Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-24 / 12. szám - Szerkesztőség: Köszöntjük Gergely Mártát • köszöntő (2. oldal) - Grain András: Illusztráció • kép (2. oldal) - Horváth Jenő: Az „újhitű verstemetés” • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Jékely Zoltán-interjú, ÉS, március 3. (2. oldal) - Timár György: Tévedést tévedéssel? • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Tiszay Andor: Az első krimi. ÉS, március 17. (2. oldal) - Kemenes Vera: Nagyobb kár • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Bencze Klára: Anyasors (2. oldal)
ÉLET ÉS Irodalom! Megjelenik minden Romba teatt Mdaien roszerkandtol NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztőt FARAGÓ VILMOS SZERKESZTOSEG: Budapest V. Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VALLALAT Budapest vk., Lenin krt. 9/11. Telefon: 221—285 Felelte kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 19 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 forint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25.244 KÖSZÖNTJÜK Gergely Mártát Hatvan évesen csaknem négyévtizedes próza- és színműírói munkásságra tekinthet vissza. A fiatal Goldsberger-gyári szövőnő 1934-ben Salakmosó című regényével az akkori Pantheon Kiadó Mikszáth-díját nyerte. Ettől kezdve — több színdarabja mellett — mindenekelőtt novellákat és regényeket írt. Egyik regényét, a Meteort, a felszabadulás után, 1948- ban tette közzé. Ezt követően elsősorban a gyerek- és ifjúsági irodalomban dolgozott. Nemcsak lapszerkesztőként működik, hanem — főként a serdülőknek szánt regényeivel —„ igen nagy szerzői sikereiket is aratott. Először 1958-ban (legutóbb 1970- ben) megjelent könyvének címszereplője, Szöszi, meg a kislány nagy szerelme, Körmendi Árpád ifjú cukrász — a Házasságból elégséges című, ugyancsak több kiadást elért regény és film fiúhőse — máig a legnépszerűbb kamaszfigurái közé tartozik. A József Attila-díjas írónőnek a hatvanas évek második felében alkotott „felnőtt” regényei — az egyetemistákról szóló Nehéz egyetem (1969) vagy a Jeney Kornélia gyermekvárosi igazgató áldozatos küzdelmeit bemutató Sárfényes (1966) — avatott tolláról tanúskodva ábrázolják hazánk átmeneti korszakának bonyolult társadalmi jelenségeit. HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Az „újhitű ” // Az Élet és Irodalom március 3-i számában kérdeztük meg Jékely Zoltánt, egy, a Kortársban megjelent verse kapcsán a versmondásról. Indulatos és megszívlelendő szavaihoz szól hozzá most — a rendező álláspontjáról — Horváth Jenő, aki a rádióban, a televízióban, az Irodalmi Színpadon gyakran rendez költői műsorokat, a cím: pesely zuuan verseoui vett idézet. Ezzel is jelezni akartam, hogy saját aggodalmamról is szólt Jékely, s talán mindazok aggodalmáról, akiknek életében az örömök között egyik legmegragadóbb öröm: a versöröm. Az aggodalom oka: hallgatva a versmondók többségét egyre kevésbé okoz elragadtatást az igaz és szép vers, mert egyre kevésbé tudják érzékeltetni a vers igazságát és szépségét. A televízió egyik legértékesebb programja: a versek közvetítése. Mint rendező és mint hallgató-néző tanúja voltam olyan versmondásnak, amelyben a vers felragyogott, vagy mint a gejzír, forrón és nedvesen tört fel a gondolat, születése szépségében. De nagyon-nagyon sokszor elhalt a vers; az előadó hangja vagy arca vagy szíve melegének hiánya temette be. Vagy ami a leggyakoribb temetési eljárás, hogy személyisége nem volt egyenértékű a vers személyiségével. Az előadó a vers hordozó rakétája. De felborul az egyensúly, az elengedhetetlen harmónia előadó és vers között, ha nem rakéta viszi a megértés magasságába a verset, hanem csúzliból kilőtt kavics. Mert mi is történik, amikor egy verset hallgatunk, vagy éppen, mint a televízióban, nézünk is? Az olvasott vers hatása nem azonos az elmondott-látott verssel. Olvasva, egyenesadásban szól hozzám a vers. Az én vevőkészülékemtől, asszociációs apparátusomtól függ, létezésem milyen széles skáláján veszem az üzenetet. Az elmondott-látott versnél hárman vagyunk jelen. A költő, az előadó és én, a hallgató-néző. Az előadó tudása, vérmérséklete, az ő hangja, arca, asszociációs apparátusa közvetíti hozzám a verset. Általa vagy többet tudok meg, többet és mélyebbet érzek meg, vagy kevesebbet, mintha magam olvasnám. Ha az előadó nincs szinkronban az előadott vers hangjával, zenei skálájával, ha nem tudja „kiénekelni” a kottát, ha nincs hozzá se hangja, se zeneszerszáma, ha személyiségének összetevői alacsonyabb frekvenciában szólnak, mint amire a vers íródott, akkor zötyög, lötyög rajta a vers, mert nem az ő mértékére szabták. A színházi világban nyilvánvaló, hogy nem játszhat el mindenki minden szerepet. Van egy kezdeti és egy végső pontja a szerepskálának. Úgy gondolom, a versmondásnál sem engedhető meg, hogy mindenki minden verset elmondjon. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy oly sűrűn rendezünk verstemetést pódiumon, a rádióban, a televízióban. Azok is bírókra kelnek e legnehezebb műfajban, akik még ahhoz sem eléggé színes egyéniségek, hogy a vízállás-jelentést felolvassák. De a kritika is hibás ebben. Mást se lehet olvasni: X. Y. ifjú előadóművész, Z. Q. éltesebb előadóművésznő: soha ilyet! Ahogy megmutatta! Ahogy elzengte! Ahogy viszszafogta! Ahogy odatette! Mert nem mondjuk meg: fiatalember — vagy — asszonyom, a vers nem kence, hogy kenegessen vele. A vers sokkal inkább szobor, mint festmény. A magyar nyelv sok ezernyi szavában ott van valamennyi volt és jövő vers, csak szobrásznak kell jönnie, hogy a fölösleges szavakat a magyar nyelv márványtömbjéből le- és kikalapálja. A versmondónak is el kell végeznie e szobrászmunkát. Versmondónak többet kell tudnia, mint drámát mondónak. Talán költőnek kell lennie. Olyan színművésznek, aki mestersége költője. S végül: a Jékely Zoltán által annyira elmarasztalt stíl nouváról, vagyis a visszafogott, mesterkélten közönyös, petyhüdt, egyhangú, a szavakig tagolt versmondásról: a divat csapdája. Sokan azért csinálják, mert őszintén elhiszik, hogy modernek, ha úgy mondják a verset, mintha egy Közért-raktár listáját olvasnák fel. Mások rájöttek, hogy ennél mi sem egyszerűbb, és még modernek is lehetnek. A versben a szó „feszültség alatt áll”. A vers szóanyaga robbanótöltet. S mindegyik vers más s más módon robban. Más és más megközelítés, eszköz, hang, hasonulás, belemélyedés és felmutatás kell ahhoz, hogy a különböző hangszerelésű verseket meg tudjam szólaltatni. Én azokat a kollegákat, akik nem átalakulnak egy szerepben, hanem magukra veszik a szerepet, úgy szoktam jellemezni: olyanok, mint azok, akik azt mondják: szeretném látni azt a szerepet, amelyik nem hasonlít rám. Csak a szerepek neve, kora, szövege, ruhája más, de a színész ugyanazt adja benne: csupán és csupán önmagát. A Jékely Zoltán által említett stílusban jeleskedők kutyába se veszik a különböző versek különbözőségét, saját magukra hangszerelik vissza a verset, képességeik színvonalára fokozzák le: a többszólamúság helyett egyszólamúságot adnak, „kiszerelik” a versből a dallamot, a lüktetést, mindazt ami a vers bőre alatt feszül. Az idegeket, a sejteket, a vér gyönyörű áramát. S mindazt ami zene. Horváth Jenő Graun András: Illusztráció Tévedést tévedéssel? - kJILCXIVa. ÉS-ben azt az — egy detektívregény hátoldalán megjelent — állítást, hogy Emile Gaboriau „A Lerouge-ügy” című könyve a világ első detektívregénye. „Gaboriau kilencéves volt, amikor — 1844-ben — megjelent Edgar Poe ma is világhírű detektívregénye, a Morgue utcai gyilkosság” — érvel Tiszay, majd visszautasítja a „fülszöveg” másik állítását is, amely szerint Gaboriau Hugónak és Balzacnak vltt «'tanítványai.’ •tf,‘ ' Ez utóbbi kérdésben igaza is van. A Poe—Gaboriau kérdésben aligha, hiszen „A Morgue utcai kettős gyilkosság” (hogy legalább itt pontosan idézzük a Poema címét), ha előbb íródott is „A Lerouge-ügy”nél, semmiképpen sem tekinthető regénynek: néhány oldalas novelláról van szó. Az egész nem nagy ügy, hiszen ahogy Tiszay maga írja: „a krimi eredete nem tartozik a nélkülözhetetlen irodalmi ismeretekhez”. Annál inkább oda tartozik a költészeti ideálok kérdése, melyet a Tiszayéval szomszédos hasábon egy másik glossza feszeget. A szerző (íjas) okkal-joggal vitatkozik az Ország- Világnak azzal a megállapításával, hogy „csak a szerelemnek van költészete, a futó kalandnak alig”, továbbá, hogy „a költészet ideálokat állít elénk... a szeretett nőt, a feleséget, az anyát”. A glosszaíró helyesen mutat rá arra, hogy a „kaland” nem feltétlenül érzelemmentes, s hogy „az érzelmeket nem az anyakönyvvezető szövi össze”. A továbbiakban azonban a „kaland” költészetét sommásan azonosítja az erotikus lírával. (Erosznak talán az anyakönyvvezető állja útját?) Példáinak egy része is hibás: Goethe „Napló”-ja, teszem azt, nem egy akármilyen futó kaland megéneklése, hanem éppen a hitvestárshoz fűződő erotikus kapcsolaté, s Adynak Csinszka előtti szerelmi költészetét sem utalhatjuk a futó kalandok rovatába. (Futó kaland volt-e Léda?) Ám, mindez apróság, hagyján. A glosszaíró azonban az Ország-Világ nyilvánvalóan nyárspolgári ideálkeresésével az ideáltalanságot állítja szembe. Ezt írja: „A költészet ugyanis nem »ideálokat állít elének« ... Hanem a világ tükrét, mint általában az irodalom és általában a művészet.” Ha ideálokon „a szeretett nőt, a feleséget, az anyát” értjük, a költészetnek csakugyan nem feladata ideálok felmutatása. De ha magatartásformát, az élet egy-egy szeletében (jelen esetben a másik nemhez fűződő kapcsolatban) megmutatkozó, az olvasót is magával ragadó szellemi-érzelmi állásfoglalást értünk ideálon, akkor nyomban kiderül, hogy ideálok nélkül tükrözés sincs: megszenvedett, személyes igazság nélkül nem adható a világról objektív művészi kép. Az irodalomban éppoly kevéssé, mint általában a művészetben. Mi több, megfelelő ideálok híján még egy glossza sem hadakozhat eredményesen a téves ideálok ellen. Tímár György Nagyobb kár A lap múlt heti számában Bencze Klára Anyasors címmel írt riportot. Megszólaltatott írásában egy művezetőt is, egy kétgyermekes családanyát, Tordainét. Azt mondja ez az asszony: „— Boldog vagyok a gyerekekkel, de még egyszer nem szülök, mentsen isten! Ha nem szeretném annyira az itteni munkámat, könnyebb volna. De így...? Napok óta lázasan ébred a gyerek. Mit tehetek? Kúpót adok, az leviszi a lázát. A bölcsődébe hőemelkedéssel se veszik be. Most pedig nem hagyhatom itt a műszakot. Hét végére egyenesbe leszünk ... akkor majd otthon maradok a kicsivel. A kúpozást nem tudja senki, de ha a munkát gyakran itthagyom? Gyerekes asszonyra úgyis könnyen rámondják: megbízhatatlan, nem lehet rá számítani.” Az asszony, kényszerűségből, látszólag csak a saját kisgyereke egészségét kockáztatja. Ez is meglehetősen nagy kockázat. De a kicsi aztán a bölcsődében végigfertőzi kis társait is, és a következő héten előreláthatólag nemcsak ő kénytelen otthon maradni a gyerekkel, hanem egy sereg más asszony is. Tordainé munkahelyének rossz közszelleme így idéz elő nagyobb kárt. Kemenes Vera A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERS, DRÁMA HENRIK IBSEN: NORA. Diákkönyvtár (Európa) PÁSKÁNDI GÉZA: VENDÉGSÉG. TORNYOT VÁLASZTOK. Történelmi drámák (Magvető) CSILLAGOK ÉS SZIVEK. Mai szlovén költők (Európa) SZÉPPRÓZA IVAN BUNYIN: A SZERELEM SZENTSÉGE (Európa) BORISZ POLEVOJ: EGY IGAZ EMBER (Európa) WERNER HEIDUCZEK: BÚCSÚ AZ ANGYALOKTÓL. Regény (Kossuth) SOLEM ALECHEM: TOBIAS, A TEJESEMBER. Elbeszélések (Helikon) W. M. THACKERAY: HIÚSÁG VACSARA (Helikon) BOGÁTI PÉTER: HUSZÁRKALAND Ifjúsági történelmi regény (Móra) NAGY KATALIN: A VILÁG LEGROSSZABB GYEREKE. Ifjúsági regény (Móra) MÜLLER PÉTER: RÉSZEG JÓZANOK. Regény (Szépirodalmi) KADAR JÁNOS: RONDO. Kisregény (Kolozsvár, Dácia) KEMÉNY JÁNOS: APOLLO MEGTERESE. Összegyűjtött novellák. (Bukarest, Kriteron) TANULMÁNY, ÉLETRAJZ, LEXIKON PETER BROOK: AZ ÜRES TÉR. Modern könyvtár (Európa) MARTIN LUTHER KING: NEM HALLGATHATTAM. Válogatott írások (Gondolat) SZOCIALPSZICHOLÓGIA. Tanulmányok (Gondolat) TÁRSADALMI TERVEZÉS ÉS SZOCIOLÓGIA (Gondolat) VARGHA KALMAN: ÁLOM, SZECESSZIÓ, VALÓSÁG. Tanulmányok huszadik századi magyar prózaírókról (Magvető) VARGA TAMÁS: JÁTSSZUNK MATEMATIKÁT! (Móra) VÉCSEI IRÉN: HUNYADY SÁNDOR (Gondolat) BIHARI MÓR: A TANÍTÓ. Czabán Samu élete (Kossuth) JIM BISHOP: LINCOLN UTOLSÓ NAPJA (Kossuth) ÚJ MAGYAR LEXIKON 2. DVF. (Akadémiai) Filmbemutatók A MUNKÁSOSZTÁLY A PARADICSOMBA MEGY. Színes, szinkronizált olasz film. Bemutató: március 29-én. A TENGERI FARKAS. Kétrészes, színes, román film. Bemutató: március 29-én. ORVOSOK A TŰZVONALBAN. Vietnami film. Bemutató: március 29-én. Színház ALBAN BERG: LULU. Bemutató az Állami Operaházban március 30-án. ILLYÉS GYULA: AZ ÜNNEPELT. Bemutató a Veszprémi Petőfi Színházban március 30-án. SCSERBACSOV—FARKAS FERENC: DOHÁNYON VETT KAPITÁNY. Bemutató a Fővárosi Operettszínházban március 30-án. BÉKÉS JÓZSEF—RUDAS RAAB GÁBOR: VÁRJ EGY ÚJAT! Bemutató a Bartók Színházban március 31-én. Hangversenyek A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR hangversenye a Zeneakadémián március 25-én. Közreműködik: Lajos Attila, vezényel: Sándor Frigyes. KATONA ÁGNES zongoraestje a Zeneakadémián március 25-én. A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémián március 26-án. Közreműködik: Mayumi Fujikawa, vezényeli Kórodi András. SZABÓ CSILLA zongoraestje a Zeneakadémián március 27-én. A MAGYAR RADIÓ ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZEnEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémián március 28-án. Vezényel: Jancsovics Antal. KOCSIS ALBERT ÉS SZABÓ CSILLA zenekari estje a Zeneakadámián március 30-án. Közreműködnek: a MÁV SZIMFONIKUSOK, vezényel: Jan Corazolla. KOTE LÁSZLÓ ÉS PERTIS PÉTER szonátaestje a Zeneakadémián március 31-én. Kiállítások TOPOR ANDRÁS festőművész kiállítása a Stúdió Galériában. Megnyitó: március 28-án. TÉL A MŰVÉSZETBEN. Festménybemutató Békéscsabán a Képcsarnok Bemutatótermében. Megnyitó: március 29-én. ARATÓ ISTVÁN festőművész kiállítása Szekszárdon a Szinnyei Merseteremben. Megnyitó: március 29-én. PLESZNIVY KÁROLY festőművész kiállítása Veszprémben a Képcsarnok bemutatótermében. Megnyitó március 29-én. BARTHA LÁSZLÓ festőművész kiállítása a Helikon Galériában. Megnyitó: március 29-én. ALMÁSY PÁL francia fotóművész kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiálltási termében. Megnyitó: március 30-án. IÉLET ÉS] »IRODALOM 1973. MÁRCIUS 24.