Élet, 1923 (14. évfolyam, 1-25. szám)

1923-01-14 / 1. szám

ÉLET PETŐFI SZÓLOTT!... Szilveszter éjszakáján minden magyar úgy érezte, hogy Petőfi nála járt és szólt hozzá. Ezen az éjszakán a magyar asztalokon csak Petőfi könyve nyílott ki, köréje telepedett le a család, vele szépítették át az öregek emlék­életüket s a tőle tanult hit megizmosodott magyarságával néztek szembe a kezdődő jö­vendőnek a fiatalok. Milyen szép és fölemelő az élet, milyen nagyszerű a magyarság, milyen örök és igaz ennek a földnek a történelmi hangulata, ha Petőfi szól hozzánk, érezte ma­gában mindenki. S ennek az érzésnek az egyetemesen átélt közösségében benne volt a mai magyarságnak az egész magyar iroda­lommal, költői lélekkel vívódó, vonagló vál­­sága. Hogy van az, hogy nekünk a mai időt is Petőfi segíti elviselni s az ő energiájával bízunk jobb­ magunkban? Miért van az, hogy Petőfi maga a leglázasabb, leghevítőbb irredentiz­mus, anélkül, hogy képviselné e fogalom tör­ténelmileg tragikus vonatkozását ? Honnét van az, hogy politikai túlzásai ellenére is az ő lelkéből szívjuk fel az 1923. évben is aktuá­lis hazafiság lendületét? Mi magyarázza azt, hogy költészetében otthon érzi magát egy­szerre a mai idők problémái közé született magyar csakúgy, mint az, aki az ő századá­nak érzésvilágából való ? Mindennek egyedüli gyökere Petőfi költői énjének egyetemességé­ben van. Petőfi nemcsak önmagának és nem­csak önmagáért költő. Petőfi a közösség ki­fejezésének költője is, mint Dante avagy Shakespeare, összefoglaló egyéniség, akiben a lényeges, azaz örök vonások összegeződnek. Nem állítja tehát közönsége és a költői egyé­nisége eredeti természete közé a csak egyéni formákban megélt problémáit, hanem ezeket azok számára is átéli. Benyomásainak, élet­­szemléletének célja nemcsak önmaga, saját érzelmi megilletődésének hangulati kioldódása, hanem emberi jelentőségre való átváltás, nagy egyetemességre való kiegyenlítődés is. Petőfi így jött el ma is hozzánk és így szólt a mai magyarságunkhoz. Ezért érzi ki ma is mindenki belőle, hogy ő az a költő, akivel élni kell, akire szüksége van a szegény emberi mindennapoknak. Nem filozófus, nem epikus rekonstruálója az élet gigászi történelmének. Hatalmas, rendkívüli ember, akit azonban nagy adottságai nem a fölöttünk elnéző ma­gasságba szédítenek, hanem megértésünkre és kifejezésünkre egyszerűsítenek anélkül, hogy arányaiknak remeklő és mélyítő erejéből bár­mit is feladnának. Petőfi ma visszajött! S nem tudom nem fájt-e lelkének az a nagy dissonancia, amelyet az ő emlékezetének éjszakáján a magyar föl­dön talált. Rengeteg ünnepi fény, rengeteg történelmi fájdalom, csak rengeteg írói lélek nincs hozzá. A magyar bánat ma az idők leg­nagyobb árvája, lélekről-lélekre bolyong, itt­­ott kiütközik egy-egy haragvó ritmus-szikrába, ettől azonban nem világosodik meg a köz­tudat a tett és cselekvés rajongó indulataira. Micsoda szélcsend pang és unatkozik a nem­zet közéletének felébresztésében ! Irodalmi stílusművészet szelíd és finom ötvösei élnek mindenütt, akkor, mikor lélek-fergeteget kel­lene még a fűszálakban is felviharozni. Puha és selymes hangulat-hálók csillognak a kép­zelet szövőszékén és beszövik az akarást, pedig a gondolat robogó villámlására és az akarat vas­ pátoszára volna szükség. Hol van a magyar hang harang­ereje ? Hol van a hang­súly, melyben fölségesre van halmozva a ma­gyar önérzet letiport hősiessége? Ki a felelős azért, hogy ma nincs közlélek s ami volt, abból halk lírai suttogások csenevészedtek elő ? Hol van az, aki a gondolatok, élmények, szenvedések összegébe bele tudja építeni a mai idők monumentális lírai hangulatát és drámai megrendüléseit? Kinél van avagy leg­alább kinek az álmaiban készül a feltámadás bizalmának dalai Ki teremti meg nem azt a képzeleti nyelvet, amelyen ma csak merengeni tudunk, hanem azt, amelybe bele van öntve rettentő magyarságunk története, amelyen megtanulunk hősök lenni és imádkozni ? Petőfit nemcsak az irodalomba, hanem az életbe is visszahozta a hűséges emlékezés. A nevét körülragyogta nemzeti büszkeséggel és csodálatában ismét összetalálkozott a ma szét­dúlt magyar. De hányan értették meg, hogy mit jelent Petőfi születése napját 1923-ban ünne­pelni ? Ervin XIV. évf. 1. I I. 1923 január 14

Next