Élet és Tudomány, 1992. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
Még mielőtt a gyógyítás különböző módjairól szólnánk, nézzük: miért támad a népbetegségnek számító epekövesség? A máj termelte epe a vízen kívül epefestéket, epesavakat, zsírnemű anyagokat (koleszterint, lecitin nevű foszfolipidet), fehérjéket, bizonyos enzimet, ásványi anyagokat, vitaminokat, hormonokat stb. tartalmaz. Rendesen az alkotórészek oldott állapotban fordulnak elő az epében, ha ellenben az egymáshoz viszonyított arányuk valamilyen ok (gyulladás, epepangás) miatt megváltozik, megindul egyik-másik alkotórész kicsapódása. Összetételük alapján megkülönböztetünk koleszterin-, pigment- (azaz bilirubint tartalmazó) és vegyes köveket. A koleszterinkövek kialakulását régebben kizárólag azzal magyarázták, hogy az oldószernek számító epesavak mennyiségének a megcsappanása miatt kicsapódik a koleszterin a rá nézve túltelített oldatnak számító epéből. Hólyagok és kristályok Az elmúlt években azonban két fölfedezés tette teljesebbé a koleszterinkristályok létrejöttéről szóló ismereteinket. Az egyik szerint a koleszterin java része apró hólyagocskák formájában választódik ki az epébe, s kristályosodása akkor indul meg, ha e hólyagocskák béltartalmának az összetételében következik be változás. A másik felfedezés pedig az epében levő fehérjék szerepére hívta fel a figyelmet. Kiderült, hogy a koleszterinkristályok képződését elősegítő és akadályozó fehérje egyaránt létezik, s az előbbinek a túlsúlyba jutása mozdítja elő az epekőbetegség kifejlődését. De mindebben az epe elfolyásának akadályozottsága, azaz az epepangás is fő szerepet játszik, amelynek májbeli és azon kívüli okai egyaránt lehetnek. A leggyakoribbak az epeutak gyulladásai és elzáródásai, de az epe nagy sűrűsége szintén megnehezíti a kiválasztódását, mint azt a cisztikusz fibróziszban, más néven mukoviszcidózisban szenvedő gyermekek esete tanúsítja. (Az utóbbi betegségről lapunk 1991. évi 48. számában írtunk részletesen. — A szerk.) Hajdan kizárólag az epehólyag eltávolításával orvosolták az epekőbetegséget. Napjainkban azonban az esetek egy részében az epekövek összetörésével, epesavas vagy metil-tercier-butil-éteres feloldásával és a két eljárás társításával is jó eredményeket érnek el az orvosok. A kismartoni tanácskozás délelőtti ülésszakán — ezen dr. Fehér János professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú belgyógyászati klinikájának igazgatója elnökölt — négy előadó (köztük két magyar) számolt be az epekőzúzással kapcsolatos eredményeiről. A vesekövek összezúzására jól bevált lökéshullámos eljárást először 1983-ban alkalmazták epekő széttörésére állatokon. Két évvel később a müncheni G. Paumgartner professzor vezetésével már elvégezték az első emberi epekőzúzást is, s azóta ez a kezelés terjed a gyakorlatban. Hazánkban a miskolci Szentpéter kapui kórházban szerezték ezzel kapcsolatban a legtöbb tapasztalatot. Mint arról most dr. Juhász László osztályvezető főorvos beszámolt, az 1991. október eleje és 1992. szeptember vége között megvizsgált háromezeregyszázhetvenegy epeköves beteg közül hatszázkilencvenkettő (21 százalék) bizonyult kőzúzásra alkalmasnak. A fél évvel későbbi ellenőrzésen megjelent betegek eredményei a következők voltak: a 20 milliméternél kisebb átmérőjű, magányos kővel kezelt betegek 31 százalékában, míg a 21 és 30 milliméter közötti átmérőjű kő zúzásakor a betegek 21 százalékában volt kőmentes az epehólyag. Több epekő esetén ellenben csak a kezeltek 10 százalékánál múlt el a betegség. Hasonlóan jó eredményről adott számot dr. Bodnár András főorvos, a budapesti Erzsébet Kórház sebészeti osztályának vezetője is, aki kollégáival együtt több mint félezer betegnek csaknem a felét szabadította meg az epekövétől. Az ausztriai epekőzúzási tapasztalatokról beszámoló G. Schneider doktor a magányos koleszterinkövek esetében 40—86 százalékos, míg több kő esetén 30—61 százalékos sikert említett. Ő az epekövesség kiújulásának a gyakoriságáról is szólt. Egy év múltán a betegek 2—4 százalékában, két év AZ EPEKŐBETEGSEG KEZELÉSE A burgenlandi Kismarton (Eisenstadt) Kultúr- és Kongresszusi Központja adott otthont november 7-én a németországbeli Falk Alapítvány által szervezett osztrák—magyar tanácskozásnak, amelyen az epekövesség és az epepangás korszerű kezelési lehetőségeiről számoltak be a szakemberek. Az alábbiakban az epekőoldásról és -eltávolításról elhangzottakról számolunk be. 1590 /ET 1992/50