Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)
1870-09-27 / 12. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . . 5 ft. — kr. félévre ... 10 t — , I Egy hónapra . 1960 „ Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem is vállalkozunk. a Ill V-» Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőségihez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért .... 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. 14. szám. Kedd, September 27. 1870. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára etjy évre .... 20 forint — kr. félévre....................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezután árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Anglia számítása. A mostani háborúnak fontos következései közt legüdvösebbnek tartanók mind az európai béke állandósítására, mind a szabadelvű haladás tekintetéből, mind pedig hazánk érdekében, hogy Németország és Anglia szoros egyetértésben legyenek a földrészünkön felmerülhető minden nagyobb kérdést illetőleg. S hogy ez egyetértés létesül is, azt nem csak valószínűnek, hanem bizonyosnak is tartjuk. Mert nem kell hinni, hogy Anglia azért vonult vissza a kontinens ügyeiben való részvételtől, mintha üdvösnek ismerte volna el szívében is, mit szája vallott, a manchesteri iskola törik-szabad politikáját, melynek értelmében Nagy Brittaniának csak nézni kell a világot, akármennyi bajba vigye is ezt a mindenféle szép nevekkel felezse romázott őrültség. Nem kell hinni, hogy Nagy Brittaniának ne fájt volna mélyen, élesen, a tapasztalás, miszerint tekintélye hanyatlik, szava kevesebb nyomatékkal bir s hatalma iránt csökken a hit folytonosan, mióta nem elegyedett semmibe s keresztényileg tűrte nem csak Drezda paczkázásait (Beust úr ottani uralkodása alatt) s Madrid boszantásait, hanem még Dánia feláldoztatását is. Nagy Brittania nagyon érezte, hogy helyzete mindinkább kellemetlenné válik s Palmerston büszke mondását a civis romanus gyanánt említett angol polgár sérthetetlenségéről nem igazolják többé a tények, sőt kineveti minden államocska. Egy szóval John Bull, ki hajdan úgy járt mindenfelé mint a ki tudja, hogy háta mögött van az angol flotta, egyszerre csak azon vette észre magát, hogy nem félnek tőle sehol s ha gorombáskodik kidobják, mert hát az angol flotta nem volt többé háta mögött s midőn e szomorú tapasztalás folytán John Bull kénytelen len még udvariasságot is tanulni szomszédai irányában, könnyű elgondolni mennyire káromkodott a veszett változás felett, ha bizalmas körben nyilváníthatá valódi érzelmeit. De hát miért helyezte magát ilyen állapotba, ha ez nem volt ínyére. Azért, mert 1849 után nem volt a kontinensen hatalom, melyet szilárdnak s így biztos szövetségesnek tarthatott volna. Addig Austriával tartott legszívesebben, de a muska interventió Magyarország leigázására kiürítette Angliát az osztrák birodalom erejének bomladozó természetéről. Más szövetségese pedig nem lehetett sem Francziaország irányában, melynek fegyverzett dicsvágyó szomszédságát mindig gyanús szemmel nézte, sem Oroszország irányában, melylyel érdekküzdelme van mind a Dardanelláknál, mind Ázsiában. Itália még csak a Mazzini, Cavour és Garibaldi szellemeiben élte az egység eszméjének embryonális napjait. Németország pedig tán még a Bismarck álmaiban sem jelent meg másként, mint a tehetetlenség óriási képe. Ilyen viszonyok mérlegelése folytán lett Angliában irányadóvá a tan, miszerint legjobb nem avatkozni a kontinens ügyeibe akár miként idomuljanak is. És ez a contempláló állambölcsészet annyira megállapodottnak és véglegesnek látszék lenni, hogy Miklós czár eljöttnek hivé az időt, midőn a „beteg embert“ rövid uton megfojthatja. A czár ezen tévedése eredményezte a krimi háborút és Sebastopol bevételét a szövetséges angol, franczia, olasz és török hadak által, Poroszország semleges maradván, Austria pedig nem mervén többet tenni egy látogatásnál Bukarestben. A krimi háború azonban még inkább a non interventió vallására térítette Nagy Britániát, mert az angolok megcsalva érezték magukat Napóleon által, ki, hogy maga részére biztosítsa a muszkák későbbi barátságát, kimesterkedte a béke megkötését, mielőtt a háború valóban elérte volna czélját. Ezen kijátszatás után Anglia semlegessége annyira ment, hogy cserben hagyta Dániát, melynek védelmére kötelezve volt. Nem elegyedünk semmibe, mondák. Tegyen a kontinens kedve szerint. Semmi közünk hozzá. „Anglia nem is európai hatalom, hanem ázsiai“ jegyzé meg egyszer, a parlametben Disraeli. Hanem azért Anglia kisérte legnagyobb rokonszenvvel az olasz egység fejlődését, mihelyt ennek életrevalóságát észlelte. Itália mint lehető szövetséges tűnt fel azonnal és így részesítendő volt minden „erkölcsi támaszban.“ Az olasz hatalom születése azonban nem lett volna elég az angol külpolitika látszólagos közönbösségét elevenebbé tenni. Erre több, nagyobb, kétségtelenebb hatalomképesség kellett, mint amennyivel Itália rendelkezhetnek. Amit Anglia óhajtott, az előállott 1866-ban, a győzelmes és megnagyobbodott Poroszországban. Csakhogy előtte állott még a „fekete pont“, a megmérkőzés Francziaországgal, melynek részéről a háborút bizonyosnak tartotta Sadova után minden gondolkozó ember. A 66-ks siker azonban már annyira kívánatossá tette Németország hatalmi egységének létesülését Angliára nézve, hogy a jelenlegi háború kitörésekor a londoni kabinet már nem maradt közönyös néző, hanem kilépett az erélyes nyilatkozattal, miszerint Belgium neutralitását védeni fogja fegyverrel. Hogy ezen nyilatkozat nem volt Németország ellen czélozva, azt érti mindenki, s hogy ama nyilatkozat alapján Anglia módot talált volna Németországnak segítségére is menni, ha ez szükségelteték, azt gyaníthatni az érzelem-áramlatból, mely az angol nemzetet egyhangúvá tette Napoleon hadüzenetének kárhoztatására, s amely még a respublica kikiáltása óta is csak annyiban módosult, amennyiben Vilmos királynak és Bismarcknak tanácsokat ad a nagylelkűség gyakorlására, egyúttal azonban javasolja a francziáknak, hogy adják meg magukat, mert hiszen nem segíthetnek többé helyzetükön. Nem mondjuk, hogy az angol közérzület ilyetén áramlatában nem a hideg számítás és száraz önzés elemei vannak nagy többségben; mi csak egy tényt adtunk elő, anélkül, hogy vizsgálnék jelenleg alkatrészeinek nemes vagy nemtelen mennyiségét. A tény pedig az, hogy egész Anglia örvend a nagynémet hatalom létrejöttén, mert ez új hatalomban látja végre a szövetségest, kivel tarthat az európai nagy kérdésekben s jelesen Oroszország ellenében. Nekünk pedig meggyőződésünk, hogy Németország és Anglia egyetértő társaságában fog találtatni a magyar-osztrák monarchia is. És ezt tartjuk mi a legjobb combinatiónak, mind az európai béke állandósítására, mind pedig hazánk különös érdekeinek szempontjából. Hogy mit várhatunk tőle, azt elmondjuk máskor. Most csak jelezni akartuk a várható tényt és ennek üdvös voltát, egyszersmind pedig nyilvánítani álláspontunkat azokéval szemben, kik már tiltakozni kezdenek a magyar-osztrák monarchia és a Németország közti jó egyetértés politikája ellen, de nem tudatják, hogy tulajdonképen kivel óhajtanak jó lábon élni szomszédaink közül. A franczia köztársasági kormány 24-ikén kiadott proklamatiója pedig visszautasítja Poroszország ilyetén föltételeit. Készebb saját városainak és falvainak romjai alá temetkezni, mint elfogadni e föltételeket. Francziaország nem megy tovább, Poroszország pedig nem enged. Elfoglalni, meghódítani Francziaországot az utolsó talpalatnyi földig, vagy a kétségbeesés végső harczával kiűzni a poroszokat franczia területről — e pillanatban nincs más út a hadakozó felek előtt. Iszonyú, ami következni fog. De hát miért a föltétlen ragaszkodás Poroszország részéről a franczia területek annektálásához ? Poroszország attól tart, hogy ha Francziaország jelenlegi határai épségben hagyatnának, új megtámadásoknak lenne kitéve, mert e határok kedvező alkalmul szolgálnak a megtámadhatásokra. Francziaország szavában, jóakaratában Poroszország nem hisz semmit. Bismarck kétrendbeli körirata , melyeknek egyikét sept 13-ikán, másikát 16-ikán intézte az észak-német szövetség diplomatiai képviselőihez, ezeket mondja : A német nemzet Francziaország által kényszeritetett háborúba. Németország győzött — de roppant erőfeszítéssel, minőt kifejteni nem álland mindig hatalmában. Németország tehát elkerülhetetlen szükségesnek tartja, biztosítani magát Francziaországnak jövendő megtámadhatásai ellen. És e biztosítást Németország egyedül a franczia határok megváltoztatásában találja fel. Igaz, a poroszok Francziaország által kényszeritettek háborúba ; de azon Francziaország alatt, mely e háborút megindította, nem maga a nép értendő, nem maga a franczia nemzet mely most már ügyei felett rendelkezhetik, de nem rendelkezhetett még akkor, midőn a háború megindításáról volt szó. És abban van Bismarck körleveleinek legnagyobb tévedése, hogy a napóleoni uralmat nem tudja megkülönböztetni a nemzettől, Napóleon kormányának gazságait a nemzetnek rójja fel bűnül. „Napóleon császár nem mond semmi valótlant ha még ma is állítja, hogy a közvélemény nyomása kényszerítette őt háborúba.“ — Ez egyik passusa Bismarck köriratának. Ha Bismarck úr Napoleon creaturainak nyilatkozatait a képviselőházban és a senatusban, vagy a kormány zsoldjából éledő szolgasajtó szavait veszi közvélemény gyanánt, akkor igaza van. De egy ország közvéleményét nem ily helyeken és nem ily emberek nyilatkozataiban kell keresni. Francziaország független józan polgársága kárhoztatta a háborút kezdettől fogva. Ennek jeleit föltalálhatjuk sajtóban és törvényhozásban egyaránt. Hogy e kárhoztatás mért nem nyilatkozott hangosabban, azt megsúghatná Bismarck urnak Jakoby esete, mely a legjobbkor érkezett bizonyság arra, mily sorsra jutnak azon férfiak, kik hazájuk érdekében a fennálló hatalom ellen szólam merészelnek. Csávolszky Lajos: Magyar jogászgyülés. Ma délelőtt 9 órakor kezdte , meg a jogászgyűlés négy osztálya tárgyalásait. Örömmel vettük észre az eddigi nyilatkozatokból s örömmel constatálhatjuk, hogy a jogászgyűlés határozatait szabadelvű szellem fogja átlengeni. Örvendetes jelenség az is, hogy a szakosztályi ülések igen látogatottak, kivéve a második osztályt! Az első osztály a legfőbb itélőszék tanácstermében ülésez, a második és harmadik osztály a kir. tábla épületében és pedig a II.-dik osztály a VI.-dik polgári tanács, a harmadik, a kiadói iroda termében. A negyedik szakosztály pedig a megyeház nagy termében tartja üléseit. I. Az első, általános magánjogi osztály következőleg alakult meg: elnök Hoffmann Pál; helyettes elnök : Simonffy Sámuel. A jegyzői kar a következő tagokból áll: Dr. Wenzel Tivadar, dr. Löw Tóbiás és dr. Stiller Mór. Tárgyalás alá került dr. Wenzel Gustav egyetemi jogtanár indítványa a törvénytelen származású gyermek jogi állapotának rendezése tárgyában. Az indítvány így hangzik: nyilatkoztassa ki a jogászgyűlés, hogy a törvénytelen születésű gyermek jogi állása minél előbb határozott s a XIX. század szellemének megfelelő törvény által szabályoztassék. Előadó dr. Győri Sándor igen jeles értekezést tartott e tárgyban. Értekezéséből kiemeljük a következőket: Legnagyobb hiba, ha a törvénytelen gyermekektől az apa elleni kereset elzáratik. A törvénytelen gyermekekre egymás közt különbséget tenni nem lehet. Határoztassék meg a törvénytelen s törvényes gyermekek közt a jogi különbség. Értekező után szót emel Szilágyi Dezső. Szerinte itt egy új indítványról van szó : értekezőnek dr. Wenczel G. indítványára tett indítványáról , egy oly indítványról, mely közkézen — kinyomatva — még nem volt. Inti a szakosztályt, hogy elhamarkodva ne hozzon határozatokat; ez csökkentené a jogászgyűlés tekintélyét. Indítványozza, hogy — minthogy egy új indítvány hozatott szőnyegre dr. Wenczel G. indítványának érdemleges tárgyalásába a szakosztály jelenleg ne bocsájtkozzék. E tárgyban hosszú vita fejlődött ki. Szavazásra kerülvén a dolog, minthogy a tagok nagy részének nem volt ülőhelyes így fölállással nem történhetett a szavazás kézfeltevéssel szavaztak. Elnök ellenpróba után sem vehette ki a többséget, elrendelte tehát a név szerinti szavazást. A szavazás eredménye a következő: 102 jelenlevő közül 46 szavazott az érdemleges tárgyalás mellett, 56 ellene. Dr. Wenczel Gusztáv szavazás után fölemlíti, hogy indítványának két része van: az első rész az indítvány elvi elfogadása s csak a második a részletezés. Ajánlja indítványának elvi elfogadását. Az elvi elfogadás mellett szólt Simon Flórent, mit az első szakosztály magáévá is tett, kimondván, hogy a törvénytelen születésű gyermekjogi állása mielőbb szabályoztassék. Tárgyalás alá került ezután dr. Löw Tóbiás indítványa a polgári házasság tárgyában. Előadó dr Wenzel beszédében élénken állitá egymás mellé a pro és contra érveket. Szolt maga indítványozó is helyesléssel fogadott beszédben. II. A második osztály (kereskedelmi s váltójog, tengerjog és nemzetközi jog —jus internationale—) mivel a tagok kellő számban nem jelentek meg elhalasztotta ülését. m. A harmadik osztály (büntetőjog, büntetőeljárás és börtönügy) ülése d. e. 10 órakor vette kezdetét. Dr. Bróde Lipót indítványára Bónis Samu választatott elnökké, helyettes elnökké , dr. Csacskó Imre, a jegyzői kar a következő tagokból áll: Márkus Lajos, Csukássy Károly. A 3-ik osztályhoz csakis egy tárgy van utasítva, éspedig Engert Tivadar kör. indítványa: az új büntető törvénykönyv alkotása alkalmával a halál mint büntetés mellőzendő, mert a halál nem büntetés s mint ilyen jogi alappal nem bir, és a kívánt czél elérésére nem is alkalmas. Előadó e tárgyban dr Friedmann Bernát volt. Az indítvány mellett szóltak: dr. Dárday Sándor és indítványozó,ellene: dr. Friedmann Bernát (előadó) Pulszky Ágoston és Várady Mihály. A negyedik osztály (bírósági szervezet, polgári eljárás, jogtanulmány, jogtörténelem és törvénykezési statistika) elnökévé Szentléleky Gyula, helyettes elnökévé Pósfay Károly választatott meg , jegyzőkké Teleszky István, Vajkai J. Tárgyaltatott: Pósfay Károly kir. táblabiró indítványa a közjegyzőség honosítása tárgyában. Előadó dr. Környei Ede pesti ügyvéd volt. Ezen osztály kimondta elvileg, hogy a közjegyzői intézmény szervezése s életbeléptetése okvetlenül szükséges. A szakosztályi ülések határozatairól kimerítő jelentés fog az összes ülésekben létezni. F. hó 27. 28. 29. és 30-ikán az összes szakosztályi és teljes ülések a redoute termében tartatnak meg.§: A reichstáth ma hétfőn ülést tartott. Tudva levő dolog, hogy megnyitásakor azon indokból napolta el üléseit, miszerint a csehországi képviselők jelenléte nélkül nem bocsátkozhatik semmiféle tárgyalásba. A csehországi képviselők pedig még ma sincsenek a reichstájbban, de nemhogy csak ott nincsenek, hanem még azt sem tudjuk, a cseh országgyűlés mit fog határozni a feliratra adott császári válaszra. Érdekkel várjuk tehát a táviratot, hogy várjon mit végezett mai ülésében a reichstáb ? Ismét elnapolta magát? Ha következetes akart lenni, úgy azt kellett cselekednie, mert az indok, melynélfogva az első elnapolás történt, még ma is fenáll egész teljességében. Thiers Bécsben mutatásáról sok mindent összevissza beszélnek a bécsi lapok és levelek. Küldetésének semmi eredménye sem lett, sőt némelyek szerint Thiers Bécsben nem is mint „küldött“, hanem mint magán politikai egyéniség szerepelt. Az „Ung. Ll.“-nak e tárgyról ezeket írják Bécsből: „Hiteles értesülés szerint, Thiers bécsi tartózkodása alatt nem mint felhatalmazott vagy alkudozó, hanem egyszerűn mint politikai egyéniség lépett fel, ki résztvevén hazája sorsán, az azt illető kérdéseket lehetőleg pontosan ismerni akarja. Ez értelemben Thiers úgy látszik különösen azon viszony természete és hordereje fölött akart tisztába jönni, mely a mostani háború kitöréséig Francziaország és az osztrák-magyar monarchia között fennállt s hogy az elsőnek megbuktatott kormánya valóban joggal számitott-e háború politikájának támogatására az utóbbi részéről. S Thiersnek Beust gróffal folytatott értekezése csakugyan e pont körül forgott s oda ment ki, hogy a franczia államférfi meggyőződhetett, hogy az osztrák kormány vezetője nem csak hogy nem követett el semmit, mi reményt adhatott volna a háborúban részvételre, hanem igen határozott lépéseket is tett arra, hogy a franczia kormányt a háborútól visszatartsa.“ Skene gazdálkodása, vagyis a hadsereg fölszerelése körül felhozott számtalan panasz, annyit már eredményezett, hogy a készletek megvizsgálására bizottmány neveztetett ki. Csak az a kérdés most, ha váljon nem úgy cselekszik-e ez a bizottmány is, mint az ily bizottmányok rendesen cselekedni szoktak, hogy tudniillik, elmennek, hazajönnek s azt mondják mindenre : jól van. A bizottmány először Prágában volt, s tegnapelőtt ment Bécsbe, hogy a vizsgálatot megkezdje. Tagjai: Parker v. Pürkheim tábornagy, Catty ezredes a 21. gyalogezred parancsnoka, Schemel ezredes, a második huszárezred parancsnoka, Petrides, őrnagy a mütani bizottság első osztályának tagja és Janiczek János hadügybiztosi segéd. IV. Pest, sept. 26. A franczia köztársasági kormány szombaton, sept. 24-én tudtára adta a nemzetnek, hogy a békealkudozások megszakadtak. A békekötési kísérletek nem sikerültek , folytattatni fog a harcz, újra kezdődik a háborús háború, vérengzőbb, elkeseredettebb, mint valaha. Mi lesz ennek a vége? Midőn a két hadakozó állam külügyminisztereinek találkozásáról értesíti a világot a távirat, e találkozásban sokan a minél előbb bekövetkezendő béke előjelét látták. És nem minden ok nélkül. Francziaországnak őszinte szándéka a béke iránt, kétségbevonhatlan volt. Németország pedig tökéletesen elérte azt a czélt, melyet a legvérmesebb reményektől vezéreltetve a háború elején maga elé tűzhetett. Mi akadályozhatta tehát e két nagy nemzetet, melyek egymás mellett békén élve Európa népei között, vezérszerepre volnának hivatva, békét kötni ? Semmi. És a békekötés mégsem történhetett meg, sőt a fegyverszünet lehetősége is megsemmisült. A két körlevél, melyet Bismarck a külföldi képviselőkhöz küldött, minden kétségen fölül helyezi, hogy Poroszország békét csakis és egyedül franczia területek elfoglalása mellett tart lehetőnek, Ha Degré Alajos, mint a váczi választókerület egyik képviselő-jelöltje, kiadta programmját. Hazafias szellemben írt nyilatkozata meggyőzhet mindenkit arról, hogy Degré képviselővé választása esetében az országgyűlési ellenzék egyik legjűbb tagja leend. Programmjából, mit a „Hon“ egész terjedelmében közöl, elveinek jellemzésére elegendőnek tartjuk a következő sorokat idézni : „Soha semmi kérdésnél sem fogok gyöngeséget elárulni; lesz bátorságom küzdeni az erősbek ellen, s meg nem rettem a hatalmasoktól. Törekedni fogok törvényhozói után megváltoztatni mindazt, mi a szabadsággal, függetlenséggel, s a nemzet szellemével ellenkezik, ilyen a delegátió, közös hadügy, közös pénzügy.“ A legközelebb hozott törvényekről szólva, ezeket mondja: „A municipális törvények a nemzet életerét metszették föl. Az 1848-ki törvények által eltörölvék a kiváltságolt osztályok, az 1870-ki törvények új kiváltságokat hoztak be, s nem irtózott a kormánypárt a kor szellemével szembeszállni, csakhogy a bizottmányokban magának többséget biztosítson, s a munka, ipar s szellem elébe helyezte a vagyont. Én akarom, hogy a munka, ipar és szellem dicsőittessék, ne pedig a vagyon, melyhez néha véletlen, sokszor pedig rész után is lehet jutni.“ Lapszemle. Az Ung. Lloyd a jogászgyűlések hatásáról átalában szólva: Németországban ezek, úgymond, oly valamit hoztak létre, mit az előtt nem igen ismertek, t. 1. a jogász agitatiót. A jogászgyűlés tagja saját körébe hazatérve apostolává lett a gyűlésen megállapított tételeknek. A tulajdonképi juridicus munkát illetőleg a magyar jogászgyűlések még nagyobb jelentőséget érhetnek el mint a németek. E téren, ha valaki, mi csakugyan elmondhatjuk, hogy nem várhatunk. A Reform a pápa bukásából két világtörténeti eredményt lát kifejlődni: a pápa világi hatalmának megszűnését s Olaszország egységének befejezését. Végleges sikernek azonban egyik sem nevezhető, sőt mindkettő új problémákat állít fel. A Hon Francziaország zilált helyzetének jellemzésére vonatkozólag írja: Itt egy hadvezér a császárhoz marad hű, ott egy másik az Orleansoknak dolgozik, a kormány köztársaságot, békét, háborút akar, mindennek vége pedig majd a közérzület végfelbomlása lesz. A N. fr. Lloyd. Napoleon azon hazugságát, úgymond, hogy őt a franczia nemzet kényszeritette a háborúra, porosz részről az annectálási düh előnyére zsákmányolják ki s még mindig akadnak irigyelejüek, kik ennek hitelt adnak, pedig ha csakugyan a franczia nemzet akarta volna a háborút, a poroszok aligha most Páris alatt állanának. A P. Lloyd századunk legnagyszerűbb tüneményeitől az olasz és német egységi mozgalmaktól a legszebb jövőt várja az európai államélet átalakulására; ez utóbbiakra nézve azonban Jakobyval együtt követeli, hogy Elsass és Lotharingiában a nép megszavaztassák, mert könnyű ugyan a népszavazat fölött gúnyolódni, de gyakran nehéz azt utánozni. A Hon az első magyar jogászgyűlés összeülése alkalmából felemlíti, hogy hazánkban sem az ipar, sem a művészet és tudomány nem maradt oly hátra mint a jogtudomány: törvénykezésünk valódi labyrinth, mely hitelünket tönkre juttatta a külföldön, s igy a nemzet jogtudósaink jelen gyűlésétől vár éltető erőt. A M. Újság aggodalmak merültek fel, úgymond, hogy a kormány saját pártczéljaira fogná kizsákmányolni az első magyar jogász gyülekezetét is, azonban fel nem tehető, hogy e több mint ezer tagból álló gyűlést félre lehessen vezetni; jöjjenek fel a hatpárti érzelműek is minél nagyobb számmal s szorítsák a kormányt oly rendszabályokra, melyek az ország rég elvesztett nyugalmát visszaszerezni képesek legyenek. Délben érkezett táviratok: Brüssel, sept. 26 A franczia közigazgatási és törvénykezési hivatalnokok Elsais és Lotharingiában megtagadják a hivatalos működést. Poroszország követeli, hogy a hivatalnokok a császár nevében gyakorolják a közigazgatást és jogszolgáltatást, de a hivatalnokok egyedül a köztársaságot ismerik el. — Franczia részről elhatározták a háború folytatását. Brüssel, sept. 25, Parisból jelentik. Az erődítmények az amerikai Ripley vezetése alatt szereltettek fel. A Fort-Valerien és Denis közötti gyengén erődített rész akna-torpedókkal láttatott el. Tours, sept. 25. Azon porosz hir, hogy 21- én Páris belsejében csata volt, erélyesen megczáfoltatik, oly párisi tudósítások által, melyek e hó 22-ig terjednek. Léggolyó által hir érkezett, mely constatálja, hogy Ducrot tábornok, a villejuiffei magaslatokat Meudonig elfoglalta, és hadállásában előrehaladva offensív kémszemléket eszközölt, mely alkalommal jelentékeny ellenséges haderőre talált. Meglehetősen komoly csatározások után Ducrot visszavonult csapataival. A jobb szárny sajnos megrohanás közt vonult vissza, a másik rész a föld-redoute körül öszpontosult, Plateau Chatillon körül, míg a balszárny a villejuiffei magaslatot tarta megszállva. Erre az ellenség erősen kezdett ágyúzni. Ducrot 4 órakor visszavonulást rendelt el; a földművekben 8 beszegezett ágyút hagyott hátra és Vanves felé húzódott. A franczia tüzérség és mozgó nemzetőrség nagy kitartással küzdött. A csapatok Páris körül központosulnak véglegesen. Veszteségeink jelentéktelenek, míg az ellenségé nevezetes. Tours, sept. 25. Trochunak egy napiparancsa megdicséri a tüzérséget, mely a poroszok sorában rendkívül nagy pusztítást és kárt okozott, míg az első zuáv-ezred magatartását megróvja, minthogy a valótlan panique következtében rendetlenséget és nyugtalanságot idézett elő. Ellenök szigorú intézkedések létettek. Favre készíti jelentését a porosz főhadiszálláson tett útjáról. A „Journal Officiel“ e hó 20 és 22-ről egy rendeletet tesz közzé, melylyel az ideiglenes bizottmány azon tagjai neveztetnek ki, akik az államtanácsot fogják pótolni. Algírban az ostromállapotot megszünteté a kormány. A vincennesi erődben tűz ütvén ki, az rögtön elfojtatott. Trochy 21-én megszemlélte a st. denisi védműveket, melyeknek állapotát kitűnőnek mondják. A poroszok megszállották Bougival, Rueil, Nanterre és Meudon helyeket. Vanviers erődnél porosz csatározókkal egy kis csetepaté volt. Bicetre és Ivry erődök parancsnokai az ellenséget Villejuiff, Cretes, Hay, Chevilly-nál jelzik, úgy látszik, hogy az ellenség nagy erővel megy Sceaux felé. A poroszok Curreneuve és Bourges közt erődítményt készítenek. A porosz őrjáratok már St.Cloudban jelentek meg. Berlin, sept. 25. Bismarck találkozásáról Favre-rel írják a „Kreuzzeitungnak“ La Ferriéresből, a főhadiszállásról. Favre 19-dikén d. u. jött meg s egy pór házában lakott két titkárával, vár-