Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-28 / 17. szám - Lukácsy András: Hét lépés vers legendája • A rádiókészülék mellől (10. oldal) - Kemenes Inez: Mesteremnek • vers (10. oldal)

A szociológia helyzete Magyarországon (Folytatás a 9. oldalról.) bizony­osfajta sematizmusból fejeződött ki, amely sok te­kintetben meglévőként ábrá­zolta a kívánatosat, illetve elő­írásszerű alakokat teremtett amelyek szabályosan pozitív vagy éppoly szabályosan ne­gatív tulajdonságokkal ren­delkeztek. De kiterjedt ez az ábrázolásmód a különféle tár­sadalmi osztályok és rétegei életmódjának, az üzemek, ter­melőszövetkezetek, városok és falvak társadalmi viszo­nyainak publicisztikus ábrá­zolására is, ami természete­sen ugyancsak akadályozta a kérdések szakszerű szocioló­giai kutatómunka útján­­ak megközelítését. 4. Rendkívül ártott a marx­ista szociológiának az is hogy épp a Szovjetunió fenn­állásának első és legküz­delmesebb évtizedeiben, akik ezen a szakterületen egy ideig bizonyos érdemeket szereztek, illetve jogos vagy jogtalan hírnévre tettek szert utóbb — a Szovjetunión belül vagy kívül — szembefordul­tak a szovjethatalommal. Más­részt az sem kétséges, hogy hosszú időn át bizonyos szek­tás és dogmatikus elutasítás is érvényesült a szociológiával szemben, ami még ma sem szűnt meg teljesem. Ennek az irányzatnak a képviselői gyak­ran globálisan „burzsoá ál­tudományként utasítják el az egész szociológiát, annak min­den kutatási eredményét és módszerét, s a marxista szo­ciológiai szakkutatásnak még a lehetőségét is tagadják, mert az vagy olyasmit mutathatna csak ki, ami a történelmi ma­terializmus tanaiban már bennfoglaltatik, s akkor fe­lesleges, vagy olyasmit mutat­na ki, ami nem vezethető le a marxizmus klasszikusainak elméleti megállapításaiból, s akkor káros. A valóságban persze a marxista szociológiai szakkutatás alapját minden más marxista módra űzött társadalomtudományi kutató­munkához hasonlóan a tör­ténelmi materializmus alkot­­j­a, de éppen é±­­z elvi-elmé­­leti alap teszi szükségessé a valóság, az állandóan moz­gásban és fejlődésben levő társadalmi valóság fényeinek egészen konkrét és széleskörű vizsgálatát. T­­e felejtsük el például, t-­ hogy az emberek osztály­­hovatartozásának és a külön­féle társadalmi csoportalaku­latok és rétegződések osztály­­funkcióinak régi, egyszerű és áttekinthető jegyei a mi tár­sadalmunkban — ahol a régi osztályoknak csak bomlófélben levő maradványai vannak meg — nem állnak már a tár­sadalomkutatás és társadalmi szervezőmunka rendelkezésé­re. Az, hogy valaki nálunk ma ,állami tisztviselő”, „or­vos”, „egyetemet végzett”, „ esztergályos”, „segédmun­kás”, önmagában véve sem­mit sem mond sem társadal­mi eredetéről, sem társadal­mi magatartásáról vagy gon­dolkozásmódjáról — általá­ban társadalmi helyzetéről. A munkásosztályhoz való tarto­zást sem egyszerűen a mun­kaviszony jellege, a kizsák­­­mányoltság stb. határozza meg többé. Csak rendkívül aprólékos, egészen kis funk­cionális társadalmi egységek­re is kiterjedő vizsgálatokkal alkothatunk képet magunknak azokról az erőkről és ténye­zőkről, amelyek társadal­munk embereinek életén, magatartásán és termelőmun­káján keresztül fejlődésünket előmozdítják vagy gátolják. S csak ezeknek az erőknek és tényezőknek az ismeretében mérhetjük fel, hogy társadal­mi-gazdasági tervező és szer­vező munkánk miként szolgál­hatja l­­ghatékonyabban ezt a fejlődést. Szociológiai kutatásunk legsürgősebb feladatai A társadalmi építés köz­ponti és alapvető kérdé­se hazánkban és a szocialista tábor minden más országában is a termelés mennyiségi és minőségi emelése. Ennek tech­nológiai feltételeivel műsza­ki tudományaink, ökonómiai feltételeivel közgazdaságtudo­mányunk különböző ága­i foglalkoznak. Ismeretes azon­­ban, hogy teljesen azonos technikai berendezés, anyag­ellátottság, bérrendszer, gaz­dasági szervezet és termel­és terv mellett is az egyes üze­­­­meken belül az egyes termelő­részlegek igen-igen különbö­­­ző mennyiségi és minőség­i eredménnyel dolgoznak, egé­szen eltérő anyagtakarékos­­­­sági, munkafegyelmi, balese­ti stb. mutatószámokat pro­­­dukálnak. Nagyon nagy kü­­­­lönbségek vannak abban is hogy munkafeltételeik meny­nyire elégítik ki saját dolgo­­­­zóikat, ami a munkásvándor­lásban és sok egyéb jelenség­ben tükröződik. A fejlett nyugati tőkés or­szágokban az ipar- és üzem­szociológiai kutatás eredmé­nyeit egészen kivételes siker­rel alkalmazzák a munka ter­melékenységének emelésére ami ott természetesen a vál­lalkozói haszon növelésére szolgál. Mi azonban tudjuk hogy a termelékenység eme­lése más célokra is szolgálhat és a termelékenység növelé­se nekünk is célunk. Az üzem belső társadalmi szervezésé­nek tudományos vizsgálatá­val és az üzemen belüli em­beri kapcsolatok ennek meg­felelő befolyásával elérhet­jük azt, hogy az emberek töb­bet termeljenek és jobban él­jenek, s nem utolsó sorban jobban érezzék magukat élet­idejüknek abban a részében, amit munkában töltenek. Egyébként nemcsak gazda­sági tervezésünkre, ha­nem egész államigazgatásunk­ra, minden tervszerű telepí­tési, közegészségügyi, okta­tásügyi stb. tevékeny­ségünk­­re is rendkívül mértékben akadályozóan hat az, hogy viszonylag igen kevés konkrét, adatszerű ismeretünk van az utolsó tizenöt év alatt ro­hamosan átalakult és még mindig átalakulóban levő magyar társadalom új réteg­ződéséről, valamint arról, hogy a városi és falusi lakos­ság új rétegeinek (illetve ezen belül az egyes karakte­­risztikus csoportoknak), mi­lyen az életmódjuk, társadal­mi magatartásuk, ideológiá­juk, milyen társadalmi, gaz­dasági, műveltségi aspirációik vannak, stb. Statisztikai fel­vételek útján ez csak részben tisztázható, illetve sok eset­ben éppen a legnagyobb je­lentőségű statisztikai kutatá­sok akadálya az, hogy nem tisztáztuk előzőleg megfelelő szociológiai megfigyelés és adatgyűjtés révén azokat a kategóriákat, amelyekkel az­után társadalomstatisztikánk dolgozhatna.­­­­gy látjuk, hogy a hazai szo­­­­­­ciológiai szakkutatás leg­sürgősebb feladatait a követ­kező négy pontban lehet ösz­­szefoglalni: 1. iparszociológiai kutatás — elsősorban nagy- és közép­üzemi vonalon — az üzemi társadalom szerkezetének, ré­tegzettségének, csoportstruk­túrájának és általában az üze­men belüli társadalmi viszo­nyoknak a termelés mennyi­ségére és minőségére, a mun­kafegyelemre, az üzemhez va­ló ragaszkodásra s a dolgozók megelégedettségére való ki­hatásait illetően; ennek kere­tében speciális vizsgálatok egyes üzemvezetési és üzem­­szervezési formák, valamint bér- és prémiumrendszerek előnyös és előnytelen kihatá­sait illetően; 2. az előzőhöz hasonló, de a mezőgazdasági üzem — el­sősorban a termelőszövetke­zeti üzem — különleges jelle­géhez alkalmazkodó agrár­szo­ciológiai kutatás; 3. településszociológiai (vá­ros- és faluszociológiai) kuta­tás, különös tekintettel a tár­sadalmi rétegeződés és átréte­­geződés, a belső vándorlás és általában a „szociális mobili­tás” folyamatainak, valamint a településtervezésileg fon­tos társadalmi életviszonyok felderítésére; 4. családszociológiai kutatás a szocializmus építésének korszakában végbemenő nagyarányú családtípus-át­­alakuls mibenlétének és tár­sadalmi (többek között népe­sedési) kihatásainak tisztázá­­sára; különösképpen vizsgá­latra szorul a család nevelt szerepének megváltoztatása s ennek hatása az ifjúságra E kutatások együttvéve ki­indulópontul szolgálhatna­ annak a magától értetődően döntő jelentőségű kérdésnél a megválaszolásához, hogy mi­lyen is a régi osztályszerke­­zet felbomlása után a terme­lőeszközök társadalmi tulaj­donán alapuló új magyar tár­sadalom kialakulófélben levő szerkezeti felépítése és réteg­ződése.★ Ugyanazokból az ismer okokból, amelyek a poli­tikai és ideológiai vezetést oly sok tekintetben eltávolítot­ták a társadalmi valóságtól sőt szembefordították vele 1950 után a szociológiai okta­tásnak és kutatásnak is meg kellett szűnnie Magyarorszá­gon. Sem tanszék, sem tudo­mányos intézet nem volt töb­bé, amely szociológiával fog­lalkozott volna, az 1945 és 1950. között kialakult kis ku­tatógárda szétszóródott, a megindult kutatómunkálatok egytől-egyig megszűntek. Az első új kezdeményezések néhány év előtt érdekes mó­don túlnyomórészt közgazdá­szaink és jogászaink részé­ről indultak ki, akik közül jónéhányan — részben a köz­­igazgatásban és a termelési apparátusban, részben sa­ját szaktudományos oktató- és kutatómunkájukban — azt a tapasztalatot szerezték, hogy nagyon-nagyon sok gyakorla­ti problémánk sem pusztán­­anyagi eszközökkel, sem pusz­tán jó rendeletekkel meg nem oldható, hanem csakis az em­beri viszonyoknak, az emberek egymásközti viszonyának, a társadalmi viszonyoknak az eddiginél sokkal alaposabb tu­dományos tanulmányozása, a szociológiai szempontok mesz­­szemenő figyelembevétele biztosíthatja a társadalmi és gazdasági tervező- illetve szer­vezőmunka hatékonyságát. Ennek eredményeként több egyetemünkön és tudo­mányos­ kutatóintézetünkben, valamint néhány miniszté­riumunkban és társadalmi szervünknél is már egy idő óta szociológiai tapogatódzá­­sok kezdődtek, kisebb mun­kaközösségek alakultak szo­ciológiai kérdések tanulmá­nyozására, sőt egy-két helyen kísérleti jellegű felvételező munkákat is megindítottak a „terepen”. Igen sokat jelen­tett az, hogy egy-két akadé­miai intézetünk (a Mezőgaz­dasági Üzemtani Intézet, az Állam- és Jogtudományi In­tézet) vezetői történetesen nagy szakismerettel, sőt szak­mai múlttal rendelkeztek a szociológia terén (Erdei Fe­renc, Szabó Imre). A Filozófiai Intézeté az érdem, hogy mint­egy másfél évvel ezelőtt külön kis csoportot létesített a so­k elszórt kutatási törekvés köz­ti kapcsolat megteremtésére, majd az első — egyelőre még szűkebb körű —, vitákat is megrendezte az újonnan meg­induló hazai szociológiai ku­tatásunkat foglalkoztató el­méleti kérdésekben. Alighanem döntő fordulatot jelent azonban az, hogy né­hány hét előtt a Magyar Tu­dományos Akadémia elnök­sége napirendre tűzte a ma­gyar szociológia helyzetének megtárgyalását és határoza­tot hozott, amelyben leszö­gezte a történelmi materializ­mus alapjaira épülő konkrét szociológiai kutatások fontos­ságát, helybenhagyta a szo­ciológiai vizsgálatok beépíté­sét a távlati kutatási tervekbe és az egyes társadalomtudo­mányi ágazatok munkájá­ba, ezenfelül pedig elhatároz­ta egy Szociológiai Bizottság felállítását az Akadémia tár­sadalmi-történeti osztálya ke­retében. Remélni lehet, hogy ezek­­után már valóban kibontakoz­hat hazánkban az olyyannyira szükséges szociológiai oktató- és kutatómunka, s előbb­­utóbb sikerül megteremteni a magyar szociológia új, szt, 1 ■' '--i f-előzményes bázisát is. (A szerkesztőség a cikkben felvetett problémákra a ké­sőbbiekben visszatér.) - 10 - Hét lépés vers legendája ,vagy két hete elhangzott a kis tanácsadó. Mindent egybe­­rádióban egy mesejáték, vetve, sem a korrekt rendezés (Solymosi Ottó), sem a kima­gasló színészi teljesítmények nem ragadtak el, nem is erre ment a játék. Aki csak egyetlen költői já­tékot vagy mesejátékot hall­gatott a rádióban, az velem együtt tudja, hogy a hatás itt elsősorban a közvetlenebb, meghittebb motívumokon alapszik: a naiv mese örök líraiságán, meg aztán a leírt és mondott szöveg spontán nyelvi szépségein. Sőt tovább­­menve: megkockáztathatjuk azt a feltevést is, hogy rádió­játék írójának két alapeszköze van a közönség megnyerésére (ha ezeknek komponensei ösz­­szemosódnak is): vagy lege artis drámát ír, s akkor a drá­mai feszültség ejt majd rabul, akárcsak egy színielőadásnál, vagy költői játékot ír, s akkor a hatást az intimebb, lírai jel­legű eszközökkel kell elérnie: a játék drámai szituációi né­mileg háttérbe kerülnek és he­lyet adnak az áradó poézisnek, a naív elemek természetes bá­jának, a nyelvi szépségeknek. (S az effajta intimebb hatások elsőrendűen érvényesülnek az­után rádióban.) Nem tudom, valóban így van-e, de feltételezem. Egy bizonyos, intimebb ha­tásokkal dolgozó játékoknál pontosabban „verses játék fel­nőtteknek’­. Ismert költő írta: Takács Tibor. A bevezető régi vietnami mese feldolgozását ígérte. A jól ismert — hisz’ nagyrészt nemzetközi — mo­tívumokból összefűzött mese önnön izgalmasságával nem kötött­­e különösebben: fordu­latait előre sejteni tehetett. Mi­csoda hatás volt tehát — és ez az elgondolkoztató itt —, ámi a hallgatót mégis a készülék mellett tartotta, sőt meg is hódította egy-egy rövidebb időre? Édesgyöngy, Kagylóország királyának lánya tizenhat éves tett, eladósorba került. A ké­rők megjelennek és természe­tesen próbát kell kiállniuk: nemcsak vitézi próbán, de köl­tői versenyen is győzedelmes­kednie kell annak, aki a szép leány kezét el akarja nyerni. És persze, véreznek el sorban. A szomszédos Sziklaország bajban van. Népét nyomor és éhínség sújtja. Ezen csak az segítene gyökeresen, ha kirá­lya harcban meghódítatná Kagylóországot, és megszerez­né a boldogságot hozó arany nyílhegyet. Már-már háborúra kerül a sor, amikor a Szikla­­országbéli király fia — az ud­vari bölcs tanácsára — más megoldást ajánl, és elindul, hogy megszerezze a nevezetes nyílhegyet. Hogy útja miképp tesz eredményes, hogy háború helyett hogyan kerekedik he­tedhét országra szóló lakoda­lom és boldogság a történet végén — azt el sem mondom: az olvasó úgy is sejti már. Tudta a játék hallgatója is. Nem ezért ülte végig az elő­adást. A mese figurái mindig stili­záltak — jellemei tehát egysíkúak is. Gazdag jellem-, ábráziplássíra ,itt­ sem volt r­szsik-,­ség, de alkalom sem. Uray Tivadar Kagyló-királya fenn­­költ volt és nemes. Váradi Hé­­di-Édesgyöngy kedves-naiv és szépséget sugárzó. Benkő her­cege férfias (bár egyénisége rádióban kevésbé karakterisz­tikus, mint színpadon). Pécsi Sándor Bölcs Tao­ja viszont egy kissé szokatlanabb: nem szakállas aggastyán, de impulzív, róka-ravasz, energi­háttérbe kerül a szokványos drámai feszültség (melynek egyébként az író mindent alá­rendelhet), és fokozott hang­súly került a részletekre. A jelenetek lírai — szonáta sze­rű — lekerekítésére például vagy a megfogalmazás tiszta­ságára, vagy a költői szöveg szinte zenét utánzó szépségére. És e tekintetben már elma­rasztalható néhol Takács Tibor munkája. Valóban zenei hatásokat keltő szép szövegé­be (melynek épp e tulajdon­sága kell, hogy megragadjon) néha hamis hangok kerülnek. Egy-egy laposabb sora, heve­­nyészettebb mondata nem „csúszik el” a többi közt, sőt — éppen az előbbiekből követke­zően — mindig kizökkent a hangulatból. Némely anakro­nizmusa (hogy kerül például az ősi Vietnamba az olyan ma­gyaros „lacikonyha”) élesen ki­ütközik. Pongyolább rímei bántanak, hisz’ az effajta já­téknál a rím is lényeges hatás: két félrím között feszültség in­dukálódik, és ebben a vonatko­zásban épp ez volna a legalap­vetőbb drámai hatás­pótlék. Vagy: az indokolatlan enyem­­bement-ok megtörik a lendü­letet — de ez már a szöveg­­mondás gyengéje is. Az em­bernek az a benyomása, hogy egy nagyon bensőséges hang­versenyen ül, de egyik-másik zenész melléfog olykor. A lé­nyegtelen hiba a teljes hatást veszélyeztetheti. Két okból is tanulságos ez a felnőtt-mesejáték. Újra ráirányítja a figyelmet arra a hatásra, melyet a rádió inti­mebb előadásaival, költői já­tékaival érhet el, ugyanakkor arra a veszélyre is figyelmez­tet, amelyet e lírai játékok fe­lületes megkomponálása vagy interpretálása jelenthet. LUKÁCS­ ANDRÁS KEMENES M­EZ: Mesteremnek Te adtál célt szememnek, s a talpam alá földet, reményt, hogy majd megértei a lelkek mért is törnek, hitet, hogy ragyog eszme, mely sírig elkísérhet, szétfoszló otthonok közt sugárzó menedéket. De jaj, a csillagoknak nem drótkötél a fénye, a célt hiába érzem, még nincs utam feléje, a lábam egyre botlik, (tudod, nehéz a terhem­), segíts szelíd szavaddal, ne hulljak el levertem Hiszen hídnak feszülnék, simulnék sín-acélnak, ki legyek nyíl, holdrakéta, csak zúgjak már a célnak s vesszek, ha van miért! Én így nem bírok, hiába, keresztre verve élni. De senkit meg nem váltva. Te célt adtál szememnek. Igézz jelzést a fákra! Te már a csúcsra értél, tekints egy percre hátra, ha mély gödörbe esnék, hajíts kötelet értem! A völgy már ködbe fulladt, S a csúcs, tán túl az égen. KÖVÉR ESZTENDŐK ... A megszokott formák között újra eltelt egy év. Utána a má­sik, a harmadik, s mintha csak a messziből fel-felraggyanó kasza­suhintások lettek volna, úgy em­lékeztek mindegyikre vissza; eb­ben és ebben ilyen termés volt; emebben ennyi és ennyi méz gyűlt be és ennyi zsák búza. Az évek szépségét mindig a termés­sel azonosították és az időjárás-VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: LA, BA, RE, IH.) — 1. önelszámoló (üzlet). 5. Az idézet első része. 11. Volt angol külügyminiszter és mi­niszterelnök. 12. Kerek szám. 13. Görög betű. 14. Pihenő helyzet­ben vagytok. 16. Közöl valamit. 17. Magas csúcs Törökország ke­leti határán. 18 Két személyes névmás. 19 Később. 21. ... tesz, megemlít. 22. A maga közvetlen közelébe. 24. Édes szülő. 26. Cif­sa! . .. s. és 34. vízszintes — 1­3. és 14. függőleges. (A rejtvény öt sorában elrej­tett idézet megfejtését kérjük ki küldeni, lehetőleg levelezőlapos Határidő: 1961. május 6. — A mai fejtők között tíz példányt sorso­lünk ki Sinka István ..Eltűnik Hóri dorth” című elbeszélő­­kötetéből.)­ra. 27. Cél. olaszul. 29. A fran­cia uralkodók megszólítása. 31. Iparvárosunk. 32. Majdnem édes. 34. Az idézet második része. 36. ..Csak . . . nemzenek a sasok." 38. A társaságában. 40. Vegyi elem. 42. Az 1840-es évek demok­rata és radikális ifjai (Petőfi, Jó­kai és társaik) ? néven tömörül­tek. 44. ... búzakalász. 45. Kocs­mába vinni a pénzecskét. 47. In­kább a másikat. 48. ... szemcse: tolnai falu. 50. Bádog. 51. Időha­­t­ározó. 53. Rádió mellékállomás. 55. Vágyakozó. 58. Díszen. 61. Me­zei mellékút. 63. E helyre lerá­moló. 65. Vadásztöltény. 67. Kon­zervatórium. 69. Van szive-lelke. 70. Tarka. 71. Visszaforduló. 72. Szaporodó sejt. 73. Kölcsönöznék, ha volna miből. 74 Észak-ameri­kai tó. 75. Kelet-indiai púpos tu­lokféle. 76. Ilyen szép nagy’’ bá­nata senkinek sincs kerek e vi­lágon ! FÜGGŐLEGES: (Kétbetűsek: EN, AZ, ET, Zö.) — 1- Az idézet har­madik része. 2. Lyukat foltoz. 3. Az idézet negyedik része. 4. Ré­szesrag. 5. Időhatározó. 6. Előzé­keny, bőkezű. 7. Dorsetshire an­gol grófság nevének rövidítése. 8. Amannak a tulajdona. 9. Divatja­múlt felsőkabát (ék-hiány). 10. Hosszú életű, egyszer virágzó amerikai dísznövény. 12. Fapusz­tító féreg. 15 Kős becenév. 16. Az idézet ötödik része. 19. . . . mars! 20. Kizár. 23. Növekvő értékű római számok 25. Görög hadisten. 28. Hangversenyterem, táncpalota. 30. ..NZ’­ 31. Becézett férfinév. 33. Beborít. 35. Galamb a jelképe. 37. Szárny, franciául. 39. Attila, isten ostora 41. Dal­költészet. 43. Híres gyomai nyom­dász volt. 46. Megriad. 49. Megfu­tamít. 51 Az óda német neve. 52. Tengeri hal. 54. ... való, talpraesett. 56. Férfinév. 57. En­nek a gyereknek van egy ugyan­ilyen idős testvére. 59. Gyakor­latlan. 60. Számomra. 62. Meg­osztozom rajta magával, ugyan­úgy használhatja, mint én. 64. Alexandriai hitújító. 66. Kilenc­­bábus játék. 68. Vércsatornája. 72. A törzsskála hármashangzata. (Fenyősy Antal) ★ Megfejtés a 15. számból: A ne­velőnek elsősorban az eredményt kell szem előtt tartania: belátás­sal mindig többet érhet el, mint­ha indulataira hallgat. JUTALMAZOTTAK: Kosztolányi Dezső. ..Pacsirta — Aranysárkány” című kötetét nyer­ték: Szalay László. Rákoshegy: Dobi Sándor, özv. Kovács Jolán, Pécs: dr Várnagy Mihály. Kecs­kemét: Gondos Dániel. Pápa. — Üzl­ Sándor, Polgár István, özv. d­r. Csík Ferencné, Sági Mária és Kerényi Péter, budapestiek.­­ A jzralomkönyveket postán elküld­jük.

Next