Élet és Irodalom, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 3. szám - Józsa János: Kiállításáról : Zene • kép (1. oldal) - Koroknai Zsuzsa: Heti jegyzet • jegyzet (1. oldal)
Vitányi Iván: A MŰVÉSZETKUTATÁS GONDJAI II. (3. old.) Eörsi István: ANGELA DAVIS PERE (6. old.) Holló Mária: A BIOSZFÉRA VÉDELME (6-7. old.) Józsa János kiállításáról 3»Zene Így az év elején szerkesztőségünk szokás szerint áttekinti azoknak a névsorát, akik ebben az esztendőben töltik be 50., 60., 70., 75., 80., stb. évüket. A mostani névsor meglepő sajátossága, hogy az idén tizenegy író (a születésnapok sorrendjében: Mészöly Miklós,Mocsár Gábor, Sipos Gyula, Hunyadi József, Szentiványi Kálmán, Jobbágy Károly, Karinthy Ferenc, Szeberényi Lehel, Bor Ambrus, Rákos Sándor és Pilinszky János), valamint négy irodalomtörténész, illetve kritikus (Szabolcsi Gábor, Szabolcsi Miklós, Király István és Köpeczi Béla) lesz ötvenéves. S még az is elképzelhető, hogy a lista nem teljes. E tömeges ötvenedik születésnap alkalmából el lehetne töprengeni azon, hogy lám, élete delelőjéhez ért egy olyan nemzedék, melynek ifjúkori élménye a fasizmus, a háború. HETI JEGYZET a felszabadulás, s amely felnőtt fővel csinálta végig az azóta eltelt huszonöt esztendőt — minden örömével, megtorpanásával, zűrzavarával és újrakezdésével. Elmélkedni lehetne azon is, hogy e közös alapélmény ellenére mennyire különböznek egymástól e nemzedék tagjai, meg azon is, hogy a különbözőségek ellenére végső soron milyen sok bennük a közös vonás... Nemrég glosszában jegyeztük meg: milyen furcsa, hogy egy író negyvenkilenc éves és háromszázhatvanöt napos koráig fiatalnak számít, s akkor hirtelen, egy nap alatt „nagy öreg” lesz belőle. Ezzel is jelezni akartuk, hogy ezt a határvonalat indokolatlannak, olyan idők avult hagyományának tartjuk, amikor ötven évet megélni önmagában is kivételes, említésre méltó teljesítmény volt, ötvenesnek lenni ma már, ha nem is mindig kellemes, de föltétlenül természetes állapot.Kivételnek, tragédiának az számít, ha valaki nem éri meg az ötven évet). A hatodik évtized még nem a számvetés, hanem a teljesértékű alkotás kora. Mit is kívánhatnánk hát irodalmi ötveneseinknek? Szívünk, s meggyőződésünk szerint csak egyet. Azt, hogy maradjanak még sokáig fiatalok. Ami íróknál — és minden szellemi munkát végző embernél — elsősorban a szellemi frisseség, az alkotókedv megőrzését, a folytonos megújulás képességét jelenti. Koroknai Zsuzsa n ex égis IIE I Comigi I I irodalom, XV. évfolyam, 3. szám 1971. január 16. I IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP ÁRA 2,50 FT Ádám Jenő: EGY VILÁGSIKER . KURTA TÖRTÉNETE (15. old.) KÉT RIPORT: Varga Vera: SZÁLLODAPORTÁN (8. old.) Szüts Dénes: ÚJRAKEZDŐK (16. old.)