Élet és Irodalom, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-21 / 34. szám - Bános Tibor: Új magyar filmvígjáték • filmkritika • Szerelem csütörtök, rendező Fejér Tamás (11. oldal) - Lengyel István: Futótűz. 1919 költő-mártírja: Bors László életregénye • könyvkritika (11. oldal)
SZERELEM CSÜTÖRTÖK Új magyar filmvígjáték Sajnos, hiába reméltük, hogy annyi évek sikertelen vagy csak nagyon is középszerű filmvígjáték-termése után (s e filmek döntő többsége a kispolgári millió megteremtésén, a kispolgári figurák természetrajzának jól-rosszul megformálásán fáradozott), végre is új színt hoz majd a munkáshétköznapokat felvillantó Szerelem csütörtök. Nem igazolódott be az az ugyancsak jóhiszemű feltevés, hogy a film fiatal alkotói (Moldova—Gantner—Fejér) nem a filmvígjáték ismert és elcsépelt sablonjaival igyekeznek majd megközelíteni a mai élet fonákságát, a munkáshétköznapok humorát. A Szerelem csütörtök a lehetőségeken kívül , amelyek viszont mindvégig és következősok évtized óta hálás szereplőket tud kölcsönözni a vígjátékok és bohózatok számára. Aligha lehet tehát újszerűséggel vádolni az alapötletet... A film alkotói azonban — szemmel láthatóan — többre is vállalkoztak: mai mondanivalót igyekeztek a papagáj köré szőni. Azt szerették volna megmutatni — egy fiatal házaspár példáján keresztül —, hogy az a bizonyos sültgalamb nem repül senkinek a szájába, vagyis, hogy a boldogságért az embereknek közösen kell harcolni. Ezt a valóban rokonszenves gondolatot azonban csak úgy sikerült volna hitelesen és meggyőzően elfogadtatniuk, ha a fam meséjét elsősorban nem a kuriózum-papagáj, hanem az egyszerű munkásemberek körül építik ki. tesen kiaknázatlanok maradnak — nem segítette előbbre a filmvígjáték sok-sok problematikáját, de a műfaj határain belül sem tudott megbirkózni azokkal a szerény követelményekkel, amelyeket egy mainak fémjelzett vígjáték elé állíthatunk. Az alapvető hibát a forgatókönyv adja, amely meg sem kísérli, hogy a megszokott és bevált recepttel szakítson. Ez a csak külsőségeiben a mai környezetet ábrázoló (új lakótelep) de problematikájában, figuráinak megformálásában, szerkezeti újszerűségre való törekvésében csak a felületeket érintő film kuriózumokkal igyekszik körvonalazni néhány olyan valóban fontos kérdést, mint a munkás szolidaritás vagy a fiatal házasok lakásszerzésének — sok vígjátéki helyzettel, fordulatokkal telített — atmoszféráját. Ilyen kuriózum — egyúttal, mint a film alapötlete — Ez a papagáj is, amely egy öreg — szokásaival és gondolkozásmódjával tipikusan kispolgári — hölgy társaságából a film bevezető képsoraiban megszökik. A film története aztán éppen e madár körüli hajszában merül ki. A megrögzött madárbarát ugyanis csak"arinak, a* Szerencsés megtalálónak adja ki albérleti szobáját (?), aki visszahozza fészkébe a csodamadarat. A beszélő papagáj ahhoz a kelléktárhoz tartozik, amely A filmben a papagáj körül és miatt történik minden — vagyis a problémákat kívülrekesztő szórakoztatásért! — s így a történet egy-egy hősének életéről alig-alig tudunk meg többet a pillanatnyi kedélyállapotnál (örülnek, keseregnek, cinikusak stb.). A munkásélet megrajzolása pedig háttér, dekoráció marad, amelyet a film alkotói nem tudnak életteli, vérbő típusokkal benépesíteni. Ebből a mesterkéltségből következik, hogy a film humora száraz, nyers és inkább a kispolgári argóra, mint a mai munkáshétköznapokéra emlékeztet. — Két házmester beszélget egy harmadikról, aki beteg: „Nem jól van — mondja az egyik —, az orvosok már latinul beszélnek róla.” — „Finom ember vagyok” — dicsekszik egy utcaseprő, aztán a földhöz vág egy porcelán tányért. — „Leltárt veszek fel a csontjaidról” — replikázik a történet hőse stb., stb. (Ezt a sokszor közhelyű, másszor megakasztófa humort a rendező — Fejér Tamás — képi eszközökkel is fokozza. A hűtőszekrényből elővett női szalmakalap, a jobb lábbal végzett „rúgási” műveletek stb.) A ^a/f&fi/csikríjj • ' Bizonyára,? nem’ ‘Véletlen, hogy a főszereplők közül ezúttal egyedül csak Somogyi Erzsi — a papagáj és az albérleti szoba tulajdonosnője — tudott színes, eleven alakítást nyújtani. Az ő töpörödött, csipkekendős figurája akkor is mulatságos, amikor felkapaszkodik egy modern bútorszállító autóra vagy csak áttetszően ostobácskán a levegőbe bámul. A fiatal párt Zenthe Ferenc és Takács Margit keltette életre. (Ez utóbbiról a film befejezéséig sem derült ki, hogy színészi képességei mennyire predesztinálják a főszerepre.) Pécsi Sándor igyekezett becsülettel megformálni széteső, nem eléggé markáns szerepét. A villanásnyi epizódalakítások közül Keleti Lászlóé, Kibédy Erviné, Ascher Oszkáré, Tompa Sándoré volt a legsikeresebb. (Itt kell felvetni filmvígjátékaink egyik nem éppen szerencsés gyakorlati kérdését: ebben a filmben pl. már a két-három mondatos szerepeket is ismert, népszerű komikusokkal játszatják. Vajon nem jelent e felesleges és túlméretezett anyagi megterhelést ez, s ezen túlmenően: segíti-e ez a gyakorlat az egységes vígjátéki stílus kialakítását?!) Fényes Szabolcs filmzenéjében régebbi melódiáit ismétli. A Szerelem csütörtök hibái természetesen nem jelenthetik, hogy filmgyártásunk most ismét hosszabb időre lemondhat majd a munkásélet vígjátéki ábrázolásáról. Új meg új forgatókönyvekkel kell kísérletezni, hiszen közönségünk várja — sőt elvárja! — a szocialista filmvígjáték sablonoktól mentes, a hétköznapok apró botladozásait megformáló derűs és könnyed alkotásait. BÁNOS TIBOR már régen elveszítette. Nagyon rövidlátó volt és a hallása is megromlott. De az agya fiatal maradt, tiszta és fürge és az emlékezőtehetsége változatlanul kitűnő. Nemcsak az évszámokat tudta, amikor valami nevezetes történetről szólt, de a hónapokat és a napokat is. Nagyon szabatosan adott elő, de kissé szárazon. Ezt a szándékolt szárazságot itt-ott áttörte a titkolt szenvedély. Amikor Lenin Zürichben vonatra szállt, hogy Németországon és Skandinávián át hazautazzon Oroszországba, én is elkísértem a pályaudvarra. Velem is kezet fogott. „A viszontlátásra, Leibovics elvtárs” — mondotta, mielőtt felszállt a vasúti kocsiba. Lenin soha, de soha nem mondott semmi feleslegeset. Amit mondott, azt mindig nagyon komolyan vette. Sőt, amikor tréfált (nagyon szeretett tréfálkozni), tréfáiban is sokkal több komoly mag volt, mint egyik-másik polgári tudós, vagy revizionista úgynevezett szocialista több kötetes művében található. Lenin azzal búcsúzott tőlem, hogy „a viszontlátásra”, tehát viszont akart látni. A viszontlátásra, az adott körülmények között csak Oroszországban (ez természetesen még a Nagy Október ellőtt volt), csak Pétervárott vagy Moszkvában volt lehetőség. Tehát oda kell utaznom. ígyem tartozik a történethez, se milyen úton-módon jutottam el Moszkvába. Amikor odaérkeztem, már régen győzött a Szocialista Forradalom és a szovjet kormány a Kremlben dolgozott. Lenin ott is lakott. Moszkvába érkeztem után azonnal írtam Krupszká jártak, aki értem küldött. Egy héten belül két ízben is meglátogattam, de Lenint egyszer sem találtam otthon. Aztán véletlenül találkoztam vele. — A magyar hadifoglyoktól egy kis csomag valódi teát kaptam. Elhatároztam, hogy elviszem Krupszkájának, aki nagyon szerette a jó teát. Már állandó belépőm volt a Kremlbe, természetesen Krupszkája szerezte. Kora reggel bementem a jól őrzött kapun át, hogy még otthon találjam Nagyezsda Konsztantyinovnát. Leninnel az utcán, a Kreml egyik útján találkoztam. Mielőtt munkába kezdett, mindennap sétált egy kis félórát. Felszólított, hogy tartsak vele. Séta közben meg-megálltunk egy-egy történelmi vagy művészettörténeti jelentőségű épület előtt és Lenin mindegyikről elmondotta, mikor épült, ki tervezte, milyen stílust reprezentál. Szavamra, Lenin mindent tudott! — Ez persze túlzás — folytatta az elbeszélést pár pillanatnyi szünet után Leibovics. — Mindent senki sem tud, senki sem tudhat. De Lenin sokat, nagyon sokat tudott és mindent, amit tudott, jól tudta. Szóval, nagyon érdekes és nagyon tanulságos előadást hallottam tőle a Kreml múltjáról. Vlagyimir Iljics ugyanis nemcsak azt mondta el, hogy egy-egy épület mikor született, de egy-két mondattal azt a kort is jellemezte, amelyben ilyen épületeiket emelték és megmagyarázta, hogy abban a korban miért építettek így, ilyen stílusban. „De most már mennem kell! — mondotta Lenin órájára nézve. — Néhány perc múlva kezdődik a munka. Menjen fel Krupszkaja elvtársnőhöz, ő majd megmondja, mikor találhat engem otthon. Jöjjön el és megbeszéljük, hogy hol és mit fog dolgozni. A viszontlátásra.” — Még egy pillanatra, Vlagyimir Iljics. — Egész idő alatt, amíg ezütt sétáltunk, arra gondoltam, mégsem illik, hogy a szovjet kormány el-nöke ilyen kopott, a bal könyökén foltozott kabátot visel. — Lenin komolyan, majdnem ijedten nézett rám. Azután elnevette magát. Hogy tudott Lenin nevetni! — Nna, Leibovics elvtárs, ha maga az egész idő alatt erre gondolt, akkor kár volt a tudásomat fitogtatni. Felsültem. Hát igazán olyan nagyon kopott a kabátom? — Szörnyen kopott, Vlagyimir Iljics. — Lehet, hogy igaza van. Mindenesetre köszönöm a figyelmeztetést. Megbeszélem a kérdést Nagyezsda Konsztantyinovnával és ha ő is kopottnak találja a kabátomat, megkérem, hogy próbáljon valahogy egy másik kabátot szerezni. A viszontlátásra, Leibovics elvtárs í f és a harmadik csésze után, Jij Leibovics visszatért Zürichbe, ami úgy értendő, hogy a Zürichben töltött izgalmas évekre emlékezett. Nem beszélt a nagy eseményekről. Azokról következetesen hallgatott, de a nagy események hőseit kitűnően jellemezte — kis anekdotákkal. — 1916 októberének első vasárnapján Lenint és Krupszkáját meghívta teára Broncs-Brajevics, aki az emigrációban olyan sajtófőnök-féle volt Lenin mellett — a forradalom győzelme után pedig (mint tudja) valóságos sajtófőnök volt. Leninek elfogadták a meghívást és engem is magukkal vittek. Elég hosszú utat kellett megtennünk. Félúton esőt kaptunk. Persze bemehettünk volna egy kávéházba, de... szóval bőrig áztunk. — Amikor megérkeztünk, háziasszonyunk azonnal kiment a konyhába teát főzni. Én vele mentem, segíteni. Két-három perc múlva Lenin is utánunk jött. Gondosan becsukta maga mögött az ajtót. — Egy nagy kérésem van, elvtársnő! — suttogta. — Parancsoljon, Vlagyimir Iljics. — Kérek. Bizonyára látta, milyen csúnyán megázott Nagyezsda Konsztantyinovna és biztosan tudja, hogy milyen könnyen meghal szegény. Pedig most különösen vigyáznunk kell az egészségünkre, mert — ehhez kétség nem fér — rövidesen utaznunk kell, haza Petrográdba, vagy Moszkvába. — Honnét veszi ezt, Vlagyimir Iljics? — Ezt majd máskor elmondom. Most arra kérem, hogy ha bejön a szobába, ajánljon fel Krupszkaja elvtársnőnek egy pár száraz harisnyát és még arra is kérem, hallgassa el és ha szükséges, tagadja le, hogy ez nekem jutott eszembe, hogy ezt én kezdeményeztem. Le kell tagadnia, mert Krupszkája bizonyára gyanakodni fog. Broncs-Brujevicsné hangosan felnevetett. Lenin, mutatóujját a szája elé tartva, hallgatást parancsolt és kiment a konyhából. ★ Amikor Leibovics Farkas idáig jutott az elbeszélésben, én súlyos taktikai hibát követtem el: íróasztalom fiókjából papírt és ceruzát vettem elő. A vörös Habakulk azonnal megértette szándékomat és rögtön elhallgatott. Pár pillanat múlva megnézte az óráját. — Késő van! — mondotta. — Mennem kell. — Felállt és kezet nyújtott. — A viszontlátásra. Sosem láttam többé. A kölcsönkapott rubeleket postán küldöttem meg neki —öt-hat hónap múltán. Leibovics életének utolsó éveiről nem sokat tudok. A sírja Moszkvában van. ILIÉG B£LA A KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALATÁNAK gondozásában érdekes, nagy hozzáértéssel összeállított újdonságok jelentek meg. A Művészet Kiskönyvtára-sorozatban Donatello, Manet, Van Gogh, Michelangelo, Renoir, Leonardo da Vinci, Tiziano, Pietro della Francesca, Cezanne, Matisse, Courbet és Rodin után a kora reneszánsz jellegzetes festőegyéniségének, Botticellinek művészetéről látott napvilágot tanulmány. A Művészet Kiskönyvtára újabb kötetei Delacroix és Raffaello művészetét ismertetik. A múlt évben megkezdett, 60 füzetből álló, egyetemes művészettörténet -sorozat folytatásaként most megjelent az ókeresztény és korabizánci, valamint a bizánci művészet ismertetője. -11- FUTÓTŰZ 1919 KÖLTŐ-MÁRTÍRJA: BORS LÁSZLÓ ÉLETREGÉNYE Talabér Lajos hajdani negyvennyolcas őrnagy dagerotip fényképe, mely zsinóros atillában, fején tollas csákóval, oldalán cifrahüvelyes, bokaverő díszkarddal örökítette meg, évtizedeken át díszhelyet foglalt el abban a borjúbőrbe kötött, rézkapcsos albumban, mely az érdemes őrnagy fivérének, Talabér Ferenc sikátori rektortanítónak a hagyatékából került a veje, Purcser János molnármester kerek asztalára. Innen Budapestre, a Gyár utcába, Bors Mihály vágóhídi mészároslegény udvari lakásába. Ez a jóformájú, ijesztő erejű parasztlegény vette feleségül a sikátori rektortanító unokáját. De bárki birtokolta is az albumot, első lapján egyedül pompázott az őrnagy fotográfiája. Egészen 1944 karácsonyáig, míg két szovjet katona a rektor dédunokája, Bors András tanító lakásába is elhozta a felszabadulás hírét. Ezen a napon került az őrnagy annyiszor megcsodált, halavány dagerotipjának helyére. 1919 hőse: Bors László fényképe. Mikor Bors András, a kommunista tanító, az éléskamra téglalapjai közé rejtett irományaiból előkereste és a családi album első lapjára illesztette Laci bátya katonafényképét — Bors László már huszonöt esztendeje halott volt. Ki volt az a Bors László, akinek a fényképe a családi album éléről egyszersmindenkorra kiszorította a daliás huszárőrnagy dagerotipját? Nem, nem volt tiszt úr, még csak egyszerű baka sem, mert nem engedte vádóhidra hajtani magát idegen érdekekért. Nem volt rangja, címe sem. Költő volt, garabonciás s a forradalom katonája, ki tollal és fegyverrel harcolt a Tanácsköztársaságért s meg is halt érte 1919. augusztus 22-én a Tücsökmajor szomszédságában, a soproni országúton. Gyilkosait, a feldbachi tiszti különítmény századosát és három hadnagyát, nem érte utol az igazság keze s Bors László áldozatos élete előtt is csak most, a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek során tisztelgett az utókor. Koporsója a forradalom vörös zászlajával borított ágyútalpon, ünnepélyes menetben, gördült végig Sopron utcáin, a város által felajánlott díszsírhelyre, nevével kultúrotthont avattak, a házat, ahol lakott s a soproni kommunista párt szervezkedő üléseit tartotta, márványtáblával jelölték meg. Ahol az emlékműve emelkedik, azon a helyen itta be a föld Bors László vérét s hűséges társaiét is, akik hozzá hasonlóan életüket áldozták a szabadságért, a Tanácsköztársaságért. De míg Entzbruder Dezső és Salzberger Sándor egész élete forradalmi működésük színhelyén, Sopron városában folyt le. Bors László alig fél évvel a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt érkezett a határvárosba, mesterséget folytatni, újságot írni. Nem állított be mégsem idegenként. Apja itt született, rokonsága itt élt, a szomszédos Farádon, és gyakorta beszélt neki szülőfalujáról s a megyeszékhely patinás szépségéről. Mert sokat ült otthon, mióta a pesti tőzsde égésénél megsebesült s az egyik lába rövidebb lett. Nemcsak Farádról és Sopronról beszélt a fiainak, hanem a világ dolgairól, amelyekkel sohasem volt elégedett, hiába kapott az összeroncsolt lábáért négyezer koronnán kívül még egy altiszti áldást is. Apjától hallott először a tízéves Laci a forradalomrólis. A mészároslegényből tűz- t oltóvá, majd altisztté avanzsált paraszti egy vasárnapiebéd után hangosan olvastam fel a Népszavából az 1905. I oroszországi eseményekről beszámoló tudósítást., X \k mikor édesanyja meghalt , -e» — akinek olthatatlan I szépségszomját örökölte —, 5 vámtisztviselő nagybátyjának a házába került. Új otthonának maradt légkörét nem tudta elviselni. Ady neve itt vö rös posztó — annál többet emlegetik, szavalják verseit a I szomszédban, Benkő tanítóék házában. A tanító igyekszik I szocialistának nevelni, tőle I hallja először Marx nevét. Jó I könyveket is kap kölcsön, s amikor már elviselhetetlennek érzi a vámtisztviselő nagybá- Jcsi konzervatizmusát, feladja a fészekbiztonságot, s a Nép- 5 szállóba költözik, melyhez fogadalom nélkül is hű marad. A Népszálló kitűnő talajnak bizonyult egy kezdő agitátor s tevékenysége számára. De veszélyesnek is. Eltanácsolják a ^ gimnáziumból. Nem félemlíthették meg. Írással próbálta $ megkeresni a kenyerét. Első, a § polgári Pesti Hírlapban megjelent riportjának a dunai rako^dó munkások küzdelmes élete ^ a tárgya. De hasonló tárgykör ből vett cikkeket csak ritkán $ lehet elhelyezni. Hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, gyakornoknak állt be az államvasutakhoz, de elküldték, mert kiderült, hogy részt 5 vett a rendőrcsapatokkal vívott harcban — az 1912-es vé- i rés csütörtökön. Ettől kezdve szüntelen szá- 5 kuldás az élete. Az ország re- frakcióiban futótűzként terjedt el a híre. Egyik hónapban az hegyik, másikban már új városban tűnik fel, titánkodik, monomániás révületben tengleng, exhibicionista verseket ír, abszintot iszik. Somlyó Zoltán az igazolása, Rilke a példaképe, Karinthy és Kosztolányi sikerei vadítják, pénzt kerget, mert nyomorog, táncosnőknek pitvarol és nyilvános házakban alszik, a kártyaasztal körül settenkedik, fantaszták és kalandorok uszályába kapaszkodik , s a csömör óráiban robog vele a villamos vissza Újpest felé, a Népszálló törzslakói közé. A Hét közli a verseit, a vicclapszerkesztők is szívesen fogadják kéziratait, mégis elrobog vidékre, nehogy megtalálja a katonai behívó. Újvidéken méltányolják a tehetségét, itt kap kiadót Szív és száj című egyetlen verseskönyve is. Különös, egymásnak ellentmondó érzéseket szólaltat meg verseiben, de valamennyin, még a legdekadensebben is végigvonul a szegényekkel, kisemmizettekkel való bajtársi együttérzése. S ha nem is találta meg még a helyét, de sejti már. A jövőt is, mely reá vár. És utam végén vár majd a börtön, hol majd szomorú napjaim , töltöm. Ártatlanul szenvedve szépen, Szentté szépülő szenvedésben. Azután majd vonat visz messze, a tüzes éjszakába veszve. És szívem mindenütt égve lángol s nappal lesz minden éjszakából. Alig jelent meg verseskönyve, máris tovább robogott. Ezúttal a forradalom egyelőre még földalatti dübörgése nyomában, Sopronba. Itt látta meg végre világosan az útját, és nem is tért le róla többé. Először a Soproni Hírlap szerkesztőségében , dolgozik, majd átszerződik a baloldalibb Soproni vármegyéhez, de itt sem találja otthon magát. Soproni Tükör címen hetilapot indít, s első vezércikkeiben nyíltan kommunistának vallja magát. A Párt első szervező üléseit Ikvahíd utcai lakásán tartja, s a legkockázatosabb feladatokat önként vállalja. A Tanácsköztársaság kikiáltása után sajtó- és propagandaügyi népbiztosnak választják, de mindenütt jelen van, ahol szükség van rá — fegyverrel kezében is. Menynyire egybeolvadt ekkor már emberi és költői egyénisége, híressé vált verse is zengi: Kavarjátok a katlant, a tömegek forró szívének katlanát, az egekig csapó lánggal! Ha kell, legyen vérünk a drága, tisztító fürdő, hogy teremthessünk új magyar s emberi világot. Szemeteket Keletre vessétek, honnét a fény jön. Félúton meg ne álljatok, testvérek ... Bors László abból az ifjúságból nőtt ki, mely az első világháború előtt és alatt szomjazta s többé-kevésbé siettette az őszirózsás, majd az 1919. márciusi forradalmat. Huszonnégy éve regényének foglalata a harcos, gyönyörű ifjúság és a megmásíthatatlan valóság. S e csodálatos mű hitelességéhez parányi kétség sem férhet. Hiszen az életével írta: LENGYEL ISTVÁN napvilágra kerültek a KŐSZEGI JURISICH-VÁR LEGÉRTÉKESEBB ÉPÍTÉSZETI MARADVÁNYAI. Két évvel ezelőtt kezdték meg a kőszegi Jurisichvár helyreállítását. Tavaly múzeumot rendeztek be a vár egyik részében az idén csaknem 700 000 forintos költséggel folytatják a restaurálást. Jelenleg a lovastermet állítják helyre. A munkák során igen értékes építészeti maradványok — a vár gótikus kápolnájának csodálatos szépségű faragványai — kerültek felszínre. A KIS MOLIÈRE a címe Jean Anouilh legújabb színművének, amelyet Jean Louis Barrault és társulata mutatott be Bordeaux-ban. Az egyik fontos női szerepben Catherine Anouilh, az író leánya lépett fel