Élet és Irodalom, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-06 / 1. szám - Schüttler Tamás: Kedves Kulcsár István! • Reag. Kulcsár István XII. 16-i ÉS cikkére (2. oldal) - Varsányi Erika: Kinek van itt hiányérzete? • Reag. Csizmadia Ervin XII. 9-i ÉS cikkére (2. oldal) - Kiss Gy. Csaba: Michnikről engedelmükkel • Reag. Aczél Endre XII. 16-i ÉS glosszájára (2. oldal) - Gyárfás Péter: Árnyékban • Reag. György Péter XII. 22-i ÉS cikkére (2. oldal)

! Kedves Kulcsár István! Az ÉS 2011/50. számában méltat­lannak tartotta (Tisztelt Szerkesztőség!, dec. 16.). Hogy a Skultéty Csaba Mi is volt a Szabad Európa Rádió? című könyvéről írott recenziómban a SZER történetével, működésével foglalkozó magyar nyelvű művek sorából kihagytam a Vámos György által sajtó alá rendezett, Szabad Eu­rópa Rádió és a magyar forradalom című 2010-ben megjelent hiánypótló for­ráskiadványt. Igaza van, az én fel­sorolásomban nem szerepelt ez a kö­tet, mivel úgy ítéltem meg, hogy nem magáról a SZER működéséről szól, hanem a rádió forradalom alat­ti (1956. október 23. és november 5. közötti) napi műsortükreit adja közre. A 13 napnyi adás műsortük­re kiegészül az elhangzott adások részleteivel, aminek nyomán ponto­san követhető, hogy a forradalom idején mikor és miről tájékoztatott, beszélt a SZER. Vámos gyűjtemé­nyes műve kétségtelenül jelentős szerepet tölthet be a legendák elosz­latásában, s gazdag forrásanyagot nyújt a SZER forradalom alatti te­vékenységének kutatásához. Ezt a dokumentumkötetet azonban sem műfajában, sem céljait illetően nem tekintettem a recenzeált Skultéty­­könyv „előzményének”, mivel nem a SZER történetéről, a rádió mun­katársainak életéről, az emigrációs lét problematikájáról szól, nem ad képet a müncheni szerkesztőség po­litikai törekvéseinek változásairól. Természetesen ez nem kisebbíti Vá­mos György könyvének értékét. Egyébként Vámos könyvével együtt is úgy érzem, a SZER-ről bizony ke­vés magyar nyelvű szakirodalom áll rendelkezésre. Ez a rádió nagyon je­­­­lentős szerepet töltött be a magyar tömegtájékoztatásban, a szellemi vasfüggöny áttörésében. Fontos len­ne, hogy mélyebb elemzések foglal­kozzanak társadalmi szerepével, to­vábbá azzal, hogy milyen módon já­rult hozzá a rendszerváltás folyama­tához, a magyarságkép alakulásá­hoz, a magyar múlt és kultúra meg­ismertetéséhez. Schüttler Tamás Köszönjük a szerkesztőségbe érkezett karácsonyi és újévi jókí­vánságokat. Az első megjelenés alkalmából ismételten szeren­csés és sikeres új évet kívánunk olvasóinknak! Kinek van itt hiányérzete? Csizmadia E. hiányolja a szavakat, a kormány önértelmezését, amellyel radikális tetteit érthetővé és ezáltal elfogadhatóvá tehetné a „közvéle­mény, a nép számára” (Csizmadia Ervin: A szó és a tett. A kormányzati hall­­gatagság morfológiája, ES, 2011/49., dec. 9.). Történelmi példázatával arra szándékozik rábírni a kormányt, illetve annak domináns pártját, hogy a szövegre (írásra, beszédre) épülő meggyőzést ne tekintse másodlagos­nak a tettekhez képest. A szerző ezt a szándékát Klebelsberg Kunó írá­sával próbálja erősíteni. Ezzel szemben a valóság az, hogy 2002 óta a megszólított párt a szö­veggel történő jelenlét rendkívül szé­les skáláját mutatta be, amivel azt sikerült elérnie, hogy hiteltelenné vált minden szó és tett, amely a po­litika világában elhangzik és megtör­ténik. Épp elég szöveg árasztotta el - egyebek mellett­ - 2006 őszén a Kossuth teret, amellyel életre hívta a nyers gyűlöletet, a vandalizmust. A mai kormányzópárt és holdudva­rába tartozó szónokai megtapasz­talhatták, hogy hova vezetnek a hecc­beszédek. Ekkor (is) számos figyel­meztetés hangzott el, hogy a szó maga a tett, s ha a mai kormány nem szemezgetne saját szája íze és aktu­ális érdeke szerint a történelemből, lehetne némi tudása ennek követ­kezményeiről is. Mára az ország fel­nőtt lakosságának jelentős része ép­penséggel sokallja a cinikus tartal­mat és az arrogáns, primitív stílust, amelyekkel a köztársaság felszámo­lását verbális produkcióvá igyekez­nek stilizálni. Vajon mit kellett vol­na vagy mit lenne tanácsos értel­mezni a lakosság számára? Talán nem volt elegendő a rizsa, amivel a magánnyugdíjakat első lépésben korlátozott időtartamra kölcsön­kérték, majd egyoldalúan módosít­­gatták a pénz elvételének feltétele­it és módját, végül egyszerűen meg­zsarolták, megfenyegették és meg­büntetik azokat, akik nem adták át „önként” és véglegesen a megtaka­rításukat - ez a lépéssorozat lenne egyike azoknak a „nagy horderejű változtatásoknak”, amelyeket a kor­mánynak csak szépen el kellene ma­gyaráznia és a lopás nemes népbol­­dogításnak tűnne?! Érthetetlen, hogy a szerző miért hiányolja a miniszterek írásműveit, amikor egyfelől ez koherens szak­politikai programokat feltételez, másfelől helyettük számtalan orgá­num bértollnokai, így a miniszter­­elnök kedvenc lapjai ebből élnek. Mi magyaráznivaló lehet a külön­böző állami intézmények elfoglalá­sán, az indokolatlan Alaptörvény zugelőállításán, a gyomorforgató festményakción, a különböző társa­dalmi csoportok élethelyzetét alap­vetően meghatározó jogszabályok önkényes megváltoztatásán és a szé­gyenletes politikai üzleten, az Új Színház átjátszásán? A rögtönzés­szerű gazdasági lépéseket magyaráz­­gató egzaltált, bizarr mimikájú ma­gánszámok („Simplicity”!) mellett emlékezetes verbális produkció ma­rad a médiatörvény magyarázata az Európai Parlamentben. Egyébként ki vár azoktól értelmező szöveget, akiknek vezetője magabiztosan je­lenti ki, hogy ne higgyenek a szava­inak?! Uő.: „sose hazudott”! A cikkben kifejtett „magyarázat­igény” ugyanúgy a társadalom lené­zéséről tanúskodik, mint ahogy ezt a kormányfő saját papagája megje­leníti. Ezen már az sem segít, hogy más klasszist képvisel az a személy, akit - bemutatkozása szerint - ép­pen a „bizonyítvány megmagyará­zására” alkalmaztak. A társadalom (vagy ahogy a szerző szűkítő érte­lemben közvéleménynek nevezi) ugyanis nem tagolatlan tárgy, amely­re csak rá kell ereszteni a kormány­zati löttyöt, s majd ezzel jóllakva tu­domásul veszi az erőből történő kor­mányzati döntéseket, a tetteket. Egy politikai elemzőnek lehet ismerete arról, hogy a demokratikus politi­kai gyakorlatban a szövegek nem Varsányi Erika Pécs egyirányúak, hanem a különböző érdekcsoportokkal, a politikai ellen­zékkel folyó tárgyalás, egyezkedés, vita és kompromisszumok során ala­kulnak - a megegyezéssel született döntések mint tettek ugyan értel­mezhetők, de nem szorulnak meg­magyarázásra. VISSZHANG□ „Újabb politikatörténeti összefoglalók írása helyett a korszereplőkre, a korabeli társadalmi és mentális állapotokra összpontosító kutatásokra lenne szükség. A feltáró munkálatokban - ellentétben ötvenhattal - jelentős hátrányban vagyunk. A különböző rezsimek saját képükre formálták a múltat és a múltkutatást. Sok mindent elölről kell kezdeni.” (Jövő heti számunkban Standeisky Éva írása: Tétova újraértelmezések. Magyarország második világháború utáni évei a rendszerváltozás utáni történetírásban) ÉLET ÉS IRODALOM• Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken [TARNÓI GIZELLA] Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA ruff@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHAI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET RAJNAI ATTILA Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 maszre Az ÉS-kvartett irodalomkritikai beszélgetéssorozatot a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Az Élet és Irodalom kommunikációs partnere: T­v -Mobile­ Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. A lap internetes változatának frissítése a pénteki megjelenést követő hétfőn történik. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2012-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft, 2011-re 1580 Ft/hó. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Király utca 2.). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák­ rul forgalomba. A hirdetés technikai felté­teleiről, valamint 72 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2010. II. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@ es.hu címen. Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 1/1270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 1/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 1/4 álló 160x205, fekvő 270x­100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 7/8 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/700 105x100 49 7/700 50x100 25 2/50 105x50 25 7/50 50x50 12,5 0J 1 - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér­­ címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt. Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. E heti számunk 16147 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alap­ján országosan 4270 példány jut előfizető­inkhez, 11 240 pedig áruspéldányként ke­ ÉLET ÉS­SZ­K IRODALOMI L. « Michnikről engedelmükkel Tisztelt Szerkesztőség! Lassan járnak néha a hírek, s csu­pán ritkán vagyok az Önök olvasó­ja. Most jutott el hozzám, hogy a december 16-i szám Páratlan olda­lán megtiszteltek figyelmükkel, vol­tak kedvesek reflektálni a Magyar Hír­lapban megjelent írásomra (Aczél Endre: Az elszámoltató). Ezt szeretném itt megköszönni. Mindig fontos ösztönzéseket kap­tam tisztelt Lapjuktól. Munkára ser­kentő buzdításokat, hogy jó úton járok. Pályám kezdetén, jó négy év­tizede, kolumnás írásban figyelmez­tetett az ÉS hasábjain szintén a Nép­­szabadság tollforgatója, E. Fehér Pál, hogy lekanyarodtam az internacio­nalizmus ösvényéről, amikor ma­gyar nacionalistaként egy szlovák nacionalistát valamennyire megér­teni merészeltem. Azt is segítő figyelmeztetésnek magyaráztam, hogy 1983-ban krak­kói jegyzetemet (amelyet egyszer ugyan már elfogadott a szerkesztő­ség) nem voltak hajlandók közölni. Bizonyára kellemetlenségektől kí­vántak engem megóvni. Ugyanilyen megfontolás vezethette Önöket, ami­kor 1984-ben Hajdú Jánosnak Csoó­­ri Sándor és Duray Miklós ellen írott hírhedett cikkéhez küldtem hozzá­szólást, s még fülük botját sem moz­dították. Duray Miklóst persze az­után másodszor is letartóztatták a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban. Adam Michnikről engedelmük­kel még annyit, hogy Lengyelország­ban megosztó személyiségnek szá­mít. Vannak lelkes hívei (nem keve­sen olyanok, akik személyesen is há­ Árnyékban A magyar múzeumügyet sokféle hi­ány jellemzi, elmaradásai, amelye­ket joggal tesz szóvá György Péter (Senkiföldje, ÉS, 2011/51-52., dec. 22.), sokak által ismert tényként je­lentkeznek. Szükséges a vita a mú­zeumok feladatairól és a nemzeti ön­­megismerés közgyűjtemények álta­li elősegítéséről is. Ideje lenne an­nak, hogy a szakma és a nem-szak­ma, amely számára a múzeum ké­szül, szót értsen. Egyetlen dolgot azonban már most lássunk: nem akkor kell finom értelmiségi társalgást folytatni a nyaktiló élének nemes csiszoltságá­­ról és a napfényben felvillanó pen­ge szépségéről vagy szerepéről a tár­sadalmi élet szabályozásában, ami­kor az éppen a nyakunkra hullik alá. Vagy már el is választotta fejünket testünktől. Részben még egyet is lehetne ér­teni György Péter írásával, ha nem jelentené ki a cikk bevezetőjében is elmarasztalt és valóban menthetet­len kormányzati önkényről mint új­raértelmezést lehetővé tevő nyakti­­lóról, hogy két múzeum összevonása önmagában véve komoly lehetőség, amely a »magyar« és »egyetemes« közti jelentés nélküli, de igen erőszakos distinkció helyett egy új helyzetet teremthet...” Ilyen körül­mények között, egy védhetetlen, de eleve eldöntött struktúra sok ezrek által el nem fogadott „valósága" örvén kellene György szerint vitatkoznunk, amikor az „új helyzet” az, hogy az egyik legjelentősebb közgyűjteményünk megszűnik? Gyárfás Péter lásak lehetnek neki, hogy nem ke­rült sor elszámoltatásra), és vannak kemény bírálói. Zbigniew Herbert, a nálunk is is­mert és becsült kitűnő költő 1997- ben nevezetes interjújának újbóli megjelenése alkalmából csupán egyetlen változtatást kért a szerkesz­tőtől. Azt, hogy maradjon ki a „ki­váltképp szeretett Adam Michnik barátom” kitétel. Kiss Gy. Csaba Vegye a lapot! Újságot írni, újságot kiadni csakis úgy érdemes, ha abba az van bele­írva, amit a cikk írója őszintén gondol, minden nem oda tartozó presz­­sziótól függetlenül. Ahogy Eörsi István írta: „sajtószabadság akkor van, ha a cikk a bensőből jön”. Az újságkiadás vállalkozás, mégpedig normális esetben magánvállal­kozás: őszinte és világosan megfogalmazott gondolatok szerkesztett ál­lapotú megjelentetésére szakosodott vállalkozás, terméke az újság, fo­gyasztója az olvasó. Az Élet és Irodalom szerkesztősége így fogja föl az új­ságírás és lapkiadás lényegét, más lehetőség nincsen. Az ilyen-olyan apa­názsokban, nemkülönben piacinak látszó, tartalmilag nagyon is irányí­tott állami pénzekben nem hisz, olyannyira, hogy azokból nem is kér. Abban hisz, hogy az a szellemi érték, amelyet hétről hétre előállít, meg­vásárlásra érdemes. Abban is hisz, hogy a benne olvasható írások különö­sen fontosak olyan időben, amikor a kormányzat módszeresen építi le a de­mokratikus intézményrendszer elemeit. Önkényeskedik saját polgáraival, és fölszámolni törekszik mindent, ami nem az ízlésének megfelelő. E kor­mányzati erőszakoskodás egyik ellenpontjának tartjuk lapunkat. Léte és jövője attól függ, hogy lesz-e elegendő olvasója. Más nem tarthat bennünket életben, de az olyan életből nem is kérünk. Védjük meg értékeinket! Mi a lapot ajánljuk ehhez, legyen vásárlónk, fi­zessen elő az Élet és Irodalomra.­­hJ-1 Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 »OBSERVER« E-mail: marketing@observer.hu A MÉDIAFIGYELŐ http://www.observer.hu s­í­­­t 2012. JANUÁR 6.

Next