Élelmezési Dolgozó, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
PERCY BELCHER: Merre tovább? Az angol The Tobacco Worker 1959. november—decemberi számából Szóval túlvagyunk rajta. Az ország népe a lakbérrendelet, Szűz, Holz, Ciprus stb. ellenére a kormány javára döntött, s a dolognak az a látszata, mintha az ügyes plakáthadjárat sikerrel járt volna, amenynyiben sokakat meggyőzött volna arról, hogy „sohasem ment ilyen jól a dolgunk”. Persze ha az ember tanulmányozza a számokat, akkor a kép közelről sem olyan sötét, mint ahogy látszik. Megállapítható ugyanis, hogy a konzervatív párt szavazatainak száma 1,1 százalékkal emelkedett, vagyis ezer ember közül 11-el többen szavaztak e pártra, s tulajdonképpen a választóknak több, mint a fele a kormány ellen szavazott. De a tények, tények maradnak, s elavult választási rendszerünk értelmében a toryk erős többséggel további öt évig hatalmon maradnak. Bármiféle vélemény attól függ, hogy a konzervatívok politikája milyen formát ölt. Ezt persze csak az idő mutatja meg, de egy biztos: a kormány csak néhány morzsával tud többet ígérni a dolgozóknak, viszont a háztulajdonosok, pénzemberek és részvénytulajdonosok a kalács nagyobb felét vágják le maguknak, ahogy ez a konzervatív kormányok idején mindig történt. Néhány kérdés Azt mondogatják nekünk, hogy nincs már osztálykülönbség, mert az szerintük csak az 1930-as éveket jellemezte. Miért élnek akkor a munkások milliói túlzsúfolt szegénynegyedekben és megfelelő egészségügyi berendezéseket nélkülöző házakban, és miért kell egyre több dolgozónak a heti jövedelmének arányait messze túlhaladó házbért és községi adót fizetnie? Miért van az, hogy ezrek hiába várják a kórházi beutalót, s ugyanakkor a kivételezetteket rögtön felveszik a magán szülőotthonokba, vagy a kórházainkban számukra fenntartott különszobákba? Mi oka annak, hogy a munkásgyerekeket 40—50-esével zsúfolják be az iskolai osztályokba, míg az úgynevezett felsőbb osztályok fiai és lányai 20—25-ösével vannak egy osztályban? Miért kell olyan sok munkásfeleségnek teljes vagy részállást vállalnia, míg a nagybirtokosok feleségei kedvük szerint váltogatják szociális funkcióikat és abban versenyeznek egymással, hogy melyikük ruhája divatosabb, vagy melyikük ékszere került többe? Sajnálom, hogy így kell írnom, s ne higgyék, hogy a keserűség beszél belőlem, de a tények azok tények maradnak, jobb, ha szembenézünk velük és nem hagyjuk magunkat kigúnyolni olyanfajta üres kijelentésekkel, hogy „egy nép vagyunk”. Amíg a kapitalizmus létezik, addig mindig két osztály lesz: az egyik, amelyik termeli a nemzet anyagi javait, s a másik, amelyik születésénél fogva örökölte azt a jogot, hogy e javak nagyobb részét használja anélkül, hogy hozzájárulna termelésükhöz. Mit tehetünk azért, hogy ezen változtassunk? Úgy vélem, az első dolog, amire a habour-pártnak rá kell ébrednie, az, hogy a választásokat nem lehet megnyerni a szavaCsalódást okozott számunkra ez a választási eredmény? Igen, kétségtelenül. Elvesztettük tőle a bátorságunkat? A legkevésbé sem. A múltban, hasonló kiábrándító alkalmakkor egyik-másik jóakaróm így szólt hozzám: „Csodálom, hogy nem hagyja őket ott főni a saját levükben. Úgy sem változnak meg soha.” Válaszom ezeknek és mindenkinek, aki hajlamos így gondolkodni: ha mások napja előtt hat héttel, s a nagyszámú kitűnő propaganda-brosúrában — amelyet mindenfelé terjesztenek —, nagyon is igaz az az állítás, hogy igen sok választókerületben szűntek meg működni a patronáló szervezetek, a kulturális, szociális és politikai tevékenység e központjai a munkáslakta kerületekben. A női szakosztályok munkáját újra fel kell éleszteni. Elsősorban pedig arra van szükség, hogy gyökerében újraszervezzük munkánkat az ifjúság körében, mert meg vagyok győződve róla, hogy sokkal készségesebben odaszegődnek a toryknak a virágzó Angliáról kitűzött jelszavai mellé, mint szüleik, akik oly élénken emlékeznek 1920-ra és 1930-ra, azt gondolnám, hogy ez tényleg igaz, akkor kényelmesen hátradőlnék és „nem szívnám mellemre a dolgot”. De én biztos vagyok abban, hogy eljön a mi napunk, s ezer meg ezer hozzám hasonlóval együtt meglesz az az elégtételem, hogy valamilyen kis szerepet játszottam a végső győzelem elnyerésében, s, hogy unokáim élete szebb lesz, mint a nagyapjuké volt. Tévedés Gyárunkban a munkások között izzó volt a hangulat. Dübörgött mind a földalatti kitörni készülő vulkán. Én akkor, mint fiatal ember, bizalmija voltam a gyár dolgozóinak. Fűtött a tenniakarás vágya, hisz már nem lehetett tovább nézni, tovább tűrni a féktelen kizsákmányolást. Nem egy családos apa panaszolta, hogy nincs mit enniök. Nem felejtem el soha, amikor egyik apa könnyezve mondta: égetett kenyérhéjból főzött feketekávét, s ezt reggelizte családjával, mert a kevés keresetből nem telt másra. Legnagyobb panaszunk az volt, hogy a magán sütőiparosoknál a dolgozók bére 40 százalékkal több volt a miénknél, pedig ugyanazt a munkát végeztük mi is Ezért küldöttséget menesztettünk az akkori polgármesterhez. Egy hét múlva közölték velünk: a 40 százalékos béremelés helyett a Városi Tanács 5 százalékos béremelést engedélyez általában minden közüzemnek. Amikor ezt a dolgozó társaim megtudták mint egy megbolygatott méhraj felzúdultak. A szakszervezet udvarán izzó hangulatú gyűlésen nem fogadtuk el az 5 százalékos béremelést és sztrájkot hirdettünk. A gyűlésen jelen volt az akkori Nagy-Budapest főkapitánya Andrejkó Károly is, aki kijelentette: ha sztrájkba lépünk, akkor a bizalmiakat letartóztatják. Erre az üzemi bizalmiak valamennyien leszavazták a sztrájk mellett. Mikor reám került a sor magam is azt kiálltottam — mi is leállunk! — Még aznap este kimentem a gyárba és a dolgozók előtt röpgyűlésen közöltem, hogy reggel leállunk. Itt meg kell még említenem, hogy a főkapitány valóban betartotta szavát. Két rendőr jött a lakásomra, hogy elvigyenek, persze annyi eszem nekem is volt, hogy nem aludtam otthon. A rendőrség felforgatta a lakásunkat, de hasztalan. Harcunk a döntő fordulathoz ért. Gyárunkban másnap reggel senki sem vette fel a munkát. Nem volt pénzünk és nem volt kenyerünk. Folytak a tárgyalások, de nem jutottunk semmi eredményre. 14 nap óta állt már a sztrájk és senki nem támogatott bennünket. Sehonnan egy fillér segítséget nem kaptunk. A szaktársak már arról panaszkodtak, hogy már nem bírják tovább. Ilyen körülmények között 14 napi harc után le kellett mondanunk a sztrájkról és meg kellett elégedni a csekély alamizsnával. Küldöttséget küldtünk a gyárba, az akkori igazgatóhoz és tudattuk vele, hogy felveszszük a munkát azzal a feltétellel, hogy ha a sztrájkból kifolyólag senkit nem bocsátanak el. Erre az igaz et ígéretét meg is kaptuk. Azonban egy hét múlva engem és három de sztrájkolt több közüzem is. Mindenütt leállt a termelés. Idáig úgy nézett ki, hogy tervszerűen megy minden és harcunkat megnyerjük. Ám a hatóságok a gyárba vezényelték az egyetemi hallgatókat és néhány sztrájktörő segítségével megindították a termelést. Azonban mi sem maradtunk tétlenül. Egyik reggel társamat elbocsátották, majd nem sokkal később még huszonhárom szaktársamat is. Íoy zajlott le a kenyérgyári sztrájkunk 1923-ban. Bár ez a sztrájkunk nem hozta meg azt a sikert, amire számítottunk, de a későbbi harcokban igen sok tapasztalatot adott. ★ Most, hogy a napokban bentjártam az egykori harc színhelyén, örömmel szemléltem, hogy a dolgozók milyen nagy szorgalommal, lendülettel dolgoznak, hogy jó munkájukkal még szebbé és jobbá tegyék az egész nép életét. Szvatkó István sütőmunkás Kovács László, Nagy György, Szudárovics János és jómagam lesben álltunk a gumigyár környékén. Mikor feltűnt a Kenyérgyár kenyérszállító kocsija, Nagyszaki odaugrott a lovakhoz a kocsit leállította, majd a kocsikísérőt leszállították és a tele kocsi kenyeret felborítottuk, örültek ennek az éhező gumigyári dolgozók, akik csak érték megrohanták a földön heverő kenyeret, és mind egy darabig elvitték Mi pedig a szaktársakkal kereket oldottunk. Az akciót másnap már nem, tudtuk megismételni, mert a kenyereskocsit töltött fegyverrel rendőr kísérte. A napok egyre nehezebben teltek. 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Nagyobb részesedést kívánunk a konjunktúrából! A drágaság ellen, a magasabb bérekért ismét vége egy évnek, a konjunktúra és a munka esztendejének. A vállalkozók számolgatják profitjaikat és megelégedetten dörzsölik kezüket. Ez az esztendő jó volt számukra. Ha azonban öszszehasonlítjuk a béreket és az árakat, akkor azt látjuk, hogy az 1939-es esztendő kevésbé volt jó a munkások számára. Az árak emelkednek és további áremelkedéseket helyeznek kilátásba. Fel fogják emelni a postai és a vasúti díjszabást. Ezzel kapcsolatban a vállalkozók a felemelt díjszabás terhét át fogják hárítani a fogyasztókra. A nemesacél ára 6—10 százalékkal emelkedett és a fémipari vállalkozók már követelik a vasárak 4 százalékos felemelését. És mi a helyzet a mi béreinkkel? Szakszervezetünk több szakcsoportjában bérköveteléseket jelentettek be. (Az Osztrák Élelmezési Szakszervezet Szakszervezeti Egységfrakciójának „Közleményei” 1959. decemberi számából.) A MEZŐGAZDASÁGI állománycsoportban dolgozók az eddigi 5.— Ft-os napi kiküldetési költség helyett külszolgálatos költségtérítésben részesülnek, amennyiben 30 km-nél messzebb utaznak hivatalosan telephelyükről. A SÜTŐIPARBAN országosan rendezést nyert a védőruhamosatás problémája. Azok a sütőipari dolgozók, akik maguk gondoskodnak a védőruhájuk mosatásáról havonként 1/2 kg. mosószappant kapnak. A GÖDÖLLŐI SÜTŐIPARI V-nál a heti pihenőnapon végzett kovászolást nem a rendeletnek megfelelően számolták el. Intézkedésünkre a dolgozók megkapták az őket jogosan megillető többletbért is. KÉRDEZZEN -felelünk Ha a munkaviszonyt a vállalat szünteti meg, a felmondási időt le kell-e dolgozni? Ha a munkaviszonyt a vállalat igazgatója felmondással szünteti meg, köteles a felmondás közlésével egyidejűleg a dolgozó részére a már megdolgozott időre, valamint a felmondási időre járó munkabért kifizetni, munkakönyvét kiadni és a dolgozót a munka teljesítése alól felmenteni. Kiss János a határozatlan időre szóló munkaviszonyát családi viszonyaira hivatkozva akarta megszüntetni és a vállalat igazgatója ehhez nem járult hozzá. Mi a teendő? Családi viszonyokra, egészségi állapotra, más személyi körülményeire tekintettel, vagy egyéb fontos ok miatt a munkaviszonyt csak a vállalat igazgatójának hozzájárulásával lehet megszüntetni. Ha a vállalat igazgatója a hozzájárulást megtagadja, a dolgozó az egyeztető bizottsághoz fordulhat. (Ez esetben a vállalati egyeztető bizottsághoz kell a panaszt benyújtani.) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg, a szabadságot hogyan kell kiadni? Ha a munkaviszony év közben szűnik meg és a dolgozó szabadságát még nem vette igénybe, szabadságának a munkában töltött teljes naptári hónapokra eső arányos részét meg kell váltani, önkényes kilépés, fegyelmi határozattal történt elbocsátás, illetőleg a munkaviszonynak bíró ítélet folytán bekövetkezett megszűnése esetén, ha a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyit az évből a vállalatnál eltöltött idővel arányos volna, az ennek megfelelő öszszeget munkabéréből le kell vonni. Ha a dolgozó a szabadságát még nem vette igénybe, új munkahelyén megkapja az előző vállalattal járó és még ki nem adott alapszabadság felét. N%r ZemtétXu* ^Í£r EGY A 6149 KÖZÜL A Hajdú ma- * gyei Tejipari V. | debreceni telepén | % vasüzem szakszervezeti bizal- | mija vagyok. | Egyik legfonto- | sabb feladatom- | nak tartom a | munkaverseny szervezését, az | eredmények érté- | kelését és a ver- I seny nyilvánossá- | gát. Hosszú idő | telt el, hogy I idáig eljutottunk ! a verseny terén. I De most a kong- | resszusi verseny- | ben elért ered- f ményeinken fel- 1 buzdulva további I sikerekért küz- | dünk. Versenyszervező munkámat segíti a vajüzem művezetője, Boros Tibor, akivel közösen megbeszéljük és rendszeresen értékeljük az elért eredményeket is. A kialakított irányelveket, a dolgozókkal megbeszélve, megtettük felajánlásainkat és egyben versenyre hívtuk ki a többi üzemrészek dolgozóit. Ezenkívül bizalmi csoporton belül párosversenyt szerveztem az anyagtakarékosságra, a minőség fokozására. A bizalmi csoporton belül szervezetlen dolgozó nincsen. Ha új dolgozó kerül a csoportba, mindjárt elbeszélgetek vele, megkérdezem a problémáit, s azt is, hogy szervezett dolgozó volt-e előző munkahelyén. Ha nem, akkor elmagyarázom a szakszervezet szerepét, tevékenységét, a szervezettséggel járó előnyöket, kötelességeket, ds ez mindig eredményre vezet. A tagdíjat minden tag pontosan fizeti. Csoporton belül elmaradás nincs. A tagok nemcsak vállalati, hanem egyéni problémáikkal is felkeresnek. Ezek az egyéni problémák nemcsak betegséggel, segélyezéssel, vagy üdüléssel kapcsolatosak, hanem igen sok más egyéb esetben is igénybe veszik rajtam keresztül a szakszervezet segítségét, támogatását. Több jó példán keresztül igyekeztetik megmutatni, hogy nemcsak a termelés, hanem dolgozó társaim ügyében is milyen sokat tud segíteni a szakszervezet. Már több mint 20 éve dolgozom a tejiparban és a versenyben elért jó munkámért augusztusban Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntettek ki. iMerza Jánosné — --- Keresztvíz nélkül Megható, kedves kis ünnepség volt december 17-én a Budapesti Konzervgyárban. A vállalat dolgozói két kis emberpalántát ünnepeltek abból az alkalomból, hogy beiktatták őket a magyar állampolgárok soraiba, s nevet kaptak. Az ünnepség nagyon meleg, meghitt hangulatban folyt le a konzervgyár igen impozáns kultúrtermében, a vállalat szép számmal megjelent dolgozói jelenlétében. Az anyakönyvvezető, Balogh György üdvözölte, majd törvényesen beiktatta a kis Babér Valikát és Szendi Gáborkát. A szülők és a névadó szülők (a konzervgyár dolgozói) felállva dolgozótársaik előtt fogadalmat tettek, hogy a kis apróságok sorsáért felelősséget vállalnak, hogy belőlük becsületes, szülőket tisztelő, s a Magyar Népköztársasághoz hű fiakat nevelnek. A fogadalomtételt halk zene, s a két kis ágyban fekvő Valika és Gáborka hangjai kísérte. De úgy láttam, a részvevő felnőttek szeméből is kicsordult a könny. A hivatalos aktus és ajándékozások után közvetlen baráti légkörben, pohárkoccintgatás közben ülték meg a konzervgyár dolgozói ezt a szép és feledhetetlen ünnepséget. A kis Valikét és Gáborkát ez alkalommal mi is köszöntjük, Bellányi Béláné VIDÁM GYEREKEK Szakszervezetünk vidám fenyőfa-ünnepélyt rendezett az élelmezési munkások gyermekei részére. Az ünnepségen részt vettek a Zirzemi Janka gyermekotthon lakói, valamint a hazánkban tartózkodó külföldi gyermekek közül néhányan. A gyermekek megnézték a Csipkerózsika című darabot és még sok kedves szórakozásban volt részük, és szünetben a Télapó a mennyezetig érő fenyőfa alatt ajándékozta meg a jelenlevő apróságokat.