Élelmezési Dolgozó, 1983 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
ÉLELMEZÉS IPARI DOLGOZIK SZAKSZERVEZETE LAPJA LXXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2 FORINT 1983. JANUÁR Együtt a tagsággal írta: Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára Az esztendő végén, az új év küszöbén az ember önmagáiban is számítást készít a végzett munkánál és fontolgatja a jövőt. Ki mélyebben elemzi a történteket, kicsizik nagy vonalakban. Napjainkban inkább az elmélyültebb gondolkodás a jellemzőbb az egyénekre és a kollektívákra is. Nekünk választott tisztségviselőiknek nemcsak szokásunk, hanem kötelességünk is tagságunknak számot adni erről, miit tettünk, milyen sikerrel jártunk megbízatásaink alafpljain. Szakszervezetünk most már készülföldkik a kongresszus óta végzett, munka összegzésére is — az úgynevezett felező időpontra — mert két év telt el azóta, hogy a 45. kongresszuson, nagymilítjú szakiszervezetünk küldöttei elöntő határozatokat holtak. A 34 felszólaló mindegyike és az időhiány miatt írásban beadott 24 felszólalásban foglalt javaslatokat, észrevételeket elnökségünk és titkárságunk megvizsgálta, elemezte és rangsorolta, az előrevételek, jelzések, javaslatok hozzájárultak a szakszervezet vezetői, irányítói munkamódszerének alakításához. Számos olyan észrevétel birtokába is jutottunk, amelyek egész ágazataikat érintenek. Ezeket úgy vizsgáltuk: mit tehetünk mi, a mozgalom erejével és mi a gazdasági irányítás dolga. A kongresszus óta eltelt bő két esztendő eredményes volt, sokat adott szakszervezetünk vezető testületeinek a közvetlen érdekvédelem és az érdekek egyeztetése, a demokratikus módszerek erősítése vonatkozásában egyaránt. A szakszervezeti munka továbbfejlesztésének legfontosabb célja, hogy képesek legyünk lépést tartani a növekvő követelményekkel, hogy eredményesen tudjuk segíteni az ipar feladatainak megoldásait. Legfőbb törekvésünk, hogy együtt cselekedjünk tagságunkkal. A kongresszustól kapott feladatok jobb elvégzése érdekében központi vezetőségünk állásfoglalást dolgozott ki a vezető-irányító munka továbbf illesztéséről. Ennek tervezetét megvitattuk alapszervezeteinkben is, hogy ágazataink sajátosságait, a szakszervezeti mozgalmunk sokrétű feladatait még inkább kifejezze, tükrözze. Alapvető célunk — mondta kii a KV ebben az állásfoglalásában —, hogy munkánk hatását növeljük, a határozatokat, a döntéseket rendszeresen ellenőrizzük, megerősítsük a személyi felelősséget és az egyes ágazatok érdekeit differenciáltan vegyük figyelembe. ItI meggyőződésem, hogy tagságunk, tisztségviselőink nemcsak megismerték, hanem magukévá is tették az állásfoglalásban foglaltakat. Az élelmezésipar dolgozói érdeklődéssel fordulnak a szakszervezetekben folyó munka iránt. Érdekli tagságunkét: miként váltjuk „aprópénzre” az állásfoglalás útmutatásait. Változatos módszerekkel igyekszünk dolgozni. Új vonás, hogy egyegy fontos téma vizsgálatába sok embert bevontunk, üzemekbe, bizalmi csoportokhoz eljutunk, tárgyalunk szocialista brigádokkal és gyárigazgatókkal, tapasztalatokat gyűjtünk. Így összegezzük aztán az ismeretanyagot és visszük titkárság, elnökség, központi vezetőség elé. A szakszervezet kialakult és határozott álláspontját minden esetben a gyakorlati élet realitásaira alapozva hozzuk meg. Csupán utalok néhány ilyen munkára. A sütőipar helyzete és a sütőipari dolgozóik élet- és munkakörülményei megkövetelték tőlünk, hogy a gazdálkodásról, a munkafeltételekről és a dolgozók bérezéséről, a szociálpolitikai munkáról újra tájékozódjunk. A vizsgálat hozzájárul a reális helyzet feltárásához. Az e területen jelentkező gondok enyhítése, megoldása érdekében együttműködési megállapodás született a legérdekeltebbekkel. (E számunkban közöljük: Szerk.) Hasonló mélységgel foglalkoztunk a hűtőipar, a konzervipar helyzetével all. Együttműködő partnerei voltunk a MÉM vezetésének akkor is, amikor a legmagasabb vezető testületek tárgyalták a konzervipar helyzetét. Szakszervezetünk vezető testületeinek az a célja, hogy mindenekelőtt az átlagosnál nehezebb és kedvezőtlenebb körülmények között dolgozó munkáskollektívák és üzemek, iparágak gazdálkodását vizsgálja. Ott segítsünk megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel előre lehet hialódni. Ugyanakkor összegyűjtsük, s továbbítsuk azokat a gondokat, amelyekhez már az országos vezető szervek támogatása szükséges. Meggyőződésünk, hogy még a mostani nehéz körülmények között is lehetőség nyílik arra, hogy a szakszervezet eredményes lépéseket tegyen, s tagságát a feladatok megoldására mozgósítsa, az ,aktivistáikat csatasorba állíítsa. Az élelmezési ipar népgazdasági jelentősége, s a dolgozók felelősséggel végzett munkája,é s nem utolsósorban szervezeteink, tisztségviselőink, aktivistáink fáradozása a közügyekben, részese annak, hogy szakszervezetünk minden szinten kivívta magának a jogot ahhoz, hogy meghallgassák, véleményét számításba vegyék. Ezért is mindenütt ott kell lennünk és ott is vagyunk, ahol a dolgozók sorsáról, élet- és munkakörülményeiről döntenék. Nagyon fontosnak tartjuk a tagság ideológiai nevelését. Az állandó eszmecsere az ismeretek, információk megbízható, gyors továbbítása kötelességünk. Munkamódszerünk ilyen korszerűsítését is nagy körültekintéssel terjesztettük a KV ellé. Úgy vélem, a jövőben akkor érhetünk el eredményt, ha következetesek leszünk és a megoldatlan problémáikat is elemezzük. Az elintézetlen ügyeket nem vesszük le a napirendiről, imkindaddig, amíg meg nem oldódnak. Ilyenek például az elavult üzemek is ,az ott dolgozók sorsa a tejipariban, vagy a konzervipar leromlott műszaki állapota. Az új esztendőre is megvannak a terveink. A rangsorolásban minidig a dolgozó ember van a központban. De a lehetőséget is mindig számba kell vennünk. Úgy látjuk, hogy az egyes rétegek kérdéseivel többet és sokrétűbben kell foglalkoznunk. A közelmúltban vizsgáltuk és elnökségünk elé terjesztettük a szakmunkásutánpótlás helyzetét, a középfokú végzettséggel rendelkezők arányát, szerepét az iparban. Úgy értékeltük, hogy sok tennivalónk van még ezen a téren is. Hosszabb távon vizsgáljuk az iparunkban foglalkoztatott értelmiség helyzetét, mérlegeljük a köztük végzett szakszervezeti munkát-A mi szakszervezetünkhöz 14 élelmiszeripari ágazat tartozik. Ez azt jelenti, hogy nemcsak nőpolitikai, vagy ifjúsági munkát kell végeznünk, hanem külön a sör-, a hús-, a konzerv-, ,a növény- olaj-, vagy a többi iparág kérdéseivel részleteiben is foglalkoznunk szükséges. Ezt is rétegpolitiztikának kell tekinteni. Szakszervezeti bizottságaink, a bizalmiak és helyetteseik olyan partnereikké válnak, akik becsülettel és hozzáértéssel képviselik az üzemet és az ágazatot helyben. Ugyanakkor jól tájékoztatnink bennünket, a titkárság, az elnökség tagjait is. Ez persze nem jelentheti számunkra azt, hogy a személyes kapcsolatot ne tartsuk, sőt, erősítsük. Igyekszünk minél többször megfordulni az üzemekben, csökkenteni a párhuzamos értekezletek számát, és a dolgozókkal való találkozásokon is tapasztalatokat, élményeket gyűjtünk. Az 1982-es esztendőt, még a legnehezebb körülmények között dolgozó élelmiszeripari vállalatok kollektívái is becsülettel, jól zárták. Nem volt könnyű, hiszen épp olyan területen dolgozunk, amelytől a népgazdasági egyensúly javítása érdekében, a belső ellátás jó színvonaláért, sokat várnak. Sem az egyikben, sem a másikban nincs miért szégyenkeznünk. A lakosság előtt vállalt ellátási feladatainknak az élelmiszeripar dolgozói eleget tesznek. Kiegyensúlyozott és változatos az élelmiiszerellátás, s az exporttervek teljesítésében is becsülettel helytállnak. Mindez áldozatvállalást, sok többletmunkást, szabadnapon végzett túlórázást is jelent számukra, amit fegyelmezetten, a jobbítás szándékaival, a szakmai önérzet és becsüllés érzésével vállalnak. Az új esztendőben az ország ugyanígy számít ránk. A nemzetközi gazdasági válság bennünket még nehezebb követelmények elé állít. Élelmiszeripari termékeinkkel még többet, jobbat kell nyújtanunk. Ezt várja tőlünk a fogyasztó és a szigorú külpiac. Az élelmiszeripar dolgozói a közvélemény előtt naponta vizsgáznak. Iparágainktól jövőre is olyan btlátáist és exportot vár az ország, mint az óévben. Ehhez béke és nyugalom kell itthon és a világban. A szakszervezet választott testületei és tisztségviselői nevében iparunk dolgozóinak köszönöm az eredményes, minden elismerést megérdemlő jó munkást. Az iparban dolgozó kollektíváknak kívánunk az új évre javuló munkakörülményeket, jó munkahelyi feltételeket. Szervezett dolgozóinknak és kedves családjuknak jó egészséget, sikert, békés alkotó munkát. Kívánunk boldog új évet Az élelmezésipar sikerrel teljesítette tervét ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 15-én aFővárosi Sütőipari Vállalat Százados úti kultúrtermében tartotta évi utolsó ülését. Dr. Dobrónaki Gyula elnökletével megvitatta az élelmezésipar 1982. évi tervének teljesítéséről és a jövő évi tervelőirányzatokról készített miniszteri előterjesztést, elfogadta szakszervezetünk 1983. évi költ ségvetését, valamint a központi vezetőség és az elnökség 1983. évi munkaprogramját és I. féléves ülésrendjét. Az ülés munkájában részt vett Karakas László, az MSZMP KB osztályvezetője, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a párt, a KISZ KB és a minisztérium több vezető munkatársa. A tanácskozás első napirendjének írásos jelentését Váncsa Jenő miniszter egészítette ki szóban. Bevezetőjében elemezte azokat a nemzetközi gazdaságikörülményeket, amelyek hatására iparágaink igen nehéz körülményeik között kényszerültek dolgozni, s talpon maradni a piacokon az óriási versenyben. Elmondhatjuk, hogy ágazatainknak is szerepe volt abban, hogy népgazdaságunk megőrizhette fizetőképességét, s az életszínvonal sem szenvedett csorbát. Az sem kisebb eredmény, hogy biztosítani tudtuk a folyamatos munka feltételeit, a zavartalan lakossági ellájtást. Az eredményes munkához jó alapot biztosított a mezőgazdaság, amely 4%-kal teljesítette túl éves tervét. Az élelmiszeripar 3%-os túlteljesítésről adhat számot. A növekedés ütemét a gazdaságosan eladható termékek mennyisége határozza meg. A lakosság összes fogyasztása fél százalékkal emelkedett, nőtt a fogyasztás hiúkból, tejből, tejtermékekből és tojásból. Ágazataink külkereskedelmi forgalma is kedvezően alakult, összteivitelünk 7,2%-kal haladta meg a múlt évi szintet, míg a behozatalunk 16%kal csökkent. A növekedés nagy része a nem rubel elszámolású export. Az ágazat ezzel jelentősen hozzájárult a külkereskedelmi egyenleg javításához. A jövő esztendő azonban még nagyobb teljesítményt követel iparágainktól. Fokozott jelentősége lesz a gazdaságosabb, hatékonyabb termelésnek, a kereslethez jobban igazodó exportstruktúra alakításának. Az élelmiszeripari ágazatok a beruházási lehetőségekkel is jól gazdálkodtak, ezek összege minimálisan meghaladja a tervezettet. Az állami beruházások körében befejeződött a Szekszárdi Húskombinát építése, a célcsoportos beruházásoknál azonban tötelb kezdeményezésre van szükség a gabonakároló-lépítésiben. A vállalati beruházási tevékenység megfelel a beruházáspolitikai céloknak. Beruházáspolitikánk változatlanul azt tűzi célul, hogy a meglevő termelőkapacitásokat jobban hasznosítsuk, növeljük a konvertálható exportárualapot, gazdaságosan használjuk fel az energiahordozókat, s a folyamatban levő beruházások mielőbb álljanak a termelésbe. Az értelmi iszeripari munkások átlagbére a tervezettnél kedvezőbben alakult, s elérte a 6,5%-ot. Az átlag felett nőtt a bér azoikban az ágazatokban, ahol a mezőgazdasági szabályozót vezették be, s amelyeknél a jövedelmezőség kedvezően alakult. A jövő esztendőben figyelembe véve az élelmiszeripar új bérszabályozási redszerét, a terv 3,7%-os átlagbérszínvonal emelkedésével számol. Az ágazatok teljesítményét elemezve a beszámoló hangoztatta: az önálló vállalatok jól alkalmazkodtak a követelményekhez, és ez a gazdálkodásiukra, termelésüikre is pozitívan hatott. Ebben az évben 120 új termékkel jelentkeztünk a piacon. A húsipar fennállásának legnagyobb teljesítményét nyújtotta. Az egy lakosra jutó évi hústermelésünk elérte a 160 kg-ot, s hazai fogyasztásunk 75—76 kg. A húsipar rugalmasan és gyorsan reagált, igazodott a keresletihez itthon és a nemzetközi piacon. Az egyenletes belső ellátás mellett exporttevékenységét is jelentősen fokozta. A tejipar is a dinamikusan fejlődő ágazatok közé tartozik. Minden belföldi igényt kielégített, s örvendetes, hogy az ipar exportjából is mind nagyobb részt vállal. Néhány ágazatunk azonban nehéz helyzetbe került. Így (Folytatás a 3. oldalon)