Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)
1872-12-03 / 280. szám
mint újonnan megválasztott tagoktól az eskületételt kívánta. Czizek erre felindulva ezt mondá: „az ülés kezdete előtt interpellate nyújtottam be, mely a házszabályok 73-ik pontja szerint rögtön felolvasandó. Tehát kérem a felolvasást“. A marsall : „ön itt nem vendég, hanem képviselő , s mint ilyennek le kell tenni esküjét.“ Czizek: „Igen én nem vagyok itt vendég, hanem képviselő, — tehát van jogom követelni, hogy interpelláczióm felolvastassák. (ohó!!) A marsall napirendre térés az én jogom, és ismétlem, ha meg nem esküszik, képviselőnek nem tekinthetem.“ Czizek“: „Újólag ismétlem, hogy itt nem vagyok vendég. Tudom hogy ön nem törődik sokat azon törvények megtartásával, melyeket ön alkot. (Viharos ellenmondás.) Ezennel kinyilvánítom, hogy a marsallr ellen óvást adok be.“ E rövid párbeszéd után, a vélemény egység Castor és Polluxa, Czizek és Jerzabek urak az országgyűlés termét elhagyják. Egy metamorfózisról is tudósíthatom olvasóim, mely a „Volksfreund“ szerkesztőségében állt be. E változásnak és e lapnak azért tulajdonítunk fontosságot, mert az Rauscher ő exta ultramontán orgánuma — és Ausztriában az ultramontanizmus hasonlíthatlanul komolyabb mérvben fenyeget, mint hazánkban. A nevezett lap eddigi szerkesztője Pia József úr volt, kiről annyit tud a világ, hogy a cunai eszmék felkent fanatizátora, ismert tizenhárom próbás infallibilista — de e mellett — és dicséretére legyen mondva — becsületes germán, és nagy ellensége a föderalistáknak. Utódja, a három lábú próféta széken, Wiesinger pater reverendissime, kiről vajmi keveset tud a laikus halandók sokasága. De ha, a reverendissime foederalista, s ha fusiót létesit pártja és a federalisták közt (amint sokan hiszik) akkor a messze jövőbe, nem egyszer nyugtalan álmokat fog szerezni, az osztrák kormány tudasainak. Mi tehát e metamorfózisnak jelentőséget tulajdonítunk, s ezért nem mulasztottuk azt el, jelezni. A világkiállítás épületein szorgosan munkálkodnak. A legutóbbi napokban két nagyob faszérű épület leszakadás történt a práterban. A leszakadások és beomlások egyátalában annyira kezdenek Bécsben, a legújabb „grand nation“ mérnökeinek „gründlich“ gondatlanságai mellet aklimatizálódni, hogy a bécsi lapok bátran nyithatnának e tárgyra állandó rovatot. Az egyptomi khedive épületei annyira haladttak, hogy már csak a beldíszítés hiányzik. E díszítés mestere Seik Ahmed keggazi Ismant hires kairói építőmester már meg is érkezett. E férfiú fogja a meséhét és khedive palotájának falait diszíteni. Kairóban már 2000 db keleti drágaság van katalogizálva. E gyűjtemény már e napokban fog Kairóból útrakelni. E gyűjteményben vannak azon héber, Massoura, és Lukinbo való tárgyak, melyek még egy kiállításon sem szemléltettek európai szemek által. — Kuménia is élénken lesz képviselve ; az onnan jövő tárgyak, már ki vannak előlegesen Bukaresben is állítva. — A kiállítás emlékpénzei veretésére Práger és Streblow kaptak szabadalmat. Az emlékpénzek arany, ezüst és érczkompozíczióból lesznek különféle nagyságban — s új évtől kezdve már kaphatók. A kiállításon is lesz ily éremverő gép, mely naponkint 8—10 ezer dbot fog gyártani. London, nov. 28. (Saját levelezőnktől.) A khinai császárnak, mint magát nevezi a „menyek fiának" fényes lakodalmi ünnepélye, mire hosszú időn át meseszerű előkészületek létettek, elvégre a múlt hó 16-án szerencsésen végbe ment, miről ugyan mind e mai napig hivatalos tudósítás a menyei országból nem érkezett ide, hanem khinai repülő lapok, melyek ponyvairodalmi kiállításuk által tündökölnek, „hit, teljes és részletes leírását" hozzák a lakodalmi szertartásnak, a császár menyasszonya s a szászötven tarka-barka követ fogadtatásának. Ugyanazon időben, melyben a menyek fia mézes heteit élvezi, birodalmának nagy részében roppant pusztításokat tesznek a kiáradt vizek, éhség és ragály. Ez azonban csak közvetve érinti az angol érdekeket, van, mi közelebb fekszik ennél. Az angol-khina, tientsini szerződés értelmében az angol alattvalókat, kereskedők, tengerészek és hittérítőket több oly jog illeti meg, miket a khinai kormány csupán szorultságában s a kényszernek engedve adott meg: a megyei birodalom, mely évezredeken át zárva maradt a világ előtt, még ma bezárná kapuit, ha hatalmában állana, az európai előretörők előtt, de mert ezt nem teheti, alattomban mindent elkövet, hogy a már meglevő szerződés adta engedmények élét a gyakorlati életben csorbít. Ezzel meg nem elégedve, mitől angol lapok félnek, a virágos ország mandarinjai tovább fenyegetnek menni. Az említett szerződés a császár megnősülése alkalmából átnézendő leszen s mint itteni lapok tudni akarják a nagy keleti császárság kövesült aristokratiája mindent mozgásba hoz, hogy a szerződés kiválóbb pontjai az átnézésnél megváltoztassanak vagy mellőztessenek a hagyományos khinai elszigeteltség visszaállítása érdekében. Legtöbbet e miatt maguknak az alsóbb osztályú népeknek kell szenvedniük, kikkel a jó TÁRCZA. A FELLAH. Egyptomi emlékek. Irta A BOUTEJ. Fordította Amica. (Folytatás). Bruneyból az utolsó vonattal indultunk. Majd mindenik kocsi tele volt, vasárnaponkint ez rendesen igy van, mindenki úgy helyezte el magát a hogy lehetett, a tolongásban elvesztettem a társaságot, s egyedül Ahmeddel maradtam. Azt gyanítom, hogy e kis ügyben a véletlent elősegítette, mert alig foglalt mellettem helyet, midőn kellemes könyvdséggel azt mondá: — Sokat fecsegtem, anynyit és arról, a mit akartak, szivemet egészen kimutattam. Annál roszabb, de nem bánom, még az ostobaságokat, melyeket közbe-közbe el-elcsusztattattam, sem bánom. Az isten nagy! De azt szeretném tudni, hogy ön elég illedelmesnek talált-e? s mit gondol rólam ? meg van-e a fellábban a., mi az emberben megkivántató ? Hiszi-e ön, hogy idővel s munkánk után önökkel egyenlők leszünk? vagy koponyám alkotása, s bőröm színe az egész életen keresztül mint az emberiség alsóbbrendű osztályát — tengődni késztet-e ? Válaszolni akartam, de nem engedte. —Egy igen régi és mindig ellenünk eldöntött kérdést teszek ön elébe. Amit ön az én számban botrányosnak talál, azt igen sokfelé olvashatta rólunk. A fellák alsóbbrendűségét olyan emberek bizonyítják, kik a fellákk sorsát s nyomorát legkevésbé sem ismerik. Az ipar, művészet, irodalom és a tudományos ismeretek megszerzésére képtelennek találtak bennünket, legfeljebb a földművelésre tartanak képesnek, mint dolgozótársunkat az ökröt, szamarat és bivalyt. A tevét már hajlandók egy fokkal elibünk tenni, — mert legalább festői külseje van. —Eh! mit törődöm én néhány kéjutazó kedélyeskedő észellenes állításaival ? — Aki az ön faja tökéletesülését kétségbe vonja, ismerkedjék meg önnel, s épen úgy meg fog győződni mint én. — Ne higgye ön. Van egy elmélet, — még pedig nagyon elfogadott, mely a nélkül, hogy az én haladásomat s afellah szellem koraérettségét tagadná, még is arra kárhoztat, hogy morális fejlődésünk s növekedésünkben álljunk meg, s ne mozduljunk mint a megkötözött gyermekek. — De az istenért! barátom, hagyjon békét az elméleteknek a véleményekkel, mitsem törődve haladjon előre. Ha a katona mindenkivel, kivel az után találkozik politzálna, úgy soha sem érkezne állomására; az ön útja ki van jelölve: az Európában töltött négy év megismertette önt eszméink, szokásaink, művészetünk, földművelés és iparos üzleteinkkel ; ide érkezve egy ifjú vadoné volt ön, Egyptomba visszatérve, magával viszi a legműveltebb emberek ízlését, szükségeit és segédforrásait. Anélkül, hogy saját vallását megtagadta volna, a miénk felsőbbségét bizonyosan belátta, vagy a mi jobb a bölcsészet ama nyugodt magaslatára emelkedett, honnan a dogmák hiányosságát, az önkényes tanokat, a nevetséges babonákat, előítéleteket s a türelmetlen rajongást megvetéssel szemlélheti. . . . Szavaimba vágott. — Ne tovább, mondá;nem, én nem vagyok az az ember, a kinek ön gondol. A bölcsészetet e rendszeres istentelenséget megvetem, a keresztények makacs vakságát sajnálom. A zsidó Mária fia csak a Mohamed előhírnöke (sais) volt, olyan lovász, ki ura előtt gyalog szalad. Mit mondjak azon szerencsétlenekre, kik a hírnök előtt leborulnak s midőn az ur megérkezik hátat fordítanak? A mennyire önök a zsidókat utálják, kik az önök prófétájokat megfeszítették, a keresztényeket mi is épen úgy vetjük meg, a miért prófétánkat félreismerték. — Ön csalódik. Mi nem utáljuk a zsidókat. — Mert a közönbösség legvégső fokára jutottak, s a mennyei dolgok már nem hatják meg szivöket. Látom, hogy őseik vallását hogy gyakorolják, s határozottan állítom, hogy épen oly keveset csinálnak belőle — mint mi. Mutasson nekem olyan embereket, kik imádkoznak! mutasson olyanokat, kik böjtölnek ! mutasson olyanokat, kik Intőkért készek volnának meghalni. — Önöknél az imádság a nők dolga, épen mint a hímzés, kötés és varrás; a jótékonyság némelyeknél csak látszat, fitogtatás; másoknál a szegények fellázadása ellen való elővigyázat, a térítés csak álnok fondorkodás, egy olyan párt homályos műve, mely a többieket leigázni és kifosztogatni szeretné. Egy mohamedánusnak a kis ujjában is több vallásosság van, mint egy katholikusnak az egész testében, s jön nem tud meghazudtolni, mert szive mélyében ön is csak olyan katholikus mint én. — Mily sajátságos ifjú ön ? Kevéssel ezelőtt szerénységét bámultam, s íme Európa feje felett most már győzedelmesen tombol. Vallásosak vagyunk e vagy nem, az nem tesz semmit, de olyan civilizatiót alkotunk, mely az önökét felülmúlja. Ön nálunk tanult, ön láthatja, hogy mire vagyunk képesek, bajosan hiszem, hogy ne csodálna meg egy kissé bennünket. — Igaz, a francziákat s angolokat csodálom, de csak úgy , hogy a mohamedánus a keresztényt csodálhatja. — Tehát ennek is határozott mértéke van? — Természetesen. — Ah! szeretném tudni! Engedje meg ön, hogy példák által magyarázzam ki magamat. Ha ön látja, hogy egy hordár a gabonával telt zsákot vállára emeli, s házhéjára meggörbedés nélkül felviszi, ön bámulja ez embert, anélkül, hogy önmagát ezért alsóbbrendűnek tartaná. Ön így okoskodik: ez ember olyan terhet emel, mely az én hátgerinczemet összetörné, de azért ő csak egy hordár, én pedig úr vagyok. Szellemem műveltebb, ízlésem finomabb, lelkem nemesebb. Ez ember ereje bámulatos, alkalomszerűleg fel fogom használni, de én megmaradok annak a mi vagyok , az az különb ember vagyok mint ő. — Ha ön az utczán egy bűvészt lát , ki palczáját a levegőbe felhajtja, s az ujja hegyével felfogja, vagy azt a feje felett engedi forogni s az orrán egyenesen megállitja az ön bámulása még is csak azzal végződik, hogy azt az embert nem tartja magánál különbnek. — Akármily bámulatos ügyessége, az csak egy utczai bűvész, s ha ön mozdulataiban a legügyetlenebb volna is a világon, az mit sem tesz, mert felsőbbségének öntudatával egészen tisztában van. Tehát a Mohamedánus is ilyen szellemben csodálja keresztényeket. Olyan erejök s ügyességük van, mi bennünk hiányzik: gőzgépeket, hajókat, távírdákat, képeket, gázvilágitásokat, könyveket, nagyitóüvegeket, ütőórákat stb. csinálnak; de a Mohamed törvényeit nem ismerik, s erkölcsi tökéletességének nagyságában a legkissebb hívő is felettük áll. Megértett ön? Igen. Az ön nézpontja nagyon eredeti. Beszédéből az következik, hogy önök elsajátíthatják ruháinkat, szokásainkat, építészetünket, gépeinket, művészetünket, iparunkat, fényűzésünket, s átalában mindent mi a barbároktól megkülönböztet, s azért nem szűnnek meg egy pillanatig sem magaenbeknek érezni. — Nem óhajtom, hogy országom annyi mindenféle dolgot sajátítson el önöktől. Öltönyeink jobbak az önök ügyetlen, csúf és kényelmetlen egyenruhásoknál. Kairó régi építészete sokkal nagyszerűbb s kényelmesebb mint a párisi paloták. Az önök építészei a Hassan mecsetje vagy a Kaliffák sírjához hasonlót soha sem fognak építeni. Iparunk, az európai ipar versenye alatt hanyatlott, ezért olyan művészi remekeket teremtett, melyeket az utazók keresve keresnek, és sulyok szerint aranynyal fizetnek. Mi hasznát vennék mi az önök hitvány fényűzésének? Bazárunkban egy régi szőnyeg ezerszerte többet mond a képzeletnek mint a Londonból küldött nagy tarka, rikító színű, látványos bársony szőnyegek. Mi olyan emberek vagyunk, kik a selyem és arany szálakból izletesebb s eredetibb szöveteket szövünk, mint a honi gyárak. Anélkül, hogy a nagy iparosok ügyessége és segédforásaival bírnánk, a mindennapi élet szükségeinek eleget teszünk; testületeinkben elég sok jó munkásaink vannak. Ha azonban országunk gazdag emberei háztartásukat franczia modorban rendezik be, s az egyptomi piaczot idegen áruczikkekkel halmozzák el, akkor munkásaink éhen fognak halni. Mi földművelő népek vagyunk, az önöknél oly nagy mennyiségben található műszerek s gépekre szükségünk van, önöknek viszont gazdag aratásaink kellenek. Ügyeink igen jól mennének, ha öszveköttetésünk itt bevégződne, de az ok fényűzése, vagy helyesebben mondva, visszataszító kicsapongásaik hozzánk hozatala, a hat hónap akit meggazdagodni vágyó közbenjáró sóvár kapzsiság., szegény országomat az európai telhetetlenség éleskamarájává tette. Abban mesterkednek, hogy Szid basát, a mi fenséges urunkat, a legnemesebb s nagy lelkűbb férfiút, ki tudja jobban meglopni. — Ha összevissza vásárol, s a portékát alku nélkül fizeti — ugyan ki hibája az? — Az európai embereké, az önöké, kik megbabonázzák ! Szeretem hinni, hogy ha önök felgondolnák, hogy elvégre is a szegény fellah az, aki fizet, bizonyosan másképen cselekednének. A hatalom vallásossága megvan a fellahban, vérét és munkája verejtékét soha sem fogja uralkodója szükségétől sajnálni, vagy alkuba bocsátani, de az európai üzérek s kereskedők hasznáért, kik sárral dobálják s korbácscsal ütik, ezeknek a hasznáért belefáradnak nehéz munkájokba. Türelmük né mandarinok elhitetik, miszerint minden rész, a szűnni nem akaró esőzések, a folyamok hallatlan kiáradásai, éhség és döghínás onnan felülről bár, de azért jönnek, mert idegen barbárok tapossák a mennyei birodalom talaját. Ez alkalomból az angol sajtó keserű szemrehányásokat tesz a khinai hittérítőknek, kiketsem tettek , tesznek a balítélet kiirtására s a nép felvilágosítására, de sőt kik őszintétlen eljárásuk által veszélyeztetik nemcsak a kereszténység ügyét, de még üldöztetés tárgyává tesznek számos félrevezetett khinai alattvalót, kiktől azon czimen, hogy kereszténységre tértek, oly helyen, hol különben a fenálló szerződés meg nem engedi, ennek kijátszásával, ingatlanokat vásárolnak. A szemes khinai hatóság csak hamar észreveszi az ily ügyletek csalárdságát s a szerencsétlen eladót, ki csupán hogy ingatlanán túladhasson, vallá magát megtörtnek, miután a hittérítőkön, mint angol alattvalókon boszuját nem állhatja, minden fanatikus kegyetlenséggel üldözés alá veszi. Nincs nemzet, melynél nagyobb tiszteletben állna a biblia s mely többet foglalkoznék bibliai dolgokkal mint az angol. Találunk náluk társulatokat, melyek czélul a biblia terjesztését, fordítását a föld minden nyelveire, helyes magyarázatát megértését tűzte ki. A biblia régészeti társulat csak az imént véteté föl a szent föld, a régi Palestina legkisebb részletekig hű térképét, minő eddig még nem létezett s miből bibliával foglalkozók nagy eredményeket várnak, részint mert csupán ennek segítségével leendőek képesek a szent könyvnek egyes, még homályos részeit megérteni, részint mert az általa nyert pontos távolsági adatok nyomán bizonyosságot fognak nyerni a biblia hitelessége mellett vagy ellen; igy például, Péter vagy Pál Y-várostól Z-városig peredes apostolomul mennyi idő alatt utazott, s miután az uj térkép tökéletes összhangzásba hozatott a Péter vagy Pál idesebelivel,könnyű leend meghatározni a szent lábak gyaloglási sebességét, a mi aztán vagy meg fog felelni közönséges halandók gyalogsági sebességének vagy nem, végeredményül e mellett — természetesen — változatlanul megmaradván a vak hit a bibliai adatok hitelességében : mert ha sebesség semmi emberfelettit nem mutat, elhiszszük, mint természetest, s ha mutat, szintén elhisszük mint csudát. Már ezek után mondanom sem kell, mily roppant sensatiot idézett itt elő a hír, hogy Smith György, a britt múzeum tagjának sikerült egy assyriai tábla okiratát szerencsésen leolvasni, mely nem kevesebbről szól, mint az özönvíz történetéről, arról, hogyan parancsoltatott meg Xisuthrusnak a világ istentelensége miatt bekövetkezendő özönviz ellen előkészületeket tenni, bárkát építeni, hogyan építette meg, mint vitt bele mindenféle állatot, mint úszott az özönvíz habjai felett ; végül mint akadt fönn egy magas hegyen; s mint küldött ki madarakat s mint tértek ezek vissza, minthogy sehol sem volt még száraz a föld. Bezzeg van öröm Albion Izraelében, mert azt hiszik, hogy az assyr krix-kraxból sikerülni fog az özönvíz időpontját egész pontossággal meghatározni, mire nézve pedig eddig elé nagyobb nézeteltérések léteznek a tudósok között:az egyik Krisztus előtti 2104 évre teszi, a másik 234- re óhajtaná. Darwin milliókkal számítja a világ éveit mig mások 5876 esztendős babának állítják. Chronologiának sohasem volt erős oldala a határozott pontosság s az assyr szarkalábaktól sem várhatunk többet , hanem az mégis kétségtelen, miszerint a tisztességes tábla sok évvel, ha nem évszázaddal, idősebb mint maga a pentatench. Az ékbetűk, mint látszik, nem egyebek mint megrövidített írás egy neme, mely régibb vagy legalább is oly régi mint az egyptomi hieroglyphek, miknek elolvasására, midőn Izrael gyermekei Egyptomban tartózkodtak, már ügyes értelmezők szükségeltettek. Eddig az özönvízre vonatkozó legrégibb tekintélyünk maga a pantatellek volt, ma már egész a hhaldei nagy királyság idejéig visznek vissza hagyományaink, mely idő megelőző Ábrahám korát sőt még Nimród, a merész vadász napjait. Hogyan sikerült, kérdezhetné valaki, a tudós angolnak az ékirást elolvasni ? Elég könnyen, ha tudjuk a titkot. Mesopotamia nagy deltájának régi sírjai s templomaiban kicsi aranylapok találtattak, mikbe ékbetük valának nyomva. Esetlegesség kitüntete, miszerint a drága ereklyék némelyike valóságos szótár, párhuzamos oszlopokban az eredeti hieroglyphákat s a megfelelő ékjegyeket tartalmazva. Ami már a hierophyphákat illeti, azok önmaguk mondják mit mondaniuk kell egy alak napot mutat, tehát nap, másik embert, nyilat, tehát embert és nyilat jelent így lassan lassan, lépésről lépésre, azok kik élvezetüket találják a mélységes kutatásban, mind több ékjegynek fedezék fel egyenértékét, míg végül ma Smith úr ép oly könnyen betűzi le az ékiratot, mint Munro tanár Lucretius kéziratát. K. M. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 2-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők : Mihályi Péter, Széll Kálmán, Kiss Miklós, Wachter Frigyes ! A jegyzőkönyv hitelesítése után szót emel: Elnök: T. ház! A szombati ülésben a ház beleegyezésével, a mai ülés napirendjére a házszabályok átvizsgálására kiküldendő bizottság tagjaira beadott szavazatok eredményének kihirdetése és a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása volt kitűzve. Van szerencsém azonban bejelenteni a t. háznak, hogy időközben azon hivatalos értesítést vettem, hogy a kormány beadván lemondását, ő felsége ezen lemondást elfogadta. (Élénk helyeslés a baloldalon) az uj kormány alakításával Szlávy József volt kereskedelmi miniszter urat bizta meg. (Élénk éljenzés.) Egyidejüleg megbízta a volt miniszter urakat, hogy az új kormány alakításáig tárczájukat vezessék. Azt hiszem ajt. ház természetesnek fogja találni, hogy ily körülmények közt érdemleges tárgyalásokat folytatni, ülést tartani alig lehetséges. (Helyeslés.) Azon kérdést vagyok bátor még a t. házhoz intézni, megengedi-e, hogy a mai ülésben a szokásos előterjesztéseket megtegyem, vagy pedig hagyjam a legközelebbi ülésre? (Felkiáltások : A legközelebbi ülésben! Most!) Nagyon rövid az előterjesztés. Vladár Ervin képviselő, ki a szabályszerű 30 nap fenntartása mellett igazoltatott, ezen idő eltelvén végleg igazolt képviselőnek jelentetett ki. Csernátony képviselő úr bemutatja dr. Cseh Károly a kézdi orbai választókerület megválasztott képviselőjének megbízó levelét. (Éljenzés balfelöl.) Az állandó igazoló bizottmányhoz utasíttatik. Végre bemutatom a szokásos elnöki havi kimutatást a függőben maradt tárgyakról. Ki fog nyomatni és szétosztatni. Végre kérem a t. házat, méltóztassék az elnökséget felhatalmazni arra, hogy a legközelebbi ülés idejét a szokott módon falragaszok és hírlapok útján közzététesse. (Helyeslés.) Egyéb tárgy nem lévén az ülést feloszlatom. A republikanismus diadala. A franczia nemzetgyűlésnek m. hó 28-án ismét viharos ülése volt, e vihar azonban csak a vészterhes fellegeket kergette el s azon mialmától tisztította meg a léget, mely már-már fenyegetővé vált a szabadelvű eszmék barátaira nézve. E nap véglegesen megalapította és szentesítette a harmadik köztársaságot s az egész országot oly lelkesültség szállotta meg, mintha egy világra szóló győzelem hire tört volna magának utat hosszas vereségek romjain A nemzetgyűlés monarchikus többségének kormányellenes javaslata vettetett el a 28.ki ülésben s Dufaure igazságügyére fogadtatott el s ez elég volt arra, hogy a monarchisták is beismerjék teljes vereségüket, és ezzel a franczia köztársaság diadalát. A nagy nap eseményeiről ezeket olvassuk páriai lapokban : Szükségtelen mondanunk, hogy a maihoz hasonló tolongás nem fordult meg eddig első a versaillesi palota kapui előtt. Még azok is, akik világosan meg lehettek győződve, hogy helyet nem kaphatnak, egész erejükből előre furakodtak a hullámzó óriás tömegben, valamely gondviselésszerű véletlenre, vagy az őrállók szánalmának felkelthetésére számítva. Párisból a vonatok nem győzték egész délelőtt szállitani a kiváncsiakat, kik az indóházakat elárasztván valóságos harczot vivtak utazási jegyekért. — A versaillesi képviselőház nyilvános karzatai délután egy órakor már fuladásig tömve voltak úgy, hogy a később érkező és bemenetet szerezhető szerencséseket nagyon meg lehetett számlálni. A diplomatiai karzat szintén korán megtelt s nem hiányzott talán egy sem a diplomata urak közül. Ott volt Arnim is csaknem mozdulatlanul s egész elmerülten figyelve a történtekre. Három negyed háromra volt, midőn elnök az ülést megnyitotta. Erre halálcsend állott be, hallgatóság úgy mint képviselők teljes tudatában lévén a helyzet komolyságának. Elnök felolvassa Kérdvelbizottság javaslatát, hogy 15 tagú bizottság küldessék ki, mely törvényjavaslatot terjeszszen be a miniszteri felelősség tárgyában. Ezután felállott Dufaure igazságügyminiszter s előadta a kormány nézetét eme tvjavaslatra vonatkozólag. Soha szónoklat nem idézett elő meghatóbb benyomást, mint Dufaure eme beszéde, melyet mindamellett egész végig a legmélyebb csend kisért, végszavaira azonban hosszas zajos tetszés nyilvánulásokban tört ki az összes baloldal, mely minden pártszinezet nélkül mint egy ember emelkedett fel, midőn az igazságügyét a Kendrel féle bizottsággal szemben indítványozta, hogy 30 tagú bizottság küldessék ki a nemzetgyűlés és a köztársaság elnöke hatalmának meghatározására s a miniszteri felelősség megállapítására. Ezután rövid szünet következett, mire Barbie lépett a szószékre nagyon észrevehető felindulással, hangja mely rendes körülmények közt bizonyos erőt és ércességet árul el, most szaggatott, tompa volt s alig lehetett megérteni. Kérte, hogy függesztessék fel az ülés csak egy órára, miszerint a Kérdvetbizottság tanácskozhasson a kormány indítványa fölött. Ez, bár a leghevesebb ellenzések között megadatott, s képviselők és közönség élénk vitába keveredve töltötte a szünetet. A kért egy óra már rég elmúlt, s nyugtalanság támadt mindenfelé. A képviselőket kisebb nagyobb csoportok fogják közre, tudakozódván, mi történik a bizottságban. Senki sem tudott semmit. Végre fél ötkor kire terjedt, hogy a bizottság visszautasította a kormány javaslatát. E hírrel kapcsolatban felemlítették, hogy Thierst és Dufauret két ízben kihallgatta a bizottság s minden felvilágosításuk és kétségbeesett kérésük daczára is megátalkodva maradt. Végre harmadszor is megkezdődött az ülés, s ez alkalommal a legnagyobb izgatottsággal. Jules Simont nagy tömeg veszi körül, köztük Pérer Kázmér, ki élénk beszédbe ereszkedik az aggodalmas közoktatás Ügyérrel. A Kerdrel-bizottság tagjai azonban még akkor sem jelentek meg, de annál óriásibb tömeg tódult a karzatokra, melyek csaknem öszszeroskadtak a szokatlan teher alatt. Öt óra tájban megjelenik maga Thiers is feltűnő heves léptekkel és egyenes magatartással. Alig foglalt azonban helyet, midőn ismét elhagyta a termet, követve a miniszterium összes tagjai által, mint mondák minisztertanács tartása végett. Háromnegyed óra folyt el ez alatt s a ház várt előbb csendben majd szabad menetet engedve a vitatkozásoknak. Thiers másodszor is belépve, kisvártatva újabban távozik, ezúttal Dufaureval együtt a bizottság kebelébe. Ily nehéz várakozásban telt le az idő háromnegyed hétig; ekkor a bizottság s a kormány tagjai is megjelentek. Barbie szószékre lép s átalános meglepetés közt tudatja a bizottság megállapodását. Beszédét heves izgatottság követte, majd Dufaure nyilatkozott a kormány nevében, mit a baloldal viharos tetszése fogadott. Végre Thiers maga is a szószékre lép s erélyesen védi álláspontját, majd pedig a vita másnapra halasztását kéri, mi csaknm egyhangúlag el is fogadtatik. — így szakadt vége az izgatott ülésnek fél nyolcz tájban. Párisban ép ily élénk, és ily átalános volt az izgatottság. Esti nyolcz órától kezdve a Madeleine környékén a boulevardokat roppant tömeg lepted,mint valamely nagyobb ünnepnapon, növekedő izgatottsággal várva a faireket, s mohón kapkodva a hírlapokat. A Jouffroy-átjárat valóságos olvasó teremmé lesz, valamint a Madeleine-boulevard maga is, hol a lámpákat kompakt olvasó tömegek állják körül. A tömeg perczenkint növekedvén, az opera körül teljesen lehetetenné teszi a közlekedést. A Helder utcza, hol a „Soir“ kiadó hivatala van, egészen tömve a hírlapra várakozókkal, kik utonállókként rohanják meg az újságkihordókat s pillanat alatt megfosztják őket terheiktől, mi a legpittereskebb képet nyújtja. A St.Lázár indóházban már hét órakor óriási tömeg várta a versaillesi képviselőket, kik egy negyed 10-kor érkeztek meg s alig tudtak menekülni a legkülönbözőbb kérdések elől. — Másnap, 29-én hasonló jelenetek ismétlődtek mind Versaillesban mind Párisban, ekkor azonban estve az aggályos izgatottságot átalános öröm váltotta fel . „Éljen a köztársaság!“ felkiáltások hangzottak mindenfelé. Angol államférfiak. Salisbury marquis. A „D. News“ után. Salisbury egyike a modern politikai élet legmeglepőbb s bizonyos értelemben legrokonszenvesebb alakjainak. Ő reménytelen államférfiú, vagy legfelebb is oly remények által van lelkesülve, melyek nagyon hasonlítanak a kétségbeeséshez, amennyiben azon sajnálatos kényszerűségben érzi magát, hogy türelme tengerébe fojtsa ama reményeket. A művész középső alakul vehetné őt diadalmaskodó szellemek ellen folytatott rendíthetlen küzdelem képlegesítésénél. Arcza bizonyos boszúságot árul el, mint valamely veszett ügy vezérénél, ki el van tökélve, végig folytatni a küzdelmet, noha meg van győződve, hogy küzdelme vége minden esetre vereség leend. Salisbury valóságos politikai Prometheus, Ajax, ki daczol a villámmal, Ixion az ő kerekén, szóval minden, ami daczolást s megmérkőzést jelképez oly hatalommal szemben, amelylyel hiába való a szervbeszállás. Vagy egybehasonlíthatjuk őt Enoch Ardennel lakatlan szigetén, egy hajótörést szenvedett tengerészhez, aki hajóra vár, de hiában. Mert Salisbury lord szintén ily hajóra a conservativ reactióra vár, mely azonban sehogy sem akar feltűnni a láthatáron, hogy őt száműzetéséből kiragadja. „Nem jó — mondja — elcsüggedek, elcsüggedek !“ Ő harczban áll e kor irányzataival. Komolyan neki adta magát annak valósítására, amire az elhunyt Derby lord puszta phraseológiából vállalkozott : fel akarja tartóztatni a democratia hullámait. Magatartása hasonlít azon hollandi gátőréhez, aki állomásáról egyedül látja a vészt, mely a gátat "ketté szakítással fenyegeti. Ily lelki hangulat mellett Salisbury egyáltalában nem hajlandó compromissumra lépni a jelenkor szerinte hamis elveivel, nem akar tömjénezni azoknak avagy belépni szolgálatukba, de állhatatosan ellenük szegül. — A körülmények melyek között cariéret csinált volna bármely vele egyenlő, vagy nála csekélyebb képességű ember is, Salisbury lordra nézve csak végzetteljeseknek bizonyultak be, s valószínűleg meghamisították helyét a történelemben. Igaz, hogy ő mindig kitűnő alak lesz kora parlamenti csatározásaiban, a parlament tagjai azonban hasonlutnak a színészekhez, kik a deszkákon kívül feledésbe mennek. Salisbury arra volt teremtve, hogy hősi szerepet játszók jó vagy gonosz értelemben, és iind hétköznapiasságra van kárhoztatva. Zsarnoki kormány alatt talán bölcs és jótevő kormányzó lett volna a marquis úr, sőt még ma is elsőrendű indiai alkirályt lehetne faragni belőle. S ha Francziaországban negyvenkét év előtt miniszteri tárczát hord, bizonyosan felforgatja a trónt,miként Polignac cselekedett,de valószínűleg oly utálttá tette volna a monarchikus elveket, hogy 1830. július havában anticipálta volna az 1848-as forradalmat. Egy nagy név és egy történelmi peerség, roppant vagyon és társadalmi befolyás öröklése egyszerűen parlamenti gladiátorrá és kritizálóvá tette őt. Salisbury nem lehet honfiainak közigazgatási vagy törvényhozási közege, mivel nem osztja azoknak meggyőződéseit és sokkal becsületesebb, semhogy ily meggyőződéseket afectálna. Ő nem vezethet ellenzéki pártot, mivel ily párt nem is létezik. Van ugyan egy, magát conservativnak nevező többség a lordok házában, mely megtapsolja a miniszterek ellen tett támadásait, mely el van ragadtatva gyakran nagyon is helyes critizálásai által, de a mely aztán nem is megy tovább mellette. Innen Salisbury lord könyei, s innen azon missió, a melyet magára vállalt. Tudja, hogy nincs ellenállási párt Angliában, és ő felkerekedett, hogy teremtsen egyet. Néhány év előtt elhitette magával, hogy mindez Disraeli hibája, s ha egyszer ezt lerázhatja magaslatáról, a konzervatív párt ismét elfoglalja helyét Anglia politikai életében. Azóta kiszélesedtek politikai tanulmányai és felfedezte, hogy azon szerencsétlen taktikát, melyet ő Disraeli találmányának tartott, már korábban Wellington hgysir Robert Peel, az elhunyt Derby lord és Disraeli is űzték. E felfedezésből azonban ismét nem volt képes a helyes tanulságot kivonni s midőn látta hogy e négy egymástól minden tekintetben rendkívül eltérő férfiú közel félszázadon át egy és ugyanazon irányt követett minden felmerülő fontosabb politikai kérdésben, midőn látta, hogy a konservatívok egyik és másik miniszter alatt mindig készek voltak érvényre segíteni a szabadelvű politikát, azon meggyőződésre juthatott volna bármely kevésbé beható szellem is, hogy itt semmi pártmanipulatió nem képes változást előidézni. Ez teljesen megmagyarázza Salisbury helyzetét. Noha a lordokháza első ellenzéki padlásan foglal helyet s minden erejéből támogatja Richmond hget a minisztérium faggatásában, gyakorlatilag kívül áll mindkét párton. Ő egyedül álló államférfiú, (á la Jules Schwarz) aiért teljes elismerést érdemel, birván azon a mai világban nagyon is ritka bátorsággal, hogy magában is megálljon. A hivatalos lapból. A pénzügyminiszer Dobner Rezső pénzügyi fogalmazót minister fogalmazóvá, a diósgyőri bányaigazgatósághoz második számtisztté Topser Samu aranyidkai bányatisztet és Szverteczky Ferencz apatini kínost, urad. tiszttartósági írnokot az ottani számtartósághoz ellenőrré nevezte ki. A vallás- és közoktatási minister Ti . Bálint okleveles tornatanítót a zilahi állami tanítóképezdéhez ideigl, minőségben tornatanítóvá nevezte ki. Naszód vidékén Naszódon új távirdaállomás nyitatott korlátolt napi szolgálattal. Az uralgó cholera-járvány alkalmából, az országos vásárok megtartása Zemplén megye területére, nézve, a megyei alispán jelentése szerint, további intézkedésig hatóságilag betiltatott. Az uralgó cholerajárvány alkalmából, a Sauszent-Péteren deczember 6-án tartandó Miklós napi országos vásár megtartása a megyei alispán jelentése szerint, hatóságilag betiltatott. A szombati kirándulás nem volt olyan eseménytelen, mint az Ellenőr mondá az első hír után. A rákosi „kastélytól“ indultunk el, számosabban mint valaha, ötven piros frakknál is többen. Ő felsége a király ismét élünkön volt s jó kedvben, de a királynéhoz — fájdalom — most sem volt szerencsénk, gróf Andrássy, báró Wenkheim B. és Tisza Lajos jelen voltak mint rendesen. Az első róka a „kastély“ nádasából ugrott ki s visszakergettük a „száz házig“ hol menekült egy homokgödörben. A futam jó és tartós volt, de nem történt alatta semmi különös. Történt a második róka megjelenése után. Ez a palotai réten iramodott meg s Uj-Pestig meg sem állott, hol aztán ültünt a szőlődomb alá. Üldöztetése alatt volt több bukás és egy pillanatig nagy aggodalom is. Először Dessewffy Aurél lova bukott fel; ez azonban talpra ugrott s elszaladt rögtön, ami mulatság szokott lenni, de nem annak, a ki gyalog marad. Veszedelmesen bukott — egy nagy árokba, a szőlődomb kezdetén — a hollandus kisasszony sebes ügető szürkéje. Ez a különben derék ló hanyat esett úrnőjével együtt, s nagy rémületet keltett, mig nem láttuk, hogy nincs baj s hogy Vanson k. a. — ki jelesen lovagol — ismét fennül. Ma azonban rosz napja volt, mert a szőlő másik oldalán él-