Élet és Tudomány, 2017. január-június (72. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-13 / 2. szám
lékeztettek. Körülöttük fogzománc és dentin is felgyűlt. „Először nem tudtuk, mit is jelentsen ez. Némi kutatás után azonban rájöttünk, hogy ennek a gorgonopsziának szinte tankönyv szerinti összetett odontómája van” — mondta Whitney. 255 millió évével messze ez a legrégebbi ismert odontóma, és talán az első eset, melyet nem emlősben vettek észre. Sidor elmondta, odontómákat korábban már jelentettek ősi fajok, valamint megkövült mamut és szarvas vizsgálatakor. Ezek az esetek azonban nem voltak 1 millió évnél idősebbek. Mivel ennek a synapszidának odontómája volt, ez azt jelzi, hogy ez az emlősökre jellemző állapot már jóval azelőtt létezett, mielőtt az első emlős megjelent. „Ez a kutatás jól mutatja, hogy a maradványok hogyan képesek a jelenlegi életünkre vonatkozó információkkal ellátni minket - még azokra a betegségekre vonatkozóan is, melyek az emlősörökségünk részei. Kívülről nézve sosem vettük volna észre, hogy ennek a lénynek odontómája volt” — mondta Sidor. Forrás: University of Washington A légzés ritmusának hatása az agyra A Northwestern University (USA) kutatói elsőként mutatták ki, hogy a légzés ritmusa elektromos aktivitást hoz létre az emberi agyban, mely elindítja az érzelmi ítéletek alkotását és az emlékek felidézését. Ezek a viselkedésre gyakorolt hatások attól függnek, hogy az ember bevagy kilélegzik-e, és hogy orron vagy szájon át lélegzik-e. A tanulmány, melynek egyik szerzője Jay Gottfried neurológusprofesszor, a Journal of Neuroscience hasábjain jelent meg. A kísérletben a személyek gyorsabban tudtak egy félelmet tükröző arcot felismerni, amikor belégzéskor találkoztak az arccal, mint amikor kilégzéskor. A kísérleti személyek nagyobb valószínűséggel emlékeztek egy tárgyra, ha a belégzés alatt találkoztak vele, mint ha a kilégzés alatt. Ez a hatás megszűnt, ha a légzés szájon át történt. „A kísérletünk egyik legnagyobb eredménye az, hogy drámai a különbség az agy aktivitásában az amigdala és a hippokampusz területén a belégzést és a kilégzést összehasonlítva. Felfedeztük, hogy amikor az ember belélegzik, akkor neuronokat stimulál a szaglókéreg, az amigdala és a hippokampusz területén, és az egész limbikus rendszerben”— mondta a tanulmány szerzője, Christina Zelano, a Northwestern University Feinberg School of Medicine neurológus munkatársa. Az amigdala a limbikus rendszer része, az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában vállal szerepet. A hippokampusz pedig a nagyagy egy része, a halántéklebeny csúcsában, a hatrétegű agykéreg alatt található képlet, mely összetett információk, események memorizálásában játszik szerepet. A Northwestern University kutatói akkor figyeltek fel az agy aktivitásában tapasztalható különbségre, amikor hét epilepsziás pácienst tanulmányoztak, akiket agyműtétre jegyeztek elő. Egy héttel a műtét előtt egy sebész elektródákat ültetett a páciensek agyába, hogy azonosítani tudja, honnan erednek rohamaik. Ez tette lehetővé a kutatóknak, hogy közvetlenül a páciensek agyából nyerjenek elektrofiziológiai adatokat. A rögzített elektromos jelek azt mutatták, hogy az agy aktivitása a légzéssel összekapcsolva ingadozott. Az aktivitás azokon az agyi területeken jelent meg, melyek az érzelmeket, emlékeket és szagokat dolgozzák fel. Ez a felfedezés ahhoz a kérdéshez vezette a kutatókat, vajon azokra a kognitív funkciókra, melyeket általában ezekhez a területekhez társítunk — különösen a félelem feldolgozása és az emlékezés —, szintén hatással van-e a légzés. Az amigdala az érzelmek, különösen a félelemmel kapcsolatos érzelmek feldolgozásának helye. A kutatócsoport 60 embert arra kért, hogy laboratóriumi körülmények között hozzanak gyors döntést érzelmek kifejezését illetően, mialatt a kutatók megfigyelték a légzésüket. Az alanyoknak olyan képeket mutattak, melyen vagy félelmet, vagy meglepetést tükröző arc szerepelt, és jelezniük kellett, amilyen gyorsan csak tudták, hogy az egyes arcok mely érzelmet fejezik ki. Amikor az arcokkal belégzés alatt találkoztak, gyorsabban felismerték, hogy félelmet tükröző arcot látnak, mint amikor kilégzés alatt találkoztak az arcokkal. Ugyanez nem volt igaz a meglepetést kifejező arcokra. Ez a hatás eltűnt, amikor az alanyok ugyanezt a feladatot A szájon át történő légzés alatt hajtották végre, így a félelemmel kapcsolatos stimulusra kifejtett hatás csak az orron át való légzéskor érvényesült. Egy kísérletben, melyben a memória működését akarták értékelni, mely a hippokampuszhoz kapcsolódik, ugyanezeknek az alanyoknak monitoron tárgyakat mutattak, és kérték őket, hogy jegyezzék meg a tárgyakat. Később arra kérték az alanyokat, idézzék fel a mutatott tárgyakat. A kutatók azt találták, a felidézés jobb volt, ha a képekkel az alanyok belégzés alatt találkoztak. Az eredmény arra utal, hogy a gyors légzés előnnyel jár, amikor valaki veszélyes helyzetbe kerül, mondta Zelano. „Ha pánik állapotába kerül az ember, akkor a légzésritmus felgyorsul. Ennek eredményeképp viszonylag több időt tölt az ember belégzéssel, mint amikor nyugalmi állapotban van, így tehát a testünk veleszületett képessége, miszerint gyorsabb légzéssel válaszol a félelemre, pozitív hatással lehet az agy funkcióira, és gyorsabb, a környezetből érkező veszélyekre adott választ eredményezhet” — mondta Zelano. A kutatás másik megállapítása a meditáció vagy légzésfigyelés alapvető működését érinti. „Amikor az ember belélegzik, akkor bizonyos értelemben szinkronizálja az agy hullámait a limbikus rendszerben” — nyilatkozta Zelano. Forrás: Northwestern University Agyhullámok epilepsziás roham alatt Élet és Tudomány ■ 2017/2 ■ 37 o .