Életjel Évkönyv 4., 1978-1983
Az Életjel visszhangja - Irodalmi estek
6* 1974-ben a Tartományi Tanügyi Tanács jóváhagyta a reformtörekvések szellemében kidolgozott új óraterveket és tanterveket. A magyar nyelv- és irodalomtanítás tantervi anyaga — hasonlóan más nemzetek és nemzetiségek tanterveihez — súlypontozza az irodalom marxista szemléletének megalapozását, hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek, irodalmi gyöngyszemeinek megismerését, az irodalmi hagyományközösség ápolását, a népköltészet és nemzeti irodalmunk megismerését. Ezeknek a gondolatoknak és célkitűzéseknek a jegyében született meg az általános iskolák 6. osztálya számára írt anyanyelvi olvasókönyv. Koncepciójában és tartalmában folytatása az V. osztályok számára írt olvasókönyvnek. A hatodikos olvasókönyv a népies irodalmat történeti időrendben mutatja be úgy, hogy az egész szemelvényanyag Petőfi Sándor, Arany János, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és Illyés Gyula művei köré csoportosul. Az olvasókönyv a kuruc kor szabadságharcának győzelmeit, nehézségeit, a szegénylegények szomorú sorsát, bujdosásait népi hangvételű lírai alkotásokban mutatja be. Két virágéneken át (Áll előttem egy virágszál és Amott kerekedik) bepillantást nyerhetünk az egyház által megbélyegzett és tiltott virágénekek igen gazdag kincsestárába. Csokonai Vitéz Mihály életrajzán és költői munkásságán keresztül egyrészt bepillantást nyerhetünk a 18. századbeli feudális Magyarország nevelési és művelődési rendszerébe, másrészt a nyugatról beáramló haladó eszmék sorsáról is tájékozódhatunk. Megismerjük Csokonait, aki a kötelező istentisztelet helyett társaival az erdőbe vagy a mezőre megy, ott népdalokat énekelnek, s a tollát próbálgató ifjú költő a hallottakat szorgalmasan jegyezgeti, s ennek hatására születnek meg a legszebb Csokonai-versek. Petőfi Sándor élete és költészete az olvasókönyv központi fejezetében kapott helyet. A szerzőnek az volt a célja, hogy a nagy költő életrajzát, társadalmi-politikai, filozófiai és irodalmi szemléletét úgy mutassa be, hogy az funkcionális kapcsolatban álljon költészetével, a szemelvényanyagba felvett művekkel. Az olvasókönyv szerzője megkísérelte bemutatni egy-egy Petőfimű élményanyagát és kapcsolatát a népköltészettel. Tette ezt azért, mert Petőfi Sándor költői munkásságán lehet bemutatni a legszemléletesebben a népköltészet szerves kapcsolatát és egymásra hatását. A délszláv, valamint Jugoszlávia nemzetiségeinek irodalmi kincsestárából azt a szemelvény anyagot tartalmazza az olvasókönyv, amely a magyar, a délszláv vagy más nemzetiségű irodalmi kapcsolatokat példázza, illetve más vonatkozásokban is rokonságot mutat. A magyar irodalomban a történelmi viharok során két helyen hangzik el a kisemmizettek, a megalázottak művészien megfogalmazott legszebb siralma: az egyik Tiborc panasza a Bánk bánban, a másik pedig Dózsa György beszéde a ceglédi piacon. Illyés Gyula említett verse nemcsak azért került be az olvasókönyvbe, mert a tartalom és a forma remekbe szabott esetével találkozunk, hanem azért is, mert a feudális Magyarország gazdasági, társadalmi és szociális viszonyainak keresztmetszetét adja. A vajdasági magyar irodalom szemelvényanyaga ismerős tájakra vezet el bennünket: a szép szó adta lehetőségeken keresztül megismerjük Csépe Imre kubikosait és szegény napszámosait. Németh István elbeszélése a szedett-vedett öltözékű Petőfi brigád újoncait mutatja be, az elbeszélés hősei rongyosak, de már érezzük a felszabadulás szabad és friss levegőjét. Az olvasókönyv, Fehér Ferenc két gyönyörű lírai hangvételű vallomásával zárul. Sátai Pál (Elhangzott az Ereszkedik le a felhő... című előadásunkon 1979. március 28-án) 83