Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)

1847-08-08 / 6. szám

TARTALOM. Körrajzok an nak életéből. Oroszhegyi J-tól. — Harlem Richard. Pálffy­­tól. — Tükördarabok. Berecztől. — Alföld. Samarjaytól. — Három férj özvegye. Ivánfy Malvi­nétól. — Úti képek. Degré Alajostól. — Hölgysalon. Jókaytól. — Irodalmi ellenőr. — Nyílt levél. Bánffaytól. — Nemzeti szinház. Pálffytól. — Kétszáz és egy újdonság. — Külföldi irodalmi szemle. — Vidéki levelezések.. . EGER,julius 14-én. A’ védegyletről akarunk valamit írni. Ennek Eger vidéki osztálya egy iparműtort szándékozik részvények útján fölállítani, a­­minek létesülése már csak azért is kívánatos , hogy ez által a­ hazai ipar kétségtelenül előmozdíttatnék. Azonban annak tervezetét ha nem mondhatjuk is épen rosznak, annyit minden esetre megengedhetünk magunknak, hogy azt alapjában eltévesztettnek tartsuk. A­ részvények értéke, vidéki conjuncturáink szerint, min­den bizonynyal annyiban fölcsigázott, mennyiben azt nem mindenki, de csak a’ kisebb rész sem szerezheti meg; mi által a’ kívánt eredmény nem következhetik be, ’s az iparműtár csak terv ma­rad. Mert igaz az, hogy mentül több egyénnek, nem mondjuk jóléte, de csak ha kis nyeremény­ reménysége is feltételeztetik valamelly intézet virágzásáról, úgy azok annak szilárdítása körül természetesen mindent meg fognak kisérteni. Ebből következtetve, ha a’ műtár részvé­nyeit sokan, legalább a’középosztálynak nagyobb része önmegerőltetése nélkül, megszerezhetné, akkor azok a’ műtár felállhatósága körül mindent megtennének ’s vásárlásaikat csak ott teljesí­tenék , miután ez által a’ magok jólétüket, vagy nyereményeiket biztosítanák. Azért mi igen eszélyes cselekedetnek tartanók azt, ha a’ műtár terve a’ pesti szerint módosíttatnék. — Az os­kolák elvégződtek, a’ köz­önség végett hamarább mint rendszerint, ’s az oskolai díjazások ki­adattak. Egy illy ünnepélyen magunk is jelen voltunk az alapító szívességéből, ki számos ven­dégei előtt, a’ legérdemesebbnek talált ifjunak nyújtotta át ritka becsű intések közepett az os­kolai dijt (100 pft).—A’ Heves megyei lófuttatás Törökszentmiklóson ment véghez ezen napokban. Igen sokan vettek abban részt, ’s kitünően fényes mulatság volt. Az első pályadijt Csernovics Péter lova nyerte meg; a’ hölgyek díját pedig (melly 50 aranyat érő ezüst karos­ gyertyatartó volt) Retsky Andor. Voltak még több díjak is, ’s privát fogadások, mellyeket azonban részlete­sen nem akarunk elmondani, miután az egész ünnepélyben nem vettünk semmi részt. — Párádon a’ fürdői élet nagyban elkezdődött; már szobák sem kaphatók. Még semmi nevezetes sem tör­tént, és úgy hiszszük , nem is fog történni. — Az egri fürdők nem igen akarnak divatba jönni; ámbár ezek is hasznosak, különösen a’ nem-betegeknek. — Társas életünk habár nyár van, mégis kopár; mi mindnyájan elvonultan mintegy számkivetésben élünk, mi, meglehet, hogy szép, ’s elméletileg regényes is , de más részről bizony az alulírt jobban szeretne néha néha kék vagy fekete szemek közé tekinteni, természetesen amúgy hosszan ’s epedve, és mondani sokszor ismé­telve egymásután ... én ... én .. . (mennydörgés következhetnék) szeretlek . . . Azonban hogy ez nincs így, nem lehet róla tenni. — Mielőtt levelünket bezárnók , még egy falusi mulatságról kell megemlékeznünk , melly Szóláton ’s még májusban volt, a’ mi azonban mitsem tesz ; elég az hozzá, hogy ott búcsú lévén , régi magyar szokás szerint bor is volt, meg táncz is, ’s hogy ezek szerint sokan igen jól mulattak, a’ mi nem igen különös, nem is ezt akartuk meg­említeni. Más volt itt az érdekes dolog. Egész életünkön át kerestünk egy igazmondót, ’s egy példányt csak itt sikerült föltalálnunk , ki — meg kell engednünk — igazmondatainak valósá­gáról bennünket igen furcsán győzött meg; de ezért mi legkevésbbé sem haragszunk : tudjuk méltányolni az igazmondókat. A’ midőn tehát így, akkor tett ígéretünket beváltanók; mi is szerényen figyelmeztetünk ezennel némellyeket, hogy most már rajtok van a’ sor, ’s minden halasztgatás nélkül diurnumunkat küldjék meg; mert kimondhatlanul szeretjük a’túrót, k­os­­vajat ’s zsengiczét. — Végre egy tévedésünket kell megigazítanunk. Utolsó levelünkben köböl helyet pozsonyi mérőt irtunk. Márton. PÉCS. — A’ nyári saisont befejeztük. Csak négy tánczalom volt a’ nemz. casinóban. Ezer a’ panasz, hogy még legalább tizennégy nincs; mert szeretjük az ingyen mulatságot és min­denek fölött a' tánczot, miként sehol széles e’ hazában. Pedig, ha a’ „nemo sobrius“ áll, úgy kerületi börtönök helyett más középületet szavaznának ránk. — Az kör zenekara , párizsi czigányok — aránylag — olly meleg részvéttel még nem fogadtattak , mint jelenleg. A­ színházban tartott előadásuk számos és méltányos közönséget gyűjtött, különösen az álta­lunk még nem ismert „S Hunyady László“ nyitánya zajos tetszést aratott. A’ nemz. casino kert­jében és a’ harkányi fürdőkön szinte fényes sikerrel működtek. Szó a’ mi szó, de csakugyan de­rék gyerekek. — Míg a’ nemzeti zene lelkesült ’s átalános méltánylása virágzóbb nemzetiségre mutat, addig másutt hanyathomlok rohanunk hátra. Értem a’ színházat. A’ szerződési három évből egy múlt el, és a’legmelegebb honfi is önként lemond a’magyar színházról, miután a’ szerződött Havi és Szabó társasága tavaly megbukott (miről alább) és mindeddig más társaság nem jelentkezett, azon egyszerű okból, mert a’jobbak Aradon, Győrben, Becskereken stb le* foglaltattak; német ellenben hat is concurrált. Illy kényszerítő körülmények közt, hogy a’ szin­­háztulajdonosok üresen nem hagyandják a* házat, rész néven alig lehet venni. Midőn tehát olly

Next