Élet, 1923 (14. évfolyam, 1-25. szám)
1923-01-14 / 1. szám
ÉLET PETŐFI SZÓLOTT!... Szilveszter éjszakáján minden magyar úgy érezte, hogy Petőfi nála járt és szólt hozzá. Ezen az éjszakán a magyar asztalokon csak Petőfi könyve nyílott ki, köréje telepedett le a család, vele szépítették át az öregek emlékéletüket s a tőle tanult hit megizmosodott magyarságával néztek szembe a kezdődő jövendőnek a fiatalok. Milyen szép és fölemelő az élet, milyen nagyszerű a magyarság, milyen örök és igaz ennek a földnek a történelmi hangulata, ha Petőfi szól hozzánk, érezte magában mindenki. S ennek az érzésnek az egyetemesen átélt közösségében benne volt a mai magyarságnak az egész magyar irodalommal, költői lélekkel vívódó, vonagló válsága. Hogy van az, hogy nekünk a mai időt is Petőfi segíti elviselni s az ő energiájával bízunk jobb magunkban? Miért van az, hogy Petőfi maga a leglázasabb, leghevítőbb irredentizmus, anélkül, hogy képviselné e fogalom történelmileg tragikus vonatkozását ? Honnét van az, hogy politikai túlzásai ellenére is az ő lelkéből szívjuk fel az 1923. évben is aktuális hazafiság lendületét? Mi magyarázza azt, hogy költészetében otthon érzi magát egyszerre a mai idők problémái közé született magyar csakúgy, mint az, aki az ő századának érzésvilágából való ? Mindennek egyedüli gyökere Petőfi költői énjének egyetemességében van. Petőfi nemcsak önmagának és nemcsak önmagáért költő. Petőfi a közösség kifejezésének költője is, mint Dante avagy Shakespeare, összefoglaló egyéniség, akiben a lényeges, azaz örök vonások összegeződnek. Nem állítja tehát közönsége és a költői egyénisége eredeti természete közé a csak egyéni formákban megélt problémáit, hanem ezeket azok számára is átéli. Benyomásainak, életszemléletének célja nemcsak önmaga, saját érzelmi megilletődésének hangulati kioldódása, hanem emberi jelentőségre való átváltás, nagy egyetemességre való kiegyenlítődés is. Petőfi így jött el ma is hozzánk és így szólt a mai magyarságunkhoz. Ezért érzi ki ma is mindenki belőle, hogy ő az a költő, akivel élni kell, akire szüksége van a szegény emberi mindennapoknak. Nem filozófus, nem epikus rekonstruálója az élet gigászi történelmének. Hatalmas, rendkívüli ember, akit azonban nagy adottságai nem a fölöttünk elnéző magasságba szédítenek, hanem megértésünkre és kifejezésünkre egyszerűsítenek anélkül, hogy arányaiknak remeklő és mélyítő erejéből bármit is feladnának. Petőfi ma visszajött! S nem tudom nem fájt-e lelkének az a nagy dissonancia, amelyet az ő emlékezetének éjszakáján a magyar földön talált. Rengeteg ünnepi fény, rengeteg történelmi fájdalom, csak rengeteg írói lélek nincs hozzá. A magyar bánat ma az idők legnagyobb árvája, lélekről-lélekre bolyong, ittott kiütközik egy-egy haragvó ritmus-szikrába, ettől azonban nem világosodik meg a köztudat a tett és cselekvés rajongó indulataira. Micsoda szélcsend pang és unatkozik a nemzet közéletének felébresztésében ! Irodalmi stílusművészet szelíd és finom ötvösei élnek mindenütt, akkor, mikor lélek-fergeteget kellene még a fűszálakban is felviharozni. Puha és selymes hangulat-hálók csillognak a képzelet szövőszékén és beszövik az akarást, pedig a gondolat robogó villámlására és az akarat vas pátoszára volna szükség. Hol van a magyar hang harangereje ? Hol van a hangsúly, melyben fölségesre van halmozva a magyar önérzet letiport hősiessége? Ki a felelős azért, hogy ma nincs közlélek s ami volt, abból halk lírai suttogások csenevészedtek elő ? Hol van az, aki a gondolatok, élmények, szenvedések összegébe bele tudja építeni a mai idők monumentális lírai hangulatát és drámai megrendüléseit? Kinél van avagy legalább kinek az álmaiban készül a feltámadás bizalmának dalai Ki teremti meg nem azt a képzeleti nyelvet, amelyen ma csak merengeni tudunk, hanem azt, amelybe bele van öntve rettentő magyarságunk története, amelyen megtanulunk hősök lenni és imádkozni ? Petőfit nemcsak az irodalomba, hanem az életbe is visszahozta a hűséges emlékezés. A nevét körülragyogta nemzeti büszkeséggel és csodálatában ismét összetalálkozott a ma szétdúlt magyar. De hányan értették meg, hogy mit jelent Petőfi születése napját 1923-ban ünnepelni ? Ervin XIV. évf. 1. I I. 1923 január 14