Élelmezési Dolgozó, 1977 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXXI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1977. MÁJUS Tanácskoztak az ipar szocialista brigádvezetői Az élelmezésipar szocialista brigádmozgalmának helyzeté­ről, az elmúlt évi munkáról és az ez évi feladatokról tanács­koztak az élelmezésipar szo­cialista brigádvezetői, az orszá­gos tanácskozás előtt. A ta­nácskozás munkájában részt vett Kovács Sándor miniszter­­helyettes, Gyenes István, a KISZ KB osztályvezetője, For­gós László, az SZBT titkára, dr. Jandek Géza, a SZOT köz­­gazdasági osztályának vezetője, Varga Pál és dr. Mészáros Ist­ván, a MÉM főosztályvezetői. Kulcsár Mátyás, szakszerve­zetünk titkára bevezetője után Kovács Sándor miniszterhe­lyettes tartott vitaindítót. Elöl­járóban összegezte az élelme­zésiparban dolgozó szocialista brigádok munkáját. Többek között ezeket mondta: Hétezer szocialista brigád te­vékenykedik az élelmezésipar­ban. Ebből három Állami díjas, hét a Népköztársaság kiváló brigádja, 62 a Szakma kiváló brigádja címet érte el. A szocialista brigádok a törzsgárda mozgató erejét ké­pezik egy-egy vállalatnál, meghatározzák a közvéle­ményt, megtestesítik a politi­kai légkört, a termelésnek alapvetően befolyásoló ténye­zőt. A szocialista brigádokra lehet és kell is építeni. Fon­tos, hogy a szocialista brigád­mozgalom hármas jelszavával megfogalmazott feladatok tel­jesítése ne csak a brigádok tagságának legyen szívügye, hanem legyen kötelessége min­den gazdasági vezetőnek az ehhez szükséges feltételek megteremtése. A szocialista brigádvezetők­től kérte: segítsék a fiatalok beilleszkedését a munkahelyi környezetbe. Nagyon fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy az iparágba kerülő új dolgo­zók lehetőleg a legtapasztal­tabb brigádok keretében is­merjék meg az ipar sajátossá­gait, szépségét, munkáját, a vállalat valóságos feladatait és ennek megfelelően illesz­kedjenek a kollektívába. A komplex brigádok munká­ját nagyon fontosként értékel­te. Ezek szervezése mindenütt fontos, ahol összetett feladatok megoldását kell biztosítani és ahol a munkások, műszakiak, adminisztratív dolgozók, vagy kapcsolódó területek együttes munkájára van szükség. De óvott az olyan „szervezéstől”, ahol olyan emberekből alakí­tanak „komplex” szocialista brigádot, akiknek munkája nem kapcsolódik egymáshoz. Az élelmezésipar és a mező­­gazdaság kapcsolatának erősí­téséről, ennek szükségességéről szólva megállapította: az élel­mezésipar termelésének ered­ményeiben kulcsszerepe van annak a kapcsolatnak, amely az ipar és a mezőgazdaság kö­zött alakult, örvendetes, hogy a szocialista brigádmozgalom­ban is egyre több helyen meg­találják az érintkezési lehető­séget az ipari és mezőgazdasá­gi brigádok gyümölcsöző együttműködésével. E kapcso­lat, véleménycsere és együtt­működés kiszélesítésére, stabi­lizálására van szükség, mert ez nemcsak egy adott eszten­dőre, egy adott gazdasági év termelési eredményeire van kihatással, hanem hosszú táv­ra. Több iparágunkban is na­gyon jó kapcsolat alakult már ki. A baromfifeldolgozó ipar az elmúlt évtized során meg­teremtette azt a szoros kapcso­latot a mezőgazdasággal, amely szinte óra szerinti ellátását biztosítja és ez nagyon komoly eredmény. A vállalatnak nem kell berendezkednie a nyers­anyag tárolására. A húsipar­ban jól szervezték meg a kis­termelés területén a munkát. Jó együttműködést valósítottak meg a gabonaiparban is, amely jól szervezte meg a takar­mányellátást. A feltételek el­térőek ugyan az iparágakban, de mindenütt van lehetőség egy új típusú együttműködés­re, az élelmezésipar és a me­zőgazdaság között. Az ez évi termelési felada­tokról szólva a beszámoló megállapította: az élelmezés­­ipar terveinek teljesítéséhez kedvezőek a feltételek. Több iparágunkban fel kell készül­ni arra, hogy a mezőgazdasági termelés sokkal nagyobb fel­adat elé állítja az élelmezés­ipart, mint amit a tervek tar­talmaznak. Késznek kell lenni arra, hogy terven felül is árut vegyünk át és dolgozzunk fel. Kedvező nyersanyaghelyzetet mutat a januári állatszámlálás. Jelentősen növekedett a birka­állomány. Több tej és baromfi várható. Szerződéskötéseink is kedvezőbb képet mutatnak az elmúlt évinél. Gondjaink is vannak. Ilyen például az, hogy éppen azokban az iparágakban ahol a mezőgazdasági terme­léstől kisebb a függés az ipar­ág kapacitása szűk kereszt­metszetű. Például: az édes- és a söripart említette. Minden édesipari lisztes áru termelésé­re szükség van, s az édesipar működjön közre, hogy a kise­gítő termelést folytató ágaza­toknak a termelését is maxi­málisan figyelembe lehessen venni. A belföldi ellátás tekinteté­ben lakosságunk megszokta az egyenletes, jó ellátást. Itt nem lehet visszalépni. Fő célunk, hogy az igényeket minőségben, választékban kielégítsük, s a túlteljesítést fizetési mérlegünk javítására fordítsuk. Az év el­ső két hónapjában az iparági exportok nagyon tarka képet mutatnak. Néhány iparág ex­portja dinamikus, ilyen a ba­romfifeldolgozó- és a konzerv­ipar. Másutt nehéznek látszik az indulás. A termelési tervek teljesítését minimális kö­vetelményként kell minden iparágban kezelni. Az elmúlt évben iparágunk­nak romlott a termelékenysé­ge. A termelékenység növeke­dése helyett csökkent a terme­lés, a létszám és a túlóra szín­vonal pedig nőtt. Csak néhány iparágban kaphatunk erre el­fogadható magyarázatot. A vál­lalatok ez évre is, mintegy 3 százalékos­­ létszámnövekedést irányoztak elő. Irreális, meg­alapozatlan reménykedés ez, s így nem szabad az évet kezde­ni. Ugyanis azzal kell számol­ni, hogy a létszám jó esetben is csak stagnál, kedvezőtlen esetben pedig csökkenni fog. Ez a folyamat a mi iparágunk­ban. S ha elkövetjük ezt a hi­bát, hogy nem készülünk fel a létszámcsökkenésre, akkor ennek katasztrofális következ­ményei lehetnek. Beruházási tevékenységün­ket mérlegelve a miniszterhe­­helyettes a következőket mond­ta: ez évben rekord beruházási lehetősége van iparunknak. Ilyen ütemű és volumenű be­ruházást a magyar élelmezés­ipar eddig még soha nem való­sított meg. A 11 milliárdos be­ruházás közel 50 százalékos nö­vekedést jelent a korábbi évekhez képest. Általános ta­pasztalat azonban, hogy az iparban az előkészítés munká­jában sok a hiba, a késedelem, a körülményeskedés. Számos új üzem lépett be ez évben, s jelentős mértékű a gépekre fordított beruházások aránya is. Miután említést tett a beszá­moló a higiéniai követelmé­nyekről, oktatásról, nevelésről, a munkavédelemről a követke­zőket mondta összefoglalóan: Az eredményes munkának job­bak a feltételei, mint koráb­ban voltak, de ezeket a felté­­telekek jól fel­ítéli használni, s mindannyiunktől függ, hogy az emberek alkotókedvét, szorgal­mát, tehetségét, hogyan kama­toztatjuk. Ehhez szükség van a szocialista brigádok hozzáér­tő, lelkes munkájára, az egész ipar dolgozó kollektívájának tevékenységére.­­ A beszámolót élénk vita kö­vette, melyben részt vett Mol­nár Györgyné, a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat, Végh Jánosné, a Nagykőrösi Konzervgyár, Bozóki Anna, a Rákospalotai Növényolajgyár, Szabó Lászlóné, a Baranya me­gyei Tejipari Vállalat, Benyó Lászlóné, a Budapesti Kon­zervgyár, Váczi Pálné, a Kecs­keméti Konzervgyár, Gutheil István, a Baranya megyei Ga­bonafeldolgozó Vállalat, Mes­ter József, a Nagykanizsai Sör­gyár szocialista brigádvezetője. Végezetül a miniszterhelyet­tes elvtárs kitüntetéseket adott át. Az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptak: Jurasits Ferencné, a Duna Csokoládégyár, Nagy József, a Kaposvári Tejipari Vállalat, Bozóki Anna, a Rákospalotai Növényolajgyár, Laurinyecz Mátyásné, a Békéscsabai Hű­tőház és Csere. Lajos az Ácsi Cukorgyár szocialista brigád­vezetője­, Kovács Sándor miniszterhelyettes előadását tartja Kitüntetett vállalataink, brigádjaink Kiváló Vállalat, Intézmény Nagyatádi Konzervgyár, Szegedi Szalámigyár és Hús­kombinát, Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, Vas megyei Tejipari Vállalat, Baranya megyei Tejipari Vállalat, Magyar Hűtőipar, Sarkadi Cukorgyár, Magyar Édesipar, Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Szabolcs megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat, Győri Szeszipari Vállalat, Borsodi Sörgyár, Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombi­nát, Egri Dohánygyár, Országos Borminősítő Intézet, Pest megyei IV. sz. Sütőipari Vállalat, Duna­haraszti, Sátoraljaújhelyi Sütőipari Vállalat, Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat. Miniszteri Dicsérő Oklevelet kaptak Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat, Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat, Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat, Zala megyei Tejipari Vállalat. A Szakma Kiváló Brigádjai Magyar Hűtőipar Bajai Gyára „Elektrikus”, Kaposvári Tejipari Vállalat „Ságvári Endre”, Nyírbátori Növény­olaj gyár „Villám”, Fejér megyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat közp. Karbantartó Műhely „Vasas”, Somogy m. GMV. Siófoki Malom „Kossuth”, Pest me­gyei GMV „Siló-gabonás”, Mátravidéki Cukorgyár Selypi Cukorgyára „Műszerész”, Szerencsi Csokoládégyár „Mar­tos Flóra”, Egri Dohánygyár „Irinyi János” komplex, HUNGAROVIN „Dr. Rakcsányi László”, Eger-Mátravi­­déki Pincegazdaság „Kossuth”, Kecskeméti Konzervgyár „Vietnam”, Nagyatádi Konzervgyár „Egyetértés”, Nagy­kőrösi Konzervgyár „F. Szűcs”, Békéscsabai Baromfifel­dolgozó V. „Angela Davis”, Szentesi Baromfifeldolgozó Váll. „Május 1.”, Hajdú-Bihar m. Sütőipari Váll. „Gaga­rin”, Kőbányai Sörgyár „Komplex” szocialista brigád. Anyák napján A költők legszebb versei­ket édesanyjukról írták. Arany János, Petőfi Sán­dor, József Attila felejthe­tetlen sorai híven és szé­pen adják vissza mindany­­nyiunk érzéseit, ha ki­mondjuk a szót, édesanya. Fogantatásunk első pillana­tától vigyáznak ránk, s fel­­­­nőtt fejjel is gyermekük maradunk. Az ő szájukból természetes minden. A majd két méter magasra megnőtt olimpiai bajnok, a repülőtéren, amikor leha­jolt édesanyjához, hogy magához ölelje, az apró termetű mama magától ér­tetődően így szólította meg: csakhogy hazajöttél, kis­fiam! Az élelmezésiparban is nagyon sok ezer édes­anya dolgozik. Ha szót vál­tunk velük munkájukról, terveikről, természetesen a családról is érdeklődünk. Sokuknak mennyire meg­változik a hangja, az arc­kifejezése. Mennyi büszke­séggel beszélnek arról, hogy gyermekük hogyan halad az életben. Amikor arról kérdezünk, mennyit áldoznak rájuk úgy, hogy saját maguktól vonnak meg dolgokat, mindig kitérnek a válasz elől. Nem tekintik tehernek, áldozatnak, amit csinálnak. Igyekeznek visz­­szaadni abból, amit ők kap­tak szüleiktől. S mennyire büszkék arra, hogy most már jóval többet nyújthat­nak gyermekeiknek. Szin­te mindenki megteheti már, sőt erőn felül meg is teszi. Többet és jobbat akar, mint ami neki jutott régebben, azt szeretné, ha az ő gyer­meke messzebbre jutna. Sokszor beszélnek ma az értelemről. Rohanó vilá­gunkban, a technika szá­zadában egyre többet kell tudnunk, hogy megálljuk a helyünket. És ehhez a szü­lői ház adja az impulzust. Minden anya úgy érzi, s ebben szinte alig van túl­zás, az ő gyermekében is van átlagon felüli adottság is valamilyen területen. Gorkij ezt így fogalmazta meg:... „Minden embert tisztelni kell... Mert hi­szen nem tudjuk, hogy mi­lyen, miért született, hogy mi telik tőle ... Lehet, hogy a mi boldogságunkra született.”

Next