Élet és Tudomány, 2007. január-június (62. évfolyam, 1-24. szám)
2007-05-04 / 18. szám
o eaN ui O IA lil A TUDOMÁNY ÚJ EREDMÉNYEI kában volt kimutatható por- vagy törmelékgyűrű, ami kissé magasabb érték, mint amekkora egy hasonló méretű, egyedülálló csillagokból álló mintában kimutatható. Vagyis a bolygók legalább annyira gyakoriak a kettős rendszerekben, mint egyedülálló csillagok esetén. Az a felfedezés viszont már valósággal sokkolta a csillagászokat, hogy a legszorosabb pároknál, amelyekben a két csillag távolsága mindössze 1—3 csillagászati egység, a por- vagy törmelékgyűrű előfordulásának valószínűsége még ennél is jóval magasabb, mintegy 60 százalék. Ezekben a por- vagy tömelékgyűrű mindkét csillagot körülfogja, tehát az itteni bolygók egén a két nap mozgása nagyon hasonló lehet ahhoz, ami a Tatooine-on megfigyelhető. „Ebből úgy tűnik, hogy a szoros kettősökben valamiért a viszonyok jobban kedveznek a bolygók keletkezésének — mondta Trilling. - Lehetséges, hogy ennek egyszerűen csak az az oka, hogy ezekben a csillagok keletkezése után több poranyag marad vissza. Erre csak további megfigyelések adhatnak választ. ” A két szélső — vagyis a nagyon szoros, illetve a nagyon távol eső páros — közötti átmeneti esetekben (3—50 csillagászati egység között) viszont, úgy tűnik, sokkal kisebb az esélye bolygók keletkezésének. Vagyis a kettős tagjainak vagy nagyon közel, vagy kellő távolságban kell lennie egymástól. Ennek az lehet a magyarázata, hogy ez a köztes távolság túl nagy köztük ahhoz, hogy mindkettőt körülfogó porkorong alakuljon ki körülöttük, ahhoz viszont túl kicsi, hogy csak az egyiküket vegye körül. Forrás: www.nasa.gov/mission_pages/spitzer/ news/spitzer-20070329.html Simonyi Károly ( Simonyi Károly ^ két hetet töltött ^ az űrben ^ Az Élet és Tudomány 2007/7 L számában már beszámoltunk ar■f ról, hogy Simonyi Károly, aki Budapesten született és tanult, a világűrbe készül. Az ismert amerikai szoftverfejlesztő ötödik, fizető űrturistaként a Szojuz-TMA—10 űrhajóval indult Föld körüli pályára a Nemzetközi Űrállomáshoz. A starthoz Simonyi Károlyt nemcsak a hivatalos résztvevők, de öccse, Simonyi Tamás és az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan is elkísérhették Bajkonur Űrrepülőtérre. Az indításra 2007. április 7-én este került sor. A startról az orosz- és a NASA-tv mellett a Dunatv is helyszíni közvetítést adott. Az egyik legmegbízhatóbb hordozórakéta, a Szojuz szépen, méltóságteljesen emelte az űrbe a második magyar űrhajóst az orosz Kotov parancsnokkal és Jurcsihin fedélzeti mérnökkel együtt. A felszállás alig kilenc percig tartott, és nem okozott különösebb nehézséget a jól felkészült űrhajósoknak. A Szojuz-TMA—10 űrhajó két napot repült önállóan Föld körüli pályán, és fokozatosan, több pályamódosítással közelítette meg a Nemzetközi Űrállomást. A három kozmonauta pedig szokta közben a súlytalanság különleges állapotát. Április 9-én este került sor az automatikus dokkolásra a Nemzetközi Űrállomás központi egységén, a Zorja nevű modulon. Simonyi Tamás és Farkas Bertalan az összekapcsolódást már a Moszkva melletti irányítóközpont (CUP) nagyzeméből figyelhették. Az ott készült felvételen középen a dokkolás pályája, balra a megközelítés és összekapcsolódás sémája, jobbra pedig a Szojuz-TMA—10 űrhajó látható. A sikeres csatlakozás után egy órával a három űrhajós átszállt az űrállomásra, ahol szintén hárman, az állandó személyzet tagjai fogadták őket: Sunita Williams amerikai asztronautanő, Michael Lopez-Alegria amerikai KÉPEK: NASA/JPL-CALTECH/UNIV.OF ARIZONA 548- Élet és Tudomány ■