Élet és Irodalom, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-24 / 30. szám - Miklosovits László: Fazekas (metszet) • kép (1. oldal)

Csák Gyula: ÉRTJÜK-E A FIATALOKAT­­ ÉS MAGUNKAT? (3. old.) Mesterházi Lajos: PORTRÉ - ARC NÉLKÜL (4. old.) ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XV. évfolyam, 30. szám IC //V­­KIC-Miklosovits László metszete: Fazekas 1971. július 24. Gyertyán Ervin hozzászólása: LEGYEN-E CIGÁNY NEMZETISÉG? (2. old.) Vészi Endre: KORTÁRSAINK FÖLFEDEZÉSE (5. old.) Devecseri Gábor és Somogyi Tóth Sándor TÁRCÁJA (14-15. old.) Riport A KERESZTREJTVÉNYRŐL (16. old.) HETI JEGYZET Egy glosszám miatt már gya­núba keveredtem: nem szere­tem, alighanem le is nézem a versenysportot. Pedig — való­jában — sokszor izgulom vé­gig a sportversenyeket, búsu­lok, ha „verik a mieinket”, és örülök minden szép teljesít­ménynek. Bármily jó dolognak tartom azonban a sporteredmények (általában) jól szervezett pro­pagandáját, elégedetlen vagyok amiatt, hogy másfajta — szel­lemi — teljesítmények gyakran háttérbe szorulnak mögöttük. A szófiai fizikai, s a zsolnai matematikai diákolimpián a magyar fiatalok, erős nemzet­közi mezőnyben, első helyet értek el a nemzetek közötti nem hivatalos pontversenyben. Ami pedig a „hivatalos”, egyé­ni eredményeket illeti: a fizi­kusok közt az öttagú ma­gyar csapat tagjai egy első, egy második, két harmadik helyet szereztek. A matematikusok eredménye még szebb: a nyolc fiatal közül négyen első, négyen második helyezést értek el. Két hét alatt két nagyszerű teljesítmény; büszkék lehetünk hát ezekre a kis csapatokra: tehetségükre, tudásukra, mun­kájukra, az önfegyelmükre. És „edzőikre”, tanáraikra is, akik kitűnő módszerekkel e nagy­szerű teljesítményre felkészí­tették őket. És jóleső érzéssel kellene nyugtáznunk, hogy a legkiválóbbak mögött erős „kö­zépmezőny” van, amelyből ők is kinőttek, s amelyből újabb meg újabb utánpótlás nő ki egyenletesen, mind nagyobb mértékben, immár évek óta. Mert — emlékszik még rá valaki? — a m­agyar csapatok tavaly is, tavalyelőtt is hason­lóan, remekül szerepeltek a di­ákolimpiákon. Vagyis — meglehet, egyelőre csak néhány iskolában —, ki­alakult nálunk valami egészen kiváló matematika- és fizika­­oktatás, és egyre növekszik a fiatalokban az egzakt tudomá­nyok iránti érdeklődés. Ez pedig, különösen most, a tudományos-technikai forrada­lom korában, megbecsülni és népszerűsítent való nagy nem­zeti érték. Mindenképp „reklámot” ér­demel. Talán még annyit is, mint a párbajtőrözők bécsi aranyérme. Ami egyébként szintén fölöt­tébb örvendetes. Koroknai Zsuzsa ARA 2,50 Ft

Next