Élet és Irodalom, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-03 / 14. szám - Alacs B. Tamás: Fújjuk a szöveget • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Gyimesi András: Igenre várva • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - - villányi -: Büszkeségeink • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Lengyel Anna: A királypince fogságában • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Szabil: Plusz egy pont • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Pákolitz István: Légüres | Abszurd | Nanenáné • vers (9. oldal) - Banga Ferenc: rajza • kép (9. oldal) - Tabi László: Satöbbi • páratlan oldal (9. oldal)
■BGZ3B3BS5B®B*HS8BKB páratlan oldal FÚJJUK A SZÖVEGET Ismerjük be: hol túlzottan érzékenyek vagyunk, hol meg közönyösek. Személyes sérelmeinket olykor „csakazértis” általánosítjuk, máskor a „ne dramatizáljunk, elvtársak!” jelszavával mentjük a felületességet. Néhány adalék. Rádiót hallgatunk. Az adásban valaki éppen megbírálja a kozmetikusokat: miként tudnak vendégeiknek fürjtojáspakolást adni, amikor köztudott, hogy a fürjtojáshoz (védett madárról lévén szó) csak törvénytelen módon juthatnak. És egyikünknek sem tűnt fel, hogy a rádióadás idején a fővárosi ZÖLDÉRT-üzletekben — legálisan — tálcán árulták a fürjtojást, árulják most is mindenütt, azon egyszerű oknál fogva, hogy egyes gazdaságok vagy magánosok ketrecben tenyésztenek fürjeket. Ez régebben történt. Vannak frissebb példák is: Egy napilapközlemény arról tudósított, hogy a HÉV rekonstrukcióján munkálkodó szakemberek a főváros legnagyobb, most épülő (békásmegyeri) lakótelepének jövendőbeli lakóit csodálatos időmegtakarításhoz juttatják. A szentendrei helyiérdekű a Batthyány térről gyorsvasútként 20, azaz húsz perc alatt röpíti majd célba a Békásmegyerre igyekvőket. Az, hogy a jelenlegi, nem gyorsvasútként működő HÉV- szerelvények ugyanezt a távolságot 23, azaz huszonhárom perc alatt teszik meg, senkinek sem tűnt fel. Falugyűlést tartottak Vecsésen. Ez alkalommal első ízben nyújtották át az arra érdemeseknek az 1976. január elsején alapított Vecsésért — Pro Urbe emlékérmet. Az, hogy Vecsés nagyközség és nem város — vajon kinek szúrt szemet? A Népsport február 19-i számának második oldalán a következő keretes hirdetés jelent meg: „Közöljük olvasóinkkal, hogy az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár 1975. december havi hirdetéseiben tévesen a kétszeres kiváló vállalat szöveg jelent meg. Valójában az IKARUS Háromszoros kiváló vállalat.” Miért esik egy jogi személy cím- és rangkórságba? Lehetséges, hogy valaki a cégnél abban a tévhitben él, hogy ez a helyesbítés ifjak tömegét csábítja a vállalathoz, vagy hogy a bel- és külföldi vásárlók nem arra kíváncsiak, kiváló-e ma a gyár és a gyártmány? Pályaválasztás dolgában azon iparkodunk, hogy a gyerekek megértsék: önző, vak ábrándjaikat a jövőről alkalmazniok kell a társadalmi igényekhez. Becsüljék meg a fizikai munkát! Legyenek büszkék, ha fizikai munkásként építhetik a holnapot. Ugyanakkor a Pajtás, az Úttörő Szövetség lapja 16 oldalas „közönségszolgálat” mellékletet csatolt február 10-i számához, mely a különböző gyárak és vállalatok anyagiasságot árasztó reklámszövegeit tartalmazta. „Pályakezdéskor 5000 forint” — ez csak egyike a szakmunkás-csalogatóknak. Kire, mire figyeljen a jó úttörő? A pályaválasztási tanácsadókra, vagy arra, melyik cég kínál több pénzt és egyéb juttatást? Fújjuk a magunk panaszát és háborgunk: senki se figyel ránk. Mi pedig nem figyelünk a mások szövegére. Gondolkozni — úgy tetszik — fárasztó. Pedig együttes gondolkodással jutunk el a közös cselekvéshez. Alacs B. Tamás IGENRE VÁRVA Sokadmagammal egy igenre várok. Válaszra tucatnyi elküldött levél után. Közügyben. A veszprémi sajtóban már sürgettük a választ. Hasztalan. Zircről és az ott létesíthető (létesítendő) nemzetközi képkiállításról van szó. Mely IGEN híján nincs. Illetve van. Mint egy túlhordott magzat. Nem tud megszületni. Veszprém megyében volt már egy hasonló eset. Az Inotai Képtár is nehezen született meg. Művészek tucatja küldte el képajándékát, kisplasztikáját, egyéb alkotását Inotára. Megvolt a kiállítás épülete. Már a teremőrrel is megállapodtak. Csak a hatósági IGEN hiányzott. Pedig már ott és akkor is közügyről volt szó; egy munkástelepülés állandó képzőművészeti kiállítása várta, hogy betölthesse közművelő funkcióját. Végül megjött az IGEN. Azóta ezrek látogatták az Inotai Képtárat. Most pedig Zircen — szintén Veszprém megyében — a volt apátsági épület Erzsébet- és Ki-rály-termében megnyílhatna az a csaknem nyolcvan képzőművészeti alkotást bemutató gyűjtemény, melyet a szocialista országok művészei ajándékoztak a kedves-szép, bakonyi nagyközségnek. A kezdeményező Júlia Berova csehszlovákiai művész volt, még 1971-ben. Példáját mások is követték. Cseh, lengyel, bolgár, szovjet, jugoszláviai és hazai művészek gyarapították az állományt. Lelkesen, önzetlenül, mert megszerették Zircet, Zircet, mely ma már nemcsak egy új bakonyi táj nagyközsége, hanem munkástelepülés. Felnőtt lakóinak harminc százaléka dudari bányász, húsz százaléka a veszprémi és helyi üzemek dolgozója. Parasztok is élnek itt szép számmal. Meg értelmiségiek, akik már levélben, megyei fórumokon, sajtóközleményekben kérték: nyíljék meg végre a kiállítás. (Tegyem hozzá, hogy Zirc idegenforgalma is jelentős? Az említett épületet és a mellette fekvő arborétumot több tízezer turista látogatja évente. De nem ez a lényeg.) A lényeg, hogy a képtárhoz minden megvan már: művek, épület — csak a jóváhagyás hivatalos IGEN-je hiányzik, a válasz a levelekre, a cikkekre, a közkívánságra. Hátha az ÉS-t megtiszteli valaki a felelettel. Gyimesi András 1976. ÁPRILIS 3. BÜSZKESÉGEINK A hévízi termálfürdő modern épületének előcsarnokában kínálja portékáit az Intertourist ajándékbolt. Sok egyéb mellett csillogó érmek sorakoznak a vitrinben, mindazt ábrázolva, amire hazánk büszke lehet — legalábbis az üzlet gazdái szerint. Kapható (természetesen forintért nem) KGST-érem huszonöt dell -rért, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára készült százforintos negyvennégy dollárért. Petőfi emlékérem, „Tenni mertünk a hazáért” felirattal, negyvennégy dollárért. No és piros-fehér-zöld szalaggal díszített, „Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzóságának 10. évfordulójára” szövegű érem, tizenegy dollárért. — villányi — A KIRÁLYPINCE FOGSÁGÁBAN Az elmúlt héten pénteken két órára hirdették a gótikus szoborkiállítás megnyitását a Budai Várban. Fél kettőkor tele volt a Királypince — itt tartották a megnyitót —, háromnegyed kettőkor már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, ember ember hátán. Meleg volt, toporogtunk — nem baj, megéri —, a szobrok mindent feledtetnek majd. Hát volt mit feledtetniük! A kordon mögött egy kórus zümmögött, hangoltak — mert a megnyitót nagyon ünnepélyes megnyitónak szánták. Ennek jele volt az is, hogy a főváros egyik vezetője mondja majd az ünnepi beszédet. Két óra már elmúlt. Néhányan sóhajtoztak. Végre — negyed háromkor — megjelent egy férfi a mikrofonnál. Elnézést kért a megjelentektől a szónok nevében, aki váratlan egyéb elfoglaltsága miatt nem lehet jelen. Most tehát hallgassák meg X. Y. hegedűművészt! Újabb öt perc telt el, talán több is — az illető ismét elnézést kért, nem a hegedűművész következik, hanem az ünnepi beszéd, melyet az elfoglalt vezető köztiszteletben álló helyettese mond el. Az ilyen „beugrás” minden szónokot keserves helyzet elé állít. „A kiállítást megnyitom...” mondat után a tömeg megkönynyebbülten moccant, de a műsorközlő ismét felbukkant: X. Y. hegedűművész következik, majd Z. kórus.... A meghívottak már szédültek, amikor bekövetkezett a csoda. Az ünnepély véget ért, mehettünk a szobrokhoz! Négy óra felé, kijövet a Várból megszólít egy férfi: tessék mondani, erre kell menni a szoborkiállításhoz? Ő tudta, mikor kell elindulni! Lengyel Anna TABI LÁSZLÓ: SATÖBBI — Vádlott! Miért vonta vissza töredelmes beismerő vallomását? — Mert az ügyvédem megmagyarázta, hogy ártatlan vagyok. ★ írtam egy szatírát a sikkasztókról. Remélem, hogy eredménye lesz, s akik eddig nem sikkasztottak, eztán sem fognak. ★ — Hány éves uraságod? — Hetven. — Hatvannak néztem volna. — Menjen a pokolba! Mások ötvennek mondanak. ★ J. B. aprópénzre váltotta a tehetségét. Most napokig nincs gondja egyforintosra, ha telefonálni akar. X. és Y. ellenségek. Ha meglátják egymást, mindketten átmennek a túlsó oldalra. Ott aztán elbeszélgetnek.★ — Látcsövet, színlapot, törülközőt nem parancsolnak? — Törülközőt? — Igen. Sokan csak a pofafürdő miatt jönnek. ★ Kérdés a Farkasrétről hazafelé menet: — Kit is temettünk? ★ — Tud maga titkot tartani? — Tudok. — Akkor nekem semmit se meséljen, mert én nem tudok. ★ Bölcsnek azt nevezzük, aki beletörődött abba, hogy már nem ismételheti meg hajdani ostobaságait. — Az én nevemet bizonyosan megőrzi az utókor. — Bocsánat, kihez van szerencsém? — Kovács János vagyok. ★ A karrieristát megvetjük. De csak addig, amíg nem csinált karriert.★ Nem mind arany, ami fénylik. De az sem mind arany, ami fakó. Sőt, az sem mind arany, ami arany.★ A mozilátogatók számának csökkenése kizárólag a statisztikáknak köszönhető. ★ — Én sohasem voltam anyagias és higgye el, hogy nem fizettemrá.★ Z. H. egy jó ötletért nem megy a szomszédba. Nagy könyvtára a lakásán van. PÁKOLITZ ISTVÁN: Légüres A szegények strandjára, kavicsosba menet, az országút kereszteződésében óriási sárga táblán hatalmas fekete betűk böllenkedtek: GARGOILE MOBILOIL VACUUM OIL COMPANY Magyarul akumláltuk-betűzgettük s azon röhögcséltünk, micsoda marhaság, egy árva kukkot se lehet érteni belőle. Abszurd Hogyan lehetne nyilatkozatra bírni a magzatot még fogamzásgátlás előtt: vajon földhözragadt, bolhacirkuszos-keljföljancsis, tökéletlenül tékozló dolgainkban részt óhajt-e venni, vagy sem? Nanenáné Megnyurgult szabadidejében dundzsi legyet fogdosna a póknak Sziklát görgetne a csúcsra merő erőfitogtatásból A savanyú-nosztalgikus róka-lánynak megcukrozná a szőlőt A társadalmi-szakmai zsűri összevont első díját látatlan-hallatlan odaítélné a hippi-gatyába bújtatott varjúnak Na Ne Ná Né PLUSZ EGY PONT A lakótelepen, a lépcsőházban két fiú összenéz a jöttömre, és az egyik megszólít: — Néni, kérem! Tessék ezt aláírni! És már adják is a nagyalakú füzetet kihajtva. — Persze! — nyúlok automatikusan a toll után. — Miért is gyűjtitek az aláírásokat? S amíg felmérem az aláírásokkal csaknem teli oldalt, próbálom a választ kitalálni. Gyűjtöttek a múltkor, a kisgyermekes anyák és az öregek megsegítésére tett felajánlásukat is aláírtuk már. Vagy történt ma valami, amiről én nem is tudok... — Szóval, miért is gyűjtitek az aláírásokat? — Pontokért. Aláírásokat kell gyűjteni. Egy aláírás egy pont. — Nem értem. — Tetszik tudni, ez őrsök közötti vetélkedő. Az az őrs nyer, amelyik több aláírást gyűjt össze. Ezt pontozni fogják. — Hányadikosok vagytok? — Hatodikosok. Megfogjuk addig a néni táskáját. Még mindig nem értem. Nem mondták meg nekik, hogy miről van szó? Vagy megmondták, de elfelejtették? — Mi ellen tiltakoztok? Vagy mit szeretnétek elérni? Ők sem értenek engem. — Hát nyerni szeretnénk. Még mindig nagyon udvariasak (elvégre egy pont voltam), de látszik, hogy hülyének néznek. Én is annak éreztem magam. És egyre növekszik bennem ez az érzés. Aláírtam. Szabit