Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)
1872-03-26 / 72. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre .. 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 »80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pest,11, nádor-utcza 6. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvére le irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 72. szám. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . . V kr. A nyilt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvéreit irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendők. Kedd, márczius 26. 1872 IV. évfolyam. Pest, márcz. 25. — Ghyczy Kálmán országos képviselő urnak, mint a központi ellenzéki választmány elnökének. Ráczalmás, márcz. 25. A ráczalmási balpárti választók értekezlete képviselő urnak tiszteletét küldi. A most szőnyegen levő, és a választók jogát csorbító törvényjavaslat, különösen a képviselőknek öt évre való választása ellen a hatpárti képviselők törekvéseit elvben helyesli, és eme jogfosztó javaslatnak törvényre való emelése ellen indított eljáráshoz, miután azt helyesnek, és az önvédelem érdekében szükségesnek tartja, kitartást és egyetértést kíván, mert inkább hajlandó a legszükségesebb reformjavaslatok halasztását egyelőre eltűrni, minthogy ezredéves jogaitól megfosztassék. Kérjük ezen üdvözletünket a pártértekezlet tudomására juttatni. Rozmann Pál értekezleti elnök, Ghyczy Kálmán orsz. képviselő úrnak, Győr vármegye és város egyesült balpártja az országgyűlés baloldali képviselőinek legújabban tanúsított hazafias magatartásáért ezennel bizalmat szavaz, és őszinte üdvözleteit küldi. Az 1872. márcz. 25-kén tartott bizottmányi üléséből. Matkovich János elnök. Krisztinkovich Ede jegyző. — Ghyczy Kálmánhoz : A ráczkevei országgyűlési kerület baloldali pártjának a mai napon Tétény községében igen nagy számmal tartott közgyűlése önt üdvözölvén, helyesli a választási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az ellenzék mindkét árnyalatának tanúsított hazafias magatartását, és kíván erőt és kitartást a további küzdelemre. A ráczkevei országgyűlési választókerület baloldali pártja, — Jászberény város tanácsa a következő sorokat intézte az országgyűlési baloldalhoz : A magyar országgyűlés előtt jelenleg tárgyalás alatt álló választási törvényjavaslat ellenében a mélyen tisztelt baloldal által a népek jogai megvédése tekintetéből felhozett érvek elősorolásával tanúsított magatartását, midőn — mi alól irottuk — 20 ezer népességű városunk tiszta magyar ajkú lakosai nevében méltó elismeréssel helyeseljük, nem mulaszthatjuk el egy alkalommal azon őszinte kifejezésünket nyilvánítani, hogy önöket a magyarok istene jelen működésükben tartsa meg, s adja az ég, hogy ezen kitartó fáradhatlan munkájukat siker koronázza. Jászberény, 1872. márcz. 22-én tartott k.i. tanácsülésünkből Jászberény város Tanácsa nevében Pintér Mihály főbiró, Muhoray Sándor főjegyző. — Valószinü,hogy a pártközi 18 tagúbizottság tagjai holnap ismét meghívást kapnak egy értekezlet tartására. — Tegnap este miniszteri tanács volt a parlamenti helyzet és teendők megfontolására. Történt-e megállapodás valamiben, s ha igen, mily irányban, arról nem vagyunk értesülve. ■— Bizonyos, hogy nemcsak a jobboldal, de maga a minisztérium kebelében is ellentétes érzelmek működnek. Gróf Lónyay Menyhért irányában bizalmatlanságot, sőt ellenszenvet táplál a kormánypárt legnagyobb része. Ennek más kormányelnök kellene — Szlávy vagy Kerkapoly. S ha a jobboldal ezen anti-fónyaista többségének nincs annyi bátorsága, mennyi kellene óhajtásának teljesülhetésére, azt két körülménynek tulajdoníthatni: a választások közelségének s a fejedelem hajlama iránti bizonytalanságnak. Hogy a jobboldal többsége miért viseltetik gr. Lónyay iránt azon bizalmatlansággal és ellenszenvvel, melyet nem is igen titkolnak már a színfalak mögött, annak is többféle oka van. Némelyek nem szeretik pénzügyi miveleteit; mások tudni akarják, hogy a deákpárt tudta nélkül és nullificatiójára alkudozásokban állott a baloldallal s aztán — ezzel nem boldogulván — a conservativekkel, mihelyt átvette a kormányelnökséget; vannak végre sokan, kik sejtik, hogy a választások után, ha ez jobboldali többséget ad is, gr. Lónyay nagy változásokat fog tenni a kabinetben, már pedig az ilyen változások soha sem kedvesek azok előtt, kik érdeklik magukat a tárczavesztéssel fenyegetett miniszterek iránt. Az idegenkedés és gyanitgatás mindezen érzelmeihez járult aztán a tapasztalás is, hogy gróf Lónyay Menyhértben hiányzik azon államférfii higgadtság és tapintat, mely nélkül sem a kormánypártot, sem a parlamenti tárgyalásokat vezetni nem lehet. Ezek azon okok, melyeknél fogva a jobboldal nagyobb része bizalmatlanságot és ellenszenvet érez gr. Lónyay iránt. S a jobboldal ezen nagyobb része az, mely az öt éves parlament irántijavaslatot szép módjára f elejteni kész volna, de a választási törvényjavaslat visszavételéről hallani sem akar. A jobboldal kisebb részét nagyon heterogén elemek képezik, de köztük van azon 35 vagy 40 ember, akikből a Lónyay-párt áll, s akik emlékeztetnek a spanyol főúr asztalára, hol több csörgés volt mint dió. Ezen fració nem gondol a választási törvényjavaslattal, fámigája Tóth Vilmost, rosz szemmel nézi Kerkapolyt s szeretné az öt éves parlamentet kimesterkedni, de elejti ezt is, ha Lónyay úgy kívánja. Már pedig megtörténhetik, hogy gróf Lónyay Menyhért nem fog ragaszkodni az öt éves parlament iránti törvényjavaslatának ez idő szerinti tárgyaltatásához, mihelyt belátja, hogy ezen tárgyalás meg nem történhetik. Lehet, hogy csalódom, de én még mindig hajlandó vagyok hinni, hogy a képviselőházon Az első magyar közgazdasági gyűlés. , Pest, márcz. 24. Az akadémia palotájának osztálytermei alig voltak elegendők a számos tag befogadására. Az elmélet és gyakorlat emberei — mint Hunfalvy a társaságot nevezte, — jöttek itt össze, hogy kiki a tőle telhető erővel mozdítsa elő a kitűzött czélt. A gyűlés folyama a következő volt: Hunfalvy János a létesítő bizottság elnöke Vilőkor lényegében a következő beszéddel nyitja meg az ülést: T. közgazdasági gyűlés ! Ami a Kárpátok által övezett, a Duna és Tisza által szeldelt országban más, számra nézve talán nagyobb nemzeteknek nem sikerült vala, az a mi nemzetünknek, a magyar nemzetnek sikerült, t. i. államot teremteni, melynek nemsokára ezer éves fennállását fogjuk ünnepelni. A magyar nemzet megalkotá az államot és felépíti a csarnokot, melynek hajléka alatt a társadalmi munka ez országban is megindulhatott. Ámde századokon át belülről és kívülről támadó vészhullámok zúgták körül a magyar államot, megingatva alapjait, veszélyeztetve lételét. A nemzet századokon át az állam lételéért kényszerült küzködni, az állam megmentésén fáradozni. Azért nem igen lehetett kedve és érkezése a társadalomnak fejlesztésére is fordítani gondját, a társadalmi munkát éleszteni és sikeresíteni, a társadalom köreit elfoglalni. S ezt a magyar nemzet annyival kevésbé tehette, mivel az állam életgondjai, az állami jogok gyakorlata és kötelességek teljesítése annak csak egy részét, annak csak egyes osztályait illették. Természetes, hogy azok az osztályok, melyek az állami életből folyó jogokat mint kiváltságot gyakorolták, az állami ügyekkel való foglalkozást, az állami teendők teljesítését legfőbb, legnemesebb munkának tartották, minden más foglalkozást és munkát pedig olyannak tekintettek, mely becsültetést alig érdemel, mely magasbra törekvő lélekhez méltatlan, és minden tekintetben alárendelt. Természetes, hogy a Werbőczy-féle „populus“ a szoros értelemben vett társadalom jelentőségét, az anyagi és szellemi téren való törekvéseket, az öntermelést, ipart és kereskedelmet, egy szóval a társadalmi tőkét és munkát nem fogta fel, s nem tudta kellően megbecsülni. A Werbőczy-féle „populus“ nem sejtette, hogy a társadalmi munkásság magát az állami létet is legjobban biztosítja és szilárdítja meg. Az osztrák örökös tartományok állami és közjogi viszonyai 1848 előtt bizonyára siralmasabb állapotban voltak, mint a mi közjogi viszonyaink, mégis a társadalom tagadhatlanul az örökös tartományokban örvendetesebben fejlődött és gyarapodott mint nálunk. Németország egészben és egyes részeiben véve századok óta politikai tekintetben elég alárendelt szerepet játszott, mégis társadalmi tekintetben az anyagi és szellemi műveltség dolgában oly hatalmasan művelkedett, hogy bátran versenyezhet Európa bármely nemzetével. Dicséretes és dicső az államot szolgálni, de nem kevésbé dicséretes és dicső a társadalom körében áldásosan hatni és munkálkodni. Mindnyájan érezzük és látjuk, hogy más nemzetek mögött elmaradtunk, hogy kivált társadalmi tekintetben maradtunk el. Szegények vagyunk tőkében és munkában; országunk még a legszükségesebb beruházásokban is szűkölködik, mindenütt hiány és hézag mutatkozik; azt sem tudjuk, mihez fogyunk legelsőbben. Társadalmi állapotaink valóban szomorúak s bajok és káros jelenségek környeznek mindenfelé. Itt a hirtelen meggazdagodás hajhászata tántorit el egész köröket és csábit szédelgés vállalatokra, mintha lehetséges volna munka nélkül álandó jólétre szert tenni. Amott egész néposztályok vannak, melyek a munkakerülésben a legfőbb boldogságot keresik, s melyek a kényelemnek, a nemesebb élvezetnek még ösztönével sem bírván mindaddig, míg az élet legelmellőzhetlenebb szükségeit kielégíteni tudják, munkát semmi áron nem vállalnak. Bizony senki sem tagadhatja, hogy társadalmi hiányaink és bajaink nagyon számosak és sokfélék. E bajaink egy része olyan, melyen az állam, a törvényhozás és kormány segíthet és segítenie kell, de más, legnagyobb részük olyan, melyet csakis maga a társadalmi tevékenység háríthat el, és orvosolhat meg. Bármily magasztos önérzet dagaszsza is kebleinket, mégis bizonyos aggodalom szállja meg lelkeinket, ha jövőnk felett elfogulatlanul gondolkodunk. Létünket veszélyeztethető kettős idegen, külföldi invasiótól lehet tartanunk; az egyik állami, a másik társadalmi. Az állami invasió mindig erőszakos megtámadással jár; az erőszakot nemzeti vitézségünkkel visszaverhetjük. A társadalmi invasió zajtalan és nesztelen, alig vehető észre, úgy terjed ez és harapózik, mint a hamu alatt lappangó tűz. De annál veszélyesebb ! Az állambukást, az állami halált még követheti föltámadás, de amely nemzetet az idegen társadalmi invasió döntött sírba, az örökre el van temetve, arra föltámadás többé nem vár!’ Társadalmi tekintetben kell századok mulasztásait kipótolnunk; társadalmi tekintetben kell az előbbre haladt nemzeteket utolérnünk, hogy oly súlyt vethessünk a serpenyőbe, melynél fogva könnyüknek ne találtassunk. A társadalom tényezőit, szervezetét és törvényeit a közgazdaság tudománya kutatja és fejtegeti. E tudomány korunkban méltán versenyez az állam feltételeit, tényezőit és törvényeit fejtegető közjogi tudománynyal. Sőt minél nagyobb jelentőségre emelkedik a társadalom, annál nagyobb jelentősége van a nemzetgazdasági tudománynak s maga a közjog sem mellőzheti; az állam is kénytelen tételeit, kutatásainak eredményeit kellő tekintetbe venni. Ámde a közgazdasági tudomány, noha tantételeit és állításait tényekre alapítja és törvényeit is tényekből vonja ki, mégis úgy, mint más tudomány csak elvont okoskodások lánczolata, csak elmélet. Ez pedig mindig átalános és egyetemes, és nem alkalmazkodhatik az életnek és gyakorlatnak ezerféleképen változó körülményeihez. Azért az elvont elméletnek az alkalmaztatásban többnyire módosulnia kell az élet és gyakorlat követelményei szerint, s helyesen csak ott járnak el, hol e kettőt kiegyeztetni tudják. Ha társadalmi munkásságunkban bölcsen akarunk eljárni, nekünk is a tudomány elméletét a gyakorlat szükségeivel egyeztetnünk kell. S hol történhetnék az ily egyeztetés gyorsabban és sikeresebben, mint ott, hol a tudomány emberei a gyakorlat embereivel közvetlenül találkoznak és érintkeznek, hol eszméiket közvetlenül cserélhetik ki, és ekkér a fogalmak tisztázásában, az óhajtások és kívonatok szabatosításában egyesült erővel közreműködhetnek ? S nem szolgáltatják-e a közgazdasági congressusok az ily találkozásokra, a tudomány és élet, az elmélet és gyakorlat közvetlen érintkezésére, a legjobb alkalmat ? Nem kellett e azért helyesléssel fogadnunk az indítványt, hogy nálunk is oly közgazdasági gyűlés hivassék össze, melyen a tudomány és gyakorlat emberei együtt tanácskozhassanak társadalmi bajaink, s elhárításuknak vagy megorvoslásuknak legczélszerűbb eszközei fölött? S ime szerencsém van az első országos magyar közgazdasági gyűlést e helyen a magyar tudomány csarnokában üdvözölhetni! Az indítványt 1. gyűlés, az orsz. iparegyesület örömmel fogadta, s az előmunkálatok megtételeire az orsz. magyar gazdasági egyesületet, az orsz. erdészeti egyesületet, a magyar mérnök és építészeti egyletet s a budapesti kereskedelmi és iparkamarát is felkérte. Mindezek szives közreműködésüket megígérték s képviselőik által az előmunkálatokban részt vettek. A létesítő bizottság küzködve a kezdet nehézségeivel megtette a szükséges előkészületeket , az országos közgazdasági gyűlést e mai napra hívta össze. Önök uraim, engedtek a felhívásnak s noha a gyűlés napja talán nem épen a legalkalmasabb időre esett, mégis szép számmal jelentek meg, hogy a programmban kitűzött fontos tárgyak feletti tanácskozásokban részt vegyenek. Midőn ezennel, mint a létesítő bizottság elnökének szerencsém van az országos közgazdasági gyűlést megnyitottnak s a bizottság működését befejezettnek kijelenteni, egyszersmind felkérem a t. gyűlést, hogy az alapszabály-tervezet és az előleges napirend értelmében az elnökség és jegyzőség választása által alakuljon meg. (Élénk helyeslés). A korelnökségre mint érdemekben és években köztünk leggazdagabb Ürményi József urat ajánlom. (Elfogadjuk!) Ürményi József korelnök tehát elfoglalja az elnöki széket s egyben felhívja a közgyűlést, választana magának rendes elnököt, alelnököt és jegyzőket. — Horn előbb az alapszabályokat akarja megvitatva s megállapítva látni, miután — úgymond — csak azután lehet a tisztviselők megválasztásához fogni. (Elfogadjuk 13 Zaj.) — Dobzsánszky (a kolozsvári jogakadémia tanára)kikel a Pesti Napló mai vezérczikke ellen, mivel az kicsinylőleg és gunyorosan említi meg a közgazdasági gyűlést. (Derültség.) — Horn indítványa szerint az alapszabályok megvitatása kerül előbb szőnyegre, mi megtörténvén az elnök s alelnökök választása vétetik foganatba titkos szavazás útján. Ez is megtörténvén, korelnök a következő eredményt hirdeti ki: 83 beadott szavazat közül nyert Hunfalvy az elnökségre 76-ot, az alelnökségre pedig Kautz Gyula 75-öt, és Kodolányi Antal 65-öt. (Hosszan tartó éljenzés.) — Végre még jegyzőknek Mudrony Pál, Máday Schiffner és Wagner választottak. — Miután elhatároztatott, hogy délután az I. szakosztály a Kisfaludy-teremben tárgyalásait megkezdi, — a gyűlés eloszlott.* Délután és ma egész nap a szakosztályok tanácskoztak. Ezek üléseire még visszatérünk, nemzet javára működik, kinek mind elveivel, mind eljárásával egyetértenek, a jövő országgyűlésen sem akarják magukat senki más által képviseltetni, mint jelenlegi képviselőjük Cserná-tony Lajos által. (Hosszas zajos éljenzés.) Nagy István indítványozza, hogy miután az ellenzéki polgárok egyhangúlag Csernátony Lajost óhajtják képviselőjükül jövőre is, czélszerű volna azonnal megtudni, vájjon Csernátony Lajos hajlandó lesz-e a jelöltséget elfogadni. Dénes Benedek jegyző e czélból egy nyolcz tagból álló bizottságot kíván Csernátonyhoz küldetni s felkéri Simkovich Ferenczet a kiküldendő nyolcz tag ajánlására. Mi megtörténvén a küldöttség távozott, s azalatt a gyűlés a párt szervezéséhez fogott. Elnöknek egyhangúlag Nagy István választatott meg. Alelnökök : Baloghy István, Dr. Csillag Zsigmond, Katzer József és Dr. Mogyoróssi A. Jegyzők: Dénes Benedek, Kun Gyula, Kühner Ignácz és Szávaid Vilmos Pénztárnok Simkovich Ferencz. Ezután egy nagy választmány és egy szűkebb bizottmány választatott. A nagy választmány tagjai következők: Albrecht Ferencz, Andredl Mihály, Balázs Elek, Beniczky Ödön, Berger János, Bernhard Jakab, Brand János, Braun Jakab, Brunhuber Lőrincz, Brüller Jakab, Danninger N., id Devecsics Mihály, ifj. Devecsics Mihály, Dobroviczky Márton, Dolczer Ferencz, Eckhard Jakab, Eckhard Ferenc Egyházy László, Eisler János, Eser Jakab, Ettl József, Farkas Antal, Fettich György, Fleischmann L. M. Fritz Samu, Furmann József, Fürstinger Károly, Gavrik Károly, Gerstenbrein József, Gürtner János, Goldstein Ferencz, Götz István, Hajke János, Handzsofszky András, Harsányi Sándor, Hauptmann Ferencz, Hause Alajos, Hilbert Károly, Hegedűs Sándor, Horner Selig, Hoffmann József, Horcher Keresztély, Horváth Károly, Horváth István, Horváth Zsigmond, Holeczi József, Holczer Adolf, Hornyák József, Horváth József, Horváth István (lakatos) Huber Pál, Hummer János, Ignati Ferencz, Illés József, Jerarcsek Ferencz, Jankovics Miklós, Jókai Mór, Kaiser János, Kaufmann Sándor, Karikás M. Kasch Vilmos, Kiefer Miklós, Király Mátyás, Kleineisl József, Klement Sándor, Klincsing Ede, Kovács András, Koch István, Kreisch Gáspár, Krim József, Kovács István, Krajcsovits Ignácz, Kunsági István, Laib János, Laczkó József, Lauer Béla, Lerberger Jakab, Lee György, Lengyelffy Alajos, Leyrer Lörincz, Lipárdi István, Liedl Károly, Löb János, Ludwig Károly, Mácsay Lukács, Marschall Antal, Mehringer Simon, Mike Károly, Miki Alajos, Mitnacht N., Molnár József, Móricz Pál, Muzsik Ferencz, Mühlbacher János, Dr. Müller Ede, Nagy Ferencz, Nagy Sándor, Nahm János, Navratil Károly, Non Márton, Nusz János, Obergemeiner József, Omelka András, Pandtner Józef, Pauer Ede, Dr. Paulus Jakab, Payer Antal, Parragh Gábor, Pendl József, Perger Ferencz, Petrovits Pál, Pfliegl Nándor, Pintér Ferencz, Podolecz István, Puchmesser Lörincz, Radics József, Ráczkevy Lajos, Reichl Károly, Reiner Ignácz, Renk Mihály, Richard Tamás Rosenbaum Simon, Rosenthal Adolf, Schiller András, Schlesinger Lázár, Schlegl Henrik, Schliesz Pál, Schöld Henrik, Schön József, Schlosser Lipót, Schreyer András, Schubert József, Simkovich Ferencz, Spath Antal, Stranszky Henrik, Strassenreiter Ferencz, Stettner Ferencz, Szirovatka Pál, Szabó Ferencz, Szabó Richard, Szandleitner Károly, Szám Miklós, Szeyffert Pál, Szikora János, Szombathy Lajos, Jarkovits Károly, Thék András, Theodorovits Áron, Thomayer János Tichy Ádám, Tillinger József, Tompa András, Tölcsek József, Torrach András, Tóth Lajos, (pinkóczi) Trittner Ferencz, Tropp Károly, Uhl Rudolf, Orbán Károly, Vajda József, Wapp György Vass II. Weinseitz József, Weinseitz Lajos, Weisinger Jakab, Wirnhardt János, Voigt János, Zeiler Jakab, Zahoday József, Ziegler György. A szűkebb bizottmány tagjai ezek: Brunnhuber Lörincz, Dolczer Ferencz, Eckhard Jakab, Eisler János, Ettl József, Gottgeb Mátyás, Goldstein Ferencz, Hause Alajos, Horváth Zsigmond, Kasch Vilmos, Klement János, Kovács András, Krimm József, Kunsági István, Leyrer Lörincz, Mácsay Lukács, Nahm János, dr. Paulus Jakab, Petrovics Pál, Podolecz István, Puchmesser Lörincz, Rosenthal Adolf, Schubert József, Spath Antal, Szabó Richard, Szeyffert Pál, Szikora János, Tóth Lajos, Tóth Lajos, (pinkóczi) Trittner Ferencz, Weinzeitz József, Weinseitz Lajos, Wirnhard János, Voigt János. Mintegy három negyedóra múlva a Csernátony Lajosnál járt küldöttség visszaérkezvén ennek elnöke kijelenti, hogy megbízatásukat teljesítvén fölkeresték Csernátony Lajost, ki legmélyebb örömét fejezé ki a felett, hogy mint előre látható volt, Pest Józsefváros választópolgárai ma is rendületlen ragaszkodnak az ellenzék elveihez, ami pedig képviselőjelöltül való felszólitatását illeti, azt kötelességének ismeri elfogadni, s polgártársainak e megtisztelő bizalmát forró köszönettel is veszi. E szavakat hosszas éljenzés követte, mire a gyűlés feloszlott, későbbi eljárásra, az alapszabályok czíméből az idei gylenes szó kihagyatott. A 2-ik pontnál a fölött folyt hosszabb eszmecsere, hogy a színház mily nagyságú legyen. Az építési költségek szempontjából a takarékosság elve uralkodván, azt fogadták el, hogy a színház nézőterének 2500 látogató befogadására kell alkalmasnak lenni. A szakértők így is 600,00oortra teszik a költségeket. Kisebb nézőtér és olcsó helyárak mellett a fentartásra kivántató jövedelmet alig lehetne már beszerezni. Szintén hosszabb vita fejlődött ki a fölött, (s ebben Gyulai Pál is részt vett) mily repertoirja legyen a színháznak, míg végre az alapszabály úgy módosíttatott: ne határoztassék meg, miket nem lehet adni, csak egyszerűen mondassék ki, hogy magasabb fajú tragédiák, vígjátékok és operák előadatása ne képezze a feladatot, s az előadási nyelv kizárólag magyar legyen. Legfontosabb pont volt az 5-ik, mely a szükséges pénzalap beszerzéséről szól. Itt Tors Kálmán a részvények kibocsátását ajánlotta. Rákosi ennek ellenében felhozta, hogy ez esetben oly jogalap állna elő a város közt, mely a telket ajándékozta, s a részvényesek közt, kik azt beépíttették,hogy egy katastropha esetében lehetetlen volna eligazodni. Podmaniczky a részvényeket különben is csak „hazugság“ nak nevezte, mert nem hiszi,hogy egyhamar bekövetkezhetnék az idő, mikor azok után kamatot lehetne fizetni, és még kétségesebb, hogy mikor lehetne visszafizetni a befizetett részvényeket. Azt fogadták el tehát, hogy legyenek alapító, adakozó és segélyző tagok, kik bizonyos megkülönböztetésekben részesüljenek. Az alapító tagok, kik 200 frton felül fizetnek, a színház ügyeire nézve többféleképen gyakorolnak befolyást; a segélyző tagok, kik 200 frton alul fizetnek, az évenkint rendezendő rendkívüli előadásokat látogathatják sdíjtalanul; az adakozók pedig (kik 10 frton alul áldoznak) név szerint beiratnak a színházi emlékkönyvbe. Milassin azt indítványozta, hogy az alapítók és segélyzők évi 10 perczentes szelvényeket kapjanak, s azt bármikor beválthassák belépti jegyekre. Ezt azonban oly nagy tehernek találták, mely mellett az előadási jövedelmek csonkítása okvetlen bénító lenne. * A színházi ügyek intézésére Pest városának is befolyás van engedve azon 3 tag által, kiket a kezelő bizottságba választ. Szóba jött az is, hogy az alapító tagok közül 36 tagú bizottság választassék, s ez alakítsa meg kebeléből a 7 tagú kezelő bizottságot, de miután az alapítóknak az alapszabályok úgyis elég hatáskört biztosítanak, e javaslat mellőztetett. A most elfogadott alapszabályok az eljárásnak főbb módozatait tartalmazzák. Ha majd 200 alapítvány lesz aláírva, lehet megtartani a közgyűlést , mely részletes pontozatokat állapít meg. Ez fogja többi közt precizírozni, hogy rendkívüli közgyűlések mily esetekben tartandók, s házilag vagy más módon kezeltessék-e a színház. Az alapszabályokat legelőbb is azon bizottsággal közlik, melyet Pest városa küldött ki a népszínház ügyében, aztán a minisztérium megerősítése elé terjesztik. A fölhívások és ívek rögtön kibocsáttatnak a közönséghez. Ezveket az összes bizottság tagjai aláírják, s nemcsak az alapszabályok közöltetnek azon, hanem buzdító felhívás is. Az aláíráskor az alapítók 10 százalékot fizetnek le, aztán minden harmadik hóban bizonyos részletet. Az elfogadott alapszabályokat itt közöljük egész terjedelmében: Alapszabályok. 1. §. Egy pesti magyar népszínház felállítására azon a telken, melyet szab. kir. Pest városa közönsége e czélra ajándékozott, társulat alakul, melynek czime : Pesti Magyar népszínházát alapitó társulat. A társulat miután a 9. §. szerint végleg megalakult, czímét a pesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél be fogja jegyeztetni. 2. §. Az alapítandó népszínháznak legalább 2500 látogató befogadására kell alkalmasnak lennie. 3. §. A népszínház feladata, hogy abban a magasabb tragedia, magasabb vígjáték és nagy opera kivételével minden egyéb drámai művek előadassanak. Az előadás nyelve kizárólag magyar. 4. §. A színház felépítésének költségei előleges számítás szerint egyelőre 500 ezer forintra tétetnek, amely előirányzott költség azonban a beszerzendő pénz kedvező eredményéhez s a mutatkozó szükséghez képest magasabbra is emeltethetik. 5. §. A színház építésére s felszerelésére szükséges költségek a következő módokon fognak beszereztetni: a)§alapítványok, b) segélyezések, c) adakozások, d) sorsjáték és e) mű és műkedvelői előadások által. 6. §. A társulat alapító, segélyző és adakozó tagokból áll. Alapitó tag az, ki legalább 200 forintot aláír, és befizet. Segélyző tag az, ki a színház czéljaira 200 frton alul, legalább 10 frtot adakozó pedig, ki ennél kisebb összeget aláír és befizet. 7. §. Az alapító és segélyző tagok jogai. Az alapító tagok képezik a társulat vezető és ellenőrködő orgánumát (10. §.) és kik alapitó oklevelet kapnak. Az alapító és segélyző tagok a társulat által évenkint e czélra rendezendő rendkívüli előadásokat díjmentesen látogathatják, s neveik, valamint az adakozóké is, az általuk adományozott összegekkel együtt a színházi emlékkönyvbe be fognak jegyeztetni. 8. §. Az alapítandó színház közintézet lesz, mely örök időre az alapító tagoknak, s mint ilyennek Pest városa közönségének vezetése s ellenőrködése alatt álland. (10. §) 9. §. Amint 200 alapítvány aláírva lesz, az aláírt alapítók közgyűlésre fognak összehivatni, a társulatot megalapítottnak kimondják, a részletes alapszabályokat megállapítják, a színházépítés ügyét kezeikbe veszik, s annak életbe s működődésbe tétele iránt intézkednek. 10. §. Amint a színház elkészült , életben átmennek e pár hét alatt a vasúti, pénzügyi és a főváros rendezése iránti törvényjavaslatok, bármi sors várjon is a többire. Ha holnapig nem is, de a húsvéti szünnapok alatt bizonyosan meggondolja a dolgot gróf Lónyay kormányelnök úr, mert nincs érdekében, sem tekintélye, sem pártja szempontjából, hogy premiersége alatt az országgyűlés vége dead lock, egy zsákutcza legyen. Államférfim reputatiója függ tőle, hogy kivezessen belőle olyan nyilt pontra, hol a király is megjelenhessen s az országnak minden jót kívánhasson a törvényhozás által három év alatt elintézett nagyfontosságu ügyek következéseihez. — Utolsó hír. Ő felsége ma reggel magához rendelte báró Wenkheim Béla miniszter urat. A huzamos ideig tartó kihallgatás tárgya és menete felől értesülve nem lehetünk; könnyen elképzelhetni azonban,hogy a politikai körökben ezen audientiát a ministérium helyzetével hozzák kapcsolatba,sőt némely jósok már egy Wenkheim-kabinet létesülésének előjelét látják benne. Mi nem jövendölünk semmit, de megtörténhetőnek tartjuk ezt is. Nem búsulnánk, ha megtörténnék, mert hát dr. Wenkheim Béla jobboldali ugyan, hanem azért garantál m , mégis A pest-józsefvárosi baloldali párt alakulása. Tegnap márcz. 24 én tartották a józsefvárosi ellenzéki polgárok szervezkedő gyűlésüket. Daczára, hogy a gyülekezetről hirdetések és falragaszok nem értesítették a polgárokat, mégis nagy számmal jelentek meg, különösen a befolyásosabb ellenzéki választók részéről. Délután 5 órakor ideiglenes elnök Nagy István megnyitván a gyűlést, tanácskozásra hívta fel a jelenlevő tagokat. Kü bner Ignácz szép, hatásos szavakban rajzolta a helyzetet s a kormány eddigi intézkedéseivel szembe állítva az ellenzék hazafias törekvéseit, kijelenté, hogy Józsefváros baloldali választópolgárai tántorithatlanul ragaszkodnak elveikhez s a törvényhozásban baloldali képviselő által óhajtják magukat képviseltetni jövőre is. (Zajos éljenzés) És minthogy a Józsefvárosnak baloldali képviselője van jelenleg is, ki szóval és tettel, országházban és sajtóban szakadatlanul a haza és A pesti népszínház. Ma valahára határozott megállapodás történt a népszínház ügyében. A főbb alapszabályokat a nagybizottság ülése megállapította, s néhány nap múlva közzététetnek a fölhívások adakozásokra. Alább egész terjedelmében közöljük az alapszabályokat, úgy amint azokat a gyűlés elfogadta A fölötte kifejtett vitát, eszmecserét és megjegyzéseket, amelyek két órát vettek igénybe,csak röviden közöljük, miután fő a megállapodás. A nagybizottság tagjai számosan jelentek meg, s b. Lipthay Béla bizottsági elnök bemutatván a 9-es bizottság által szerkesztett alapszabályokat,azonnal megkezdődött azoknak tárgyalása, melyben leginkább Horváth Boldizsár, Gorove István, Szentkirályi Mór, Tors Kálmán, b. Podmaniczky Frigyes, Rákossi Jenő, (bizottsági jegyző,) Gelléri-Szabó János, Milassin, stb. vettek részt. Az alapszabályok mint ideiglenesek voltak bemutatva. Horváth B. és Gorove azonban fölemlítvén, hogy ezek alapján írják alá az adakozásokat, tehát eo ipso kötelezőkké válnak a