Elektromos Híradó, 1987 (13. évfolyam, 1-11. szám)
1987-08-01 / 8. szám
BEMUTATÁSOK Egy életút mérlege INTERJÚ Laczkó Sándorral, vállalatunk főkönyvelőjével nyugdíjba vonulása alkalmából. — A vállalati mérleg tudjuk most is elkészült, de az aktív munkaviszonyának mérlegét megvonta már? — Ha az ember túlhaladta a 60. életévét és nyugdíjba készül, akkor rendszerint visszapillant az életútján és számvetést készít. Magam sem vagyok másként, bár megjegyzem, hogy — mint a vállalat gazdasági, elszámolási szférájában hosszú idő óta tevékenykedő ember — a saját életem éves, közép- és hosszútávra visszatekintő mérlegének összeállítását is rendszeresen elvégeztem. A terveimet is mindig a valós erőforrásaimhoz és lehetőségeimhez igazítottam. Bizonyára ennek is köszönhetem, hogy életszemléletem és helyzetértékelésem mindig is reális maradt. A valóságtól elrugaszkodott elképzelések sem a magánéletemben, sem a gazdasági vagy társadalmi munkámban nem tudtak elragadni. A keresztülv,illetőnek ítélt feladatok megvalósításáért viszont nem sajnáltam a fáradságot, nem kíméltem magamat, és célhoz tudtam érni. Hasonló magatartást igényeltem munkatársaimtól is. Aktív pályafutásom zárómérlege is kész tehát, és én az eredménnyel elégedett vagyok. —■ Mondana valamit gyermekkoráról? — Igen szegény munkáscsalád gyermekeként nőttem fel, és szüleim csak a legnagyobb áldozatok árán tudták előteremteni az iskoláztatásomhoz szükségeseket. Azt már ifjú koromban alaposan megtanultam, hogy miként lehet kevésből is kijönni és hogyan kell megbecsülni és őrizni azt, ami van. Ennek következtében ma sem tudok másképp cselekedni, mint akkor, és szinte fizikai fájdalmat érzek, valahányszor pocsékolással, tékozlással találkozom akár családi, akár vállalati szinten. — És a tanulóévek . .. ? — A tanulással hat éves koromtól kezdve eljegyeztem magamat, és így a tanulóévek valószínűleg eltartanak egészen a „végállomásig”. Felsőbb iskoláimat és az egyéb stúdiumokat persze csak a munkám mellett, esti úton végezhetem el. Ezek miatt és örökös ingázást igénylő vidéki lakhelyem következtében az éves alvási óraszámom minden bizonnyal messze elmarad az országos átlagtól. Mégis megérte a fáradságot ez is, az is. — Milyen volt a pályafutása? — Pályafutásomat a villamosenergia iparban kezdtem és mindvégig ott is folytattam több mint negyven éven át. Ebből harmincnyolc év az ELMÜ-nél telt el. A pénzügyi-számviteli szakma volt mindig a fő hivatásom, és ehhez vissza-visszatértem kisebb kitérők után (MVMT-Szk, személyzeti és oktatási főosztály), „mint föl-földobott kő ... ” A pántnak negyvenkét éve vagyok tagja. Az ELMÜ párt végrehajtó bizottságának húsz éven át voltam szervezőtitkára. A pártbizottságban huszonnyolc éven át tevékenykedtem. Utolsó éveimben a vállalat MSZBT tagcsoportjának elnöki tisztét láttam el és propagandista munkát végeztem. Vezető funkcióba és beosztásokba többször is csődhelyzeteket követően választottak be vagy neveztek ki „romeltakarítási”, „rendteremtési” elvárásokkal (1957; 1976; 1979.). Számomra mindig is a nehéz, a bonyolult és az izgalmas feladatok voltak szépek és érdekesek. A sima pályán elálmosodott. —• A visszatekintéskor általában azt a kérdést is fel szokták tenni, hogy „mit tenne másképpen, ha újra kezdhetné?” — A válaszom: semmit. Mindent pontosan ugyanígy tennék. Soha nem bántam meg, amit tettem. — Mik a további tervei? —■ Egyelőre alaposan ki kell pihennem magamat és egy egészségesebb életmódot kell kialakítani, mert a negyven éve tartó szüntelen hajrázás és túlórázás nem múlt el nyomtalanul. Később, ha a vállalat vezetősége is igényli, akkor — a vállalati szabályzatok továbbfejlesztése munkálataiban közre tudnék működni esetleg még egy évig, ugyanis a vállalatot elég jól ismerem, és a felsőbb rendelkezések helyi alkalmazásánál ezek az ismeretek hasznosíthatók. Egyébként rengeteg munka vár a „háztájiban” odahaza Üllőn, és idős édesanyámnak is többet kell segítenem, aki egyedül él. A fizikai és szellemi tevékenység ésszerűbb arányait fogom megvalósítani, mint ahogyan azt az utóbbi években tettem. Ehhez a lehetőségeim is kedvezőbbek lesznek. Most majd hozzáfoghatok végre könyvtáram rendezéséhez, könyveimnek a feldolgozásához is, amikre eddig nem jutott idő. A nyugdíjas éveimre már hoszszabb időn át alaposan felkészültem. Tele vagyok tervekkel és alternatív programokkal. Jobban széttekintek majd kis hazámban és a nagyvilágban, folytatom az idegen nyelvek tanulását, építkezem stb. Meggyőződésem, hogy életem további szakasza nem lesz kevésbé érdekes, mint az eddigi volt, sőt talán még kevésbé izgalmas sem.. ezer (Berta József felvétele) 12 1987/8. „Lehet egy kérdéssel több?” Lezajlott a vetélkedő három kiírásos fordulója. Az összesített eredmények alapján kialakult a végső sorrend: Első a Centenárium ’77 nevű csapat lett 229, második a Szabadság 223, harmadik helyezett pedig a Jedlik Ányots nevét viselő kis közösség 217 ponttal. A további sorrend: 4. Déri Miksa (K—P); 5. Déri Miksa (E—B); 6. Veres Péter; 7. Radnóti Miklós; 8. November 7.; 9. Aquincum; 10. Ady Endre; 11. Március 15.; 12. Radnóti Miklós; 13. 6+1; 14. Zipernovszky; 15. Edison; 16. Egyetértés; 17. Petőfi; 18. Marx Károly; 19. Angyalföld; 20. Pattantyús Ábrahám; 21. Franklin Benjámin; 22. Puskás Tivadar; 23. Radnóti Miklós; 24. Teleki Blanka; 25. Rákóczi; II. Anonymus; 27. Dózsa György (VGY); 28. Testvériség; 29. Dózsa György; 30. Petőfi Sándor; 31. Haladás; 32. 1919. Tanácsköztársaság; 33. Villám; 34. Lenin; 35. Üzemviteli; 36. Szentgyörgyi Albert; 37. Hajnóczy; 38. Hámán Kató; 39. II. Rákóczi Ferenc. Ahogy ezt már márciusban, a vetélkedő indításakor is megírtuk, változtatunk az őszi szóbeli verseny menetén. Az eddigiektől eltérően nem 20 csapat vesz majd részt, hanem 12. Így feleslegessé válik az írásos középdöntő rendezése és a vetélkedő időtartama körülbelül egy órával megrövidül. A módszereket igyekszünk színesíteni, a döntő feladatainak, kérdéseinek megválaszolása továbbra sem igényel különösebb felkészülést. A szóbeli döntőre szeptember elején kerül majd sor. A végleges időpontról írásban küldünk értesítést. Jó pihenést kívánunk! Azoknak is, akik befejezték a játékot, és azoknek is, akikkel még találkozunk. Reméljük, jól szórakoztak, a viszontlátásra ősszel! Szervezőbizottság