Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)

1872-08-08 / 183. szám

Előfizetési árak Eg&x érre . ; SO frt. — kr. Évnegyedre ll 5 frt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor»utcza 6. szám. Semmit tér­ közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 183 szám. Csütörtök, augustus 8. 1872. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető tea­át­ók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utessa 6. szám. IH.égetlády testvérei* irodájákban). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-vasutcza 14. sz. ála intézendők. IV. évfolyam. Pest, augusztus 7. Bécsből egy nagy tekintélyű egyéntől ma a következő levelet vettük, melyet ér­dekes tartalmánál fogva figyelmébe ajánlunk az olvasónak: Bécs, aug. 6. Engedje meg a tisztelt szerkesztőség, hogy tájékozásul napvilágot láthasson az alábbi néhány sor az Ellenőr hasábjain. Szokássá vált Magyarországon úgy, mint az osztrák örökös tartományokban egyes pártok alkotmányos törekvéseivel a fejedelmet állítani szembe. Ez helyes lehet addig, míg az illető pártok kisebbségben vannak, de nem helyes, a­mit Magyaror­szágon és másutt is a birodalomban éspe­dig tekintélyes részről hirdetni szokássá vált, hogy tudniillik ez vagy amaz a párt tö­rekvése, — ha alkotmányos utón elnyerné is a törvényhozási többséget, még azon eset­ben sem érvényesülhetne — a fejedelem el­lenszegülése miatt. Ily nézetek terjesztése még egyrészt az alkotmányosság szempontjából felette veszé­lyes, másrészt egész határozottsággal állít­hatom, hogy semmi alappal sem bír. Megengedem, hogy a múlt sokakban ily gyanút kelt, de a­kiknek alkalmuk volt az utóbbi években közelről és figyelmesen nézni az eseményeket, azok tudják, hogy e gyanú teljesen alaptalan. Természetes, hogy míg valamely poli­tikai párt kisebbségben van az országban, addig annak törekvéseiről hivatalosan a fe­jedelem tudomást nem vehet, annál kevésbé teheti magát e párttal politikai czélból érintkezésbe. Ha ezt tenné, az alkotmányos­ság ellen tenne. A korona csak egy törvé­nyes után törvényhozási többségre jutott párttal érintkezhetik. De szóljunk kizárólagosan Magyaror­szágot illetőleg. Én ismerem a magyar ellenzék követeléseit és figyelemmel kísérve az imént lefolyt választásokat, ismerni vé­lem a magyar nemzet hangulatát is. Na­gyon sajnálatosnak tartom azért, hogy a legfelsőbb körökben — a korona tanács­adóinak hibái miatt — nincsenek min­denről kellőleg tájékozva. Sőt azt merem mondani, hogy a legfontosabb tények vagy elhallgattatnak vagy az igazsággal ellenke­zőleg adatnak elő. Engem nem egyszer ej­tett ámulatba, midőn itt ott oly állítá­sokat hallottam a magyarországi közvéle­ményről, melyek képesek tökéletesen félre­vezetni azokat, kik más után nem nyernek tájékozást az ottani viszonyokról. Mindezek daczára sohasem tapasztal­tam és soha sem hallottam olyat-pedig az alkalom nem hiányzott , mely arról tett volna bizonyságot, hogy a legfelsőbb kö­rökben aggodalommal tekintenék a ma­gyarországi ellenzék többségre jutását. Erre egy kis történetet beszélek el ön­nek. Midőn Horvátországban a legnagyobb hullámokat vezették a politikai párthar­­crok, s midőn még azt sem lehetett tudni, hogy a magyarországi választások miképen ütnek ki, Rosenzweig Bécsbe vetődött s a fejedelemnek olyféle nyilatkozatot tett, mi­szerint nem épen lehetetlen, hogy a válasz­tásoknál az ellenzék nyer többséget, mire a fejedelem egykedvűen csak annyit vála­szolt, hogy akkor Lónyay helyére, majd meghívjuk Ghyczyt. Szóval nagyon helytelenül és egyszers­mind alaptalanul cselekszenek azok, kik egyik vagy másik alkotmányos úton haladó párt elveinek és törekvéseinek realizálását az uralkodó ellenszegülése miatt lehetlennek hirdetik. Az alkotmányos fejedelem népe többségének óhajtásait köteles figyelembe venni — bármiko­r nevezzék is azt a pártot, melyet a nép többsége támogat. A fődolog az, hogy a többség támogassa. Könnyen lesz-e eszközölhető, vagy ne­hézségekkel fog járni a többségre jutott párt és a korona közti megállapodás a követendő politikai rendszerre nézve, a felett lehet vitatkozni,, de azt előre hirdetni, hogy a létező rendszer megváltoztatásába a feje­delem beleegyezését nem adná még akkor sem, ha e megváltoztatást az ország tör­vényhozási többséggel követelné, az amily merev negatíója az alkotmányosságnak, és oly tiszteletlenség az uralkodó ellen, ki az alkotmányosság megtartására magát esküvel kötelezte­­nek a költsége? Eltekintve a 85.031 forinttól, melyet az állam­pénztára kötvények előállítási és szállítási költségekért felszámit, szintúgy a 219,037 frt 150j krajczártól, melyet a magyar kormány­­biztos költött Párisban, a hivatalos számla még a következő kiadásokat sorolja fel: Société gén­érálénak megtérített kibo­csátási költségek s külföldi bélyegek 1,111,364 frt 40 V8 kr. Haber Mór párisi bankárnak megtérített kibocsátási költségek 3,052,872 frt 85 kr. Fábry Mór párisi bankárnak megtérített költségek és franczia bélyegek 119,890 — vagy összesen 3,284,127 frt 21 Vg kr. az aláirott ösz­­szegnek 14,17 °/0 ja! A közönséges életben a leg­­átkozottabb uzsorásnak szidnák a tőkepénzest, a­ki 14°/0-nyi commissiót vagy provisiót felszá­molna ! Igaz ugyan, hogy a kimutatás szörnyen laconicus s annál kevésbé világos, így például Fábry Mór bankár nem létezett akkor Párisban hanem igenis egy ilynevű tőzsdealkusz (agent de change, Börsenmäckler); más részről, köztudomású dolog, hogy Francziaországban az aláírás a ma­gyar vasútkölcsönre csak a Société générale nál történt, de semmi más intézet vagy bankháznál nem. Miképen magyarázhatjuk meg akkor azt, hogy mégis Haber Mór, csupa kibocsátási költsé­gek fejében, majdnem kétszer annyit követel a kap is, mint a Société générale kibocsátási költ­ségek s bélyegek fejében?­­ Az első nagy vasúti k­öl­csön kö­rül történt arczátlan zsebelésekről lapunk már többször tett említést, nevezetesen akkor, midőn a pénzügyminiszter a múlt év végén a kormány ide vonatkozó előterjesztéseit az országgyűlésnek bemutatta. Horn Ede nagyon helyesen, ma újra előveszi e tárgyat a­zonban s többi közt a követ­kező épületes dolgokat írja: Megemlítettük már, hogy az­ aláírás alá bocsájtott 709,380 kötvényből csak 226,902 íratott alá, a­mi 23,172,367 forintot adott s mi volt e szégyenletes aláírási eredmény­ Pest, augusztus 7. ** Bizonyos oldalról szembetűnő módon igyekeznek a berlini fejedelmi találkozások jelentőségét felfogni, csakhogy Andrássy grófnak érdekes frisuráját a babérkoszorúk folyton üde ékével tegyék nevezetesebbé. Fölteszszük, hogy Andrássy gróf érdeme sze­rint méltányolja ezt a hiú tömjénezést, mert legjobban tudhatja azt, hogy a berlini ta­lálkozás egy oly osztrák magyar külpoliti­ka mellett, mely rationális alapokon nyug­szik és a népeknek reális érdekeit veszi számba, csak az átalános békeszükség kissé ünnepélyesebb constatálását jelenti, s hogy rész volna, ha ennél kevesebbet, és ép oly rész, ha ennél többet is fejezne ki. Az bizonyos, hogy nekünk most min­denképen a béke fentartására kell töreked­nünk, de az ily eredmény nem folyik ok­vetlenül a fejedelmi találkozásokból és meg­lett volna a­nélkül is, ha a hatalmak a béke szükségét valóban érezik. Azt azért igen szívesen bevalljuk, hogy a fejedelmek e tüntető találkozása nagyban mozdítja elő az átalános megnyugvást és sokat tesz a közbizalom megszilárdulására. Ha tehát, mint azt a félhivatalosok chorusa szebbnél szebb cantatekben zenge­­dezi, egyedül Andrássy gróf főzte ki és hozta létre a három fejedelem ostentatív érintkezését, úgy az mindenesetre dicsére­tére válik az ő udvaronczi ügyességének és azon finom tapintatnak, melylyel a köz­vélemény kisszerű érzékenységének is ele­get tud tenni, midőn eltalálja azt a külső signaturát, mely a helyzetnek legjobban megfelel. De semmi okunk sincs abban az álamférfiú pozitív sikerét és külpolitikánk kiható vívmányainak egyikét látni, és vé­leményünk szerint jó szolgálatot sem tesz­nek azok, kik azokat a magas és ambitió­­zus szempontokat segélyzik. Mi egyátalában nem is szeretnők, ha a berlini találkozás, úgy a­mint az most végbemegy, történelmi jelentőségre tenne szert. Az államérdekek azon természetes csoportosulásának, melyet a legújabb euró­pai események logikája összhangzatban fa­junk missiójával megkövetel, a találkozás ténye által semmi változást sem szabad szen­vedniük. Nyíltan kimondjuk, hogy nem e felfo­gásnak hódoltunk volna, ha a találkozás csak az osztrák-magyar és német uralkodók közt történik. Mi a német egység diadalmas megteremtését nem liberális theóriák ked­véért vagy merő nemzeti rokonszenvből üd­vözöltük oly melegen: tettük azt inkább jogosult önzésből, mert hazánk érdekeinek nevezetes erősítését és nemzetközi hivatásá­nak helyes betöltésére lényeges garantiát láttunk benne. És ezért hirdettük is foly­ton a barátságot a nagy német állammal, valamint azon szívélyes közeledését fejedel­münknek a német császárhoz, kitől a múltak emlékei oly érzékenyen elválasztották, nem az udvariasság egyszerű tényének tartottuk, de tekintettük azt előkészítésnek és csöndes érlelésnek elodázhatlan problémák egyet­értő megoldására , egy oly lassú, de biztos működésnek, mely hivatva van az esemé­nyek medrét megásni. Meg vagyunk győződve, hogy külpoliti­kánk vezetésének ma is ez az iránytűje, és épen azért a berlini hármas találkozásnak csak azon negatív horderőt tulajdonítjuk, hogy az új viszonyok zavaros alakulása és a ha­talmak általános kimerültsége közepett az előleges béke kölcsönös zálogául szolgálna. Sehol sem látjuk az érdekek oly megegye­zését, mely mind­három hatalom közös eljárásának vagy együttes cselekvésének támpontul szolgálhatna, és ha az mégis . A mármarosmegyei ellenzék jul. 28 iki gyűléséről a következő tudósítást vettük: A megyei ellenzék pártgyűlése, úgy, a­mint a felhivás szólott volt, csakugyan megtartatott július hó 2- án délután, a megye minden vidéké­ről igen nagy számban gyűlvén össze a párt tag­jai a „Nemesi vendéglő“ nagytermében. Miután Pap Simon, ki az első nagygyűlé­sen elnökölt volt, nem jelenhetett meg, V­árady Gábor indítványára a tanácskozás vezetésére egy­hangúlag K. Sztojka Gyula választatott meg elnökül. A jegyzői tollat Szabó Aurél vezette. Ezután felolvastatott a végrehajtó bizottság jegyzőkönyvének azon száma, mely a párt­szerve­zés folytatását és megyei ellenzéki körök alakítá­sát hozza javaslatba, a­minek nyomán Várady Gábor előadta, hogy az eddigi szervezés czélsze­­rűnek mutatkozván, szükséges lesz azt nem­csak fentartani, hanem az­által is bővíteni és erősíteni, hogy a megye különböző vidékein nemcsak váro­sokban, hanem a­hol lehetséges, a falvakban is ellenzéki körök alakíttassanak, a­melyek egymás­sal folytonos összeköttetésben és érintkezésben áll­janak. Az egyöntetűség és öszhangzó működések eszközlése végett egy központi bizottság felállítása szükséges, a­mely bizottság úgy a kezdeménye­­zés, mint a kivitel terén kapcsul szolgáljon nem­csak a megye különböző vidékein alakult és ala­kulandó ellenzéki körökre nézve, hanem a me­gyei ellenzék összes tagjai között is. Ezen bizott­ságnak czíme legyen: „A megyei ellenzék közpon­ti bizottsága.“ Ez indítvány és előterjesztés rövid eszme­csere után egyhangúlag elfogadtatott, melynek kö­vetkeztében a bizottság tagjaiul ezek választottak meg: b. Sztojka Gyula elnök, Móricz Károly, Urányi Imre alelnök, Szabó Aurél, Kulka K­ál­mán, jegyzők. A bizottság tagjai úgy a központ­ból, mint vidékről következők: Várady Gábor, Szaplonczay Miklós, Asztalos Mihály, Szarka Jó­zsef, (ref. lelkész), Szilágyi István (tanár), Krü­­zselyi Bálint, Tyrnauer György, Fábry Károly, Szabó József, (megyei főjegyző), Kovássy Albert, Bucsinyi István, Kis József, Szép Ferencz, Káhán Kálmán, ifj. Káhán Cháim, id. Kovásy Mihály, Marosán Albert, Kovásy Pál, Dávidovics Adolf, Kovásy Gábor, Jakobovics Miklós, Szálka János, Cziple János, Pap Simon, Szálka Péter, Rednik Péter, Nyegre György, Rednik György, Sipos La­jos, Láhner Lajos, Lázár Sándor, Karácsonyi An­tal, Bitizi András, Szabó József, (hosszumezei ref. lelkész), ifj. Kovásy Mihály, Markos István, Roxer Vilmos, Pogány Ödön, Pellionisz József, Horváth Károly, Székelyhidy József, Géresi Imre. E bizottság utasíttatott, hogy mindazon na­gyobb fontosságú esetekben, midőn a megyei párt­nak, mint ilyennek, együttes működése szükséges, a nagygyűlést hívja össze, különben pedig vezes­se a megyei ellenzék ügyeit a helybeli s vidéki ellenzéki körökkel folytonosan fentartandó érint­kezés által. Markos István élénken ecsetelvén azon visszaéléseket, hivatalos és más pressiókat, me­lyek a közelebbi képviselő-választások alkalmával a kormánypárt és közegei részéről elkövettettek, indítványozta, hogy az ide vonatkozó adatok egy­begyűjtésére és szükséghez képest az országgyű­lés elébe terjesztendő petitio szerkesztésére egy 5 tagú bizottság küldessék ki. Ez indítvány elvi része egyhangúlag elfogadtatott, csupán a kivi­telre nézve létetett az a módosítás, hogy ennek végrehajtására a központi bizottság utasíttassék, különben is ennek lévén feladata az ezen és ha­sonló téren való közvetlen működés. Ugyancsak Markos István előterjesztette, hogy pártunknak egyik buzgó tagja P­a­p­p Tó­dor, kabolai lakos, a­ki a közelebbi képviselő-vá­lasztás alkalmával is kiváló erélyt fejtett ki, épen ezen napon néhány órával ezelőtt Kodra Iván a Lupului által legyilkoltatott. Fölhívja az elvbarátokat, hogy nevezettnek végtisztességénél tömegesen jelenjenek meg, ez ál­tal is fejezzék ki a hazafius elismerést, melyet az elhunyt méltán megérdemelt. Ez indítvány egy­hangúlag elfogadtatott, s úgy értesülünk, hogy ne­ Gyergyó julius 31. T. szerkesztő úr! A g­y­e­r­g­y­ó­i 29 és 30. ára kitűzött új választás a legnagyobb csend és rendben a baloldal roppant győzelmé­v­e­l végződött. Azt hiszem, hogy a távirda már megvitte az eredményt, amelynél fogva a baloldali Boér Antal 2455 szavazattal választatott meg a kor­mánypárti Antalfy Károlylyal szemben­­a múlt országgyűlésen ő képviselte e kerületet,­ a­ki a roppant erőfeszítés daczára is csak 571 szava­zatot kapott. Pedig hát hatalmasan folyt a kor­teskedés : a törvényszék több tagjának— százszoros tisztelet a kivételeknek — Mikó Mihály, Maros­­szék főispánjának, és számtalan más tisztviselő és nem tisztviselőnek se éjje, se nappala nem volt, után, útfélen, a magánházakban, a hivata­los helyiségekben éjjel és nappal, mindig és min­denütt csak korteskedtek és újból korteskedtek. Befogatták a békés polgárokat, fenyegették a népet, valamennyi kortesnek mind meg volt ígérve a biztos és „zsíros“ hivatal, a­ki isme­reteinél fogva az „iroda­seprőségnél“ magasabbra józanon nem asphirálhatna, az olyannak jegyző­­ség, vámhivatalnál való igazgatóság, egy párnak valószínűleg törvényszéki­­ ülnökség vagy pláne talán épen elnökség volt a legbiztosabban —­­megígérve. És mind­ez — Szörnyűség ! — a kormány­párt oly óriási bukását eredményezte, a­milyen széles Magyarországon ritkítja párját. És a­mi különös, ez az, hogy még a választások előtt né­hány nappal is a kormánypárt mattadorjai — a rövid látók — kinevettek minket, ha a gyergyói baloldalról beszéltünk, s a kormánypárti sajtó, a­mely minden hazugságot, ha az az ő malmára hajtja a vizet, készpénz gyanánt szokott venni, nem győzte a gyergyói bü­székelyeket magasztalni, mint akik közt az a kárhozatos baloldal még csak vom UJ |jc*5j n ÜL­­B KI Vet II veszve. Igen! ilyen előzmények után szavaztak a baloldal jelöltjére 2455-en s legalább mintegy 6­ 700-an a szavazat színhelyéről mint­egy 2 hó óta csak most lévén a mezei munkára alkalmas idő, s látva különben is roppant többségünket, eltávoztak munkájukhoz, anélkül, hogy szavaztak volna. Tehát nem csak van Gyergyóban baloldal de tulajdonképent más párt nincs is, legfölebb van még egy kis jobboldali frac­ió. És most térjünk át magára a választás fo­lyamára. A választás, mint mondom, a legnagyobb rend 63 csendben folyt le, de ennek daczára is voltak érdekes epizódjai, így, midőn egyik választó a választási elnök­nek, 5 forintot átad azon megjegyzéssel, hogy azt neki Gerőfy Ferencz járásbíró Alfalu egyik utczáján vesztegetésül adta, a­mely alkalommal, azt is meg­ígérte ezen gyönyörűséges törvényszé­ki tag, a­kinek a törvény legszigorúbban eltiltja a korteskedést, hogy minden egyes emberért a kit Alfaluból a jobboldal részére megnyer, 2 fo­rintot fog adni. Épen mintha a piaczon a birkák elárusításáról volna szó! És ezen embereket ne­vezik bíróknak — még­pedig független bíróknak. Már most azt kérdem, hogy bízhassék a peressél az oly bíróban, a­ki így megbecsteleniti a bírói állást! ? — Mi meghisszük, hogy jelenlegi kor­mányunknak nehezére fog esni az ily mindenre kész szolgákat elcsapni, de mégis azon hitben élünk, hogy midőn a bírói tekintélyt, igy meg­gyalázó bebizonyított tények állanak a kormány­­előtt, nem fog mást tehetni, mint egyszerűen kény­­teleníttetik az ily bírót, mint Gerőfy úr is elcsapni. S a vesztegetéseknek — a kormánypárt ré­széről — egész halmazáról van tudomásunk; minden hatalom az ő kezükben volt, amely által az embereket megfélemíthették, politikai meggyő­ződésük kimondásában meggátolhatták, és mégis elég szemérmetlenek voltak a baloldalt vádolni vesztegetéssel, megfélemítéssel és más hasonló dol­gokkal, és a legim­pertinensebb, s a leghazugabb módon szerkesztettek az első napi szavazás után, — éjjeli 12 órakor, midőn a jobboldali községek mind leszavaztak s Boér Antal 1110 szavazata ellenében Antalfy­na­k csak 564 szavazata volt — egy óvást, a melyről maga az elnök — a ki jobb­oldali ugyan, de becsületes loyális ember, s ezért itt neki — Mihály Gergelynek — az őt megillető tökéletes elismerésünket kell kijelentenünk — mondom ezen óvásról maga az elnök kénytelen volt kijelenteni, hogy az egész óvás elejétől végig merő hazugság. De én még többet mondok : nem­csak hazugsá , de egyszersmind szemtelen hazug­ság is. Ugyan­is: azon patentírozott kormányárti hazug compánia a választási bizottság előtt a központi bizottság által meghatározott választási sorozat megváltoztatása mellett küzdött azon czél­ból, hogy a három jobboldalinak hitt községek ne maradjanak késő éjjelre. A bizottság beleegyezett a két tekintélyesebb község előbbi elővételébe, s mégis ezeknek leszavazása után elő­állnak egy óvással, amelyben elég arczátlanul épen ellenke­zőket állítanak. És nem restélnek holmi Csá­szár féle egyéneket szerepeltetni, garázdálkod­­tatni, a­kiről a székely ember nagyon jól tudja hogy kicsoda ő, hogy nem székely, és hogy nem olyan ember, a­ki iránt a székely nép — de más sem — a legkisebb bizalommal viseltethetnék. Nem szólunk a Boér élete elleni merénylet­ről, minthogy ennek kinyomozását a bíróság vette kezébe , hanem Marosszék főispánja (főkirálybi­­bliája) Mikó Mihály úrhoz van egy pár szavunk: ön mél­sás úr, hetek óta korteskedik, hetek óta ijeszgeti, ámítja a székely népet. Kérdjük: mi jogosítja önt mind­erre föl? és épen önt? A nép közül többen még azon kérdéssel is járultak hozzánk: igaz-e hogy mi a királytól el akarunk szakadni ? mert őket Mikó Mihály úr azzal tá­madta meg, hogy hát már a királytól is elszakad­nak ? És ezt épen Mikó Mihály úr kérdezi, aki mint tudjuk az 1867 előtti időben a székelyföl­dön valóságos vörös republikánus volt, aki con­­spirált, aki kész lett volna a székely népet a for­radalom terére sodorni, mondom ez a Mikó Mihály szerepel most úgy, a­hogy, az a Mikó Mihály, aki a székely népet mindig csak lépcsőül hasz­nálta föl, de a­ki a székely nép érdekében soha egyetlen lépést, egyetlen szót sem tett, nem emelt. És ezt mind jól tudja a nép — nyíltan beszéli — azért ne csodálkozzon ön, ha a nép fiai ön elé tartják a sütővasat, s azt jelentik ki, hogy ön az azzal való megbélyegeztetést érdemelné meg Az ilyen „merész kihágókat“ elfogathatja ugyan ön s talán el is ítéltetheti kortes járásbirái valame­lyikével, de nehogy azt higyye, hogy ezáltal a népnek tudatát s önről való véleményét megvál­toztatni sikerüljön . Nem mélt­ás úr, ezt önnek soha sem sikerülhet megváltoztatni. Azért szünjék meg ön népünket zaklatni, népünket háborgatni. Ha ezt teszi ön, akkor élhet tőlünk nyugodtan, akár mint leyális kormánypárti magas államhiva­talnok, akár mint conspiráló vörös republikánus. Dr. Cseh Károly: megtörténik, okvetlenül valami haszontalan és veszélyes bolondsághoz lesz szerencsénk, akár az Internationale világra szóló üldö­zéséhez. Ha számíthatunk valamit arra, hogy korunkban csak a népek valódi érdekei szabhatják meg a diplomatának cselekvé­sét is, úgy a berlini rendez­vousnak a kül­ső megnyugváson kívül melyet mindenütt előidézni fog, semmi egyéb czélja nincs. Jó lesz megbarátkozni azon gondolattal, hogy azon politikai szükségesség, melynek ma már a fejedelmek akaratát is alávetettnek képzelik, saját uralkodónkat­ a minden oro­szok czárjával nem hozza együvé, hogy te­hát a fejedelmi találkozásnak tulajdonké­­peni jelentőséget csak az adhatna, ha az ő akaratuknak rendelnének alá minden egye­bet. Ez történt meg 1815-ben, és ha való­ban más időket élünk, ennek nem szabad megtörténnie 1872-ben.­­— A hivatalos lap mai számában olvassuk: Biztos helyről nyert értesülés szerint a mi­­nistertanács a törvényszéki kerületi orvosi intéz­mény eszméjétől eltért, mert ezen intézményt a jelen szervezetben nem találta a kitűzött czélnak megfelelőnek. Ennek folytán addig is, míg e tárgyban a törvényhozás határozni fog, a törvényszéki orvosi teendők teljesítésével minden törvényszéknél egy orvos­tudor fog megbizatni, a­ki „kir. törvény­­széki orvos“ czimmel ruháztatik fel, s műkö­déséért minden egyes esetben a meghatározott dí­jakban részesíttetik. Ugyanezen okból az igazságügyministérium a kerületi orvosi állásokra beérkezett összes pályázati folyamodványok visszaküldése iránt már intézkedett, hány órával később az elvbarátok körében is alá­írás nyittatott, és pedig szép sikerrel a végből, hogy az elhunytnak síremlék állíttassák. Végül b. Sztojka Gyula elnök indítvá­nyára általános lelkesedéssel elfogadtatott, hogy Szálka Péter g. kath. román lelkésznek a su­­gatagi képviselőválasztás alkalmával tanúsított fér­fias és határozott magatartásáért jegyzőkönyvileg elismerés fejeztessék ki. Ezek után a legszebb rendben, higgadtan és nemes méltósággal lefolyt tanácskozmány az elnök által berekesztetett. Tenke, aug. 2. T. szerkesztő úr! Csak most jutott tudomá­sunkra Rubiánszki József úr válasza a Reformból azon tudósításunkra, mely a tenkei választókerü­letben megejtett választásról az Ellenőrben meg­jelent, Ribiánszki úr szeretné tiszta valóságon ala­pult tudósításunkat c­áfolni, de a komoly figyel­mes olvasó előtt alig hiszszük, hogy ez sikerült volna neki. Csak egy pár észrevétellel óhajtunk ezennel megfelelni. A fődolog a kávásdiak esete. Erre a­helyett, hogy egyenesen megfelelne, azt akarja bizonyítani, mintha a püspökség pártjának Ká­­vásdra szüksége nem lett volna, pedig hát maga bevallja és bizonyítja a mi állításunkat, azt mond­ván, hogy Kávásd a választás napjáig határozat­lan volt, vájjon nem azt jelenti-e ez más szóval, hogy Kávásddal csak a választás helyszínén és a választás nagyján tudtak egyezséget kötni. Nem veszi észre Ribiánszki úr, hogy itt maga árulta el magát, azt mondván, miként a kávásdiak csak annyit mondtak, hogy Tulkával fognak szavazni. Tudván azt, hogy Tulka is a püskösség pártjával szavazott, mit jelent ez más szavakkal, azt, hogy a tulkaikat is vagy már elvibb, memotói­­szinten csak a választás színhelyén, de minden bizonynyal megvették. A tenkei legelő esetet pe­dig nagyon furcsa módon törekszik Ribiánszki úr c­áfolni, azt mondván, miként ő sem, a bíróval sem egy előjáróval az egész választás ideje alatt nem találkozott; no bizony, találkozott azelőtt, hat hét elég hosszú idő, vagy ha ő maga nem talál­kozott, hány tiszt áll rendelkezésére, a­kik lesik parancsait, hanem, hogy a tény való, annak bizo­nyítására elég azt fölhozni, miként a tenkei vá­rosbeli választók egy pártgyűlésen ünnepélyesen tiltakoztak, hogy őket akár a legelővel, akár más­sal hiába édesgetik, ők pártjukhoz hűtlenek nem lesznek. Olvashatta ezt annak idejében Ribiánszki úr is a Biharban. Hogy mi magunk ellenmondásba jöttünk volna a tenkei és kávásdi eset felemlíté­­sével, a tenkei eset egyenesen ellenmondván an­nak, mintha a püspökség vagyona pocsékoltatnék, erre az illedelem tiltja bővebben válaszolnunk, nem lévén szándékunkban magán természetű dol­gokat a nyilvánosság elé hurczolni és csak azt tartván ide tartozónak, a­mi a követválasztás al­kalmából történt és azért csak azt említjük fel, miként nagyon csalódik hitünk szerint Ribiánszki úr, ha ezen kerülő válasza által az illető köröket félre­vezethetni véli, mert a kávásdi eset csak­ugyan pocséklása a püspökség vagyo­nának, és pedig esetleg az utód kárá­ra, és ez eset továbbá nem más, mint a püspök­­ségi vagyonnak törvény által tiltott czélokra fel­használása. Hogy pedig a kávásdi eset való, azt Ribiánszki úr nem tagadhatja, valamint hogy nem is tagadta, de sőt még csak meg sem kisértette megc­áfolni. Hogy lesz-e vagy nem olcsó puszta a püs­pökségnél kiadó, ahhoz nekünk semmi közünk, minek bizonyításául oda utalunk, hogy ezúttal is minden fogás, minden incselkedés ellenére meg­őriztük függetlenségünket, pedig tudjuk ám miként Ribiánszki úr, mint a püspökségi javak teljes hatalmú kormányzója hatalmas úr, és habár saj­nos, hogy Ribiánszki úr ezen nagyhatalmú feleink közül sokat elcsábított, de minket megtántorítani nem fog soha. Ha állana, mit Ribiánszki úr állít, miként minekünk csak az fáj, hogy követjelöltünknek ilyetén czikkekkel kénytelenítetünk beszámolni, akkor még igen sok többé-kevésbbé fontos esemé­nyeket lehetne elbeszélnünk, miután vannak követ­választások, melyek története kötetekre menne és ilyen volt a tenker. Azonban épen az, hogy oly híreket, a­melyekről kézzel fogható adataink még nincsenek, nem említünk, mert mi nem keressük minden áron a botrányt, hanem mindenekelőtt az igazságot. Ribiánszki úr még adatokat is emleget, mi nagyon óhajtanak ez adatokat, de megvalljuk őszintén, nem Ribiánszki úr kezeiből, mert mi az ő ügyességét az ilyenekben nagyon jól ismerjük, hanem egy igazságos vizsgálat vezetésétől, mit ezennel is ismételve sürgetünk és elvárunk a kor­mánytól, melynek az igazság kiderítését akár pártérdekből, akár tán személyes érdekekből meg­hiúsítani nem szabad, ha a népben a vonzódást és tiszteletet maga irányában végkép elérni nem akarja. Ezúttal még csak a nagyszerű pénzvesz­tegetéseket említjük fel, mivel a bizonyíték külön­ben ott van magában a jegyzőkönyvben, mert a görbedi gör. kel. lelkész azon 300 frtot, melylyel meg akarták vesztegetni, a választási elnök kezei közé letette. Tovább nem élünk vissza sem a t. közönség, sem a t. szerkesztő ur türelmével. A vizsgálatot a kormánynál erélyesen sürgetjük, s ettől még igen sok eset kiderítését várjuk és reméljük, hogy ezen adatokat az országgyűlésnek beadandó petitiónk­­ban mint már constatált tényeket felhasználhassuk. Több Tenke kerületi Dezső-párti választó.

Next