Élet és Irodalom, 1997. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
1997-07-04 / 27. szám - Kovács Zoltán - Tarnói Gizella: Virágot Mihaliknak • Sasad Rt. (3. oldal)
KOVÁCS ZOLTÁN-TARNÓI GIZELLA: Virágot Mihaliknak Évi rendes közgyűlését tartotta nemrégiben a Sasad Rt. megalakulása óta a negyediket s mint eddig már három alkalommal, úgy most sem fizetett osztalékot a részvényeseknek. A tagság elkeseredése egyre nagyobb. És nem pusztán az osztalék sokadszori elmaradása miatt, hanem azért is, mert a Sasad Rt. a szemük láttára, az ő kárukra lesz egyre kisebb, hiszen a menedzsment az elmúlt években a cég leányvállalkozásain keresztül hozzávetőleg két és félmilliárd névértékű részvényt forgatott át egy olyan gazdasági társaságba, amelynek ma már nem is a Sasad Rt. a tulajdonosa, hanem az átforgató, vagyis saját elnök-vezérigazgatójuk, dr. Mihalik László, tulajdonostársai pedig ifj. Mihalik László és Pálfiné Mihalik Natália. A szőkébb család, Idősebb Mihalik az említett közgyűlésen kifejtette, hogy a Sasad tőzsdére készül, ezért van szükség a részvények koncentrálására, ami közgazdaságilag természetesen érthető, a tagság nem is ezt, hanem azt nem érti, hogy mindez miként járhat együtt az Rt. és a részvényesek látványos elszegényedésével, de legalábbis fizetésképtelenségével. A hajdani ötezer hektár helyett nevesítés, kárpótlás és az indokoltnál tetemesebb földeladás és -átadás miatt ma már 1300 hektárra zsugorodott földön működik az Rt., s míg fénykorában a termelőszövetkezet egy közepes nagyságú falunak nyújtott megélhetést, ma alig néhány száz embert foglalkoztat. Egyébként pedig hogy miként szolgálhat példaként épp a Sasad Rt. a nemkívánatos külföldi földvásárlási lehetőségekre, az ma még beláthatatlan. Ki az a Mihalik? Mihalik László a rendszerváltásig a szocialista agrárszféra középkádereinek megszokott életét éli (legfeljebb csak több helyszínen, mint az átlag: ez a tizenharmadik munkahelye). Alapjában unalmas, érdektelen élet, amit olykor színesít csak a pártos kiállás egy-egy váratlan lecsapás befolyásos emberekre, például a frissiben kinevezett Hütter Csaba miniszter vendégül látása, egyébként inkább csak műbalhék. Hangos és látványos botrány a szövetkezeti postabontó ajtaja előtt, amiért fölbontják Németh Miklós miniszterelnök állítólagosan hozzá intézett magánlevelét - a veszekedés helye jól kiválasztott: közel a porta, a büfé, az ebédlő, a titkos ügykezelés, így tengernyi ember értesülhetett arról, hogy a magyar miniszterelnök személyes levélben fordult dr. Mihalikhoz. Karrier ez is, kicsit szocialista, kicsit simlis, kicsit bugris, viszont egészen meggyőző tud lenni kézbesítő asszonyok, titkosító előadók és éppen arra járók körében, akik - ne feledjük — egyszer még szavazni fognak fontos közgyűléseken, s már nem is olyan messze az idő. Mostan azonban még a kádári simlik. A közpénzből fizetett tetemes telefonszámlák, a szövetkezeti TMK-val fölújíttatott magánépületek, és persze a múlt rendszer speciális vívmányai, a közép- és felsőkáderi lét alapelemei, a nem szigorú számadású bizonylatok, a készletek „elfekvővé” nyilvánítása, a leszállított ár, a szolgálati gépkocsi sofőrrel, plusz a benzinpénz saját használatra is. A szolgálati lakásban üzemel a 06/26/49065 hívószámú telefon. Termelőüzemtől került dr. Mihalik kizárólagos használatába, az állomás a Sasad nevén fut. Évi díja 150 és 200 ezer forintra rúg, ami ma már nem mondható magasnak, akkoriban azonban ez havi bontásban is nagyobb összeg, mint egy dolgozó átlagos havi keresete. Ne feledjük, 1987-88-at írunk. A villanyfűtésű, nem éppen átlagos családi ház energiaköltségét ugyancsak a cég állja, téli hónapokra vetített 30-40 ezer forintos terheléssel, a tizenkét havi fűtési díj két sasadi fizikai dolgozó egész évi bruttó munkabére. Aztán persze unalmas lesz az is, az ember mégsem képes egész életét végigtelefonálni, még ha az ingyen van is, a lakás fölfűtésének is vannak határai - különben fölpüffednek a bentlakók -, ilyenkor új fellegek lovagolandók meg, Mihalik gazdasági igazgató elhatározta hát, hogy elnök lesz. Még éppen jó időben, mert közeledik a rendszerváltás. * A korábbi elnök, Czinczok György 1989. december 30-án kéri nyugdíjaztatását. Ez némiképp meglepi a tagságot, hiszen korábban erről nem volt szó. Távozása körülményeiről máig ellentmondóak az információk. Tartja magát egy vélemény, miszerint Mihalik megzsarolta őt a hollandoknak vagonszámra szállított virághagymák és a Sasad által gyártott Leó-jégkrém ügyének feltárásával, kétségtelen azonban, hogy a politikában is új szelek fújdogálnak már. A tagok szerint a korábbi elnök tisztában volt azzal, kinek adja át a vezetést, de nem is bánta, mert azt is tudta, hogy távozta után a pokol elszabadul, bizonyítva, hogy a Sasad történetében a tizennégy évével ő volt a leghatalmasabb. Mihalik sejti, hogy egy szimpla választáson ő aligha nyer, ezért rettenetes előkészítő munkába kezd. Ugye, 1990-et írunk, és bár a korábbi elnök megbízatása csak júniusban jár le, hasznosnak látszik egy mielőbbi, lehetőség szerint márciusi választás , s mintha a Sasad életében ez egy jelentéktelen ügy volna, a zárszámadó és tervelfogadó közgyűléssel összekapcsoltan meg is rendezik. Sürgős a bonyolítás azért is, mert ugyanebben a hónapban lesz negyven év után Magyarország első szabad választása, nem volna jó addig várni a sasadival, ráadásul az újonnan megválasztandó elnök majd elmondhatja, hogy nagyjából a kommunista rendszer megdőltével egyidőben került az elnöki székbe. Megalakul a jelölő Bizottság, s egyszerre, egyidőben több helyütt is megjelennek a bizottsági tagok és bejelentik, hogy a többi munkahelyen is kihalik a jelölt. Előkerül az önéletrajz is, amit ott helyben felolvasnak és amiből legott kiderül, hogy Mihalik a pártállam üldözöttje (ez igaz is, bár nem politikai okból). A kőkemény agitáció ellenére több helyen is fölvetődik, hogy hirdessenek pályázatot az elnöki posztra, ám hogy mégis egyedül Mihalik neve kerül a szavazólapra, azt az idő rövidségével indokolják (máig nem tudni, hogy ki hova sietett) , továbbá azzal, hogy a Sasad életében többes jelölés még nem volt (ennyit a pártállam elutasításáról). Mindehhez járul még az, hogy akkoriban már tartanak Mihaliktól. Ekkorra érnek be ugyanis a korábbi pártállami simlik gyümölcsei: Hütter miniszter látványos fogadásának gyümölcse, üvöltözése a Németh Miklóstól érkezett állítólagos magánlevél felbontása miatt, s főleg azért, mert látható: nyerje esetleg bárki más is a választást, ilyen elnökhelyettessel képtelenség együtt dolgozni. Mindehhez járul továbbá Mihalik ordibáló stílusa. Jóérzésű emberek ma is könnyes szemmel gondolnak egyik-másik fórumra, amikor az elnök egészen egyszerűen kiüvöltözte őket a teremből. A választás módszere egyébként a tőről metszett diktatúra, de e kategórián belül is az elképzelhető legocsmányabb. Egyetlen jelölt van, de szavazáskor még csak az igen vagy nem bejelölésének a lehetősége sem adott, ugyanis aki egyetért, annak nincs más teendője, mint urnába dobni a cédulát. Aki nem ért egyet a jelölttel, annak nemleges szavazata csak úgy érvényes, hogy bemegy a fülkébe, és ott helyben húzza át a jelölt nevét, de ez még mindig nem érvényes, ha nem ír be mindjárt ellenjelölti nevet. Hogy ez miért fontos, az csak a társaság további történetének ismeretében lesz majd érthető, noha már akkor is minden nyilvánvaló. Ami az imént vázolt módszerhez kapcsolódik még, az a körülmények együttese. A szavazásra a zárszámadó közgyűlés szünetében kerül sor, azaz fél óra alatt kell ezerháromszáz szavazónak voksolnia, egy-egy szavazófülkére kétszáz ember jut. A közgyűlésen szigorú rendben osztják fel az üléstermet, hogy az föntről áttekinthető legyen, s hogy ez megfelelő eredménnyel jár, az aligha vitás, ha tudjuk: az akkori ellenszavazók közül a következő évben már senki nem dolgozik a Sasadnál. A Sasad részvénytársasággá alakul Mihalik elnök lett tehát, és energikusan lát a téesz részvénytársasággá alakításához. A feladat egyszerre látszik könnyűnek és nehéznek, hiszen akkoriban minden, ami a korábbi korból maradt - mint pl. a téesz -, az hivatalból üldözendő, nehézséget okoz viszont az, hogy a jogszabály egy úgynevezett „lebontásos fázist” iktatott be, ami annyit jelent, hogy először minden téesz-tagnak névre szólóan meg kell kapnia a földjét, s majd ha ez megtörtént, dönthet arról, hogy óhajt-e földje révén részvényessé lenni. A Sasad vezetése mintha nem vette volna elég komolyan ezt a törvényi rendelkezést, ugyanis anélkül készíti el az átalakulási tervet, hogy rendezné azok helyzetét, akik nem kívánnak téesz-tagok lenni, továbbá alapjában véve formális, voltaképpen tartalmi hibát követ el, amikor még a tagosítás előtt nyilatkozatot kér a téesz-tagoktól. Ilyenformán ők voltaképp nem egy konkrét földterületről rendelkeztek, hanem legföljebb valamiféle eszmei hányadról - a Legfelsőbb Bíróság további kilenc pontban megállapított hiba mellett e kettőre hivatkozással is utasította el az átalakulási kérelmet, így a Sasad 1992 januárjától újra termelőszövetkezeti formában működik tovább. Ideológiai vita veszi kezdetét, noha alapjában véve gazdálkodási kérdésről van szó. Ideológiaivá avatja mindenekelőtt az, hogy egy sok rossz, többékevésbé a múlt rendszerhez kötött gazdálkodási formát váltott volna föl egy másik, egy minden szempontból kapitalista formáció, és ezt akadályozta meg ítéletével a bíróság. Vagyis a részvénytársasági formát ambicionáló Mihalik az új, a korszellemhez jobban igazodó elképzelést képviseli, szembemindenki mással, aki ellentmond. Hogy a nagy sietségben saját jogi apparátusa tévedett vagy nem tévedett, hanem bízott a bírósági slendriánságban, azzal immár nem foglalkozik senki. Ő maga is hatékonyabbnak látja eleinte azt, ha ebben a kritikus pillanatban beveti a már korábban is a közelében sertepertélő média-gyorsosztagot: sikeres piármunkával bármi rendezhető. Úgy gondolja, hogy aktivizál néhány akkoriban éppen spiccen lévő újságírót - így például Havas Henrik Sasad história címmel figyelemreméltóan rövid idő alatt irodalmi fércmunkát lapátol össze (a gratulációkat egy metál Mercedesben fogadja), Juszt László pedig tévéinterjúk sorát szervezi számára a Nap-tévében, de jól mozgósítható közgazdasági szatócsokat is fölvonultat, így például a késő-kádári korban speciel innovációban nyomuló Mezei András költőt. Mihalik azonban azt is tudja, hogy bár a média fontos, hosszú távon, amikor az ügyek túlkerülnek a hangulati tartományon és érdemben dőlnek el, ahhoz a föntebbi színezők már kevesek. Megszerzi hát a jelentős átalakulásoknál rendre felbukkanó Sárközy Tamás szakértelmét, vele tekintik át a sikeres átalakuláshoz szükséges korrekciókat, sőt, a professzor, hogy minden rendben történjék, vállalja annak az átalakuló közgyűlésnek a levezető elnöki tisztét is, amelyiken a megfelelőképpen alulinformált és a sok ordibálástól már amúgy is nagyjából kedveszegett, helyenként megfélemlített tagság majdan megszavazza az átalakulási kérelem újbóli benyújtását. Az újbóli átalakulást előkészítő közgyűlést 1993. március 16-ra hívják össze. A tájékoztató szövege szerint a részvénytársasággá alakulást a tagok több mint 32 százaléka kezdeményezte. A szöveg figyelmes továbbolvasása a mostani helyzetre tekintettel különösen fontos: „A szervezeti változás elsődleges célja az eddig felhalmozott vagyon eredményes működtetése, amely egzisztenciális biztonságot és hosszú távú munkalehetőséget jelenthet aktív szövetkezeti tagok és alkalmazottak számára, ugyanakkor ez előnyös a nyugdíjas szövetkezeti tagok és nem szövetkezeti tag üzletrésztulajdonosok számára is.” Hogy azonban a kiválni szándékozó tudja, merre hány centi, a közgyűlés előtt a téesz-elnök minden szakcsoportvezetőt egyenként magához hívat. A bensőséges beszélgetések legfőbb mondandója, hogy ajánlatos együtt tartania csapatát, a renitenseknek ugyanis munkahelyük megszűnésével kell számolniuk. Az Rt. vagyonát a DRT Hungary Kft. - melynek korábbi magyarországi ügyvezetője, Kupa Mihály éppen aktív pénzügyminiszter - értékelte a 1992. június 30-i állapot szerint, éspedig hozzávetőleg öt és fél milliárd forintra. A neves szakember cége valószínűleg az alelnökasszony révén kamatoztathatta szaktudását az Rt-ben, ugyanis Székelyné Jakab Enikővel évfolyamtársak voltak. Az 1993. szeptember 21-i Vagyonmegosztó Közgyűlés meghívójában közült a tagsággal, hogy két megoldás között választhat. Ha részvényes lesz, földjét egységesen 4000 Ft/aranykorona értékben váltják részvényre. Megjegyzendő, hogy ez az érték akkor lenne reális és arányos, ha a Sasad egész földtulajdonán mezőgazdasági termelés folyna, tudni kell azonban, hogy a föld nagyobbik része belterület, budaörsi vagy Budapest környéki, egyre jobban felkapott építési terület. Ha a tag nem szándékozik részvényessé lenni, természetesen kiválhat Földje lesz ugyan, de - mint azt már mindenki előre tudja - munkahelyét elveszíti. A Vagyonmegosztó Közgyűlés előtt mindenkit egyenként felkeresnek, és egyszerre két papírt kap aláírásra: az egyik a neki járó föld helyét és nagyságát határozza meg, a másik egy nyilatkozat, hogy a földet beviszi az Rt-be. Aki csak az egyiket írja alá, annak földje ma már sokat ér, de munkahelye már több mint három éve nincs. A napi megélhetésért küzdő nagy többség akkor még nem sejti, hogy sokáig ragaszkodása ellenére sem marad meg munkahelye, csak éppen földje sem lesz. Beindul az Rt Az Rt-vé alakulás időpontjának közeledtével nagyon felgyorsulnak az események, az igazgatóság tennivalója rengeteg. Az év első hét hónapjában hozott mindössze tizennyolc határozattal szemben az év hátralévő részében több mint negyven határozat születik. Dönteni kell mindenekelőtt arról, hogy a már meglévő kft-kben ki lesz a vezető, illetve milyen új kft-ket kell létrehozni, milyen személyi felállással. A személyi döntések különösen érdekesek annak tükrében, hogy az igazgatósági üléseken rendre jelen lévő vezetők névsora így fest: Mihalik László, Bukvai József, Székelyné Jakab Enikő, Dobos Csaba, Kátai Péterné, Zalay Etele, Preiner Kálmán és Gyúró Ferencné. Nos, csak a Sasad Rt. 100 százalékos tulajdonában lévő Pénzügyi és Vállalkozói Központ Kft. (PVK) és a Sasad Vagyonkezelő Kft. élén nem kerül sor változtatásra, az ügyvezetők: Mihalik és Székelyné, a főkönyvelő is mindkét helyen marad Gyúró Ferencné. Személycserére kerül sor azonban a Sasad Vagyonkezelő Kft. 100 százalékos tulajdonában lévő Sasbusiness Kft. élén, az új ügyvezető Gyúróné (és hogy ne kelljen sok időt tölteni az információk átadásával, a főkönyvelő is Gyúróné), a Sasflóra Kft-ben az új ügyvezető Preiner Kálmán, a főkönyvelő pedig a már jól bevált Gyúróné. (A Rt. számos cégének alapos ellenőrizhetősége kitűnően megoldott, a Sasad Rt. Felügyelő Bizottságának elnöke ugyanis Gyúróné.) Néhány nap késéssel a Sasfruit is új ügyvezetőt kap Bukvai József személyében. Új kft-ket is létrehoz a Sasad Vagyonkezelő: a Sasinter ügyvezetője Barabás Péter, a Sasvállalkozásé Kátai Péterné. Valamennyi régi és új kft fő tevékenységi köre az ingatlanhasznosítás. Az Rt-vé alakulás utáni jegyzőkönyveire már kezdettől különös gonddal ügyel a vezetőség: az aláírt példányokat nem kárhoztatják irattári kezelésre, valamennyit saját szekrényeikben, fiókjaikban tárolják féltő gonddal. Nem is szabad másra bízni az ügykezelést, kívülállótól ugyanis nem várható el a bonyolult akták közötti aktuális eligazodás. A vagyonmérlegekből például néha több változat készül, függően attól, hogy ki előtt kell ecsetelni a cég vagyoni helyzetét, a kisrészvényesek előtt-e, akkor ugyanis minél kevesebb a vagyon értéke, annál jobb (alacsony árfolyamon lehet részvényt venni), vagy az aktuális hitelkérelem címzettje előtt, amikor nyilván minél magasabb a vagyon értéke, annál nagyobb összegű hitelt lehet kapni. (folytatás a 10. oldalon) F. Farkas Tamás rajza 1997. JÚLIUS 4. ÉLET Ész IRODALOM