Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-01 / 16. szám
Csak hosszú idő alatt alkothatunk, míg a német törvény ideiglenes behozatala égető szükséggé vált. Húsz tag a vita befejezését kívánván, miután a többség is e mellett nyilatkozik, elnök szavazás alá bocsátja a kérdést, mire a többség a szakosztály véleményét elfogadja. Az utolsó tárgyat a csődtörvény ügyében felterjesztett vélemény képezi. Urinyi Endre előadó a szakosztályi indítvány indokait ismerteti, mire a kisebbségi előadó Boor taglalja a módosítók álláspontját s indít- ványát felolvasva azt elfogadásra ajánlja. Tereszky István egyik indítványt sem fogadhatja el, a többségét nem, mert semmi elvet nem tartalmaz, hangoztatja azt minden kereskedő. De a kisebbség indítványát sem pártolhatja annak minutiáns volta miatt. Az indokolt napirendre való térést indítványozza. (Helyeslés) A szakosztályi előadó még egyszer ajánlja indítványát, szavazásnál azonban a nagy többség a napirendre való térést fogadja el. Következik az állandó bizottság megválasztása a kijelölési bizottmány előterjesztése szerint, mely Pleskot, Hoffmann, Bogdán és Brode között vitára ad alkalmat a szabad választás korlátoztatása miatt. Megválasztottak: Dr. Apáthy István, Bogisich Lajos, Dr. Bróde Lipót, Dr. Busbach Péter, Csacskó Imre, Daruváry Alajos, Dárday Sándor, Gerlóczy Gyula, Győri Elek, Hodossi Imre, Hoffman Pál, Janicsek József, Környei Ede, Kralicz Kálmán, Manojlovics Emil, Mátyus Aristid, Morlin Imre, Ocsvay Ferencz, Dr. Pauler Tivadar, Posfay Károly, Sághy Gyula, Schnierer Gyula, Dr. Siegmund Vilmos, Szentgyörgyi Imre, Szilágyi Dezső, Szvetenay Miklós, Wenczel Gusztáv és Vajkai Károly. A jövő évi gyűlés ideje septemberre határoztatok. A tárgysorozat ezzel ki lévén merítve, elnök Sulek Gusztáv és 17 társának több indítványát olvassa fel, melyek azonban tudományos tartalmuknál fogva nem tárgyalandók. Elnök ezután rövid beszédben visszapillant a jogászgyűlés működésére. A szellemek nyugórája, úgymond, még nem következett be, de a működésre az elmélet és gyakorlat találkozása szükséges. Gyakorlati ismeretek nélkül a jogtudomány lélek test nélkül, elméleti ismeretek nélkül pedig lelketlen csontváz. E gyűlésen az elmélet és gyakorlat embereit együtt látta működni s ebben nagy biztositékot lát a gyűlés üdvös eredménye iránt. A törekvésre nézve a magyar jogászok közt nem volt s nem lesz különbség. Végül a gyűlés nevében köszönetet mond az akadémia, a legfőbb törvényszék és Pest városának a gyűlés elősegítéséért, valamint az állandó bizottmánynak ügybuzgalmáért és saját nevében a tagoknak iránta tanúsított bizalmukért. A gyűlés zajos éljenzéssel fogadja szavait. Utána még Horváth Károly és Brode szóltak röviden. Első az elnöknek fejezi ki a gyűlés köszönetét az ülések ép oly tapintatos mint fáradalmas vezetéséért; utóbbi az állandó bizottság titkárának Dr. Siegmund Vilmosnak mond köszönetet buzgalmáért. Ezzel véget ért az első jogászgyűlés, mely hogy mennyirefelelt meg hat napi állandó működése alatt feladatának, azt részünkről ezúttal fejtegetni mellőzzük. Ha a tudomány és szabadelvűség egyik másik követelménye nem is talált kellőméltánylásra, bízvást hisszük, hogy a szabad szellem, mely a tanácskozások legnagyobb részét átlengő, nemsokára teljes, diadalt ülend a magyar jogász-,ság közötti megjelenésére. S ez új anomália, hogy mi ugyanazt kívánva, mit a korona akar, a kormány ellenében opponálunk. A kormány e szerint oppositióban van a koronához. Végül indítványozza, hogy beterjesztett indítványa utasítassék egy kilenc tagú bizottmányhoz. E fölött szavazás történvén, az indítvány 68 szavazattal 64 ellenében elfogadtatott. Elnök félórára felfüggesztvén az ülést a választás megtörténik. Erre Giovanelli indítványozza, hogy a bizottság tárgyalásaiban a képviselők mint hallgatók részt vehessenek. Szavazás útján ez elvettetett, amire az ülés feloszlott. A legközelebbi ülés napja bizonytalan. A Reichsrath.'^ A képviselőházi negyedik ülése. Bécs, sept. 29. Elnök fél órakor nyitja meg az ülést s a jegyzőkönyv hitelesítése után több kérvényt jelent be. Potocki kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló tvjavaslatot nyújt be. A napirendre térve Rechbauer emel szót, beadott indítványának— a ház elnapolása iránt— védelmezésére., Azt mondja: Harmadízben akarjuk törvényes úton elhárítatni az akadályokat, melyek nem engedik, hogy érdemleges tárgyalásba bocsátkozzunk. Jelen állapotunk mindazokra nézve, kik alkotmányi zűrzavarunkat nem ismerik, igen különös jelenség. Épen azoknak, kik alkotmányukés jogaik védelmére legerélyesebben látszanak síkra szállni, lehetetlenné teszik kötelességük teljesítését. Az állami alaptörvények, a birodalmi egység fentartásáról van szó s ez a két sarkpont, mely körül a kérdés forog. A kormány eljárása a birodalmi egység ellen van intézve és pedig azáltal, hogy a reichsrath mellett a cseh országgyűlésnek az ülésezést megengedi. Mi csak teljesen törvényszerű eljárást akarunk s ugyanazon alapon állunk, melyen a korona. A trónbeszédben az mondatik, hogy minden eszköz meg fog kiséreltetni Csehország képviselőinek a reichsgathba való TÁRCZA. Zadig, vagy: A végzet. Keleti történet Voltairetel. XV. Fejezet. A kék szemek. „Testem és szivem . . . .“ mondá a király Zadignak. A babyloni azonban nem tartóztathatta magát, hogy e szavaknál félbe ne szakítsa ő felségét. „Köszönöm mondá, hogy nem úgy kezdted : a szellem és szív! Mert Babylonban csak ezt lehet hallani, csak oly könyvet lehet látni, mely mindig a szellemről és szívről szól, holott szerzőik sem egyikkel, sem másikkal nem bírnak.*) De bocsánat, felség folytasd.“ , Nabussan következőleg folytatá: „Testem és szivem szerelemre vannak teremtve. Az elsőnek elég tere van, magát kielégítve érezni; száz nő áll rendelkezésemre, mindannyi szép, előzékeny, készséges, sőt kéjelgő is, vagy legalább annak mutatja magát előttem. De szívem távolról sem ily boldog ; nagyon is beláttam, hogy igen hízelegnek Serendib királyának, hogy azonban nagyon keveset törődnek Nabussannal. Nem mintha nőimet hiteleneknek hinném, de szeretnék egy lelket találni, mely egészen enyém legyen. Ily kincsért szívesen odaadnám a száz szépséget, melynek kelleme birtokomban van. Kisértsd meg, találsz-e a száz szultánnő közt egyet, a kinél bizonyos lehetek, hogy szeret engem.“ Zadig úgy felelt, mint a kincstárnok-keresés alkalmával. — „Engedjen tenni felséged, de engedje meg, hogy először is rendelkezzem azzal, amit a kisértés folyosójában kirakott; s ámot adok róla, s nem veszít rajta.“ A király mindent megengedett, s Zadig most harminchárom kis, púposhátu embert keresett ki rendibben : a lehető legcsúnyábbakat válogatta össze. Azután harminczhárom apródot választott a legszebbek közül, s harminczhárom kenezet a legékesebben szólók, s legerőteljesebbek közül. Mindannyinak megengedte, hogy a szultánnők szobáiba léphessenek. ■ minden púposhátu négyezer darab aranyat kapott kiosztás végett, s azonnal első nap, valamenynyi púpos boldogult. Az apródók, kik nem ajánlhattak fel egyebet, mint önmagukat, csak két, három nap múlva győztek. A papoknak egy kissé több fáradságukba került, de végre harminchárom ájtatos nő mégis engedett. A király titkos ablak-redőnyökön át mind e megpróbáltatást látta, s nagyon elbámult, hogy száz neje közül kilenczvenkilencz nem tudott ellent állani. Csak egy maradt, egy egészen fiatal, a legújabb, kihez ő felsége még soha sem közelített. Küldtek hozzá egy, két, sőt három púposházat, kik húszezer darab aranyat is ajánlottak; a nő hajthatlan maradt s felkaczagott, hogy e púposok azt hiszik, miszerint a pénz szebbekké teszi őket. A két legszebb apródot mutatták be neki; azt felelte, hogy a király még szebb. Nyakára küldték a legszebben szóló, s azután a legkitartóbb bonczot, az elsőt fecsegőnek tartá, a másiknak érdemeit pedig még sejtelmére sem méltatta. „A szív az egyedüli, — mondá — nem ingathat meg sem a púposnak azanya, sem a fiatal ember szépsége, sem a papnak csábítása; én csak Nabussant, Nussanab fiát fogom szeretni, s várok, mig ő szerelmére méltat.“ A király magánkívül volt örömében, meglepetésében s megindulásában. Visszavette mind a pénzt, mely a púposokat diadalra segíté, s mind a szép Falidének ajándékozta; igy hívták a fiatal nőt. Neki ajándékozá szivét, melyet Falide meg is érdemelt. Soha a fiatalság virágja nem volt oly fényes, soha a szépség kelleme nem volt oly kábító. A történet igazsága nem engedi, hogy elhallgassuk, miszerint Falide nem tudott szép bókot csinálni, de úgy tánczolt, mint a tündérek, úgy énekelt, mint a syrének, s úgy beszélt, mint a grácziak. Csupa tehetség és erény volt. A szeretett Nabussan imádta őt, de Falide szemei kékek voltak, s ez a legnagyobb szerencsétlenségek oka lett. Egy régi törvény megtiltotta a királyoknak, hogy oly nőt szeressenek, akiket a görögök azóta beopides néven neveznek. A bonezok főnöke állapította'illege‘'tönffenit' több, dnifit ötezer ék előtt azért,hogy magának szerezhesse meg Serendib első királyának kedvesét. Így történt, hogy a kék szemek kiátkozása az állam egyik lényeges alaptörvényévé vált. A birodalom minden rendei felszólaltak Nabussannál. Nyilvánosan híresztelték, hogy a birodalom végső napjai érkeztek el, hogy a fajtalanság tetőpontját érte, hogy az egész természetet valami iszonyú esemény fenyegeti, hogy szóval Nabussan, Nussanab fia, két nagy kék szemet szeret. A púposok, a pénzügyi emberek, a bonezok és a barna nők az egész királyságot eltörték panaszaikkal. A sziget északi részén lakó vad népek felhasználták ez általános elégedetlenséget s berontottak a jó Nabussan államaiba. A király segélyt kért alattvalóitól; a bonezok, kik az állam jövedelmeinek felét bírták, megelégedtek azzal, hogy kezeiket égnek emeljék, s nem akartak azokkal pénzes ládáikba nyúlni, hogy segítenék a királyt. Szép énekes imádságot mondtak zeneszó mellett, s az államot a barbárok kezeiben hagyták. „Oh szeretett Zadig! — kiálta fel fájdalmasan Nabussan. Kimentesz-e még e szörnyű zavarból?“ „Igen szívesen — felelé Zadig, — annyi pénzt kapsz a konczoktól, a mennyit akarsz. Hagyd védtelenül azon vidékeket, hol az ő kastélyaik állanak, s védelmezd csak a réndet.“ Nabussan úgy tett, s a papok a király lábaihoz borulva kérték segélyét. A király szép zenével felelt nekik, melynek szövegét egy ima képezék földjeik megmentésére. Végre reászánták magukat a bonczok, pénzt adtak, s a király szerencsésen fejezte be a háborút. Zadig azonban okos és szerencsés tanácsai s nagy szolgálatai által az állam leghatalmasabb embereinek kiengesztelhetlen gyűlölségét vonta magára. A papok és a barna nők vesztére esküdtek; a pénzügyi emberek s a púposok nem kímélték, és csakhamar gyanússá tudták őt tenni a jó Nahussan előtt. A tett szolgálat gyakran marad az előszobában, míg a gyanút a legbelső szobába eresztik, mondja Zoroaster. Mindennap új vád , az elsőt visszautasítják, a második már nyomot hagy, a harmadik sebet, a negyedik öl. Zadig okulva a múlton félni kezdett. Sötök barátjának ügyeit jól elvégezte, pénzét kezéhez juttatta, so most csak arra gondolt, hogy elhagyhassa a szigetet. Elhatározta, hogy maga megy hírt keresni Astartéről,mert, — úgymond — ha Serendib szigetén maradok, a bonezok nyársra házalnak. • De hová menjek? Aegyptusban rabszolgává tennének, Arábiában valószínűleg elégetnének, Babylonban megfojtanának. De mégis meg kell tudnom mivé lett Astarte; menjünk, s lássuk mire tartogat engem szomorú sorsom.“ (Folyt. köv.) Irodalom. (A naptár-szüret megkezdődött, s ma egész tömegét kaptuk a mindenféle naptáraknak. Megjelent a „Scorpio Naptár“ is, mely 1871-iki évfolyamával kezdi meg pályafutását s bizonnyal folytatni fogja több éven át. Tartalma változatos, csípős és sokféle, kiterjedvén a politikára, társaséletre, irodalomra és művészetre egyaránt, sőt még törvényjavaslatok is vannak benne. A próza és vers is egymást váltja benne, melyeket számos kép és karrikatúra illusztrál. Sokan fognak prüszkölni a kik kezükbe veszik, de még többen mulathatnak tartalmán. Megjelent Heckenastnál s ára 80 kr. Szintén Heckenast kiadásában jelentek meg a következő naptárak : „1) István bácsi naptára,a mely már évek óta ismert évkönyv, s ára 50 kr. 2) „Protestáns Képes Naptár“ szerkesztette Ballagi Mór, ára 50 kr. 3) „Falusi gazda naptára,“ szerkesztette dr. Farkas Mihály. A gazdaság körébe vágó számos utasítást tartalmazó naptár ára 80 kr. 4) „Magyar családi naptár,“ 400 lapra terjedő szöveggel, ára 60 kr. 5) „A magyar nép naptára,“ több képpel, szerkesztette Tatár Péter; ára 25 kr. 6) „Kossuth naptára/' több, Kossuthra vonatkozó czikkel és képpel, ára 40 kr. 7) „Barátfülek,“ szerkesztő Papraraorgó. Tartalma és képei nem fognak tetszeni a papoknak. Ára 50 kr. 8) „A Népzászlója naptára,“ szerkesztő Áldor Imre a „Népzászlója“ szerkesztője. Ára 40 kr. 9) „Első magyar katona Naptár,“ szerkesztő Bethlen Ollivér, a „Honvéd“ lap szerkesztője , a magyar honvédség beosztási jegyzékével ellátva. Ára 60 kr. 10) „Új Honvéd Naptár,“ szerkeszti Áldor Imre, képekkel. Ára 60 kr. it) „Balpárti naptár,“ képekkel szerkeszti A jelen ünnepélyes pillanatban Francziaország közvéleménye két főáramlatot tüntet fel. Némelyek ugyanis így okoskodnak: „Végezzük be gyorsan e borzasztó játékot! Engedjünk át mindent, Elsasst, Lotharingiát, írjuk alá a békét! De azután gyűlölet a halálig, szakadatlan készülődés, szövetség akárkivel, határtalan szívélyesség Oroszország minden nagyravágyó mozdulatával szemben, csak egyetlen czél, egy életfeladat: irtóháború a germán népfaj ellen ! Mások ellenben így szólanak :„Mentsük meg Francziaország területi épségét, fejlesszük ki alkotmányrendszerünket, tegyük jóvá hibáinkat, nem az által, hogy boszúra gondoljunk oly háborúért, amelyben mi voltunk az igaztalan támadók, hanem szövetségre lépvén Németországgal és Angliával oly czélból, hogy a világot a szabadelvű civilisatió ösvényén előre vezessük.“ — Németországon áll elhatározni, minő politikát kövessen Francziaország s egyidejűleg mi legyen a civilisatió jövője. Az önök szeleburdi germanistái állítják, Elsass german s a német birodalomtól igazságtalanul elszakított tartomány. Jegyezze meg ön jól, hogy a nemzetiségek minden kivétel nélkül „roszul idomított partok“. Ha így az egyes kantonok ethnographiájához akarunk fogni, végnélküli háborúknak nyitunk ajtót. Szép, franczia ajkú tartományok nem tartoznak Francziaországhoz, s ez nagy előny magára Francziaországra nézve is. Poroszországhoz tartoznak szláv tartományok, és ezen anomália sokat használ a civilisatiónak. Elsass egyesítése Francziaországgal sokat tett a germán szellem terjedésére. Rendszerint Elsass által jutnak hozzánk Németország eszméi, rendszerei és könyvei. Elvitázhatlan, hogy ha a kérdés Elsass lakói elé terjesztetnék, a megszámíthatlan többség a Francziaországgal leendő további egyesítés mellett nyilatkoznék. Méltó-e Németországhoz erőszakkal magához lánczolni egy lázongó, elkeseredett s főleg Strassburg pusztítása óta kékelhetlenné vált tartományt? Valóban megáll az ember esze az önök államférfiainak ily vakmerőségére! Poroszország királya, úgy látszik, valóban magára akarja Vasgyuró Tamás, ura 50 kr. 12) „Magyar nők naptára,“ szerkeszti Beniczky Irma; ára 60 kr. 13) „Lidérct naptár,“ rémtörténetekkel és rémes képekkel, mikből nincs haszon; ára 60 kr. 14) „Nevessünk uj humorisztikus naptár,“ ára 40 kr.’ 15) „Kis nemzeti képes naptár,“ ára 16 kr. Ugyancsak Heckenast kiadásában megjelentek még a következő könyvek: „A magyar nyelv teljes szótára“, XII. füzet, szerkesztette Ballagi Mór. E füzet az „örökön“ szótól kezdve a „ripacs“ szóig tartalmazza a magyar szavakat. Ára 50 kr. „Az 1870-iki törvények és miniszteri rendeletek gyűjteménye,“ hivatalos adatok után közli Szeniczey Gusztáv; harmadik kötet 2-dik füzete; ára 1 frt. „Döntvénytár.“ A kir. kúria elvi jelentőségű határozatai; második folyam ; gyűjtötték dr. Dárday Sándor és dr. Galla József; ára 2 frt. — Jókai munkáinak népszerű kiadásából egy kettős füzet tartalmazza „Délvirágok“ czim alatt ismert több beszélyét; ára 80 kr. „Kis nemzeti múzeum“ 11—14 füzetet, egy füzet ára 50 kr. A 11. 12. füzet tartalma: „Magyarország története,“ egybe- állította többek művéből: Kuliffay Ede. A 13. füzet Kisfaludy Sándor regéiből s a „boldog és kesergő szerelemből“ közöl; a 14. füzet tartalma: „Történelmi adomák és jellemrajzok.“ „A földgömb és egy kis csillagászati földrajz,“ irta Ballagi Károly; ára 50 kr. „Gr. Batthyány L. élete és halála“; több képpel; ára 1 trt. 20 kr. „Papramorgó prédikáció a nép számára“, 1-ső füzet ára 40 kr. „Képes mesék gyermekek számára,“ ára 40 kr. — Aigner Lajos kiadásában megjelent: Történeti beszélyek,“ irta Egyházasbükki Dervarics Kálmán. A kötet 163 lapra terjed, s tartalmát hét történeti beszély-féle képezi. Az előszóban elmondja szerző, hogy már „méltóságos korgyári Császár Ferencz“ buzdította, s több vidéki lap munkatársa. Mindazonáltal mégis korán volt e műveket kiadni, mert mindössze csak kísérletek, virágos nyelven előadva, s nélkülözve mind a kor, mind az alakok festését, a kompositió erejét, vagy az irály tartalmasságát. Mindössze is csak nyelve folyékony, de elfúl az affektáltságban. A könyv ára 1 frt. 20 kr. *) Páris, Voltaire idejében,', ■ Lapszemle. Az U. Lloyd kiemelvén, miszerint a Francziaországban harczoló porosz sereg élén mind oly férfiakat látunk, kik egytől egyik saját érdemüknek köszönhetik magas állásukat, nem pedig a nepotismusnak, fájdalommal látja ama fegyelmetlenséget, melyet a franczia hadseregnél a császári kegy által emelt tábornokok iránt nyilvánuló tiszteletlenség, sőt megvetés szül. A M. Újság. A reichsrath, úgymond, a világgúny és nevetség tárgya kezd lenni; majoritás minoritás egy-egy szavazattöbbségtől függ; ha egyik oldalon ma egy követ náthás, határoz ellenfele, ha holnap ott kettő marad el, határozatot hoz az előbbi. Életszükség tehát a reichraihra, hogy Csehországot magához édesgesse. A P. Napló az olasz egységet végleges befejeztéhez látja közeledni, a nápolyi királyság, Velencze s legújabban Róma egymás után inkább a koreszmék, mint az erőszak nyomása folytán olvadtak a nemzetegészbe. E mozzanatban mutatkozik az olasz egységmű nagy kultúrtörténeti jelentősége. A N. fr. Lloyd Strassburg feladásánál inkább politikai elemeket lát szerepelni, mint taktikai és stratégiai szempontokat. Metz ellenállása szintén csak az idő kérdése. E szerint ismét nagy fordulatot várhatunk a franczia-porosz háborúban, mely levetőleg fog hatni a párisi kormányra s nagy mérvben fokozandja hajlamát a béke minél előbbi megkötésére. A Reform. Napoleon, úgymond, ismét mozogni kezd s mozdulatai majdnem oly mértékben érdeklik a politikai világot, mint nevezetes pályafutása alatt. Csakhogy a mostani és régibb érdekeltség közt az a nagy különbség, mikép most nem mindenhatósága, hanem a porosz fegyverek riszvénye köti azt személyéhez. A világ legalább igy fogja fel helyzetét, mig ő idegen hatalom markában is önczélnak hiszi önmagát. A Hon, Toul, Strassburg elestéből s a zuávok gyáva futásából azon következtetésre jut, hogy a köztársaság a rendes katonaságra nem sokat számíthat s ha saját szuronyaival nem győz, helyet kell engednie a porosz protectió alatt álló császárságnak, vagy pedig az oroszszal lesz kénytelen kezet fogni, mi gyújtó varázsát minden esetre eltompítaná. A P. Lloyd a Napoleon restaurátiójáról újabban ismét felmerült hírekkel szemben oda nyilatkozik, hogy Bismarck erre a franczia zilált viszonyok mellett minden esetre kész lehet, annál is inkább, mivel neki, bármit mondjanak is, sürgősen békére van szüksége , de megfoghatatlannak találja, miszerint Napoleon még mindig jövőt remél magának és családjának, midőn pedig egész Európában, sőt a kerek világon nincs józan nép, józan hírlap avagy okos ember, ki egész határozottan ne ellenezé a Napoleonidák restauratióját. Délben érkezett táviratok. Bécs, sept. 30. A mai reggeli lapok kedvezőleg nyilatkoznak a cseh tartománygyűléshez intézett cs. leiratról. Berlin, sept. 29. A németek által Strassburg ostrománál használt ágyuk Páris alá vizetnek. London sept. 29. A reggeli lapok azt ajánlják Francziaországnak, hogy lássa be a további ellentállás reménytelenségét. London, sept. 29. Anglia közvetítése által a porosz főhadiszállás jóváhagyása mellett, Strassburg meghódolása Párisban tudtul adatott, hogy ez által a fegyverszünet iránti alkudozások újra megkezdessenek. Pétervár, sept. 29. Ferencz József császár személyes levelezésbe állott az orosz czárral, kinek Chotek újabban megint levelet hozott Bécsből. Berlin, sept. 30. A német alkotmány elkészült. A strassburgi helyőrség Rastattba vitetett. A würtembergiek megszállották a várost, mely éhség és betegségek miatt adta meg magát. A poroszok Elsassban német iskolai oktatást szerveznek. — Páris előtt nagyszerű akna fedeztetett fel Páris előtt. Most már csakugyan Párisra összpontosul minden figyelem. A helyzetről a „Staatsanzeiger“ a következő képet nyújtja : A Párist körülzáró csapatok felállítása még eddig a támadási pont meghatározására alig nyújt biztos következtetést. Ezt leginkább az erődök, sőt a töltések helyzetéből lehetne meghatározni. A déli homlokzatot a Szajna bal partján Issy, Vanvres, Arcueil, középen Bicéire, Ivry és keletre a Szajna és a Maine közt, Charenton erődök és a vincennesi erdőtől délre fekvő Gravelle melletti töltés fedik, míg részint a védművek közt, részint azok előtt vagy megett nyugatról keletre feküsznek Meudon, Clamart, Issy, Vanvres, Montrouge, Chatillon, Bagneux, Gentilli, Arcueil és Ivry falvai. Az Orleans felé vezető vasút a routes imperales Fontainebleau d’ Orsay és Versailles felé a csatatér e részén vonulnak keresztül, melynek erődei azon hátránynyal bírnak, hogy a körülbelül 4000 lépésnyire feléjük közeledő magaslatok által dominálva vannak. E déli frontnál erősebb az erődök tömege és fontosságánál fogva egyaránt a keleti front, melynek fedezésére különös gonddal négy erős erőd ugyanannyi recoute (várfok) van állítva, melynek délen a Marne, északon a l’attreq csatorna képezi határát. Ettől egészen a Szajráig Aubervilliers erőd és a St. Denisi háromszoros erődítés Uralja a tért, melylyel szemben egykor a Maassereg a főváros előtt először találkozott a vissza eső összfontosuló ellenséggel. Ha e völgyben tovább követi az ember e vidéket, egy területre ér, mely jelentékeny hosszúságban a Szajnától St. Dimisnél egészen délreVersaillesig a Mont Valerienen levő erődök védelne alatt áll. Ennek északi és déli oldalán az erődökben két hézag van, melyeket a Szajna és a jobb partján levő boulognei erdő akar pótolni. A déli hézag Sevres és St. Cloud közt fekszik; a Garchesnál levő magaslatok (amaz egy falu Szt. Cloudtól nyugatra) itt könnyűvé tesznek egy támadást és némileg egy néhány méternyi magasságban a Mont Valerient meghaladó magaslatról az onnét jövő tüzelést ellensúlyozhatni;de e magaslat azért még sem nyújtja azon előnyt, hogy a lövések a várost is elérhessék. A fővárosra nézve végzetesebb lehetne az északi hézag megtámadása, mely Courbevoie falvától északra egészen St. Ouenig felnyúlik. A Szajnával szemben a támadó azon helyzetben van, hogy agyúütegeit a Gennevillierstől széles félkörben egészen a Lille felé menő útig St-Denis fölébe magasló hegyen állíthatja fel. Argentenil és St. Ouennel átellenben igen könnyen tehetni tábori erődítéseket, melyekből a st-denisi védműveket egyrészt kényelmesen lehet lődözni, másfelől elérhetők lennének St-Honoré és Faveque városnegyedek. Az Argentueilnél a Szajnán netalán átment csapatok balszárnya, mely e helyet igen könnyen átváltoztathatja ideiglenes hídfővé, a La Garenne körüli földművek által kitűnően lenne fedezve, úgy, hogy minden nyílt előrehatolást a Mont-Valerienből meg lehetne akadályozni. Mihelyt a stdenisi védművek lövetése lehetségesítve van, azaz, a várossal való összeköttetése megszakadt, ezek tarthatlanokká lesznek, így tehát Gennevillierstől délre és Asniéresnél ezután lehet réstörő-ütegeket állítani föl, melyeknek rombolásától az ellőtte fekvő városrészeket aligha lehet megvédelmezni. Strassburg ostroma, A „Nord. Allg. Ztg.“ szerint 1870 sept. 28. volt a nap, melyen először lengett ismét a német lobogó Strassburg falain. 1681 - ben foglalta volt el Louvois az egykor német várost 189 évig össze volt fonva Francziaországgal, a foradalomtól fogva pedig elvárhatatlan egységet alkotott a franczia nemzettel. Strassburg ostroma összesen 48 napig tartott. Aug. 11—17-ig csak a badeni nagy herczegi had osztály cerirozta. Aug 14 én Werder altbk. vette át a főparancsnokságot a Strassburg előtt levő ostromló sereg felett, melyet a bádeni hadosztály, az 1. porosz tartalék és testőr-landwehrhadosztály, valamint az ostromtüzérség és műszaki csapatok képeztek. Az egész tüzérség főparancsnoka Decker altbn. volt, főmérnökké Mertens vezérőrnagy jön kinevezve, ki a Duppelnél történt ostromunkálatoknál is, valamint Dresda és Kiel erődítéseinél jön híressé. Aug. 24. miután az első ostromágyuk megérkeztek és Ulrich tbk. többször sikertelenül szólhatott fel a megadásra, a bombázással való fenyegetés daczára, a város lövetése megkezdődött, mely kezdetben inkább raktárak, kaszárnyák és középületek ellen volt intézve. ' 26-ikán 4 órakor reggel 12 óráig a bombázás megszűnt, hogy a Strassburgi püspöknek a polgárság és az ostromló sereg közti békeközvetitésének eredménye bevárassék. Midőn ez meghiúsult, a lövetés 27-ikén tovább folyt. 29—30 közti éjjel az északnyugati fronton az első tábornak párhuzam részünkről minden veszteség nélkül megnyílt az ellenséges védművektől 600—800 lépésnyire. 31. éjjel a közlekedés megnyílt, a 2-ik táborlati párhuzam (paralel)-hoz. Sept. I. éjjelén ez utóbbi is az erőségtől 300—400 lépésnyire tolatok 9— 11-dike éjjel a közeledés megtörtént a harmadik párhuzamhoz; 11 —12 közti éj folytán e harmadik párhuzam is fölszedetett. E közben az ostromtelepek felállítása is nagy tűzzel haladott elé és vitetett keresztül. Úgy hogy ennek védelme alatt Sept. 15-ikén a lőtér betetőzése be volt végezve és 20. és 22. az 53 és 52. csillagsánczok bevételével a várkörhöz még nagyobb közeledés történt. A franczia helyőrség kitartása és ellenállása iránt katonai szempontból a legnagyobb elismeréssel kell lennünk, jóllehet a védelem makacssága miatt maga a város is igen sokat szenvedett. Az „Agen. Nave egy schettstadti 23. iki táviratából kitűnik, hogy Strassburgban a köztársaságot Sept. 11- ikén proclamálták Baersch profektté és Dr. Rusemakerében megválasztva; továbbá az ideiglenes kormány által az alsó Rajna-departementjébe profectté kinevezett Valentin ur. 19-ikén úszás által a várba juthatott. E távirat egyébiránt erősiti, hogy csak 44 halott van. Eddig tart a „Nordd. Alig. Ztg.“ tudósítása; újabb részletek még később jönnek. Egy 25- iki levél már az ostrom jelentékeny haladásáról tanúskodik. E levélben ki van emelve, hogy 8 nap ullva rohamot intéznek. Ez előbb történt és úgy látszik a helyőrség háromszor visszaverte a támadást; végre 28-ikán megadta magát. Versailles megszállása. Az „Ind. Beige“ egy levele September 20 jelenti: ,,18-án három huszár, mint Parlamentár jött Versailles kapui alá; a nemzetőrök elvezetvén a mairéhez, kívánták, hogy az alkudozások kezdődjenek meg. A maire kinyilvánítá, hogy ő csak a fotlkkal vagy annak meghatalmazottjával alkudozhatik. Tegnap egy lovastól kisért hadsegéd érkezett, kit szintén a nemzetőrök a község elé vezettek. Ezután hosszas beszélgetések kezdődtek meg. Reggel 91/4 óra volt és 6 órától kezdve dörögtek az ágyuk Versailles Sceaux felé vezető útjairól Versaillestől néhány kilométernyi távolságban. A hadsegéd főleg sebesültjei számára kívánt gondozást és a takarmányraktár kulcsait követelte. Sokat vitatkoztak, a tiszt végre ellovagolt, hogy tábornokával értekezzék. Megígérte, hogy egy óra múlva visszatér. Ez idő lefolyása előtt jött egy tüzér kapitány, szintén tábornoki hadsegéd. Két nemzetőr vezette őket a mairehez, hol a községtanács állandóan együtt ült. Versailles közvetlen szomszédságában verekedtek. Vinoy tbk. a meudoni magaslatokon felállított német hadosztályt akarta szétugrasztani. A magaslatok dominálták a Szajna balpartját és a vanvresi és issy-i erődöket. 11 év egy negyed órakor délelőtt a város új mairé-je egykori hivatalnok flaureau kijött a mairieből, felhágott egy kútra, mely a párisi sétatér rácskapuja előtt áll, hogy a németekkel kötött capitulatiót felolvassa. Ez így hangzik: 1. Tulajdon és személy, valamint a műemlékek és művek tiszteletben tartatnak. 2. A németek minden kaszárnyát elfoglalnak, de a tiszteket valamint a kaszárnyákban nem lévő katonákat a lakók szállásolják el. 3. A nemzetőrök fegyverben maradnak és a német katonasággal együtt bízatnak meg helyőrségi és rendőri szolgálatokkal. Csak a kapukat foglalják el a németek tetszés szerint. 4. Pénzbeli hadisarct nem kívántatik, csak a katonaság és a lovak élelmezése. 5. Mainap Versailles kapui nyitva állanak, hogy azokon az 5. hadtest bevonulását tarthassa. Ezután 25—40,000 nyi ember Versaillesba bevonult. A nép kiáltotta néhol: Éljen Francziaország, kalap nélkül várták meg ez elvonulást. Ezután kezdődött a requisitio. Csak a takarmány raktár értéke kitett 500,000 frankot- A csapatok egy része 20-án ismét tovább ment. Minden a legnagyobb rendben történt. A katonai főnökség minden requisitiót megfizetett. Róma. A különböző pártárnyalatokkal szemben a legnagyobb nehézségek merülnek fel a plebiscitum formuláreját illetőleg s pedig már-már itt a határidő (okt. 2-ka) a római nép megszavaztatására. A republikánusok azt akarják, hogy a szavazás „Olaszország egyesülése Rómával mint fővárossal“ fölött történjék, a balpárti Olaszországnak mint alkotmányos monarchiának Victor Emanuel alatt egyesülését Rómával mint óvárossal, a nemzeti programra értelmében“ — kívánja; a jobb párt „Olaszországnak mint alkotmányos monarchiának egyesülését Victor Emanuel alatt mindazon garantiákkal, melyek a pápa szuverenitására megkívántainak“ pengeti; végre a kormány „az olasz alkotmányos monoroai„ egyesülését Victor Emanuel és örökösei alatt“ óhajtja. A modus vivendi fölötti tárgyalások megkezdésére mint rendkívüli kir. biztos, Lamarmora küldetett Rómába. * Az „Opinione“ következőleg festi az osztrák kormány magatartását a római eseményekkel szemben. A pápai udvar mint tudjuk segélyért fordult a külföldi hatalmakhoz, mire Beust gróf a római osztrák-magyar követhez intézett jegyzékében nyíltan,és leplezetlenül kifejtette politikáját, tudatvány a pápai udvarral, hogy az észt-magyarkonarchiától sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem várhat. Az Olaszországgal szemben fenálló barátságos viszonyok s azon erős meggyőződés, hogy a római kérdésnek meg kell oldatnia, minden lehető módot elvonnak tőle arra, hogy a római udvar kívánságának megfelelhessen. Az osztrákmagyar kormány óhajtja, hogy a pápaság és Olaszország között kiengesztelődés jöjjön létre, s felajánlja szolgálatait a szentszék szabadságának és függetlenségének biztosítása körül, amelyek reá nézve nélkülözhetlenek, s nincs is oka kételkedni, hogy Olaszország hajlandó leend azokat biztosítani, e határokon azonban, amelyeket az észt-magyar birodalom viszonyai, politikája és nemzetközi összeköttetései elé vont, működése túl nem terjedhet. De valóban, mint halljuk, Trantzmansdorff Lamarmorával egyenlő irányban fáradozik a nodus vivendi megállapításán s legközelebb Flórenczen keresztül utaztában hosszabban értekezett Visconti- Venosta olasz külügyérrel.* A pápa a végső pillanatig azon hitben élt s abban tartotta a római népet is, hogy az olaszok sohasem fognak Rómába bemenni. Antonelli szintén osztotta e nézetet egész 18 áig, e napon azonban megváltoztatta magatartását s az egybe-gyülte bibornok-kollégium előtt így nyilatkozott: „Az én szerepem lejárt, miután a pápaságot világi hatalmában mint államférfit mindaddig, amig csak lehetett, védelmeztem volna. Minthogy azonban jelenleg a dolgok oly fordulatot vettek, hogy a politikai kérdés katonaira változott, minden további felelősséget el kell magamtól hárítanom s e végből lemondásomat benyújtanom.“ A bibornok e rögtöni elhatározása mindenesetre ügyesen történt; állása Róma bevételével különben is tarthatlanná lett volna s igy ez volt az utolsó pillanat, melyben még önként tehette e lépést. Pietro bibornok nem fogadta el a neki ajánlott államtitkárságot s e szerint a zsinat alatt ultramontán buzgalmával nagyon is kitűnt Capelli bibornok, a pápa legújabb creaturája, foglalta el Antonelli helyét. Most már aztán felveheti a városnegyed-titkár czímet. Renan válasza Strausshoz. (Folyt.)