Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-24 / 12. szám - Szerkesztőség: Köszöntjük Gergely Mártát • köszöntő (2. oldal) - Grain András: Illusztráció • kép (2. oldal) - Horváth Jenő: Az „újhitű verstemetés” • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Jékely Zoltán-interjú, ÉS, március 3. (2. oldal) - Timár György: Tévedést tévedéssel? • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Tiszay Andor: Az első krimi. ÉS, március 17. (2. oldal) - Kemenes Vera: Nagyobb kár • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Bencze Klára: Anyasors (2. oldal)

ÉLET ÉS I­­rodalom! Megjelenik minden Romba tea­tt Mdaien roszerkandtol NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztőt FARAGÓ VILMOS SZERKESZTOSEG: Budapest V. Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VALLALAT Budapest vk­., Lenin krt. 9/11. Telefon: 221—285 Felelte kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldiek részére elő­fizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 19 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25.244 KÖSZÖNT­JÜK Gergely Mártát Hatvan évesen csaknem négy­­évtizedes próza- és színműírói munkásságra tekinthet vissza. A fiatal Goldsberger-gyári szövőnő 1934-ben Salakmosó című regé­nyével az akkori Pantheon Kiadó Mikszáth-d­íját nyerte. Ettől kezd­ve — több színdarabja mellett — mindenekelőtt novellákat és regé­nyeket írt. Egyik regényét, a Me­teort, a felszabadulás után, 1948- ban tette közzé. Ezt követően el­sősorban a gyerek- és ifjúsági iro­dalomban dolgozott. Nemcsak lapszerkesztőként működik, ha­nem — főként a serdülőknek szánt regényeivel —„ igen nagy szerzői sikereiket is aratott. Először 1958-ban (legutóbb 1970- ben) megjelent könyvének cím­szereplője, Szöszi, meg a kislány nagy szerelme, Körmendi Árpád ifjú cukrász — a Házasságból elég­séges című, ugyancsak több ki­adást elért regény és film fiúhőse — máig a legnépszerűbb kamasz­figurái közé tartozik. A József At­­tila-d­íjas írónőnek a hatvanas évek második felében alkotott „felnőtt” regényei — az egyete­mistákról szóló Nehéz egyetem (1969) vagy a Jeney Kornélia gyermekvárosi igazgató áldozatos küzdelmeit bemutató Sárfényes (1966) — avatott tolláról tanúskod­va ábrázolják hazánk átmeneti korszakának bonyolult társadalmi jelenségeit. HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Az „újhitű ” // Az Élet és Irodalom március 3-i számában kérdeztük meg Jé­­kely Zoltánt, egy, a Kortársban megjelent verse kapcsán a vers­mondásról. Indulatos és megszívlelendő szavaihoz szól hozzá most — a ren­dező álláspontjáról — Horváth Jenő, aki a rádióban, a televízióban, az Irodalmi Színpadon gyakran rendez költői műsorokat, a cím: pesely z­uuan verseoui vett idézet. Ezzel is jelezni akar­tam, hogy saját aggodalmamról is szólt Jékely, s talán mindazok ag­godalmáról, akiknek életében az örömök között egyik legmegraga­­dóbb öröm: a versöröm. Az aggo­dalom oka: hallgatva a versmon­dók többségét egyre kevésbé okoz elragadtatást az igaz és szép vers, mert egyre kevésbé tudják érzékel­tetni a vers igazságát és szépségét. A televízió egyik legértékesebb programja: a versek közvetítése. Mint rendező és mint hallgató-néző tanúja voltam olyan versmondás­nak, amelyben a vers felragyogott, vagy mint a gejzír, forrón és ned­vesen tört fel a gondolat, születése szépségében. De nagyon-nagyon sokszor elhalt a vers; az előadó hangja vagy arca vagy szíve mele­gének hiánya temette be. Vagy ami a leggyakoribb temetési eljárás, hogy személyisége nem volt egyen­értékű a vers személyiségével. Az előadó a vers hordozó rakétá­ja. De felborul az egyensúly, az el­engedhetetlen harmónia előadó és vers között, ha nem rakéta viszi a megértés magasságába a verset, ha­nem csúzliból kilőtt kavics. Mert mi is történik, amikor egy verset hallgatunk, vagy éppen, mint a te­levízióban, nézünk is? Az olvasott vers hatása nem azo­­nos az elmondott-látott verssel. Ol­vasva, egyenesadásban szól hoz­zám a vers. Az én vevőkészülé­kemtől, asszociációs apparátusom­tól függ, létezésem milyen széles skáláján veszem az üzenetet. Az elmondott-látott versnél hárman vagyunk jelen. A költő, az előadó és én, a hallgató-néző. Az előadó tudása, vérmérséklete, az ő hang­ja, arca, asszociációs apparátusa közvetíti hozzám a verset. Általa vagy többet tudok meg, többet és mélyebbet érzek meg, vagy keve­sebbet, mintha magam olvasnám. Ha az előadó nincs szinkronban az előadott vers hangjával, zenei ská­lájával, ha nem tudja „kiénekelni” a kottát, ha nincs hozzá se hangja, se zeneszerszáma, ha személyiségé­nek összetevői alacsonyabb frek­venciában szólnak, mint amire a vers íródott, akkor zötyög, lötyög rajta a vers, mert nem az ő mérté­kére szabták. A színházi világban nyilvánvaló, hogy nem játszhat el mindenki minden szerepet. Van egy kezdeti és egy végső pontja a szerep­ská­lának. Úgy gondolom, a versmon­dásnál sem engedhető meg, hogy mindenki minden verset elmond­jon. Ez az egyik legfőbb oka an­nak, hogy oly sűrűn rendezünk verstemetést pódiumon, a rádióban, a televízióban. Azok is bírókra kel­nek e legnehezebb műfajban, akik még ahhoz sem eléggé színes egyé­niségek, hogy a vízállás-jelentést felolvassák. De a kritika is hibás ebben. Mást se lehet olvasni: X. Y. ifjú előadó­­művész, Z. Q. éltesebb előadómű­vésznő: soha ilyet! Ahogy megmu­tatta! Ahogy elzengte! Ahogy visz­­szafogta! Ahogy odatette! Mert nem mondjuk meg: fiatalember — vagy — asszonyom, a vers nem kence, hogy kenegessen vele. A vers sokkal inkább szobor, mint festmény. A magyar nyelv sok ezernyi szavában ott van vala­mennyi volt és jövő vers, csak szobrásznak kell jönnie, hogy a fö­lösleges szavakat a magyar nyelv márványtömbjéből le- és kikala­pálja. A versmondónak is el kell végeznie e szobrászmunkát. Vers­mondónak többet kell tudnia, mint drámát mondónak. Talán költőnek kell lennie. Olyan színművésznek, aki mestersége költője. S végül: a Jékely Zoltán által annyira elmarasztalt stíl nouváról, vagyis a visszafogott, mesterkélten közönyös, petyhüdt, egyhangú, a szavakig tagolt versmondásról: a divat­ csapdája. Sokan azért csinál­ják, mert őszintén elhiszik, hogy modernek, ha úgy mondják a ver­set, mintha egy Közért-raktár lis­táját olvasnák fel. Mások rájöttek, hogy ennél mi sem egyszerűbb, és még modernek is lehetnek. A versben a szó „feszültség alatt áll”. A vers szó­anyaga robbanótöl­tet. S mindegyik vers más s más módon robban. Más és más megkö­zelítés, eszköz, hang, hasonulás, be­­lemélyedés és felmutatás kell ah­hoz, hogy a különböző hangszerelé­­sű verseket meg tudjam szólaltatni. Én azokat a kollegákat, akik nem átalakulnak egy szerepben, hanem magukra veszik a szerepet, úgy szoktam jellemezni: olyanok, mint azok, akik azt mondják: szeretném látni azt a szerepet, amelyik nem hasonlít rám. Csak a szerepek ne­ve, kora, szövege, ruhája más, de a színész ugyanazt adja benne: csu­pán és csupán önmagát. A Jékely Zoltán által említett stílusban je­­leskedők kutyába se veszik a kü­lönböző versek különbözőségét, sa­ját magukra hangszerelik vissza a verset, képességeik színvonalára fokozzák le: a többszólamúság he­lyett egyszólamúságot adnak, „ki­szerelik” a versből a dallamot, a lüktetést, mindazt ami a vers bőre alatt feszül. Az idegeket, a sejte­ket, a vér gyönyörű áramát. S mindazt ami zene. Horváth Jenő Graun András: Illusztráció Tévedést tévedéssel? - kJILCXIVa. ÉS-ben azt az — egy detektívre­­gény hátoldalán megjelent — állí­tást, hogy Emile Gaboriau „A Le­­rouge-ügy” című könyve a világ első detektívregénye. „Gaboriau ki­lencéves volt, amikor — 1844-ben — megjelent Edgar Poe ma is vi­lághírű detektívregénye, a Morgue utcai gyilkosság” — érvel Tiszay, majd visszautasítja a „fülszöveg” másik állítását is, amely szerint Gaboriau Hugónak és Balzacnak vltt «'tanítványai.’ •tf,‘ '­ Ez utóbbi kérdésben igaza is van. A Poe—Gaboriau kérdésben alig­ha, hiszen „A Morgue utcai kettős gyilkosság” (hogy legalább itt pon­tosan idézzük a Poe­ma címét), ha előbb íródott is „A Lerouge-ügy”­­nél, semmiképpen sem tekinthető regénynek: néhány oldalas novellá­ról van szó. Az egész nem nagy ügy, hiszen ahogy Tiszay maga írja: „a krimi eredete nem tartozik a nélkülözhe­tetlen irodalmi ismeretekhez”. An­nál inkább oda tartozik a költészeti ideálok kérdése, melyet a Tiszayé­­val szomszédos hasábon egy másik glossza feszeget. A szerző (íjas) okkal-joggal vitatkozik az Ország- Világnak azzal a megállapításával, hogy „csak a szerelemnek van köl­tészete, a futó kalandnak alig”, to­vábbá, hogy „a költészet ideálokat állít elénk... a szeretett nőt, a fe­leséget, az anyát”. A glosszaíró helyesen mutat rá arra, hogy a „kaland” nem feltét­lenül érzelemmentes, s hogy „az ér­zelmeket nem az anyakönyvvezető szövi össze”. A továbbiakban azon­ban a „kaland” költészetét sommá­san azonosítja az erotikus lírával. (Erosznak talán az anyakönyvveze­tő állja útját?) Példáinak egy része is hibás: Goethe „Napló”-ja, te­szem azt, nem egy akármilyen fu­tó kaland megéneklése, hanem ép­pen a hitvestárshoz fűződő erotikus kapcsolaté, s Adynak Csinszka előt­ti szerelmi költészetét sem utal­hatjuk a futó kalandok rovatába. (Futó kaland volt-e Léda?) Ám, mindez apróság, hagyján. A glosszaíró azonban az Ország-Vi­lág nyilvánvalóan nyárspolgári ideálkeresésével az ideáltalanságot állítja szembe. Ezt írja: „A költé­szet ugyanis nem »ideálokat állít elének« ... Hanem a világ tükrét, mint általában az irodalom és ál­talában a művészet.” Ha ideálokon „a szeretett nőt, a feleséget, az anyát” értjük, a köl­tészetnek csakugyan nem feladata ideálok felmutatása. De ha maga­tartásformát, az élet egy-egy szele­tében (jelen esetben a másik nem­hez fűződő kapcsolatban) megmu­tatkozó, az olvasót is magával ra­gadó szellemi-érzelmi állásfoglalást értünk ideálon, akkor nyomban ki­derül, hogy ideálok nélkül tükrö­zés sincs: megszenvedett, szemé­lyes igazság nélkül nem adható a világról objektív művészi kép. Az irodalomban éppoly kevéssé, mint általában a művészetben. Mi több, megfelelő ideálok híján még egy glossza sem hadakozhat eredményesen a téves ideálok el­len. Tímár György Nagyobb kár A lap múlt heti számában Ben­­cze Klára Anyasors címmel írt ri­portot. Megszólaltatott írásában egy művezetőt is, egy kétgyermekes családanyát, Tordainét. Azt mond­ja ez az asszony: „— Boldog va­gyok a gyerekekkel, de még egy­szer nem szülök, mentsen isten! Ha nem szeretném annyira az itteni munkámat, könnyebb volna. De így...? Napok óta lázasan ébred a gyerek. Mit tehetek? Kúpót adok, az leviszi a lázát. A bölcsődébe hőemelkedéssel se veszik be. Most pedig nem hagyhatom itt a műsza­kot. Hét végére egyenesbe le­szünk ... akkor majd otthon ma­radok a kicsivel. A kúpozást nem tudja senki, de ha a munkát gyak­ran itthagyom? Gyerekes asszony­ra úgyis könnyen rámondják: meg­bízhatatlan, nem lehet rá számíta­ni.” Az asszony, kényszerűségből, látszólag csak a saját kisgyereke egészségét kockáztatja. Ez is meg­lehetősen nagy kockázat. De a kicsi aztán a bölcsődében végigfertőzi kis társait is, és a következő héten elő­reláthatólag nemcsak ő kénytelen otthon maradni a gyerekkel, ha­nem egy sereg más asszony is. Tor­­dainé munkahelyének rossz köz­szelleme így idéz elő nagyobb kárt. Kemenes Vera A HÉT­­ KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERS, DRÁMA HENRIK IBSEN: NORA. Diákkönyv­tár (Európa) PÁSKÁNDI GÉZA: VENDÉGSÉG. TORNYOT VÁLASZTOK. Történelmi drámák (Magvető) CSILLAGOK ÉS SZIVEK. Mai szlovén költők (Európa) SZÉPPRÓZA IVAN BUNYIN: A SZERELEM SZENTSÉGE (Európa) BORISZ POLEVOJ: EGY IGAZ EM­BER (Európa) WERNER HEIDUCZEK: BÚCSÚ AZ ANGYALOKTÓL. Regény (Kossuth) SOLEM ALECHEM: TOBIAS, A TE­JESEMBER. Elbeszélések (Helikon) W. M. THACKERAY: HIÚSÁG VAC­SARA (Helikon) BOGÁTI PÉTER: HUSZÁRKALAND Ifjúsági történelmi regény (Móra) NAGY KATALIN: A VILÁG LEG­ROSSZABB GYEREKE. Ifjúsági re­gény (Móra) MÜLLER PÉTER: RÉSZEG JÓZA­NOK. Regény (Szépirodalmi) KADAR JÁNOS: RONDO. Kisregény (Kolozsvár, Dácia) KEMÉNY JÁNOS: APOLLO MEGTE­­RESE. Összegyűjtött novellák. (Bu­karest, Kriteron) TANULMÁNY, ÉLETRAJZ, LEXIKON PETER BROOK: AZ ÜRES TÉR. Mo­dern könyvtár (Európa) MARTIN LUTHER KING: NEM HALLGATHATTAM. Válogatott írá­sok (Gondolat) SZOCIALPSZICHOLÓGIA. Tanulmá­nyok (Gondolat) TÁRSADALMI TERVEZÉS ÉS SZO­CIOLÓGIA (Gondolat) VARGHA KALMAN: ÁLOM, SZE­CESSZIÓ, VALÓSÁG. Tanulmányok huszadik századi magyar prózaírók­ról (Magvető) VARGA TAMÁS: JÁTSSZUNK MA­TEMATIKÁT! (Móra) VÉCSEI IRÉN: HUNYADY SÁNDOR (Gondolat) BIHARI MÓR: A TANÍTÓ. Czabán Samu élete (Kossuth) JIM BISHOP: LINCOLN UTOLSÓ NAPJA (Kossuth) ÚJ MAGYAR LEXIKON 2. DVF. (Akadémiai) Filmbemutatók A MUNKÁSOSZTÁLY A PARADI­CSOMBA MEGY. Színes, szinkroni­zált olasz film. Bemutató: március 29-én. A TENGERI FARKAS. Kétrészes, szí­nes, román film. Bemutató: már­cius 29-én. ORVOSOK A TŰZVONALBAN. Viet­nami film. Bemutató: március 29-én. Színház ALBAN BERG: LULU. Bemutató az Állami Operaházban március 30-án. ILLYÉS GYULA: AZ ÜNNEPELT. Bemutató a Veszprémi Petőfi Szín­házban március 30-án. SCSERBACSOV—FARKAS FERENC: DOHÁNYON VETT KAPITÁNY. Be­mutató a Fővárosi Operettszínház­ban március 30-án. BÉKÉS JÓZSEF—RUDAS RAAB GÁ­BOR: VÁRJ EGY ÚJAT! Bemutató a Bartók Színházban március 31-én. Hangversenyek A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR hangversenye a Zeneakadémián március 25-én. Közreműködik: La­jos Attila, vezényel: Sándor Fri­gyes. KATONA ÁGNES zongoraestje a Ze­neakadémián március 25-én. A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁR­SASÁG ZENEKARÁNAK hangver­senye a Zeneakadémián március 26-án. Közreműködik: Mayumi Fu­jikawa, vezényeli Kórodi András. SZABÓ CSILLA zongoraestje a Zene­akadémián március 27-én. A MAGYAR RADIÓ ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZEnEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémián március 28-án. Vezényel: Jancsovics Antal. KOCSIS ALBERT ÉS SZABÓ CSILLA zenekari estje a Zeneakadámián március 30-án. Közreműködnek: a MÁV SZIMFONIKUSOK, vezényel: Jan Corazolla. KOTE LÁSZLÓ ÉS PERTIS PÉTER szonátaestje a Zeneakadémián már­cius 31-én. Kiállítások TOPOR ANDRÁS festőművész kiállí­tása a Stúdió Galériában. Megnyitó: március 28-án. TÉL A MŰVÉSZETBEN. Festménybe­mutató Békéscsabán a Képcsarnok Bemutatótermében. Megnyitó: már­cius 29-én. ARATÓ ISTVÁN festőművész kiállítá­sa Szekszárdon a Szinnyei Merse­­teremben. Megnyitó: március 29-én. PLESZNIVY KÁROLY festőművész kiállítása Veszprémben a Képcsar­nok bemutatótermében. Megnyitó március 29-én. BARTHA LÁSZLÓ festőművész kiál­lítása a Helikon Galériában. Meg­nyitó: március 29-én. ALMÁSY PÁL francia fotóművész kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiálltási termében. Megnyitó: március 30-án. IÉLET ÉS] »IRODALOM 1973. MÁRCIUS 24.

Next