Élet és Irodalom, 1957. március-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-10 / 5. szám - Bara Margit és Darvas Iván a Bakaruhában főszereplői • kép (8. oldal) - Illés Jenő: Bakaruhában • filmkritika • Bakaruhában. Rendezte: Fehér Imre (8. oldal) - Péterfi István: Zeneéletünk. Carl Orff „Carmina Burana” c. művének bemutatása • zenekritika (8. oldal) - Tabi László: Vígjátéki premier • széppróza (8. oldal)
»ooooooooooooooooooooooooooooooc Május 24-i, legközelebbi százainkban kezdődik 99KI ÍRTA?“ irodalmi rejtvénypályázatunk Hat soron következő lapszámunkban ismert magyar írók egy-egy írását közöljük a szerző megjelölése nélkül. A pályázók feladata, hogy eltalálják: „KI ÍRTA?“ A megfejtéseket a lapban levő pályázati szelvényen kell beküldeni. Minden helyes megfejtés 5 pontot számít a rejtvényversenyben. Több megfejtéssel, több szelvénnyel is lehet pályázni! A megfejtések végső beküldési határideje: augusztus 23. • „KI ÍRTA rejtvénypályázatunk győztesei között a magyar és a világirodalom legjobb műveiből válogatott könyvsorozatokat sorsolunk ki: I. díj: 100 könyv II. díj: 60 könyv III. díj: 40 könyv A rejtvényverseny további öt helyezettje 20—20, tíz helyezettje 10—10 értékes könyvet kap, és még száz pályázót részesítünk könyvjutalomban. 3oooooooooooocoooooooooooooooooooooocxx»oooooooooooooooooooooooooooooooQonooof)Ooo^ Bakaru HA AZ EMBER, csak a film nyers vázát tekinti, könnyen juthat olyan érzelmi következtetésre, hogy a film férfifőhőse, veszélyes játékot művel selemileg, elfogadja a kis parasztlány szerelmét, s aztán mint akinek minden mindegy — odébbáll! Röviden: csirkefogó. De több ez a szerelem egy kísérletnél, nem bűvészmutatvány, ahol a játékost a kaland izgalma érdekli, nem. Inert ez az újságíró, aki először csak könnyű kalandot, játékot lát az egészben, végül is szerelmes lesz, lenyűgözi a parasztlány hallatlan tisztasága, embersége. Nincs igazunk tehát, ha úri csirkefogónak nézzük a film hősét? Mert ez a film így szép, ahogy befejeződik. A könnyű kalandokat kedvelő újságíró, Sándor, egy nagy szerelem élményével távozik, az öngyilkosok bátorságával szaggatja szét a szálakat, amelyen kettőjüket összekötözték. Csináltak már Magyarországon hasonló történeteket, s ha úgy fejeződne be, mint ahogy hajdani dramaturgjaink jónak látták, úgy Sándor feleségül vette volna Vilmát, de ezzel az egész történet hitele elveszett volna. Azon lehet vitatkozni, hogy a zárójelenetben a leányt jobban Sándor fölé kellett volna emelni, Vilma szavaiból (Engedjen engem a fiatalúr...!) éreznünk kellene a megvetést, a fájdalmas kétségbeesést, a határozott szándékot, hogy végérvényesen le tud számolni ezzel az emberrel még akkor is, ha szemlyéhez számtalan boldog pillanat emléke fűzi. HUNYADY SÁNDORNAK tahin legjobb novellája a „Bakaruhában“. Igaz, és emberi. Abban az időben jelent rr meg, amikor a polgárság legjobb szándékú írói felfedezték a népet a polgári otthonokban, mert találkozniok kellett mindenütt a kis cselédlányokkal, akik egy nép szenvedését hozták be a városba, s ugyanakkor az emberség, tisztaság, természetesség friss színeit. Igaz, Hunyady Sándor ,Nem tartozik a merész, bátorhangú kritikusok közé, nem .Júricz és Ady átkait mennydörgi. Ha igazságtalanságot át, keze fenyegetésre rándul, aztán fáradtan lehull, a harcos indulatokból nem lesz más, mint lemondó legyintés. Kitűnő író volt, de azt is el lehet mondani róla, hogy néha a mondandót feláldozta a sílus oltárán, inkább írt szépn, mint reálisan. Nem emlékét akarjuk bántani ezzel, vak mostani túlzott rajongónnk kell elmondani, hogy ne sejtsék- ez a kitűnő író nem szén az, akinek egy-egyfeledt pilanatunkban hiszük. Mert ő is elmondhatta imna magáról, mint apja, Bódy Sándor, aki a 'önkínzó vaddal így ostorozza önmagát: tini kell, legelsősorban is élv kell, édes és lágy mesével -fulattatni az olvasót... Az ■’hatnám és elpuhult belletrista győzött az elkeseredett és elszánt Tiborc fölött. A FIÚM KÉSZÍTŐI: Hubay Miklós, aki a forgatókönyvet írta és Fehér Imre rendező jól tudták, hogy, ha '■sak szép mesét adnak, — az ’tevés. Így még szentimentáissá is alakulhatott volna a történet, émelygőssé, giccsé. Tudták, hogy megkell ragadni a történet társadalmi reali hában tását, s akkor az egész érdekessé válik a mai ember számára is. Már a forgatókönyv megírásánál ezt tartották szem előtt, mert Hubay Miklós túl azon, hogy az eredeti hangulatnak megfelelően írta meg a filmet, a novella egynémely utalásából olyan helyzeteket tudott teremteni, amelyek társadalmilag mélyítették el az egész történetet, lehet mondani, így adták meg a novella történelmi hitelességét. Jól összefogott ez a történet, sehol sem részletez feleslegesen, de mindig van ideje arra, hogy egy-egy ponton megálljon és ha kell sokoldalú gazdagsággal bemutassa a figurákat. Hymodon néhány olyan izgalmas drámai csomópont jött létre, amelyek a cselekmény ritmikáját, előrehaladását nagyon jól biztosítják. KÜLÖNÖSEN KÉT MOZZANATRÓL lehet ezt elmondani — a pályaudvari búcsújelenetről, amikor Vilma és Sándor találkozik a frontra induló katonákkal, köztük Vilma bátyjával. A másik: a befejező nagy jelenet, amikor Bodrogiék házában együtt ül a család Sándorral, s már tudjuk — a robbanás elkerülhetetlen, mindennek össze kell omlani. A jelenet azért olyan érdekes, mert két dolog játszódik le egyszerre: egy roppant dráma, amelynek tudója és résztvevője a néző, s egy teátrális szertartás, amelyet a Bodrogi-család rendez önmaga tiszteletére. A rendezés legfőbb sajátossága az egyszerűség és szűkszavúság. Nem akar mindent kimondani, a szereplők ebben a filmben nem nyilatkoznak minduntalan. Mégis, az atmoszféra, az események logikája és sodra mindent megmagyaráz. Megragadó a film lírája, s az alkotók nem rontják kipoentírozott, dekorált szózuhataggal a szituációk költőiségét. A pályaudvari jelenetben Jakab János szürke búcsúszavai erőre kapnak a szituáció rendkívüliségétől — mintha egyhangszóró erősítené fel őket. Egyes szereplőket meg éppen azzal jellemez, hogy nem hagyja beszélni. A Bodrogilány szózuhatagát csak látjuk, hallani úgy sem lenne érdemes. Fehér Imre, a fiatal rendező ezzel a filmjével a legjobbak sorába lépett. Badal János fényképezése azért jó, mert kitűnően szolgálja a rendező elképzelését, különösen remekel a totálképekben. JÓL ÉRZIK MAGUKAT a színészek a filmben. Darvas Iván Sándor nagy lelkiismereti drámáját ábrázolja kitűnően, s hogy nem úri csirkefogó kalandját láthatjuk a filmen, abban az ő őszinteséget sugárzó alakításának nagy érdeme van. Vilmát, a kis parasztlányt Bara Margit játszsza. Felszabadultabb, élettel telítettebb alakítást nyújt, mint eddig bármikor. Barsi Béla egy mindannyiunk által jól ismert, a redakciók lélekölő robotjában elfásult, kopott újságíró-figurát alakít kitűnően. Szirtes Ádám Jakab Jánost, a leány bátyját játszotta — egyetlen szemvillanással is egész embert tudott elénk állítani. Kisebb szerepekben Pécsi Sándor, Lázár Mária, és Balázs Samu alkotott emlékezetest. Illés Jenő Bara Margit és Darvas Iván a Bakaruhában főszereplői Eljárás indult a giccs-ügynökök ellen Az Élet és Irodalom április 12-i számában megjelent „Vászonra olajjal“ címmel Cseh Miklós cikke arról, hogy apróhirdetések útján szervezik selejtes giccs-képek terjesztését. Szeretném megköszönni az Élet és Irodalom segítségét, hogy az ilyen kártékony mesterkedések leleplezéséhez hozzájárul, segítséget nyújt a Művelődésügyi Minisztériumnak a képzőművészeti giccs-dzsungel felszámolásához, felhívja a közvélemény figyelmét ezekre a művészi kártevésekre. A Minisztérium és a Képzőművészeti Alap is felfigyelt a több lapban megjelent hirdetésre, s a Képzőművészeti Alap bűnvádi eljárás megindítását kérte ,a hirdetésben szereplő képügynökök elleni A hatóságok szigorú intézkedésére feltétlenül szükség van, miután a szabálytalanságok, törvényszegések ezen a téren az utóbbi időben elszaporodtak. Egyes személyek, csoportok, képkeretező üzletek engedély és zsűri ellenőrzése nélkül hoznak forgalomba művészi ízlést rontó, színvonaltalan giccseket. Kérjük, hogy az Élet és Irodalom a jövőben is legyen segítségünkre az ezek ellen folytatott küzdelmünkben. MIHÁLYFI ERNŐ miniszterhelyettes * ROMÁNIÁBAN MAGYAR ÍRÓK színműveit mutatták be. A Petrozsényi Állami Román Színház Hertai Jenő „Néma leventé“-jét, a Ploesti Állami Színház pedig Karinthy Frigyes „A nagy ékszerész“ című szatíráját játssza. * MAGYAR ÍRÓK MŰVEI jelennek meg Jugoszláviában. A Testvériség-Egység Kiadó az idén már az olvasóközönség elé került Ady verseskötetenkívül Mikszáth „Noszthy fiúját’’, Krúdy „Három király“ és Molnár Ferenc „A zöld huszár" című műveit adja ki. A KOLOZSVÁRI KORUNK most megjelent negyedik számának szépirodalmi részéből kiemeljük Mihail Solohov, Ervin Wittstock és Alfred Margus-Sperber novelláit. A többi közlemény közül elsősorban Grós Károly lakás- és lakóházépítési problémákról írt tanulmánya, Bányai László cikke a pártról és értelmiségről, Lengyel Ödön „Bertolt Brecht és az epikus stílus“ című írása. Balogh Edgár cikke: Erdélyi válasz Bécsbe, Csehi Gyula valamint Széll Zsuzsa tanulmánya jelentős. Ezenkívül világgazdasági és világpolitikai jegyzetek, bőséges krónika, szemle és bírálat rovat gazdagítja a magas színvonalú folyóirat új számát.* KÉT NAGY ÉNEKES önéletrajzi regénye jelent meg április végén Angliában. Az egyik mű szerzője a színpadtól való visszavonulása óta szülőfalujában élő Benjamino Gigli, a másiké a világszerte ismert néger énekesnő, Marian Anderson. * KÉT LENIN GYŰJTEMÉNYT ad ki a Kossuth Kiadó: „A munka termelékenysége", s a „Demokrácia és diktatúra”. Rövidesen megjelenik Kun Bélának „A Magyar Tanácsköztársaságról” című gyűjteményes kötete, amely az 1917—1919-es időszak egyik legjelentősebb dokumentuma lesz. Megvilágítja a Kommunisták Magyarországi Pártjának a Tanácsköztársaság bukása utáni helyzetét és a magyar proletárforradalom tapasztalatainak figyelembevételével a feladatait. Egy régi híres könyv John Reed: „Tíz nap, amely megrengette a világot” című riportregénye is megjelenik,* „FIATAL, DE NEM VIDÁM” a címe a Times irodalmi melléklete egyik cikkének. Berthe Grimault és Carlo Coccioli új regényeinek ismertetése alkalmából megállapítja, hogy a fiatal nyugati írók jelentős része pesszimista világszemléletű. PABLO NERUDA, a világhírű chilei költő és békeharcos „La Gazetta de Chile“ címmel új irodalmi lapot indított. Célja „az USA szellemi gyarmatosítása elleni küzdelem”.* RUBENS - FESTMÉNY — 250 üVES KORUNÁÉRT. Az észak-svédországi Gaerle városka egyik, fűszerese Stockholmban árverésen 250 koronáért festményt vásárolt. A svéd szakértők a festményről megállapították, hogy eredeti Rubens alkotás. A kép értéke 250 koronáról egymillióra emelkedett.* AZ AMERIKAELLENES TEVÉKENYSÉGET VIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGOT pellengérezi ki Felix Jackson ,,So help me god” (Isten engem úgy segéljen) című könyve, amely első megjelenésekor, 1955-ben nagy feltűnést keltett. A könyvet a Bantam Books amerikai kiadó ismét megjelentette. A LENINNEK az orosz kapitalizmus kialakításáról szóló világhírű műve most jelent címes, először egész terjedelmében angol nyelven a londoni Lawrence & Yeishardt cég kiadásában.* Új MAGYAR FILMEK készülnek. A Láz című játékfilm — Gertler Viktor rendezése — egy fiatal magyar bányamérnökről szól. Főszereplők: Bessenyei Ferenc, Somló István és Hans Hamacher német filmszínész. A Hunnia Filmstúdióban folynak az előkészítő munkái Fábri Zoltán új filmjének, a „Bárányfelhő"-nek és a „Szivárvány Angyalföldön“ című Máriássy filmnek. Rövidesen mindkét film forgatását, megkezdik. Szemes Marianne és Szemes Mihály a „Szánkó“ című nagysikerű film alkotói „Vád” címmel forgatókönyvet írtak egy törvénytelen gyermekről és anyjáról. A filmet Szemes Mihály rendezi. * A CSONGOR ÉS TÜNDÉT, Vörösmarty bűbájos verses színművét Romániában a marosvásárhelyi Állami Székely Színház bemutatta. ZENEÉLETÜNK Carl Orff „Carmina Burana" c. művének bemutatása Az utóbbi hónapok eseményeiből mind érdekes műsorával, mind annak pompás előadásával kiemelkedett a Budapesti Kórus és a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje a Zeneakadémián. A műsor számai közül is nagy várakozás előzte meg Carl Orff „Carmina Burana” című szerzeményének első budapesti bemutatását. Orff az új német zeneirodalomnak egyik legjelentősebb képviselője, számos sikeres alkotásáról tudunk (közöttük elterjedt pedagógiai művekről, régi zenék stílusos átiratairól), de nálunk eddig jóformán csak a neve volt ismert. Az éppen húsz évvel ezelőtt komponált Carmina Buranának is ezideig csupán a hírét — igaz, hogy jó hírét — hallottuk. A XIII. századból származik egyik bajorországi kolostorban talált versesgyűjtemény-kódex. Ez a gyűjtemény a középkori német irodalomtörténetnek fontos emlékeit őrizte meg. Szerzetesek, vándordiákok írták latin, délnémet ó-francia nyelven kizárólag világi témájú verseit. Van ezekben a rímes, népies versekben gyöngéd líra, de túlnyomó többségükben a jóízű humor, vaskos komikum az uralkodó hangulat. Mulatságos, csúfolódó paródiák, gúnydalok a versek nagy része. Hogy tartalmukról képet adjunk, idézünk néhány szemelvényt Romhányi József ügyes, leleményes átköltésébőől. (A hangversenyen természetesen eredeti nyelven énekelték a szövegeket.) Pl. az egyik vers magyarul igy szól: „Én hattyú voltam, az bíz" én, — és úsztam tündér-tó vizén, — De lám, a kukta nyársra tűz, — pirosra süt a nyalka tűz. — Mint sült ludat, egy száj befal. — Ő jajt Ez lesz a hattyúdal!" — Egy másik: „A kocsma népe víg sereg, nagy Bacchus istené, — Ha zeng a kedv, az áldomás, a fal is zeng belé. — Kupát űrit a társaság a bátor szívekért, — a holtakért, barátokért, a jámbor hívekért, — rossz lányokért s a szüzeikért. Mindegy, ha bármi ok, — csak telt kupával, tétlenül ne kelljen várniok.” — Ismét egy másik: 5.Apót vagyok, a sok henye, — víg borbarátnak perjele. — A kocka perdül, pénz forog, — a vesztes jajául, felzokog.” . Vagy egyik a borsosak közül: „Csókkal az ajk az ajkat fürössze, — mélytüzű nászban forrjatok, össze. — Csóktalan éjen hervad a lány. — Ó, szomorú sors, árva magány!” De vannak ennél is csípősebbek ... A középkori világiasság lefojtott örömei törnek utat bennük. Orff kantátáját vegyes karra (benne gyermekkart is alkalmazva) nagyzenekarra, három szólóhangra (szoprán, tenor, bariton) írta. Elképzelése szerint szcenikus kantáta a mű, mert pantomimikus színpadi játék járul a zenéhez. De úgy mint itt most nálunk is — sok helyen — színpadi játék nélkül oratóriumszerűen adják elő. Így is nagy hatást ér el, mert Orff szellemesen, kifogyhatatlan ötletességgel dolgozta fel zenei anyagát. Ez hol gregórián zenét, hol táncos muzsikát idéz. Érzelmes melódiák váltakoznak pattogó ritmusokkal, s szimfónikus részek kórusokkal, szólókkal, együttesekkel. Halk, lágy dallamokat követnek harsány részek éles ritmusokkal, lendületes felfokozásokkal. Mindvégig változatos, érdekfeszítő alkotás, pillanatra sem válik terjengőssé. Harmóniavilága egyszerű, népdalszerű, viszont szinte raffináltan használja fel és gazdag hangszereléssel alkalmazza a nagy zenekar minden színező eszközét. A három tételre tagolt mű első része a tavaszról szól, a másodiknak ,,A kocsmában” a címe, míg a harmadik a szerelmet énekli. Az előadás minden dicséretre érdemes , produkciója valamennyi közreműködőjének: Forrai Miklósnak, a példásan betanító és biztos kézzel művészien vezénylő karnagynak, a skórusnak (Andor Ilona gyermekkarának is), a zenekarnak, magánénekeseknek: Gyurkovits Máriának, Réti Józsefnek, Bende Zsoltnak. Látszott, hallatszott, hogy szívesen kedvvel teljesítik igényes, de hálós feladatukat. És hogy milyen eredménnyel, azt a sok taps, lelkes ünneplés mutatta. Az est első felében Johann Joseph Fux: „Concentus Musicoinstrumentalis” című 1701- ből származó zenekari szvitjéből került bemutatásra néhány tétel és Farkas Ferenc „Szent János 'kútja".' című lirikus kantátáját, egyik legértékesebb szerzeményét adták elő szintén szépen kidolgozott előadásban, sikeresen. Péterfi István Élet és Irodalom Főszerkesztő: Bölöni György Szerkesztőség Bp. VI. Gorkij fasor 10. Telefon: 425-545. Kiadásért felel a Lapkiadó V. Igazgatója. Bp. VII. Lenin krt. 9-11. Telefon: 221-285. Megjelenik minden második pénteken. Egyes szám ára: Ft 2.- Előfizetés negyed évre Ft 12.- fél évre Ft. 24.- Megrendelhető bármely postahivatalnál. 61 210 számú csekkszámlaszámon. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat. Budapest, VI., Magyar Ifjúság útja 21. Telefon 429-760. vagy a KULTÚRA külföldi képviseletei Szikra Lapnyomda F. v.: Kulcsár Mihály VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része. 15. Házasság, németül. 18. Elutasító válasz a „melyiket a kettő közül?” kérdésre. 19. A kémény mellett lakik. 20. Vissza: gazdag bányaér. 21. Híres magyar labdarúgó volt. 23. Mutatószó. 24. Erről ráismerek! 25. Királyi szék. 27. Névutó. 29. Hordódugó. 32. Argon páratlan betűi. 34. Az idézet harmadik része. 37. Félig megy (!) 38. Földet lázít. 38. Vágóeszköz. 40. LNP. 41. A 26-os és a 25-ös kockába kerülő betű. 42. Négyízben volt japán miniszterelnök. 44. Fed, takar. 45. A magyar alumíniumipar központja. 46. A macskafélék egyik családja. 48. Október 20-án van a nevenapja. 50. Szájnár —Tóth Béla szállóigegyűjteménye. 52. Tanintézet. 53. Per aspera ad . .. 54. Vissza, ostoba. 55. A budapesti Lánchíd építője. 58. Visszaver (!) 59. Lágyan „masszírozók”. 62. Vereséget szenved. 64. Betű, kiejtve. 65. Névelők. 67. „Akinek a ...” — németül. 68. Menyegző. 71. Jassz szó. 73. Falu a volt Zemplén vármegyében. 75. Klasszikus rövidítés (Romanorum imperator semper Augustus). 76. Névelővel: „rab” Jókai-alak. 78. Légüres tér. 80. Ami nem megegyező. 82. Vissza: görög város Epirusban. 83 Névelővel: európai főváros. 84. Ilyen a falevél. 85. Pózna. 86. Dandár, páratlan betűi. 87. Nagy Péter. 88. S a többi. 90. Herceg (ékezethiány). 91. Használom a fogaimat. 92. Kereskedelmi Törvény. 93. Az Akaba-öböl (Vörös-tenger) ókori, latin neve. 96. Kanapé egyik fele. 97. A kén színe. 98. Lóverseny-műszó. 99. Szavak. 100. Leánybecenév. 102. YPK. 104. Éppen hogy. 106. Olasz zenei műszó, (élénken). 107. Ezekkel tisztítják télen az eltorlaszolt (városi) utakat. 110. Francia étkezési kifejezés (könnyű fogás, általában édes tészta). 112 Mátka. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet második része. 2. „Fű és fa” kilátásba helyezése (ékezethiány). 3. Népszerű műanyag. 4. Francia leány (Raymonde), aki 1950-ben egy hadianyagot szállító vonat elé vetette magát, hogy megállítsa. 5. Iktatva, rövidítése. 6. A germanium vegyjele. 7. A Balatonban van (!) 8. Viszszaszúrsz (!) 9. Lánc, németül. 10. Liége mássalhangzói. 11. Törvény, franciául. 12. „Elszekírozó”. 13. A leesés, odaütődés hangját utánzó szó. 14. Fél Idea. 15. Férfinév. 16. Férj és feleség. 17. Toldi kiválósága volt. 22. Az idézet negyedik része. 26. Válaszol. 28. Fordított ábécérészlet. 30. Olaj angolul. 31. Finom kocsonya. 33. Az idézet ötödik része. 35. Romlott tojás. 36. Maszk. 43. Zúdíts! 45. Névelővel, közlekedési vonal. 47. A hegy leve. 49. Egykori zsupánság Dalmáciában (DRID) 50. Olasz versforma. 51. Hass,. .. gyarapíts! 52. Iskolás füzet. 54. Szántóföld, latinul. 56. Verdi remekműve. 57. Ilyen a ponyvaregény. 60. Hegycsúcs. 61. Kolduló szerzetesrend. 63. Rusztikus. 66. Felszolgáló egy mekkai kávéházban (!) 69. Előkotor a földből. 70. Falu Szabolcs- Szatmár megyében. 72. Jég, angolul. 74. Az utolsó görög betű. 77. Finom papírfajta. 79. Szereplő a „Quo vadis” c. regényben. 81. Perzsiái. 82. Madárjós az ókori Rómában. 85. Szerb. 89. Éjjeli mulató. — idegenesen. 90. Letétele többnyire ünnepélyes keretek között történik. 91. Olasz Adria-kikötő. 94. Falu Hajdú-Bihar megyében. 95. Lerakat. 96. Névelővel, nyílás a ruháig. 99. Férfinév (fölös ékezettel). 100. AZ ökör nyakát húzza. 101. Szülő. 103. A kar folytatása. 105. GTP. 106. Nemzed meg. 108. Visszaállóvíz. 109. Kína mássalhangzó), in: Fedd. (Fenyesy Antal) MEGFEJTÉS A 4. SZÁMBÓL: Egy szép napos délelőttön, úgy az óra tájban, miután felizabálta magát rizzsel és hússal, meg fog repedni. Ez áll a csillagokban. , JUTALMAZOTTAK: Füst Milán: Go’drágel Ef-*'m kalandjai című, névre dedikált könyvét nyerték: 1. M. Herczeg Ibolya, Bp., XI., Forgalmi u. F/3. ép. 2. Nádasdy András, Rudabánya, Betonútépítő Vállalat. 3. Bayer Brigitta, Bp., X., Ceglédi út 5—7.. 6. ép. 210. 4. Dr. Aczél László, Pécs, Tettye utca 53. 5. Vély József, Gyula, Damjanich u. 14. 6. Márkus Zoltán Somlóvásárhely. 7. Balló Károly egy. hallgató. Debrecen, Agárdy u. 17. 8. Lomniczi Béla, Epáti puszta, Bp. Kisbér. 9. Kovács Józsefné, Sárvár, Cukorgyár. 10. Váray Tibor honvéd, Bp.Háros, XXII.. Postafiók, 5432. fő . VAN-E KÜLÖNBSÉG az EMBER és a SZAMÁR között? Ki tudja? Ez nagyon nehéz kérdés! Valamicske hasonlóság mindenesetre van. Ez biztos. Legalábbis a Csámpás nevű szamár esetében. De átadjuk a szót Fekete Istvánnak: Csámpásnak külön helye van az akolban elkerítve, hogy ne mászkáljon éjnek idején, mert még rálép valamelyik bárányra. Itt van a tartalék széna is, tehát ehet, amennyit akar. Éppen ezért nem kell neki a széna, s ebben hasonlít is valamelyest az emberhez. (A filozofikus folytatás: 1. vízszintes, 1. függőleges, 34. vízszintes, 22. és 33. függőleges.) A rejtvény öt sorában elrejtett bölcselkedés megfejtését kérjük beküldeni. Határidő: 1957. május 17. A megfejtők között Fekete István „Bogáncs” című regényéből 10 példányt sorsolunk ki — az író névre szóló dedikációjával. TABI LÁSZLÓ: VÍGJÁTÉKI Dobokai Ernő a bal kettes kulissza mögött állt fekete ruhában, fehér arccal. Tőle néhány lépésnyire a reflektorok szikrázó fényében csillogott a színpad, azazhogy Gyenes Gábor lakásának elegáns szalonja. Pusztai György játszotta Gyenest, ez a népszerű társalgási színművész, s e percekben éppen az első felvonás harmadik jelenete ment, amelyben élesre köszörült dialógusokban adja tudtára Kemenes Évának: túlságosan szereti ahhoz, hogy nőül vehesse. Évát Borsai Ilona alakította, a Magyar Népköztársaság legvonzóbb színésznője. Kettejük jelenete a próbákon fergeteges siker volt. Dobokai megesküdött magában, hogy ha a közönség ennél a jelenetnél nem kezd nevetni, kitántorog a hűvös és sötét előcsarnokba, és hideg vasat merít keblébe. A közönség azonban meg sem nyikkant. Vihogás, nevetés, heherészés, de még csak egy csendes mosoly sem hallatszott. Dobokai jól tudta, hogy elveszett, „Bumeráng” című vígjátéka, amelyet fél évig írt s további fél éven át újraírt, megbukott. Kinézett a kulissza vászonfalán ügyesen elhelyezett forintos nagyságú lyukon, le a nézőtérre. Csak az első sorokig jutott el a színpadi világítás fénye, de ez elég volt. Komoly, sőt komor arcokat látott Dobokai, elegáns nőket és simára borotvált férfiakat, akik valamennyien nagy figyelemmelkísérték a színpadon történteket, de olyan arccal ültek ott, mint — mondjuk — az autóbuszban ül az ember, ha a kalauz éppen nem viccel. Egy sovány, bajuszos férfi a mellette ülő fiatal nő kezére tette a kezét s oldalt fordította a fejét. A nő — nyilván a menyasszonya —a feléje fordult és kedves mosollyal hálálta meg a figyelmet. Aztán mindketten újra a színpadot nézték, teljesen kifejezéstelen tekintettel. Dobokai bőgni szeretett volna és arra gondolt, hogy bemegy a színpadra, ahol Pusztai és Borsai küzd a részvétlenség árja ellen ,amely már a szájukig ér szóval, hogy bemegy a színpadra és térdre esve rimánkodik egy nevetésért. De persze nem ment. Utolsó reménye az volt, hogy a jelenet rövidesen Pusztai rendkívül szellemes monológjához ér, amelyben bebizonyítja, hogy a hitvesi hűség nem egyéb, mint önzés , s ezt a monológot Márgai Sanyi belépője szakítja félbe. Márgaié, az ellenállhatatlan komikusé, ciki a tetejébe még horgászöltözékben lép színpadra. Dobokai megesküdött, hogy ha a nézőtér elvnél a pontnál is néma marad, kitántorog a hűvös és sötét előcsarnokba és hideg vasat merít keblébe. Mégiscsak. Márgai már ott állott mellette, fülelve a végszót, amelyre be kell lépnie. Dobokai úgy nézett rá, mint egy megvert kutya. A komikus fölényesen higgadt volt, ő mindig biztosra ment. És pláne ez a hosszú horgászbot. Ziccer. Pusztai olyan érzéssel mondta ki a végszót, mint aki erejének éppen a vécére érve éri el a víz vártját, , hogy nyomorult életét megmentse. Márgai nagy svunggal berobbant a színpadra. Tiszteletteljes csend fogadta. Dobókat megtörölte verejtékező homlokát és kitántorgott a hűvös és sötét előcsarnokba, hogy elszívjon egy cigarettát. Itt találkozott velem, aki hasonló teendőimet végeztem. — Nagy siker van, Ernő... — mondtam szemérmetlenül, de mi az ördögöt mondhattam volna egyebet? Nekem is mindig ezt mondogatják s én sohasem veszem zokon. Nem lehet mást mondani, nem is kell. Nem méltatott válaszra, csak kezet szorítottunk. Ittunk egy nagyon rossz feketét, aztán megszólalt: — Mért sétálsz itt kint? — Mert az első felvonást már láttam a főpróbán, hiszen tudod. — Mit szólsz ehhez az állati bukáshoz? «— Ne viccelj, Ernő. Nagy siker van. Mintha meg sem hallotta volna. Felült a ruhatár pultjára és beszélni kezdett. — Tudod kérlek, az a mi tragédiánk, hogy vígjátékokat írunk. — Sose legyen nagyobb bajunk, Emőkém! — A napokban végigültem ennek a tehetségtelen Hudász Lajosnak az új színművét. A nézőtér ugyanolyan néma volt, mint ez itt ma. De ez a némaság Hudásznak nem jelentett bukást, mint nekem. Ha egy vígjáték közönsége néma, az katasztrófa. Ha egy színmű közönsége néma, az nem tesz semmit. A megrendülés ugyanolyan szótlan és hangtalan, mint az unalom. Egy Shakespeare-tragédiát a közönség épp úgy némán néz végig, mint egy Hadászszínművet. Ebből pedig az következik, hogy én már az első felvonás közepén megbuktam. Hudász viszont nyugodt lélekkel térhet nyugovóra: ki tudja kideríteni, hogy mi ment végbe a nézőkben? Szomorú arccal jön ki a néző Hudásztól: a hős sorsán rendült-e meg, vagy a jegy árát sajnálja? Csak ő tudja. Szomorú arccal jön ki anéző Dobokaitól: nincs vita, megbuktam. Hudász lekukucskál a nézőtérre, s elégedetten dörzsöli a kezét: senki sem nevet, nagy siker! Én lekukucskálok a nézőtérre s szeretném főbelőni magam: senki sem nevet, csúfos bukás. Hát nem kétségbeejtő ez? Átkozott vaksors! Ha az emberek unalmukban nevetnének, vagy bárminő más hangot hallatnának, s jókedvükben hallgatnának, Hodász lenne leleplezve már az első felvonás közepén és nem én. Olyan savanyú arccal nézett maga elé, hogy elhatároztam: lelket öntök belé. — Emőkém — mondtam —, te most ! ideges vagy s kicsinyled a sikert. De két felvonás még hátra van! Csüggedten legyintett: — Ezt magyarázd Hadásznak. Ha egy vígjáték első felvonása megbukott, megbukott az egész. De Hadász nem bukhat meg már az első felvonásban, ergo ő legrosszabb esetben is tiszta lappal indult a másodikban. Számomra nincs halasztás, nekem azonnal bizonyítanom kell, nálam azonnal kiderül minden. A sikertelen vígjáték: szánalmas erőlködés. A sikertelen színmű: figyelemreméltó irodalmi kísérlet. Egy frászt írok én legközelebb, nem vígjátékot! Taps csattant fel bent a nézőtéren, gyorsan besiettünk. A szereplők fáradtan hajolgattak a függöny előtt. A közönség tapssal jutalmazta bátor helytállásukat. A taps nem volt túlságosan tömör, de taps volt s eltartott egy darabig. Dobokai rámnézett: van még remény? — ez volt a riadt tekintetében. — Nagy siker van, Ernő... — mondtam és megszorítottam a kezét. Láttam rajta, hogy jólesik szegénynek.