Élet és Irodalom, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-17 / 46. szám - Tardi Sándor: Lilla • kép (2. oldal) - Szentiványi Kálmán: Tűz a könyvtárban (2. oldal) - Sallai István: Műhely és nem raktár • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Breitner Miklós: Milyen legyen a könyvtár? ÉS, 43. szám (2. oldal)
ÉLETESte IRODALOM IPOnt" • PrimKAI HETILAP INDEX: 25 244 Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTŐSEG: 1054 Budapest, Széchenyi utca 1 Telefon: 111-424 310-920 314-164 14 óra után: 113-221 Nyomta: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszt) a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a Kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldön terjeszti a „Kultúra” Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, H—1389 Budapest, Postafiók 149. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—il. Levélcím: 1906. Postafiók: 223 Telefon: 221-289 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Igazgató Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 forint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Műhely és nem raktár Kevés olyan tájékozatlan cikket olvastam, mint Breitner Mixtosét az ÉS 43. számában. Annál nagyobb volt a csalódás, mert elme sokat sejtetően azt jelezte: Milyen legyen a könyvtár? Ha a folyamatos nevelést fogadjuk el a nevelés központi irányelvének, akkor így válaszolhatunk a kérdésre: „a kor parancsa, kifejleszteni a jövendő tudás megszerzésének készségét”. „A tanulás igazi eredménye a keresési-megoldási módszerek elsajátítása, a tájékozódás képességének és problémamegoldó gondolkodásnak kialakítása” — amint Bernáth József írja a Könyv és Nevelés 1973. 4—5. számában. A könyvtár tehát műhely és nem raktár. A szerző látszólag Vargha Balázzsal vitatkozik. De igazában a Művelődésügyi Minisztérium könyvtárfejlesztési irányelveivel száll vitába. Hiszen Vargha Balázs pontosan annak szellemében vitázik. E szerint az iskolai könyvtárban egységes, a pedagógusok és a tanulók igényeit egyformán szolgáló könyvtárakat kell működtetni 25—30 fő számára a helybenolvasás, tehát a helybeni kutatás, búvárkodás lehetőségét kell biztosítani, s legalább 2000 kötet ifjúsági könyvvel és még 1000 kötet tanári és ifjúsági kézikönyvtárral. Ha ezt átfordítom az alapterületi igényekre: 25—30 fő helybenolvasásra a minimális másfél-két mű/olvasó normája szerint is: 50 m!. A 3000 kötet elhelyezése 12 állványfolyóméteren: 30 m1. A könyvtáros munkahelye a katalógusokkal: 5 m!, összesen: 85 m1. S ezekben a számokban még nincsenek benne Vargha Balázs „túlzó követelései”. Itt még csupán egy hagyományos könyvtár minimális térigényét számítottuk ki, nem pedig egy jövőnek szóló modern eszköztárét. Ha erre — mint legszükségesebb minimumra — az irányelvekben 50 —52 m’-t szánnak, ez nem könyvtárpolitikai meggondolásból született, hanem a mai gyakorlat járható útját követte: egyelőre átad az iskola egy tantermet, amelyben a könyvtár úgy-ahogy berendezkedik. A múlt — legfeljebb 15—20 m1, szertárnyi — zárt könyvtárához képest ez óriási lépés, de nem a jövőnek szól. S ha 40—50 éves távlatban tervezünk, bizony nem túlzás Vargha Balázs igénye. Breitner Miklós javaslata, hogy rakjuk a könyveket tömör raktárba, egy kis könyvtár körülményei között túlságosan drága. (A minimumhoz szükséges négy tömör állvány mai ára körülbelül 80 000 forint) nem is szólva arról, hogy ellentmond a könyvtári használatnak; a tömör raktár mindenütt a ritkán keresett könyvek helye, amit szükségképpen szabadpolc egészít ki. Alkalmazása — vagy azt követeli meg, hogy számára külön raktárhelyiséget hozzunk létre, vagy pedig szüntessük meg a helybenolvasást és adjuk ki a könyveket egy kisablakon. A nagyüzemi forma kisüzemre erőltetése nem takarékosság, hanem pazarlás: az „anyám tyúkjának” készített gabonasiló. Ami pedig Vargha Balázs követelését jelzi, hogy a jövendő könyvtárában nemcsak könyvek lesznek, hanem az eszközraktár is ez igen reális és ökonómikus követelés, minthogy az eszközök centralizációja nem azonos a felhasználás centralizációjával, mert ha azonos volna, maguk az eszközök válnának Csáky szalmájává, amint számos művelődési házunkban a könyvtári gondozás nélkül hagyott hanglemezek és folyóiratok esetében látható. Hogy nincsenek az iskolaügynek, az iskolák építésének és berendezésének országosan alkalmazott normái, az sajnálatos. De ha lesznek, akkor ezek a jövő normái legyenek. Sallai István SZENTIVÁNYI KÁLMÁN: Tűz a könyvtárban November 6-án sietősen dolgoztam a szigligeti alkotóházban, mert a járási könyvtár egyik vezetője meghívott délután öt órára: legyek ott az új könyvtáravatáson. Zuhogott kint az eső, a szennyes színű felhők alsó foszlányai eltakarták az ablakomba lenéző várromot. S egyszer csak megvakultak a lámpák, nem volt villanyáram. Ott maradtam majdnem sötétben az írógépnél. Feleségem gyertyát gyújtott, legalább jegyzetelhessek — állt az íróasztal sarkánál, tartotta a világot —, megmentsem, amit leírni akartam. Aztán kioktatott az új ernyő kezelésére — szétnyitás előtt rázogatni kell —, majd elindultam az ünnepségre. Vihar Bélával és Harsányi Károllyal, az alkotóház gondnokával, mi képviseltük a többieket is.• A könyvtár — a mozi és kultúrház fogja közre — uradalmi jellegű épületben, s elől az utcafronton, a párthelyiség. Az udvarról még úgy láttam, az eső jobban nekikeseredett. Beléptünk az új könyvtárba és ott vaksötét volt. Mozgás, köhécselés, falusi ünneplők naftalinszaga, virágillat. Felpislantak a gyertyák, az ünnepélyes arcok valamelyik fele árnyékban sötétlett. Hármónkat előre ültettek, végül is az írótársadalmat képviseltük a könyvtár avatásán. Nem mindennapi ünnepi alkalom. Sipos József tanácselnök szavait meghatottság fűti: a falu büszke rá, hogy a minisztérium által meghirdetett Petőfi emlékkönyvtár-vetélkedő minden feltételét teljesítették s végre négyezer kötetnél nagyobb könyvtára lehet Szigligetnek. A helyiség oszlopok tagolta terem. Új polcok s katonás rendben a könyvek. Mészáros György, a járási tanács osztályvezetője — két gyertyát tartottak oda a kislányok — ülve olvasta fel ünnepi beszédét. Jó beszéd volt. Ránk nézett a szónok — feszengtünk Vihar Bélával —, a Szigligeten alkotó írókat is köszöntötte , hogy öröm és büszkeség a falunak, most már találkozóra is hívhatják az olvasók őket, akik amúgyis itt élnek — rövidebb vagy hosszabb ideig — közöttük. Petőfi-verseket mondtak úttörő kislányok. Majd a tapolcai pedagógusok énekkara szerepelt — jól — s engem, személy szerint megütött egyik számuk, Monteverdi szerzeménye, a halálról szólt. Úgy véltem, nem való az ünnepi alkalomra. Sajnos, tévedtem. Sipos tanácselnök azzal zárta be az ünnepséget, hogy az eredeti terv szerint még maradtunk volna egy kis olvasgatásra, ismerkedésre a könyvekkel, de hát villanyvilágítás nélkül ez nem megy. Ám ezentúl majd rendszeresen találkoznak az új könyvtárban. Hazamentünk. A gyertyákat gondosan eloltották. — Éppen hazaértem — mondja Bekő Lajos községi orvos. — Az órát is néztem, hét óra múlt tíz perccel. Kipillantok, hát az épület közepén, a mozi gépháza felett füstöt látok... Aztán felröppen egy pala ... s kibújt a fekete szélű láng. Kirohantam: „Tűz van! Ég a kultúrotthon, hé emberek!” Mire mozdultak a majoriak is. Ott van még a nádtetős hosszú épület a szomszédban — majornak nevezzük, ez örökség, ott cselédlakások voltak — s magam repültem Niklai Ferenc tűzoltóparancsnokhoz ... Riasztottunk. Aztán beszóltam a tanácsházára, telefonáltunk a keszthelyi tűzoltóknak. Vacsoráztunk az alkotóházban. Beszédült az egyik fehér köpenyes asszony: — Tűz van! Ég a kultúrotthon meg az új könyvtár! Lecsaptam a kést, villát. Pontosan negyed nyolc volt. Futottam a tűzig. Három percnyire van az alkotóháztól Az udvari szárny tetőszerkezete végig lángolt már. A háborúból emlékezetes durrogás: a tüzes pala szállt el a tetőről. Még nem tudták oltani a tüzet, a helyiek vontatták ki a fecskendőt. Kongattak a toronyban. Kongatott az alkotóház — máskor étkezésről tudósító — kolompja is. Régen hallottam félrevert harangot. Magasabbra nyújtóztak a lángok. Dobogva futottak lefelé a hegyről ereszkedő utcákon. Szállt a kiáltás is: — Tűz van! Szemben a járdán — akik segíteni nem tudnak, hiszen nem fér mindenki oda sem — síró asszonyok: — Oda a szép könyvtár... máma avatták. S a lecsapódó sűrű füst jellege alatt bújkálva, munkaruhás emberek cipelik kifelé a könyveket. Lerakják egyelőre a kerítésen kívül. Egyre többen nyomulnának befelé, rendet kell tartani, valaki átveszi a parancsnokságot. Már zubog a víz is, megérkeztek a keszthelyiek a motoros fecskendővel, veretik. Néhány öt könyvet kihoztam én is. Aztán félreszorítottak a tűzoltók. Már senkit sem engedtek be még a mennyezet! S az hamarosan le is szakadt, nádpalló a vakolat alatt, parázslott, égett Messzebbre kellett húzódni-Szörnyű látvány tart fogva az esőben. Idáig ér az asszonyok sírása. S ahogyan nézem, középen a legmagasabbak a csavargó lángok, ott a könyvtár... égnek a könyvek. Az elnök azt mondta: büszkék rá a szigligetiek, az énekkar a halálról énekelt. Legjobban a könyvtár ég. Az utcai front is égett már, de ott eloltották. Tűzoltók szekercéje csattogott, agyoncsapták a kis lánglepkéket a deszkaszegélyen. Vezényszó: a gerendákat vezetni a vízsugárral, még parázslanak.• Nem tudtam elaludni hajnalig. Másnap csak senyvedtem, nem ment a munka. Odamentem a majorhoz. — Ha nem zuhog az eső, elvtárs — mondja egy cejgruhás öreg —, mi leégünk ... Kinéztem, hát a tetőn láng volt és pirosan izzott a gépház vasajtaja. Kiabáltam: Mihozzánk futottak a könyvekkel ... itt van, vigyázunk rá, elvtárs. Sipos József tanácselnök szemében fekete üszők. — Négyszáz könyvet megmentettünk ... a többi elégett. A kopasz falak maradtak. Nincs kultúrotthonunk, könyvtárunk, mozink. Minden oda van. Ami közel volt az ajtóhoz, az ábécé utolsó betűi szerint... azokat hoztuk kifelé, sajnos, a lexikonok, a drága könyvek elégtek. Benn volt a sok társadalmi munka is, de az nem számos , hanem az érték! S most, mi legyen velünk? A szigligetiek máris azzal köszönnek rám, hogy szívesen dolgoznak, megteszik, amit lehet... de felső segítség nélkül, mire juthatunk? Telefonáltak a megyei könyvtárból, hogy még egyszer át kell forgatni a pernyét, hátha vannak megégett könyvek, be lehet őket köttetni. Sipos Józsefné könyvtárossal megyünk be a falak közé. Csak a falak ... minden elégett a földig. Korom és pernye, égésszag. Néhány polc maradványa. S égett könyvek ... némelyik csak félig semmisült meg. A könyvtárosnő sír. Üszkös lécdarabbal forgatom, ami megmaradt. Az első beköthető könyvet én találom: Bartók Béla válogatott művei. A fedele leégett, de használható még, helyre lehet kozmetikázni. A következő leletem: Magyar Irodalmi Lexikon. A vastag kötésű könyvek némelyike átvészelte a halált. Sokat felveszek, épnek látszik szinte, aztán porlik a kézben, leválik a fekete pernye. Kölcsey Ferenc versei — ezt is be lehet kötni. Hetvenhét magyar népmese. A tartalomjegyzék is elégett, majd pótolják, ez még jó lesz a gyerekeknek. Körkép 1972. Kicsit forgatom, kell róla verni a kormot. A Kárpáti rapszódia, Illés Béla fényképével. S utoljára lelem meg az agyonolvasott Puszták népe egy példányát, összeszedtünk már két ruháskosárral. S aztán öt gyerek érkezik. Segíteni akarnak. Azt mondja nekem egy kislány, három mesekönyvel a kezében. — Ugye, ezeket is bekötik? A könyvek széle is égett, sarkuk sincs. — Nem, ezeket nem érdemes már. — Tessék megengedni, hogy elvihessem ... azért elolvassuk a a testvéreimmel. Hogyan adjak engedélyt? Nem tudok megszólalni. Bólintok. • Mit tehetünk? Soha nem kezdeményeztem semmiféle akciót, most ezt teszem. Kérek minden művészt, festőt, szobrászt, írót, akinek kedves Szigliget, a táj s az itteni emberek, segítsen! Adjunk először is könyvet, magam is felajánlok húsz kötetet. A Művészeti Alapot értesítettük, de ezúton is kérjük, gyűjtse össze, illetve vegye át Budapesten az adományokat, aztán juttassa el Szigligetre, itt már várják. Adjunk legalább ezer könyvet az új könyvtárnak, együtt. Mást már nem akarok az ügyben elmondani. Még ennyit: előadás előtt befűtötték a mozi kazánját, de mert nem volt áram, nem működött a forró levegőt a terembe fújó berendezés, ebből lett a baj: a tetőszerkezet, a mennyezetben levő nádréteg gyűlt meg. A hivatalos vizsgálat megvolt, még nem nyilatkoztak. De hogy így történt, a faluban beszélik, a vezetők is ezt mondták. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM MARIO SOLDATI: A SZÍNÉSZ. Regény. (Európa) PETER WEISS: HÖLDERLIN. Dráma. (Európa) EÖTVÖS JÓZSEF: A NŐVÉREK. Regény — elbeszélések. (Helikon) TÜNDÉREK, TÖRPÉK, TÁLTOSOK. Tündérmesék a világ minden tájáról. (Móra) G. BEKE MARGIT: ÉSZAKI ISTENEK. Történetek az Eddából. (Móra) TANULMÁNYOK VÁRKONYI ÁGNES: A POZITIVISTA TÖRTÉNETSZEMLÉLET A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN. (Akadémiai). BEKE LÁSZLÓ: SCHAAR ERZSÉBET. (Corvina) NY. M. NYIKOLSZKIJ: A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI FORRADALOM. (Kossuth) SZABÓ IMRE: A KULTURÁLIS JOGOK. (Közgazdasági és Jogi) Filmbemutatók PLUTO ÉS PUCK. Színes magyar természetfilm. Bemutató: november 22-én. JOG AZ UGRÁSRA. Színes szovjet film. Bemutató november 22-én. FELÜGYELŐ ÉLETVESZÉLYBEN. Színes, széles vásznú angol filmvígjáték. Bemutató: november 22-én. Színház CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: TEMPEFŐI — KARNYÓNÉ. Bemutató a Debreceni Csokonai Színházban november 17-én. SMETANA: ELADOTT MENYASZSZONY. Bemutató az Állami Déryné színházban november 17-én, és Szécsényben 19-én. MÓRICZ ZSIGMOND: ROKONOK. Bemutató a Nemzeti Színházban november 17-én. M. PAGNOL: A PÉK FELESÉGE. Bemutató a Győri Kisfaludy Színházban november 22-én. KERTÉSZ ÁKOS: NÉVNAP. Bemutató a Kecskeméti Katona József Színházban november 23-án. Hangversenyek PAUK GYÖRGY hegedűestje a Zeneakadémián, november 17-én. Közreműködik: Michael Isadore. SCHIFF ANDRÁS Bach, Beethovenés Schubert hangversenye a Zeneakadémián, november 18-án. A KISZ KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTES KAMARAZENEKARÁNAK hangversenye a KISZ Központi Művészegyüttes hangversenytermében, november 18-án. (Jeney Zoltán: A szem mozgásai, bemutató) A TÁTRAI VONÓSNÉGYES Schubertestje a Zeneakadémián, november 18-án. JOHN PEA (Uruguay) zongoraestje a Zeneakadémián, november 18-án. A BUDAPESTI FILMHARMÓNIAI TÁRSASÁG zenekarának hangversenye (Pest-Buda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából), az Erkel Színházban, november 19-én. Műsoron: Liszt, Berlioz, Bartók, Kodály művei. Vezényel: Ferencsik János. A BARTÓK VONÓSNÉGYES Beethoven-hangversenye a Zeneakadémián, november 20-án. A SZOMBATHELYI SZIMFONIKUS ZEnEKAR Mozart-hangversenye az Erkel Színházban, november 20-án. KÖRMENDY KLÁRA zongoraestje a Zeneakadémián, november 21-én. BRAHMS-EST a Zeneakadémián, november 22-én. Közreműködik: Banda Ede, Kovács Béla, Szűcs Lóránt, Konrád György és a Bartók Vonósnégyes. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR Mozart-koncertje a Zeneakadémián, november 24-én. Vezényel: Ferencsik János. Kiállítások MIKLÓDI MÁRTA festőművész kiállítása a Fényes Adolf teremben. Megnyitó: november 16-án. EDOUARD PIGNON francia festőművész kiállítása a Műcsarnokban. Megnyitó: november 24-én. ÉLET ESIS1 IRODALOM)1973. NOVEMBER 17.