Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-01 / 1. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 6 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 1. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Budapest, szerda, január 1. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: P©isten, nádorutcza 6. szám. (Légrády testvéreit irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. V. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautalványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknakmegújítását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára: egy évre........................................20 forint — ki félévre........................................10 „ — „ negyedévre.....................................5 „ — „ egy hóra.............................. 1 80 „ Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárnál úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. London, decz. 31. A .,Times“-nak Madridból az alphonsisták felkelési szándékáról tesznek jelentést. A kormány mindent előkészített a lázadás elnyomására, mely Madrid lakosságánál sem talál rokonszenvre. Bern, decz. 31. A pápai nuntius visszahivásáról szóló hír még ma alaptalan. Róma, decz. 31. Courcelles ide érkezett. A pápa ma fogadta az olasz hazai családokat s franczia nyelven tartott beszédében jobb esztendőt kívánt valamenyinek. A hadügyminiszter a tartományi őrsereget tavaszra fegyvergyakorlat végett egy külön erre szánt táborba szólítja be. Königsberg, decz. St. Jahnb E. A régi bankház fizetéseit beszüntette. Szenvedő vagyona némelyek szerint 600,000, mások szerint 3 millió tallérra rúg. New-York, decz. 30. A cubai felkelés növekszik, a lázadók két ütközetben győztek. Boutwell elbocsájtását dementálják. Bérlet 197. sz. Nemzeti Színház Pest, szerdán jan. 1. Struensee. Eredeti tragedia 5 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Meyerbeer hasonló czimü zenéjével. Kezdete 7 órakor. Miklósi színháza. Pest, szerdán, januárius 1-én Délután 4 órakor. Új évi üdvözlet. Allegorikus képlet több változatban színes tűzfények világítva, ezt követi: Az elátkozott herczeg vagy : Az elbűvölt csizmadia. Bohózatos vígjáték 3 felvonásban, irta Glötz, fordította Somosky. Esti 7 órakor. Rendes helyárak : A zsidó apácza és József császár. Látványos énekes szinmű, 3 szakazz 5 képletben irta Lukácsy Sándor, zenéjét szerzette Káldy Gyula. Kezdete 7 órakor Boldog uj évet! (de.) Azon képzelt határvonalon, mely Ud ó-évet elválasztja az újtól, részint ösztönszerűleg, részint szokásból visszapillantunk a lefolyt év eseményeire, számba veszszük tetteinket és mulasztásainkat, megvonjuk az egyenleget a múlt eredményei és a jövő reményei közt. Pártunknak, a balközépnek, oka van megnyugvással tekinteni a lefolyt évre és e megnyugvást nem csupán a híven teljesített kötelesség öntudatából meríti, hanem azon meggyőződésből is, hogy elveink mind mélyebb gyökeret vernek nemzetünk szívében és biztos léptekkel közelegnek a megvalósulás felé. A lefolyt év a súlyos küzdelmek éve volt, nem csupán a parlamentben, de országszerte is. A kormánypárt az átalános választásoknál nagy, talán reá nézve is váratlan győzelmet vívott ki, de az erkölcsi diadal az ellenzéké volt és a kormány kierőszakolt, pénzen, előléptetéseken, rendjeleken, nemesidiplomákon és be nem váltott ígéreteken megvásárolt győzelme oly elemekkel szaporítá pártját, melyek, mint megannyi ék, fúródtak az eddig oly meglepően compact tömegbe és meglaziták a solidaritás kötelékeit. A parlamenti vitákban három főmomentum érdemel különösebb megemlítést: a múltévi budget-tárgyalás, a választási törvényjavaslat és a válaszfelirat tárgyalása. Azon pénzügyi politika, melylyel a kormány és pártja a nemzetet öt év alatt a financziális déroute szélére sodorta, folytonos figyelemmel lett kísérve az ellenzék által, melynek kebeléből minden költségvetés tárgyalása alkalmával emelkedtek hangok, figyelmeztetvén a törvényhozási többséget a veszélyes játékra, melyet bár nem öntudatosan, de könnyelműen űz, és melyet a kormány erélyes ellenőrzése által eleinte még csírájában el lehetett volna fojtani. 1872-ben a pénzügyi bizottság ellenzéki tagjai egy különvéleményben erélyes kifejezést adtak aggodalmaiknak, részletesen jelezték a pénzügyi politika irányának és a kezelésnek hibáit, kijelölték az utat, melyen az erős elhatározás és szigorú következetesség még elháríthhatná a fenyegető veszélyt, — de a pénzügyminiszter, elődének példájára, rózsaszínű alapra rózsás színekkel ecsetelte a pénzügyi állapotokat, nagyította a múlt évek eredményeit, (könyv is volt, hiszen 1869. óta még akkor egyetlen egy zárszámadás se ment át — törvényszerű vizsgálaton !) túlozta a jövő reményeit, kaszandráknak nevezte azokat, kik jobban tudtak vagy akartak látni mint ő és elaltatta saját pártját, melynek különben is mint minden parlamenti majoritásnak, mely magát állásában és nagy többségében biztosnak érzi, jelentékeny hajlama volt az alvásra és a laisser faire politika követésére, sőt a jobboldal egyik financziális kapacitása, Pest-Lipótváros érdemes képviselője egyszerűen elüthetni vélte a dolgot néhány életétel, melyek inkább tanúskodtak rész ízléséről mint éleslátásáról, vagy pénzügyi ismereteinek mélységéről és jóhiszeműségéről — e három közül a választást reá bízzuk. A költségvetés meg lett szavazva, a törvényhozás többsége szentesítette az eddigi politikát és maradt minden a réginél, vagyis inkább ment de mai en pire. A választási törvényjavaslat tárgyalása, mely a budgettárgyalást nyomon követte, szánandó episodot képez a magyar Parlamentarismus történetében. A törvényjavaslat reactionarius szelleme, a volt kormányelnök Lónyay gr. erőszakoskodásai a többség jelentékenyebb szónokai által hangoztatott veszélyes elvek az ellenzéket akarata ellen kényszerítették oly eljárás követésére, melyet igy csak végső esetekben szabad használni, mely azonban nem lépte át a kisebbségnek a fenálló házszabályok által engedett önvédelmi jogkörét. De ezen események, melyeknek kutforrása a korm.elnök menthetetlen erőszakoskodása és megfoghatatlan tapintatlansága volt, oly elkeseredést szültek a pártok közt, melyen csak nevethetett Lónyay gróf azon alkotmányellenes tette, hogy az országgyűlést berekesztő trónbeszédben a koronát is beleavatkoztatta a képviselőház belügyeibe. úgy látszik, hogy a volt miniszterelnök nélkülözi az alkotmányosság alapelveinek legkezdetlegesebb ismereteit is, vagy legalább nincs tudomása a Parlamentarismus bölcsőjében Angolországban soha kétségbe nem vont azon elvről, „hogy a törvényhozási kamrákat megillető függetlenség megóvása érdekében, az alkotmányos kiváltságok megszegéséül tekintendő, ha a fejedelem a parlament valamely határozatáról vagy eljárásáról, mely nem illeti a korona érdekeit, formaszerű tudomást venne, mielőtt az helybenhagyásának hozzájárulása miatt, a rendes után eléje terjesztették.“ Ily előzmények után előrelátható volt, hogy az átalános választások a kormány és közegei, valamint párthívei által minden törvényesség lábbal tapadása mellett fognak keresztülvitetni, ügy is történt. A törvényerőre nem emelkedett választási törvényjavaslat mindazon szakaszai, melyek a választási jog megszorítására voltak irányozva, négy átalános országgyűlési választás által szentesített praecedensek mellőzésével, életbe lettek léptetve és az 1848-ki Y. t. czikknek csupán azon szakaszai tartottak érvényben a kormány által titkos utasításokkal ellátott központi választmányok által, melyek zárt kaput nyitottak a vesztegetések, csalások és hamisítások előtt. A kormány azonban czélt ért. A kormánypárti többség nagyobb lett mint az 1869—72-ki országgyűlésen volt, de a választások szabadságán, a nemzeti akarat szabad nyilvánulási jogán és a törvényen elkövetett sérelem magában hordá büntetését is, a kormánynak, mely czéljai elérésére minden árnyalattal a legreactionáriusabbtól a legtúlzóbb nemzetiségiig kész volt szövetkezni, látnia kellett mint bomlanak szét a kapcsok, melyek pártját két Országgyűlésen oly sajnos, de csodálatra méltó szpdaritásban tartották össze, mint szajjajozik a párt lassankint alkatelemeire és mint merülnek fel itt-ott egyes aspiratiók, melyek korántsem pengetik a köteles devotio és feltétlen dicsőítés ama húrjait, miknek pengése öt évest át oly kellemesen csiklandozta füleiket. Tapasztalható volt a megváltozott körülmények által előidézett új, szokatlan hangulat már a választ elny is az erre következett vitákban. A deákpárt új tagjainak nagy része leplezetlenebbül kezdett nyilatkozni az országház folyosóin, a közhelyeken, a klubban és bent a házban egy szónok, kiről mindenki tudta, hogy van múltja, és mindenki érzi, hogy (ha neki tetszik) van fényes jövője is, elmondta a kormánynak a caveant consulest az intés és jóslat ihletett hangján. Az ellenzék se maradt tétlen, eléje tartá a kormánynak mint kötelessége volt, — a bünlajstromot, mely sok tekintetben e nevet csakis Lónyay gróf miniszterelnöksége óta érdemtette ; a kormány két oldalról is fenyegetve látván állását, kacsingatott jobbra is balra is, egy részről két tagja — szellemi tekintetben kétségkívül a legkiválóbbak — Lónyay gr. és Kerkápoly pénzügyminiszter által nagy ostentatióval magasztaltatta azt, akitől nemcsak megijedt, de folyvást félt is, másrészt nyílt ülésben elismerte az ellenzék kormányképességét és ezzel — dicséretére legyen mondva — letette kezéből azon nemtelen fegyvert, melylyel eddig az alkotmányosság gúnyjára oly lelkiismeretlenül visszaélt mind maga, mind pedig mindenrendü közegei és kortesei által, s melyen most már csak a quand-même kormánypárti journalistika némely erkölcsileg nem igen qualifikálható maradeurjei rágódnak. Hanem azon kormányban mely ily előzmények után ide juthatott, a deroute már gyógyithatlan volt, hiányozván belőle a morális princípium, feloszlásnak kellett indulnia, mint feloszlásnak indul a test, ha megromlott tespedt vér kering ereiben. Nem kevéssé elősegíthette ezt azon tudat is, hogy közeleg a budgettárgyalás, melyet egy 54 millióra rugó kölcsön megszavaztatásával kell megkezdeni, és mely ezenkívül is némely kellemetlen meglepetéseket szerzene a pártnak és az országnak. A kormány érezte, hogy így nem léphet a törvényhozás elé, igaz hogy a tátongó örvénybe, mely a capituliumot is már-már elnyeléssel fenyegette, maga nem ugrott bele, fegyverestől mindenestől mint Marcus Curtius, hanem belelökte Lónyay grófot, ez által vélvén eleget tenni a történelmi igazságszolgáltatásnak. Elismerjük, hogy Lónyay gróf bukása szükséges és üdvös volt, de azon ponton, hol most állunk, a személyváltozás nem elég, hanem meg kell változnia az egész rendszernek, az egész belügyi politikának. Nem akarjuk praeoccupálni a költségvetés tárgyalását, mely e tekintetben világosságot és tájékozást fog nyújtani, és melytől az országra nagy és üdvös eredményeket várunk, fontos és nagy szerep jutott e tárgyalásban az ellenzéknek, mely kell hogy hivatása teljes átérzésével és meggyőződés szülte egyetértéssel lépjen e feladat elé, melynek megoldásánál szembe kell majd nézni a valósággal, mert a nemzet becsületéről, a fenyegető pénzügyi bukás elhárításáról leend szó. A jobboldali lapok szánandó rövidlátással most sem a leglényegesebb kérdéssel foglalkoznak,hanem látván a szakadást saját pártjukban a hatalomféltés előidézte kétségbeesésekben kapkodnak a szakmaszálhoz és az ellenzék megszakadottságáról confabulálván, ebben vélik találhatni saját meghasonlásuk ellenmérgét. Igaz, hogy nálunk, kik nem szoktunk vakon esküdni in verba magistri és kötelességünknek ismerjük minden tárgyat alaposan megvitatni, merültek és merülendnek fel ezentúl is véleménykülönbségek, melyek a nézetek tisztázására szolgáló eszmesurlódást idéznek elő, de minthogy czéljaink öntudatosak és nem önző hatalomhajhászaton, hanem meggyőződés szülte elveken alapulnak és mert mint eddig úgy ezentúl is főelvünk a haza java lesz, melynek minden egyéb párttekintetet alárendelni készek vagyunk annál inkább, mivel tudjuk és érezzük, hogy a parlament súlypontja jelenleg az ellenzéknél van; és végre mert ha országunk hitelének, jó hírnevének és anyagi jóllétének megmentéséről van szó, tudni fogjuk elhallgattatni egyéb aspirálóinkat, hogy minden erőnket e legsürgőbb feladatnak szenteljük , a balközép megszakadásától nincs is félnünk nekünk és nincs mit remélniük ellenfeleinknek. Az egyetértés megvan és meglesz nálunk jövőben is és daczára azon aggasztó állapotnak, melyet az 1867-ki kormány I hibái és mulasztásai és a törvényhozási többség engedékenysége előidézett, hiszünk s és bízunk ügyeink jobbrafordultában és ezen öntudatos hit és bizalom benyomása s alatt kívánunk elvrokonainknak széles es hazában boldog uj évet, melynek minden napja közelebb vigyen bennünket hazánk felvirágzásához, elveink győzelméhez! 1872. Budapest, decz. 31. Az időknek ama nagy temetőjében, melyet múltnak nevezünk a ma lefolyó év a legélesebb ellentétben sorakozik közvetlen elődje mellé, úgy, hogy a különbség az 1871. és az 1872. év között teszi a mértéket, mely az első áttekintésre az utóbbinak sajátlagos jelentőségét szemünkbe szökteti. Benne teljesen hiányoznak ama világrázó események, melyek 1871-ben a kedélyeket felizgatták és a képzeletet a legtarkább visiókkal betöltötték; sőt hiányzik az eszmék őserejű forrongása is, mely a franczia-porosz háború és a commune borzalmas explosiója után a komoly elméket a gondolkodás új irányaiba látszott terelni. Nem találjuk sem a hatalmas szenvedélyeket, sem az erős elveket és merész tervezeteket, melyek a teremtés közvetlenségével nyúlnának a történelem külön kerékküllőibe. A nagy rázkódások után természetes lankadtság fogta el a népeket s a béke oly mélyen érzett szükséggé vált, hogy tökéletesen uralja az államférfiak és kormányok akaratát. Bismarck elég illetékesen mondt . hatzá, hogy nincsen kifogása az ellen, ha a világtörténelem szünetet tart, de az igazság talán nem szenvedett volna, ha hozzáteszi, hogy neki is, ki a népek sorsát intéző gondviselés mindenható kegyenczének látszik, bajosan lehetne kifogást emelnie. Az átalános elernyedésnek és a szükségelt nyugalomnak megfelelő következménye, hogy a lefolyt évnek legnevezetesebb eseményei a nemzetközi diplomatia zárt ajtói mögött szülemlettek és sem a népek alkotmányos élete, sem a tömegek százkaratörekedése nem hozott létre kihatóbb mozzanatot. A diplomatáktól nem lehet megtagadni, hogy néhány valóban jelentékeny, mondhatni ritka sikert mutathatnak föl; az év eredményeinek oroszlánrésze őket illeti, de mint mindenmi az ő exclusiv körükből kikerül, úgy mostani alkotásaik sincsenek határozó befolyással a jövőre és legnagyobb érdemök az, hogy a népek momentán szükségesnek szereztek kellő kielégítést. Nem oldottak meg egy politikai vagy társadalmi problémát sem, de a kornak is az a fe óhajtása, hogy egyelőre lehetőleg kikerülje a válságokat, melyekkel a megoldást megvásárolnunk kellene. A diplomatia hűségesen járt el ez óhajtás szellemében. Egyátalában el kell ismerni azt, hogy a napóleoni czimboraság letünte óta nagyobb lelkiismeret, becsületesebb jóakarat és a népek érdekeinek méltányosabb tekintetbe vétele hatja át a diplomatia tevékenységet. Ez új szellemnek leghatalmasabb bizonyítékát azon esemény képezte, mely külső jelentőségre nézve is az első helyet foglalja el a lefolyt év crónikájában: ez a három császár találkozása Berlinben. Németország, Ausztria-Magyarország és Oroszország uralkodói September első felében személyesen és első tanácsadóik által kísértetve öszszejöttek, semmi más czélból, csakhogy államaik szívélyes viszonyát megerősítsék és a fenálló békét újabb biztosítékokkal vértezzék. Azok, kik az összejövettől egy támadó szövetség létesítését vagy az európai reactió felélesztését féltették, azóta az események folyamából jobbadán teljes megnyugvást szereztek. A népek békeérzetének és a diplomatia józanságának másik diadalát, mely az előbbit morális értékben még felülmúlja az Alabama-kérdés megoldása képezte. Amerikát és Angliát illeti a nagy dicsőség, hogy nemzetközi vitás kérdés megoldására a bírói lelkiismerethez folyamodtak és a számos közbejött félreértés és ügyetlenség daczára a kardnak traditionális eldöntését kirekesztették. September 14-én ülte születése ünnepét egy nemzetközi elv, midőn Genfben a választott békebiróság kimondta Amerikának kedvező ítéletét.” Az eszme azóta már több esetben is érvényesült, mi mindenesetre a béke közös solidaritását bizonyítja, habár nevetség volna abban a nemzetközi jog gyökeres átalakulását üdvözölni. Mint már mondottuk, az államok belélete nem mutat fel egy döntő térnyeket, melyeknek egy új fejlődési fokozat horderejét lehetne tulajdonítani. Meg kel Mai szálmunkhoz azonban jegyeznünk, hogy visszatekintésünkben szorosan a ma lefolyt év körére szorítkozunk, mert az 1872. év a franczia porosz háború örökségéből két korszakalkotó vívmányt vett át hiányos befejezetlenségben, anélkül, hogy azokat lényegesen tovább fejlesztette volna. Németország egységét és Francziaországnak republikánus initiatíváját tartották már félszázaddal ezelőtt azon sarkpontoknak, melyeken földrészünk szabadsága és culturája jövőben megfordulhat. A legjózanabb fők előtt is conjecturánál többnek látszott az, hogy e két történelmi momentumnak együttes bekövetkezése Európában biztos alapokra fogja fektetni a demokratia és az önkormányzat elveinek uralmát és a civilisatiónak ellenállhatlan győzelmi utat fog nyitni a keletnek meghódítására. Sajátságos, a két tény beteljesedett, de hinni lehetne, hogy nem hozzák meg a politikusok és államférfiak legjobbjai által álmodott áldásokat. Mindkét államban a legfájdalmasabb vajúdásokat és kínos küszködéseket idézi fel, valahányszor a bevégzett tények természetes következményei igyekszenek felszínre jutni. Francziaországban az óriási kölcsönműveletnek a képzeletet megszégyenítő sikere tehetetlenségre látszott kárhoztatni Thiersnek és a köztársaságnak ellenségeit. A kölcsön eredményének kihirdetése után a kamara aug. 4-én elnapolta üléseit és az időközben oct. 7-én megejtett pótválasztások fényesen manifestálták az országnak republikánus érzületét. Az új ülésszakot nov. 13-án Thiers egy nevezetes üzenettel fogadta a köztársaság végleges megalapítását követelvén és nov. 28-án a kamara többsége heves harcz után magáévá tette Thiers nézeteit. De a monarchistáknak sikerült a fölényt újra magukhoz ragadniok és Thiers az utóbbi napokban oly engedményekre szánta el magát, melyek teljesen megingatták a helyzet mérlegét. Az események logikai és psichológiai viszonyaira, a dolgok és nézpontok emelkedési és sülyedési rendjére Németország feltűnő és párhuzamos hasonlatosságot tanúsít Francziaországhoz. Kezdetben nagy erélylyel indította meg a porosz kormány az ultramontanok leküzdését ; februr■ szában az urakháza makacs ellenállás' -zára megteremtette az iskoláiér’'myt és júniusban a birodalmit Itatta a jezsuiták kiűzetés felé a kerületi rend val a feudálisul« .5. t ' r az uj pairek kínévát biztosította, a küzdelem be a szabadelvüség ügye e ilni. A beállott miniszterválság , a miniszterelnökségről való lem enedményezte és a kormány további actiója tökéletesen homályba borult. Mint mindig, úgy most is Anglia nyújtja a legkedvezőbb képet: lassan épít, de az anyag és munka mindig a legjobb és a júliusban a titkos szavazásról teremtett bili emléke az évnek, mely tanúskodik az angol törvényhozók bölcseségéről. Még megemlítjük a helvétiai és amerikai köztársaságokat, melyek ez évben újra kitüntették alkotmányaik természetes egyszerűségét és észszerű okadatoltságát. A souverani nép rázkódás és zavar nélkül határozta meg Svájczban az alkotmányt és választotta meg az Egyesült Államokban a köztársaság elnökét. Budapest, decz. 31. Mindig nagyszerű pillanat az, midőn a lélek levetkőzve a köznapiasság mezét, gondolataival a múlt emlékein mereng, sejtelmeivel a jövő képein méláz. Ily emelkedett pillanat a mai, midőn hátunk megett a letűnt év eseményei, mint a láthatárra bucsucsókokat hintő nap, s előttünk a jövő év reményei, mint derengő hajnalok tűnnek föl. Nem csoda, ha ilyenkor a kedélyhangulat lágysága a „memento móri“ mélabus danáját kissé élénkebben visszhangozza, s a lelkiismeret magába száll, hogy a történtek fonalán hibáit és erényeit egyaránt felkutassa. Nincs nemzet, melynek múltja oly viharos nyomokat hagyott volna a történelem lapjain, s jövője oly sötét ecsettel lett volna a sors könyvébe rajzolva, mint a magyar. És ellenségeinek boszúságára mégis mozog; s a miként múltja egy darab a civillisatió történelméből, úgy jövője missio a keleti népek culturája érdekében. Azonban, valamint az ősember kezében a fejsze eszköz volt a vad elemek leigazá - 8 ára, de egyúttal fegyver, mely rokon vért ontott , akként mi is hivatásukat csak akkor tölthetjük be becsülettel, ha egyéni, családi és pártérintkezésben, tervünk és tettünkben az erkölcsiség lesz az örök mozgató erő. Még egyszer hangsúlyozzunk: az erkölcsiséget, a polgári és egyéni erények koronáját értjük. Teszszük ezt azért, mert közel múltúnk az erkölcsi sülyedés lélekrázó jeleneteinek egész tárháza Míg reformok, a jólétet növelő törvények után kiáltoztunk , míg politikai rendszereink jósága fölélív melléklet van csatolva.