Élet és Irodalom, 2003. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-31 / 5. szám - Szilágyi Csaba: Kedves ÉS! • reflexió | Visszhang • Ian Buruma cikkei (2. oldal) - Földvári Miklós: Csak egy volt • reflexió | Visszhang • Kovács Zoltán: Előre (ÉS, 2003. január 24.) (2. oldal) - Láncos Vera: Liberálisnak lenni • reflexió | Visszhang • Seres László: Zárójelben (ÉS, 2003. január 24.) (2. oldal) - Léderer Tamás: Az irodalmi kritika mint intonációs rendszer • reflexió | Visszhang • Bedecs László. Szívós fúvósok (ÉS, 2003. január 10.) (2. oldal)
.Kedves! Sem olvasóként, sem fordítóként nem hagyhatom szó nélkül azt a nem túl elegáns gyakorlatot, hogy a külföldi szerzők magyarra átültetett írásainak végére rendszerint elmulasztják odaírni az eredeti közlés helyét. A tájékozatlanabb olvasóban meg azt a benyomást kelthetik, hogy pl. Jan Buruma az utóbbi néhány hétben csak az AS-nek szentelte idejét. (Már amennyiben az említett olvasónak van egyáltalán fogalma, ki is az alan Buruma. Vagy Borzou Daragahi, hogy mást is említsek.) Emlékeztetőül és még mindig Burumánál maradva: 2002. november 1., Bírák és diktátorok (Milosevic the boy scout, The Guardian, 2002. október 1.), 2002. november 29, Mérgezett olajbogyók (On the West Bank, 2002. november 7., The New York Review of Books, megj. 2002. december 5.), 2003. január 24., Washington háborúja (A squeamish namby-pamby European wimp joins the Washington war debate, The Guardian, 2003. január 13. Szilágyi Csaba Budapest * Minden közlésünk jogtisztatlan Burumával, de Thimoty Carton Ash-sel is olyan megállapodásunk van, amely szerint bizonyos írásaikat egyidőben négy lapnak küldik el, így a dolog természetéből adódóan e lapok körében, e cikkekre vonatkozóan nincs utóközlés. Hogy a publikálások esetleg nem azonos idejűek, az adódhat a lapok eltérő megjelenéséből is. Ilyen formán az is megtörténhet, hogy egyik-másik cikk az ÉS-ben előbb jelenik meg. Borzou Daragahi a cikket kifejezetten az ÉS-nek írta. (a szerk.) Csak egy volt Múlt heti cikkében Kovács Zoltán a szűz keresztség elmúltával egyre inkább elharapódzni tűnő negatívumok ostorozásában elejtett pályáztatás nélküli tenderek többes számú kitételéhez szeretném megjegyezni, hogy azt túlzásnak, sőt, igazságtalanságnak érzem, mert tudomásom szerint egyetlen ilyen eset volt, a hírhedt Hattyúház-ügy, aminek meg is lett a büntetése, csak nem a jó helyen. (Előre, ÉS, január 24.) Elképzelhetőnek tartom, hogy a szerző (és még sokan, ezért is írok) esetleg helytelenül a nyílt közbeszerzési eljárás helyett egyes esetekben történő egyéb pályáztatásokra akart volna gondolni, ami azért nagy különbség (is lehet). Hiszen létezik nyílt, meghívásos és tárgyalásos közbeszerzési eljárás, a lényeg a pályáztatás. Ezekből elméletileg a legszebb a nyílt, amelyen bárki indulhat; véleményem szerint alapvetően elfogadható még a meghívásos (ilyet bonyolított már az új kormány többet is), amely lehet teljesen korrekt, több nagy múltú, híres referenciájú, közismert stb. cég meghívásával, ha jól tudom, elsősorban időhiány esetén (pl. EU-népszavazási kampány, márc. 15.), de lehet természetesen sötét is (pl. Happy End és Hungexpo, az egyik visszalé VISSZHANG pett, vagy alakilag rossz pályázatot nyújtott be, a másik nyert). A legdurvább a tárgyalásos, amikor egyvalakit felkérnek, és „letárgyalják”, mennyiért csinálná meg (Vegyépszer-autópályák, Hattyúház). Ez utóbbira mondhatjuk, hogy pályáztatás nélküli, ami elfogadhatatlan. A középső pályázat (meghívásos) esetében lehet teljesen korrekt döntést hozni, ha viszont nem így lenne, vagy a győztesen kívül gyanúsan kisszámú céget hívnak meg, vagy titkolni akarják, ki volt a bírálóbizottságban, azonnal botrányt kell csapni és feltárni az ügyet. Gyönyörű példa a Csillag István által meghívásos tenderként a nyáron (4 híres, képes stb. cég meghívásával) lebonyolított autópálya-építések ügye, amikor folyt a gigantikus kampány mindenhol, hogy nem közbeszerzés történt, ami nem igaz. Volt közbeszerzési eljárás minden határidő-kötöttséggel együtt, amelyiken a Vegyépszer nem is indulhatott (pedig ugye elméletileg az a nyílt eljárás lényege, hogy azon bárki indulhat), mert a referenciák között kikötötték, hogy már kell lennie legkevesebb húsz négysávos kilométerének, nekik pedig csak tíz volt. Egy szó, mint száz, a lényeg a pályáztatás, vagyis hogy ne egyetlen céggel tárgyaljanak. Ilyen eddig az új kormány alatt egy esetben történt, ami katasztrofális és elfogadhatatlan, de nem többes szám. Tisztelettel: Földvári Miklós Liberálisnak lenni Fokozódó elkeseredéssel olvasom az olyan írásokat, mint Seres László Zárójelben című eszmefuttatása (ÉS, január 24.). Elkeserít ugyanis az időről időre visszatérő nyafogás, hogy vajon elég jó szerepet játszik-e az SZDSZ a Koalíció című drámában: „Túl halk, túl szürke, nem látszik eléggé a színpadon.” Néhány jogos - egyébként nem a tárgykörbe tartozó kritika mellett - a szerző mindezt elég színvonaltalan hőbörgéssel támasztja alá, hogy csak a „legszebbet” említsem ezek közül: a Kossuth téri tüntetés úgymond brutális szétoszlatása miatti hallgatást. Magamat szintén liberálisnak vélvén kötelességemnek éreztem ellenvéleményem megfogalmazását. Vajon „igazán” liberálisnak lenni anynyit jelent-e, mint elveszíteni arányérzékünket, kompromisszumkészségünket és politikai felelősségünket egyrészt azok iránt, akik azért választottak meg, hogy kormányon képviseljék értékrendünket, másrészt azok iránt, akikre döntéseink és magatartásunk következményeikben, illetve mintaként hatnak. Egy kormányon lévő párt kötelessége szerintem az, hogy mindig e státusa kontextusában és ennek felelősségével mérlegelve politizáljon. Szívós aprómunkával érje el, hogy a liberális értékek épüljenek be a közgondolkodásba és az ennek garanciáit jelentő jogi szabályozásba. Ehhez nem doktriner szempontok mindenáron való érvényesítésére van szükség, hanem valóságismeretre és természetes erkölcsi érzékre. Magyarországon, mint ahogyan másutt is Európában, a liberális pártok választói általában tíz százalék alatt maradnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem játszanak nagyon fontos szerepet az egész társadalom érdekei szempontjából, de szavazati arányuk figyelmen kívül hagyhatatlan társadalmi tény. Egy ilyen pártnak a fontosságát ezért nem azzal kell növelnie, hogy ripacsként le akarja játszani partnereit a színpadról. A jó játékot az összjátékban is észreveszi és értékeli a közönség. Sőt, csak ezt értékeli! Láncos Vera Szentendre Az irodalmi kritika mint intonációs rendszer Bedecs László kritikája - Bodor Béla: Ragtime a vérnősző barommal - lendületes zeneelméleti felütéssel indul. (Szívós fúvósok, ÉS, január 10.) „A ragtime, olyan klasszikusoknak hála, mint Scott Joplin, a huszadik század eleji Amerika fekete negyedeiben volt népszerűsége csúcsán, hogy aztán átadja helyét jogos örökösének, a dzsessznek. És bár sohasem vált műfajjá, hisz lényegéből adódóan nem rögzülhettek a szabályai, ahogy voltaképp a dzsessznek sem, bátran tekinthető meghatározott játékmódnak, előadásmódnak, intonációs rendszernek, melybe nagyon sokféle dallamvilág belefér, és melyre a kreativitás, a játék közbeni ötletek és a belső építkezés megjelenítése, azaz az alkotásfolyamat nyomainak láthatóvá tétele mindig is jellemző volt. És épp ezen ismérvein keresztül kötődik a zene a Bodor-féle ragtime-költészethez, melyben a jobb kéz sokszor nem tudja, mit csinál a bal, melyben gyakran a ragok keresik meg szótöveiket. ” E három mondatba tucatnyi tárgyi tévedés került, mely figyelemre méltó teljesítmény. A ragtime-láz egész Amerikán végigsöpört, és sohasem adta át helyét a dzsessznek. A zenetörténet ugyanis a ragtime-ot a dzsessz egyik korai műfajának tekinti. Nos igen, a ragtime egy műfaj, melynek kötött formája, stílusa van. Arra kérném tehát az olvasót, hogy viselkedjen gyáván, és semmiképp se tekintsen a ragtime-ra mint intonációs rendszerre! A tipikus ragtime felépítése AABBCCDD, mely általában 16 ütemből álló önálló részekből épül fel. A jó zeneszerző munkájának gyümölcse - a darab - természetesen nem viseli magán az alkotásfolyamat nyomait, hanem érett egésszé áll össze. Az előadóművész pedig az általa kiérlelt megszólaltatási módon mutatja be a zeneszerző darabját, így itt belső építkezés (akármit is jelentsen ez) nem érhető tetten. A „tipikus” ragtime hangzásvilágot a negyedekre kerülő ingabasszus (oktávváltó kíséret) fölé helyezett szinte kizárólag szinkópás dallam adja. Mindez azonban a zeneszerző alkotása, mely nem az előadó kreativitását, és játék közben ötleteit dicséri. Talán a jobb és bal kéz nagyon eltérő játéka vezethette odáig a recenzens kezét a billentyűzeten, hogy elmerészkedjen a „jobb kéz sokszor nem tudja, mit csinál a bal” betűsorig. Nos ezt Scott Joplinon kívül minden más ragtime-szerző (néhány kevésbé ismert ragtime-ista: Claude Debussy, Eric Satie, Igor Stravinsky) nevében is kikérem, nekik! Mindezek után be kell vallanom, hogy nem olvastam Bodor Béla kötetét, így belső késztetéseim feletti hatalmas önuralmam segítségével leküzdöm a vágyat, hogy részletes elemzésemmel borzoljam az olvasó idegrendszerét. Emiatt persze valószínűleg sosem leszek irodalomkritikus. Ehelyett álljon itt befejezésül egy idézet Mark Twain-től (Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot?): „A tökre vonatkozólag. Ezt a bogyót rendkívül szeretik a New England középső részein élő bennszülöttek, gyümölcslepény készítésére az egresnél is szívesebben használják, s ugyancsak előnyben részesítik a málnával szemben a tehéntakarmányozásnál, mivel azonos tápértékű, de sokkal laktatóbb. A tök az egyetlen ehető narancsféleség, amely megterem északon is, kivéve az uborkát és a törökszegfűt. Az a szokás azonban, hogy a díszbokrokkal együtt az első udvarba ültessük, kiment a divatból, mivel ma már általánosan elismerik, hogy a tökfa gyér lombozata gyenge árnyékot vet.” Léderer Tamás : Igazán örömteli, hogy az aranykorán már messze túl lévő ragtime-nak még ma is vannak olyan rajongói, akik nem sajnálják a fáradságot, és olvasói levelet írnak szeretett zenéjük védelmében. Néhány dolgot azonban nem árt tisztázni. 1. A ragtime-ot nem a zenetörténet, csupán egyes zenetörténészek tekintik a dzsessz korai formájának. Mások, akik szerint a különbségek jelentősebbek, mint a hasonlóságok, inkább népszerűségét vesztő elődnek tartják. 2. A ragtime-darabokat valóban gyakran lejegyezték és publikálták is, csakhogy elsősorban a félamatőr bárzongoristák igényeinek engedve. Az stílust meghatározó „nagyok” mindig is kotta nélkül, a végső formát a közönség előtt létrehozva, szabad játszottak. Persze sohasem olyan szabadon, mint a későbbi dzsesszzenészek, de annyira azért igen, hogy ragtime-ot az előadók és ne a komponisták zenéjének tekinthessük. 3. A bal és a jobb kéz összhangja, még az idézett mondatban is, egész mást jelent egy költő és egy zongorista esetében. Előbbinél akár szervezetlenséget is, utóbbinál a kettős figyelem virtuozitását. Minden másban köszönöm Léderer Tamás észrevételeit, és persze újfent figyelmébe ajánlom Bodor Béla kötetét, ahol ha szinkópákat nem is, de egy-egy emlékezetes dallamot azért találhat. Bedecs László „Az Unió bővítése mára gazdasági, politikai, és jelentős mértékben jogi realitássá vált. Egyre inkább - a legtágabb értelemben - kulturális realitássá is válik, noha épp ezen a területen mutatkoznak az integráció legkomolyabb problémái mind Közép-Európa, mind a Nyugat számára. ” (Következő számunkban Schöpflin György írása: Úton az európai kulturális identitás felé?) »OBSERVER« BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 3034738, Fax: 3034744 E-mal: marketing@observer.hu http://www.observer.hu ÉLET ÉS|·N _______________2 IRODALOMI Esterházy Péter cseh és kínai nyelven A Hrabal könyve a napokban jelenik meg a Havran Kiadónál, Milan Navrátil fordításában csehül. A The Eurasian Publishing Group az Egy nőt jelenteti meg kínai nyelven. Soma-díj Haszán Zoltán újságíró, a Népszabadság munkatársa nyerte el a két éve alapított Göbölyös József „Soma” Alapítvány kuratóriumától a Göbölyös Soma-díjat, és a vele járó egymillió forintot. Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 22 189 példányban jelent (az árak az áfát nem tartalmazzák) meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése Méret (mm) (mm) alapján országosan 6585 példány jut előfizetőinkhez, 15 105 pedig áruspéldányként 7/7 270x420 345 470 1/2 álló 130x407, fekvő 270x200 195 270 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 180 kerül forgalomba. A hirdetés technikai fele/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 150 tételeiről, valamint 83 ezres olvasótábor/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78-runk (Szonda Ipsos-Gfk. 2002. I. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon. 1/50 50x50 11 Fekete-fehér (eft) Színes (eFt) 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100 62 2/100105x100 43 7/700 50x100 22 2/50 105x50 22 □ ÉLET ÉS irodalom] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Vers: CSUHÁS ISTVÁN kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Publicisztika (külföld): PETŐCZ GYÖRGY Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR S. DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: GAJDÓ ÁGNES Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Internet-cím: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Chroma-TOP Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: West Hungary Nyomdai Centrum Nyomda igazgató: Jens Danhardt A lap a Soros Alapítvány, a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI), a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatásával készül. További támogatóink, olvasóink, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az ÉS kommunikációs partnere: Klessel a Kapcsolat Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj 2003-tól egy évre 11 856 Ft, fél évre 6300 Ft, negyedévre 3366 Ft, egy hónapra 1170 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 11 300 Ft a Pont Könyvesboltban (Bp., V. Nádor u. 8.) valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 160 USA-dollár, a környező országokba 130 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség,egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. 2003. JANUÁR 31.