Élelmezési Dolgozó, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Több felelősséget a dolgozók védelméért tít BV ífitái azóta hogy pártunk és kormányunk a szakszervezetekre bízta a munkavédelem felügyeletét. E megtisztelő feladatot a szakszervezeti társadalmi aktívák, s a dolgozók ezreinek bevonásával sikerrel végeztük, ami megmutatkozott a munkahelyek biztonságosabbá tételében, a dolgozók nevelésében és abban az anyagi támogatásban, amit az állam és a szakszervezetek e célra fordítottak. Az Élelmezésügyi Minisztérium a most lezárt hároméves terv első két évében munkavédelmi és egészségügyi célokra közvetlen mintegy 31 millió forintot fordított. Ugyanakkor műszaki fejlesztésre, ami közvetve segítette elő a dolgozók munkabiztonságát, a nehéz fizikai munka megkönnyítését, igen nagy összegeket fordítottunk. Az anyagi eszközök önmagukban nem érhetik el a kívánt eredményt. Ezt felismerve az ÉDOSZ elnöksége és az élelmezésügyi miniszter a múlt év elején felhívással fordult a vállalatokhoz, szakszervezeti bizottságokhoz és a dolgozókhoz, hogy közös erőfeszítéssel, összefogással fokozzák tovább a munkavédelemben elért eredményeket. A felhívás alapján úgyszólván minden vállalat tervet dolgozott ki a munkavédelem és balesetelhárítás fejlesztésére. Ezen túlmenően több irányú szervezeti agitációs és propaganda intézkedés történt Mffidstck ellenére SSIlHIS nemhogy csökkent volna a balesetek száma, hanem ellenkezőleg, emelkedett, 1959. évhez viszonyítva a balesetek száma a múlt év november 30-ig 15,2 százalékkal, a kiesett munkanapok száma pedig 15,9 százalékkal emelkedett. A balesetek száma különösen a konzerv-, hús- és söriparban emelkedett, s az élelmezési ipar össz balesetének 59,6 százaléka e három szakmában fordul elő. A húsiparban az emelkedést a tanácsi vállalatoknál nagy számban előforduló balesetek okozták. Több iparágban és vállalatnál javulás mutatkozik, amit a műszaki intézkedések és a dolgozókkal való helyes foglalkozás segített elő. Hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk szükséges, hogy a szakszervezeti bizottságok többet foglalkozzanak a műszaki vezetőkkel, akik a biztonságos munkakörülmények megteremtéséért folyó harc fontos tényezői. A műszaki vezetőkön igen sok múlik. A szakszervezeti funkcionáriusok agitációs tevékenységének oda kell hatni, hogy megváltozzon az a szemlélet, amely egyes gazdasági vezetők gondolkodásában jelentkezik, mely szerint: a balesetek természetes velejárói a termelésnek. Javítani kell a nevelőmunkát a dolgozók körében is. Sok balesetet okoz még iparunkban a „legénykedés”, az ittasság és a felelőtlenség. Az ilyen hibákat sajnos az üzemekben és a vezető szervekben nem veszik eléggé komolyan. Sok üzemben nem tartják meg a kötelező biztonsági havi szemlét, másutt felületesek, az előforduló balesetek után pedig túlságosan liberális a felelősségrevonás, lazult az ellenőrzés. A nevelőmunka súlyos hiányossága, hogy nem ismertük fel azt, hogy a fiatalokkal és új dolgozókkal többet kell foglalkozni. Erre vall az is, hogy az élelmezési iparban előforduló balesetek 43 százaléka az egyéves munkaviszonyt el nem érő dolgozóknál fordul elő. A munkavédelemmel való foglalkozás igen szép hivatás, de ezen túlmenően minden vezetőnek és dolgozónak erkölcsi kötelessége is, hogy óvja munkatársát, az üzemben, munkahelyen előforduló veszélyektől. jelenlegi helyzetből kiindulva négy területen kell hatékony intézkedéseiket tenni: Javítani kell a vezetőkkel és a dolgozókkal való kapcsolatot és a szakszervezeti szerveknek rendszeresen be kell számoltatniok azokat a vezetőket, akik nem tettek eleget a miniszter és a szakszervezet elnöksége felhívásának, és következetesen nem alkalmazzák a felelősségrevonást a mulasztókkal szemben. A szakszervezeti bizottságok időközönként tűzzék napirendre a termelési kérdések mellett a munkavédelemmel való foglalkozást is, különösen azon üzemekben, ahol stagnál, vagy növekszik a balesetek száma. O A szakszervezeti szervek szakmai és politikai felkészültségükkel segítsenek a gazdasági vezetésnél és a dolgozóiknál leküzdeni a helytelen szemléletet, ami sok balesetnek az előidézne. O A szakszervezeti bizottságok hassanak oda, hogy a munkavédelmi őrségeket az üzemekben megszervezzék, s ennél a munkánál támaszkodjanak a szocialista brigádok tagjaira és azokra, akik eddig is sokat tettek annak érdekében, hogy dolgozótársaikat óvják a balesetektől. Munkánk e téren csak akkor lehet eredményes, ha a szakszervezeti, gazdasági vezetés és a dolgozók tömegei egységesen tevékenykednek a biztonságos munkakörülmények megteremtéséért. Arnold Sándor Kongresszusunkon tették szóvá - válaszolunk Szakszervezetünk IV. kongresszusán több hozzászóló foglalkozott a túlórázás helyzetével. Kifogásolták, hogy a sütőiparban, főleg a hét végén, sokat túlóráznak, s helyenként előfordul még „fekete” túlóra is. Az élelmezési iparban a tanácsi iparon kívül az 1959. év három negyedévében 2 millió 181 ezer túlórát használtak fel, míg a múlt év azonos időszakában 1 millió 815 ezer órát használtak fel, a csökkenés tehát 17 százalék. Az egy főre eső túlóra 7,1 órával kevesebb. Jelentősen csökkent a túlóra a konzerv-, a hús- és a malomiparban. Vannak olyan iparágak, mint például a sütőipar, ahol a hét utolsó napjaiban még mindig elkerülhetetlen a túlóráztatás. Ugyanez a helyzet néhány tanácsi húsipari vállalatnál is, ahol egyenetlen az élőállat-beérkezés, s a helyi ellátás érdekében azt a hét végén fel kell dolgozni. Szakszervezeti bizottságaink, szakszervezeti aktivistáink sokat tehetnek a túlórák csökkentése terén. A szakszervezeti bizottságok a túlórabizonylatokat ne írják alá automatikusan, hanem minden esetben gondosan vizsgálják meg annak szükségességét. Túlmunkát, csak bizonylattal lehet elrendelni és azt a csoportvezetőnek, brigádvezetőnek — ahol ilyen nincs, magának a dolgozónak — a munka megkezdése előtt kell kiadni. A dolgozót túlmunkáért túlóradíjazás illeti meg. A díjazás pihenőidővel nem váltható meg. Olyan dolgozók részére, akiknek munkakörében rendszeresen megismétlődő időszakos munkatorlódás fordul elő — bérelszámolók, könyvelők satöbbi —, a túlmunka elkerülése érdekében a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben a rendes havi munkaidő-kereten belül egyenlőtlen munkaidőt állapíthat meg. Erre lehetőséget ad az MTV. 60. §-a. Az egyenlőtlen munkaidőbeosztásban dolgozó napi munkaideje — azokon a napokon, amikor dolgozik — négy óránál kevesebb és tizenkét óránál több nem lehet. A munkaidő-beosztást lehetőleg úgy kell megállapítani, hogy egy-egy osztályon, csoporton belül az egyenlőtlen munkaidővel foglalkoztatott dolgozók naponkénti munkaideje azonos legyen. A tárgyhónapra vonatkozó munkaidő-beosztást az előző hónap 25. napjáig az érintett dolgozókkal írásban, vagy hirdetmény útján közölni kell, azt azonban a hó folyamán megváltoztatni nem szabad. A XI—XXII. kerületi Sütőipari Vállalat dolgozói tevékeny társadalmi munkával segítették a kerületükben épülő új vásárváros mielőbbi felépítését. Az ÉDOSZ elnökségének megbízásából 1960. decemberében 10 napot töltöttem egy delegáció tagjaként a Bulgár Népköztársaságban. Delegáltónk feladata a bolgár élelmezési dolgozók élet- és munkakörülményeinek tanulmányozása volt. A tanulmány során az ország több városát, élelmezési üzemét néztük meg és gyűjtöttük össze tapasztalatainkat. Az országban kétezer kilométer utat tettünk meg és volt alkalmunk beszélni szakszervezeti funkcionáriusokkal, üzemi bizalmiakkal és dolgozókkal. Utunk során a bolgár dolgozók mindenütt nagy szeretet- t tel fogadtak és minden segít- Z séget megadtak részünkre, hogy minél többet lássunk és tapasztaljunk, megismerjük a munkájukat, a szocializmus Z építéséért vívott harcukat. Az élelmezési ipari üzemek közül egész sor modern, jól Z felszerelt és gépesített üzemet Z tekintettünk meg. Ilyen volt például a Pleven i állati ta- Z kormányokat feldolgozó üzem, Z mely a legmodernebb techni-kai fejlődést figyelembe véve épült. Az üzemre jellemző a nagyfokú tisztaság, a jól szervezett munka és az anyagi mozgatás teljes gépesítése. Itt a dolgozók már valóban csak a gép munkájának ellenőrzését végzik, könnyen és higiéni- kies körülmények között. A baleseti veszélyt okozó mun- Z kakörülmények teljesen ki vannak küszöbölve. Az aktí- Z vák egész sora segíti a dolgozzók között végzendő nevelő és Z felvilágosító munkát. Az üze- Z mi bizottság és a vállalat ve- Z zetősége ez évben a vállalat dolgozói részére üdülőt épít- a tét, ahova a családtagokat is el lehet vinni. Utunk során megnéztünk még bor-, cukor-, hús- és sör Minden üzemre jellemző a dolgozók nagyfokú egészségvédelméről való gondoskodás. Minden üzem rendelkezik külön orvossal, orvosi rendelővel és szakrendelővel. Különösen tetszett delegációnknak a Plovdiv-i dohánygyár orvosi rendelője, valamint kórháza, ahol több szakorvos nemcsak a betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem kutatásokat folytatnak a szakmai betegségek, illetve megbetegedések kiküszöbölésére. A nagyfokú egészségügyi ellátásra jellemző, hogy az üzemorvosi rendelőkön és kórházakon kívül az üdülők is rendelkeznek orvosi rendelőkkel. Munkavédelem terén a szakszervezeti központok és a területi bizottságok nagy munkavédelmi felügyelői aktívahálózatot foglalkoztatnak, akik őrködnek a dolgozók munkabiztonságán. A bolgár elvtársak egész sor példát mondtak el arra, hogy mikor és milyen esetekben állítottak le üzemet, mivel ott a dolgozók biztonsága veszélyeztetve volt. A szakszervezetek által leállított üzemeket az iparfelügyeleti szerv sem indíthatja be addig, amíg a felfedett munkavédelmi hiányosságokat nem javították ki. Minden egyes üzemrésznek van egy-egy szakszervezeti munkavédelmi aktívája. A dolgozók által felvetett munkavédelmi hiányosságokat a szakszervezeti aktíva viszi az üzemi bizottság elé, majd az üzemi bizottság a vállalat igazgatója felé, aki legtöbb esetben a kisebb mérvű hiányosságot azonnal kijavíttatja, vagy a nagyobb jelentőségű beruházást, felújítást igénylő munkavédelmi hiányosságok kijavítására intézkedést tesz határidő és felelős megjelölésével. A szakszervezet munkája a termelésen túlmenően főleg a dolgozók egészségvédelmére, valamint munkavédelmére irányul, s ebben az üzemek aktívahálózatára támaszkodik. A bolgár dolgozók saját problémájukon túl figyelemmel kísérik a többi népi demokratikus ország fejlődését is. Rólunk magyarokról különösen nagy szeretettel emlékeznek meg mindenütt. Ez érthető, hiszen történelmünk sok esetben közös volt. Nagy tiszteletben tartják Kossuth emlékét Kolarovgrádban, ahol külön múzeumot létesítettek abból a házból, ahol néhány hónapos emigrációját töltötte. Most is nagy figyelemmel kísérik szocialista hazánk fejlődését. Utunk a kétezer kilométeren át igen változatos volt. A Balkán-hegység szerpentin útjait hatalmas szakadékok, kis hegyipatakok teszik még változatosabbá. Ezeknek a hegyipatakoknak vizét a bolgár dolgozó nép villamosenergia-termelésre használja fel és egymás után építik a kisebb-nagyobb vízierőműveket. A táj természeti adottsága szemet kápráztató. Három hegycsúcson épült Tirnovo az ország első fővárosa, mely rengeteg történelmi emléket őriz a török időkből. A Balcán-hegységet elhagyva a Fekete-tenger partjára értünk, itt vannak a leghíresebb fürdők. A bolgár dolgozók itt üdülnek. Utunk végül a bolgár alföldön vitt keresztül, ahol öntözéses kertgazdálkodások egész sorát láthattuk. Perouchiiza községben megnéztünk egy termelőszövetkezetet. A munka nagyobb részét gépekkel végzik. De a szövetkezeti dolgozók művelődéséről sem feledkeztek meg, nagyon szép kultúrház áll a tagság rendelkezésére. Amit Bulgáriában láttunk, tapasztaltunk mind azt bizonyítja, hogy amióta a dolgozók saját maguk vették kezükbe sorsuk irányítását, óriási léptekkel haladnak előre. Kulcsár Mátyás Bulgáriai úti jegyzetek üzemet és vállalatot is. dohányfeldolgozó Trenovói városrész ,fásképsett tilitistakkal. - - Közel fél éve új igazgató került a II. kerületi Sütőipari Vállalathoz. Az első hetek az új munkaterület és munkatársak megismerésével teltek el. Angyal elvtárs — az új igazgató — azonban érezte, hogy hiába vannak meg gazdasági munkájában a segítőtársai, a telepvezetők, osztályvezetők, s jó szakmunkások, mégis hiányzik valami. Ekkor leült Molnár elvtárssal —, a szakszervezeti bizottság titkárával —, s kérte a szakszervezeti aktívák segítségét, támogatását munkájához. Ekkor derült ki, hogy a 13 fős szakszervezeti bizottság bizony nagyon megfogyatkozott. Az első lépés az volt, hogy a szakszervezet által beindított egyhónapos termelési tanfolyamra ellküldték Klein Bélát, a szakszervezeti bizottság termelési felelősét. Ezt követően az SZB póttagjaival, majd kooptálással 11 főre kiegészítették a szakszervezeti bizottságot, így lett a több mint tíz éve bizalmi. Kovács József, a szakszervezeti bizottság bérfelelőse. Hogy munkáját jól el tudja végezni, Kovács elvtársat is javasolták az egyhónapos bértanfolyamra. Az üzembe kintjárva megkérdeztük Klein és Kovács elvtársaikat: érdemes volt-e a tanfolyamra elmenni, mit adott számukra az egyhónapos tanulás? — Én közel két éve vagyok termelési felelős, de ténylegesen csak ezen a tanfolyamon tudtam meg, hogy mi is a feladatom — mondja Klein elvtárs. — Eddig talán éppen ezért, mert kevés SZB-tag dolgozott, foglalkoztam mindennel, ami éppen jött, akár sport, akár kultúrmunka volt az, de éppen a saját reszortom volt, amivel a legkevesebbet. Ez abból adódott, hogy nem is nagyon tudtam mit kell tennem. Most már úgy érzem, tudom mi a feladatom, s ehhez a tanfolyam segített hozzá. Most foglalkozunk az ez évi munkaverseny feltételeinek kidolgozásával, hogy az valóban szocialista vetélkedés legyen dolgozóink között. Rendszeresen havonta értékeljük a most folyó munkaversenyt, ami elsősorban a jobb minőség, fajlagos anyagfelhasználás és az üzemi tisztaságra irányul. Ezeket az értékeléseket a dolgozók már várják, igénylik- Bízom abban, hogy az elkövetkezendő időkben nálunk is lesznek szocialista brigádok, s dolgozóink versenylendülete a vállalat egész gazdasági mozgalmi munkáját viszi előbbre. — Én nagyon sokat tanultam a bérfelelősi tanfolyamon — mondja Kovács elvtárs. — Nagon tetszettek az előadások. Legjobban Lakatos elvtársé, aki a „kereskedelmi árak kialakulásáról” beszélt. Hát bizony az előadás befejezésekor mi hallgatók úgy éreztük, hogy ebből nem értünk semmit. S akkor Lakatos elvtárs egyenként mindenkit kihívott a táblához, s ott gyakorlati példákkal magyarázott. — Szerettünk volna még az újítási és sport tanfolyamra is küldeni elvtársaikat, de sajnos, nem kaptunk rá keretet — veszi át a szót Molnár elvtárs. — Csak most érzem, mennyivel könnyebb így a munka, ha nem ketten-hárman végezzük, hanem a feladatokat az egész szakszervezeti bizottság kollelktív összefogással, nagyobb hozzáértéssel hajtja végre. Mikor elbúcsúztunk Angyal elvtárs megjegyezte: remélem jövőre is indít a szakszervezet reszorttanfolyamokat, mert még szeretnénk néhány aktívát iskolára küldeni. Még úgy is vállaljuk — mondja nevetve, ha nekünk kell fizetni, mert én úgy érzem megéri. NI. I. Hírek a francia élelmezési dolgozók életéről A FRANCIA KÖLTSÉGVETÉS nagyarányú emelkedése, nagyrészt a dolgozók terhére történik. Ennek az oka főleg az algíri háború és nem azok a demagóg kijelentések, melyeket a De Gaulle és övéi az állandó fenyegetéssel együtt tesznek. 2000 milliárdot szavaztak meg katonai célra, amely a költségvetés 32 százaléka. A szakszervezet és az általa vezetett tömeg most már világosan lát. A KÜLÖNFÉLE SZAKSZERVEZETI egyesülések felhívására egy sor szakmában munkabeszüntetések voltak. Párizsban és környékén eredményes tiltakozások voltak a háború beszüntetésére és a dolgozók jogainak megvédésére. Több helyen fizetésemelést is értek el. A szakszervezet egyre erősödik és az általa elért eredmények egyre növekednek, illetve számosabbak. A TÉSZTAIPARBAN az elmúlt hét év alatt 10—15 nagyvállalat elnyelte a kis- és középvállalatokat és hatalmas pénzügyi erő lett. A gyárak berendezései modernebbek lettek, ugyanakkor a munka intenzitását a végletekig fokozták és 7 év alatt 3 ezerrel csökkent a dolgozók száma. A szakszervezet benyújtotta a dolgozók követeléseit a munkaadók felé. SÖR- ÉS MALÁTAIPARBAN rosszabb az idei termés és az értékesítési lehetőség, mint volt. A tulajdonosok el akarják bocsátani a dolgozókat és bércsökkentést irányoztak elő. EGY HÉT ALATT 23 TERMÉKNEK, ezen belül a hús, kenyér és sütemény árának drágulása következett be. A kormány az áremelést az idei szárazsággal igyekszik magyarázni. Tényleges ok azonban a katonai kiadások állandó növekedése. A dolgozók egységbe tömörülve harcolnak jogaikért, így tettek a malom-, hűtő-, húsipari dolgozók is. A harc eredménye mindössze 3-4 százalékos esetenkénti béremelés, ugyanakkor kimutatható, hogy a malomtulajdonosok mintegy 18 milliárd, a tésztaiparosok 37 milliárd többletbevételre tettek szert. A szakszervezet további harcokra hívja fel az ipar minden dolgozóját, mert csak így tudnak harcolni a nagytőke ellen. A TEJÜZEMEK TULAJDONOSAI a tejáremelkedésről úgy kívánják a figyelmet elterelni, hogy a dolgozók jogos bérköveteléseit hangoztatják, azonban nem teljesítik a munkások kérését és a saját jövedelmük 44 százalékos emelkedése mellett a 15 százalékos béremelést nem adják meg.