Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)
1870-11-08 / 54. szám
Előfizetési árak: Egész évv. . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bállvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Lé g r d dy testvérek irodájába (2 sas-utcza 21 az.) intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy past sora 30 kr. beigtatásáért . . ." . 10 kr. | Bélyegdij minden beiktatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőri kiadóhivatalában kétsasutcza 14. Sz., Légrády , testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki Irodájában • Pest, arany kéz utcza 5. szám. • 54. szám. Kedd, november 8. 1870. I. évfolyam. A szent részvét nevében. (Második gyűjtés.) Francziaország háboruvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak. frt. kr. A tegnapi kimutatás összege:. 205 franc, 7 magy. arany, 2 ez. frt, 2 ez. haszas és ... 860.28 Jámbor Pál . ....................... 5.— Elmélkedés a jelen háború felett. Mi ezen ttáni harczból a tanulság, mely egy hősi 38 millióból álló nemzetet porig lealázott, mig vetélytársát szédelgő magasságra emelte fel, mi a tanulság a világra, mi specifice hazánkra. Ezen háború eddigi lefolyása megmutatta, hogy a rendes hadsereg még magában nem elég, bármily hősies legyen is, sem a haza megvédésére, sem a személyes hatalom bukástóli megmentésére, a nép lelkesedése és támogatása nélkül. Megmutatta, hogy a polgár katona, ha családja kebléből hazája védelmére kel, győzhetetlenné válik, mert mai időben csak eszmék vezethetnek győzelemre egy sereget, szóval még a szuronynak is gondolkozni kell a kézben. Megmutata, hogy a korlátlan hatalom pazarlása mellett sem képes megfelelni hivatásának — a hatalommal együtt járván a hatalommal való visszaélés, s ennélfogva szükség van a nép ellenőrködésére, hogy kikerülje azon gyászcsapást, mely a franczia nemzetet lesújtotta; százezreket vettek igénybe a nép szorgalma gyümölcsei a költségvetésben, s fele a hadseregnek csak papiroson paradirozott. Megtanulhatja továbbá ebből minden nemzet, hogy a kényuralommal szövetkezett bürokratia, mily hatással van még oly hősies nemzet demoralizálására is, mint a franczia, mihelyt a centralistikus kormány lejárta magát, a nemzet nem találja magát helyzetében s nem tud magán sergíteni. A központosítási rendszer mellett olyan egy nemzet, mint egy felhúzott óra — ha lejárt, megáll működése. Megtanulhatja minden nemzet, hogy csak az önkormányzat tesz képessé erőfeszítésre — olyan az ilyen nemzet, mint a polip, mely szétdarabolva is minden tagjában él — mint a banánfa, mely minden megtörésnél uj gyökeret ereszt a földbe. Példa erre kis hazánk, — dúlta tatár, — a török másfél századig fészkelt itt; német szomszédunk negyedfél századig gazdálkodott nem a legbarátságosabban pénzünkben s vérünkben, s mindezen próbáltatásokat győzelmesen túlélte, megyei rendszerében kifejlett önkormányzata daczolt a viharokkal. A legközelebbi dicső szabadságharczban a kormánynak jóformán nem volt semmi hatalma, terrorismust sem fejtett ki, dictaturához sem nyúlt; alig maradt egy megye az ellentől megvédetten, mégis minden megye, minden város tette a maga kötelességét, sőt még azon megyék is, melyek az ellen kezei közt voltak, ujonczoztak s egyik másik adóját is befizette. A megye tisztviselői, ha kényszerítve voltak, elhagyták a székhelyet s a szomszéd megyékből kormányozták megyéiket s lelkesítették polgártársaikat. A külvilágtól el voltunk zárva, a pénztár üres, fegyver nem volt; a közszellem, az önkormányzat mindezt megteremtette, a kis Háromszék maga daczolt az erdélyi osztrák sereggel, ágyút öntött, puskaport, fegyvert gyártott, ujonczozott s győzelmesen feltartotta a benyomuló ellent; pedig a központtól el volt zárva, rendeletet csak hazafiságától vett, így sikerült az önkormányzat varázs hatalmával feltartani, sőt kiverni az ellent, a tűzhelyüket odahagyó polgár-katonáknak s a majdnem gyermek honvédeknek; —a közszellem : hősökké tette az ekeszarvától elvont polgárokat. S nézzük most Francziaországot a 38 millió egy nemzetiségű lakosból állót — mert Elsass és Lotharingia lakói is büszkén nevezik magukat francziáknak — összeköttetésben állottak a francziák a külvilággal, a fegyvert nem az ellenség kezéből kellett kicsavarniok, mint nekünk s mégis most hat hét múlva is a köztársaság alakulása után, nem voltak képesek egy felmentő sereget alakítani. Amint a kormány megbukott, minden megakadt: most is csak egy Gambetta lelkes felhívása s intézkedése képes beléjök lelket önteni, igy jár mindazon nemzet, mely járszalagon vezetéshez szoktattatik — a veszély napjaiban tehetetlenné válik. És mindezen régi szomorú tapasztalások mellett is a modern kormányok mindenbe beleavatkoznak, mindent maguk akarnak végezni, a népnek nincs szabad keze , még arra sem, hogy házi ügyeit kezelhesse, a kormány folytonos boszantó beavatkozása nélkül — amiből az következik, hogy az ekét demoralizált nép nem képes a veszély idején magán segíteni. Macaulay azt mondja: „A kormányzásnak nem az az egyenes czélja, hogy az embereket gazdagokká tegye, hanem hogy őket azon igyekezetükben, hogy gazdagokká lehessenek, védje az oly kormány, mely többet akar elérni, mint ezt, azt nyeri vele, hogy kevesebbet ér el, mint ezt. Mi nem rendelkezünk csodatevő erővel, nincs kezünkben a hebrausi törvényhozó bűvös vesszeje, mi az égből nem rendelhetünk meg a nép számára kenyéresőt, mi a sziklából vizet nem varázsolhatunk a népnek italul. Mi csak szabadságot adhatunk a népnek, hogy szorgalmát a maga előnyére felhasználja, és biztosságot annak élvezetében. Hogy ezen előnyöket minél kevesebb költséggel eszközöljük, ez a mi kötelességünk. S mit tesznek a rendőri kormányok s mit tesz a mi kormányunk ahelyett, hogy a maga dolgát végezné s hivatalnokait rendben tartaná s az általuk elkövetett visszaéléseket meggátolná , beavatkozik mindenbe, királyi biztosokat küld a megyékre, kutatja, hogy melyik város kinek, minek szavazott bizalmat, az olvasó egyletek szabályai átkutatására vesztegeti idejét. Jobb volna ha ezen kutatások helyett a költségvetést ideje korán elkészitné s a központi kormányzatba becsúszott visszaéléseket orvosolná. Magok hivatalnokaikat sem tudják jól megválasztani s még is magoknak veszik az első folyamodású bírák kinevezését, s ez által megfosztják a megyéket s városokat századokon át gyakorolt biró-választási joguktól. Ezen bírói kinevezéssel s a megyei kreishauptmannságok felállításával az önkormányzatot gyökerében támadják meg. Ez a két legveszélyesebb intézkedése a többségnek, mely végzetes hatással lehet, ha minél előbb meg nem változtatik a törvényhozás által. A fa, ha gályát és lombjait vihar megrongálja, vagy törzsét villám sújtja, csak a gyökér legyen egészséges, újra hajtat, de ha a rothadás a fa gyökereit támadja meg, akkor lassú sorvadás áldozata lesz. Ily gyökér alkotmányunk törzsén a megyei önkormányzat s a bíráknak nép általi választása. Azt mondja a kormánypárt a bírói kinevezésre, hogy az a kor követelménye. Mit mond Kolb az európai czivilisátió nagy írója erre nézve, 1870-ben kijött munkájában : „Bebizonyodott száz esetben, hogy a bírák függetlenségéről a kormányokkal szemben addig szó sem lehet, míg a bírák a kormányok által neveztetnek ki; ha azok általuk mozdíttatnak elő, rendjelekkel s más kitüntetésekkel halmoztatnak el; hafiaik, rokonaik kedvezésben részesülnek; ha visszavettethetnek, vagy az előléptetésben mellőztethetnek, kellemetlen helyekre áttétetnek s más módon is károsittathatnak; annyival inkább, ha a bírói hivatal kenyérkeresésnek tekintetik. Schweizban, hol a bírák azon néptől választatnak, melynek igazságot szolgáltatnak s akkor is csak kevés időre és ahol semmi államnyugdíjban nem részesülnek, nem hallani oly égrekiáltó visszaélésekről az igazságszolgáltatás körében, milyeket Németországban tapasztalunk. “ így Kolb — és az ellenzék nálunk, mely ezt sürgette, mint több százados törvényes szokás megtartását, — a kormánypárt által ezen eljárásáért reactionáriusnak mondatik. A franczia alkotmányozó gyűlés 1790- ben törvénybe iktatta a közigazgatási tisztviselők és birák választását — sőt a papok és püspökök megválasztása is a népre bízatott. Pedig a franczia alkotmányozó gyűlést népuralmi eszmék és elvek tekintetében még eddig nem hogy a monarchiát, de még a köztársasági törvényhozások sem előzték meg. Egyébiránt azt látjuk, hogy minden keserű tapasztalás kárba megy a kormányok és törvényhozásoknál; vannak osztályok, melyek semmit sem felednek és semmit sem tanulnak. — Az angol nagy gondolkozó fők még Angliának is szemére hányják ezt, pedig az angol kormányt és parlamentet — szerintem méltán — az egész világ megszokta, tekintélynek tartani s reá mint példányalkotmányra hivatkozni. Minden halad a világon, századok mulasztását pótolja ki minden év a természettudományok mezején, átalában a tudományok minden ágában. Leszáll a vizsgálódó ész a föld méhébe, s koponyák, csontvázak s feltalált régi házi eszközök — okiratokból egy régi világtörténetét olvassa le, mely bűvös lámpája fényével az emberi faj bölcsőjét évezredekre világítja meg hátra az idő végtelenében. Leszáll a tengerek mélyére, felkeresve csoda-szépségeit és a csodaszörnyeit. Felszáll a csillagokig s ott is fáklyát gyújt, melynek fényénél ismeretlen világok milliárdjai tűntek fel. Minden mozog, a föld, a tenger szivet kapott. Vérlüktetéseit folyók terjesztik szét a tengerek birodalmában. Távírdák és vasutak által mért földek ezrei által elválasztott népek közelednek s szorítanak kezet egymással szellemileg. Csak az államtudomány volna arra kárhoztatva, hogy mint rokkant gépi ló ugyanazon kört tapodja s százados tespedéséből ki ne bontakozhassék. Fájdalom e téren még eddig nem látszik lényeges haladás — minden a régi kerékvágásban forog — csak a kocsis, a kormány változik. A nép eddig csak arra használtatott, hogy a kormányok bűne miatt elakadt államszekeret a kátyúból kitaszítsa. Ebben határozódott egész politikai befolyása. Bucklével végzem czikkemet. Habár a felsőbb osztályok őrhelyeiket-------elhagyták, és a törvényeket, melyeken Scotia szabadsága nyugodott, eltörlötték; megmutatta a következés, hogy ezen törvényeket nem lehet eltörölni, mert a szellem megmaradt, melylyel azok szereztettek. A nép szívben egészséges volt, és mivel ez volt az eset, a szabadságnak csak külalakját semmisíthették meg. — A szabaság leromboltatott, de azért a szabadság tovább is élt. És azon időnek el kellene következni, midőn az angol szabadság nagy költőjének szavaival élve, a nép mint egy erőteljes férfi ébredett fel álmából és győzhetetlen fürtéit megrázva, örök ifjúságába emelkedett fel, hogy szemeit a déli nap fényében ne megvakítsa, hanem még sugárzóbbátegye s arczát az égi forrásban megfürössze ; mig halvégzetének madarai, kik a félhomályt keresik, félénk zsibongással repkedtek s felemelkedését bámulva nézték. Névtelen. A Vili. osztály szerdán (nov. 8-én) d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgya az úrbéri birtokvisonyok rendezésére vonatkozó tvjavaslat. Győrffy Gyula osztályjegyző. A baloldali kör ma délután tartott értekezletén az úrbériségekről szóló törvényjavaslat volt tárgyalás alatt. A Az „Emre nőr“ 51. számában Csávolszky Lajos aláírásával jelent meg egy czikk, mely eredetét kizárólag a tények és viszonyok „nem tökéletes tudásából“ veheti. A kormánybiztos és a kormány által a vasutakhoz kinevezett igazgatótanácsosok hatásköre közt igen nagy a különbség s ez látszik összetévesztett lenni, mert máskép nem érthető mit jelent ez: „Nyíri Józsa miniszteri biztos fölött Nyíri Józsa miniszteri tanácsos fogja gyakorolni az ellenőrzési szerepet.“ Nyíri Józsa, tudtommal, mint miniszteri biztos működik két vasútnál. A miniszteri biztosnak a társulat ügykezelésébe, addig míg a törvény korlátai és az engedélyokmány szabályai szerint jár el az igazgatótanács, semmi beleszólása nincsen , ő semmi társulati jövedelembe és kiadásba, semmi osztalékokba nem részesül, az óvástétel, a tiltakozás feladata. Az ország és a társulat érdeke épülőfélben lévő vasútnál egy és ugyanaz: jó vasutat kapni, s az építési tőke netalán megtakarítható részét vagy a vasút bővebb felszerelésére fordítani, vagy tartaléktőke gyanánt elhelyezni. A vasút építésére vállalkozók látnak szálkát a kormánybiztosban, a társulatok ügyeit rendesen kezelő igazgatótanácsosok, a részvényesek bizonyosan nem. A dolog természeténél fogva a kormánybiztos a köziminisztert magát képviseli és ha kivihető volna legjobb lenne, ha a miniszter személyesen tudhatná belügyeit azon társulatoknak, amelyek oly nagy mérvben veszik igénybe az ország segélyezéseit, mint a subventionált vasutak; ez nem történhetvén, mentői magasabb állású s ez ügyekkel mentői többet foglalkozó kormány hivatalnok a biztos, annál jobb — de a biztost magát ellenőrizni, a ki mint ellenőr szerepel, felette álló hivatalnok által, a dolog természeténél fogva nem szükséges, de nem is igen lehetséges. Ergo : Nyíri Józsa miniszteri tanácsosnak, nincs mit ellenőrizni Nyiri Józsa miniszteri biztos felett. Még egy hasonló része van a vitatott czikknek. Azelőtt a vasúti osztály vezetője volt Fakh Oszkár, ki maga intézte a technikai ügyeket is, a jogi ügyeket vezette Nyiri Józsa, az administratív ügyeket Ribáry Sándor, a kisajátítást Rózsahegyi Pál; az előadása a már elkészített dolgoknak. Fakh teendője volt s ha vegyes természetűek voltak azok, Nyiri Józsa is meghivatott; folyó tárgyak — sok tekintetben — Fakh által intéztettek el a miniszter nevében. Most az osztály vezetője Nyiri Józsa, a technicai ügyeket vezeti Nagy László, a jogiakat Záhorszky Kálmán, az administratív ügyeket Ribáry Sándor, a kisajátítást Rózsahegyi Pál.Az előadás és különböző tárgyak elintézése Nyiri Józsát illeti, vegyes — különösen technicus ügyekben — meghivatik Nagy László. Abba beleavatkozni: kiben helyezzen a felelős miniszter több Újabb adatok a közös gazdálkodás tékozlásaihoz. Számtalanszor hoztunk már bizonyítékokat, hogy a bécsi hadügyminisztérium és a Skene- gyáros között kötött szerződés mily tömérdek kárával jár az államnak. Ma a szerződés pontozatait közli egyik bécsi lap. A szerződésből megláthatjuk, hogy Skene mennyivel drágábban adja a hadseregnek a szükségelt tárgyakat, mint ahogy a tárgyak más rendes uton megszerezhetők, és mint ahogy e tárgyak az osztrák honvédség számára valóban meg is szereztetnek. Álljon itt néhány pont a szerződésből, hogy tudjuk mily árt szabott Skene szállítmányainak, és hogy ugyanazon tárgyak mily árért szerezhetők meg a szabad verseny útján. A " honvédség részére Skénegyáros- különbség: kerül: . nál kerül a hadsereg ré- szére* 1 fegyver-szij — „ 53 „ — „ 39 „ — „ 14 ,. így megy ez tovább. Minden tárgyért tetemesen többet fizet az állam Skénének, mint más gyárosoknak, kik a honvédség számára dolgoznak. Egy köpenyt megvehet az állam 7 .frt 68 krért és Skenenek ad érte 10 frt 58 krt. Tehát minden köpenynél nyer Skene 2 frt 90 krt. És ha veszszük, hogy a köpenyek száma százezrekre megy, iszonyú a pénzösszeg, melyet az állam ily módon elveszteget s ez által számtalan szorgalmas iparost és gyárost károsít, hogy egynek milliókkal tömje meg a zsebét. 1 ing — frt 78 krba — ,'frt. 91 kr. — frt. 13 kr. 1 tábori sapka — „ 77 „ — „ 96 „ — „ 19 „ 1 ujjas mellény 2 „ 33 „ 3 „ 18 „ — „ 85 „ 1 pár bakancs 4 „ 15 „ 4 „ 55 „ — „ 40 „ 1 zubony 3 „ 50 „ 4 „ 55 „ 1 „ 5 „ 1 nadrág 3 „ — „ 3 „ 99 „ — „ 99 „ 1 köpeny 7 „ 68 „ 10 „ 58 „ 2 „ 90 „ 1 nyakkendő — „ 1S'/a „ — „ 23 » — .. 41/, „ 1 tarisznya 2 „ 40 „ 2 „ 80 „ „ 40 „ 1 patrontáska 1 „ 14 „ 1 „ 38 „ — „ 24 „ vagy kevesebb bizodalmát — valljuk meg az igazat — csakugyan nem járja. Nem tudom vájjon védelemnek vagy cáfolatnak kivánja-e tartatni fenebbi közleményét a t. beküldő , de én nem látom, hogy meggyengítette volna Csávolszky barátom észrevételeinek alaposságát és erejét. Miről van ugyanis szó ? Arról, hogy Nyiri Józsa úr, mint vasúti kormánybiztos, jelentést tesz az illető társulatok ügyeiben tapasztalható rendről vagy rendetlenségről, dicséretes vagy botrányos dolgokról Nyiri Józsa úrnak, mint a minisztérium vasúti osztályvezetőjének s aztán ez utóbbi minőségében referál miniszterének, az előbbi minőségében tett jelentéséről. Mellőzve a hivatal cumulativ és kettős fizetési kérdéseit (már pedig egy deficites országban nem lényegtelen a gazdálkodási szempont sem) szeretnék tudni, mit felelne bármely józan gazda vagy kereskedő az ajánlatra, miszerint uradalmában vagy üzletében ugyanazon ember ellenőrizze a számadásokat, aki azokat elkészíti. Mi azt hiszük, hogy megköszönné szépen az ilyen újítást, bármennyi bizalommal viseltetnék is különben az ajánlott egyénnek szakképzettsége és becsületessége iránt. Visszautasítaná az újítást nem gyanakodásból, hanem azért, hogy elejét vegye a gyanú felmerülhetésének, ha később zavart fedezne fel könyveiben. Nem mondom, hogy e példával egyenlő vonalon áll a minszteri tanácsos és vasúti biztos feladatainak egy kézben való összítése is; de hogy hasonló az eset és nincs renden, azt elvitázhatlannak tartom. Ami pedig azt illeti, hogy „nem járja“ a bírálat, mely a miniszter felelősség alatt álló hivatalnokok kinevezésére vonatkozik: már kérem alásan, az bizony nem csak járja, hanem egyenesen a sajtó kötelessége is. A kormány tagjainak felelőssége nem csak abban áll, hogy mamelukjaik által helyeslést szavaztassanak legbátorabb s legbotrányosabb tetteikre is — more consueto — hanem áll leginkább abban, hogy a közvélemény ítélőszéke elé tartozik minden cselekedetük. Hiszen, ha a miniszter kinevezéseihez nem lenne senkinek semmi köze a parlamenti többségen kívül, akkor ugyan vígan volnánk a suppánokkal. Minden kinevezés a sajtó általi megbíráltatás jogkörébe tartozik s az Ellenőr ezen jogkörnek határaiban maradt, midőn megbírálta a közlekedési minisztérium egyik főhivatalnokának működési feladatában észlelhető összeférhetetlenségeket, s e jogát gyakorolni annyival inkább kötelessége, mert a sógorság-kom aság igen nagy szerepet kezd játszani a közlekedési ügyérség állomásainak betöltésénél. Csernátony: A történelmi festmények pályázata. Az „Ellenőr“ egyik közelebbi számában olvasható volt, hogy a közoktatási miniszter által történelmi festményekre hirdetett pályázat kérdése már eldőlt. Egy régebbi számában pedig felszólalás történt, mert nem tartatott meg a pályázatnál a kitűzött határidő, mely már június elején eltelt. Nem tudjuk e késedelem okát, de ki kell fejeznünk óhajtásunkat, hogy jövőre tartsa meg a minisztérium a határidőt, mert az ily folytonos halasztások csak árthatnak az ügynek. A Jury is kimondta már döntő szavát, s azóta hiában várjuk napról napra a hivatalos lapot, az eredmény még mindig nincs közölve. Miért ? Egyszerűn azért, mert valami jegyzőkönyv aláírása hiányzik. A fővárosi művészi körökben azonban már ismeretes a jury ítélete, s ekkér mint hír felől szólani is lehet arról, még pedig annál inkább, mert a pályázók nem mindenike lakik Pesten s valódi jó cselekedet lesz rájuk nézve, ha valahára (öt hónappal a kitűzött határidő után) értesülnek az eredményről. Segítünk tehát a közoktatási minisztérium késedelmezésén, s közöljük a páyázat eredményét. E pályázat czélja az, hogy a képzőművészet gyámolíttassék, s a múzeum és akadémia eredeti jó festmények birtokába jusson. Nem kész művekre, hanem csak vázlatokra volt, nyitva pályázat, három jutalommal: 100 és 50—50 drb arany. A festendő tárgyak meg voltak szabva, amit máskor helyesebb lesz elhagyni. A nyerteseknek ítélt vázlatokat aztán a kormány nagyban való elkészítésre rendeli meg a múzeum képtárába, vagy az akadémia számára, vagy mint álló képet, vagy mint falfestményt. A pályázatra nyolc mű érkezett, még pedig figyelemreméltó művek: Madarásztól, Székelytől, Benczúrtól, Thántól, Orlaitól, Dósa Gézától stb. A jurga 100 db aranyat a fiatal Benczúr Gyula vázlatának ítélte oda, mely Szt. István kereszteltetését ábrázolja. Geniális modora, az előtér és háttér művészi felosztása; a művészi alárendeltség, melyben a mellékcsoportok vannak az esemény fő pontjához,"mindenki figyelmét fölkelthette, kire Münchenben tanuló ifjú vázlatát látta. Madarász Viktor festménye: „Bethlen Gábor tudósai közt 150 db. aranyos díjat nyert. Aki ismeri Madarásznak többi festményeiről a hatást, melyet a szívek és világítás merész alkalmazása által ér el, azok sejthetik, hogy e vázlat, nagyban kivéve és oly hatásteljes lesz, mint például „Zrínyi és Frangepán“ czímű festménye. Hihetőleg a múzeum olvasóterme számára freskónak rendeli meg a kormány, mert e czélból volt kitűzve a Madarász által igen szépen megoldott théma. A harmadik díjat (50 db. arany) a jury nem ítélte oda senkinek, nem, mint ha nem lett volna rá érdemes pályamű, hanem a Székely Bertalan egyik pályaműve iránti tekintetből. Székely ugyanis egy egészen kész festménynyel pályázott, mely V. Lászlót ábrázolja Czilleyvel és egy csoport fiatal leány közt. Állított mellé ugyan vázlatot is, de kész mű által előnyben volt a többi pályázó fölött. A jury továbbá azt is figyelembe vette, hogy Székely a kitűzött feladványok egyikét sem festette, hanem szabadon választotta tárgyát, mely nem históriai mozzanatot ábrázol. De a festmény értékét nem lehetett tekintetbe nem venni. A vitás kérdés végre úgy dőlt el, hogy Székely művét a bírálók (mivel a pályázati szabályok nem voltak megtartva) nem bocsátották pályázatra. Az elismerést azonban az által kívánja nyilvánítani, hogy Székely festményét a kormánynak a nemzeti múzeumba leendő megvételre ajánlja, s az 50 db. aranyat a kép megvételi árához indítványozza csatolni. Így dőlt el a sokáig halogatott kérdés, melynek megoldásában — a jury dicséretére legyen mondva — nincs semmi meglepő, s összhangzik a pályaművekről a hírlapokban közlött ítéletekkel. Meglehet, hogy Székely műve mellett olvasni fogunk megjegyzéseket, de az egyszersmind a pályázati feltételek ellen fog szólani. Ecset. A posta- és távirdaház tervei. Törvényhozásunk Pest város s így közvetve az ország égető szükségén kívánt segíteni akkor, midőn 20 év mulasztását helyre pótolandó, a múlt évi költségvetésbe tetemes összeget vett fel egy Pesten építendő posta- és távirdaház költségeinek fedezésére. Mi legalább részünkről mindig bizonyos félelemmel közeledtünk ama vityrlóhoz, melyet hivatalos kényszer-keresztség folytán postaháznak ismertünk, rettegve az eshetőségtől, hogy rozzant falai között idegennel találkozhatunk, ki a bécsi német lapok által mohón hirdetett barbárságunkról meggyőződni óhajtvány vetődött körünkbe. " Örömmel constatálhatjuk tehát, hogy nem sokára új becsületes s fővárosunk méltóságának megfelelő postaházunk lesz. A kormány által hirdetett nyílt pályázatra, vagyis inkább a kormány egyenes felszólítása folytán három ismert nevű építész terve érkezett be. E tervek a magyar mérnökegylet helyiségeiben (Diána-fürdő) vannak néhány nap óta közszemlére kitéve,s miután az ilynemű kiállításoknak nem csak az lehet czéljuk, hogy a műértő és laikus közönség gyönyörködés végett megtekintve, a műszlés így szélesebb körökben nemesüljön, a fiatal tehetség pedig ösztönt s tanulmányt merítsen, hanem hogy felettök mint közvagyonná vált tárgyak felett vélemény is mondassék.. Mi megkísértjük röviden egybefoglalva elmondani egyéni nézeteinket a kiállított tervek fölött. Először is lehetetlen örömmel nem említenünk azt, hogy mind a három pályázó többé-kevésbé kielégítő sikerrel oldotta meg feladatát s munkálatában nem csak a czélszerűségnek, de a műépítészet jogosult igényeinek is iparkodott megfelelni. A kérdés tehát a körül forog, melyiknek sikerült ama két fő kelléket latba vetve, egyöntetűbb egészet teremteni. Tiltakoznunk kell mindenek előtt az ellen, hogy a benyújtott tervek bármelyikének elfogadása esetére e középületet a zsibáris-úri-gránátos utczák között, kaszárnya előtt és templom mögött emeljék. Nem ugyan a lobi: Generalkommando vagy csukás barátok iránti tekintetekből látjuk mi e helyet posta távirdaház építésére alkalmatlannak, de kérdjük: okszerű-e az úgy is túlságosan élénk úri utczai közlekedést megnehezíteni s egyéb czélszerűségi szempontokat mellőzve, nem találja-e a közmunkák tanácsa kívánatosnak, hogy az egyrészt úgy is túlépült belvárosban egy kis szabad tért kerekítsen ki, másrészt, hogy ily monumentális épületek értékek csökkenésével ne házcsoportok közzé eldugva, hanem tisztességes nyílt helyen emeltessenek. Azon szempontnak, hogy a külvárosok lakói előtt egyenlő távolságra legyen az ily közczélra szánt épület, csakis a város szépségének és az építési czélszerűség rovására lehetne megfelelni, ez utóbbit azonban fővárosunk jövője érdekében semmiféle tekintetnek alárendelni nem szabad. Ezek után a terveket vizsgálva, úgy találjuk, hogy Koch építész oldotta meg legczélszerűbben a feladott problémát. Az általa tervezett, nemesen egyszerű, a jobb korból vett renaissence styly épület főbejárása az előírt programm szerint a (ha csakugyan oda építik) mindenesetre kiszélesítendő zsibárus utczára nyílik. A három nyílású pompás bejárat az igen sikerült, finom ízléssel és helyes architektúrával díszített tágas előcsarnokba vezet. A bejárattal szemben van a széles főlépcső, mely úgy kényelem, mint mérsékelt elegantia és ménn-