Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-09 / 234. szám
dobbanás ellen biztos s oly csinos kiállítása, tisztaság tekintetében annyira kifogástalan, hogy akármely terembe be mernek helyezni, melyben varrógép áll, hogy emezt mozgásba hozza s megkímélje a testet a mozgástól, mely sok orvos nyilatkozata szerint, kivált női gyönge alkatoknál, az egészség ártalmára van. Egyébként, mert épen varrógépekről szólunk megemlítjük, hogy e kiállításon több varrógépet volt alkalmunk szemügyre venni, miket sem gőzmozdony, sem testi erő, hanem óraműszerű készülék tesz mozgásba. Ez mint bármely óra, kulcsosan felhuzatik, mire a tűtartó-kar elég erős mozgásba jő, hogy a tű a várandó viszonyon keresztül hasson. Nem érezzük magunk illetékesnek e különben eszes találmány felett ítéletet hozni, de nem hallgathatjuk el, se a drágaságát mit igen összetett volta természetesen von maga után, sem azt, hogy az óramű rövid varrás után lejár s igy gyakorta felhúzandó, mi a kérdést, ha vájjon nyeretik-e általa erőkimélés, legalább is kétessé teszi. Ez osztály közepén egy pompás kioszk vonja magára figyelmünk, melynek másik érdeme, hogy csupán tiz nap alatt állíttatott ki Pária egyik kitűnő vasgyárában. Egy szögletben a méhészet körébe vágó eszközök gyűjteményét láttuk, egy rendszertervezettel együtt, melyként többé nem menne veszendőbe méhraj s mely a rajzást igen elősegitené.J . Az „asophagéne“ ha nem is szépészeti, tagadhatlanul szellemduas merész találmány. Erős börcső ez, végén lyukakkal ellátott csontgombbal. Eddig persze semmi merész nincs benne, hanem ha kérődző marháink felfúvódnak, erővel alkalmaztatik beléjök s a gázak, melyek oly sok áldozatokat szoktak mezei gazdáktól követelni, elszabadulnak , a veszélyben forgott állat meg van mentve. E készülék több elismerésben részesült, hogy sem hasznosságát még kétségbe vonhatnék s igy ajánlanunk kell honi gazdászaink figyelmébe. Körfürészszel csupán határolt vastagságú fákat fűrészelhetünk; a szalagfűrész, mely két kerekre feszítve a két kerek között párhuzamosan fut, bármely vastagságú s hosszúságú szálfa elfűrészelésére is alkalmas. Ha a szalag fűrész szélessége a legkisebbre szoríttatik, vele hasonlíthatlan finom fájú faműveket állíthatni elő, olyanokat, miket Helvécziában az iparos nép kézzel szokott teremteni. Egy kút számos kiváncsit gyűjt maga körül. A „perpetuum mobile“kutja ez, ha — igaz. Fenn víztartó, lenn víztartó, jobbra, balra, mindenütt víztartó. Mindez üveg és érczcsövekkel egymással összeköttetésben áll. Megindításnál a legfelső víztartó vizzel töltetik meg ,az innen lefolyó víz a kút mélyében elhelyezett idényben légnyomást szülő légnyomás tolja fel aztán a kút vizét. Ez érdekes találmányt láttuk munkán, midőn szabályos időközökben, egyegy vízsugarat ad, aztán alig ad valamit, mert a felemelt vizet légnyomás előidézésére legfelső víztartójába önti. Ha ez megtelt, vízadó önműködése tovább folyik. A legnagyobb feltűnést azonban az első osztályban egy bámulatos emelőgép okozza. Ott, hol az első és második osztály egyesül, óriási torony emelkedik magasba. Az egész a legmerészebb faszerkezet. A mily magas e torony, oly magas, félláb átmérőjű vashenger emelkedik középen. E henger legfelső végéhez két négyszögölterületű padolat van erősítve, s ez karfákkal ellátva. A hengeroszlop most tizenhatos mélységre földbe sülyed ; a vendégek helyet foglalnak padolatán, a gőzgép füttyent s az oszlop gyorsasággal emelkedik magasba. Itt a „szépkilátás“ czimü vendéglőben lépünk ki, mely mint megelőzött levelemben irám, a kiállítási palota legmagasabb tornyának tér rászán kínál frisitőkkel. Ha ezeket is s a szép kilátást is megelégeltük, a regényes podolatra lépünk, mely mint szinpadi szülyesztő, leszállít. Ez osztályban még egy jégkészitő kép érdemel figyelmet, mely óránkint tiz mázsa jeget állít elő, s a légnyomatú távírda táviratok s csomagok tovaszállitására. A második osztályban minden rendszerű varrógépeket láthatunk, középen varrógépekből összeállított pyramis, de legnagyobb figyelmet érdemelnek itt a selyemkészítésre vonatkozó gépek és eszközök, miét sehol sem találhatnánk oly tökélyre vive s oly teljes számban, mint Lyonban, a világ legkitűnőbb selyemtermelési helyén. Csokoládé, élelmi czikkek, szappan, gyertya, vegytani szerek, kalap sat. gyártására vonatkozó gépek nagy mennyiségben. A harmadik osztályban kályhák s hasonneműek állítják ki. Hármat emelünk ki: a rovatos kályhát, mely e természeténél fogva a legnagyobb mennyiségű meleget sugározza ki; a szabóműhelyek s mosodák Bat. számára kitűnően alkalmas vasalómelegítőket; igen csinos, kevés helyet foglaló, pyramis alakú kályhák ezek, kicsi tűzhelylyel, mely körül nyolcz, sőt több vasaló melegíthető nagy gazdálkodással; a Stocker féle gyors melegítőket, melyek igen ízletes alakkal bírnak s a bennök égetni szokott szén oly tulajdonsággal bir, hogy az semmiféle ártalmas gázt nem fejleszt, nem füstöl s igy szolgálatot teritett asztalon étkezés közben is tehet. A negyedik osztályt a legközelebbi háború alkalmával használt kórházi eszközök, mentőkocsik, továbbá czél- és pompakocsik, lószerszámok sat. törték meg. Az ötödik nagy terem hangversenyek, szini előadások, ülések sat. tartására szolgál. Előtérben szölőszegi s vegyészeti eszközök állítják ki. A legújabb s bizton méltán érdekelhető az elektrochemiti vízszűrő, mely valóban bámulatosat végez. Tudjuk, mily egészség veszélyeztető az ivóvíz tisztátalansága. Az új találmány megszünteti e veszélyt. Egy két láb magas edény ez, melynek belsejében villanyoszlopok alkalmazzák: ezek villanyfolyama decomponálja a vízben felolvadt szerves anyagokat, ami aztán több szűrőn halad lefelé, visszahagyva minden idegen testrészt, végül mint kristálytiszta hagyja el az alsó csapot, napjában ezer iteze mennyiségben. Feltalálója előttünk téve a kísérletet: vett több iteze vizet, mely őrünk elé téteté zsebbevalónk; ez illatos erzbe még meszelynyi petróleumot, szappant, Csizszamázt s több efféléket tett, mik irtózatosak szájnak, orrnak. E kétesszinü keveréket leirt idényébe önté. Kevés idő multán az ajtó csaphoz tartott pohárba viz ömlött. Előbb szemüflyre vettük s láttuk kristálytiszta; bátorságot merítettünk zsebkendőnk eltávolítók s meggyőződtünk, hogy a víznek legkisebb szaga sincs: megvalljuk, izére nem valánk kiváncsiak, de mert e részben is értesülnünk kelle, lehajtottuk. Nem volt biz annak semmi íze. Oh Babhus, mennyire dicsőbb a te találmányod! Nem teszesz te abba sem fénymázt, nem kőolajat, még csak szappanlevet sem és mégis! A hatodik osztályban Francziaország gazdag éléstára, Algír van képviselve. A hetedik osztály egy óriási kupola fából. Remek mű, mely maga megérdemli a lyoni utat. E kupola alatt az ipar művészete látható: viasz, porezellán tárgyak, finom asztalosság termékei, arany, kristály, bronz sat. tárgyak, végül zeneszerek. Ez utóbbiak közül kiemeljük a zongorát, mely hangjegyekben adja azt, mi rajta játszatott, egy másik megtanít, mely hangok illenek össze s adnak harmóniát; egy harmadik e feliratot viseli : „Grüner de Hongrie.“ Egyedüli, mi Magyarországra emlékeztet. Egyébként Grüner lyoni zongoragyáros , nem tudtuk megérteni, miért teszi neve elé, „de Hongrie.“ Találmánya franczia álló zongora (Piano á cassiers), mely alsó részében sajátságos kihúzható fiókkal bir a hang hatalmasabb visszaadására. A nyolczadik osztály az előbbinek folytatása ; itt csupán a szellemdús villanytávirdát emeljük ki, melyen bárki is s minden előkészültség nélkül is táviratozhat. A sürgöny az elküldés valamint rendeltetési helyen is nyomtatásban jelenik meg . A kilenczedikben ruhás hasonneműek állítják ki. Egy feltaláló, mint hosszú évek gondolkozásának gyümölcsét, oly esernyőt s napernyőt mutat fel, miknek nincs nyelük, hanem sajátos készülékkel a fejen levő kalaphoz erősittetnek" Nagyon kételkedünk jövőjében. A tizedikben szövetek állítják ki. A tizedik s bezáró osztály a tanítás eszközei, tudomány s művészetnek van szentelve. Ez osztály a legszegényebb s különösen a képzőművészet tárgyai alig érdemelnek figyelmet. Festmények között ott láttuk a zenék nagy mestere, Lisztnek életnagyságú képét, mely Rómában tartózkodása alatt látszik készültnek. A kiállítási pilótához még kert is tartozik, kertészetbe vágó kiállításokkal; ezeket s a kertet még elég rendezetlen állapotban találtuk. A Rhone folyam mentében oszlopokon álló, egyes pályavonalat láttunk, mely sajátos, új rendszerű szállító akarna lenni gőzerőre. Működésében még ki sem látta, mert feltalálója nem akarja megindítani, míg a találmányi szabadalom kezében nem lesz. Az egész kiállítás kellemes benyomást tesz a szemlélőre s elmondhatja: haladunk, haladunk ! Figyelmes vizsgáló szemét nem fogja azonban kikerülni, hogy e haladás gyakorta mily nehezen szülött, erőltetett s csak szintezes, legtöbbnyire a nagyközönség kizsebelésére irányzott. Máskor ismét őszinte, de tehetségnélküli. Alkalmunk volt látni egy kiállítót, ki megőszült s megtébolyodott találmányok utáni hajhászatában. Találmányai ott szerepeltek a kiállításon; úgy látszik, a bíráló bizottmány rettentő például bocsátá e szerencsétlent kiállításra. Magát egyszerűen „feltalálónak* nevezi s maga irt magának találmányi okmányokat. Figyelemmel megnéztük minden egyes „találmányát* , egygyel kísérletet is tett előttünk : vett három közönséges „moderateur* olaj lámpát s ezeket úgy helyré egymás mellé, hogy a lámpacsövek felül összeértek; elővevő „találmányát“ egy pléh edényt, meleyn alulról fölfelé három üres cső jutott, s ezt úgy alkalmazá a lámpák három csövére, hogy a kiömlő meleg az edény három csövén keresztül futott; az edény tartalmazta víz hosszas várakozás után természetesen forrásnak indult. A nagy kísérlet sikerült! Midőn azonban az edény eltávolításához fogott, ebből kevés víz a lámpa csövegre ömlött, s mindhárom elpattantan csörömpölt alá. Megtettük számításunk : három lámpacső 90 cent, három 10 frankos moderateur lámpa ára 30 frc, ennek kamatja, javítási költségek, három lámpában félóráig égetett olajára s a t, s igy találtuk, hogy egy iteze viz felforralása körülbelül két frankba kerül a szerencsétlen őrült „nagy” találmányán. Nem hagyhattunk volna kártalanítás nélkül, s midőn egyúttal kifejeztük rendszerének hiányosságát, különösen, hogy a lámpacsövek mily könnyen pattanhatnak el, emelkedetten szólott; az utókor feladata e bajon segíteni s oly lámpacsöveket gyártani, melyek, bár jeges viz is öntessék reájuk, midőn legforróbbak, el ne pattanjanak. K. M. TÁRCZA. JANE EYRE. — ÖNÉLETÍRÁS — írta CUBEEE BELL. (Folytatás) A válaszolás kellemetlenségétől meg lettem kimélve, mert Bessie sokkal inkább látszott sietni, hogy sem magyarázataimra hallgatni ideje lett volna ; a mosdó asztalhoz vezetett tehát és kíméletlen de szerencsére nagyon rövid ideig tartó súrolás alá vette arczomat, vízzel, szapannal és egy durva törölközővel, hajamat egy igen kemény kefével lesimította, leoldozta kötényemet, kivezetett a lépcsőre és lelkemre kötötte, hogy egyenesen lemenjek, mivel a reggeliző szobában várnak reám. Szerettem volna megkérdezni, hogy ki vár reám: szerettem volna megkérdezni vájjon Reedné asszonyság is ott van-e, de Bessie már elment és becsukta maga után a gyermekszoba ajtaját; lementem tehát a lépcsőkön lassú léptekkel. Közel három hó óta nem lettem Reedné asszonyság színe elé idézve , oly sokáig száműzve lévén a gyermekszobába, a reggeliző, ebédlő- és nappali szoba borzalmas regiókká váltak reám nézve, melyeknek küszöbét átlépni valóban remegtem. Ott álltam most az üres előcsarnokban, a reggeliző szoba ajtaja előtt, félve és reszketve. Mily nyomorult gyávává tettek engem akkor az igaztalan büntetések! Féltem visszatérni a gyermekszobába , féltem előre menni, mintegy tíz perczig izgatottan és habozva álltam , de a reggeliző szoba csengetyűjének heves csengése véget vetett a bizonytalanságnak: be kellett lépnem. — Vájjon ki várhat engem ? kérdem magamban, midőn két kézzel megfogtam az ajtó nehezen járó kilincsét, mely két vagy három másodperczig ellentállt erőfeszítésemnek. „Vájjon kit fogok találni Reedné nagynénémen kívül a szobában, férfit-e vagy nőt?“ A kilincs fordult, az ajtó kinyílt és én belépvén és mélyen meghajtván magamat, megpillantottam — egy fekete oszlopot! — legalább ilyennek látszott előttem első tekintetre azon egyenes, vékony, halcsont-merevségű alak, mely a szőnyeg közepén állt : e komor arcz egy faragott álarczhoz hasonlított, melyet mintha díszítmény gyanánt tettek volna az oszlop tetejére. Reedné asszonyság szokott helyén ült a kandalló mellett; intett, hogy menjek közelebb, teljesítem parancsát, s ő e szókkal mutatott be a kőmerev idegennek : — Ez az a kis leány, kinek ügyében önhöz fordultam. Az idegen lassú mozdulattal felém fordítá fejét, és sűrü szemöldei alatt pislogó fürkésző szemeivel végig nézvén rajtam, ünnepélyes és mély hangon szólt: — Alacsony termete van , vájjon hány éves ? — Tiz éves. — Nem hittem volna, volt a kétkedő válasz, mely után még néhány perczig nézett reám fürkészve. Aztán hozzám intézé szavait: — Mi a neved, kis leány ? — Jane Eyre, uram. E szókat kiejtvén feltekintettem ; az idegen úr rendkívül nagynak látszott előttem , de én akkor nagyon kicsi voltam, vastag arczvonásokkal birt és egész alakja szögletes és feszes volt. — Jól van Jane Eyre, és aztán jó gyermek vagy te ? Lehetetlen volt e kérdésre igenlőleg felelnem: egész kis világom ellenkező véleményen volt ; semmit sem feleltem tehát. Reedné asszonyság ellenben igenis felelt helyettem és igen kifejezőleg csóválva fejét igy szólt: — Talán annál jobb, minél kevesebbet beszélünk e tárgyról, Brocklehurst úr. — Sajnálom, hogy ezt kell hallanom ! egyébiránt majd beszélünk egymással, ezzel elhagyván függélyes állását, lebocsátkozott egy karszékbe, Reedné asszonysággal szemközt. Jer ide! mondá aztán. Végig mentem a szőnyegen, az idegen megfogta karomat és egyenesen maga elé állitott. Csak most láthattam, hogy mily arcza van, midőn velem egy szinvonalon állt; mily óriási orr ! mily rengeteg száj ! mily előnyuló fogak ! — Nincs szomorúbb látvány egy gonosz gyermeknél, mondá, főleg egy gonosz kis leánynál. Tudod e, hova jutnak a gonoszok haláluk után? — A pokolba jutnak, volt gyors és orthodox válaszom. — És mi a pokol ? Meg tudnád nekem ezt mondani ? — Egy tüzes mélység. — És kivánnál-ebeleesni e mélységbe, beleesni és ott örökké égni? — Nem, uram. — És mit kell tenned elkerülésére ? Egy perczig elgondolkoztam és válaszomat némileg kifogásolhatónak kell most, utólagosan tartanom. — Iparkodnom kell egészségemet megőriznem nehogy meghaljak felelém. — Hogyan őrizheted meg egészségedet ? Hiszen naponkint halnak meg nálad fiatalabbgyermekek. Én magam is ezelőtt néhány nappal temettem el egy öt éves gyermeket ,egy jó kis gyermeket, kinek lelke most az égben van. Félő, hogy rólad nem lehetne ugyanezt mondani, ha elszólíttatnál ez árnyékvilágról. Nem lévén azon helyzetben, hogy e kételyét eloszlathassam, lesütöttem szemeimet, letekintettem arra a két óriási lábra, mely a szőnyegen nyugodott, és felsóhajtottam, óhajtván vajha minél távololabb volnék e helytől. — Szeretem remélni, hogy e sóhajtás szivedből fakadt és te őszintén sajnálod, hogy valaha keserűséget okoztál nagylelkű jóltevőnődnek. — Jóltevőnő ! jóltevőnő! mondom magamban’. Reedné asszonyságot mindnyájan jóltevőnőmnek nevezik; ha csakugyan így van, akkor egy jóltevőnő igen kellemetlen dolog. — Szoktál imádkozni minden este, volt a legközelebbi kérdés. — Igen uram. — Olvasgatod a bibliát. — Némelykor. — És örömest olvasod ? van kedved hozzá ? — Nagyon szeretem szent János jelenéseit és Dániel könyvét Genesist és Sámuelt, az Exodus némely részét, egyes részleteket a királyok és a krónikák könyvéből végre Jobot és Jónást. — Hát a zsoltárokat? remélem azokat is szereted ? — Nem uram. — Nem ? Oh ! az nagyon boszantó ! Nekem van egy kis fiam, ki jóval fiatalabb mint te és már hat zsoltárt tud könyv nélkül, és ha megkérdezed mit akar inkább, egy diót kapni vagy a zsoltárból egy verset megtanulni, mindig azt feleli: Oh ! egy zsoltárverset tanulni! az angyalok is zsoltárokat énekelnek és én kis angyal akarok lenni már itt e földön; ilyenkor aztán mindig két diót kap gyermeki ájtatosságának jutalmául. — A zsoltárok nem érdekesek, mondám. — Ez azt bizonyítja, hogy gonosz szived van és kérned kell az Istent, hogy azt megváltoztassa, új és tiszta szivet adjon neked, vegye el kőszivedet és adjon helyette olyat, mely húsból van alkotva. Épen kérdést akartam hozzá intézni eziránt, hogy mily módon véli e műtéteit végrehajthatónak, de Reedné asszonyság közbeszólt, megparancsolta, hogy leüljek, és saját kezébe vette a társalgás fonalát. (Folyt. köv.) — A b orsod-mi s ko l ezi kiházasitó egylet ügyében a miskolczi törvényszéknek határozata értelmében az egyleti könyvecskék f. évi September 30-ig az illető bíróságoknál bemutatandók voltak. Nem tudom, mily eredménye volt e felhívásnak országszerte, de Pesten bizonyára vannak sokan, kik azt várták napról napra, hogy majd közzé fog tétetni azon hely, hol e könyvek helyben benyújtandók: ez alatt a határidő lejárt a nélkül, hogy sok egyleti tag — önhibáján kívül, mert nem tudták hol — jelentkezhetett volna. Óhajtandó e szerint,hogy a hely megjelölésével egy pár napi újabb határidő engedtetnék az egyleti tagoknak könyveik bemutatására; a halasztás, mely e késedelem által újabban okoztatnék, csekély, az illető közegek pedig tartoznak e kis figyelemmel, a már úgy is eléggé megkárosult egyleti tagoknak. Mert ha ez meg nem történik, e tagoknak pénzek elvesztése (?) mellett még arra is van kilátásuk, hogy a t. ez. fogoly urakkal czimboráknak tekintetnek. Egy egyleti tag. — A krakkói „Kraj” a magyar ügyekkel foglalkozik és azt jósolja, hogy a centralisták lesznek az elsők, kik a dualizmuson halálos döfést ejtenek, hogy magukat a magyarok döntő befolyása alól megmentsék. A magyarok jól tudják, hogy csak erős és önálló Austria biztosítja nemzetiségük fenállását, holott annak szétrombolása a magyarokat a szláv nemzetek s Oroszország kegyelmére bízná. Ennél fogva támogatják a magyarok a kormányt a hadi költségvetés kérdésében. A lengyel delegátusok szintén azt teszik, de nem azért, hogy gondolnák, miszerint az politikai tekintetben a galicziai ügyekre nézve előnyös volna, hanem mivel látják, hogy az által a centralisták és a dualizmus közti viszály minél inkább terjed, így történik, hogy amit nem voltak képesek a nemzetiségi ellenzékek véghez vinni, azt a körülmények által kényszerítve, a centralisták teljesítendik. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése okt. 8-án. Elnök: Bittó. Jegyzők: Széll, Wächter Kiss. A kormány részéről jelen vannak : Pauler Tisza. Jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bemutatja Trencsén megye kérvényét az északnyugati vasút kiépítése tárgyában. Kaucz Gyula az orsz. közép tanodai tanáregylet kérvényét nyújtja be, melyben a tanárok fizetését javítani kérik. Következik a napirend, vagyis a Sopron-r,nny, Lundenburg-vágvölgyi elsőrendű mozdonyvasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A központi bizottság elfogadásra ajánlja. Tisza Lajos miniszter a vasút engedélyezésével figyelembe veendő nézpontokat jelezvén, kimutatja hogy e vasút irányára nézve ugyan csak helyi érdekeknek fog szolgálni, de mivel ez érdekek összesége a maga erejéből — állami garantia nélkül akarja azt létre hozni — annak engedélyezése semmibe sem ütközik. Ezután a törv. javaslat átalánosságban elfogadtatik s jegyző az engedély okmányt olvassa föl szakonként, mely a 24-ik §-ig csekély módsitásokkal a közp. bizottság szövegezése szerént fogadtatik el s a 24-ik szakasz Prileszki Tádé módositványával s azután végig a közp. b. szövegezése szerint. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. A czím és az 1-ső §. elfogadtatnak. A 2. §. szakasznál felszólal Simonyi Ernő. Miután én azt hiszem, hogy minden ily közlekedési ügyeknél sokkal czélszerűbb, ha a felelőség egy miniszterre van szorítva, nem látom át, miféle dolga van a pénzügyminiszternek is ezen ügynél. Ennélfogva kívánnám, hogy ezen törvényjavaslat 2-ikból ezen szavak „és pénzügyi“ hagyassanak ki. Arra való a közlekedési miniszter, hogy ő vállalja magára a törvény végrehajtása iránti felelősséget. Ha a felelős az tökéletesen elég. Tisza Lajos közlekedésügyi miniszter: Bocsánatot kérek te hát ! erre bátor vagyok azt megjegyezni, hogy igenis a közlekedésügyi miniszternek, nagyon nagy szüksége van a pénzügyminiszterre, miután a pénzügyminiszter biztosítja neki az építési tőkét, és ott is, midőn papirosok kibocsátásánál, a cassa meghatározásáról van szó, azt tartom igen helyes, hogy azt egyenesen a pénzügyminiszter eszközölje, kinek ez ressortjába tartozik. (Helyeslés.) A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. Következik a napirend második tárgya vagyis Gyártól Sopronyon át Éberfurt irányában az ország határáig vezetendő elsőrendű mozdonyvasút építéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A közp. b. elfogadásra ajánlja. Elfogadtatik — s az engedély okmány olvastatik fel, — s a közp. bizottság módosítványaival elfogadtatik. A törvjavaslat ezután szintén elfogadtatik. Következik a Vojtek-németboksáni másodrendű vasútvonal kiépítéséről szóló törvényjavaslat és engedély okmány tárgyalása. Nikolics Sándor a törvjavaslat elfogadása mellett nyilatkozik. Úgyszintén a központi bizottság előadója. Általánosságban elfogadtatik. Ezután az engedély okmány olvastatik fel s úgy ez mint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatik. Bittó Kálmán a központi bizottság előadója. Kötelességemmé tette a központi bizottság a t. háznak bejelenteni, hogy egy osztály részéről a kebelében tett azon indítvány folytán, hogy utasíttassék a közlekedési minister az országos vasúti hálózat tervezetének mielőbbi beterjesztésére a minister úr azon nyilatkozatot tette, hogy nem csak a vasúti, hanem az összes közlekedési vonatok hálózatáról szóló javaslatot legközelebb a képviselőházban be fogja adni. Következik a válaszfelirati javaslatoknak tárgyalása. Zsivkovics János beszéde elején pármondatlatot horvát nyelven mond el , azután magyarul mond szólva a bizottság felirati javaslatának elfogadása mellett nyilatkozik, miután Miletics javaslatát részéről tárgyalhatónak nem tartja. Ezen válaszfelirati pártolásom indokául úgymond — még azon körülmény is szolgál, hogy ami az én állásomat mint Horvát-Slavonországi képviselőt illet, a Horvát-Slavonország álladalmi állása s külviszonyuk rendezése nem csak azon szervezetbe, amint most fennáll, hanem abba is, ha az a nevezett ország kívánalmához képest módosíttatik a Sz. István korona mostani államszervezetébe és annak keretébe könnyen beleillik tehát valódi okom itten nagyobb magyar állam függetlenségért küzdeni, mint osztrák magyarországnak törvényes többsége maga jónak és czélszerűnek találja. (Helyeslés jobbfelől.) Ezután áttér a Horvát és Szlavonországot különösen érdeklő tárgyakra s megelégedéssel veszi, hogy a trónbeszéd újabb egyezkedések czéljából regnicolaris küldöttségek kiküldésére hívja fel az országgyűlést. Reménye annak jó eredményét. Óhajtotta volna, hogy a függőben maradt fiumei kérdés végmegoldása is kilátásba helyeztetett volna. *— Ha nem csalódom, Brocklehurst úr, azon levélben, melyet három hét előtt intéztem önhöz, megemlítem, hogy e kis leány nem bír a kívánatos jellemmel és hajlamokkal, ha ön szíves lesz őt befogadni a lowoodi iskolába, igen czélszerűnek tartanám figyelmeztetni a felügyelőnőt és a tanítókat, hogy szigorúan ügyeljenek reá és mindenek előtt óvják meg legnagyobb hibájától, a kétszínűségre való hajamtól. A te jelenlétedben mondom ezt Jane, nehogy kísérletet tégy megcsalni Brocklehurst urat. Eddig is féltem freedné asszonyságtól, eddig se szerettem őt, mert természetében feküdt engem kegyetlenül sértegetni, soha sem éreztem magamat boldognak jelenlétében; bármily lelkiismeretesen engedelmeskedtem neki, bármennyire iparkodtam tetszését megnyerni, minden törekvésem a fennebbihez hasonló nyilatkozatokkal lett visszautasítva. Most egy idegen előtt kiejtett eme vád, megsebző szívemet ; homályosan éreztem, hogy máris megsemmisíté a reményt azon új életpálya küszöbén, melyet maga választott számomra; éreztem, bár ezen érzést kifejezni képtelen lettem volna, hogy elhinte az ellenszenv és rosz bánásmód magvát jövőm ösvényén; láttam, hogyan változom át Brocklehurst úr szemei előtt alattomos,új veszedelmes gyermekké, és vájjon mit tehettem volna ennek elhárítására ? — Semmit, valóban semmit, gondolom magamban, mielőtt iparkodtam elnyomni egy fohászt és gyorsan letörültem néhány könyvt, lelki aggályaim lehetetlen bizonyítékait. — A kétszínűség valóban szomorú hiba egy gyermeknél, mondá Brocklehurst úr; teljesen ugyanazonos a csafasággal és minden hazug ember elnyerendi osztályrészét a kénköves lángokból, mindenesetre őrszemmel fogjuk kisérni, Reedné aszonylag; beszélni fogok ez iránt Temple kisasszonnyal és a többi tanítóval. — Óhajtanám, hogy helyzetéhez mért módokban neveltessék, folytató jóltevőnőm , alázatosságra és hasznavehetőségre oktattassék; ami pedig a szünidőt illeti, azokat, az ön engedelmével, mindenkor Lowoodban fogja tölteni. — Ez ön határozatai aszonyom, teljesen helyesek, viszonza Brocklehurst úr. Az elégedettsség oly kresztényi erény, mely kiválólag illik a lowoodi növendékekhez; én ennélfogva fő figyelmemet fordítom erre, hogy ez köztük különös gonddal ápoltassák. Tanulmányaim egyik tárgyát képezte azon mód, mely által legkönnyebben kiirtható keblükből a büszkeség hiú érzés és csak a legközelebbi napokban tapasztaltam eljárásom s kerének fényes bizo-A Dalmátiát illetőleg pedig megjegyeznem kell — úgymond — azt, hogy ne menjén tovább Dalmátia a kiegyezési törvény 65 és 66 .§-a szerint a Horvát és Slavon országi területi épségéhez tartozik, a 65-ik szakaszban pedig megígérte a Magyarország követelni a k. korona jogon annak visszacsatolását s egyszersmind követelni annak Horvátországhoz kapcsolását. Itt tehát, valamint az 1867. év II. tez. harmadik szakaszába és nem csak a Szt. István korona, hanem különösen, a Horvát és Szlavonország integritása pedig a ház asztalára letett bizottsági felirati javaslatában kellő kifejezést nem talált s ennélfogva fentartom magamnak a jogot a 1. képviselőháznak ez iránybani megfelelő módosítást annak idejében beadni. Végül Irányinak azon szavaira, hogy Horvátországban nem a legpéldásabb alkotmányosság van, megjegyzi, hogy a kormány az alkotmányt ott is megtartja. Podmanitzky Frigyes dr. Scwarz Gyula feirati javalatát pártolva ezt következőleg indokolja: A hatalom, a biztosított befolyás élvezete, a leggyakrabban és rendesen visszás befolyást gyakorol nemcsak egyesekre, hanem a pártokra is. A hatalom, a befolyás érzete gondatlanságba ringatja a pártokat, elpuhultságot idéz elő, megfosztja azokat a ruganyosságtól, élelmességtől, mert hisz mindenki azt hiszi és azon meggyőződésben van: a többség a miénk, úgy tehát az fog történni, amit mi akarunk. Hogy az így van, eztúgy hiszem bőven tapasztaltuk a lefolyt évek alatt. Ilyenkor az ellenzék természetesen felhasználja az alkalmat, ez pedig nálunk rendesen a válaszfelirat, hogy az elpuhult, a magát tétlenségre kárhoztatott többséget felrázza azon dolce famentéből oly eszmék megpendítése által, melyek által hiszi és reméli az ellenzék, hogy a kezdeményezést kiragadja a többség kezéből, és a kezdeményezés következtében magának a jövendőbeli győzelmet ha nem is biztosítja, de legalább elősegíti. Hogy ez nem történt meg eddig, annak okát abban látja, mert a többség évek óta tétovázott, majdnem minden kérdésben mellék érdekeknek engedve, igen sok, nem egészen azonos elemeket egyesített. Ezen többséggel szemben pedig az ellenzék oly főeszméket vallott, melyek keresztül vitele vagy épen nem, vagy pedig csak nagy rázkódtatások segélyével lett volna keresztül vihető. Ennek következtében az ellenzék nem bírt azon számbeli túlsúlyra vergődni, mely szám szükséges arra, hogy egy parlamentben két egymással szemközt álló párt létesíttessék, mely pártok felváltván egymást, előidézzék azon nemes versenyt, mely abból áll, hogy mindenik párt vetekezlik a másikkal, minél jobban, minél üdvösebben és ügyesebben viselni az ország közügyeit. (Helyeslés jobbfelől) Azért választotta azt a független állást, melyet a házban elfoglal s melyet közművelődési nézeteivel is támogatva: helyes voltát kimutatni igyekszik. Bobory Károly a 48-as párt felirati javaslata mellett szólva, azt bizonyítja, hogy ők valódi conservativek s nem Sennyey Pál báró. —Beszéde végén azon felhivást intézi a többséghez, hogy hagyjon fel az osztrákossággal s éltesse a tiszta magyar állami függetlenséget. Miskatovics József horvát nyelven foglalkozik tüzetesebben a horvát ügyekkel, s kifejezést ad azon bizalmának, hogy a kiegyezés most sikerülni fog. Bizalomra hívja fel a magyarokat ő irányukba is, szólván. Az 1848-as események után, és az utolsó időkben Horvátországban volt kormányforma mellett, a kölcsönös bizalmatlanság megfoghatónak tetszik előttem, de igazolatlan és összhangzattan a nyolczszázados történelemmel. Igaz ugyan, hogy mi mindenek előtt a mi kedves honunkat szeretjük s annak érdekeit leginkább szivünkön hordjuk, sőt ha máskép cselekednénk, nem hiszem, hogy önök, mint kipróbált hazafiak tiszteletét képesek lennénk megszerezni. De az is igaz, hogy az 1860-ik év óta tartott országgyűlésünk országunk érdekeit, a magyar korona országaival való együttlétben s annak állami függetlenségében kereste még azon időben is, midőn önök jelenlegi szövetségesei minden áron minket arra utasítani törekedtek, hogy Horvátország szerencséjét és jövőjét legbiztosabban Magyarország romjain építhetjük. Politikai belátásunkról lehet különfélekép ítélni, de oly rövidlátók még nem vagyunk, hogy honunk ügyét azon hatalmas és consolidált Magyarország ellen intézett ellenséges esélyek és veszélyeknek kitegyük, amelyet mi földhöz terített és fegyvertelen állapotából fölemelni segítettünk. Szóval Magyarország oly kedvező helyzetben van, nyitványát. Ifjabb leányom Augusta anyja kíséretében meglátogatta az iskolát és hazatértekor így kiáltott fel: „Oh ! kedves papám , mily egyszerű és nyugodt kinézéssel bírnak a lowoodi leányok! hátrafésült hajakkal, hosszú kötényekkel és egyszerű ruháikkal csaknem úgy néznek ki, mint a szegény emberek gyermekei, az én ruhámat és a mamáét úgy megbámulták, mintha életükben soha sohase láttak volna selyem szoknyát. — Tökéletesen helyeslem a dolgok ezen állapotát, viszont a Reedné asszonyság; egész Angolországot felkutatva aligha találtam volna rendszert, mely alkalmasabb lenne oly gyermekre nézve, mint Eyre Jane. Szilárdság, édes Brocklehurst, minden körülmények közt szilárdság a jelszavam. — A szilárdság, asszonyom, a legelső keresztényi kötelesség, mely szem előtt is lesz tartva a lowoodi intézet berendezésének minden részletében ; egyszerű élelem, egyszerű ruházat, minden fényűzéstől ment életmód, tevékeny és munkás szokások , ebből áll a ház lakóinak napirendje. — Nagyon helyesen van, uram, számolhatok tehát reá, hogy e gyermek felvétetik a lowoodi iskolába és ott helyzetéhez és kilátásaihoz alkalmazott nevelésben részesülend? — Számolhat asszonyom, — ő felvétetik a kiválogatott növények emez üvegházába — és remélem háladatos leend e megbecsülhetlen kiváltságért. — Ennélfogva el fogom őt küldeni, mihelyt lehetséges, Brocklehurst úr, mert biztosítom önt, hogy forró óhajtásom mielőbb megmenekülni oly felelősségtől, mely már-már nagyon is terhessé kezdett válni. — Kétség kívül, asszonyom, kétség kívül, és most elbúcsúzom öntől. Egy vagy két hét alatt visszatérek Brocklehurst-Hallba; jó barátom az az esperes nem engedi, hogy hamarább elhagyjam őt. Temple kisasszonyt értesíteni fogom, hogy egy új leányka érkezik és igy semmi sem áll útjában felvételének. Isten önnel. — Isten önnel Brocklehurst ur, üdvözlöm Brocklehurstné asszonyságot és Brocklehurst kisaszszonyt, Augusztát és Theodort és Brocklehurst Broughton urat. — Köszönöm asszonyom. Kis leány, nesze egy könyv, melynek czime a „Gyermek kalauza” olvasd áhítattal, különösen azon fejezetet, mely a G . . . Mártha egy alattomos és kétszinű gonosz gyermek borzasztó hirtelen haláláról szól. E szókkal Brocklehurst ur egy borítékba fűzött vékony röpiratot adott kezembe, kocsija után csöngetett és eltávozott.