Élelmezési Dolgozó, 1990 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1990-02-01 / 1. szám
A SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK ÉLETÉRŐL Évindító tanácskozások A szakmai szakszervezetek, titkári tanácsok januárban tartották évnyitó üléseiket, tanácskozásaikat. Már konkrét éves programokkal támasztják alá a kongresszusi állásfoglalást és a szakma sajátos tennivalóit. Dr. Szilágyi László, a szövetség főtitkára a baromfiipari szb titkárok tanácsának ülésén ■iWf Vanek Béla a szövetség titkára az édesipari szb-titkárok tanácsát tájékoztatja A Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke Menczer Tibor és a titkár Szalay Gyula, a közeljövő teendőit egyezteti a szakszervezet vezetőivel Tisztelt mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők! Mi megalakultunk és készen állunk a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők szolgálatára, egy biztos állomás, ahova érdemes megérkezni, ahol érdemes megállni. Reméljük, ezt hamarosan Önök is tapasztalni fogják. A termelés, gazdálkodás, vezetés minden területén hasznos szolgáltatásokkal kívánunk partnereink rendelkezésére állni. Sikeres együttműködés reményében: Budapest V. Széchenyi rkp. 8. Levélcím: Budapest, Pf. 505. 1397 Telefon: 131-0761 Telex: 22-3111 Telefax: 132-1126 Amiben nem leszünk megértük A törvényhozás útvesztői A Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezete kezdeményezésére az ÉDOSZ 47. kongresszusa állásfoglalást fogadott el, és az Országgyűlés elnökéhez fordult az átalakulási törvény módosítása érdekében. Erről a tagság lapunk hasábjain keresztül már értesült. Feltétlenül tanulságosnak tartjuk azonban feleleveníteni azt a göröngyös utat, melyet a javaslat megjárt, és mind a mai napig tart. Az ÉDOSZ október 17-én kelt levelére azt a választ kaptuk, hogy a házszabályok szerint a Parlament nem foglalkozik társadalmi szervek indítványára törvénymódosítással. Ahhoz képviselő, vagy képviselői csoportok kezdeményezése szükséges. A göröngyös út Dr. Biacs Péter, az Országgyűlés élelmiszeripari szektorának vezetője már a kongresszusi felvetéskor elfogadta, hogy a törvény vitatott része nem szolgálja sem az élelmezésipar, sem a mezőgazdaság, sem a nemzetgazdaság érdekeit. Ennek alapján Biacs dr. önálló képviselői indítvánnyal élt, melyet támogattak az élelmiszeripari szektor képviselői is. A képviselői indítványt megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, melyen a szövetség és a szakmai szakszervezet képviselői is részt vettek. A nyilvánvaló ellenérdekeltség miatt szinte természetesnek vettük, hogy a bizottság — melyben túlnyomó részt a mezőgazdaságot reprezentáló képviselők ülnek — nem támogatta a törvény módosítását. Ezt követően a Parlament decemberi ülésszaka nem vetette el a képviselői indítványt, ismételten bizottságok elé utalta azzal, hogy januárban tűzi napirendre. Mindezek után természetesen csalódást okozott, hogy a kérdést maguk előtt tolva februárra halasztották a döntést. Az Országggyűlés zsúfolt programjának ismeretében is felvetődik a kérdés: kinek az érdeke egy ilyen lényeges, az egész élelmezésipart érintő javaslat eldöntésének elodázása? Miért az elodázás? A téma kapcsán valóságos és álhírek sorozata terjed az iparban, kezdve attól, hogy a minisztérium vezető képviselői nem szektorsemlegesek a kérdésekben, egészen addig, hogy dr. Biacs Péter az önálló képviselői indítványt viszszavonta. Szakszervezetük álláspontja változatlan: sürgősnek és feltétlenül szükségesnek tartjuk a törvény módosítását, annál is inkább, mert nem látjuk értelmét elhamarkodott átalakulásoknak, melyek esetenként az államigazgatás felügyelet alóli kibújást szolgálják, de ugyanúgy továbbra sem támogatjuk az állami vagyon meghitelezett részvények formájában történő felosztását. E körülmények között nem tudunk megértőek lenni, mikor a dolgozói vagyonjegyzék ügyében az érdekvédelmi szervezettől önmérsékletet várnak. Jogos igényünk, hogy a dolgozók is részesüljenek az általuk létrehozott és gyarapított vagyonból. Fejleményeket várva A mielőbbi döntés sürgetése érdekében levélben fordultunk dr. Fodor Istvánhoz, az Országgyűlés ideiglenes elnökéhez, kérve a téma februári ülésszakon történő megvitatását. Abban a reményben várjuk a további fejleményeket, hogy véglegesen rendeződik e valamennyiünket érintő fontos kérdés, és úgy a mezőgazdaság, mint az élelmezésipar dolgozói együttes érdekeiknek megfelelően részesedhetnek nemcsak az értékelhető munkából, hanem annak eredményéből is. Menczer Tibor a Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke A közeljövő elképzelései Önállóak lesznek a konzervesek is? Az ÉDOSZ Konzervipari Tagozatának elnöke Orbánná Bakó Judit. A kongresszus óta eltelt időszak gondjairól beszélgettünk,, ________ — A kongresszust megelőzően, a konzervipar ágazati küldöttértekezletén az Édosz Szövetségéhez Tagozat formájában csatlakozott. Akkor három vállalat indítványozta, hogy önállótagszervezet legyen, de a körülmények nem értek meg. Azóta hozzákezdünk a tagszakszervezet kialakításához, február 27-én teszszük rá a pontot. Átalakítani a bérezést — Miért lenne jó, ha önállóvá válnának a konzervesek? — Úgy látjuk, hogy a tagszervezeti forma nagyobb teret, önállóságot biztosít, mint a Titkári Tanács, illetve tagozati forma. Korszerűsítettük a vállalati szakszervezeti felépítést, a konzervipar majdnem minden vállalatánál vállalati szakszervezeti tanács alakult, a bizalmi testület helyett. Meghatároztuk azt a négy fő területet, amivel elsőként foglalkozunk, így a kollektív szerződések, a szociális, a munkavédelmi tennivalók, és a tagok érdekvédelme. Ezeknek a szakmai előkészítése most folyik. Ezenkívül a konzerviparban szeretnénk kialakítani a kollektív keretszerződést, és a béralkut, ehhez kezdeményeztük a partneri kapcsolat kialakítását. Nagy gond, hogy a 18 konzervipari vállalat egy része a régi típusú kamarának a tagja, a másik része egy területi kamarának, harmadik része pedig a decemberben megalakult Élelmiszeripari Feldolgozó Érdekvédelmi Szervezetének a tagja, és van néhány vállalat, amely sehol sem tag. Tehát egy nyugati (pl. osztrák) kamarai tagozódás, a munkáltatók kamarája nincs meg. Ezért kell megkeresni a partneri kapcsolatot, hogy tudjuk a kamaraipari szinten egy közös nevezőre hozni. A Hatvani Konzervgyárban elkezdtéka nyugati típusú üzemi tanács megalakítását, ami azt jelenti, hogy az üzemi tanács a nem szakszervezeti tagoknak is képviseletet biztosít, de a kollektív szerződés megkötése a szakszervezeté marad. A legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy a szakszervezeti tagok tényleges érdekvédelmét megteremtsük. Megmutassuk, hogy a szakszervezeti tag a tagdíj fejében milyen érdekvédelmet kap konkrétan. Gond a foglalkoztatás Legnagyobb gondunk a foglalkoztatás. Ugyanis a konzervipar termelése a belső piacra és a demokratikus exportra épült, ami azt jelentette, hogy egész évre biztosítani tudtuk a munkát, mert előfeldolgozott termékből gyártottunk tömegmennyiséget a szovjet piacra, szovjet ízesítéssel. A szovjet piac gondja, meg az első hónapban meghúzott kiszállítási stop a konzervipart rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Úgy látszik, hogy néhány gyárban április-májusban nem lesz munka, a legyártott termékeket nem tudják nyugatra eladni. Akik időben felismerték a bajt, és elkezdték a tőkés export bővítését, azok pedig pénzügyi gondokkal küzdenek a rendkívül magas kamat miatt. Jelenleg legégetőbb gondunk a 26 ezer ember foglalkoztatásának a biztosítása. Másik feszültség a bérfejlesztésnek a dolga. Ebben az évben néhány vállalat kivételével sem a tervek, sem az eredmények nem adnak módot az igazgatóknak erre nézve, nem tudtak a termeltetőkkel sem szerződést kötni, késésben vagyunk. Sajnos a dolgozók nem hisznek, sokan kilépnek a szakszervezetből, a 82 százalékos szervezettség csökkenni fog. Bizalmukat vissza kell szerezni. Ilyen szellemben készülünk mind az ÉDOSZ, mind a SZOT márciusi értekezletére, ahol meg akarjuk fogalmazni, úgy érezzük: a szakszervezeti mozgalom el van foglalva a szervezeti felépítéssel, a hogyannal, az apparátusok kialakításával, ugyanakkor a szakszervezeti tagoknak napi gondjaik vannak, amin egyelőre semmit nem tudtunk változtatni. Sz. M. amolyan kosárlabdázó-termetű fiatalasszony a szakszervezeti tanács elnöke a Budapesti Baromfiipari Vállalatnál. Múltja közel két évtizedes a szakszervezeti mozgalomban, hiszen 1972. augusztus 21-én — kapásból pontosan emlékezik e dátumra! — kezdett dolgozni a vállalatnál. Akkor a szakszervezeti adminisztrációs teendők mellett több osztály írásbeli ügyeit intézte. — A nyolcvanas évek első felében már önállóan, csak szakszervezeti adminisztrációval foglalkoztam. Jelenleg a műszaki igazgatóhelyettes titkárnőjeként dolgozom, s a szakszervezeti tanács elnökének választottak meg legutóbb — mondja Haagné Bognár Mária. — Tehát van elég szaktársi mozgalmi tapasztalata, amit az évek során a szakszervezeti munkában szerzett... — Sokáig az Hiúsági mozgalomban tevékenykedtem szervezőként Később a nyugdíjasok és a gyesen levők bizalmija lettem. Végletek? Meglehet, de így elég széleskörűen volt módom figyelni a dolgozók életkörülményeinek alakulását. Ennyi idő alatt szinte mindenben részt vettem, ami a meglehetősen színes, az egész vállalatot behálózó szakszervezeti életben történt. Voltam az ifjúsági tanács vezetője is. — Hogyan látja, merre tolódott el az üzemi, munkahelyi szakszervezeti munka az utóbbi időben? — Megerősödött az érdekvédelem és az érdekképviselet iránti igény a dolgozók részéről, mert egyre nehezebb a megélhetés. Egyre több támadás éri a szakszervezetet, s bármennyire akarunk jót, a pénzszűke meghatározza szándékaink erejének mértékét. Sajnos, emelkedett a kilépők száma. A baromfiiparban általában nagyon nagy a fluktuáció, ami magával vonja a tagság változását. — Milyennek ítélhető a bizalmiak és a tagság közötti kapcsolat? Vannak-e még tartalékok? — Felvetődött, hogy amióta nem a bizalmiak gyűjtik a tagdíjat, azóta lazult a kötelék Viszont a meglevő munkaerőhiány mellett a szalagmunka következtében alig-alig jut idő erre. Jobbára a vonaton beszélik meg a bejárók a gondjaikat... Eddig még ki tudtuk elégíteni a segélyre szorultakat, de rengeteg a kérelmező. Az OMB-előleget is sokan igénylik, ami fizetési előleg, s ezt hat hónap alatt törleszthetik vissza. Elszomorítóak az áremelések, s a munkanélküliség akkor a legelkeserítőbb, ha személyt,, családot érint. Nálunk a munkaerőhiány a meghatározó, de az országos hangulat mindenkire hatással van valamilyen formában. — Mégis, mi az, amit, a szakszervezeti tanács tehet most a tagság érdekében? A helyi jellegzetességekre gondolok, amivel enyhíthetik a gondokat. — Minden területen, ahol a dolgozókat, érintő változásokat készítenek elő, igyekszünk jelen lenni. A beleszólás igényéve! Tavasszal a gyesen levők és a nyugdíjasok kaptak segélyt. Az egy esztendeje itt dolgozó szakszervezeti tagok — az osztályvezetői beosztás alatti sík — ötszáz forint segélyben részesültek. Tudom, hogy ez szinte jelképes összeg, de ma minden pénz számít a háztartásokban. Kedvezményes értékesítési akciókkal is könnyűjüik az asszonyok második műszakját a háztartást. Többek között hagymát, burgonyát, mákot, lencsét, borsót értékesítettünk ilyen módon. Párnát, poplant szörpöt is És ismét megszervezzük a mosóporakciót az érdemi beszélgetés után Mária megjegyzi: két gyermekük van, férje a papírgyárban dolgozik. Őrmezőn laknak, a vállalati támogatásai szerzett lakásban. Nem tett ő tulajdonképpen semmi különöset mindig szerényenszorgalmasan dolgozott azért, hogy a szakszervezeti tagok, a dolgozók bizalommal forduljanak a bizottsághoz, utóbb a tárnicshoz, azaz a szakszervezethez. Remélhetőleg a formai változás a szervezett dolgozók érdekeinek képviseletében hathatós tartalmi változással is együttjár majd, ami a hétköznapok bonyolult képletű feladványának megoldásakor kiderülhet Kiderülhet? Persze e kérdésre a válasz nem kizárólag a szakszervezeti aktivistákon múlik se jelentős részben tőlük is függ. Zs. L. Egyre többen szorulnak segélyre