Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)
1871-12-01 / 415. szám
rendi képviselet helyett, a népképviselet alapjára fektetik, azonban változatlanul hagyják a főrendiház szervezetét. „Önök alkotó munkásságának egyik jelentékeny tárgya lesz, megtartván azon előnyöket, a melyeket egy a nemzet történelméből fejlődött s a nemzet legtöbb érdekeivel egybe forrt felsőház, a biztos és rögtönzés nélküli haladás eszközlésére nyújt, — a főrendek házának szervezetét az ország jelen viszonyaihoz képest átalakítani.“ — Közöltetni fog. Vidliczkay József következő interpellate intéz az igazság ügyérhez: 1 szól. Szándékozik-e a tisztelt igazságügyminiszter úr az új bírósági szervezést jövő 1872- ik évi január 1-én életbeléptetni ? — és ha nem, mi okon marad el annak a mondott határidőben való életbeléptetése. 2 S'or. MiCooda intézkedéseket tett, s fog tenni jövőre a miniszter úr azon czélra, hogy az igazságszolgáltatás fontonossága az uj bírósági szervezet által meg ne szakitassék, s általában az igazságszolgáltatás azon zavaroktól, melyeket ezen szervezet életbeléptetése könnyen okohtat, megóvassék. — Közöltétől fog a miniszterrel. Maximovics Miklós az iránt interpellálja a miniszterelnököt, hogy szándékozik-e a határőrvidék polgárosítására vonatkozó s a p. U. bizottság által is sürgetett jelentést mielőbb a ház elébe terjeszteni. — Közöltetni fog. Pischy Tamás a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez: Mily álláspontot foglal el belügyminiszter úr Nógrád megye nov. 21 én tartott közgyűlésének azon törvény és szokásellenes határozataival szemben, melyek által az, az októberi e czélra összehívott közgyűlés intézkedéseit és választásait halomra döntvén, úgy a községi csoportok elnökségeire, mint az igazoló és biváló bizottságokba is uj tagokat választott s a deczember 14 ikére kitűzött választási határidőt deczember 15-ikére tette át. Szándékozik-e, még pedig folyó évi deczember 15-ke előtt a nógrádmegyei ellenzék indokolt felfolyamodásának alapján mindazon törvénytelen intézkedéseit a november 21-ei közgyűlésnek megsemmisíteni, melyeket érdemben hozattak ? — Közültetni fdr. Tisza Kálmán: Egy indítványt nyújt be a háznak, mely a pénzügyi bizottság átalános jelentésének azon pontjaia vonatkozik, mely a határőrvidéki budget kérdéséről szól. Azért ókajdja ezen indítványt most benyújtani, mert a tárgy fontos lévén óhajtja, hogy mint ez máskor is történt az indítvány időközileg kinyomassék, és majd akkor, midőn a pénzügyi bizottság általános jelentésének ezen pontja tárgyaltatni fog, ez is tárgyalás alá vétessék, fentartván magának ekkor az indítvány indokolását (Helyeslés.) Indítványa a következő : Tekintettel a határőrvidék különleges viszonyaira, de tekintettel arra is, hogy az a magyar koronának tagadhatatlan kiegészítő részét képezi; tekintetül arra, hogy alkotmányos országban az ország bármely részére nézve szerves intézkedések, még ideiglenesen is csak a törvéyhozás tudatával, beleegyezésével és jóváhagyásával történhetnek ; tekintettel arra, hogy a tobozás, ha csak sarkalatosabb elidegeníthetlen jogairól lemondani nem akar, nem fogadhatja el azon helyzetet, hogy az ország bármelyik részének viszonyait megváltoztató intézkedések csupán mint bevégzett tények hozatván tudomására, anélkül, hogy azok felett legalább utólagosan határozott volna, csak a költségek megszavazását tekinthesse hivatásának ; tekintettel arra, hogy a határőrvidék egy részére nézve Horvát-Szlavónországok iránt is kötelezettségeink vannak; tekintettel arra, hogy az eddigi intézkedéseket — hogy azok felett határozni, azokat ezen szempontból is megbírálnia lehessen — teljes részletességükben ismernie kell a tudozásnak, és tudósitatnia az iránt, mily átmeneti módozatok és mennyi idő alatt czéloztatik keresztül vitetni az, hogy az ország ezen nevezetes részei valahára teljesen visszacsatoltatván, lakóik az alkotmányos jogok gyakorlatába beléphessenek és 7 országgyűlésen is képviselve legyenek, tekintettel arra végre, hogy a miniszterelnök úr által nov. 20-káról bemutatott előterjesztés, mely a történteket általánosságban adja elő , anélkül, hogy az azok felett határozást lehetővé tenné, s a dolgot az említett szempontokból, s a jövőt is megvilágosítaná, a czélnak meg nem felel; indítványozom, hogy utasítsa a ház oda a minisztériuusot, hogy a tett jelentésében csak embeti intézkedéseket teljes részleteiben tegye le a ház asztalára, hogy adjon felvilágosítást az iránt, hogy mennyiben lettek teljesítve azok, amik a határőrvidék egy részét illetőleg Horvát Szavonországokkal szemtén teljesítendők voltak; mennyiben fordulatot gond a határőrvidék népének felvilágosítására, anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására , hogy adjon felvilágosítást az iránt, mily után s mennyi idő alatt szándékozik keresztülinni az, hogy a magyar koronának azon jelentékeny része teljesen az alkotmány oltalma alá hgyeztessék, a haza ott lakó polgárai, az alkotmányos jogok élvezetébe helyeztetvén, az országgyűlésen képviselve legyenek? Addig pedig, mig ezek iránt a minisztérium nem nyilatkozott és nyilatkosata felett a ház nem határozhatott, a költségvetésnk a határőridőkre vonatkozó tételei feletti megállapodását függeszsze fel. — Ki fog nyomatni. Szapíry Gyula gr. bemutatja a közp. bizottság jelentését a dunagőzhajazási társulattal kötött szerződésre vonatkozólag. — Ki fog nyomatni. Szőgyényi László bemutatja a közp. bizottság jelentését a főrendeknek a bírósági végrehajtókról szóló tvjavaslatra tett módosítványai iránt. — Ki fog nyomatni. Napirenden van : a szavazatok beadása a megürült jegyzői állomásra. Beadatott összesen 259 szavazat, ebből üres volt 5. Szenicz.ey Ödön kapott 139 szavazatot, Huszár Imre 108-at, Lzögyény László 7-et, Vajda János 1 szavazatot. Szeniczey Ödön igér vén, hogy jóakarattal, szorgalommal fogja pótolni a képesség hiányait, ajánlja magát a ház jóakaratába. Elnök figyelmezteti a házat, hogy ma a köv. irományok osztattak ki: a német birodalommal a távírdák iránti egyezkedés, a főrendek szénése a vadászati törvény tárgyában; a közlekedési minisztérium részéről a battaszék-zágrábi, miskolczbánrévi és a gömöri iparvasutakról, továbbá a Sink patak szabályozásáról szóló tvjavasatok, végre határozati javaslat a regálék iránt. Javaslatba hozza, hogy az osztályok vegyék tárgyalás alá a német birodalommal a távírdák iránti egyezkedést és a főrendiház üzenetét a vadászati törvény tárgyában. (Helyeslés) Következik az 1872 évi költségvetési előirányzat általános tárgyalása, s a p. v. bizottság erre vonatkozó jelentése. A jelentés felolvasottnak tekintetvén a vitát megnyitja Széll Kálmán előadó. Szóló átalános körvonalakban vizsgálat alá veszi azon elveket, melyeken az előirányzat nyugszik s megbírálja az ország pénzügyi helyzetét, melyet e költségvetés, mint képet tár elő. Fejtegeti azon különbségeket, melyek a pénzügyi bizottság többsége és a különvélemény aláírói közt fenforog. A törléseket illetőleg nagy önbizalommal azt mondja, hogy a pénzügyi bizottság törlött annyit, amennyit kár nélkül törölni lehetett. (Erre jobbról „nagyon helyes“ felkiáltások hangzottak föl.) Azon végresultatum, melyre a különvélemény szerint is, törekednünk kell az, hogy az állam köigazgatása menetben tartására, javítására elégségesek legyenek rendes jövedelmeink és csak azon investitióknál nyúljunk a rendkívüli segédforrásokhoz, melyek határozottan productiv czélnak és melleknek gyümölcözősége késégtelen. — Ezen resultatum helyességét a többség is elfogadta és a ház szóló is nagyon szívesen hozzájárul. Azonban azt hiszi, hogyha csak egy két évig nem báramolnak oly rendkívüli terhek az országra, mint leáromoltak 71 ben, a kisebbsé külön véleményének ezen kívánsága teljesülni fog. Ghyczy Kálmán: T. ház ! (Holijuk ) Azok után a miket Szentagh Pál barátimmal együtt beadott külön véleményünkben elmondattuk, jelen felszólaláson.Ám csak azon észrevételek megvilágítására akarok szorítkozni, melyek az ország pézügyi állapotára nézve a pénzügyi bizottság jelentésében a mi nézeteink ellen felemlíttetnek, és részben most az előadó úr által is újólag eldozattak. Nem szándékozom e végett a nemzetgazdasági s pénzügyi tudományok kérdéseinek elméleti fejtegetésébe bocsátkozi, gyengébbnek is érzem magam e téren, sem hogy ezt tenni merészelném, hanem ha hinném is azt, hogy szép szavakkal tudományosan kikerekített iheóriákkal, csillámló pénzügyi terekkel az életnek naponként jelentkező szükségeit, tőkéjét és kamatját nem jövőben és ideális értékben, hanem rögtön és készpénzben követelő hitelezőt kielégíteni lehessen ; nem érzek hajlandóságot magamban arra sem, hogy hazánk nemzetgazdasági vagy pénzügyi jövőjének a képzelődés ecsetével akár világos akár sötétszinekben festett képével magamat megnyugtassam, hanema rideg valóságnak mereven akarok szembenézni, (helyeslés balfelől.) és e szempontból kiindulva a közönséges emberi ész szabályai szerint. Maróici szerint számítva (Derültség.) azt mondom, hogy a ki huzamos ideig évenkit többit köt el, annál mint a mennyit vagyonából bevesz és ezen kiadást többi, tét évenkint új kölcsönvétellel, vagy vagyona egy részének elidegenítésével fedezi, az utóvégre is megbukik. (Élénk helyeslés a baloldalon ) Ez áll nemcsak a magánháztartásra, hanem áll az államháztartásra nézve is, mert kiapadhatlan pénzforrás a világon még nem fedeztetett fel. A különbség a két háztartás közt e tekintetben az, hogy a magánháztartást ezrek és 100 ezrek túlkiadása teszi tönkre, az államháztartásnál ezt sok milliók túlkiadása eszközli. A magánzó, ha életének bizonyos szakában kelleténél többet költött és több kölcsönt vett fel, mint felvennie ildomos lett volna, biró elé állítatik, csőd alá kerül, executio alá jut,és épen azért,mert annak idejében túlterjeszkedett kiadásaiban saját erején, végre ínséget szenvedni kénytelen. Az állam biró elé rendesen nem idéztethetik, executiot rendszerint nem szenvedhet, de pénzerejének és tehetségének a túlkiadások után szükségképen következő kimerülése következtében elsenyvedni, romba dőlni fogja látni szép reményét, de erején túl megkezdett válalatait és intézményeit, zavarba hozva fogja látni közigazgatásainak egész rendszerét és kimerült hiteléhez akkor nem fog folyamodhatni, midőn arra leginkább szüksége lesz. (Élénk helyeslés balfelöl .) Készakarva mondottam, tehát, hogy az állam rendszerint execiió alá nem vétetik. A magyar államról ezt oly biztosan mondani nem lennt (Mozgás) mert mi nemcsak magányosok irányában vagyunk szerződési kötelezettségben, hanem a monarchia másik részének irányában is, úgy a közösügyi quota, mint különösen az államadósági járulék iránt. Történjék meg, hogy ezeket egyszer nem fizethetnék azt, hogy valamely execucionális eljárás és pedig biró nélkül is nem kísértetünk meg ellenünk, mint a szerződés és egyezmény megszegői ellen, azt teljes biztossággal fájdalom állítani nem merem. (Derültség ) T. előadó úr öszehasonlította a jövő 1872ik esztendei költségvetést az előző 1871-ik esztendei költségvetéssel. Az e részben mondottakra csak azt jgyzem meg, hogy miket ő szíves volt a 72. évi kiadásokra nézve emlíeni, azok többnyire valóságos pisinv kiadások lesznek, ellenkezőleg az, amiről ő úgy szólt, hogy már jövedelmünk enynyire és ennyire emelkedett, amint pl. mondotta, hogy az állam ügyeiból. védelmünk 5.900 000 írttal emelkedett, ez még csak remény, ez talán a valószintség szabályai szerint, de minden esetre bizonylatul szántott összeg mely kérdés,valóban fog-e tolni az álampénztárba. Mondottam, hogy előadóm két évet hasonlított össze az előirányzatra nézve. Én e tekintetlen szelesebb kört akarok választani; vissza akarok ükinteni a korábban elmúlt évekre is és lézügyi álásunkat az elmúlt évekről 1868 tól lógva kívánnám sommás átnézetben tisztába hozni (H .ltjuk) Hogy mi az elmúlt 3 évben és a mostani évben is, mert ezen év végéig akarok számtani többet, sokkal többet költelünk, mint a mennyit sjat jövedelmeink után költenünk lehetett volna, ada nézve nem fogok az e őirányzatokra hivatko..i, mely elé k tételei különféle észrevételek alá vhetők , e tiki tetemo után egy egyszerű nyilvános, kétségbe vonhata tényre akarok hivatkozni. A különvéleményben szám szerint ki van mutatva, hogy a magyar államnak ez idő szerint mennyi adóssága van; ezen adósságok közül én a számításból kihagyom az államadóssági járulékot a földtehermentesítési adósságot, az államjegyeket, a némelyek szerint külön rovatba tartzó szállődésra a váltsági adósságot, kihagyom a még csak a jövő évben elköltendő gömöri és a most legújabban felvett 30,000,000-nyi kölcsönt, és számításomat csak a vasúti s a sorsolási kölcsönökre és a kincstári utalványokra alapítom. A vasúti köcsön kezdetben ugyan 1.000 000- val több volt ugyanazon összegnél, mely a különvéleményben kin utaltuik , minthogy időközben már törlesztések történtek. Én azonban összehasonlítás végett csak a különvéleményben kitett öszszeget veszem föl: 101.063 376 írttal, felveszem a sorsolási kölcsönből bejött 24.000,000 s a kincstári utalványokból ez év végéig körülbelül bejövő 7.000,000, ezen három kölcsön összesen 132 millió fontot tesz. Ebből a ház asztalán fekvő költségvetés, jelesül annak, hitel- és pénztárműveleti része szerint még rendelkezésre áll 1872-re, jelesül, a vasúti kölcsönből 17,577,660 frt, sorsolási kölcsönből meglehet mintegy 8.000,000 írt. E két összeg összesen 25 577,660 forintot tesz s azt a fennebb említett kölcsönvett 132 000,000 forintból levonva, kitetszik, hogy a 71-ik év végéig az általam említett 3 rendbeli kölcsönből elfogyasztatott 106.485.707 forint. E felett az 7868, 69, 70 és 71-ik évi előirányzatok szerint elköltetett a közös activákból 9.902.006 forint, államjavak 1.227.814 forint erejéig, ingó államvagyon elterheltetett, v.eladatott 8,921,561 frtért s az újabb 3 tétel összesen 20 millió 51,481 irtot tesz. Az 1867 év végével továbbá az absolut kormánytól a magy. kormány adóhátralékokban átvett 34,187,800 frtot korona és kincstári uradalmak bérhátraléka 9 millió 823,780 forint. Összesen 44 millió 11,580 forint. Ezen összegre évenkint nevezetes utalványozások történtek, minden költségvetésben az utalványozások összege a 17.000.000 forintot meghaladta, de ezek közül számításba nem veszek többet, csak azon két tételt, mely 1868. évben az absolut kormánytól átvett adó és bérleti hátralékok fejében a költségvetésbe fedezetül felvétetett felvétetett jelesül adóhátralék fejében 6,372,000, bérhátralék fjében 1,245 000 vagyis összesen 7 617,000 írt. Hogy ez összeg az 1868 évet megelőző hátralékokból valóban befolyt, arról semmi kétség nem lehet, mert azon átvett adó és bérhátralékokban 21 milliónyi egyenes adón kivül fogyasztási adóhátralék is volt 1,463 000, erejéig fr és volt a jogügyleti illetékekből hátralék 10,538000 fit és miután épen a jogügyi iletékek képezik a legjobb fejős tehenét a pénzügyi minisztrnek, kétséget nem szenved, hogy azon két összeg az absout kormánytól átvett adó és bérleti hátralékból bizonyosant be is folyt az állampénztárába.Mára most összeszámolom mindazt, ami az átalam említett 3 rendbeli kölcsönből az álam vagyonának fogyasztásából és az absolut kormánytól átvett hátralékokból befolyt, ez összegek együtt 134.154 088 fitot tesznek. Ez’n összeg a nútt 3 évben és a most folyó év alatt egészen elfogyasztatott. Ha ez összeg egészen gyümölcsöző beruházásokra fordittatott vona is, akkor is e körülmény csak azt eredményezhetné, hogy a felvett kölcsönöknek visszafizetése annak idejében könnyítve lesz, de azon tény hogy csakugyan többet adtunk ki, mint a menynyit bevettünk, egyátalában nem enyesztetné el. A ház asztalára letett 1872. évi zárszámadások azonban kétségen kívül helyezik, hogy vasutakra azon nagy összegből, melyet említettem, csak a következő összeget fektettek be, jelesül: a forgalomban levő vasutakba befektettetett 40,737,957 frt az épülőfélben levő vasutakba befektettetett 10 millió 878,610 frt, összesen 51 615.567 frt, ezen összeget levonván a fenebb említett elfogyasztott 134 millióból 82 537 521 azon összeg, melynek hová fordítását felvilágosítani kel. Tudom t,hám, hogy ezen összegből váltazott vissza a budapesti lánczhíd, vétetett a kisbéri uradalom, vétetett éskély részben a gödölői uralom, vitetett és visszaváltatott több jószág Erdélyben, flügyelet és vizsgálat alá vétettek az engedélyezett vasutak, nyittattak kőszén bánják, emeltettek több rendbeli épületek, felállíttattak költséges és nem jövedelmező vasgyárak, de az, hogy ezen általam felemlített nagy összeg, ha mindjárt a vasúti kölcsön kibocsátási árfolyamában szenvedett nagy veszteség tekintetik is, egészen gyümölcsöző beruházásokra vagy az álam értékének öregbítésére fordíttatott volna , mindaddig, míg ezt a minisztérium szám szerint ki nem mutatja, én egyenesen tagadom. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Nem is hiszem, hogy a minisztérium ezt bizonyíthassa, mert mindnyájunk tudomásra van, hogy a rendkívüli szükséglet rovatába sorozott kiadások rendszerint mindig új kölcsön felvételével, vagy az államvagyon fogyasztásával fedeztettek. Ezen kiadások közt van igen sok olyan, ami inkább a rendes, mint a rendkívüli kiadások sorába tartozik, mert az államközigazgatás rendes menetének fenntarására vagy javítására szükségeltetnek, és ha némely tekintetben közvetve öregbítik is a nemzet anyagi és szellemi tőkéjét, de pénzügyileg gyümölcsöző beruházásoknak semmi esetre sem nevezhetők. A különvéleményben az 1872 ik évre 20 millió frtnyi ilyen összeg van felszámítva. Nem ellenzem, elfogadom az. előadó úrnak azon észrevételét, hogy ezen összegnek legfeljebb csak fele lehet ugyan, mely e tekintetben szóba jöhet, de hozzáteszem azt, hogy minden pillanatban ki lehet mutatni, hogy a 71 évi költségvetésben is a vasúti kamatbiztosításon kívül mintegy 15 millió forintnyi ilyen kiadás foglaltatik s a 70-ei költségvetésben is az ilynemű kiadások mintegy 9 millió ftra mennek ily összegeket tehát oly kiadásokra, melyek pénzügyileg nem gyümölcsöznek és csakugyan leginkább a közigazgatási és az államháztartás rendes menetének fentartására és javitásra szükségesek, s mint ilyenek inkább a rendes költségek közé tartoznak, évenként huzamos ideig új kölcsönökből és az állam vagyonnak fogyasztásából, nem a gyenge pénzerejű magyar állam, hanem nézetem szerint egy állam sem fordíthat hitelének vérrmegomlása nélkül. És erre pédával is S/0gálatok. Az absolut osztrák kormány pénzügye ugyan azon módon jutott tönkre, amelyen mi megindultunk. (Élénk helyeslés a baloldalon. Majd meglátjuk jobb felől) Figyelemmel kísértem azon időben a tárgyalásokat. Az osztrák pénzügyminiszter minden év végével körmönfont jelentést tett ő felségének, és a birodalmi tanács fenállása óta a birodami tanácsnak, a monarchia állami pénzügyi állásának kedvező helyzetéről, az állam jövedelmeinek évenkénti öregbedéséről, de amely fici és nagy deficit évenként mindig muta között, mely vagy kölcsönn vagy az államvagyon fogyasztásával volt fedizendő, ez az osztrák jégüügyminiszter jelentése szerint csak azon nagyhasznú beruházásoknak volt tulajdonítandó, melyek terveztettek (Derültig balfelől) és tulajdonítandó azon szerencsetlen körülményeknek, melyek épen az illető költségvetési évet rendkívüli kiadásokkal kivételesen terhelik. Ezen rendkívüli kivételes kiadások azonban különböző czímek alatt minden esztendőben visszakerültek; a tett beruházások vagy épen nem, vagy nem kellőkép gyümölcsöztek, és az évenként növekedő kölcsönök mindig nagyobb kamat és törlesztési összegekkel nehezedtek az állampénztárra ; e miatt azután eladattak azon vállalatok is, melyekre a beruházások tétettek ; eladatott az államvaspálya és ráadásul hozzáadattak a krassómegyei bányák és uradalmak; eladatott a déli vaspálya: eladattak magyar kincstári, földtehermentesítési kötvények ; bt táblázásal terheltettek a magyar kincstári uradalmak; e fogyasztatott a hajdani neveztes államadóssági törlesztési alap, eltűnt a katonai nyugdíjalap, eladatott egyszóval mindaz, amit eladni lehetett; eladattak még a kincstári fürdőhelyek is. (Derültség.) Mindezek daczára s a pénzügyminiszternek az állam pénzügyeinek virágzó állapotáról tett folytonos jelentései mellett, ő felségének uralkodása alatt és pedig mindig beruházások vagy rendkívüli kiadások folytán az államadóssági összeg csaknem 2000 millió frlra növekedett anélkül, hogy ezen roppant összeggel szemben valamely megfelelő beruházás mulattathatnék fel; de be is következett azután aminek ily eljárás mellett okvetlenül bekövetkeznie kellett: az állam hitele annyira kimerült, hogy utóbb a legszövevényesebb tervezettel kidolgozott lotteriai kölcsönök mellett is igen súlyos feltételek alatt csak nehezen lehetett pénzt találni. Mellesleg legyen mondta nekünk magyaroknak hálát kellene adni az isteni gondviselésnek, hogy ez így történt, mert csakugyan az osztrák absolut kormány pénzügyi szorultságának köszönhetjük egy részben, hogy állami önállóságunk azon részét visszanyertük, melynek birtokában vagyunk. De ép én azért óhajtok részemről minden alkalommal felszólalni a pénzügyi kezelés azon módja ellen, melyet az absolut kormány példájára követünk, mert nem szeretném, ha állami önállásunkat azon után vesztenék el, melyen az osztrák absolut kormány általi követése folytán azt visszaszereztük. (Élénk helyeslés balfelől.) A pénzügyi bizottság sokkal derültebb színben látja pénzügyi állásunkat, mint mi azt a különvéleményben jeleztük. Előadó úr is e nézetét több érvekkel támogatva hangsúlyozta. Ő is és a pénzügyi bizottság e nézetét elsősorban azzal kívánja igazolni, hogy az 1872 iki költségvetésnek az előző évi költségvetésekkeli összeegyeztetéséből az tetszik ki, hogy a 1872-iki költségvetés hiánya csak látszólag nagyobb annál, mely az előző évekre nézve kiszámíttatott, mert azt mondja a pénzügyi bizottság, és az előadó úr, hogy az előző években a vasúti kiadások és kamatbiztosítás mindig a már felvéve volt vasúti kölcsönből és az állam ingó vagyonának értékesítésével fedeztettek, s az e forrásból kikirmő összegek már magába a költségvetésbe fedezetül felvetettek, s igy a múlt évi költségvetésekben kiszámított hiányok csak azon összegeket mutatják, melyek az e költségvetésben már előzőleg fedezetül felvett forrásokból fedezhetők nem voltak, most ellenben a vasúti kölcsön és az ingó államvagyonnak legnagyobb része már elfogyasztatván, az 1872 ki költségvetésbe fedezetül nem vétethett fel több, hanem csupán a vasúti kölcsönből 15.589,166 frt, s az ingó államvagyon értékességek czimén 2 millió ft,össesen tehát 17,539,166 frt, s igy miután az 1872 ik évben nevezetesebb vasúti és más hasonló épi kezesek terveztetnek, e szerint az 1872 re kiszámított hiánynak látszólag nagyobbnak kellett lenni az előző években kiszámítottaknál. Sőt azt mondja a pénzügyi bizottság, ha tehát a vasúti kölcsön alapjai ki nem merültek volna már, vagy a kölcsön, mennek megkötését a törvényhozás erendte, már előbb köttetett volna és az abból befolyó összegek a vasúti építkezések költségeire előirányoztattak volna és a vasúti kamatbiztositás által igényelt összegek teljes fedezésére ingó állam vagyon értékesítéséből befolyó tőkék fordittatnának, amint az 1871-ben és azelőtt mindig történt, akkor az 1872 iki költségvetés sokkal kedvezőbb lenne, és az 1872 iki hiánya egész 6 millióval kisebb lenne, mint az, 1870. és 1871-iki, sőt az 1869-iki is csak mintegy 2 millióval haladná felül. Igaza van a pénzügy bizottságnak és az előadó úrnak, hogy ha meg lett volna mindig vajy meg lenne mindazon pénzünk, melylyel mind a kiadásainkat fedezhetnék, valóban hiányról, legalább pénztári hiányról szó sem lehetne, s minden esetre nevezetes számtani probléma az, amelynek megoldását a pénzügyi bizottság feladatai tűzte ki magának, midőn azt igyekszik bizonyítani, hogy azon 42 milliós deficit, melyet 1872-re a pénzügyi bizottság kiszámított, valóban mégis kisebb, mint azon 13,20 és 22 millió deficit, melyet hasonlag a pénzügyi bizottság annak idején számított ki. Nézetem szerint azonban e nehéz feladatnak megoldása a pénzügyi bizottságnak nem is sikerült. Sőt ellenkezőleg a pénzügyi bizottság érveléseivel bebizonyította azt, a mit különvéleményünkben mi is kiemeltünk, t. i. az 1868—69, 70. és 1871. esztendei hiányok hibásan voltak a költségvetési előirányzatokban kiszámítva, s azok sokkal nagyobbak azon összegeknél, melyek az illető költségvetésekben kimutatva vannak. Mert ezen összegekhez, mint a pénzügyi bizottság igen helyessen megjegyzi, hozzá kell számítani azon összegeket is, melyek a vasúti kölcsönből s az állam ingó és ingatlan javainak eladásából fedezetül már a költségvetésben is felvetettek és ha ekként számítunk, akkor az 1869 évi hiány nem 13, hanem 35 millió az 1870 évi hiány nem 22, hanem 46 millió az 1871. évi hiány nem 20, hanem 48 millió lesz. Az igaz, hogy ezen összegek kisebbek azon 42 millió forintnyi összegnél, melyet a pénzügyi bizottság 1872 re kiszámított; de a pénzügyi bizottság elfeledkezett arról, hogyha helyesen akarja összehasonlítani azon számítási módot, melyet az 1869-70 és 71 évi költségvetésekre nézve követett, követnie kell az 1872 évi költségvetésre nézve és ez esetben az 1872-iki 42 milliónyi hiányhoz hozzá kell adnia azon 17 milliót, mely a vasúti kölcsönből az ingó államvagyon értékesítéséből már az előirányzatban fedezetül fel van véve, és akkor az 1872- évi hiány nem 42, hanem kevés híján 60 millió. Úgy látszik tehát nekem, hogy az 1868, 1869 és 70-ik évi pénzügyi állásunk valóban roszabb volt annál, melyet az előirányzatok feltüntetek. De ha már magában is igy gyenge vigasz az, mivel az előadó úr vigasztalt bennünket hogy a 72-es helyzet csak oly roszsz, mint rész volt a mait, és harmadszor még e csekély vigasztól is eltünk, midőn a pénzügyi biottság által is helyeselt számítási rendszer szerint kijön, hogy a 72 évi deficit 12 millióval nagyobb a 71 kinél, és így nagyobb minden hiánynál, mely eddig a költségvetésből kiderült. A pénzügyi bizottság továbbá azt mondja: Igaz! Kiadásaink a múlt években nagy mérvben szaporodtak, mert 1868 ban rendes bruttó kiadás volt előirányozva 127.796.500 frt 1872 re pedig előirányoztak a törvényhatóságok házi adójának részére ishajlított 4.145 749 frt leszállításával 155.595 152 frt és igy 1868 óta a kiadások a tövényhatóságok házi adójának terhére lehajlitott összegnek hozzáadásával szaporodtak 31 944,374 írttal. De azt mondja a pénzügyi bizottság, hgy a kiadások e szaporodását tökéletesen ellensúlyozza, sőt még meghaladja a bevételek öregbítése, mert 68—72-ig a rendes bruto-bevétel az előirányzatok szerint 32 160,592 írttal növekedett és így tekintetbe véve még a határőrvidéki nagy kiadást is, mely 72-ben először fordul elő, a költségvetésben a múlt év alatt a kiadásokat a bevételek szaporodása 210.220 írttal meghaladta. Azt mondja tovább előadó úr és a pénzügyi bizottság, hogy ennél még kedvezőbb azon eredmény, melyet a zárszámadások 1868/9/7- re mutatnak, mert 68 ban előirányozva volt rendes bruttó bevétel 124.881,000 frt; 1870 ben pedig valóságos eredmény, azaz a psztárba valósággal bejött összeg 158.000,624 frtot tett, és így a 68 ik évi előirányzathoz képest az állam bevétele 1870 ben 33.761,000 írttal növekedőtt s ennek tulajaonítható, hogy azon 33 millió hiány, mely a 69, 70 és 71 évekre az előirányzatokban kiszámítva volt a zárszámadásokban nem mutatkozott. Ami az előirányzatokat illeti, az azokban foglalt tételek a valószínűség szabályai szerint hozzávetőleg állapíttatnak meg tájékozásul, összehasonlításul használtathatnak, de nem biztos számtani adatok. Ami pedig különösen az 1868, 69 és 70 előirányzatokat illeti, ezeket a mostani miniszterelnök, az akkori pénzügyminiszter Lónyay Menyhért úr készítette, kiről közönségesen tudva van, hogy kész volt mindig minisztertársainak kiadásait ellenőrizni; tudva van, hogy szűk marokkal szokta mindig a bevételeket előirányozni. És ezáltal két czélt ért el; először ez után könnyebben korlátolhatta minisztertársainak az állampénztárnak igénybe vételére irányzott követelésen; más részről pedig az év végével a dificit helyett melylyel ijesztett, felesleggel léphetett fel. (Derültség.) Nem csoda tehát egyátalában, hogy ily előirányzat mellett 1868-ik esztendőn előirányozva volt bruttó 124.881,000 frt helyett a valóságos eredmény 145.340,000 frt lett és így több 20.459,000 frttal az előirányzatnál. Addig, míg zárszámadásaink nincsenek, más adat az összehasonlításokra nem használtatik, mint az előirányzat, de amint a zárszámadások biztos adatokat mutathatnak a valóságos eredmény előtt, az előirányzati adatoknak háttérbe kell vonulniuk. A zárszámadások eredményének az előirányzatokkali összehasonlítása csak annak felvilágosítására vezethet, hogy váljon az előirányzat helyesen történt vagy nem? Más értelme nincs, mert biztos számítási adatokat csak a zárszámadásnak valóságos eredményei nyújthatnak. A számvevőszék által újból vizsgálat alá vett 1868-69 és 70 évi zárszámadásokhoz tüzetesen majd csak akkor lehetene szólani, ha azok a törvény értelmében a ház asztalára le lesznek téve és azért én is a pénzügyi bizottság által ezen zárszámadásokból előmutatott kivonat valódi értéke és bizonyíték képessége feletti ítéletemet ezen zárszámadások beterjestésének idejére tartom fenn. Annyit azonban már most is biztosan állíthatok, hogy azon kivonat, melyet a pénzügyi bizottság az 1868-69 és 70 esztendei zárszámadásokból közlött, tökéletesen igazolja ugyanazt, hogy az állam kiadásai 1868-tól kezdve mostanáig igen nagy mérvben emelkedtek, de egyáltalában nem bizonyítja azt, mit a pénzügyi bizottság állít, hogy hasonló arányban növekedtek volna az államnak bevételei is, sőt inkább az ellenkezőt bizonyítja be. (Halljuk!) Azon zárszámadási kivonat szerint, melyet felemlítettem, az 1868-ik esztendei rendes, valóságos bevétel 145.340.000 volt; 1870-ik esztendőben pedig ugyanazon kivonat szerint a valóságos, rendes bevétel tett 158.624,000 frtot. A bevételek tehát 1868-tól 1870-ig a valóságos eredmény szerint nem 33 millió 761,000 írttal, mint előadó úr állna, hanem csak 13.284,000 írttal növekedtek. Ez jeles növekedés mindenesetre, de e növekedés csekély azon öregbedéshez képest, amelylyel ugyanazon idő alatt az állam kiadásai növekedtek. 1868-ban ugyanis a valóságos, rendes kiadás tett 132.728,000 ftot. 1870-ben a valóságos, a megtörtént rendes kiadás már 160.580.000 frtot tett, és igy 1868 tól 1870-ig a valósággal megtörtént rendé- kiadások 28.852.000 írtai, tehát két annyival is többel emelkedtek, mint ugyanazon idő alatt növekedtek az állam bevételei. (Helyeslés balfelől. Mozgás jobbfelöl.) Ennek következése azután az, hogy mindig azon kivonatokról szólva, melyeket a zárszámadásokból a p. v. bizottság előterjesztett, ha az 1868. és 1869 esztendőkben a bevételek és kiadások, a valóságos erdmény szerint összehasonlitatnak, akkor ezen évek mindegyikében a pénztár részére nevezetes fölösleg marad fen, de ez a felesleg már eltűnik az 1870-ik esztendőben. Mert 1870 ben már az említett kivonat szerint a kiadások, az 1870 évi és pedig az előirányzatnál szinte nagyobb bevételt 1 millió 956.000 frtot meghaladják,és ennélfogva ugyanazon összegre menő hiányt eredményeznek, nem az előirányzott, hanem a valóságos eredmény szerint ; úgy látszik tehát nekem t. ház, hogy azon aranyuezi szép lapok, (Derültség) melyekben Lónyay gr. szűkmarkos előirányzatai folytán a bevételek valóságos eredménye az előirányzatot évenkint meghaladta, 1870 nel már végükhöz értek és 1871/72-ben alig fognak többé vissza kerülni, mert ezen esztendőkben már Kerkapoly miniszter úr a bevételeket a valószínű eredményhez inkább köteleső mérvben irányozta elő, és ezen években a kiadások is ismét nagy mérvben emelkedtek, s azért azon véleményben vagyok, hogy azon derült színezetet, melyben pénzügyünk jelen állását a pénzügyi bizottság által közlött kivonat sem igazolja, hanem ezen kivonat is inkább indokolja azon nézetet, melyet mi az általunk előterjesztett különvéleményben előadtunk, hogy t. i. a költségvetés megállapításásában figyelni kell az államnak már eddig is túlfeszített pénzértjére s a kellő takarékosság elveit szem elől nem kell téveszteni. Ami a pénzügyi bizottság jelentésének többi részeit illeti, azokra nézve kevés mondanivalóm van. A pénzügyi bizottság ugyan s az előadóit is felemlítik, hogy nem kell megakasztani az államélet fejlődését, tekintettel kell lenni a kulturális czélokra, s feltétlen takarékosság nem fogja előmozdítani az ország felvirágzását, de más részről elismerik, hogy a kiadások csak akkor gyümölcsözők, ha az erőnek megfeszítése nélkül történnek, hogy sorrendet kell tartani gyümölcsöző kiadásainknál is, és hogy gondosan el kell választani a hasznost a szükségtől, a kívánatost a nélkülözhetlentől, a sürgősen szükségest a halaszthatótól. E tekintetben tehát a két vélemény közt lényeges elvi különbség bívcs, mert az állam életét és annak fejlődését megakasztani mi sem akarjuk, s ezt tanúsítottuk Szontagh Pál barátimmal együtt azzal is, hogy a költségvetésben a kiadások legnagyobb részét, épen mivel szükségeseknek tartottuk, meg is szavaztuk. A nehézség a közösen elismert elv alkalmazásában rejlik. A kérdés az, mi az, ami megakasztja az államélet fejlődését, mi az, ami szükséges, ami halaszthatatlan ? A felel e kérdésekre, elismerem nagy részben egyéni felfogástól függ. Átalános sabályelvvel e kérdéseket eldönteni nem lehet, hanem azokat csak az egyes concret eseteknek megbírálásánál lehet megoldani; azért azokra nézve, miket a t. előadó úr az általunk indítványba hozott törléseknek egyes tételeire nézve elmondani méltóztatott, abstract fejtegetések helyett sokkal czélszerűbb lesz úgy vélem nézeteimnek előterjesztését a maga helyére: t. i. ez egyes miniszteri költségvetések illető tételeinek tárgyalására elhalasztani. (Egy hang jobb felől: Helyes !) Habár ez nagyon hely is (Derültség) mindazonáltal nem tehetem, hogy a t. ház figyelmét egy rövid időre még igénybe ne vegyem, mert nem lehet észrevételt nem tennem a pénzügyi bizottság átalános jelentésének két pontjára, mily két pontot az előadó úr is ezen alkalommal különösen hangsúlyozott. Az egyik észrevételem a vasúti kamatbiztosítás fejében fizetendő 9 millióért, a másik a kamatozó kincstári utalványokra vonatkozik. A pénzügyi bizottság és előadó úr is azt mondják, hogy a vasúti kamatbiztosítás nem improductiv kiadás, s ez nem értékfogyasztás, nem egyéb, mint egyszerű előleg, mely annak idejében az államnak kamatostól vissza fog téríttetni. Inproductív kiadásnak magam sem tartom a vasúti kamatbiztosítékot, mert elismerem, hogy az csakugyan egy része azon árnak, melyet az ország az engedélyezett vasutak élvezetéért, használatáért fizet. Nem ellenezném soha, min is elleneztem tehát ezen kiadás teljesítését, mert az elkerülhetlenül szükséges, annyival is inkább, mivel azt az egyes társulatokkal kötött szerződések szentsége is biztosítja. De épen azért, mivel ily nagy összegeknek fizetése elkerülheti is, mivel ezek már eddig is nagy mérvben terhelik az államháztartási és még számos éveken keresztül nagy mérvben terhelni fogják, tartom szükségesnek, hogy óvatosak legyünk más oly kiadások megszavazásában ,melyek nem annyira mellőzhetlek, nehogy az utóbbiaknak netalán elhalasztható fedezésével utoljára annyira kimerítsük az állam pénzügyét, hogy azokra ne legyen pénzünk, amik elkerülhetlenek halaszthatatlanok. (Helyeslés balról.)