Élet és Tudomány, 1960. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-03 / 1. szám
XV. ÉVF. 1. SZÁM 1960. JANUÁR S A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSHAT HETILAPJA A TARTALOMRÓL: „Mennyei” divat — Útban a tanuló gépek megvalósítása felé — Az üzemi munka lélektana — Szahara — Tudnak-e az állatok számolni ? — A vegetatív idegrendszer II. — A tudomány világa _________________________________________ „MENNYEI” DIVAT Az emberi képzelet mindig szerette a mindenség ismeretlen területeit természetfölötti dolgokkal benépesíteni. Fejünk fölé ismeretlen csodavilágokat, mennyországokat szerkesztett, melyekben lenge ruházatú csodalények lézengtek. Mindegy, hogy a nagy Manitu örök vadászmezőiről, vagy Ábrahám kebeléről van-e szó. A „bennszülöttek” — nevezzük őket akár angyaloknak, akár egyébnek, örök ragyogásban a felhőkön üldögélnek, esetleg a szférák zenéjét hallgatva töltik idejüket és — tegyük hozzá — minden valószínűség szerint unatkoznak. Nos, ami az örök ragyogást illeti, a szigorú tudomány már régen bebizonyította, hogy a világosság a magassággal egyre csökken. Az égbolt fényessége 12 km-en csak 1/5-e annak, amit a föld felszínéről észlelünk és 150 km magasban az ég fekete. A fényszóródás a levegőrészecskék egyre csökkenő száma miatt mindinkább elmarad. A kisgyermekek is tudják, hogy a felhők halmazállapota nem alkalmas üldögélésre. Az is közismert, hogy a mennyországot ma sztratoszférának nevezzük. Földünk légkörének ezt a rétegét a képzeletszülte angyalok ugyan nem látogatják, de bátor pilótáink naponta körülnéznek benne. Maradna még a ruházat kérdése. A repülők öltözéke természetesen nem könnyű leplekből áll. Sisakot vagy oxigénálarcot és gyakran többrétegű védőruhát viselnek. Miért teszik ezt? Miért van szükség a képeslapokból jól ismert furcsa öltözékre? A sztratoszférában — legalábbis annak alsó részében, ahol a mai gépek repülnek — a legkomolyabb ártalmat az igen alacsony légnyomás képviseli. Kettős életveszélyt jelent. Elsősorban fontos, hogy a tüdőbe nem jut elegendő oxigén, ami a szervezet életfolyamataihoz nélkülözhetetlen, de súlyosan terheli, sőt veszélyezteti a pilótát az alacsony légnyomás fizikai hatása is. Kitágulnak a gáztartalmú szervek (gyomor, belek stb.) és megfeszülésük éles fájdalommal jár. A vérben és a testnedvekben oldott nitrogéngáz buborékok alakjában felszabadul. Ezek nemcsak keletkezési helyükön okozhatnak fájdalmakat, hanem a véráramba kerülve érelzáródásokat idéznek elő. Főleg az agyban és a gerincvelőben hozhatnak létre maradandó, sőt végzetes működési zavarokat. Egészen magasra emelkedve (kb. 20 km fölé) már testhőmérsékleten felforrnak a szervezet folyadékai, noha a sztratoszférában igen nagy a hideg: átlagosan mínusz 56 C°. Ilyen helyzetbe kerülve a repülő már néhány mp alatt eszméletét veszítené. Rendes körülmények között azonban védi őt a túlnyomásos kabin. Számítani kell mégis a fülke sérülésére, amikor annak belső légnyomása lecsökken, sőt a gép elhagyásának lehetőségét is figyelembe kell venni. Ezért a repülőt különleges védőruházattal kell ellátni. Enélkül könnyelműség volna a magas légrétegekben repülni. 3