Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-09-10 / 11. szám
Próbáljátok csak az alföldi emberrel elhitetni , hogy jön a’ rácz, azt fogja rá mondani, hogy azt ő csak a’ sipkájával leborítja. Próbáljátok a’kunokkal, hajdúkkal elhitetni, hogy bizony bátor legények azok a’ ráczok is, hogy egy nap alatt sánczot hánynak maguk előtt, hogy igen jól lőnek ’s esőt és zivatart és napszúrást ki tudnak állani, ti se legyetek hát lusták, hanem keljetek föl, mert az ellenséget nem győzi le megvetés; meg sem merem mondani, hogy mit kapnátok érte. Mit tettünk a’ legveszélyesebb időkben ? Mindig kibeszéltük, mit tenni akartunk. ’S soha sem tettük azt, a’ mit kibeszéltünk. Ez aztán nem vers, hanem igaz. Ha még e’ philosophiának soká lesz kelete, megérjük, mitől isten és saját jóvoltunk őrizzen bennünket : hogy Intra Hungáriám non est vita. Azt beszélik, hogy Majlandot Radeczkyvel együtt a levegőbe vettették. Noha ez igaz , akkor azok , kik az olaszhoni győzelmekért Te Deum laudamust tartottak, nem fognak-e most Te Deum vituperamust tartani ? A’ ráczokon ismét két győzelmet vettünk; önkényteseink Periasznál szuronynyal foglalták el az ágyukat, minden tüzért leöltek. Számtalan a’ holt és sebesült. Tehát három hét múlva csakugyan igaz lett, mit lapjaink már azelőtt könnyen trombitáltak, a’ perlaszi diadal. Bécsbe deputatio ment — tisztelegni, és még valami egyébért. Pesten készülnek az osztrákok elfogadásához — illuminátiókkal, új ruhákkal — és még valami egyébbel. Váczon tizenötezer főből álló rendes honvéd tábor van — alkalmasint hadigyakorlatok végett. Látni imitt amott szürke ruhás, veres galléros honvédeket is, — egynéhány ezeret. Csupa tisztelkedés végett. Minden igen nyugodt , és kész a’ komolyan közelgő — lakodalomra. **3 A’ bécsi deputatio tagjai sorshúzás utján választattak. Legelsőnek jött ki Bernát Zsigmond neve. De már lehozzák a’ királyt! 1. Szécsényiről az a’ hír volt, mintha valami baja volna. Kisült, hogy nem igaz. Állapotában semmi változás nem történt. A’ táborból 7 barátunktól több rendbeli híreket kaptunk, mellyek mind azt bizonyítják, hogy egy némelly nemzetőreink magok jobban rabolnak, mint a’ ráczok. Megbocsát barátom, ha e’ híreket most nem közlöm. Ez mindig úgy volt, ’s nehány roszabblelkü vétkének kiczégérezésével nem akarom a’jobblelküek seregét megbélyegezni. Egy becsületes katonatiszt, meglátva , hogy szállása helyén átvonuló honvédeink roszul vannak öltözve, számukra a’ császár pénzéből rögtön elegendő mundért és bakkancsot varratott. Ezt megtudták többi tiszttársai, kiket, fájdalom, hogy nem illethetek hasonlatos epithetonnal, ’s rögtön folyamodtak a’ Hofkrixkraxhoz , hogy ők ezen emberrel nem akarnak egy ezredben szolgálni. Azon könnyű segítni : tessék kilépni az ezredből.