Élet és Tudomány, 2007. január-június (62. évfolyam, 1-24. szám)

2007-05-04 / 18. szám

o eaN ui O IA lil A TUDOMÁNY ÚJ EREDMÉNYEI kában volt kimutatható por- vagy tör­melékgyűrű, ami kissé magasabb ér­ték, mint amekkora egy hasonló mé­retű, egyedülálló csillagokból álló mintában kimutatható. Vagyis a boly­gók legalább annyira gyakoriak a ket­tős rendszerekben, mint egyedülálló csillagok esetén. Az a felfedezés viszont már valóság­gal sokkolta a csillagászokat, hogy a legszorosabb pároknál, amelyekben a két csillag távolsága mindössze 1—3 csillagászati egység, a por- vagy törme­lékgyűrű előfordulásának valószínűsé­ge még ennél is jóval magasabb, mint­egy 60 százalék. Ezekben a por- vagy töm­elékgyűrű mindkét csillagot kö­rülfogja, tehát az itteni bolygók egén a két nap mozgása nagyon hasonló lehet ahhoz, ami a Tatooine-on megfigyel­hető. „Ebből úgy tűnik, hogy a szoros kettő­sökben valamiért a viszonyok jobban ked­veznek a bolygók keletkezésének — mondta Trilling. - Lehetséges, hogy en­nek egyszerűen csak az az oka, hogy ezek­ben a csillagok keletkezése után több por­anyag marad vissza. Erre csak további megfigyelések adhatnak választ. ” A két szélső — vagyis a nagyon szo­ros, illetve a nagyon távol eső páros — közötti átmeneti esetekben (3—50 csillagászati egység között) viszont, úgy tűnik, sokkal kisebb az esélye bolygók keletkezésének. Vagyis a kettős tagjainak vagy nagyon közel, vagy kellő távolságban kell lennie egymástól. Ennek az lehet a magya­rázata, hogy ez a köztes távolság túl nagy köztük ahhoz, hogy mindket­tőt körülfogó porkorong alakuljon ki körülöttük, ahhoz viszont túl ki­csi, hogy csak az egyiküket vegye körül. Forrás: www.nasa.gov/mission_pages/spitzer/ news/spitzer-20070329.html Simonyi Károly ( Simonyi Károly ^ két hetet töltött ^ az űrben ^ Az Élet és Tudomány 2007/7 L számában már beszámoltunk ar­­■f ról, hogy Simonyi Károly, aki Bu­­dapesten született és tanult, a világűr­be készül. Az ismert amerikai szoft­verfejlesztő ötödik, fizető űrturista­ként a Szojuz-TMA—10 űrhajóval in­dult Föld körüli pályára a Nemzetkö­zi Űrállomáshoz. A starthoz Simonyi Károlyt nemcsak a hivatalos résztvevők, de öccse, Simo­nyi Tamás és az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan is elkísérhették Bajko­­nur Űrrepülőtérre. Az indításra 2007. április 7-én este került sor. A startról az orosz- és a NASA-tv mellett a Duna­­tv is helyszíni közvetítést adott. Az egyik legmegbízhatóbb hordozóraké­ta, a Szojuz szépen, méltóságteljesen emelte az űrbe a második magyar űr­hajóst az orosz Kotov parancsnok­kal és Jurcsihin fedélzeti mérnökkel együtt. A felszállás alig kilenc percig tartott, és nem okozott különösebb nehézséget a jól felkészült űrhajósok­nak. A Szojuz-TMA—10 űrhajó két napot repült önállóan Föld körüli pá­lyán, és fokozatosan, több pályamódo­sítással közelítette meg a Nemzetközi Űrállomást. A három kozmonauta pe­dig szokta közben a súlytalanság kü­lönleges állapotát. Április 9-én este került sor az au­tomatikus dokkolásra a Nemzetközi Űrállomás központi egységén, a Zor­ja nevű modulon. Simonyi Tamás és Farkas Bertalan az összekapcsolódást már a Moszkva melletti irányítóköz­pont (CUP) nagyzem­éből figyelhet­ték. Az ott készült felvételen középen a dokkolás pályája, balra a megköze­lítés és összekapcsolódás sémája, jobb­ra pedig a Szojuz-TMA—10 űrhajó lát­ható. A sikeres csatlakozás után egy órával a három űrhajós átszállt az űrál­lomásra, ahol szintén hárman, az állan­dó személyzet tagjai fogadták őket: Sunita Williams amerikai asztronauta­nő, Michael Lopez-Alegria amerikai KÉPEK: NASA/JPL-CALTECH/UNIV.OF ARIZONA 548- Élet és Tudomány ■

Next