Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-05 / 40. szám
Beszélgetés Fécsi Márton akadémikussal a z ipari fejlődésnek egyre nagyobb ára van: a tiszta levegőből, az iható vízből, a bőven termő földekből egyre kevesebb marad utódainknak. Körültekintőbben kellene megfontolnunk, hol nyitható bánya, hová miilyen gyárat és erőművet telepíthetünk. Néhány országban már törvény írja elő, hogy mielőtt valamely nagy létesítmény megépítéséről döntenek, alaposan meg kell vizsgálni annak a természeti, illetve gazdasági környezetre várhatóan gyakorolt kihatásait is. Mi a helyzet nálunk? Erről beszélgetünk Pécsi Márton akadémikussal, az MTA Földrajzi Kutatóintézetének igazgatójával. A tervezők ugyan azelőtt is végeztek környezetvizsgálatokat a nagy létesítmények helyeinek kiválasztására, de jobbára csak az épületek biztonságos megalapozása szempontjából. Arra azonban sem a tervező, sem a beruházó nem fordított kellő figyelmet, hogy felmérje: milyen hatással lesz a létesítmény a levegőre, a felszíni és felszín alatti vízkészletre, a környező lakosság közérzetére stb., s már előre a lehető legcsekélyebbre csökkentse azokat a többletköltségeket, amelyekre az esetleges káros hatások megszüntetéséhez előbb-utóbb amúgy is szükség lesz. Mert az ilyen hatások sokáig nem is látszottak aggasztónak. De ma már százával, ezrével vannak beépítve a környezetbe a műszaki létesítmények. Mennyiségi gyarapodásuk következtében felszaporodtak az ember egészségét és jövőbeli megélhetési forrásait is rontó hatásaik , nagymértékben romlott környezetünk minősége. Annyira, hogy napjaiinkban egyes ipari régiókban válsághelyzet alakult ki. És ez nem pánikkeltő túlzás! Az ENSZ egyik jelentése szerint az iparilag fejlett országokban a nagy építkezéseknek és a termelésnek a környezetben okozott kára, és ezek helyreállítási költségei elérik az évi össztermelés 3,5 százalékát! Ez azt jelenti, hogy a károk kiegyenlítéséhez szükséges összeg eléri vagy talán meg is haladja a gazdasági növekedés mértékét. A környezet további romlásának megakadályozására már több országban törvény írja elő, hogy milyen követelmények és irányelvek szerint kell minden olyan beruházásnak a várható környezeti hatásait is felmérni, amelynek megvalósításától nagymértékben függhet környezetünk állapota, egyensúlya. Az ilyen beruházás tervét csak akkor szabad jóváhagyni, s a létesítményt csak akkor szabad felépíteni, ha a tervezés során ilyen felmérés — szakmai szóhasználattal környezeti hatástanulmány — is készül. — Milyen kérdésekre térnek ki ezek a felmérések? — Az eddig kialakult gyakorlat szerint — például az Egyesült Államokban vagy Hollandiában — felmérik a kritikus térségben a teljes földrajzi környezet meglevő állapotát, és a fejlesztés szempontjából meghatározzák a helyben meglevő előnyös környezeti potenciálokat. Figyelembe véve a tervezett létesítmény műszaki terveit és működését, azt vizsgálják, hogy a létesítmény várhatóan milyen előnyös hatással, illetve káros következményekkel lehet vagy lesz a környezet adottságaira (nemcsak az ökoszisztémára, hanem például a település jellegére, fejlesztésére, a lakosság ellátásának lehetőségeire stb.). A rövid és hoszszú távú káros hatások számbavétele mellett az is felmérendő, hogy azok mekkora területen várhatók. A vizsgálatnak az is fontos tárgya, hogy az adott környezet milyen más (alternatív) módon hasznosítható, illetve a jelenlegi használatában (például üdülési vagy kulturális értékeiben) milyen változást okozna az új beruházás. Természetesen e vizsgálatok különös tekintettel vannak azokra a hatásokra, amelyek a környezetben helyrehozhatatlan károkat okoznának. Gazdaságilag is olcsóbb, ha a környezeti hatások értékelését a tervezés korai szakaszában elvégzik. A létesítménynek az esetleg szükségessé váló módosítása ekkor még jóval kevesebbe kerül, mint amennyibe a megvalósítása utáni káros következmények folyamatos ellensúlyozása, s elmaradnak a helyrehozhatatlan következmények. — Nálunk milyen elvek szerint készítik az ilyen felmérést? — A valóság az, hogy ilyen sokoldalú, rendszeres felmérésre még egyáltalán nem voltunk felkészülve, s még ma sincs megfelelően adaptált módszertanunk. A szükséges széles körű környezeti adatbank felállítása is várat magára. Hiányoznak azok a testületek is, amelyek az ágazati érdekektől függetlenül, szigorúan a tudományos elvek és az össztársadalmi érdek alapján végeznék el az értékelést. De nem szabad elfelejteni, hogy még azokban az iparilag nálunk fejlettebb országokban is sok kezdeti nehézségekkel küszködnek, ahol már több mint egy évtizede felismerték, hogy gazdaságilag és társadalmilag egyaránt nélkülözhetetlen a környezeti hatások felmérése. Néhány éve már más helyeken is hangoztatom, hogy az elmúlt évtized nemzetközi tapasztalatai és eredményei ismeretében a környezetet ért hatások értékelésének eljárását a hazai viszonyokra és feladatokra alkalmazni tovább nem késlekedhetünk. Egy rendszerelvű vizsgálati eljárás kiindulásaként a teljes földrajzi környezet tényezőit négy alrendszerre bonthatjuk: a természeti környezetre (geoszféra, ökoszféra), a mesterséges környezetre (átalakított természet), a társadalmi és gazdasági környezetre (termelőszféra), s a politikai és művelődési környezetre (fogyasztási szféra). A társadalom környezetének az ilyen teljes körű értelmezése nem egyszerűen formális követelmény, hanem nagyon fontos gyakorlati, gazdasági és politikai következményeket von maga után. A környezet egyoldalú értelmezése ugyanis nagyon nagy veszélyekkel jár. Az egyik ilyen egyoldalú nézőpont az, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődést legnagyobb részt a természeti körülmények (egy-egy ország vagy országrész éghajlata, ásványianyag-forrásai stb.) irányítják. Ez a földrajzi determinista szemlélet elveti, hogy a fejlődésben a gazdasági, a társadalmi, az igazgatási, a művelődési viszonyoknak, folyamatoknak is meghatározó szerepük van. A másik, homlokegyenest ellenkező irányú felfogás — a „környezeti posszibilizmus” — a társadalmi tevékenységnek a fejlődésre, az életszínvonal alakulására tett hatását értékeli túl, teljesen elvetve a természeti tényezők befolyását és azoknak a gazdasági és művelődési tényezőkkel való kölcsönös összefüggéseit. Ezekkel az egyoldalú környezetfelfogásokkal ellentétben mi úgy gondoljuk, hogy az említett környezeti modellünkben mind a négy alrendszernek egyaránt fontos szerepe van életünkben, társadalmunk fejlődésében, s mindegyik a többivel való kétirányú kölcsönhatásban jut érvényre. Az egyre erősebb emberi beavatkozás mind nehezebben kiszámítható változásokat indít el a természeti környezetben, amelyek visszahatását, következményeit a társadalom életkörülményeire, illetve a felgyorsultan változó teljes földrajzi környezet egyensúlyainak alakulására a lehetséges pontossággal előre kell jelezni. A „környezeti hatásvizsgálat” tulajdonképpen egy átfogó és ésszerű „környezethasználatot” elősegítő eljárás fontos részének tekinthető. — Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács tavalyi