Élet és Irodalom, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-05 / 1. szám - Szőnyi István : Akt (8. oldal) - Szőnyi István grafikái (8. oldal) - Somlyó György: Cirkusz • vers (8. oldal) - Elbert János: Genf, 1938. G. B. Shaw politikai komédiája a Jókai Színházban • színikritika • G.B. Shaw: Genf 1938. Jókai Színház. Rendező: Kazimir Károly (8. oldal)
SZŐNYI ISTVÁN GRAFIKÁI Két éve halt meg modern művészetünk kiváló mestere, Szőnyi István, aki nemcsak festészetével emelkedett a XX. századi magyar kultúra legnagyobbjainak a soraiba, hanem grafikáival is igen nagy hatást gyakorolt a kortársakra. Aba Novák éppúgy, mint a mai ifjú nemzedék, tőle tanulta a vonal művészetének titkait. Meghitt parasztábrázolásai, érzékeny vonalú anyaképei, puha tónusú, költői vallomásai a lebegényi Duma-partról, valamint pompás aktjai Európa és a tengerentúl világhírű gyűjteményeiben éppúgy megtalálhatók, mintidehaza egyszerű emberek ezreinek az otthonában. Kevés művészünk volt, akinek alkotásai annyira népszerűek lettek volna, mint az ő finom fényárnyékokkal megformált, atmoszféradús emberképei és tájábrázolásai, amelyekben csodálatos módon ugyanaz a fényittas festődség nyilvánul meg, mint felejthetetlen vásznaiban. A Képcsarnok most a Szőnyi-hagyaték mintegy 92 rézlemezéről 50—50 új nyomatot készít; a gyűjtők és más vásárlók örömmel fogadták az újrakiadást hírét. Szörnyi István: Akt GENF, 1938 G. B. Shaw politikai komédiája a Jókai Színházban POLITIKUM ÉS JÁTÉK — két alapeleme a politizáló színháznak s aligha találkozhat szerencsésebben a XX. század irodalmában másnál, mint G. B. Shaw-nal, aki politikum tekintetében a polgári világ irodalmán belül a legmagasabbra emelkedett s a legvilágosabban ítél, játékosság tekintetében pedig páratlan mestere századunknak. A nagy angol író késői színpadi munkájának, a „Genf 1938”nak legizgalmasabb tanulsága éppen e két elem: politikum és játékosság összeszövődése, az a felfedezés, hogy hogyan teszi a friss pezsgés, szellemes ötletesség, könnyed játékos kedv igazi színházzá az aktuális politika legégetőbb kérdéseiben ítélkező, első látszatra könyvpamfletnek ígérkező szatírát. Persze, a játékosság nem mindig követheti a politikum szigorúan szabályos, törvényeken alapuló fordulatait, hiszen csak szabadjára engedve, friss csapongásában érvényesülhet. Ennek megértése nélkül aligha érthetnénk meg helyesen az ősz mester nagyszerű komédiáját. " Mert alighanem tucatnyi legújabbkori történész és külpolitikus beleőszülne vagy akár féltucatnyi kibernetikus gondolkodógép rövidzárlatot kaphatna, ha pontosan meg akarná fejteni minden alak értelmét, minden helyzet mondanivalóját, minden szellemes replika politikai tartalmát ebben a darabban. A politikai ítélet következetességet kíván —s van jócskán következetesség is ebben a szatírában, nemegyszer a zseniális előrelátás fokán — hiszen a nemzetközi ítélőszék előtt látjuk a fasizmus népeket ölő, háborút, szító főkolomposait, vagy egészen konkrét, szinte politikai részletkérdésben: látjuk mint vonja ki magát Franco az őt uralomra segítő két fasiszta fődiktátor katonai megsegítése alól. (S mindez 1938- as keltezéssel!) Látjuk a népszövetségi szovjet küldött magatartásának tisztultabb humánumát, magasabb emberségű ítélkezését és még sok minden mást is. De a játékos csapongás óhatatlanul magával hozza a következetlenséget, hiszen a csélcsap kedvű drámaíró egy jó poénért elad itt egy történelmi összefüggést, egy szellemes aforizmáért egy hibátlan rajzó jellemet és még folytathatnánk a sort. Mert következetlen ez a darab dramaturgiailag és következetlen sok ponton politikailag, hiszen Genfben játszódó első része (a könyv szerint első három felvonása) voltaképpen csak előjáték az utolsó félóra hágai komédiájához, Hitler—Battler, Mussolini— Bombardone és Franco— Franco nagyszabású vásári ripacs-szerepléséhez. A DARAB ELEJÉN egészen más perek indíttatnak el, s a végén egész más per nyer befejezést. Akik a darab elején jelentős nemzetközi ügyek szereplőiként jelentkeznek, azok jobbára csak hallgatóközönségét jelentik az utolsó nagy proceszszusnak. Az angol demokrata, aki eleinte olyan stupid, hogy épp hogy el nem sül, a végén Hitler világos fejű vádlójaként lép fel nem egy replikában. A furcsa, szeszélyes revolverével hadonászó közép-amerikai özvegy, akinél jobb fasisztát keresve sem lehetne találni, a végén mégis majdnem Hitlert puffantja le. A fontos azonban nyilvánvalóan az, ami közben történik, s amiben szituációk és figurák merő eszközök csupán: szellemes szópárbaj a világ dolgairól, nagyszerű gondolat-tűzijáték a világpolitika kérdéseiről, amelyek részletaktualitásaikból veszíthettek, de abból a nagy aktualitásból, amely a korszerű, a modern színház elemévé teszi őket — hogy mai életünknek is mellőzhetetlen elemei —, abból nem veszítettek semmit. Ezért aztán a játék szellemi izgalmán mit sem rontanak a botlások és döccenők, legfeljebb egyetlen tényező szegi kedvünket: a befejező ötlet, az egész világot fenyegető fagyhalál gondolatának „bedobása’’ nem tartozik Shaw legszerencsésebb leleményei közé, ez már feleslegesen zavarossá teszi a reagálásokat, a kibontakozást, s magát a játékot is. A JÓKAI SZÍNHÁZ előadása kitűnő utat választott. Kazimir Károly rendezése éppen a politikumot a nézőhöz közel vivő játékosság terén sziporkázik nagyszerű, a könyvmondatokat is igazi színpadi életre varázsoló eleven ötleteivel. A számos aktualizáló gesztus, ötlet korántsem az 1938 s a mai helyzet közti analógia megvonását szolgálja, hanem sokkal inkább a nézőtér és a színpad közti kapcsolat megteremtését; afféle sikerült kikacsintások ezek a színpadról a közönség felé. Részesei vagyunk a szellemi — és Képes Géza fordításában is szellemes — fej tornának, másként nem is lehetnénk igazi élvezői annak. Rajkai György díszletei és jelmezei s a színészek figuramegformálásai a londoni lengyel művész, Feliks Topolski illusztrációit keltik életre, szinte a könyv lapjairól lépnek le s kezdenek eleven életet. Szerény eszközeivel a legárnyaltabb és a leggazdagabban szórakoztató alakítás Szabó Gyula Posky népbiztosa, vele harsány eszközökkel, de jó figurát alkotva igyekszik megmérkőzni Dayka Margit az Özvegy szerepében. Bombardone (Inke László), Battler (Egri István) és Franco (Horváth Gyula) hármasából a spanyol diktátor figurája sikerült a legárnyaltabbra. Keleti László Demokrata Polgára, Peti Sándor Püspöke érdekes karikatúrák. Keres Emil Bírója a jogászi okfejtéseket finom iróniával, a leleplező igazságokat racionális komolysággal adja elénk. Soós Edit kitűnően komédiázik Begonia Brown szerepében, amely jóval nehezebb a többinél, hiszen semmiféle közismert politikai típust sem karikíroz (itt szinte minden mondat, külön-külön persziflázs az angol politika ellen, amelyben e minden lében kanál könnyűvérű hölgy szemünk láttára képviselői karriert arat, mit sem veszítvén közben ordenáré közvetlenségéből). A JÁTÉKOT JÁTÉK TETÉZI: a szereplők „ki-kivel-s hogyan hajoljon meg’’ kavalkádja, de ez az ötlet talán már sok a sok ötlet végére. Egy perccel előbb érhetne véget az előadás, talán legszebb pillanatánál, amikor valamennyi szereplő felsorakozva meghajol a színpad mélye felé, ahol a vetítővásznon egy régi híradó kockáiból G. B .Shaw szavak nélkül is oly sokatmondó arcát, gesztusait láthatjuk. Finom humánum csillan ebből a rendezői elgondolásból: a politikai színház új útjait kereső együttes tiszteleg a politikum egyik legszenvedélyesebb képviselője és a játék egyik legszellemesebb mestere előtt. ELBERT JANOS •tim SOMLYÓ GYÖRGY. Cirkusz 1. Szűköl a szinte emberi oroszlán, csördít a csaknem állat idomár, a kölcsönös iszony bűzös hodály közöttük, sorsuk billenő porondján. S mindkettejüktől iszonyodva áll köztük, cölöphöz kötözve, a rablány. Ordítás. Csönd. Dobszó. Kész a mutatvány. Bohóc perdül be s tótágast csinál. Esetlenül csörtet fel a trapézra, s tüneményesen pottyan a manézsra. Mért lesz e mindőnknél hajlékonyabb test mindenki másnál szánnivalóbb? Hogy lett bennük az emberből — bohóc, idomár s oroszlánketrecbe rab? 2. Mire gondol a színész mikor szívéhez kap s a nézőnek kicsordul a könnye Mire gondol mikor oly élethűen megjátsza a halált , talán a halálra a magáéra mindannyiunkéra vagy arra hogy el ne vetse a százszor begyakorolt hatásos mozdulatot vagy az élőadás utáni vacsorára vagy valami egészen másra mit tudom én arra az óvatlan kis női húsra amely a hirtelen mozdulattal fájdalmasan fölébehajló partner ruhakivágásából kidagad Mindegy a nézőnek kicsordul a könnye s mindenki szépen hazamegy De mire gondolhat mondd ez a lány ez a lány ez az eleven lány a cölöpnél szemben a valódi vadállatokkal mint a középkorban az eleven templomi gyertyatartók aki nem halált játszik kulisszák előtt hanem közönyt szemben a valódi halállal és minden erejét összeszedi hogy ne mutassa az életveszélyt és a halálos rémületet Mert nem rohanunk oda ezerfejű cézár és nagyérdemű közönség öregek és gyerekek Fagylaltot tessék csokoládé fagylalt Mért nem kiáltunk segítségért odanézz még kiáltania sem lehet miközben minden izében remegve mosolyog az oroszlánok vicsorgó fogaira Micsoda törvényen kívüli hely ez a nomád jurtákra és római arénákra ütő ponyvasátor ez a köralakú vadon az idomított városok és falvak peremén ahol felbomlik ez a legmegszeghetetlenebb ősi emberi szövetség amivel segítségére sietünk a halálos veszedelemben forgónak akkor is ha ellenség s még az is aki szemrebbenés nélkül ölne különben Mert nem rohantok oda a padokon fagylaltot szopogatok mért maradtok a helyeteken ülve részvétlenebbül mint az őserdőben a fák Olyan biztosak lennétek benne hogy az egész csak puszta mutatvány s még akkor is ha semmi sem történik maga a félelem a halálnál embertelenebb Mire gondolhat ez a lány most és minden este a cölöpnél szemben az üvöltő vadállatokkal Olyan bizonyos lennél benne hogy nem fenyeget semmiféle veszély Hát akkor miért váltottad meg a monstre-műsor méregdrága jegyét vagy mért szorongsz a bűzös hőségben fönt a kakasülőn a gőzölgő ponyva alatt Mit vársz jobban valid de próbálj meg eligazodni magadon a vadállat és vadrémület fölötti mindennapos diadalt-e vagy azt hogy hátha éppen ma lesz a sajnálatos kivétel a tragikus eset s épp ma fog sikerrel járni ez a mindennapi nyilvános öngyilkossági kísérlet itt a szemed előtt míg csokoládé fagylaltot nyalogatsz , s ha úgy esne hogy rajtad áll a kritikus pillanatban mondd önmagad ellenére is nem mozdulna-e benned egy titkos cézár aki lefelé fordítja hüvelyked Cölöpnél reszkető lány mártírok önkéntes utóda ki vérdíjat tűzöl önnön fejedre s önként vállalod összkomfortos városainkban a dzsungel törvényeit aki mint egy bélpoklos szent megváltasz bennünket társaiddal az idomárral a halálszaltóval és a szánalmas bohóccal együtt magadra hárítva a belőlünk kicsapó kegyetlen indulatot Mért teszed mondd az olcsó pénzért-e az ócska dicsőségért vagy tán szerelemből mért állód ki ezt a nem embernek való rettenetét ezt az értelmetlen hősiességet istennélküli vértanúságot hogy a felcsattanó csinnadratta közben észrevétlenül fellélegezve s a sebtében szétszedett vasrácsok közül megint emberként lépve elő minden nap egy elmulasztott halállal szolgáld meg a másnapi életet Az volna csak félelmetes próba szembenézned a vadállati pillanattal amely először e porondra kényszerített Az lenne a lélegzetállító mutatvány ha szembeállítanál bennünket a bennünk . . . üvöltő fenevaddal aki most az oroszlánokkal együtt rádvicsorog