Ellenfény, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám
A DRÁMA HITELESÍTÉSE Mohácsi János azonnal felismerhető, összetéveszthetetlen előadásokat rendez. Nyelvük, stílusuk, játékmódjuk éppúgy jellemzi őket, mint színházi formájuk, világképük. A Mohácsi-előadások legtöbb jellegzetessége közös szemlélet alapra vezethető vissza: arra, ahogy a rendező az alapanyaghoz viszonyul. A Mohácsi-előadások ugyanis rendre újraírják, különféle eljárásokat alkalmazva átalakítják a kiindulópontul választott drámai anyagot, és - eltérő arányokat érvényesítve - mindig új előadásszöveget hoznak létre. Mindez arra utal, hogy Mohácsi egyértelműen a színházi ember nézőpontjából tekint a darabokra. Nem érdeklik az irodalmi kánonok, a sznob szokásjogok, a drámatisztelő etikettek. Számára a színházi hatás az elsődleges. És ez mindig csak jelen idejű lehet. A rendező tehát igyekszik lebontani azt a távolságot, amely a mai kor nézőjét hajdani korok drámaíróitól elválasztja. Újra hitelessé akarja tenni azt, ami - irodalmilag, színházilag - egy korábbi társadalmi-művészeti kontextusban volt érvényes. Mohácsi már élete első kőszínházi rendezésében, a kaposvári stúdiószínpadon elkészített Bánkót-változatban is kortárs élettapasztalatokkal szembesítette a klasszikus szöveget. Ezzel a hetvenesnyolcvanas évek magyar színházművészetét meghatározó evidenciákon is túllépett. Az előadás nem kibontotta a darabot, hanem bizonyos értelemben ellene játszott. Nem árnyalta, hanem egyértelműsítette a szöveg utalásait. Nem áthallásos módon közölte üzenetét, hanem drasztikus nyíltsággal. Nemcsak arra vállalkozott, hogy leszállítsa a piedesztálról a klasszikus mű alakjait, hogy emberibbé tegye a történetet, hanem még erőteljesebbé tette a lefelé történő stilizálást, hogy azok a motivációk is nyilvánvalóvá legyenek, amelyeket egyetlen korábbi irodalmi kánonban sem volt szokás megfogalmazni. A Gertrudis teremtette morális állapotokat Mohácsi állandósított országos házibuliként ábrázolta, épp ezért rendezésében mindenkit részeg indulatok mozgattak. A békédének legfőbb jellemzője az erőszakra való hajlamuk. Előbb vérszerződést kötnek Peturral (Karácsony Tamás), bár gőzük sincs arról, hogy mire szövetkeznek, aztán Bánk ellenszónoklatának hatására véresre verik a vezérüket. Melinda (Nagy Mari) a buli felajzott légkörében gátlásait vesztve kacérkodik Ottóval (Lugosi György), és érzékeitől elragadtatva mindenféle hevítőszer nélkül is a férfié lesz. De férje haragjától megijedve a királynéra támad. Gertrudis (Kristóf Kata) egyszerűen szereli le a hatalmát megkérdőjelező vádaskodást: embereivel kíméletlenül eret vágat az asszonyon, majd kényszerzubbonyba öltözteti, és el-. Mohácsi egy interjúban beszélt is erről: például a Bolha a fülbe hetven százaléka változatlan maradt, ezzel szemben a Tom Pain szövegeinek 90%-a társulattól származik. Bérczes László: Példány és ceruza (Beszélgetés Mohácsi Jánossal) - Színház 1998/1. 45. o. MOHÁCSI JÁNOS MOHÁCSI „DRÁMAÁTIRATAI” SÁNDOR L. ISTVÁN TANULMÁNYA A KÁVÉHÁZ (KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ - SERF EGYED, OTTLIK ÁDÁM, ÉBL HELGA, NÉMEDI ÁRPÁD) Fotó: Simarafoto