Élet és Tudomány, 1953. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1953-02-25 / 8. szám
közé pedig, a faltól 10 centiméterre tegyük oda kezünket. Láthatjuk, hogy kezünknek falra vetett árnyéka alig tér el nagyságban kezünk méretétől. Ha viszont a lámpát közel visszük, kezünk árnyéka óriásira torzul. Ennek alapján Aristarchos megmérte holdfogyatkozás alkalmával a Föld árnyékának nagyságát. A Föld árnyéka mint körívdarab jelenik meg a Holdon. Ezt a körívet gondolatban kiegészítette teljes körre és ebből megállapította a Föld és a Hold nagyságának arányát. Sajnos, Aristarchos itt ismét pontatlanul még Azt kapta eredményül, hogy a Föld a Holdnál 6-szor nagyobb. (A valóságban csak 4-szer akkora.) Habár eredményei mai szemmel nézve nagyon pontatlanok voltak, annyit mindenesetre megállapított Aristardos, hogy a Holdnál a Föld 6-szor, a Nap 19-szer nagyobb. Tehát az ő eredményei szerint a Nap a Földnél nagyobb, sőt több mint háromszor akkora ! Ma már tudjuk, hogy Aristarchos nagyon is alábecsülte a Nap nagyságát, és így távolságát is,hiszen a Nap átmérője a Földnél kereken 110-szer nagyobb. Azonban a kapott eredmény elegendő volt Aristarchos számára ahhoz, hogy kijelentse : teljesen valószínűtlen, hogy a hatalmas Nap a hozzá képest kicsiny Föld körül keringjen. Aristarchos szerint tehát a bolygók rendszerének középpontjában a Nap helyezkedik el, körülötte kering a többi bolygókkal együtt a Föld is. Ez pedig a héliocentrikus világkép, amelynek Aristarchos ilyen módon közel kétezer évvel Kopernikusz előtt minden lényeges vonását tanította I X FDM ismit a középpontban ... Aristarchos utódai Alexandriában szintén nagyszerű fölfedezéseket tettek. Eratosthenes megkísérelte megállapítani a Föld nagyságát és, bár különböző szerencsés véletlenek találkozása következtében, meglepően pontos értékeket kapott: a Föld kerületének megállapításánál alig néhány száz kilométerrel tévedett. Hipparchos elkészítette az első csillagkatalógust. Igen pontosan állapította meg az év hosszát (mindössze 6 percet hibázott). Megállapította azt, hogy a Föld tengelye változtatja irányát a térben és ennek következtében évszázadok során mindig más-más csillag tölti be a Sarkcsillag szerepét. Igen szellemesen fejlesztette Aristarchos eljárását a Nap és Hold távolságának megállapítására. A Naprendszer szerkezetét illetően azonban Hipparchos nem merte fenntartani Aristarchos merész elképzeléseit és visszatért a Föld körül keringő bolygók és Nap rendszeréhez. Ezt a rendszert, a geocentrikus rendszert, Ptolemaios építette ki részletesen, időszámításunk II. évszázadában. Aristotelesnek az ételanyagra vonatkozó tanításával együtt csillagászati »hátterét« képezte az egész középkori világfelfogásnak. Mindenesetre Ptolemaios elgondolása alapvetően hibás volta ellenére Kopernikusz előtti elképzelés a világról. Középen Ptolemaiosz világrendszere a deferensekkel van a Föld, mely körül keringenek a Napra (nagyobb körök) és az epiciklusokkal (kis körök) Hold és a csillagok