Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-09 / 233. szám

Mindezeknek szem előtt tartása okozta, hogy a pénzügyminisztérium, a szerződés erőszakos föl­bontását mellőzve, oly megoldást létesített, mely a kincstár érdekeinek egyedül felel meg. Új szerző­dést kötött ugyanis Pollikkal, mely szerint ő az előbbi szerződés alól föloldatván, kötelező magát az 1872-ről visszamaradt s folyó év október hava végéig az erdőkből kiszállítandó szálfát s az ad­dig készítendő fűrészárut a jelen év folytán s a jövő évi ápril végéig átvenni és saját költségén kincstári őrizet alatt tartandó tiszai raktárakba elszállítani s az eredeti szerződésben megállapított árak szerint megfizetni, mit ha a megállapított idő­határok szerint nem tenne, a kormány jogosítva van magát a különben is őrizete alatt tartott s e szállítási költségekkel máris értékesebb fának eladása által kielégíteni, s a netán mutatkozandó árkülönbözetet, illetőleg magát az eredeti szer­ződés idején letett s most is egészben visszatartott biztosítékból kártalanítani. — E biztosíték ugyanis csak akkor fog a vállalkozónak kiadatni, ha az imént leírt kötelezettségének teljesen meg­felelt. — Hogy mily áldozatába kerülend Pol­­láknak vállalkozni hitelének megmentése mel­lett, letett biztosítékát, teljesen visszanyerhetni, azt a faüzletben jártas ember már ma is ki tudja szá­mítani. Nem maradhat itt c­áfolat nélkül az idézett közlemény azon állítása sem, hogy a pénzügymi­niszter Pollák kedvéért, hogy ez az árakat ma­gasan tarthassa, az ungvári kincstári erdőket már tavaly használatlanul kevertette, mert aki az ungvári erdők viszonyait ismeri, az tudja, hogy az ungvári erdőkben, melynek 95°/0-ka bük­­kös, oly kevés fenyőfa van, hogy bár az illető állatok túlélt koránál fogva azok a tetemes évi fanövedéki veszteség kikerülése végett 20 év alatt letarolandók és fölújítandók, az évi fenyőt­­fatermés mégis egy millió köblábnál, tehát a már­marosinak a­ jó részénél többre nem­ megy, s ennél fogva a máramarosi fenyőfának jelentékeny kon­­kurencziát nem csinálhat, és pedig annál is kevésbé, mivel az ungvári fát vizen csak Ungvárig lehet szállítani, onnan pedig vasúton kell tovább vinni, vasúton azonban szálfát szállítani tudvalevőleg ki nem fizeti magát, mivel rendes viszonyok közt Ungvár és környéke maga elfogyasztja az ottani évi fenyőfatermést. Bizonysága ennek épen azon körülmény, hogy az ungvári faraktárban 1872-ben nagyobb készlet sohasem találtatott, mert a lehetőség hatá­ráig kiterjesztett termelés mellett a kereslet oly nagy volt, hogy a vevők a leérkező tutajokra vár­tak, s a deszkát közvetlenül a fűrész alól vitték. Igaz, ez ma nincs úgy, mert a pénzválság hullá­mai az ungvári szerény piaczot is elborították, s ennek folytán a folyó évi majdnem egész fater­més, a többszöri eladási kisérlet daczára, ma is az ungvári raktárban vevőre vár. Az elmondottakból minden elfogulatlan be fogja látni, hogy a máramarosi faszerződés fölol­dásánál a pénzügyminisztérium előtt egyedül a kincstár érdeke állott, de ha a vállalkozó irányá­ban némi méltányosság is vezette volna, az által sem tett volna egyebet mint azt, ami rendkívüli viszonyok közt nemcsak minden magánzónak, ha­nem még inkább a kincstárnak saját jól fölfogott érdekéből folyó kötelessége. A kincstári szerződésekben ugyan szabály sze­­rint ki van mondva, hogy a másik szerződő fél sem­minemű körülmények között sem tarthat igényt bér­vagy árelengedésre vagy egyéb kedvezményre, és­pedig azért, nehogy a szerződő felek költött ürü­gyek alatt, is követeléseket támaszthassanak, a kincs­tárt folytonos perlekedéssel zaklathassák; de azért a kincstár épen úgy, mint a magánzók is, hivatva van, szerződő felei iránt méltányosságot és embe­riességet gyakorolni akkor, mikor csak önhibájukon kívül „vis fortuitus major“ folytán oly szorongatott helyzetbe jutottak, hogy ha szerződési kötelezettsé­geik szigorú megtartásár­a szorítta­­nának, meg kel­lene semmisülniök. — A summum jus summa in­juria az államra nézve is igaz. Mivé lettek volna például két éve és tavaly az árvizek és rosz­ter­més folytán kárt szenvedett bérlők, ha a kincstár a szerződés szavaihoz szigorúan ragaszkodva, az in­dokolt méltányosságot nem gyakorolta, hanem azo­kat egy csapással tönkre tette volna? Nagyrészben koldusokká, s ma annyi százezer hold termékeny föld parlagon heverne. Hogy a végvidéki erdőüzlet-társulat miről ta­nácskozik és mit szándékozik tenni, arról a pénz­ügyminiszternek tudomása nem lehet, ki egyébként ezen vállalat irányában sem követett s követ más elveket, mint a­melyeket az államérdekek szem­pontjából követni kötelessége, s a­melyektől vezé­reltetve hozzájárult az ő felsége elé terjesztett azon javaslathoz is, miszerint a végvidéki erdőü­zlet-tár­sulat a folyó évi október 1-én fizetendő második részletnek letevésétől annak tíz egyenlő évi rész­letben, 6°/0-os kamatokkal való lefizetése mellett fölmentessék. A közelebbről érdeklődők részére legyen megmondva, hogy a konsortiuus fölség folyamo­dására vonatkozólag a zágrábi katonai parancsnok és a pénzügyminisztérium közt egyértelműség volt és van arra nézve, hogy a bár nagymérvű, de idő­leges baj nem szolgálhat alapul a szerződés hatá­rozmányainak az egész szerződési időre kiható megmásítására; egyetértésben voltak és vannak továbbá a tekintetben is, hogy a haladék mega­dása nagyon is indokolt és pedig nemcsak a vál­lalkozóknak, de magának a vállalatnak s azon oly igen jelentékeny kereskedelmi ágnak érdeké­ben is. Nézeteik csak alárendelt pontokban voltak egyelőre elágazók, s az eldöntés elvégre is egyet­értésükkel történt. A határőrvidéki erdőüzlet tárgyá­ban a félhivatalos „Agramer Ztg.“ a következőket közli: „Biztos forrásból arról értesülünk, hogy a határvidéki erdőü­zleti consortium vezérigazgatója, Divald Adolf ur, és Hodossy Imre ügyvéd úr múlt hó 29-én Zágrábba érkeztek, hogy a nevezett con­sortium nevében a cs. és k. főhadparancsnokság­­nál, mint határőrvidéki közigazgatási hatóságnál, aláírják azon pótjegyzőkönyvet, mely ő felségének folyó évi sept. 7-étől kelt legfelsőbb elhatározása szerint az 1872. október 5-iki szerződés kiegészí­tését képezi. E pótjegyzőkönyvbe felvétetett a legi. elhatá­rozás szószerinti szövege, amelynek értelmében a határvidéki erdőségi consortiumnak megengedtetik, hogy az 1872. okt. 5-én kelt szerződés értelmében már f. év okt. 1-én esedékes második vételári rész­letet 2.775.000 forint erejéig ne egyszerre, hanem ttt egyenlő és mindig okt. 1-én esedékes 277,500 forintnyi részletekben fizesse le; a nevezett consor­tium köteles ezen részletet a végleges törlesztésig hat százalékkal előlegesen kamatoztatni és pedig olyformán, hogy az első kamattörlesztés f. é. ok­tóber elsején az egész részlet után és minden to­vábbi év október elsején a hátralevő részletösz­­szeg után fizettessék. A jegyzőkönyv aláírása után a consortium meghatalmazottjai a második részlet hatos kama­tát a folyó és jövő évi október közti időközre 166,500 frtnyi összegben, nemkülönben az ezüst­­árfolyam-különbséget­ 14,402 frt erejéig azonnal készpénzben lefizették. Ezekből kitűnik, hogy a részlet lefizetésének elhalasztása nem involvál hátrányt, ha tekintetbe veszszük azon körülményt, hogy a beruházási pén­zek a­ folyamatban levő előmunkálatok következ­tében egyelőre nem használhatók fel; kitűnik to­vábbá az, hogy e pénzek­, ha lombard útján tovább adathatnának, a már elért agro-nyereségen kívül 6°/­0-os kamatot hoznak és hogy legalább a 14 402 frtnyi árfolyamkülönbözet tiszta nyereség, ha to­vábbi elhelyezés mindjárt bekövetkezhetett volna, ami egyébként a jelen körülmények közt igen kétséges. (A consortium azonban, mint tudva van, ezzel sincs megelégedve, hanem megszabadulni óhajt az egész üzlettől.) * * * TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. Irta MONTESQUIEU. XXIII. Üzbek levele, barátjához Ibbenhez, Szmyrnában. Negyven napi hajózással Livornóba érkez­tünk. Uj város ez: tanúbizonysága a toscánai her­­czegek szellemerejének, kik a mocsáros falut Olaszország egyik legvirágzóbb városává tették. Az asszonyok itt nagy szabadságot élvez­nek : láthatják a férfiakat bizonyos redőnynek ne­vezett rácsozaton át, kimehetnek mindennap, né­hány anyóka kíséretében , csupán egy fátylat vi­selnek. *) Sógoraik, bátyjaik, öcscséik meglátogat­hatják , s férjeik ezen nem akadnak fenn. Szerfelett meglepő látvány egy mahomedánra nézve, midőn először lát keresztyén várost. Nem ér­tem ez alatt az első tekintetre szembeszökő dol­gokat, mint amilyenek, a különféle épületek, saját­ságos ruhaviselet, a fő szokások, még a legpará­nyibb csekélységben is van valami különösség, mit érzek, de kifejezni nem tudom Holnap Marseille- be utazunk , tartózkodásunk ’) A persák négyet viselnek, ott nem lesz hosszú. Rika szándéka és az enyém, késedelem nélkül Párisba mennünk, mely az euró­pai uralom székhelye. Az utazók mindig a nagy városokat keresik fel, hol valamennyi idegennek bizonyos közös hazája van. Isten veled. Légy meg­győződve, hogy mindenkor szeretlek. Livornóból Szaphar hava 12 én 1712. XXVI. Rika levele Ibbenhez, Szmyrnában. Már egy hónapja vagyunk Párisban, s azóta folytonos izgalomban voltunk mindig. Nagy ügy­­gyel-bajjal jár még az ember, mig az ember szál­lást kap, mig feltalálja azokat, a­kikhez utasítva van, és mig ellátja magát a szükséges dolgokkal. Egyszerre minden hiányzik. Páris olyan nagy, mint Iszpahán a házak, oly magasak, hogy az ember megeskü­dnék, miszerint csupa csillagászok lakják. Elképzelheted, hogy egy légbe épített város, hol egymás hegyiben hat, hét ház emelkedik, mennyire népes lehet; és hogy, ha mindenki lemegy az utczára, mekkora zűrzavar ke­letkezik ottan. Tán el sem hiszed, de amióta itt vagyok még nem láttam járni senkit sem. Nincs a világon nép, mely jobban kivegye gépezete hasznát, mint a francziák : rohannak, repülnek; az ázsiai lassú járművek, a tevék szabályozott járása ájulatba ejtené őket. Én, ki nem születtem e hajszolásra s gyakran gyalog járok szokott modoromban, néha felbőszülök mint egy keresztyén, mert, hogy tető­től talpig megbámulnak, az még megjárja, de nem bocsáthatom meg a könyök döföléseket, miket rendszeresen s egymásra következő szabatossággal kapogatok. Jön megöttem egy ember, megelőz s fél­fordulatra perdit lökésével; jön szemközt a másik oldalról egy másik s hirtelen viszszataszit, honnan amaz kifordított, s alig haladok száz lépésnyire és már úgy el vagyok törődve, mintha tíz méri földet gyalogoltam volna. Ne gondold, hogy már most tudjak valami alaposat beszélni az európai erkölcsökről, szoká­sokról : magamnak is csak homályos fogalmam van még a felől, s még alig volt elég időm, hogy ki­csodálkozzam magamat. A franczia király *) Európában a leghatalma­sabb. Nincsenek ugyan aranybányái, mint szom­szédjának a spanyol királynak, de nagyobb a gaz­dagsága mint ezé, mert alattvalóinak hiúságból ak­názza. Ez kimeríthetlenebb a bányáknál. Nagy há­borúkat, kezdett és viselt már anélkül, hogy egyébb pénzforrása lett volna, mint az eladandó czimek , s az emberi kevélység csodája kifizette seregeit, fel­szerelte várait és hajóhadait. Különben ez a király nagy bűvész is: alatt­valóinak még szelleme felett is uralkodik, úgy gon­dolkoznak, amint ő akarja. Ha kincstárában nincs több egy millió tallérnál, és kettőre van szüksége, csak rá kell beszélni alattvalóit, hogy egy tallér kettőt ér s ők elhiszik. Ha nagy háborút kell vi­selnie és pénze nincs, csak fejekbe kell vernie, hogy egy darabka papiros pénzt ér — és ők azonnal megvannak róla győződve. Sőt egészen odáig viszi, hogy elhiheti velök, miszerint érintésével minden ’­ XIV. Lajos ült akkor a trónon, roszból, bajból kigyógyitja őket, olyan nagy ereje s hatalma van szellemük felett. Meglep talán a­mit e fejedelemről beszélek, de van még nálánál is nagyobb bűvész, aki nem kevesbbé ura a fejedelem szellemének, mint ő má­sokénak. E bűvészt úgy hiják, hogy pápa, majd azt hiteti el vele, hogy a három csak egy ; hogy a kenyért amit eszik, nem kenyér és a bor, amit iszik nem bor, é­s ezernyi efféle dolgokat. S hogy mindig lélekzetben tartsa, s ne en­gedjen neki időt a hivés szokásából kiesnie, idő­ről-időre bizonyos hitczikkelyeket ad gyakorlatául. Valami két esztendeje, hogy egy nagy írást kül­dött neki, mit alkotmánynak klnevezett, s nagy bün­tetések terhe alatt kötelezte a fejedelmet és alattvalóit, hogy mindazt higyjék, ami benne írva vagyon. A fejedelemmel könnyen boldogult; azonnal alá­ve­tette magát, jó példát adván alatvalóinak; — de ezek közül némelyek fellázadtak, s mondának, hogy biz abból nem hisznek egy betűt sem. És e nagy forradalmat, mely most az udvart, az egész királyságot s a családokat meghasonlásban tartja, az asszonyok szerzették. Ámaz alkotmány megtilt­ja nekik, olvasniok egy könyvet, melyet minden kereszté­nyéből eredetinek mond: tulajdonképen ez az ő koránjuk. Az asszonyok, felháborodván a nemük ilyetén meggyalázásán: mindnyájan fellázadtak az alkotmány ellen; részükre hódítot­ták a férfiakat, akik ebben a dologban nem kí­vánnak kiváltságokat. Meg kell azonban adni: ez a multi nem roszul okoskodik; s nagy Halira mondom, kell, hogy okuk­ legyen ami szent tör­*) Az „Unigenitus“-hulla­ vényünk elveiből , mivel : lévén az asszonyok ala­csonyabb fokú teremtmények nálunknál, s mivel pró­fétáink arra tanítanak, hogy soha nem jutnak be a paradicsomba, ugyan hát minek is avassák magukat oly könyv olvasásába, mely csak arra való, hogy a paradicsom útjára megtanítson? Csodával határos dolgokat hallottam beszélni a királyról, s nincs kétségem, hogy te tétovázás nélkül elhiszed. Azt mondják, hogy mialatt nagy háborút viselt szomszédjaival, akik mindnyájan összeszö­vetkeztek ellene , számtalan számú láthatatlan el­lensége támadt s fogta körül saját országában; hozzáteszik, hogy harmincz évnél tovább kutatta, kereste ez ellenségeit, — és hogy daczára a bi­zalmát biró bizonyos dervisek ernyedetlen fárado­zásainak — de csak egyetlen egyet sem fedezhe­tett fel. Vele laknak, udvarában, székhelyén, had­seregében, bíróságai között élnek, s mégis azt modják, hogy meglesz az a keserűsége: meghalni anélkül, hogy csak egy tiket is megtalálna. Azt mond­ják,hogy átalánosságban léteznek ,s hogy külön-kü­lön semmik­ tesz ez, de tagjai nincsenek. Kétségkívül isten akarja megbüntetni e fejedelmet, a­zért nem volt eléggé mérsékelt legyőzött ellenségei irányá­ban ; azért ad neki láthatatlan elleneket, a­kiknek sorsa és szelleme felül van az övén. Folytatni fogom közleményeimet és sok min­denféle dologgal ismertetlek meg, ami a persa jellem és szellemtől módtalanul távol áll. Jóllehet egy és ugyanazon föld hátán élünk, de ennek az országnak fia, s azé a hol te élsz, bizony igen kü­­­lömböző emberek. Pak­sból Rebiab második hava 4-ikén 1712, Pest város közgyűlése. Október 8-án. Elnök: Kada Mihály polgármester. Napirend előtt: A belügyminiszer leirata, melyben felhívja a várost a telek kijelölésére, melyet a rendőrségnek átengedni szándékozik,­­ felolvastatott. A köz­gyűlés bizottságot küldött ki, mely a kijelölést esz­közölje s arról a várost jóváhagyás végett ér­tesítse. A százház lakossága kérte a várost, hogy számára elemi népiskolát állítson fel. A közgyűlés e kérelmet méltányosnak találta s a mai közgyű­lésen már az hozatott tudomásra, hogy a Kerepesi utón levő Gaber-házban szemeltek ki alkalmas he­lyiséget, melynek három évi bérösszege 3200 forint A közgyűlés helyben hagyta. Az a bizottság, melyet a közgyűlés a végett küldött ki, hogy állapítsa meg a módozatokat, me­lyek szerint a város a Lisztjubileumban részt ve­gyen, beterjesztő javaslatot. A közönség előtt is­meretes­­ e szerint a város három 200 frtos ala­pítványt tesz külföldre tanulmány végett utazó ze­nészek segélyezésére (a segélyt a zene­akadémia ítéli oda), a redoute, nagy termének az ünne­pélyre díjtalanul megnyerése iránt lépéseket tesz a bérlőnél, s a meghívott vendégek ellátására 1500 forint­ott szavaz meg. Ellene szólt e javaslatnak Weisz Bernát. Elő­ször: zene­akadémia nincs, nemzeti zenede pedig van, ítélje ez oda, ki segélyeztessék, s ha már e módosítvány nem tetszenék, legalább felének oda­ítélési joga tartassék fen a zenedének. Másodszor a terem bérbe van adva, a város nem eszközölheti ki áldozatok nélkül a díjtalan átengedést. Harmad­szor : 1500 forint sok, ig ínséges időben, úgysem a város hívta meg azokat a vendégeket, elég lesz ha a város 500 írttal járul a költségekhez. Hasonló értelemben nyilatkozott A­z 1 is, bőven hangsúlyoztat­­va, a takarékosságot, melylyel az eddigi gavallérko­dásnak immár ideje véget vetni. E felszólalásokat Tavaszi és Királyi Pál, a­ kiküldött bizottság elnöke, súlytalanokká tették. A zeneakadémaia létesülése már csak rövid idő kér­dése, s a nemzeti zenede is ebbe fog beolvadni. A terem díjtalan átengedése iránt lépések tehetők a nélkül, hogy annak okvetlen kieszközlésére köte­lezni magát a város, végre — oly morális haszon háramlik majd a városra e csekély anyag áldozat­hozatal dijául, hogy azt még keveslen­ s nem so­kalni kell. — A közgyűlés a két felszólaló kivé­telével egyhangúlag elfogadná a bizottság javaslatát. Vécsey indítványozza, hogy a város figyelmez­tesse a közmunkatanácsot­, miszerint az országút télre nem maradhat jelenlegi eltorlaszolt állapotában s hívja fel a hátralevő munkálatok haladéktalan bevégzésére. Mindenesetre szigorú megrovást érde­mel a hanyagság, melyet a­ közmunkatanács a fő vonal kiépítésénél tanúsít. Földhányások, kőgar­madák, szekér­torlaszok állják el a közlekedést hónapok óta, s egyetlen kalapács­ütéssel nem siet­tetik a közlekedés megakasztásának mielőbb vé­get vetni. A közgyűlés sürgősnek nyilvánítá a kérdés eldöntését s az indítvány azonnal elfo­gadtatott. Következik a napirend. Kecskemét város köszönetét nyilvánítja a fontos szolgálatért, melyet Pest város a hazának tett a jury-tagok szives fogadása által. Tudomá­sul vétetik. Tanügyi tárgyak: Margay belvárosi reáltanár egészségi szempontból október hó végéig szabad­ság­időt kér, mely megadatik.­­ A józsefvárosi reáliskolában egy franczia nyelvmesterre van szük­ség, ennek díjazására 400 forint megszavaztatik. A belvárosi elemi leány­iskolában üresedésben levő magyar nyelvtani tanszékre a tanügyi bizottság Prameot ajánlja. A közgyűlés az ajánlat értelmé­ben hoz határozatot. Ezután az opera- és a nép­színház ügyében a belügyminisztérium, Pest város, a közmunkatanács és a népszínház bizottsága közt létre­jött szerző­dés terjesztetik elő. E szerződés, mely szerint az operaház számára a népszínház átengedi Herraina­­téri telkét, a népszínház pedig a kerepesi út és a külső körút találkozási pontjára fog építtetni az e cseréből folyó jogi és pénzügyi viszonyok többszö­rösen tárgyaltattak a közönség előtt. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a szerződést, a polgármes­ter, Havas és Vecsey felhivattak annak aláírására s rövid uton közöltetni fog a többi szerződő féllel is, hogy az ügy mielőbb rendben legyen. Ezzel kap­csolatban elfogadtatott az a szabályzás terve is, melyet a közmunkatanács a népszínház uj telkére vonatkozó­an a város elé terjesztett. Következő tárgyak: az artézi kút tovább­­furatására Zsigmondy főmérnök havonkint 1000 frtot kér — megszavaztatik. — A bizottság, mely a fővámház telkének szabályozása iránt a kormány és a város közt kötendő szerződés ügyével megbi­­zatott, jelentést tett. A szerződés még máig sem volt megköthető, pedig az ócska sóház addig el nem pusztul onnét, míg ez az ügy rendezve nem lesz. A közgyűlés elh­atározó, hogy a minisztérium­hoz sürgető feliratot intéz. Egyéb tárgya nem volt a közgyűlésnek. KÜLFÖLD. — Október 8 — Franczia köztársaság. Alább veszik olvasóink Broglie herczeg quasi programmbeszédét, mely válasz akar lenni Thiers nagy horderejű nyilatko­zatára. A szóvita tehát elérte volna ezzel azon stádiumot, hol szorosan meghatározott alapon kör­­vonalazta a pártok álláspontját. A döntő szó után nem késhetik sokáig a tett sem, s el lehetünk rá készülve, hogy ezentúl minden napnak meglesz a maga fontos eseménye a pártközi viszony fejlemé­nyeinek történetében. Mindkét párton megindult a végleges tömörülés szervezke­dés a nagy tusára. A republikánusok kivétel nélkül Thiers zászlaja körül sorakoznak, menten minden tartalékgondolattól. Az alkotmányos monarchiának azon hívei, akik a ,,Journ. des Heb.“ által képviseltetik nézeteiket, némi tartalékgondolattal ugyan, de mégis csatla­koznak a republikánusokhoz, nem ugyan a köztár­saság okvetlen megmentése végett, de okvetlen megmentésére a forradalom vívmányainak s azon alkotmányos elvnek, melyet a quand-même király­ság restauratiója a hagyományok és isteni jogok elméletébe készül belefojtani. — Ezek azok, akik­nek a respublika kell, ha alkotmányos király nem lehet. — A másik táborban nem kisebb a tömörülés és szervezkedés mozgalma. Thiers nyi­latkozata érzékenyen érintő a jó urak boldog biz­tonságérzetét s most természetesen minden módon rajta vannak, hogy a nyilatkozat hatását enyhítsék, Kígyót, s békát kiáltanak ellene s röviden szélsőbal­oldali agitátornak nevezik s nyilatkozatát a szélső párt izgatásai sum­máriumának. Érdekes egy summarium azonban az, melyet egy fecsegő párt­­hivök az ő működési terveikről nyújt egy be­szélgetésben, melynek főpontjait alább veszik olva­sóink. — A nemzetgyűlés többségének azon fontos értekezletéről, mely Aubry képviselő­nél okt. 4-ikén tartatott, s általunk már jelezve volt, még következő részleteket közölhetünk. Fon­tosságát ez értekezletnek növeli az, hogy résztvevők csaknem kivétel nélkül egyszersmind a nemzetgyű­lés valamely szakosztályának, tehát magának a nemzetgyűlésnek legbefolyásosabb tagjai. E gyű­lésben Changarnier tábornok elnökölt. Hosszas és kimerítő vita keletkezett a kérdés felett, hogy mi­ként kelljen majdan, ha a nemzetgyűlés összeült, a monarchia visszaállítását indítványba hozni. „Többet nem mondhatunk róla“ — mondja a „J. des­ Débats“, —„miután a jelen volt képviselők meg­­igérik a legnagyobb titokban tartani az értekezlet tárgyát, csupán annyit tudhattunk meg, hogy a legitimistáknak teljesen sikerült megnyugtatni az orleanistákat s igy a két párt egyetértését a mon­archia visszaállítása iránt biztosítni. Az értekez­let egy bizottságot is választott, melynek feladata leend egy programr­ot dolgozni ki a jobboldal cso­portjainak közös eljárásának szabályozásául. Mi­helyt e programm elkészü­l erre, az értekezlet tagjai ismét össze fognak jönni, hogy azt elfogadják s illető egyleteik tagjainak tudomására hozzák.“ A „J. des Débats“ azt hiszi következtetni ez értekez­let határozataiból, miszerint az állandó bizottság­­nem fogja indítványozni, hogy a nemzetgyűlés korábban összeüljön nov. 5-nél, mikorra a nemzet­gyűlés maga határozta egybe jönni. Spanyolország. Nagy hű­hót csaptak annak idejében a carlisták Estilla elfoglalásával , pedig a nagy hőstett mindössze annyiból állt, hogy egy 200—300 ember által védett ócska zárdát kerítet­tek hatalmukba. Azóta Tolosa alul pusztulniok kellett Mariones Biscayából érkező hadai elől s igy estellai positiójuk is tarthatatlanná lett. Szé­pen ki kellett takarodniok Estellából s a kormány csapatai egyetlen puskalövés nélkül vonultak be nyomukban. Moriones hadmiveletei oda irányultak volt, hogy seregével a carlisták és Madrid közé vesse magát s őket első hadmiveleteik alapvona­lára , vagyis a pyrénéek felé szorítsa vissza. Ez sikerült is neki tökéletesen. Először Pampelona felé nyomult elő s aztán keletnek Tafalla irányába vette útját, itt Primo de Rivera hadosztálya csat­lakozott hozzá s ezzel együtt nyugotnak Estella felé fordult. Most ez utóbbi helyet is elfoglalta s ezzel a carlisták megött vont kör be van fejezve. Most a pyrénéek felé fogja a banditákat nyomni. Elio carlista tábornok észrevette, mennyire ki van téve az estellai positio s önkényt adta fel azt. Emiatt éles bírálatokat kell szenvednie kollégái sőt alárendeltjei részéről is, kik temporizálásában nem a helyzet kényszerűségét de gyávaságot látnak. — Az intransigensek valenciai kirándulá­sának hire, még nem nyert megerősitést; hajó­ik azonban folytatják a parti városok sorraláto­­gatását s legközelebb Vera-Cuevas­on zsaroltak tetemes sarczot. Azonban kétségbevonhatlan jelek mutatják a lázadók csüggedését, mely a „Numancia“, fedélzetén is otthonos lett már. Az intransigensek más két hajója a „Tetuan“ és a „Fernando Cato­­lico“Almeria tartományban Garrucha előtt kötött ki­s élelmi­szereket requirált. Egy angol hadi­hajó mindenütt nyomukban jár. Úgy látszik, mintha az insurgensek a Sierra - Almagrerai ezüstbányákat akarnák kirabolni, ami szerfelett sértené a külföl­diek érdekeit is. Almeria város védelmi állásba helyezi magát a felkelők esetl­­es támadása el­len. Reményük azonban hogy Lobo még idején fog megérkezni a kormány hajóival Gibraltárból, hogy a további garázdálkodásnak véget vessen. A karlistákról még a következő híreket je­gyezhetjük fel. A Gazetta jelentése szerint, Villa­­lain és Ploria egyesült bandái Saragossánál meg­veretettek. Vesztettek 7 halottat, 5 sebesültet és 23 foglyot. Betalu alól vissza­verték az önkény­­tesek a karlistákat. Tristany és Miret bandái (1500—2000 embr) csel által elfoglalták Valls-t, de csakhamar elűzettek onnan egy zászlóalj ceutai önkénytesek által ; 15 halott 360 fogoly a veszte­ségük. Politikai hírek dolgában igen ke­vés a feljegyezni való. A legfőbb újság az, hogy a cantonalis felkelés elnyomása után a svájczi szövetség tanácsa memorandumot szándékoszik az európai hatalmak elé terjeszteni, melyben politikáját lesz kifejtendő. Nagy fontosságot tu­lajdonítanak továbbá Soler, gyarmatügyi mi­niszter porto-ricoi s cubai utazásának, mely e hó 20 ikára van tervezve. Ettől várják az ottani situáció javulását, s az Egyesült­ Államokkal való jó viszony megszilárdulását. A miniszter ott tar­kodása 3 hónapot vesz igénybe. Egy c­a­r­t­h­a­g­e­­nai távirat azt jelenti, hogy a felkelők el­hagyták Carthagenát. E bh­ alkalmasint, a fenn­­tebb nevezett hajók kirándulására vonatkozik s a végleges kitakarodást annyival kevésbé jelentheti, mert egy másik távirat világosan arról szól, hog­y a „Numancia“ hajó, a legénysége közt kitört elé­gedetlenség folytán, a carthagenai kikötőben ma­radt. Még egy karlista hírt említünk meg, s ez az, hogy Carlosnak ismét elfogyott a pénze s csapatai zúgolódnak. Sabelli kijelentette nyíltan, hogy pénzbeli segély nélkül isten ügyét sem szol­gálhatja. Don Carlos Vergásából Daraugoba vo­nult. Fogy a tér lábai alól majdnem oly rohamo­san, mint zsebéből a pesetárok: Isten segítse to­vább is. Anglia. Az angol parlament elnapolást dec­eme­­ber 16-ikáig terjesztette ki egy királyi nyilatkoz­­vány, mely a minisztertanács e hó 3 ifeán tartott ülése után azonnal megjelent. Úgy látszik, hogy a minisztertanács kiválólag a miatt tartott ülést, s ez ülése melyen a kabinet minden tagja megjelent — első a szünidők alatt. Bright értesítette a kép­viselőház elnökét, hogy Lancaster herczegség kan­­c­ellárságát átvette, s értesítette egyúttal birming­hami választóit, hogy néhány nap múlva megküldi nekik nyilatkozatát. Brighami választó­kerületben legközelebb el fog rendeltetni az új választás.­­ A tauntoni választás kimenetelét roppant érdekkel várja a közvélemény. Itt ugyanis a fő államü­gyészszé kinevezett Henry James a sza­badelvű párt jelöltje, s mint a „Times“ írja ennek esetleges vereségében Gladstone a kormány oly elhatározó vereséget látna, mely után a nemzetre való közvetlen hivatkozás nélkül — azaz a parla­ment feloszlatása s új választások elrendelése nél­kül, a kormány nem folytathatná hivatalát. S igy megeshetik, hogy a parlament megújítása, minek rendes ideje a jövő évre esik, meg ez idén végbe menne. A „Times“ ez eshetőség felett elmélkedve arra a conclusióra jut, hogy Gladstonne mielőtt a nemzetre hivatkoznék, el nem mulaszthatja tervszerű s kimerítő programmot terjeszteni az ország elé azon politikáról, melyet kormánya a jövőben kö­vetni szándékozik. Hasonló véleményen van a szabadelvű párt főközlönye, a „Daily News“. Olaszország A király utazása megszilárdította az ország bizalmát a külügyi viszonyok teljesen kielégítő volta iránt, s bizonyságot tett a kormány külügyi politikájának helyességéről. A kü­lbékét s a nemzetközi ügyek rendbentételét, biztosított­nak tekinti a közvélemény, de annál nagyobb erélylyel követeli most a belbéke biztosítását, s a belügyek rendezését. A parlamenti ülésszak kü­szöbön álló berekesztését jeladásul tekinti a nem­zet közvéleménye erélyes belügyi p­olitika sürge­tésére, s arra, hogy a megnyitandó új ülésszak teendői iránt felfogását kinyilatkoztassa. Mindenek fölött a pénzügyi rendezkedés roppant feladatára utalja a kormány s a parlament buzgalmát. Ezen baj gyökeres orvoslása nélkül intenzív politika, sikeres belügyi rendezkedés nem képzelhető. Németország. Minden jelentékenyebb hit az államból az egyházpolitikai ügyekre vonatkozik. Maga a választás nagy fontosságú mozgalma, maga a legfőbb politikai körökben észlelhető bizonyos meghasonlás is háttérbe szorul e minden érde­keltséget, az állam összes tevékenységét absorbeáló chronicus baj ki-kitörő jelenségei mellett. A renitens és paczkázó Ledochowszky érsek a szó legszorosabb értelmében folytonos izgatottságban tartja az összes közvéleményt. Törvénybe idézik, bírságolják, fenyegetik a legerélyesebb megtorló rendszabályokkal: mitsem­ használ. A dolog már­odáig ért, hogy a közvélemény és maga a kormány is komolyan kezd foglalkozni azon egyetlen még lehetséges rendszabály eszméjével, mely az érsek úr lábai alól képes még elvonni az agitatió talaját s ez a száműzetés. A fogság nem használ, bőr, mérgesítené a bajt, kézzelfogható vértanuság dics­fényével vonván körül a renitens infulát. A kiuta­sítás azonban sem nem pualificálja az embert oly nagyon vértanúvá, sem pedig nem oly veszélyes a küszöbön kívül tett vértanú, mint az, ki a tűzhely körül mutogathatja martiromságát. — Maga ez egy szál Ledochowszky naponta hasábo­kat vesz igénybe rakonczátlanságaival a né­met sajtóközegekben. Ma azonban kivétele­sen egy nem irritáló egyházügyi hírnek is jut egy kis tér, még nem ugyan a lapokban, de egyelőre csupán a távirati jelentésekben. E­rir Reinkens a katholikus püspökről szól, s jelenti, hogy tegnap tette le mint ilyen az esküt a cultusminiszter kezébe. Az eskümintából ki­hagyottak azon helyek, melyeket a kath. püspö­kök úgy szoktak magyarázni, hogy engedelmes­ségi fogadalmuk csak annyire terjed, a­mennyiben nem ellenkezik a pápának tett esküvel. Ez alka­lommal a cultusminiszter beszédet mondván, ki­emelte, hogy az államok igazságos kötelessége az ó-katholikusokon segíteni, mert ezek készek a csá­szárnak megadni ami a császáré. Délután Reinkens tiszteletére díszebéd volt a cultusminiszternél. Ugyan­csak távirati hír szerint a zsinati képvisele­ten Bajorország, Baden és Hessen is indítványozni fogja az ó-katholikus püspök elismertetését. — Man­te­u­f­f­e­­ tábornok tábornagygyá neveztetett ki. — Broglie herczeg programmbeszédét, melyet e hó 5 ikén Neuville-le-Bonbon a vasút megnyitása alkalmakor tartott diszebéden mondott, s melynek távirati kivonatát tegnap közöltük volt, — a helyi érdekű bevezetés elhagyásával adjuk szószerint a következőkben: „A clerusnak ezen középkorbeli és a régi kormány alatti uralmát, mely magyará­zatát a történelemben találja és gyakran jótéte­ményei által volt indokolva, ama kivételes ese­ményekkel együtt, melyek megalkoták, a gondvi­selés a kellő időben megszüntette. Sem e hatalom, sem olyasmi, mi hozzá többé-kevésbé hasonló, napja­inkban többé nem keletkezhetnék. Ezt nem azért mon­dom, hogy a hallgatókat felvilágosítsam, mert, ne­kik erre nincs szükségük, hanem azért, hogy is­mételjék a lakosság előtt, melynek nyugtalan ér­zékenységét a rágalom saját szemünk előtt ipar­kodik tévútra vezetni ; azért mondom, hogy sza­vam, mely nem fél a viszhangtól, a néphez elhas­son,­ semmi olyan sem fog előtérbe lépni, ami a clerusnak a törvény által biztosítandó hatalmat adhatna. — És oly nevetséges e hatalom vissza­tértétől félni, mint azt reményleni. Ama derék, ki­tűnő papok, kik közöttünk helyet foglalnak, nem fognak nekem ellentmondani, ha azt állítom, hogy rajtunk másnemű fölényt, nem gyakorolhatnak, mint azt, mely erényeikből s azon vallás fenségéből ke­letkezik, mely lelkünket a föld gondjai alól kiemeli. Bizonyára elég, ha szíveinkben fentart­­ják az uralmat, melyet immár törvényeinkben nem igényelhetnek s nem is akarnak igény­elni. Bárminő kormányt fog tehát a nemzetgyűlés amaz alkotr­á­­nyozó hatalom alapján, melyet önöktől kapott, Fran­­cziaországnak adni, nem fog áldozat követeltetni ama társadalmi feltételektől, melyekhez mindnyájan egyformán ragaszkodunk. Mindnyájan állandó, erős kormányt akarunk, mely forradalmat és fejetlen­séget mindenkor elnyomni kész, de a pártok felett áll; olyan kormányt, mely biztosítja a munkások­nak tegnapi fáradságait gyümölcseit s a holnapi nap keresetét; olyan kormányt, mely egy forradalom által fölzavart múltúnkból minden dicsteljes emlé­ket ismét fölkeres, anélkül hogy bármelyiket is megtagadná és jövőnk reményeit biztosítja. Olyan kormányt akarunk, mely modern társadalmunk jo­gos szükségleteit, de nem kevésbé veszélyeit is fel­fogja, mely annak alapeveit elfogadja, de kihágá­sait visszautasítja. Ilyen lesz, bármit mondjon a lehetetlen frac­iók fondorlata, a kormány, melyet nekünk a nemzetgyűlés adni fog, sohasem fog más­félét szentesíteni és e reményben várjunk tisztelet­­teljesen amaz eldöntésre, melyre egyedül neki van hatalma. * A monarchisták actio-pro­­grammja. A „Times“ egyik párisi levelezője igen érdekes beszélgetést közöl, mely egy Versailles felé robogó vonat coupéejában közte s egy monarchi­kus képviselő között folyt. A monarchikus képvi­selő nyilatkozatai részletes programmját adják a r­e­s­t­a­u­r­a­t­i­ó­n­a­k s annál figyelemre­méltóbbak, mert eddigelé m­i­n­d­e­n úgy történt, amint ő előre megmondta. E monarchikus képviselő, miután indokolta a restauratió szükséges voltát, azon kérdésre, hogy Chambord gróf elfog­­lalná-e a neki esetleg felajánlandó trónt? — kö-

Next