Élet és Irodalom, 2004. július-december (48. évfolyam, 27-52. szám)

2004-07-02 / 27. szám - Vörös István: Sem rokona, sem ismerőse • reflexió | Visszhang • Morál Miklós: Rokonok (ÉS, 2004/26) (2. oldal) - Dr. Borbély Zoltán: Az ügyészség nevében • reflexió | Visszhang • Ádám Péter, Kiss Kornélia: Isten nevében (ÉS, 2004/24.) (2. oldal) - Pályi Sándor Márk: A Tizenhat óra védelmében • reflexió | Visszhang • Szikra Zsuzsa: A Tizenhat óra is (ÉS, 2004/25.) (2. oldal) - Porsch Frigyes: Szerény javaslat • reflexió | Visszhang • Monori Áron: Széleskörűen (ÉS, 2004/17.) (2. oldal) - Shlomo Stern: Kasztnerről (2. oldal)

Frank János temetése Munkatársunk temetése 2004. július 6-án, kedden, 12.45-kor lesz a Farkasréti temető mű­vészparcellájában. Frank Jánost az Élet és Irodalom és a Műcsar­nok saját halottjának tekinti. Sem rokona, sem ismerőse Morál Miklós, ön nem tudja, hogy álnéven más becsü­letét megkérdőjelezni nem túl nagy morális tett? Ön nem tudja, hogy alaptalanul más becsületét megkérdőjelezni nem túl nagy morális tett? (Rokonok, ÉS, 2004/26.) Tehát ön szerint a drámákat elbírá­lók egyike annyira meghatódott attól, hogy én is elvállaltam egy másik kura­tóriumban a pályázatok végtelennek tűnő olvasását, hogy feltépve a jeligés borítékokat, kinyomozta, nem jelent­­keztem-e őnáluk drámával? Ráadásul így járt el mind a hét kurátortársa, és egy lappangó éjszakán azt vették észre, hogy a borítékok között csak az én ne­vemet keresik, és így összetalálkozván a törvénytelenségben egymásra néztek, most már legalább olvasnunk se kell, ennek adjuk a 2. helyet. Bajban lehet­tek, hogy a másik 8 díjazottat hogyan választják ki, de ön, remélem, ezeket az összeesküvéseket is leleplezi. Egyébként elárulhatom, bár kudarc­cal nem szokás dicsekedni, hogy aljas módon prózával is pályáztam, sajnos a nyilván szintén Vörös-rajongókból álló zsűri mellényúlt, és nem jutalmazott. Pedig ott az általunk tisztességtelenül díjazott, egyébként morálisan eddig ki­kezdhetetlen Jász Attila is zsűritag volt, kötelessége lett volna az ön szép szavá­val „egymás közt felosztani a lét”. De ha már dicsekedni kezdtem, fel­sorolok még két kulturális botrányt. Ugyanerre a darabomra azóta a Szín­házi Dramaturgok Céhétől Vilmos-díjat kaptam. (Ez egy üveg körtepálinka [lé!], melyet egyszer szívesen meginnék a miattam megsértett kurátorokkal, akiktől Morál Miklós helyett elnézést kérek.) A Kolibri és a kaposvári színház gyermekdráma-pályázatán 3. helyezett lettem, bár közben semmilyen gyerek­­vers-pályázaton nem voltam zsűritag. Ez is elég botrányos, csak az vigasztal, hogy a művek megírásán kívül egyebet nem tettem a dolog érdekében, kedves Morál Miklós. Ha a szavazatok újraszámlálásában nem is, de a díjak utólagos vitatásában benne vagyok, Morál Miklós olvassa vé­gig a kb. százkilónyi verskéziratot, és ál­lítson össze belőle ütőképesebb csapa­ s- Nevek és tárgyak -v _________ 1944 PÉCS Négyezer pécsi polgár elhurcolásának hatvanadik évfordulójára. VISSZHANG tot. Megengedem, majdnem ilyen jót fog tudni, de jobbat biztos nem. Min­denesetre segítségképpen addig majd fölveheti a Műértő Miklós nevet. Egyébként Jász Attilának ez a leg­jobb, legérettebb kötete, a Lackfi Já­nos anyagát tartalmazó jeligés boríték pedig nem Oláh Jánostól került elő, nem ő javasolta díjra, és nem is ő sza­vazta meg. Morál Miklósnak két dolgot illene tenni, bemutatkozni, és bocsánatot kér­ni azoktól, akiket megrágalmazott (pl. a drámakuratórium és a főkuratórium tagjaira gondolok, a nevek kiderítése már legyen az ő gondja). Immár kíváncsian várva további mo­rális tetteit. Vörös István Az ügyészség nevében Az ÉS 2004. június 11-i, 24. számában, Isten nevében címmel Ádám Péter és Kiss Kornélia olvasók kifogásolták, hogy Kulcsár Attila Fővárosi Főügyészségen tett vallomásáról szóló televíziós tudósí­tásban az ügyészi pulpituson „jókora” keresztet láttak, s ebből azt a messzeme­nő következtetést vonták le, hogy a Ma­gyar Köztársaságban az állam és az egy­ház nincs elválasztva egymástól. A levél azt is sugallja, hogy a főügyész „a keresz­tény könyörületesség” jegyében megbocsá­­tóan futni hagyja Kulcsár Attilát és ezen feltételezett döntésbe „a vallási erkölcs is belejátszik”. Tájékoztatjuk a tisztelt olvasókat, hogy Kulcsár Attila magyarországi ügyészségi kihallgatásán nem voltak je­len televíziós kamerák, így a kihallga­tásról és az „ügyészi pulpitusról” felvétel sem készülhetett. Tisztelettel tudatjuk azt is, hogy ügyészségeink egyikében sincs pulpitus, mivel az a bírósági tár­gyalóterem tartozéka; a gyanúsítottakat tisztességes körülmények között, egy­szerű íróasztalnál szoktuk kihallgatni. Vannak azonban olyan országok, ahol a bírói pulpituson megtalálható a kereszt, amely azt a célt szolgálja, hogy amennyiben a meghallgatott személy keresztény vallású, akkor vallomását Is­tenre, a keresztre esküdve teheti meg. Ilyen ország Ausztria, ahol a közszolgá­lati televízió felvétele is készült, Kulcsár Attila vizsgálóbírói meghallgatásán. Dr. Borbély Zoltán Legfőbb Ügyészségi Kabinetiroda a Legfőbb Ügyészség sajtószóvivője A Tizenhat óra védelmében Meggyőző erejű írásával ellentétben (A Kelet védelmében, ÉS, 2004/24.), amit Ta­más Gáspár Miklós Szikra Zsuzsa meg­jegyzésére (A Tizenhat óra is, ÉS, 2004/25.) válaszol, egyszerűen képte­lenség. Áttételesen jobboldalinak minő­síti az egyébként valóban „elfogultan jobboldali" Magyar Rádió egyetlen elfo­gulatlan politikai műsorát, és ez alól még az sem menti föl, hogy a Tizenhat órát „az egyik nem elfogultan jobboldali mű­­sor”-nak nevezi. Javaslom, hogy TGM legalább egyetlen adását hallgassa meg ennek a szinte már egyedüliként nyitott és szociálisan érzékeny műsornak. Amíg megteheti: Pályi Sándor Márk E heti számunk bővített terjedelemben, változatlan áron jelent meg. Szerény javaslat Amely akkor ötlött fel bennem, amikor nyugodtan olvasva az ÉS-t, rábukkan­tam egy médiaelemző szakember véle­kedésére, amelyben az egyik tévéadó hírértelmezését taglalta. (Monori Áron: Széleskörűen, ÉS, 2004/17.). Velem is előfordult már, hogy merő véletlenség­­ből belenéztem az említett adó egyik­másik műsorába, így nem volt nehéz egyetértenem a cikk írójával. Le is tettem az újságot és odakapcsol­tam. Mit tesz Isten? A műsorvezető éppen három - önmagát történésznek valló — „szakember”-rel arról értekezett, hogy milyen kimondhatatlan galádság az, ha egy baloldali politikus az országok bel­politikájába való beavatkozással vádolja az egyházat. (Pardon: AZ Egyházat!) Arról természetesen egyikük sem ejtett szót, hogy nem is oly régen a Vatikán lovagi rangra emelt egy jobboldali poli­tikust - vélhetően csak azért, mert jobb­oldali. És mellesleg református. Hát eb­ből ennyi elég volt. Kikapcsoltam, és ol­vastam tovább. Van azonban ennek a tévének egy rendszeresen, vasárnap esténként ismét­lődő műsora, amelyet nagyorra érdemes megnéznie mindenkinek, aki kellő mennyiségű idegnyugtatóval rendelke­zik. Ezt a műsort ugyanis egy olyan hős adja elő, akihez hasonló vitéz lovag Ar­thur király kerek asztalánál sem ült soha. A bátorságnak ez a példaképe ugyanis olyan megvetéssel és undorral beszél mindenkiről, aki nem azonosul az ő - je­lenlegi! - nézeteivel, hogy óhatatlanul tisztelnünk kell őt és - bár sohasem emlí­ti - múltbeli cselekedeteit is. Hiszen való­ban emberfeletti merészség kellett ah­hoz, hogy valaki - az egyik legfontosabb és legismertebb fővárosi színház igazga­tójaként - felálljon például április 4-én vagy november 7-én és azt mondja: Ne­kem ez nem ünnep! Nem kell a jutalom, nem kell a kitüntetés! Maguk különben is tömeggyilkosok! Mélységesen megve­tem magukat és mindazokat a gazembe­reket, akik hajlandók magukkal együtt­működni! Csak nem képzelik rólam, hogy akár csak a kezembe is veszek egy ötágú csillagot? Undorodom mindenki­től, aki csak kiejti száján a „szocializmus” szót. Inkább nyomorgok tovább szeren­csétlen népemmel együtt, de becsületem és honfiúi érzelmeim nem engedik meg, hogy magukat szolgáljam! Pusztuljanak már el silány eszméikkel együtt! Nyilván így tett és ilyeneket mondott annak idején, mert ha másként lett vol­na, akkor ma bizonyára nem beszélne olyan gúnyos lenézéssel azokról, akik az idő tájt nem így cselekedtek. Övezze dicsfény ragyogó elméjét és hősi lelkét. Igazán megérdemelne már egy alternatív Kossuth-díjat. Még egyszer javaslom: nézze meg egy szakember ezt a műsort! Porscht Frigyes­ hez (ÉS, 2004/18.) újra kezembe kell venni a tollat, ami pedig nem könnyen jár a magyar nyelvre több mint ötven­éves Izraelben élés után. Fischer cikké­ben becsmérli többek közt Szita Sza­bolcs történészt (akinek „számadatai pon­tatlanok"), Molnár Judit történészt (aki­nek állítása „különösen... érthetetlen”), Schmidt Mária történészt („... [aki] azt a fáradságot sem veszi hogy a bécsi polgár­­mestert vagy Kaltenbrunnert akár csak meg­említse”), Bőhm Ágnes újságírót (akinek a HVG-ben megjelent cikke „hablatyo­­lás”), Heller Ágnes filozófust (aki „fer­dít”, és akitől „a tények, dokumentumok el­mélyültebb ismeretét és tiszteletteljesebb keze­lését várhatnánk el”), Robert St. John írót (aki Kasztnerről „rossz” regényt írt) stb. Én egyetértek a Népszabadság szer­kesztőjével, aki, mint Fischer úr leírja, neki ezt mondta: „Uram, az ön vélemé­nye minket nem érdekel.” Engem sem érdekelne Fischer úr véleménye, ha ő nem az ÉS rangos hasábjait használná gyűlöletteljes, sőt öngyűlölő ideáinak publikálására. Rosszindulatú, rágalma­zó téveszméiből az olvasó azt a benyo­mást kaphatja, hogy a magyar zsidóság Show-jának fő okozója nem Hitler, Himmler, Eichmann, Sztójay, Szálasi és ír többi német és magyar náci, hanem Kasztner Rezső, akihez hozzá lehet ta­lán még venni az „ 1944-es budapesti cio­nista mentőbizottságot” is. Fischer István most Brahamben látja orákulumát, számomra ismeretlen (má­sok számára állítólag ismert) okoknál fogva, és idézi Braham magát el nem kötelező álláspontját, miszerint „az idő múlása végül felfedi majd, hogy melyik ál­láspont kerül túlsúlyba”. Habár az ÉS oldalai nem Kasztner Rezső történelmi szerepének kiértéke­lésére szántak, mégis ki szeretném hangsúlyozni, hogy én, és velem együtt a zsidó túlélők túlnyomó többsége, minden kétely és minden habozás nél­kül magáévá teszi az izraeli Legfelsőbb Bíróság végső döntését, amely letörölte Kasztnerről a nácikkal való kollaborálás bélyegét, amely megállapította, hogy Kasztner élete kockáztatása árán is megpróbált minél több zsidót megmen­teni, és amely, nem utolsósorban, az őt kollaborációval vádoló Grünwaldot el­ítélte rágalmazás miatt. Még ha Fischer úr úgy is véli, hogy ez az ügy a „cionizmus belső konfliktusai­hoz” és az „izraeli belpolitika viszályaihoz” tartozik, nem becsületes álláspont az ő Kasztner-ellenes gyűlölethadjárata so­rán az izraeli Legfelsőbb Bíróság fent idézett döntéseit elhallgatni. Shlomo Stern, MD Professzor Emeritus, Jeruzsálem, Izrael [E tárgyban több hozzászólás is érkezett, ezeket jövő heti számunkban közöljük - a szerk.j Kasztnerről A múltban volt már részem abban a ké­tes megtisztelésben, hogy egy budapesti hetilap hasábjain szóljak hozzá Fischer István úr rosszindulatú cikkéhez Kaszt­­ner Rezső ellen, akit én mint hőst köny­velek el a zsidók 1944-es magyarországi tragédiájában. Mivel Fischer úr ismét érettnek látta az időt egy Kasztner elleni kirohanás­ ÉS-VACSORÁK Zsákbamacskában Tájékoztatjuk tisztelt olvasóin­kat, hogy a legközelebbi ÉS- vacsorát augusztus végén rendezzük. VI., Lovag U.3., a Nagymező utca felé! ötven méter Tel.:354-1810 www.zsakb­am­acsk­a.h­u „Láthatjuk, hogy a vallásnak vannak kóros formái­­ és láthatjuk, hogy az észnek is vannak beteges formái, és mindkét kór életveszélyes a békére nézve, sőt, globális hatalmi viszonyaink mellett életveszélyes az egész emberiségre. ” (Jövő heti számunkban Joseph Ratzinger bíboros írása: A békét keresve - A beteg észről és a vallásról, amellyel visszaélnek) lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország tegnapi manléi az 1084 Budapest, Auróra u, 11, »OBSERVER« Tel:3034738.Fax:3034744 BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. / ma:keSlobsewJ­ 11 http:iywww.observer.hu E heti számunk 20 673 példányban jelent (az árak az árat nem tartalmazzák) meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és Méret Fekete-fehér színes .­­ . . . , (mm) (eFt) (eFt) az alternatív terjesztők megrendelése alapján ----------------------------------------------------------­országosan 6525 példány jut előfizetőink- 1,1270x420---------------------------------------1ZI- hez, 13 920 pedig áruspéldányként kerül W_130x407, fekvő zzoxtoo tus---------ζτο_ ’ H s f/3 alló 105x407,fekvő 270x135 132 180 forgalomba. A hirdetés technikai feltételei- f/4 alló ieox2oo, fekvő 270xtoo no___________iso_ ról, valamint 80 ezres olvasótáborunk r/8 állás 05x200,fekvő 270x70 7B______________ (Szonda Ipsos-Gfk. 2003. II. félévi adat) r/sesik270x50,fekvő 160x16p__________62______________ összetételéről további részletes információt ?/π»ΐθ5χΐοο----------------------------------------11100 50x100 22 ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 2/59105x50 22---------------210-5159-es telefonon: 1/50 50x50 11 □ ÉLET ÉS irodalom] Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER szira@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Vers: CSUHAI ISTVÁN csuhai@es.hu kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 T­ervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: GAJDÓ ÁGNES Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211,210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Internet-cím: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Chroma-TOP Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: West Hungary Nyomdai Centrum Nyomda igazgató: Jens Danhardt A lap a Soros Alapítvány, a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI), a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatásával készül. További támogatóink, olvasóink, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az ÉS kommunikációs partnere: T­v -Mobile­ Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj 2003-tól egy évre 11 856 Ft, fél évre 6300 Ft, negyedévre 3366 Ft, egy hónapra 1170 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 11 300 Ft a Pont Könyvesboltban (Bp., V. Nádor u. 8.), valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 160 USA-dollár, a környező országokba 130 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. ÉLET ÉS 1·2 IRODALOM 2004. JÚLIUS 2.

Next