Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-09 / 233. szám
Mindezeknek szem előtt tartása okozta, hogy a pénzügyminisztérium, a szerződés erőszakos fölbontását mellőzve, oly megoldást létesített, mely a kincstár érdekeinek egyedül felel meg. Új szerződést kötött ugyanis Pollikkal, mely szerint ő az előbbi szerződés alól föloldatván, kötelező magát az 1872-ről visszamaradt s folyó év október hava végéig az erdőkből kiszállítandó szálfát s az addig készítendő fűrészárut a jelen év folytán s a jövő évi ápril végéig átvenni és saját költségén kincstári őrizet alatt tartandó tiszai raktárakba elszállítani s az eredeti szerződésben megállapított árak szerint megfizetni, mit ha a megállapított időhatárok szerint nem tenne, a kormány jogosítva van magát a különben is őrizete alatt tartott s e szállítási költségekkel máris értékesebb fának eladása által kielégíteni, s a netán mutatkozandó árkülönbözetet, illetőleg magát az eredeti szerződés idején letett s most is egészben visszatartott biztosítékból kártalanítani. — E biztosíték ugyanis csak akkor fog a vállalkozónak kiadatni, ha az imént leírt kötelezettségének teljesen megfelelt. — Hogy mily áldozatába kerülend Polláknak vállalkozni hitelének megmentése mellett, letett biztosítékát, teljesen visszanyerhetni, azt a faüzletben jártas ember már ma is ki tudja számítani. Nem maradhat itt cáfolat nélkül az idézett közlemény azon állítása sem, hogy a pénzügyminiszter Pollák kedvéért, hogy ez az árakat magasan tarthassa, az ungvári kincstári erdőket már tavaly használatlanul kevertette, mert aki az ungvári erdők viszonyait ismeri, az tudja, hogy az ungvári erdőkben, melynek 95°/0-ka bükkös, oly kevés fenyőfa van, hogy bár az illető állatok túlélt koránál fogva azok a tetemes évi fanövedéki veszteség kikerülése végett 20 év alatt letarolandók és fölújítandók, az évi fenyőtfatermés mégis egy millió köblábnál, tehát a mármarosinak a jó részénél többre nem megy, s ennél fogva a máramarosi fenyőfának jelentékeny konkurencziát nem csinálhat, és pedig annál is kevésbé, mivel az ungvári fát vizen csak Ungvárig lehet szállítani, onnan pedig vasúton kell tovább vinni, vasúton azonban szálfát szállítani tudvalevőleg ki nem fizeti magát, mivel rendes viszonyok közt Ungvár és környéke maga elfogyasztja az ottani évi fenyőfatermést. Bizonysága ennek épen azon körülmény, hogy az ungvári faraktárban 1872-ben nagyobb készlet sohasem találtatott, mert a lehetőség határáig kiterjesztett termelés mellett a kereslet oly nagy volt, hogy a vevők a leérkező tutajokra vártak, s a deszkát közvetlenül a fűrész alól vitték. Igaz, ez ma nincs úgy, mert a pénzválság hullámai az ungvári szerény piaczot is elborították, s ennek folytán a folyó évi majdnem egész fatermés, a többszöri eladási kisérlet daczára, ma is az ungvári raktárban vevőre vár. Az elmondottakból minden elfogulatlan be fogja látni, hogy a máramarosi faszerződés föloldásánál a pénzügyminisztérium előtt egyedül a kincstár érdeke állott, de ha a vállalkozó irányában némi méltányosság is vezette volna, az által sem tett volna egyebet mint azt, ami rendkívüli viszonyok közt nemcsak minden magánzónak, hanem még inkább a kincstárnak saját jól fölfogott érdekéből folyó kötelessége. A kincstári szerződésekben ugyan szabály szerint ki van mondva, hogy a másik szerződő fél semminemű körülmények között sem tarthat igényt bérvagy árelengedésre vagy egyéb kedvezményre, éspedig azért, nehogy a szerződő felek költött ürügyek alatt, is követeléseket támaszthassanak, a kincstárt folytonos perlekedéssel zaklathassák; de azért a kincstár épen úgy, mint a magánzók is, hivatva van, szerződő felei iránt méltányosságot és emberiességet gyakorolni akkor, mikor csak önhibájukon kívül „vis fortuitus major“ folytán oly szorongatott helyzetbe jutottak, hogy ha szerződési kötelezettségeik szigorú megtartására szoríttanának, meg kellene semmisülniök. — A summum jus summa injuria az államra nézve is igaz. Mivé lettek volna például két éve és tavaly az árvizek és rosztermés folytán kárt szenvedett bérlők, ha a kincstár a szerződés szavaihoz szigorúan ragaszkodva, az indokolt méltányosságot nem gyakorolta, hanem azokat egy csapással tönkre tette volna? Nagyrészben koldusokká, s ma annyi százezer hold termékeny föld parlagon heverne. Hogy a végvidéki erdőüzlet-társulat miről tanácskozik és mit szándékozik tenni, arról a pénzügyminiszternek tudomása nem lehet, ki egyébként ezen vállalat irányában sem követett s követ más elveket, mint amelyeket az államérdekek szempontjából követni kötelessége, s amelyektől vezéreltetve hozzájárult az ő felsége elé terjesztett azon javaslathoz is, miszerint a végvidéki erdőüzlet-társulat a folyó évi október 1-én fizetendő második részletnek letevésétől annak tíz egyenlő évi részletben, 6°/0-os kamatokkal való lefizetése mellett fölmentessék. A közelebbről érdeklődők részére legyen megmondva, hogy a konsortiuus fölség folyamodására vonatkozólag a zágrábi katonai parancsnok és a pénzügyminisztérium közt egyértelműség volt és van arra nézve, hogy a bár nagymérvű, de időleges baj nem szolgálhat alapul a szerződés határozmányainak az egész szerződési időre kiható megmásítására; egyetértésben voltak és vannak továbbá a tekintetben is, hogy a haladék megadása nagyon is indokolt és pedig nemcsak a vállalkozóknak, de magának a vállalatnak s azon oly igen jelentékeny kereskedelmi ágnak érdekében is. Nézeteik csak alárendelt pontokban voltak egyelőre elágazók, s az eldöntés elvégre is egyetértésükkel történt. A határőrvidéki erdőüzlet tárgyában a félhivatalos „Agramer Ztg.“ a következőket közli: „Biztos forrásból arról értesülünk, hogy a határvidéki erdőüzleti consortium vezérigazgatója, Divald Adolf ur, és Hodossy Imre ügyvéd úr múlt hó 29-én Zágrábba érkeztek, hogy a nevezett consortium nevében a cs. és k. főhadparancsnokságnál, mint határőrvidéki közigazgatási hatóságnál, aláírják azon pótjegyzőkönyvet, mely ő felségének folyó évi sept. 7-étől kelt legfelsőbb elhatározása szerint az 1872. október 5-iki szerződés kiegészítését képezi. E pótjegyzőkönyvbe felvétetett a legi. elhatározás szószerinti szövege, amelynek értelmében a határvidéki erdőségi consortiumnak megengedtetik, hogy az 1872. okt. 5-én kelt szerződés értelmében már f. év okt. 1-én esedékes második vételári részletet 2.775.000 forint erejéig ne egyszerre, hanem ttt egyenlő és mindig okt. 1-én esedékes 277,500 forintnyi részletekben fizesse le; a nevezett consortium köteles ezen részletet a végleges törlesztésig hat százalékkal előlegesen kamatoztatni és pedig olyformán, hogy az első kamattörlesztés f. é. október elsején az egész részlet után és minden további év október elsején a hátralevő részletöszszeg után fizettessék. A jegyzőkönyv aláírása után a consortium meghatalmazottjai a második részlet hatos kamatát a folyó és jövő évi október közti időközre 166,500 frtnyi összegben, nemkülönben az ezüstárfolyam-különbséget 14,402 frt erejéig azonnal készpénzben lefizették. Ezekből kitűnik, hogy a részlet lefizetésének elhalasztása nem involvál hátrányt, ha tekintetbe veszszük azon körülményt, hogy a beruházási pénzek a folyamatban levő előmunkálatok következtében egyelőre nem használhatók fel; kitűnik továbbá az, hogy e pénzek, ha lombard útján tovább adathatnának, a már elért agro-nyereségen kívül 6°/0-os kamatot hoznak és hogy legalább a 14 402 frtnyi árfolyamkülönbözet tiszta nyereség, ha további elhelyezés mindjárt bekövetkezhetett volna, ami egyébként a jelen körülmények közt igen kétséges. (A consortium azonban, mint tudva van, ezzel sincs megelégedve, hanem megszabadulni óhajt az egész üzlettől.) * * * TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. Irta MONTESQUIEU. XXIII. Üzbek levele, barátjához Ibbenhez, Szmyrnában. Negyven napi hajózással Livornóba érkeztünk. Uj város ez: tanúbizonysága a toscánai herczegek szellemerejének, kik a mocsáros falut Olaszország egyik legvirágzóbb városává tették. Az asszonyok itt nagy szabadságot élveznek : láthatják a férfiakat bizonyos redőnynek nevezett rácsozaton át, kimehetnek mindennap, néhány anyóka kíséretében , csupán egy fátylat viselnek. *) Sógoraik, bátyjaik, öcscséik meglátogathatják , s férjeik ezen nem akadnak fenn. Szerfelett meglepő látvány egy mahomedánra nézve, midőn először lát keresztyén várost. Nem értem ez alatt az első tekintetre szembeszökő dolgokat, mint amilyenek, a különféle épületek, sajátságos ruhaviselet, a fő szokások, még a legparányibb csekélységben is van valami különösség, mit érzek, de kifejezni nem tudom Holnap Marseille- be utazunk , tartózkodásunk ’) A persák négyet viselnek, ott nem lesz hosszú. Rika szándéka és az enyém, késedelem nélkül Párisba mennünk, mely az európai uralom székhelye. Az utazók mindig a nagy városokat keresik fel, hol valamennyi idegennek bizonyos közös hazája van. Isten veled. Légy meggyőződve, hogy mindenkor szeretlek. Livornóból Szaphar hava 12 én 1712. XXVI. Rika levele Ibbenhez, Szmyrnában. Már egy hónapja vagyunk Párisban, s azóta folytonos izgalomban voltunk mindig. Nagy ügygyel-bajjal jár még az ember, mig az ember szállást kap, mig feltalálja azokat, akikhez utasítva van, és mig ellátja magát a szükséges dolgokkal. Egyszerre minden hiányzik. Páris olyan nagy, mint Iszpahán a házak, oly magasak, hogy az ember megesküdnék, miszerint csupa csillagászok lakják. Elképzelheted, hogy egy légbe épített város, hol egymás hegyiben hat, hét ház emelkedik, mennyire népes lehet; és hogy, ha mindenki lemegy az utczára, mekkora zűrzavar keletkezik ottan. Tán el sem hiszed, de amióta itt vagyok még nem láttam járni senkit sem. Nincs a világon nép, mely jobban kivegye gépezete hasznát, mint a francziák : rohannak, repülnek; az ázsiai lassú járművek, a tevék szabályozott járása ájulatba ejtené őket. Én, ki nem születtem e hajszolásra s gyakran gyalog járok szokott modoromban, néha felbőszülök mint egy keresztyén, mert, hogy tetőtől talpig megbámulnak, az még megjárja, de nem bocsáthatom meg a könyök döföléseket, miket rendszeresen s egymásra következő szabatossággal kapogatok. Jön megöttem egy ember, megelőz s félfordulatra perdit lökésével; jön szemközt a másik oldalról egy másik s hirtelen viszszataszit, honnan amaz kifordított, s alig haladok száz lépésnyire és már úgy el vagyok törődve, mintha tíz méri földet gyalogoltam volna. Ne gondold, hogy már most tudjak valami alaposat beszélni az európai erkölcsökről, szokásokról : magamnak is csak homályos fogalmam van még a felől, s még alig volt elég időm, hogy kicsodálkozzam magamat. A franczia király *) Európában a leghatalmasabb. Nincsenek ugyan aranybányái, mint szomszédjának a spanyol királynak, de nagyobb a gazdagsága mint ezé, mert alattvalóinak hiúságból aknázza. Ez kimeríthetlenebb a bányáknál. Nagy háborúkat, kezdett és viselt már anélkül, hogy egyébb pénzforrása lett volna, mint az eladandó czimek , s az emberi kevélység csodája kifizette seregeit, felszerelte várait és hajóhadait. Különben ez a király nagy bűvész is: alattvalóinak még szelleme felett is uralkodik, úgy gondolkoznak, amint ő akarja. Ha kincstárában nincs több egy millió tallérnál, és kettőre van szüksége, csak rá kell beszélni alattvalóit, hogy egy tallér kettőt ér s ők elhiszik. Ha nagy háborút kell viselnie és pénze nincs, csak fejekbe kell vernie, hogy egy darabka papiros pénzt ér — és ők azonnal megvannak róla győződve. Sőt egészen odáig viszi, hogy elhiheti velök, miszerint érintésével minden ’ XIV. Lajos ült akkor a trónon, roszból, bajból kigyógyitja őket, olyan nagy ereje s hatalma van szellemük felett. Meglep talán amit e fejedelemről beszélek, de van még nálánál is nagyobb bűvész, aki nem kevesbbé ura a fejedelem szellemének, mint ő másokénak. E bűvészt úgy hiják, hogy pápa, majd azt hiteti el vele, hogy a három csak egy ; hogy a kenyért amit eszik, nem kenyér és a bor, amit iszik nem bor, és ezernyi efféle dolgokat. S hogy mindig lélekzetben tartsa, s ne engedjen neki időt a hivés szokásából kiesnie, időről-időre bizonyos hitczikkelyeket ad gyakorlatául. Valami két esztendeje, hogy egy nagy írást küldött neki, mit alkotmánynak klnevezett, s nagy büntetések terhe alatt kötelezte a fejedelmet és alattvalóit, hogy mindazt higyjék, ami benne írva vagyon. A fejedelemmel könnyen boldogult; azonnal alávetette magát, jó példát adván alatvalóinak; — de ezek közül némelyek fellázadtak, s mondának, hogy biz abból nem hisznek egy betűt sem. És e nagy forradalmat, mely most az udvart, az egész királyságot s a családokat meghasonlásban tartja, az asszonyok szerzették. Ámaz alkotmány megtiltja nekik, olvasniok egy könyvet, melyet minden keresztényéből eredetinek mond: tulajdonképen ez az ő koránjuk. Az asszonyok, felháborodván a nemük ilyetén meggyalázásán: mindnyájan fellázadtak az alkotmány ellen; részükre hódították a férfiakat, akik ebben a dologban nem kívánnak kiváltságokat. Meg kell azonban adni: ez a multi nem roszul okoskodik; s nagy Halira mondom, kell, hogy okuk legyen ami szent tör*) Az „Unigenitus“-hulla vényünk elveiből , mivel : lévén az asszonyok alacsonyabb fokú teremtmények nálunknál, s mivel prófétáink arra tanítanak, hogy soha nem jutnak be a paradicsomba, ugyan hát minek is avassák magukat oly könyv olvasásába, mely csak arra való, hogy a paradicsom útjára megtanítson? Csodával határos dolgokat hallottam beszélni a királyról, s nincs kétségem, hogy te tétovázás nélkül elhiszed. Azt mondják, hogy mialatt nagy háborút viselt szomszédjaival, akik mindnyájan összeszövetkeztek ellene , számtalan számú láthatatlan ellensége támadt s fogta körül saját országában; hozzáteszik, hogy harmincz évnél tovább kutatta, kereste ez ellenségeit, — és hogy daczára a bizalmát biró bizonyos dervisek ernyedetlen fáradozásainak — de csak egyetlen egyet sem fedezhetett fel. Vele laknak, udvarában, székhelyén, hadseregében, bíróságai között élnek, s mégis azt modják, hogy meglesz az a keserűsége: meghalni anélkül, hogy csak egy tiket is megtalálna. Azt mondják,hogy átalánosságban léteznek ,s hogy külön-külön semmik tesz ez, de tagjai nincsenek. Kétségkívül isten akarja megbüntetni e fejedelmet, azért nem volt eléggé mérsékelt legyőzött ellenségei irányában ; azért ad neki láthatatlan elleneket, akiknek sorsa és szelleme felül van az övén. Folytatni fogom közleményeimet és sok mindenféle dologgal ismertetlek meg, ami a persa jellem és szellemtől módtalanul távol áll. Jóllehet egy és ugyanazon föld hátán élünk, de ennek az országnak fia, s azé a hol te élsz, bizony igen külömböző emberek. Paksból Rebiab második hava 4-ikén 1712, Pest város közgyűlése. Október 8-án. Elnök: Kada Mihály polgármester. Napirend előtt: A belügyminiszer leirata, melyben felhívja a várost a telek kijelölésére, melyet a rendőrségnek átengedni szándékozik, felolvastatott. A közgyűlés bizottságot küldött ki, mely a kijelölést eszközölje s arról a várost jóváhagyás végett értesítse. A százház lakossága kérte a várost, hogy számára elemi népiskolát állítson fel. A közgyűlés e kérelmet méltányosnak találta s a mai közgyűlésen már az hozatott tudomásra, hogy a Kerepesi utón levő Gaber-házban szemeltek ki alkalmas helyiséget, melynek három évi bérösszege 3200 forint A közgyűlés helyben hagyta. Az a bizottság, melyet a közgyűlés a végett küldött ki, hogy állapítsa meg a módozatokat, melyek szerint a város a Lisztjubileumban részt vegyen, beterjesztő javaslatot. A közönség előtt ismeretes e szerint a város három 200 frtos alapítványt tesz külföldre tanulmány végett utazó zenészek segélyezésére (a segélyt a zeneakadémia ítéli oda), a redoute, nagy termének az ünnepélyre díjtalanul megnyerése iránt lépéseket tesz a bérlőnél, s a meghívott vendégek ellátására 1500 forintott szavaz meg. Ellene szólt e javaslatnak Weisz Bernát. Először: zeneakadémia nincs, nemzeti zenede pedig van, ítélje ez oda, ki segélyeztessék, s ha már e módosítvány nem tetszenék, legalább felének odaítélési joga tartassék fen a zenedének. Másodszor a terem bérbe van adva, a város nem eszközölheti ki áldozatok nélkül a díjtalan átengedést. Harmadszor : 1500 forint sok, ig ínséges időben, úgysem a város hívta meg azokat a vendégeket, elég lesz ha a város 500 írttal járul a költségekhez. Hasonló értelemben nyilatkozott Az 1 is, bőven hangsúlyoztatva, a takarékosságot, melylyel az eddigi gavallérkodásnak immár ideje véget vetni. E felszólalásokat Tavaszi és Királyi Pál, a kiküldött bizottság elnöke, súlytalanokká tették. A zeneakadémaia létesülése már csak rövid idő kérdése, s a nemzeti zenede is ebbe fog beolvadni. A terem díjtalan átengedése iránt lépések tehetők a nélkül, hogy annak okvetlen kieszközlésére kötelezni magát a város, végre — oly morális haszon háramlik majd a városra e csekély anyag áldozathozatal dijául, hogy azt még keveslen s nem sokalni kell. — A közgyűlés a két felszólaló kivételével egyhangúlag elfogadná a bizottság javaslatát. Vécsey indítványozza, hogy a város figyelmeztesse a közmunkatanácsot, miszerint az országút télre nem maradhat jelenlegi eltorlaszolt állapotában s hívja fel a hátralevő munkálatok haladéktalan bevégzésére. Mindenesetre szigorú megrovást érdemel a hanyagság, melyet a közmunkatanács a fő vonal kiépítésénél tanúsít. Földhányások, kőgarmadák, szekértorlaszok állják el a közlekedést hónapok óta, s egyetlen kalapácsütéssel nem siettetik a közlekedés megakasztásának mielőbb véget vetni. A közgyűlés sürgősnek nyilvánítá a kérdés eldöntését s az indítvány azonnal elfogadtatott. Következik a napirend. Kecskemét város köszönetét nyilvánítja a fontos szolgálatért, melyet Pest város a hazának tett a jury-tagok szives fogadása által. Tudomásul vétetik. Tanügyi tárgyak: Margay belvárosi reáltanár egészségi szempontból október hó végéig szabadságidőt kér, mely megadatik. A józsefvárosi reáliskolában egy franczia nyelvmesterre van szükség, ennek díjazására 400 forint megszavaztatik. A belvárosi elemi leányiskolában üresedésben levő magyar nyelvtani tanszékre a tanügyi bizottság Prameot ajánlja. A közgyűlés az ajánlat értelmében hoz határozatot. Ezután az opera- és a népszínház ügyében a belügyminisztérium, Pest város, a közmunkatanács és a népszínház bizottsága közt létrejött szerződés terjesztetik elő. E szerződés, mely szerint az operaház számára a népszínház átengedi Herrainatéri telkét, a népszínház pedig a kerepesi út és a külső körút találkozási pontjára fog építtetni az e cseréből folyó jogi és pénzügyi viszonyok többszörösen tárgyaltattak a közönség előtt. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a szerződést, a polgármester, Havas és Vecsey felhivattak annak aláírására s rövid uton közöltetni fog a többi szerződő féllel is, hogy az ügy mielőbb rendben legyen. Ezzel kapcsolatban elfogadtatott az a szabályzás terve is, melyet a közmunkatanács a népszínház uj telkére vonatkozóan a város elé terjesztett. Következő tárgyak: az artézi kút továbbfuratására Zsigmondy főmérnök havonkint 1000 frtot kér — megszavaztatik. — A bizottság, mely a fővámház telkének szabályozása iránt a kormány és a város közt kötendő szerződés ügyével megbizatott, jelentést tett. A szerződés még máig sem volt megköthető, pedig az ócska sóház addig el nem pusztul onnét, míg ez az ügy rendezve nem lesz. A közgyűlés elhatározó, hogy a minisztériumhoz sürgető feliratot intéz. Egyéb tárgya nem volt a közgyűlésnek. KÜLFÖLD. — Október 8 — Franczia köztársaság. Alább veszik olvasóink Broglie herczeg quasi programmbeszédét, mely válasz akar lenni Thiers nagy horderejű nyilatkozatára. A szóvita tehát elérte volna ezzel azon stádiumot, hol szorosan meghatározott alapon körvonalazta a pártok álláspontját. A döntő szó után nem késhetik sokáig a tett sem, s el lehetünk rá készülve, hogy ezentúl minden napnak meglesz a maga fontos eseménye a pártközi viszony fejleményeinek történetében. Mindkét párton megindult a végleges tömörülés szervezkedés a nagy tusára. A republikánusok kivétel nélkül Thiers zászlaja körül sorakoznak, menten minden tartalékgondolattól. Az alkotmányos monarchiának azon hívei, akik a ,,Journ. des Heb.“ által képviseltetik nézeteiket, némi tartalékgondolattal ugyan, de mégis csatlakoznak a republikánusokhoz, nem ugyan a köztársaság okvetlen megmentése végett, de okvetlen megmentésére a forradalom vívmányainak s azon alkotmányos elvnek, melyet a quand-même királyság restauratiója a hagyományok és isteni jogok elméletébe készül belefojtani. — Ezek azok, akiknek a respublika kell, ha alkotmányos király nem lehet. — A másik táborban nem kisebb a tömörülés és szervezkedés mozgalma. Thiers nyilatkozata érzékenyen érintő a jó urak boldog biztonságérzetét s most természetesen minden módon rajta vannak, hogy a nyilatkozat hatását enyhítsék, Kígyót, s békát kiáltanak ellene s röviden szélsőbaloldali agitátornak nevezik s nyilatkozatát a szélső párt izgatásai summáriumának. Érdekes egy summarium azonban az, melyet egy fecsegő párthivök az ő működési terveikről nyújt egy beszélgetésben, melynek főpontjait alább veszik olvasóink. — A nemzetgyűlés többségének azon fontos értekezletéről, mely Aubry képviselőnél okt. 4-ikén tartatott, s általunk már jelezve volt, még következő részleteket közölhetünk. Fontosságát ez értekezletnek növeli az, hogy résztvevők csaknem kivétel nélkül egyszersmind a nemzetgyűlés valamely szakosztályának, tehát magának a nemzetgyűlésnek legbefolyásosabb tagjai. E gyűlésben Changarnier tábornok elnökölt. Hosszas és kimerítő vita keletkezett a kérdés felett, hogy miként kelljen majdan, ha a nemzetgyűlés összeült, a monarchia visszaállítását indítványba hozni. „Többet nem mondhatunk róla“ — mondja a „J. des Débats“, —„miután a jelen volt képviselők megigérik a legnagyobb titokban tartani az értekezlet tárgyát, csupán annyit tudhattunk meg, hogy a legitimistáknak teljesen sikerült megnyugtatni az orleanistákat s igy a két párt egyetértését a monarchia visszaállítása iránt biztosítni. Az értekezlet egy bizottságot is választott, melynek feladata leend egy programrot dolgozni ki a jobboldal csoportjainak közös eljárásának szabályozásául. Mihelyt e programm elkészül erre, az értekezlet tagjai ismét össze fognak jönni, hogy azt elfogadják s illető egyleteik tagjainak tudomására hozzák.“ A „J. des Débats“ azt hiszi következtetni ez értekezlet határozataiból, miszerint az állandó bizottságnem fogja indítványozni, hogy a nemzetgyűlés korábban összeüljön nov. 5-nél, mikorra a nemzetgyűlés maga határozta egybe jönni. Spanyolország. Nagy hűhót csaptak annak idejében a carlisták Estilla elfoglalásával , pedig a nagy hőstett mindössze annyiból állt, hogy egy 200—300 ember által védett ócska zárdát kerítettek hatalmukba. Azóta Tolosa alul pusztulniok kellett Mariones Biscayából érkező hadai elől s igy estellai positiójuk is tarthatatlanná lett. Szépen ki kellett takarodniok Estellából s a kormány csapatai egyetlen puskalövés nélkül vonultak be nyomukban. Moriones hadmiveletei oda irányultak volt, hogy seregével a carlisták és Madrid közé vesse magát s őket első hadmiveleteik alapvonalára , vagyis a pyrénéek felé szorítsa vissza. Ez sikerült is neki tökéletesen. Először Pampelona felé nyomult elő s aztán keletnek Tafalla irányába vette útját, itt Primo de Rivera hadosztálya csatlakozott hozzá s ezzel együtt nyugotnak Estella felé fordult. Most ez utóbbi helyet is elfoglalta s ezzel a carlisták megött vont kör be van fejezve. Most a pyrénéek felé fogja a banditákat nyomni. Elio carlista tábornok észrevette, mennyire ki van téve az estellai positio s önkényt adta fel azt. Emiatt éles bírálatokat kell szenvednie kollégái sőt alárendeltjei részéről is, kik temporizálásában nem a helyzet kényszerűségét de gyávaságot látnak. — Az intransigensek valenciai kirándulásának hire, még nem nyert megerősitést; hajóik azonban folytatják a parti városok sorralátogatását s legközelebb Vera-Cuevason zsaroltak tetemes sarczot. Azonban kétségbevonhatlan jelek mutatják a lázadók csüggedését, mely a „Numancia“, fedélzetén is otthonos lett már. Az intransigensek más két hajója a „Tetuan“ és a „Fernando Catolico“Almeria tartományban Garrucha előtt kötött kis élelmiszereket requirált. Egy angol hadihajó mindenütt nyomukban jár. Úgy látszik, mintha az insurgensek a Sierra - Almagrerai ezüstbányákat akarnák kirabolni, ami szerfelett sértené a külföldiek érdekeit is. Almeria város védelmi állásba helyezi magát a felkelők esetles támadása ellen. Reményük azonban hogy Lobo még idején fog megérkezni a kormány hajóival Gibraltárból, hogy a további garázdálkodásnak véget vessen. A karlistákról még a következő híreket jegyezhetjük fel. A Gazetta jelentése szerint, Villalain és Ploria egyesült bandái Saragossánál megveretettek. Vesztettek 7 halottat, 5 sebesültet és 23 foglyot. Betalu alól visszaverték az önkénytesek a karlistákat. Tristany és Miret bandái (1500—2000 embr) csel által elfoglalták Valls-t, de csakhamar elűzettek onnan egy zászlóalj ceutai önkénytesek által ; 15 halott 360 fogoly a veszteségük. Politikai hírek dolgában igen kevés a feljegyezni való. A legfőbb újság az, hogy a cantonalis felkelés elnyomása után a svájczi szövetség tanácsa memorandumot szándékoszik az európai hatalmak elé terjeszteni, melyben politikáját lesz kifejtendő. Nagy fontosságot tulajdonítanak továbbá Soler, gyarmatügyi miniszter porto-ricoi s cubai utazásának, mely e hó 20 ikára van tervezve. Ettől várják az ottani situáció javulását, s az Egyesült Államokkal való jó viszony megszilárdulását. A miniszter ott tarkodása 3 hónapot vesz igénybe. Egy carthagenai távirat azt jelenti, hogy a felkelők elhagyták Carthagenát. E bh alkalmasint, a fenntebb nevezett hajók kirándulására vonatkozik s a végleges kitakarodást annyival kevésbé jelentheti, mert egy másik távirat világosan arról szól, hogy a „Numancia“ hajó, a legénysége közt kitört elégedetlenség folytán, a carthagenai kikötőben maradt. Még egy karlista hírt említünk meg, s ez az, hogy Carlosnak ismét elfogyott a pénze s csapatai zúgolódnak. Sabelli kijelentette nyíltan, hogy pénzbeli segély nélkül isten ügyét sem szolgálhatja. Don Carlos Vergásából Daraugoba vonult. Fogy a tér lábai alól majdnem oly rohamosan, mint zsebéből a pesetárok: Isten segítse tovább is. Anglia. Az angol parlament elnapolást decemeber 16-ikáig terjesztette ki egy királyi nyilatkozvány, mely a minisztertanács e hó 3 ifeán tartott ülése után azonnal megjelent. Úgy látszik, hogy a minisztertanács kiválólag a miatt tartott ülést, s ez ülése melyen a kabinet minden tagja megjelent — első a szünidők alatt. Bright értesítette a képviselőház elnökét, hogy Lancaster herczegség kancellárságát átvette, s értesítette egyúttal birminghami választóit, hogy néhány nap múlva megküldi nekik nyilatkozatát. Brighami választókerületben legközelebb el fog rendeltetni az új választás. A tauntoni választás kimenetelét roppant érdekkel várja a közvélemény. Itt ugyanis a fő államügyészszé kinevezett Henry James a szabadelvű párt jelöltje, s mint a „Times“ írja ennek esetleges vereségében Gladstone a kormány oly elhatározó vereséget látna, mely után a nemzetre való közvetlen hivatkozás nélkül — azaz a parlament feloszlatása s új választások elrendelése nélkül, a kormány nem folytathatná hivatalát. S igy megeshetik, hogy a parlament megújítása, minek rendes ideje a jövő évre esik, meg ez idén végbe menne. A „Times“ ez eshetőség felett elmélkedve arra a conclusióra jut, hogy Gladstonne mielőtt a nemzetre hivatkoznék, el nem mulaszthatja tervszerű s kimerítő programmot terjeszteni az ország elé azon politikáról, melyet kormánya a jövőben követni szándékozik. Hasonló véleményen van a szabadelvű párt főközlönye, a „Daily News“. Olaszország A király utazása megszilárdította az ország bizalmát a külügyi viszonyok teljesen kielégítő volta iránt, s bizonyságot tett a kormány külügyi politikájának helyességéről. A külbékét s a nemzetközi ügyek rendbentételét, biztosítottnak tekinti a közvélemény, de annál nagyobb erélylyel követeli most a belbéke biztosítását, s a belügyek rendezését. A parlamenti ülésszak küszöbön álló berekesztését jeladásul tekinti a nemzet közvéleménye erélyes belügyi politika sürgetésére, s arra, hogy a megnyitandó új ülésszak teendői iránt felfogását kinyilatkoztassa. Mindenek fölött a pénzügyi rendezkedés roppant feladatára utalja a kormány s a parlament buzgalmát. Ezen baj gyökeres orvoslása nélkül intenzív politika, sikeres belügyi rendezkedés nem képzelhető. Németország. Minden jelentékenyebb hit az államból az egyházpolitikai ügyekre vonatkozik. Maga a választás nagy fontosságú mozgalma, maga a legfőbb politikai körökben észlelhető bizonyos meghasonlás is háttérbe szorul e minden érdekeltséget, az állam összes tevékenységét absorbeáló chronicus baj ki-kitörő jelenségei mellett. A renitens és paczkázó Ledochowszky érsek a szó legszorosabb értelmében folytonos izgatottságban tartja az összes közvéleményt. Törvénybe idézik, bírságolják, fenyegetik a legerélyesebb megtorló rendszabályokkal: mitsem használ. A dolog márodáig ért, hogy a közvélemény és maga a kormány is komolyan kezd foglalkozni azon egyetlen még lehetséges rendszabály eszméjével, mely az érsek úr lábai alól képes még elvonni az agitatió talaját s ez a száműzetés. A fogság nem használ, bőr, mérgesítené a bajt, kézzelfogható vértanuság dicsfényével vonván körül a renitens infulát. A kiutasítás azonban sem nem pualificálja az embert oly nagyon vértanúvá, sem pedig nem oly veszélyes a küszöbön kívül tett vértanú, mint az, ki a tűzhely körül mutogathatja martiromságát. — Maga ez egy szál Ledochowszky naponta hasábokat vesz igénybe rakonczátlanságaival a német sajtóközegekben. Ma azonban kivételesen egy nem irritáló egyházügyi hírnek is jut egy kis tér, még nem ugyan a lapokban, de egyelőre csupán a távirati jelentésekben. Erir Reinkens a katholikus püspökről szól, s jelenti, hogy tegnap tette le mint ilyen az esküt a cultusminiszter kezébe. Az eskümintából kihagyottak azon helyek, melyeket a kath. püspökök úgy szoktak magyarázni, hogy engedelmességi fogadalmuk csak annyire terjed, amennyiben nem ellenkezik a pápának tett esküvel. Ez alkalommal a cultusminiszter beszédet mondván, kiemelte, hogy az államok igazságos kötelessége az ó-katholikusokon segíteni, mert ezek készek a császárnak megadni ami a császáré. Délután Reinkens tiszteletére díszebéd volt a cultusminiszternél. Ugyancsak távirati hír szerint a zsinati képviseleten Bajorország, Baden és Hessen is indítványozni fogja az ó-katholikus püspök elismertetését. — Manteuffe tábornok tábornagygyá neveztetett ki. — Broglie herczeg programmbeszédét, melyet e hó 5 ikén Neuville-le-Bonbon a vasút megnyitása alkalmakor tartott diszebéden mondott, s melynek távirati kivonatát tegnap közöltük volt, — a helyi érdekű bevezetés elhagyásával adjuk szószerint a következőkben: „A clerusnak ezen középkorbeli és a régi kormány alatti uralmát, mely magyarázatát a történelemben találja és gyakran jótéteményei által volt indokolva, ama kivételes eseményekkel együtt, melyek megalkoták, a gondviselés a kellő időben megszüntette. Sem e hatalom, sem olyasmi, mi hozzá többé-kevésbé hasonló, napjainkban többé nem keletkezhetnék. Ezt nem azért mondom, hogy a hallgatókat felvilágosítsam, mert, nekik erre nincs szükségük, hanem azért, hogy ismételjék a lakosság előtt, melynek nyugtalan érzékenységét a rágalom saját szemünk előtt iparkodik tévútra vezetni ; azért mondom, hogy szavam, mely nem fél a viszhangtól, a néphez elhasson, semmi olyan sem fog előtérbe lépni, ami a clerusnak a törvény által biztosítandó hatalmat adhatna. — És oly nevetséges e hatalom visszatértétől félni, mint azt reményleni. Ama derék, kitűnő papok, kik közöttünk helyet foglalnak, nem fognak nekem ellentmondani, ha azt állítom, hogy rajtunk másnemű fölényt, nem gyakorolhatnak, mint azt, mely erényeikből s azon vallás fenségéből keletkezik, mely lelkünket a föld gondjai alól kiemeli. Bizonyára elég, ha szíveinkben fentartják az uralmat, melyet immár törvényeinkben nem igényelhetnek s nem is akarnak igényelni. Bárminő kormányt fog tehát a nemzetgyűlés amaz alkotrányozó hatalom alapján, melyet önöktől kapott, Francziaországnak adni, nem fog áldozat követeltetni ama társadalmi feltételektől, melyekhez mindnyájan egyformán ragaszkodunk. Mindnyájan állandó, erős kormányt akarunk, mely forradalmat és fejetlenséget mindenkor elnyomni kész, de a pártok felett áll; olyan kormányt, mely biztosítja a munkásoknak tegnapi fáradságait gyümölcseit s a holnapi nap keresetét; olyan kormányt, mely egy forradalom által fölzavart múltúnkból minden dicsteljes emléket ismét fölkeres, anélkül hogy bármelyiket is megtagadná és jövőnk reményeit biztosítja. Olyan kormányt akarunk, mely modern társadalmunk jogos szükségleteit, de nem kevésbé veszélyeit is felfogja, mely annak alapeveit elfogadja, de kihágásait visszautasítja. Ilyen lesz, bármit mondjon a lehetetlen fraciók fondorlata, a kormány, melyet nekünk a nemzetgyűlés adni fog, sohasem fog másfélét szentesíteni és e reményben várjunk tiszteletteljesen amaz eldöntésre, melyre egyedül neki van hatalma. * A monarchisták actio-programmja. A „Times“ egyik párisi levelezője igen érdekes beszélgetést közöl, mely egy Versailles felé robogó vonat coupéejában közte s egy monarchikus képviselő között folyt. A monarchikus képviselő nyilatkozatai részletes programmját adják a restauratiónak s annál figyelemreméltóbbak, mert eddigelé minden úgy történt, amint ő előre megmondta. E monarchikus képviselő, miután indokolta a restauratió szükséges voltát, azon kérdésre, hogy Chambord gróf elfoglalná-e a neki esetleg felajánlandó trónt? — kö-