Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-04-30 / 19. szám
SOPRON, april 4-én. Az ember szabadnak teremtetett; a’ lélek minden felgerjedése, a’ kebel minden vágya, a szív minden dobbanása között legszentebb az , mit a’ szabadság érzete, ezen örök tulajdona az emberiségnek, szül. Nemzet szabadság nélkül lombtalan fa, gyöngytelen tenger. Minden kor népeinek voltak saját eszméi, sajátlelkesedése; de a’ végpont, hol ezek találkoznak — a’ szabadság. Egyik nemzet hamarább ér el e’ végponthoz, mint a’ másik , miként némelly fának virágait szemlélheted , míg ezerek éktelen állnak, 's ki mondhatja, hogy ezek szintúgy nem fognak virágozni és — gyümölcsözni? — Fog jőni kor, midőn a’ népek istene csak szabad ajkakról hallja tiszteletét, csak szabad kebleknek hálafohászaikat. És e’ kor örök leend , miként örök a’ természet. A’ hitnek úgy, mint a’ szabadságnak voltak martyrjai, amazok igazságot és szeretetet hirdettek milliók között, ezek az emberiség örök tulajdonáért küzdők ’s elvéreztek, hogy szabad legyen a föld, melly kihűlt keblek sebei fölött emelkedik, hogy szabad legyen az ember és boldog, ki ezeket nyitotta. — A’ magyar szabadság örömmel töltött el minden kebelt. Szép látni mint buzog minden soproni polgár édes hazánkért és nemzetünkért! A’vármegye ’s városháznál, tornyokon, szegleteken nemzeti lobogók hirdetik, hogy Sopron polgárai nem idegenek többé a’ honban, mellyben születtek. Posta- és só hivataloknál sasok helyett hetek óta nemzeti lobogókat lenget a’ szellő. A’ nemzeti örsereg nagy része fegyverekkel el van látva, ’s hetenkint többször hadigyakorlatok tartatnak. A’ német felírások lassanként magyarral váltatnak fel. A prot. tanuló ifjúság közül néhányan műkedvelőkül a’ „Falusi lakodalom“ czimü vígjátékot fogják adni, a’ begyült pénz fegyverek megszerzésére fog fordittatni. Vajha hazánk több városiban e’ szép és hasznos példa követőkre találna! — De engedjetek meg, ha ennyi szép és nemes tettek után szivembe mártom tollamat, ’s szomorún irok, miként az jelenleg érez. — Nem kell messze visszatekinteni a’ múltba, nem kell történeti ívek tengerén búvárkodni, a’ ki él, lát, hall, tapasztalható, hogy honunk politicai életében a’ papok mindig jelentékeny szerepet vittek. Ha tetteiket, mellyek hazánkra cselekvőleg vagy szenvedőleg hatottak, mérlegbe vetjük, a haszon (néhány, alapítvány) melly egynémelly által nemzetünkre háromlott, a’ passivhatásu tettek irányában parányivá aljasul. A papság hasonlít azon szívtelenhez, ki egyik órában önkénytesen fájdalmas sebeket ejt rajtunk, míg a’ másikban gyenge ízt hoz ezekre. A’ papság hivatása hirdetni az isteni igéket, igazság, józanság és békességre tanítani a’ népet, mellynek pásztora, és e’ hivatás szent és felséges, mint maga az isten. De mennyire ellenkező e’ hivatással az, mit korunkban tapasztalunk! Felsajog a’honfi keble, ha meggondolja, mikép buzgólkodtak a’ szent férfiak az igazság megbuktatásán. Tiszt- vagy követválasztásokat megelőző napokban imakönyv helyett csutorák forognak a’tisztelendő kezekben. Egy Győr megyei plébános helységében követválasztásunk előtt itezés üveggel fején az asztalra állott (mint ez a’ gyűlésben elmondatott) ’s igy deformálta a’nép hitét, meggyőződését. Egy Sopron megyei plébános nem borzadott azt prédicálni híveinek, hogy azon zászlóknak, mellyeket a’ városban kitűzni látnak, ne örüljenek, azok helyett inkább feketék illenének, hogy legalább gyászolva láthatnák eltiport szabadságukat. Hogy az országgyűlési végzések reájok nézve „arany pohárban méregital.“ Mint hallottam egy másik szinte Sopron megyei pap, izgatások miatt a’ szolgabirótól szinte keményen megdorgáltatott. És valóban félni lehet, hahogy a’ papság közt több illy hazaárulók vannak, a’ nép, mellynek terhein a’ hon nem kis áldozatokkal könnyített, az üdvös eredményt talán felfogni kellőleg nem tudván, vagy nem méltányolván, baráti jobbok helyett számtalan hideg keblekre lelünk. A’ nép nem tekinti azt, hogy mi, hanem ki által mondatik. Ennek okát a’ nevelésben ’s az ekkorig létező feudális rendszer bilincseiben vélem rejteni. Azért a’ nevelést jobb kezekre kell bízni, hogy a’ nép felvilágosittassék, ne ámittassék. Tudatni kell vele a’ hon érdekeit és igényeit; hogy miután a’szolgaság salakjából kiemelve szabaddá, hozzánk hasonló polgárrá tettük, velünk kezet fogva munkáljon nemzetünk nagyságán és dicsőségén. Fájdalom, nyolcz századon keresztül „a haza egyeseknek lakoma vala, a’ népnek nem egyéb börtönnél“ — most minden fia e’ hazának egyformán részesül a’ szabadság áldásiban, most mindenki elmondhatja a’ költővel: Nem vagyok magam, Testvérim vannak számos milliók! Ők védnek engem, én megvédem őket — Nem félek tőled, sors, bár mit akarsz! SZABADKA , april 15-én. Ha villanyszerű hatást gyakorolt ránk a’ párisi trón-felforgatás, mit mondjunk azon hatásról, mellyet a’ pesti eseményekre, a’ nádornak ’s Kossuthnak Bécsbeni fogadtatásukra; ’s végre a’ ministerium megadásának hírére érezénk? — Mintha egy érzelem-haos fogta volna el kebleinket; csak lelkeinknek ’s eszményeinknek éltünk. ’S ha most is némileg ingerlődött állapotban vagyunk, tulajdonítható a’ még mindig ’s minduntalan egyremásra változó körülmények rohamának, ’s annak, hogy a’ bomlásba ment birodalmi kormánygépezet helyett, az uj, t. i. a’ mienk, még mindig fejletlen állott, erő ’s eszközök nélkül, mellyekre a’ vész napjaiban minden időmulasztás nélkül volna elkerülhetlen szüksége. Vagy azt hiszitek, pénz és rendezett katonaság hiányában a’ sokféle bel- és külellenség ellenében elszórt lelkesedésünkkel megvédhetjük hosszabb időre a’ hazát ? Szerintem aligha.......... mert a’ sokféle nemzetiség, a’ minthogy kicsiny vagy nagyobb elemben van egyhelyütt elszórva.