Ellenfény, 2017 (22. évfolyam, 1-6. szám)
2017 / 3. szám
fényváltások: a kaukázusi krétakör A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR az egyik legnépszerűbb BERTOLT BRECHT-darab a magyar színpadokon, bár elég rapszodikus módon kerül műsorra: van, hogy hosszú évekig nem játsszák, máskor meg egyszerre több színház is bemutatja. Az alábbiakban a darab eddigi magyar színpadi történetét foglalja össze KONDOROSI ZOLTÁN. Bertolt Brecht (1898-1956) utolsó nagy darabja A kaukázusi krétakör. 1944-45-ben írta a kaliforniai Santa Monicában, és először az Egyesült Államokban került színre (angol nyelven). 1948-ban, majd 1954-ben maga Brecht rendezte meg a darabot Berlinben - több mint egyéves próbaidővel.Miután 1947-ben az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elé idézték, Brecht visszatért Európába. Előbb Svájcban töltött egy évet, majd az NDK kormányától kapott saját színház alapítására ajánlatot, amit nem utasított vissza, így telepedett le Kelet-Berlinben, s vezette haláláig a Berliner Ensemble-t. A kaukázusi krétakör „valóban szintézis, [Brecht] művészi világképének majd minden tendenciája kifejletten, tökéletes együttműködésben van meg benne, dramaturgiájának valóságos enciklopédiája, de főleg teljes egészében eleven és költői. E remekmű előadása a legmerészebb színházi vállalkozások közé tartozik” - írta Fodor Géza 1976-ban, azt is hozzátéve, hogy „teljes sikerének feltételei ma valószínűleg egyetlen magyar színházban sincsenek együtt”. A kaukázusi krétakör történetét így foglalja össze egyik kritikájában Szántó Judit: „A drámáról sokszor elhangzott már, hogy a két főszereplő vonzásköre szerint két részre oszlik. Az első rész, mint köztudott, Gruse Vahnadzéról, a kis konyhalányról szól, aki az épp fennálló hatalmi berendezkedés összeomlásának zűrzavarából kimenti a kormányzóné felelőtlenül otthagyott gyermekét, s élete, biztonsága, szerelmi boldogsága kockáztatása árán menekül vele; leleményességgel, bátorsággal és gyengédséggel egyenlítve ki azt, amit az emberi környezet önzése és kegyetlensége akadályként eléjük emel. A második rész az iszákos és könnyelmű falusi írnok, Azdak véletlenszerű bíróvá válásának önálló története, s a két szál csak a végén fut össze, mikor az újabb hatalomváltás következtében jogaiba visszahelyezett kormányzóné elperelné Grusétól a gyermeket, s az ügy történetesen Azdakhoz kerül, aki a krétakör furfangos ötletével módját ejti, hogy a gyermek felnevelő anyjánál maradjon. A két szál természetesen nagyon mélyen összefügg.... Grusénak, a dolgok öröktől máig tartó rendje szerint, nem lehet igaza a kormányzónéval szemben: a helyzetet csak a sokszoros véletlenek összjátéka fordíthatja jóra, s ezek a véletlenek öltenek testet Azdakban. Az, hogy Azdak, dacból és a sorsnak kesztyűt dobó vakmerőségből, épp a menekülő nagyhercegnek ad tudtán kívül menedéket, az, hogy először a vértesek szeszélyéből, majd a nagyherceg - hatalmasoknál igazán ritkaságszámba menő - hálás memóriája folyományaként bíró lesz, illetve bíró marad, ugyanolyan véletlen, mint az, hogy Gruse ügye épp hozzá kerül. Ennél is nagyobb véletlen Azdak sajátos alkata, amely képes összeegyeztetni saját érdekeinek, nagyon is földi vágyainak jóllakatását az igazság kedvelésével (amelynek szerves eleme az a kaján élvezet, ahogy a magabiztos pöffeszkedőknek borsot tör az orruk alá). De a legeslegcsodásabb véletlen az, hogy akad a történelemben egy szélcsendes öt perc, amikor az igazság érvényesíthető.”12 A kaukázusi krétakör abból a szempontból különleges darabnak számít Brecht életművében - ahogy egy 1976-os kritika állítja hogy „a hagyományos »illúzió-színház« híveit is vonzza”. „Ez a mű ugyanis rengeteg lehetőséget kínál a közönség elandalítására, megkönnyeztetésére, az érzelmek megragadására, de ha valaki elsősorban ezt veszi észre benne, az könnyen kifelejtheti Brechtet az előadásból." A felvetés arra is utal, hogy ellentmondásos folyamat volt Brecht műveinek meghonosítása a magyar színházi repertoárban. Erről így írt Szántó Judit: „Az úgynevezett »magyar Brecht« valamikor kardinális harci kérdés volt; a kopogós, kemény német szerző hozzáédesítése honi hagyományainkhoz, színészi és nézői beidegzettségeinkhez minden Brecht-bemutató (és minden róluk írt kritika) elsőrendű gondjának számított.” De már 1990-ben is úgy látja, hogy „mintha ez a kérdés is a nagy alapigazságot követné, miszerint a problémák nem megoldódnak, hanem jelentőségüket vesztik. A brechti eszközök az elmúlt évtizedek alatt beépültek a magyar színház kifejezési nyelvébe, sőt a nézői reflexekbe is, habár a jelzett hagyományok s a honosítási szándék kilengései, torzításai okán lassabban, mint üdvös lett volna”.4 It |/GMC | ** JJ ? s x Xh VX*JJJUk (/&**. 1 Fodor Géza: A kaukázusi krétakör Kaposvárott. Sz/h/iázi976/1. 4-8. o. 2 Szántó Judit: Mikor hosszú egy epikus dráma. Sz/n/iáziggo/4. 23-26. 0. 3 Csík István: A kaukázusi krétakör - Miskolci Nemzeti Színház. Film Színház Muzsikáié, március 6.14. 0. 4 Szántó Judit i. m. 28