Élelmezési Dolgozó, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
A TARTALOMBÓL „Két éves kemény munka volt a gyár felépítése, beüzemelése, s most létrehoztunk egy másik csapatot, melynek meg kell valósítania az elképzeléseket. A Magyarországon megszokotthoz képest kevesen üzemeltetjük a gyárat, igazgatóval, takarítónővel együtt hatvanöten. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk egyik legmodernebb üzemében dolgozhatunk." 4. oldal „A számítógépekkel dolgozók körében egyre többen panaszkodnak fejfájásra, látási zavarokra, gerincbántalmakra, neurotikus jelenségekre. Hazai és külföldi vizsgálatok bebizonyították, hogy a panaszok oka elsősorban a slamposan kialakított munkahelyekben kereshetők." „A bizonytalanság feszültséget teremt. Senki nem tudja, mi lesz a sorsa. Lapátra kerül vagy maradhat. Sokan valamiféle csodavárás állapotában élnek. Nehezen hiszik el, hogy esetleg évtizedek után most az utcára kerülnek innen, mert az a probléma, hogy rendszerint 45-50 évesek az elbocsátottak, akik évtizedek óta dolgoznak a cégnél." 9. oldal 13. oldal / Steer Lajosné, az EDOSZ alelnöke: Csapatmunka a javából! Hogy rohan az idő! Már megint eltelt egy év, az 1995-ik. Ahogy közeledik az év vége, s kezdődik az új, az ember ösztönösen visszatekint, számba veszi: milyen dolgok történtek személy szerint vele, családjával, és minősít: jó, sikeres, szerencsére túl vagyunk rajta, megúsztak. Valóra váltak-e a terveink és reményeink? A válaszok változatosak, mint ahogyan az is, hogy mit várunk, várhatunk az új, most kezdődő esztendőtől, könynyebb vagy nehezebb lesz az előzőnél. Hallottam olyan véleményt, amelyben nagy igazság van, hogy az a legfontosabb: béke volt, hiszen nagyon közel volt a veszély, hogy elveszítjük azt. Milyen volt a szakszervezetek életében az elmúlt év? Azt nem lehet mondani, hogy eseménytelenül telt volna el a múlt esztendő akár az alapszervezetekben, akár a szakszervezetek, szövetségek szintjén. Gondoljunk csak arra, hogy megválasztottuk, majd felmentettük, és még év vége előtt újraválasztottuk az MSZOSZ elnökét. Az ÉDOSZ Szövetség év elején megválasztotta elnökét és ősszel, mély fájdalmat kiváltó hirtelenséggel eltávozott közülünk, elnök nélkül maradt a szövetségünk. Május végén országosan, és ágazati szinten, döntő fölénnyel megnyertük az üzemi és közalkalmazotti tanács választásokat, ezáltal eldőltek a szakszervezeti vagyon tulajdonlásának arányai. Ezen eseményeken, az általunk keletkezett többlet feladatokon túl zajlottak a napi események, jelentkeztek a megoldásra váró feladatok. Az alapszervezetekben a helyi, tagsági érdekek képviselete, ütköztetése, megoldása, az országos szinten az érdekegyeztetések elmaradása és következményei, majd a tárgyalások sorozata a megegyezés reményében - az év végéig eredmény nélkül. Saját szakmáink, az élelmiszer-feldolgozó ágazat területén sem egy a sok közül az 1995-ös esztendő. Tovább folytatódott a gazdasági társaságok privatizációja. Bár az állami vagyonkezelő intézmény átszervezése miatt lassabban, de a gazdasági társaságok mintegy 80%-a magántulajdonba került. A legkülönbözőbb tulajdonosi struktúra alakult ki az egyes gazdálkodóknál, a 100%-ban magántulajdontól a kisebbségi vagy többségi állami tulajdon megmaradásáig. E helyzetnek a helyi érdekképviseleti, érdekvédelmi munkára jelentős, meghatározó hatása van. A tulajdonosváltás folyamata sok-sok - a megkülönböztetett szakszervezeti erőfeszítések ellenére is - feszültséggel, érdekellentétekkel, egyéni tragédiákkal járt és járhat együtt. E néhány, felvillantott mozzanat volt a szakszervezeti tevékenység gerince. Milyennek értékelhető az elmúlt év? Egyetlen szóval nem lehetséges a minősítés. Amit felelősen el lehet mondani: a szövetség és tagszervezetei - a törvényes lehetőségek szűk keretein belül - mindent megtettek annak érdekében, hogy a tagságuk érdekeit eredményesen képviseljék, védjék. Jelentős és többségében sikeres erőfeszítések történtek a kollektív szerződések megkötéséért, módosításáért, a bérekért, a szociális vívmányok megtartásáért, értékvesztésének megállításáért. Az erőfeszítések sikeréhez hozzájárult, és elismeréssel kell szólnunk a munkáltatók azon többségéről, akik jó partnernek bizonyultak. A többségük felismerte a kölcsönös érdekeket, a mindkét fél számára előnyös megállapodásban rejlő lehetőségeket. Bízunk abban, hogy a kisebbség szembenálló magatartását szívós, meggyőző munkával megváltoztathatjuk. Úgy érzem, hogy összességében elégedetten tekinthetünk vissza az elmúlt évre, az elvégzett csapatmunkára. Mert csapatmunka volt a javából. Ezért itt és most ragadom meg az alkalmat, hogy minden elismerésünket és nagyrabecsülésünket fejezzem ki minden tisztségviselőnek, a testületek tagjainak, kiemelten azoknak, akik a kenyérkereső munkájuk mellett felvállalták és vállalják a kisebb-nagyobb dolgozói közösségek, szakszervezeti tagjaik érdekeinek képviseletét, védelmét. Köszönet hozzátartozóiknak, családjaiknak, akiknek támogatása nélkül nehezebb lett volna a tagság bizalmának megfelelniük. Milyen lesz az új esztendő? Egyfelől látszik mindaz a feladat, amit közösen meg kell oldanunk, folytatnunk kell a megkezdett utat, melynek sikere rajtunk múlik. A legfontosabbnak az elérhető, a lehető legjobb kollektív szerződések és bérmegállapodások megkötését tartom. A megállapodások, majd a felkészülés az új megállapodásokra, módosításokra a szakszervezetek folyamatos feladata a világnak azon részében, ahol fejlett piacgazdasági viszonyok működnek. A nemzetközi tapasztalatok hasznosítását ha más nem, csupán az is indokolja, hogy a magyar élelmiszeriparban 20 multinacionális cég szerzett jelentős tulajdont. 1996-ban össze kell hívni az MSZOSZ és az ÉDOSZ Szövetség rendkívüli kongresszusát. Az MSZOSZ kongresszusának a politikához, a pártokhoz való viszonyba vezetési struktúra és más kérdésekben kell a szükséges döntéseket meghoznia, az ÉDOSZ Szövetség rendkívüli kongresszusának elnököt kell választania, az Alapszabály módosítását kell elvégeznie. (Folytatás a 2. oldalon)