsi és anyagi joga, de szük­sége is van reá. Aki vissza­emlé­kezik a Dmke internátus létre­jöttére, az nagyon jól tudja, hogy­­ ehhez a hatalmas épülethez a vá­­­­ros adta a telket, az építő­anyag nagy részét és még egyebet. Ez az épület nem sokkal több joggal viseli magán Dinke nevét, mint a szabolcsvármegyei református templom a földesúr címerét, me­lyet a nemes Jár­mi-familia épít­­­­tetett az eklézsia költségén. A Dinké-nek hivatása lett volna délvidéki nemzetiségi fiúkat isko­láztatni a debreczeni tanintézetek-­­ ben, de ennek a rendeltetésének külső és belső okokból nem igen­­ felelt meg. Egy pár évig vagy 20—25 bosnyák fiú kapott benne elhelyezést, akiknek segítségével érzelmi és gazdasági kapcsolatokat kellett volna teremtenünk Magyar­­ország és a Balkán között. Most EGYETÉRTÉS 1923 március 28. Egymilliárdot meghalad Debreczen város költségvetése. Tegnap délután tartotta meg Debreczen város tanácsa első pénzügyi értekezletét, amelyet a tanács rendszeresíteni akar és azt minden hó 10-ik napján tartja meg. Ez értekezleten a tanács tagjain kívül részt vesz­nek a házipénztári felügyelő­bizottságnak tagjai is. Az érte­kezletnek célja, hogy a tanács mindenkor tájékozva legyen a­­város vagyoni helyzetéről és a házipénztár állásáról, a rendel­kezésre álló, vagy várható bevé­telekről s ennek alapján mindig tervszerűen, rendszeresen és so­hasem ötletszerűen tudjon gon­doskodni a szükségletek kielé­gítéséről és fedezéséről. Ez ér­tekezletnek lesz hivatása a szük­séges kölcsön megvitatása és fölvételüknek előkészítése, álta­lában a várost érintő minden pénzügyi kérdés megbeszélése, sőt valamelyes, pénzügyi pro­gramra megállapítása is. A tegnapi értekezlet nem vé­gezhetett még ilyen mélyreható munkát, mert elsősorban a költ­ségvetési tervezetet kellett nagy általánosságban megvitatnia. Ary Lajos tb. főszámvevő vázolta a város pénzügyi hely­zetét. Ennek során megállapí­tották, micsoda bevételeket le­het még várni és micsoda új jö­vedelmi forrásokat lehet meg­nyitni. Mgállapította január és február hónapokról, hogy mit vett be a házipénztár és mit kel­lett volna még bevennie. Számba vette a teljesített ki­adásokat is s megállapította, hogy a mérleg deficittel zárult. Ugyanezt a számbavételt végez­ték a jövő hónapra vonatko­zóan is és megállapították a re­mélhető jövedelmeket és ezzel szemben ama kiadásokat, ame­lyeket a jövedelmek terhére tenni lehet, úgy, hogy a házi­pénztárt meglepetésszerűen nem hozhatja zavarba valamely szükséglet fedezete. A tanács pénzügyi értekezlete behatóan foglalkozott a tisztvi­selő kérdéssel is. Különösen figyelemmel volt a város teher­bíró képességére s ennek figye­lembe vételével mit lehetne tenni a legmesszebbmenően a tisztviselők érdekében. Az érte­kezlet megbízta Ary Lajos fő­számvevőt, dolgozzék ki terve­zetet erre vonatkozóan s azt terjessze mielőbb a tanács elé. A főszámvevő ismertette ez­után nagy vonásokban a város 1923. évi költségvetési terveze­tét, amelyet újból és újból át kellett dolgozni, mert a korona romlása igen nagy valutáris el­tolódásokat okozott. Amikor ugyanis a költségvetés készült, a korona 0.21, 0.22, 0.25 ponton állott, ma pedig 0.10—0.12 pont közt mozog. A költségvetés óriási össze­geire vet világot az a tény, hogy csupán a bevételi végösszeg 700—800 millió korona, közel egy milliárd körül mozog, míg a költségvetés egész forgalma majdnem másfélmilliárdra rúg. a háború után tisztán látjuk, hogy ez kárbaveszett fáradság volt,­­ hiszen a délszláv összeesküvésnek hazánk ellen is irányuló aknái éppen Boszniában robbantak fel először. Oly messze estünk Bosz­­­­niától és a Balkántól földrajzilag, de még inkább lelkileg, hogy bos­nyák fiuknak debreczeni nevelé­sein gondolni igazán állam közve­szélyes volna. De attól is nagyon távol­ vagyunk, hogy a Dmnke épü­letébe Délmagyarország sváb, szerb, bunyevác és más fajta gyer­mekeit gyűjthessük magyar szóra, bármennyire ég lelkünkben a vágy ezekkel az elszakított testvéreink­kel újra egyesülni. De a Dmke épülete nem marad­hat addig használatlanul, amíg ezek a kedvező jövőtől függő re­ményeink megvalósulnak. Debre­czen városa oly szűken van el­­­ látva hivatalos helyiségekkel, oly­­ célszerűtlenül vannak elhelyezve a legfontosabb intézményei, hogy­­ nem nélkülözhet egy oly hatalmas­­ épülettömböt, mint a Dmke. Azok az orvosi intézmények, amelyek most benne menedéket találnak, ha az idén nem, jövőre bizony­nyal kiköltözhetnek az egyetem tulajdonképes területére, az egye­nesen egyetemi célra készült mo­dern épületekbe. A város akkor­­ végleg birtokába veheti a Dikét­­ és azt a hivatalát helyezheti el benne, amely leginkább oda való,­­ például a népjóléti hivatalt vagy a mezőgazdasági kamarát, esetleg mind a kettőt és ezzel lakások­­ szabadulnak fel a város közepén. Ismételjük, a város szerezze­­ vissza a Dmke épületét és vegye­i birtokba minél előbb, jogosan jár f el és a szükségnek tesz eleget. Síriai tengeri rablók egy nővel az élükön kirabol­tak egy hajót. Londoni távirat alapján bejárta a lapokat az a hír, hogy a Suly­­van hajót a kínai vizeken rablók megtámadták és az utasokat ki­fosztották. Egy újabb távirat most részlete­ket mond el erről a vakmerően végrehajtott tengeri rablásról. A rablók csak akkor fedték fel kilé­tüket, amikor a hajó már a nyílt tengeren volt. Ekkor egy hölgy lé­pett elő, akinek arcán álarc volt. Magasszárú csizmát viselt és mind a két kezében revolvert szoronga­tott. — Kezeket fel! — kiáltotta ki­fogástalan angol nyelven a hölgy,­­ mert különben mindenki a ha­lál fia ! Az utasok meglepetten néztek az álarcos nőre s a köréje sereg­­lett kínai banditákra. A kínai rablók a matrózokkal egy-kettőre végeztek. Amelyik el­­lenállt, azt lelőtték, a többit a ka­pitánnyal együtt elzárták. Ezután hozzáfogtak az utasok kifosztásá­hoz. Mindenkinek oda kellett ad­nia értékesebb tárgyait. Egy an­gol nő az értékes nyakláncát el akarta rejteni a blúzában, de a kalózkapitánynő homlokára irá­nyította revolverét és igy szólt: — Azonnal adja elő, mert kü­lönben a másvilágra küldöm. A nyaklánc nyomban előkerült. A kapitánynő azonban nemcsak az ékszereket szedette össze. A di­vatos kalapokat, boákat és keppe­­ket szintén összerakatta. Sőt egy amerikai nőnek még a szoknyá­ját is le kellett vetnie. — Ez a szabású szoknya — okolta meg az intézkedését a ka­pitánynő — igen tetszik nekem ! A hong-kongi rendőrség buzgón­­ keresi a vakmerő kapitánynőt.­­ Azt hiszik, hogy sikerülni fog az elfogatása, mert az utasok közül­­ többen egy angol társaságbeli höl­­gyet ismertek fel benne. Fő ismer­­­tető jele, hogy­­ kitűnően beszél­t kínaiul. 11 hatk­özségyel! És a földigényese. A földbirtokreform végrehajtására kiküldött debreczeni tárgyaló bi­zottság a városháza tanácstermé­ben tegnap folytatta a földigénylők igényeinek tárgyalását. Tegnap a hadiözvegyek, árvák és arany és nagy ezüst vi­tézségi érmesek kate­góriája névjegyzékének átvizsgá­lására került a sor és pedig a ha­diözvegyek igénylése. A földbirtokreform végrehajtására kiküldött tárgyaló bizottság a teg­nap tartott tárgyalásán a hadiöz­vegyek közül a névjegyzékbe való felvételét alábbiaknak mellőzte : özv. Gyuritska Györgyné sz. Ba­logh Erzsébet, özv. Ratits Gyuláné­­ sz. Hercz Aranka, özv. Faragó Já­­­­nosné sz. Szabó Sára, özv. Kelemen Károlyné sz. Tasi Zsuzsán­na, Grád Rudolfné sz. Blum Róza, özv. Rásó Ilászlóné sz­ .Jenei Erzsébet, özvegy­i Weichster Vilmosné sz. Mandel­a Sarolta, özv. Hornok Istvánné sz. Mészáros Eszter, özv. Gurmai Mih I­hályné sz. Fésűs Terézia, özv. Mar­­■­sch­alkó Gusztávné sz. Galánffi Ág­nes, özv. Nagy Gáborné sz. Papp Juliánná, özv. Dobozi Sándorné sz. Tarcsa Mária, özv. Fekete Imréné sz. Fehér Juliánná, özv­. Mányák­­ Györgyné sz. Bony­ha­i Róza, özv. Báthori Györgyné sz. Kira Ilona, özv. Kocsis Sándorné sz. Sipos­­ Róza, özv. Telki Józsefné sz. Piros Róza, özv. Kapitány Józsefné sz. Király Juliánná, özv. Marozsán Lászlóné sz. Tóth Borbála, özv. Va­­sadi Józsefné sz. Balogh Mária, özv.­­ Lisztig Józsefné sz. Ugrai Rozália, özv. Hanka Imréné sz. Baton Irén, özv. Szabó Gáborné sz. Nagy Esz­ter, özv. Vass Balázsné sz. Daróczi Katalin, özv. Adler Benőné sz. Gel­­berger Etel, özv. Révész Andrásné sz. Szilágyi Juliánná, özv. Zsugyó Gusztávné sz. Tóth Mária, özv. Fa­ragó Istvánné sz. Tóth Teréz, özv. Dávid Lázárné sz. Borbély Rozá­lia, özv. Danyi Istvánné sz. Nagy Zsófia, özv. Csuka Miklósné sz. Kiss Anna, özv. Gergely Dávidné sz. Goldstein Gizella, özv. Juhász Józsefné sz. Dobi Zsuzsánna, özv. Weingarten Jakabné sz. Felder Ida, özv. Fehérvári Rudolfné sz. Márton Katalin, özv. Móda Józsefné sz. Szakál Juliánná, özv. Végh Józsefné sz. Loós Sára, özv. Kiss Józsefné sz. Csató Erzsébet, özv. Békési Gá­borné sz. Nagy Juliánna, özv. Nagy Józsefné sz. Molnár Rozália, özv. Koroknár Károlyné sz. Kiss Zsu­zsánna, özv. Bokor Istvánné sz. Ba­­gosi Juliánna, özv. Pecze Jánosné sz. Szepesi Juliánná, özv. Bartha Mihályné sz. Csab­a Juliánná, özv. Ilesz Istvánné sz. Tamás Mária, özv. Czinege Istvánné sz. Szatmári An­tónia, özv. Dobi Jánosné sz. Izsó Juliánná, özv. Szabó Istvánné sz. Bartha Róza, Juhász Lajosné sz. Kovács Róza, özv. Tóth Andrásné sz. Pataki Zsuzsánna, özv. Pogá­csás Imréné sz. Komádi Juliánná, özv. Hodosi Károlyné sz. Nagy Má­ria, özv. F­arkas Jánosné sz. Gebei Róza, özv. Dúsa Mihályné sz. Király Juliánná, özv. Fiári Andrásné sz. Kiss Juliánná, Arany Andrásné sz. Pásti Juliánná, özv. Varga La­josné sz. Dalmi Erzsébet, özv. Faith Sándorné sz. Weisz Szidónia. A jegyzékbe való felvételnek mel­lőzése főleg a hadiözvegyi minőség megszűntéből kifolyólag történt, a mennyiben többen újból férjhez mentek igénylők közül, részben pe­dig Debreczenből való távozásuk volt a kihagyás oka. Március hó 29-én a jelentkezett hadiárvák, valamint az arany és ezüst vitézségi érmesek igényjogo­sultsága fog megállapíttatni. A bizottság által történt jegyzékbe vétel még nem tekinthető végleges­nek, mivel végső fokon elbírálás tekintetében földbirtokrendező bíró­ság dönt. A bizottság határozata el­len ugyanoda felterjesztéssel lehet­­ élni.

Next