Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-23 / 38. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre 15 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 38. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamétiók Légrády testvérek Irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. Vasárnap, October 23. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Ízsüleibőr 44 ára egy évre .... 20 forint — kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Ugr* Azon t. ez. előfizettjink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezután árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szeriint pótolni. Százalék a könyvárusi után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ A szent részvét nevében. (Második gyűjtés.) Francziaország hárportvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak, írt. ki. A tegnapi kimutatás összege: 10 frank és......................................141.27 Győrffy Gyuláné 25 frank. Győrffy Istvánné........................... 5.— Ardenszky-Toussaint Julia egy magyar arany. Hevessy Bertalan...................... 10.— Gőzön Antal egy ezüst huszas. Még egyszer az észak-német sógor. II. Két kiváló eszme hozatott szőnyegre ; egyik az, hogy Románia egy kalap alá kerüljön Magyarországgal, másik azon felfogás, hogy dynasticus szempontból kerestetik a megoldás. A német sógorféle combinátiónak kiindulási pontja nem más, mint az, hogy a Habsburg dynastia részére nagyhatalmi állás — császárság — legyen biztosítva azon esetre is, ha felbomlanék mostani patrimoniuma. A leghatározottabban kell mind a két eszme ellen tiltakoznunk. Vissza kell utasítanunk minden insinuatiót, mely szerint mi hatalmilag terjeszkedni akarnánk s jövőnk kiczirkalmazásánál eszünkbe is juthatna más szomszéd államok függetlenségének fenyegetése. Nem akarjuk viszonozni a dacoromán tervezgetéseket. Igenis, ragaszkodunk a magunkéhoz s ezeréves határainkat védelmezzük az utólsó emberig minden körülmények közt, de isten mentsen attól, hogy terjeszkedjünk, hajónk igy is alig bírja a terhet, nem hogy megnehezítsük járását s közelebb hozzuk széléhez a nyaldosó hullámokat. Többet ér nekünk egy őszinte jó barát és szomszéd, akinek külön háztartása van, mintha egy hajlék alá kellene vele szorulni s minden mozdulattal egymásba ütődni. Közös érdekből várunk biztosítást arra nézve, hogy lesz szövetségesünk s az összbirodalom, a Reichsruth, a közösügyes delegatiós létmód boldogságába egyátalában nem vagyunk annyira szerelmesek, hogy ezen intézményeknek minden áron hajlékot és alkalmazást keressünk azon esetre, ha meg volna írva a a sors könyvébe faczérságra jutásuk. Hasonlóképen tiltakoznunk kell az emberi méltóság nevében azon felfogás ellen, hogy országok és nemzetek arravalóknak tekintessenek, hogy egyes uralkodók és uralkodó családok dotatióját képezzék. Bár mit mondjunk is korunk erkölcsi sülyedéséről, de hogy emelkedtek az emberi méltóság acttái, erről könnyen meggyőződhetünk, ha csak szent szövetség és a bécsi congressus korszakára gondolunk. Ama szomorú időkben csakugyan egyes családok érdeke volt az irányadó, midőn újra csinálták Európa térképét a diplomaták. Németországban és Olaszországban így alkudoztak : A kapja ezt, B kapja amazt, pótlásul ennek adjuk ezt, amattól pedig elvesszük ezt meg ezt, ha nem jut terület, pótoltassák királyi vagy nagyherczegi czimmel, fenség czimmel stb. Osztoztak országokkal, népekkel és úgy, mint magánemberek magánbirtokkal, holdak helyett négyszög mértföld, ökör, birka helyett alattvalói lélekszámmal, mint instructióval, ahogy a gazdák nevezni szokták. Ezen gyalázaton túl vagyunk s ezután már majd a korlátolt alattvalói ész is beleszólást fog követelni, midőn bőrünkre alkusznak. Ami a kérdéses párbeszéd tartalmának többi részét illeti: nem tudjuk, mit főz Ausztria számára a porosz s miként lát majd feladata másik részének megoldásához, ha visszajő Páris alól. Nem vizsgálhatjuk szívét, veséjét sem a cseheknek, sem az osztrákoknak; én ugyan azt hiszem, hogy a csehek sokkal inkább perkorrestálják a nagyr német egységet, mint Ausztriát, s az osztrákok nagynémet velleitásai nem egyéb, mint az elkényeztetett gyermek makranczáskodása; nem tudjuk azt se, lesz-e Magyarországon párt, mely osztrákabb legyen a Gesammtoeszterreichereknél s higyje, hogy a mostani közösügyes boldogság és absolut dualismus formája gallérunkhoz van varrva örök időkre. Hiszem, hogy rövid idő múlva kimozdulunk e helyzetből, melyben most megfeneklettünk, de hiszem azt is, hogy nagyon sok mindenféle phasison fognak még keresztül menni, amíg a délkeleti Európának ügyei s egyszersmind a mostani osztrák-magyar birodalom ügyei megállapodásra jutnak. A tömkelegből való kibontakozásra nem adhatja semmi más kezünkbe Ariadne fonalát, mint az, ha minden körülmények közt teljesíti minden nemzet legelső kötelességét : ragaszkodni szabadságához, önállóságához, függetlenségéhez. Ne azon kezdjük, hogy mesterséges államszövetségi combinatiókon törjük fejünket már előre. Örüljünk, ha kibontakozhatunk az egyik közös ügyes boldogságból, nem hogy előre új hasonló viszonyok megörökítésén törjük fejünket s jussunk talán eső alól csurgó alá. A közös érdek, a szükség meghozza az egyesülést önálló s különálló országok közt is, míg a kényszeregység csak az erőket paralysálja. Törekedjék szabad lenni, önálló lenni mindenki, aki arra jogosult. Vívja ki önállóságát Magyarország, vívja ki autonómiáját Csehország: ragaszkodjék függetlenségéhez Románia, Szerbia, Horvátország részére fenáll most is a „fehér lap.“ Ne keverjük a kereket a szögletessel, ne keressük a kör négyszögítését. Nem szükséges, hogy bárki is, lemondjon természetes és jogos aspiratióiról. Mocsáry Lajos: A szaloldali kör vasárnap, f. hó 23-án délután négy órakor értekezletet tart saját helyiségében. A „Magyar Újság“ Kossuth Lajosnak egy Wagner Ferenczhez, az ó-kanizsai kerület képviselőválasztási elnökéhez intézett levelét közli, melyben kijelenti Kossuth, hogy az ó-kanizsai kerület megbízását nem fogadhatja el. E kijelentés után a következőket mondja: „E nyilatkozatom, sem elnök úr, sem a választóközönség előtt nem lehet váratlan, miután — amint a választási jegyzőkönyvből látom, — a döntő szavazat megkezdése előtt azon magánlevelem elő lett mutatva, s fel lett olvasva, melyet válaszul írtam volt a követeltek egyikének (kit különben nincs szerencsém ismerni) táviratilag hozzám intézett azon kérdésre- várjon elfogadnék-e országgyűlési követséget, ha megválasztatnám ? E levelem minden kétséget kizáró tudomást nyújtott a kerület választópolgárságának, nem csak arról, hogy én hazánk jelen államjogi viszonyai közt országgyűlési követséget nem vállalok, hanem egyszersmind arról is, hogy menynyiben kell a viszonylatoknak változni, miszerint én, hoszszas számkivetésemből hazánkba visszatérhessek.“ A levél befejezése a következő: „Igen is, én rendíthetlenül el vagyok határozva, egy élő tiltakozás gyanánt állam hazánk államjogainak minden csorbítása ellenében , mert ezen jogok semmi esetleges országgyűlési többségnek nem tulajdonai, hanem minden meg születendő nemzedékeknek elidegenithetlen sajátja, melynek visszaszerzésére a jog mindig épségben marad, bármit mondjon is, akár a törvénykivüli, akár a törvény alakjába burkolt erőszak. — S ha daczára a magyar emberre nézve leirhatlanul keserves hontalanságnak, én a közös ügyes törvények árán megajánlott alkut nem fogadom el kapunak, melyen át hazámba juthassak ; azért nem fogadom el, mert kezeimet minden erkölcsi kötelezettségtől is menteknek és szabadoknak kívánom tartani arra, hogy hazánk függetlenségének visszaszerzésére mely nélkül nemzet szabaa nem is keap, és oly módon hathassak közre, mint azt az események változatos folyama javasolhatja. A királyoknak van egy „ultima ratió“-ja — a nemzeteknek is kell, hogy legyen; — amazokét ágyúnak hívják, a nemzetekét másnak hívják — annak hívják, amiről az öreg Lord Brougham azt írta, hogy „szent." — A királyok sem élnek azzal az „ultima rational,“ ha máskép, például egy complaisant országgyűlési többséggel czélt érhetnek. — A nemzetről sem mondom én, hogy borúra derűre ama : szent ratióval éljen, ha jogait másképen visszaszerezheti s biztosíthatja. Ha hazánkfiainak ez szónoklatok és szavazatok útján sikerülen, (néha hatalmas eszközök ezek, tapasztalásból tudom) én csak örvendhetni fogok mind annak, hogy sikerült, mind annak is, hogy reám szükség nem vala. Isten látja lelkemet, nincs bennem semmi szereplési viszketeg; — hanem megvallom — én amint a dolgok állanak, az e féléktől nem sokat reménytek; sőt azt látom, hogy minden új „reform“ (?) a nemzetet mélyebbre sülyeszti a süppedékben. De akármint legyen is ez, nekem lelkiismeretem azt sugalja, hogy hazafiúi kötelességet teljesítek, midőn kezemet minden még erkölcsi kötelezettségtől is menteknek tartom. A történelem arra oktat, hogy az ily emberekre is szükség van. — Ha Olaszországnak nem voltak volna ily emberei, most is „geographiai elnevezés“ volna. — Szerencséjére, mindig, és bőven voltak ily emberei. — A sors kereke martyrokká zúzta legtöbbjeit, hosszú keserves száza AZ ORSZÁGHÁZBÓl. (October 22.) A legerőtlenebb testületnek is van néha alkalma — a legválságosabb időben is — olyan állást foglalni el saját jogkörének meghatározására, hogy barátainál bizalmat, elleneinél meghajlást idézzen elő hatalmi önérzetének tekintélyes nyilvánítása iránt. S amely testületben van még képesség, hogy az ilyen alkalmak fontosságát megértse és érvényesítse, annak jövője felett nem is kell kétségbeesni, bármily szánalomgerjesztő legyen is szereplése egy ideig. A hit csak az olyan testületek irányában tűnik el teljesen, amelyekből a férfiasság érzéke annyira eltompul, hogy többé nem is tudják felfogni az alkalmat, midőn méltóságuk érdekük, jogaik fenntartására valamit tehetnének. Ilyen alkalom iránti sajnos érzéktompulásról adott jelt a képviselőház ma, midőn nehány heti pihenés után ismét munkához kezdett s bebizonyitható, váljon a franczia kamara szolgaiságának gyászos eredményei, az osztrák kamara tehetetlenségének látványa, és saját szünidejének szabad órái, józanító, felfrissítő, erősítő hatással voltak e lelkijelére. Mint tudva van, Miletics képviselő fogságra ítéltetett sajtóvétségért s az ítélet foganatba vétetett a nevezettnek elzáratásával, mielőtt a képviselőhöz jelentést vett volna, hogy egyik tagját börtönbe vitték. Ez eset képezte a mai vita tárgyát , vagyis az volt a kérdés,, vagyon az alkotmányos önkormányzat egyik legnagyobb biztosítékát, a törvényhozótestület tagjainak bántalmatlansági jogát magyarázni, módosítani, felfüggeszteni szabad-e bár“—— Linón Livii]__a—ennek engedelme nélkül. Tagadó választ javasolt mind az európai helyzet, melyből elegendő tanúságot meríthetni a jogaik elkobzásával nem gondoló kamarák átkos végére, mint a bécsi zűrzavar szemlélete, melyből bőséges sugallatot nyerhetni saját parlamentünk tekintélyének szilárdítására, mint pedig — s a minél többre nem is volna szükség — a nemzeti képviselet méltóságának észlelése, melyből nem juthatni más, mint azon meggyőződésre hogy a törvényhozás tagjait csak a törvényhozó testület által engedélyezett esetben és határok közt lehet perbe fogni és elzárni. Sőt volt egy 4-ik tekintet is,mely tagadó választ javasolt: Horváth Boldizsár igazságügyér úr beszéde. A miniszter úr , kit nem ok nélkül nevezett valaki az absolutizmus demagógjának, tekintve, hogy politikai szereplése hasonlít (nem nagyban, hanem kicsiben) a socialista caesarismus napóleoni rendszerét szolgált miniszterek zsarnoksággal bélelt szabadelvűsködéséhez. Horváth B. mondjuk, értesíti ugyanis a házat, hogy a képviselők mentelmi joga nálunk annyira biztosabb lábon áll, mint bármely idegen országokban, hogy egyenesen a kormány kegyelméből élvezzük azt. Megvallom, hogy látva a hatást, melyet Horváth B. úr megnyugtató szavai idézett elő a jobboldalon is, hinni kezdem, hogy a hozandó határozat tanúságot teend a ház önérzetéről s az elnök utasítva lesz. Miletics képviselő úr szabadságba helyeztetésére azonnal kiadni a kellő parancsot. Mert összenézett a jobboldal is, mintha töprenkednék, vájjon a miniszter úrnak esze van-e fogyatékán vagy pedig absolutista hajlamai nyertek fejlődést a fürdő idény következtében. Annyi bizonyos, hogy ily naivsággal még soha sem mondott nagyobb parlamentáris képtelenséget egy miniszter is a képviselők megnyugtatására, Kiktől épenségesen elismerést, hálát is várt öntudata, miszerint egyenesen ő méltóztatott megengedni, hogy a delegátusok mentelmi jogát élvezzék a delegátusokat választó országgyűlés tagjai is. Hanem hát a jobboldaltól jót várni mindig balgaság, bármennyi ok bátorítsa is a várakozást. S így történt ma is. A szokott többség leszavazta az ellenzéki indítványt, mely szerint Miletics szabadsága visszaadatott volna rögtön és addig, míg az elzáratására hozott ítélet nem vétetik tudomásul a Ház által. Ezen leszavazás által a tárgy érdemleges tárgyalásának hétfőre halasztása valódi időtlenséggé vált, mert hiszen a tárgy érdemét épen az képezi, hogy Mileticsnek szabadlábon kellene lenni, míg fogságra ítéltetését nem vette tudomásul a testület, melynek tagja. Hétfőn megtörténik a tudomásul vétel, s akkor aztán vége az egész vitának őt illetőleg, ki Váczon gondolkozhatik a kormánypárti logika természetéről, mely utólagos jóváhagyás reményében elzárva hagyja a Horváth Boldizsár úr gráfiájából mentelmi jogot élvező képvislet. Pompás kezdet a további ülésezésre. 4. A képviselőház mai ülésében Zsedényi Ede interpellátiót intézett a pénzügyminiszterhez azon 15 millió forintot illetőleg, melyet Bécsben a közös pénzügyminiszter előlegezési kölcsönképen fölvett. Mi ugyan e tárgyban s ugyanazon okok alapján, melyeken azt ma Zsedényi tévé, már mintegy két hét előtt felszólaltunk az Ellenőrben. Megütközésünket fejeztük ki a közös pénzügyminiszter eljárása felett, ki ezen eljárása által felül helyezte magát a törvényhozáson s figyelmen kívül hagyta a törvény határozatait. A közös minisztérum kiadásai megállapittatnak a delegációk által, a forrásokat pedig, ahonnan e kiadások fedezendők, kijelöli a magyar országgyűlés. Más forrásokat keresni, vagyis hitelműveletekhez folyamodni, melyekre nézve az országgyűlés beleegyezését nem adta, a közös pénzügyminiszternek nem lehet. Nem vehet fel kölcsönt, sem olyat, mely csupán Magyarországot terheli, mert a közös pénzügyminiszternek Magyarország ügyeibe avatkozni nem szabad és nem vehet fel oly kölcsönt sem, mely Magyarországot és Ausztriát közösen terheli, mert annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vetessék e fel, Magyarországra nézve minden egyes esetnél a magyar országgyűlést illeti. Igen sajátságos tehát, hogy a közös pénzügyminiszter a saját szakállára kölcsönöket vesz fel anélkül, hogy az országot megkérdené, hajlandó lesz-e kifizetni? Mert, hogy Magyarország nem köteles oly oly adósságot kifizetni, melyet Bécsben a közös minisztérium az ő beleegyezése nélkül csinált arról gondoskodva van a XII. 57. §-ában, mely így szól: Magyarország jövőre nem fog semmi oly adóságot magára nézve kötelezőnek elismerni, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen s határozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járult. Mikép és ki által akarja tehát a közös pénzügyminiszter kifizettetni az adósságot, melyet az ország beleegyezésének hozzájárulása nélkül csinál ? Kiváncsiak vagyunk rá. A bécsi kormány úgy látszik, felhagyott abbeli szándékával, hogy a csehországi egyenes választásoknál saját jelöltjei mellett korteskedjék. Helyesen tette, úgysem vezetett volna czélra. Az új Presse egész határozottsággal állítja, hogy már végkép el volt döntve, miszerint Beust helyét Andrásy foglalja el, Andrásy helyébe pedig a magyar miniszterelnöki székre Lónyai Menyhért lép. Andrásy késznek is nyilatkozott a cserére, hanem az utolsó pillanatban itthon pártja főbb emberei lebeszélték ebbeli szándékáról. A barettéren a poroszok ellen kezd fordulni a szerencse. Az éjjel, de különösen a ma délután érkezett táviratok határozottan kedvezők a francziákra. A franczia kormány sürgönye szerint Bazaine 80,000 emberrel kirohanást eszközlött s teljes győzelmet aratott az ostromló hadsereg felett, s tömérdek lő- és élelmiszereket ejtett hatalmába. Eyek mind azt bizonyítják, hogy a francziák helyzete javulni kezd. A Parist ostromló hadseregben iszonyú pusztítást visz véghez a vérhas, himlő és typhus. Csupán a bajor csapatokból Saarbrückkön keresztül három hét alatt 16,000 beteg szállítatott. Párisi léghajóhírek szerint a nemzetőrök által oct. 13-án Bagneux bevezetett, Hamburgból pedig távírják, hogy a francziák eddig hat német hajót fogtak el. Maguk a porosz távsürgönyök is engedik sejteni, hogy a legutóbbi napokban vívott csaták Páris körül nem sorolhatók a poroszok győzelmei közé. Versaillesből porosz sürgönyök erősítik, hogy od. 19-én éjjel a francziák az erődökből erős ágyúzást folytattak s többszörösen megtámadták a porosz előőrsöket. Ugyan e sürgönyök beszélik, hogy a Steeway mellett levő porosz parancsnokság a francziák kirohanása alkalmával szétugrasztatott. Ezek s más ezekhez hasonló hírek arra intenek bennünket, hogy nem szabad elveszteni a bizalmat a francziák ügyében; a koczka még megfordulhat; marck műve erőszakoskodás által felépülve, csak erőszak által állhat fen; ily kormányrendszer pedig homlokegyenest ellenkezik érdekeinkkel s közeledésünk a porosz politikai rendszerhez birodalmunk önlemondását inaugurálná. A P. Lloyd kiemeli, hogy alkotmányunk visszaállítása óta komolyabb körülmények között soha sem ült össze a magyar országgyűlés, mint jelenleg. Magyarország oppositionális erélyének szívóssága által nagy missiót töltött be a monarchiában, most még magasabb hivatás vár reá, meg kell ugyanis mutatnia, hogy nálunk oly tekintélyes hatalomtényező létezik, mely megingathatlan biztosítékokat nyújt. Az U. Lloyd a jelen delegáció szoros kötelességének tartja, hogy e kritikus pillanatban a dynastiával s a nemzetekkel szemben saját meggyőződését nyíltan és szabadon kifejezze arra nézve, minő politikát tart részéről elkerülhetlenül követendőnek. A M. Újság lapja élén Kossuthnak Turinból f. hó 15 éves Wagner Ferenczhez, az ókanizsai követválasztó kerület elnökéhez intézett levelét hozza. A N. fr. Lloyd hallja, hogy a kormány jelen országgyűlésen minden időpazarlást lehetőleg el fog kerülni s mindjárt a legelső napokban egész halmaz törvényjavaslattal lép fel. De, úgymond, nem speciális reformok, nem egyes törvénypontok forognak ma kérdésben, hanem maga a 67-ei kiegyezés alapja s igy némileg az autonóm (?) Magyarország existentiája. A Hon a helyzetet festve Ausztriában ugy látja, hogy az alkotmányt, a melyhez mi szabadságunk s jogaink megszoritásával vagyunk kötve, a birodalomban egy nemzet sem ismeri el, sőt a németek nagy része is ki akar alóla bújni. — Németországba. Cislaithaniában nincs honvédség még most sem, ha megtámadtatunk, magunkat s Austriát is nekünk kell megvédni. A Reform közelinek látja az időt, midőn a háború keleten kezdetét veszi, s mi kénytelenek leszünk sorompóba lépni. Azt kérdezni, mikép jutottunk e helyzetbe? most már késő s egyetlen gondunk legyen a készülődés idokon át; — de végre is eljött a jutalmazó szerencse, mely a jogfeladónak mindig hátat fordít, de a kitartó joghoz, mindig eljő, bármi sokáig késett légyen. — Olaszország „egy, független és szabad. “ Miért mondom el ezeket? Azért uram, Elnök úr! mert sokan vannak a hazában (tudom), kik így szólanak: „Ha ez s ez hazajöhetett, ki szintúgy jó hazafi, miért ne jöhetne Kossuth is haza. “ Már most ha akarják, érteni fogják, hogy miért nem mehet. Nehogy az Ó-Kanizsai választókerület hátráltatást szenvedjen, a törvényhozásrai befolyásának gyakorlatában, az új választás mihamarabbi elrendelhetése tekintetéből, mai postával a képviselőház elnökének is bejelenteni, hogy a reám esett választást el nem fogadtam. Ezek után mély és érzékeny hálám kijelentése mellett, két reménynyel veszek, a „viszontlátásig“ búcsút az Ó Kanizsai kerület tisztelt választóitól. Egyik az, hogy országgyűlési képviselőjük választásánál azon elvek, s a tiszta honszeretet azon sugallatai fogják őket vezérelni, melyek az én megválasztásomnál vezérelték. A másik reményem kifejezésére e választókerület ethnographiai viszonyai szolgáltattak ösztönt s alkalmat. — Emlékezzünk vissza, mi irtózatos következései voltak annak, hogy a kedélyek ingerültsége oda adta magát eszközül a kabinetpolitika kezeibe midőn ez a fajgyűlölet üszkét dobá kezünkbe, miszerint az országot jogai megvédésére tehetetlenné, s az igaz szabadság kifejtésére s biztositására gyöngévé tegye. — Ez emlékezetre támaszkodva reményem az, hogy nem fog a pusztában kiáltó szava gyanánt elhangzani a testvériség érzelmeit, faj, nyelv, valláshoz soha nem kötött lelkemnek érdeklő könyörgése , hogy temessük a múlt idők sírjába mind annak emlékezetét, a mit mi, azon egy Hazának gyermekei egymás ellen — testvérek testvérek ellen — kölcsönösen vélhetünk. — okoljunk a múlt hibáin, melyekért mindannyian oly keservesen meglakolunk ; — nyújtsuk egymásnak az őszinte kiengesztelődés jobbját; pecsételjük azt meg az által, hogy az egyik részen nem kívánnak többet, mint a mennyi e közös haza épségével, politikai egységével s biztonságával megfér, — a másik részen pedig testvéries készséggel mindent megadnak a mi ezekkel megfér s vezéreljen mindnyájunkat a szabadság szelleme, miszerint a válság persze, mely jönni fog, hogy élet halál felett határozzon, egyesülve találjon mindnyájunkat faj, nyelv, vallás különbség nélkül, egyesülve szivben lélekben, akaratban és cselekvésben helytállani az elidegeníthetlen ősi jog s a közös uj szabadság mellett. Méltóztassék Elnök ur szivesen fogadni tisztelemnek s nagyra becsülésemnek kijelentését. Kelt Turinban oct. 15-én 1870. Kossuth Lajos.“ Lapszemle. A P. Napló szerint abban ma már alig lehet kételkedni, hogy a jelen háború következményei nem válhatnak a közszabadság javára. A hatalmak nem szokták megtagadni eredetöket s Kis Délben érkezett táviratok. Berlin, oct. 22. A király a mecklenburgi herczegnek első osztályú vaskeresztrendet adományozott. A Staatsanzeiger szerint a Metzből mindig nagyobb számmal érkező szökevények éhségről panaszkodnak A német sereg élelmezése már szabályozva van. A betegség a seregben nem járványos s nem veszélyes, a vérhas szűnőfélben van. Most, hogy az időjárás megváltozott, ugyanezt várhatni a typhusnál is. Frigyes Károly főherczeg minden feltételt visszautasított, mely alatt a vár feladása ajánlatott. Ezért küldött Bazaine Versaillesba követet. A király 12,000 tallért küldött a sebesülteknek. Stuttgart, oct. 22. A kamarában a kormány póthitelt kér, 3,700,000 tallér erejéig. A bizottság még ma jelentést tesz. Mohi javaslata, hogy a jelentéstételre hoszszabb határidő engedtessék, nagy többséggel elvettetett. Münchenből írják, hogy a pfaffenhauseni hazafi egylet Hutter képviselő indítványára elhatározá az északi német szövetséggel való egyesülést, azonban nem feltétlen belépést. Berlin , oct. 22. A Versaillesbe megérkezett testőr-landwehr az Orleansba parancsolt 22-ik hadosztályt fogja helyettesíteni. A bombáztatás 26-ikára van kitűzve. A külföldi hatalmak fegyverszüneti kísérletei — mond a Kreutz Rt. hiábavalók. Az ügyek nem állnak úgy, hogy ettől békét lehetne várni, hanem nekünk magunknak kell a békét Európa számára garantírozni. Minden ez ideig közlött párbeszédek Napóleonnal valótlanok, csupán a „Times“ tudósításáé való. Murat herczegnő Wilhelmshöhébe érkezett. Napoleon csurban szenved. Tours, oct. 21. A pápai nuntius ide érkezett. Hivatalosan jelentik : Metz jól el van látva élelemmel. A porosz ostromvonalak visszatolatnak. A thionvillei helyőrség újabban szerencsés kirohanásokat tett. Stuttgart, oct. 21. A kamarák megnyittattak. A kormány törvényjavaslatokat terjesztett elő az adóknak jan. 31-ig leendő folytonos beszedésére és 3700000 ftnyi további katonai hitelre vonatkozólag. Róma, oct. 21. Egy pápai breve felsorolja az egyetemes zsinat munkálatait és a zsinatot az invasio következtében, mely a pápától és a zsinattól a szükséges szabadságot elvonja, alkalmas időpontig felfüggeszti. Brüssel, oct. 22. A poroszok három kilovédélme atAspifitia úUíjUztu, tav, mely „xáixxs ki tb. 30000 emberrel ide fog indulni. Tours, oct. 22. Egy Neufchateauból e hó 21-ről érkezett sürgönye a minisztériumnak a következőket jelenti : E hó 14-én Bazaine 80,000 emberrel kirohanást eszközölt s megsemmisített 26 porosz zászlóaljat s két lovasezredet, lerombolta a vashámorokat, s az ellenségtől 193 vasúti kocsit vett el élelmi és lőszerrel. Az ostromló sereg csapatai többször felváltottak, miután a katonákat Bazaine cseltámadásai nagyon elárasztották. Bazaine minden két órában rohamot fuvat s ezzel a poros okát állandó őrködésre kényszeríti. A porosz tisztek bevallják, hogy a typhus, Bazaine és az álmatlanság legnagyobb ellenségeik Francziaország. Toursból írják e hó 16-ról. Kératry ma reggel érkezett meg, ő elég súlyos sérülést szenvedett esése közben. Némelyeknek óhaja ellenére, kik benne egy jövő hadügyért vélnek,, látni, nem fog a kormány székhelyén maradni. Ő Spanyolhonba készül egy fontos küldetéssel. — A „Gazette de France“ e hó 18-ról írja, hogy a tours-i kormány most komolyan pénzszerzéssel foglalkozik. Laurier Londonba utazott, hol bizonyára egy kölcsön kieszközlése mellett fog fáradozni. Hogy mily feltételek alatt ? Nem tudjuk. A nemzeti védelmi kormány egy decretumában rendeli, hogy az állampecsét egyik oldalán a szabadság alakját e felirattal: „A franczia nép nevében“ a másikán