Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-12 / 266. szám
A pohár köszöntések csakhamar megindultak. így pohárköszöntésnek már meg van az a tulaj-don ami a hullámnak: nem maradhat magában, hnem hullám hullámot kelt. Ez a hullámzás átalásos lett, sőt nemsokára már csapongott is, s azzá végződött, hogy a különböző asztaloknál egy sörre is toasztoztak , legvégül pedig már csak a s kizvetlen környezet hallgatott rá. Az első áldomást Hay nad érsek, mint az ünnepi bizottság elnöke mondta, s az következő ig szólt: Ötven működési év egy ember életében nagy isteni ajándék, de nagy tőke is, melynek kamatoznia kell a közjó, az emberiség javára. Ugyanis az embernek hivatása, jelentősége és értéke egyéni elszigeteltségében fel nem fogható, csak az összes emberiséggel, fajával s nemzetével való összeköttetésében tűnik föl. Minden erejének, egész működésének, egész életének az emberiség, a nemzet, a haza szolgálatában kell állania. És valamint minden ereje nem kizárólag az ő tulajdona, úgy nem az működésének eredménye sem. Az ő jelessége hazájának dicsősége, az ő érdemeinek fénye nemzetének büszkesége. És csak annyit ér, és csak annyi megtiszteltetésre érdemesül, amennyire szolgál bármily téren a közjónak, amennyire megdicsőíti honát, nemzetét. Ezek nagy igazságok és ezek fényében tűnik fel előttünk mostani ünnepélyeskedésünknek is végczélja és jelentősége. Liszt Ferenczet ünnepel tük ötven évi művészi működésére visszapillantva. Lisztnek lángesze, szellemi jelessége, művészi ihlettsége, Isten kegyelméből az ő személyes tulaj- sdona. De nem egyedül az övé, hanem nemzetének is fényessége. S a nagy fiakat szülő nagy nemzet iránti köteles hódolatunknak adunk akkor méltó kifejezést, midőn a teremtés ezen kegyenetét, a dicső nemzet ezen dicső fiát ünnepeljük, áldván az isteni gondviselést jeles tehetségeiért, melyekben teremtő szellemének fényes nyomait rakta le művészi lelkébe ; szerencséltetvén a művészt, a hangok és harmóniák országában töretlen utakon és uj irányokat is felmutatott nagy eredményeiért, melyeket megbámultak Európa legdicsőbb fiai, legünnepeltebb asszonyai, megénekeltek költői, megkoszorúztak művészei. (Hosszas zajos éljenzés.) Megújítjuk azon diadaloknak emlékét, melyeket nem véres nyomokon járva, mint nemzetünknek országokat hódító, népeket leverő harczi bajnokai, hanem az erkölcs-szelidítő és kedélyderítő múzsák virágos útjait követve, vívott ki magának , vívott ki nem ellenséges ellenszegülésben levő népek fölött, hanem kivivóit a magukat önkényt megadó, szívesen hódoló műveit Európa minden nemzetei közepette. És a mi főérdeme, mert ő maga mondotta nekünk néhány nappal ezelőtt: győzelmi babérait hazafias hódolattal rakta le nemzetének lábaihoz. És ezen dicsőséget sok évek hosszú sorára ki akarjuk kérni az isteni gondviseléstől nemzetünk- nek óhajtván, hogy legyen élete hosszú, testi ereje ép, szellemi ereje örökön viruló ifjúságában törhetlen. Legyen művészi pályája folytonosan fényes és a hazai művészet fejlesztésére, felvirágoztatására eredménydús. És teljesüljön az, amit tiszteletünk ezen egyik felében, a diszérmék bemutatásában jelezni akarunk. (Bemutatja az arany és ezüst diszérmékét.) Aranyból és ezüstből készité ezeket és Liszt szellemdús képe másával ékesité művészi kéz. Azon aranyat és ezüstöt is, melyet felséges gondolatokban és hatalmas érzelmekben lelkének, s szivének gazdag bányájába lerakott a teremtő keze, aknázza ki és idomítsa gyönyörű és értékes kincsesé Liszt művészi keze, hogy Géniusának vo- Irásait, az ő szellemi képének mását visszatükröző s halhatatlan műveiben jöjjenek azok forgalomba a nép között legyenek a nemzet kincsei. Visszhangozzanak szívből, lélekből mindazon I gondolatok és érzelmek, melyek az ő lelkében megfogamzottak és melyeket gyönyörű műveiben I lelkünk szemei elé állított. S teljesüljön az, amit a költő mond : Zengjen még sokáig a dal ajkairól, s hogy mély sírjaikban őseink is megmozduljanak és az unokákba halhatatlan szellemekkel vissza- s szóljanak, áldást hozva a magyar hazára. De I hozván, a művészre is dicsőséget, melynek fényében ő, hazánknak nagy fia és disze, nemzetünk büszkesége a legkésőbb emberkorig boldogul éljen! (Szűnni nem akaró, g perczekig tartó tapsvihar és I lelkes éljenzés.) Liszt Ferencz francia nyelven hosszabb I beszédben fejezte ki köszönetét azon megtiszteltetés fölött, melyben honfitársai őt részesítették. Többször hangsulyozá azon hazafias érzelmeket, melyek őt e hazához csatolják, s élteté a magyar nemzetet. Rómában, egy kolostorban akará befejezni élete végnapjait; ott merült fel lelkében, mint egy nagy szent eszme, a honvágy, mely őt hazájába vonta vissza, hogy itt élve nemzetének és a magyar zeneművészetnek töltse életének alkonyát ismét Haynald emelt poharat Pest városáért, mely ez ünnepély által önmagát tisztelte meg. Többi közt Pestet úgy említé, mint a magyar nemzeti genius képviselőjét. Ráth Károly, az iparos szövetség elnöke Lisztet úgy éltette, mint aki a magyar zenét emelte tiszteletet parancsoló érvényre a világ előtt. Lepidus, a bécsi „Danube“ (franczia lap) munkatársa a magyar nemzetet, Ráth főpolgármester a jelen volt hölgyeket éltette. Majláth országbíró annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy az örökké ifjú művészet varázs szelleme éltesse Lisztet a magyar zene fölvirágoztatására. Apponyi Albert gr. az ünnepelt költészetéről szólván, Lisztnek mint egyik érdemét emelte ki, hogy magyarnak vallja magát. Szigligeti azon időről emlékezett meg, midőn Liszt a nemzeti színház érdekében a legnagyobb önfeláldozással működött nevének varázsával és művészetének hatalmával. Loher, a müncheni színház intendánsa német áldomásban a magyar nemzetet élteti. Nohl, lipcsei tanár Lisztet stb. Sok lenne mind elősorolni. Az idegen vendégek mind megemlékeztek a vendégszeretetről is, melyet itt tapasztaltak. Eközben számos távirat érkezett külföldről, (többi közt Wagner Richárdtól is) és az ország több vidékéről. Ezeket Haynald érsek mutatta be a társaságnak. Esti 7 órakor az idegen vendégeket a nemzeti színházban láttuk, hol ez alkalomra magyar népéleti darabot a „Csikóst“ választották s a szinház egészen megtelt. Liszt az intendánsi páholyban jelent, meg, s a zene tussal, a közönség pedig éljenekkel fogadta. Az előadásnak nagy hátrányára vált, hogy Tamási hirtelen megbetegülvén, a czímszerepet Halmi vette át, kinek a népszínmű nem eleme. Annál ügyesebben játszott s jó kedélylyel énekelte a népdalokat Blaháné ; Réthy pedig a vén csikósban mutatott be eredeti tősgyökeres alakot, a vendégek nagy érdekeltséggel nézték a népies jeleneteket s egész végig jelen voltak az előadáson. Előadás közben a karzatról verset szórtak le, melyet Ponori Tewrewk Emil irt Liszt tiszteletére s ekkép szól: Beethoven csókját vitted pályádra magaddal, S a zengő sphaerák hangfejedelme levél Haza szólt, felölelt a világ, most újra hazánké: Nemzeti kincsünkké vált fejedelmi hited. Előadás után a zenekedvelők egyletének termében mégitánczvigalom volt, hol Liszt is megjelent, s ha eddig csak arczképeit övezte koszorú, most magát is a legszebb k szőrű vette körül, élő virágokból, melyek mosolyogtak, enyelegtek s hajnalig tánczoltak.Törvényszéki csarnok. (Rablógyilkossági kísérlet a pesti távirdai hivatalban.) Ma a pesti királyi törvényszék másodízben tárgyalta azon rablógyilkossági kísérletet, mely múlt év júl. 14-én éjjel történt a régi távirdaépületben. Trunecsek Ferencz, első osztályú távirdatiszt, akkor éjjel a második én eleten volt elfoglalva. Jóllehet, hogy az első és második emelet hangcsővel volt összekötve, Trunecsek mégis már négy ízben ment le az első emeleti pénztári irodába, állítólag, hogy átmeneti sürgönyöket javíttasson ki Kunst Antal éjjeli pénztárnokkal, s két ízben kérdezte : csukva van e már a pénztár. Negyedízben 11 órakor ment, s azt kérdé Kunsttól: készen van-e már a sürgönyök beigtatásával ? De Kunst már nem válaszolhatott e kérdésre, mert Trunecsek háta mögött termett és főbe csapta. Kunst felugrott, hátrasujtott, s leverte Trunecsek szeméről a szemüveget. Kunst erre az ajtónak tartott, hogy meneküljön, de Trunecsek őt mégegyszer mellen ragadta. Sikerült azonban Kunstnak kisiklani. Ekkor a második emeletbe futott, hol több távirdai tiszt dolgozott s azoknak kérdésére várjon ki sértette meg őt, az utána ugyanazon szobába lépő Trunecsekre mutatott. Trunecsek tagadta s állítá, hogy éjfél utáni 2 óráig asztalánál dolgozott. Két órakor egy rendbiztos által bekísértetett, Trunecsek ügyében még a múlt évi nov. 30- dikán tartatott meg a végtárgyalás, mikor is a fenyítő törvényszék vádlottat rablógyilkossági kísérletben bűnösnek mondotta s emiatt 2 évi súlyos börtönre ítélte. A kir. tábla súlyos testi sértéssel összekötött rablási kísérletnek minősité a bűntényt és vádlott börtönbüntetését 3 évre fölemelte; a legfőbb törvényszék azonban föloldotta úgy az első bíróság, mint a kir. tábla ítéletét s újabb ítélethozatalt rendelt el, mi végből ma újabb tárgyalás volt. Elnök: Sárkány. Birák: Matavovszky, Mirth. Kir. ügyész: Böck. Védő : dr. Funták. Felolvastatik az 1872. nov. 30-kán lefolyt végtárgyalás és az újonnan elrendelt pótvizsgálat jegyzőkönyve. Kunst Antal pénztárnok megmarad előbbi állítása mellett, amint azt fent leírtuk. A kapott sérülés következtében 14 napig munkaképtelen volt. Vádlott, Trunecsek Ferencz, szeredi (Pozsonm.) születésű, volt honvédőrnagy, szintén megmarad állítása mellett, hogy nem ő volt a tettes. Elnök constatáltatja Kunst Antallal a személyazonosságot. Kunst határozottan vallja, hogy Trunecsek volt az, ki őt orvul megtámadta. Szóváltás nem történt kettejök között. A tett végrehajtásánál Trunecsek egy szót sem szólt. Hogy mivel ütötte főbe, Kunst nem tudja megmondani. Corpus delictinek vétetik egy kis vaslemez, mely a sürgönyöknél nehezékül szolgált, mely azonban oly csekély súlyú, hogy nagyobb testi sértésre legkevésbé sem alkalmas. Igaz ugyan, hogy a merényletet követő reggel baltát is leltek a pénztári hivatalban ; miután azonban constatáltatott, hogy a baltát sem a távirdai épületben, sem vádlott lakásán soha nem látták, rejtélyesnek tűnik fel azon körülmény, mikép kerülhetett az a pénztári irodába s miért nem találták meg azt akkor, midőn a tett elkövetése után rögtön tartottak kutatást az irodában, ha nincs-e ott a rabló elrejtve. Az említett vaslemez, mely különben vádlottnak a 2-ik emeleten levő irodájában találtatott, úgyszintén vádlott kezei elfogatása alkalmával véresek voltak. E körülményt vádlott azzal indokolja, hogy azon este orra vére folyt. Ezen állítást azonban sem tanuk, sem a vizsgálat adatai nem bizonyítják. Vádlottnak vallomása, melytől egy tapodtat sem tágít, következő : A rablógyilkossági kísérletet nem én vittem véghez. Kunst Antalnál azon éjjel nem négyezer, hanem csupán egyszer voltam fél 11 órakor, hogy hibás transito-sürgönyöket javíttassak ki vele. Midőn ekkor az első emeletről visszafelé a második emeletbe mentem, lármát hallottam a pénztári helyiségben. Visszasiettem. Az ajtóhoz érve, Kunst azon pillanatban kirohant, engem félre taszított s torka szakadtából gyilkost, rablót kiáltva fölszaladt a második emeletre. Én lassan utána mentem, s midőn irodámba értem, Kunst engem nevezett meg mint a merénylet elkövetőjét. Elnök azon kérdésére, mikép kerülhetett vádlott szemüvege a pénztári iroda asztala alá, melynél Kunst dolgozott, vádlott azt feleli, hogy azt vagy ott felejtette, vagy pedig útközben elvesztette s hogy igy az emberek véletlenül az irodába berugdosták. A tanuk részint a ház lakói, részint távirászok. Vallomásuk abban áll, hogy a távirdai helyiességekbe éjjel kívülről senki be nem jöhetett, mert a felek éjjel csak csengetés után eresztetnek be az elzárt kapun. Külön bejárat nem szolgál a távirdai helyiségekbe sem az ugyanazon házban levő Lloydnyomdából, sem a kávéházból. Vallják továbbá, hogy Trunecsek igenis többször és nem egyszer volt az 1. emeleti pénztári helyiségben. Midőn a tett elkövetése után kérdezték, hogy miért dolgozik szemüveg nélkül, holott fényes nappal is csak szemüveggel tud irni, azt felelte, hogy nem akar lemenni a pénztári helyiségbe, nehogy magára vonja a rablógyilkossági kísérlet gyanúját. Megemlítjük még, hogy az orvosi vélemény szerint Kunst fején nem baltával, hanem az említett vasdarabbal ejtetett a csapás és hogy a pénztár a rögtön eszközölt vizsgálat után egészen rendben találtatott. Trunecsek, ha csakugyan ő volt a tettes, bizonyára arra számított, hogy áldozatát védképtelenné teszi s igy jut a napi pénztár (5—600 frt) birtokába. Még egy körülmény merül fel. Azon éjjel, hogy a merénylet történt, négy hordár és egy molnárlegény tartózkodtak a távirdai helyiségekben. Mind az öten azonban nem az 1. emeleten, hol a pénztár volt, hanem a 2. emeleten tölték az éjt. A négy hordár megbízható sürgönykézbesitő volt, kik akkor az éjjeli sürgönyök megérkeztére vártak. A molnárlegény velök együtt hált éjfél után 2 óráig. Ekkor jött a rendbiztos és a molnárlegényt is kérdőre vonta. Ez egy feladási revénynyel igazolta magát; ura, mint mondá, megparancsolta neki, hogy éjen át feleletre várjon. Kapott-e a molnárlegény csakugyan sürgönyválaszt és hova tűnt azután, hogy a rendbiztos tőle eltávozott, az ép oly rejtélyes és föl nem derített körülmény, mint az, hogyan került a balta a pénztári irodába. A tanuk kihallgatása után a kir. ügyész Trunecsek Ferenczet rablási kísérlet bűnével vádolja s indítványozza, hogy ezért 6 évi súlyos börtönre ítéltessék. Védőügyvéd bebizonyítani iparkodik, hogy nem vádlott követte el a merényletet. Kéri védence fölmentését. Az ítélet holnap d. e. 9 órakor fog kihírdettetni, hogy némely vállalkozók gyermekekkel végeztetik ez egészségtelen, sőt gyakran életveszéllyel járó munkát, de az állam részéről intézkedve van, hogjal az ilyen embertelen eljárást szigorúan büntessék, a tilalom áthágói tetemes pénzbírságot fizetnek, vagy nehéz kényszermunka mellett börtönbe záratnak. Várjon a mi országunkban mikor követik ez utánzásra méltó példát ? — Az utolsó két évben nagyon divatba jött Francziaországban a bucsujárás, mindenik jó katholikustól megvárják, hogy valamelyik ösmeretes csudatevő szentnek az oltárát felkeresse, és ott a saját és hazája jóllétéért imádkozzék. Jelenleg a lourdesi kápolna van divatban, temérdeken zarándokolnak a szent szűz oltárához, hogy az ottan levő csudatevő vízből igyanak. — úgy látszik, mint ha a középkor vak fanatizmusa ismét feléledt volna. A bucsujárás mániája minden osztályt áthatott, gazdag és szegény, főrangú és pór egyaránt növeli a hívők tömegét. — E tüntetéseket nem csak a papok, hanem a polgári hatóságok is melegen pártolják, sőt szítják azt a szellemet melyből jő. Mindenki tudja, hogy ezek a bucsujárások nem csupán vallásos buzgalomból történnek, hanem a politikai hitvallás egy bizonyos neméül szolgálnak. — Ha a „radicális“ vagy, akkor neveted a bucsujárókat, és azt kérdezed, hogy miért nem tiltják be; — ha „mérsékelt“ vagy, kegyesen mosolyogsz reátok, és „szerencsés utat“ kívánsz nekik; ha egy kis szelíd „monarchikus“ érzelem lappang benned, a feleségedet küldöd el a Pyreneusokba zarándokolni; ha pedig véletlenül „erős legitimista“ vagy, ekkor magad megy el. Midőn a múlt év október havában Gambetta egy nagyon értelmes radicális beszédet tartott, a conservatív párt mint egy ellenméreg gyanánt azzal tüntetett, hogy 200,000 zarándok ment a lourdesi kápolnához. Ez évben még sokkal népszerűbb és általánosabb lett a búcsújárás; az ilyenféle kirándulásokat az ország minden vidékéből rendezik. — Na de v asuton utaznak, a távirda villanyos vonalai mellett, s a gőznyomdák milliókra menő lapjai és könyvei kisérik őket mindenféle s ez elég biztosíték, hogy a sötétségből, hova az ámítok akarják vinni, visszajussanak a világosságra. — Azt reményük, hogy ha a léghajókat tökéletesítik, akkor a mostan használt veszélyes és költséges ásványok helyett, a magas épületeket és templomokat, a léghajók segítségével fogják építeni. 1 r Mozaik. — Az angol államtitkár a közelebbi időben újból megemlítette, hogy a kéményeket nem szabad gyermekekkel sepertetni, mert ez a szokás, embertelen és bűnös. Angliában már régóta kéménytisztító gépeket alkalmaznak; megtörténik ugyan, m máim Három nemzedék. Széchenyi és Vörösmarty. — Kossuth és Petőfi. — Deák és Arany. Budapest, 1873. A Franklin-társulat kiadása. Mindenesetre örvendetes jelensége a magyar irodalomnak, hogy újabb időben a tanulmányok egyre szaporodnak; hogy fel kezdjük adni ama ferde és kárhozatos nézetet, miszerint a szépirodalom vezet egyedül az üdvösséghez, a dicsőség pálmájához; hogy a léha ábrándozás és holdsugaras búgás helyett a gondolkodó igyekezet komoly szava gyakrabban megüti füleinket. A „Három nemzedék“ szerzőjétől sem tagadhatjuk meg ez érdemet, noha műve koránsem sorozható az alaposabb tudományok körébe, mert sem irodalomtörténet, sem irodalmi bölcselet, sem művelődési vizsgálat, hanem inkább egy tetszetős párhuzam, több szellemmel, mint alapossággal. A névtelennek megtetszett a gondolat, hogy hazánk politikai és irodalmi fejlődésének legújabb korszakában összefüggésbe hozza a legkidomborulóbb alakokat, úgy a mint azok egy-egy öltőben feltűnnek, párosan Széchenyit és Vörösmartyt, Kossuthot és Petőfit, Deákot és Aranyt. Az okszerűség igen helyes, és újabban minden isme ágban meghonosult törvényének hódolva, azon alaptételből indul ki, hogy mindenkor megszüli és megérleli a maga typicus alakjait, és ez alakok különbözzenek bár egymástól annyira is, amennyire más az államférfiú, a költő, a művész, az uralkodó vonásokban tanúskodni fognak mégis arról, hogy egy anyának gyermekei, egy iskolának neveltjei; hogy a mikoron valamely mozgalom a múltnak alapján annyira előkészült, hogy immár elodázhatlan és mintegy lekötött állapotban már megvan a kedélyekben, a szellemekben: akadni fog a sok egyén közt egy, aki valamennyi többinél több bátorságot érez a kezdeményezésre, több előnyös tulajdonokkal rendelkezik a keresztülvitelre. Kétségtelenül, aláírjuk az utolsó pontig az alapelvet, s elismerjük, hogy e nevek: Széchenyi és Vörösmarty, Kossuth és Petőfi, Deák és Arany, annyira összetartoznak, mint ahogyan összetartoznak azok az egyes hangok, melyek együtt adják meg zengő harmóniájukban az accordot, összetartoznak művelődésünk egész keretében. De amint nem egyedül ők szóltak, tettek és hatottak, hanem a többi kortársak is velük, művelődésünk időnkénti menete csak a szerint haladt, csak a szerint érthető meg. A történelemben igenis össze lehet fogni az egyes korszakokat, egymásba fűzni és egymásból magyarázni azokat, de tagadjuk hogy akár egyik akár másik nagy alak az előbbinek kiegészítése lenne, vagy akár fejlődési, akár elmaradási következménye . Széchenyi, Kossuth és Deák ép úgy nem egy fejlődésnek különböző kifejezései, mint nem Vörösmarty, Petőfi és Arany. Fokozatosan egymás fölibe állítani őket szintoly nevetséges, mint értelmetlen felfogás Ki volt nagyobb a három költő közül ? azt kérdezni is alig lehet, nagy mind a három saját egyediségében. Petrarca csak oly maradandó alak, mint Torquato Tasso, daczára hogy az csak apró sonetteket irt, (mert Africája jelentéktelen) míg ez egy hosszú epopeia költője. A szerző a látszat által elkapatott és valótlanságba esett. Hasonlókép valótlan állítás az, hogy Széchenyi nem volt a nagy alkotásnak embere ; gondoljon szerző csak azon sikerre, mely az ő működése következménye volt. Hiszen maga ezt írja: „Az ő szavára áll fel a tudós akadémia, és dől meg az ősiség, hull le a jobbágyság láncra, és támadnak országszerte a közlekedési eszközök. Casinót állít, kezdeményezése meghonosítja a lóversenyt, megélénkíti a sportnak minden nemét, összetoborozza, központosítja, megteremti a magyar társaságot. E mellett a közjognak, az egyháznak nem vetődik fel oly kérdése, mely az első sorban állók közt őt nem találja. Nincsen neki nagy, nincsen neki kicsiny, nincsen a mihez ne szólna, és nincsen a mi virágzásnak ne induljon, az ő szavára indulva; nincs a mi tönkre ne menjen, ha az ő szavával ellenkezve indul.“ És szerző mindebben nagy alkotást nem talál. Vagy azt kívánja, hogy egy országot helyzett volna más határok közé, egy nemzetet alakított volna által csontostól, bőröstől. Csodálkozunk e követelményen határtalanul, mert Kemény Zsigmond ezt nem követeli, szerző pedig az ő „Széchenyi István“ tanulmánya szerint dolgozott, annak eszméivel és érveivel harczol, úgy hogy a „Három nemzedéknek Széchenyire és Kossuthra vonatkozó része nem látszik egyébnek, mint birálatos, más alakba öntött kivonatnak. Még nagyobb valótlansága, alapelvével szembeszökő véleménye az, hogy a nemes grófot, kit Kossuth tisztelt meg a „legnagyobb magyar“ czímével, Kossuth űzte a döblingirízi/alamt kiindulására utalni a könyvnek, az ember csak lapda a sors és idő kezében, s nincs ereje megkötni azt. A viszonyok rohantak, Széchenyi megállott, a dolgok bonyolultak, s lelke megtört, s Kossuthot vonni felelősségre ép oly balga, ép oly éretlen, mint esztelen és gyűlöletes eljárás; a csapást és átkot, mit az idő szerencsétlensége, viszonyaink balesete hozott létre, egyesnek vállára tolni s pellengérre állítani, hogy dobálja meg sárral és kővel a nemzet. Tiltakozunk az irodalom és történet kritikája nevében az efféle részakarat és igazságtalanság ellen; ha pedig csak puszta bárgyuság, követeljük, tegye le a tollat s ne ítéljen, aki ítélni nem tud. Tiltakozunk az irodalom érdekében, hogy a politika kedvéért az igazságot valaki mellőzze és az igazságot elcsavarja. Napilapban, hol nem egyszer a pártérdek és a szenvedély sugallja az ítéleteket, megbocsátható, de önálló műben soha. Vagy mit szólna a szerző, ha egy író, kinek a politikai hitvallása baloldali, azt a tévedést követné el, hogy minden mai calamitásért Deákot vonná kérdőre és őt ültetné a vádlottak padjára ? Bizonyosan sietne tiltakozni. . . . De elég. Szerző kiindulása helyes, de czélja, hogy Aranyt és Deákot, Vörösmarty és Széchenyi, Petőfi és Kossuth fölé emelje, hibás ; e miatt tárgyalása, érvelése is sok helyütt félszeg, bár megváltjuk, nem egy találó és szellemes észrevétellel dicsekedhetik. — A bajai kir. főgymnasium önképző tőre 1873-ra „Évkönyv“-et adott ki, mely ha sikerről nem is, de buzgalomról tanúskodik. A füzet kiemelendő jó tulajdona az, hogy csak öt költemény van benne, a többi prózai dolgozat. Dicséretet érdemel, hátha még az az öt se volna benne ! CSARNOK. Egy amerikai lap véleménye a két Dumas Sándorról. Az utolsó 50 év lefolyása alatt nem volt irodalmi név, mely a világban nagyobb feltűnést s elterjedést okozott volna, mint a Dumas neve. Határtalan leleményessége, a lehetőségek minden törvényeivel daczoló merészsége, pajzán kedélyessége, érdekfeszítő vázlatai, élénken vésődtek az olvasó emlékébe, mert sok kellemes órát köszönhet nekik. „ Az arábiai éjjeken kívül nem ismerek munkát, mely ily csudálatos kalandokkal árasztotta volna el a világot, mint az afrikai vérvegyületű franczia író tollából jövő történetek özöne. — E lángeszű irónak vad, szilaj, féktelen, könnyelmű, rendkívüli, extravagáns, csapongó észjárása volt, még eszmepazarságát is érvül hozták fel mellette. Lehet, hogy a mostani nemzedék annyira megfeledkezett a „párizsi mohikánok“ csuda kalandjai olvasása alatt érzett benyomásokról, hogy a Dumas nevét a fia tollából jövő terményekkel, ez éretlen eszmefirzamokkal, hozza kapcsolatba. A művek „delicat“ bonczolása és erkölcstelen bölcsészete, az illem és szemérem minden határain túlcsap. — Pedig — korunk gyalázatára legyen mondva — az ifjú Dumas ezekkel szerezte azt, mit a mostani napokban „r e p u t a t ió nak“ neveznek. Régi kedvencünk az öreg Dumas életében sok bizarrság volt, tömérdek irodalmi botrány róla, de azért még is sajnálnánk, ha hírnevét fia hírével egy vonalba állítanák. Az apa és fia között oly roppant különbség van, mint e durva kérgy, de reményteljes föld, és a legundokabbnak képzelt pokol között. Az apa is gyakran és nagyokat vétett minden felállított rendszer ellen, de azt lehet mondani, hogy ezt meggondolatlanul, a pillanat benyomása alatt, véletlenségből, heves szenvedélyétől és nyugtalan természetétől elragadtatva, szilaj szellemének első ösztöne és szeszélyes száguldozásai által tette. A mi ítéletünk szerint az öreg Dumas soha se volt aljas és elkorcsosult, munkáiban vannak ugyan sikamlós helyek, de az erkölcsi romlottságot nem szerette, csak közönyös volt iránta. — A fiát ellenben az erkölcstelenség és bűn a mi az életben leginkább érdekli; gondolatának ez a lenyomata, képzelődését ez lelkesíti, e téren érzi magát otthon, az egész emberi életben semmi sem vonza annyira, semmit sem talál oly figyelemre méltónak mint a bűnt; a tisztátalan szenvedélyek és az érzékiség aljas fondorkodásainak bonczolgatása az, ami őket híressé tette. Ha tehát az a szerencsétlenség történik meg, hogy volna olyan tapasztalatlan olvasó, kielőtt az öreg regény író neve, az ifju Dumas: ez úgynevezett erkölcsbíró, a megvetésre méltó bűnök különböző árnyalatainak tanulmányozója és főtörténésze nevével ugyanazonosítna, azt az olvasót jó indulattal figyelmeztetjük, hogy az ártalmas mételyt vesse félre, ismerkedjék meg inkább az apa munkáival, mert ennek szelleme sokkal tisztább, fényesebb, jobb irányú ; ő sem tündöklött ugyan a társadalomban és irótársai között fényes erényeivel, nemes , és fenkölt szellemével; — számtalan hibái voltak, eszével és pénzével a legpazarabb tékozlásokat és kicsapongásokat űzte, de azért ismételjük hogy ismerkedjék meg inkább e kedélyes, barátságos, szeszélyes, önfejű hiú és hóbortos, de mindig kedves íróval, ki korszakának parabolája volt, aki bár nem igen érdemli meg tiszteletteljes hódolatunkat, de el kell róla ismernünk, hogy szellemdús dolgozataival sok ártatlan élvezetet szerezett. Vannak sokan, kik az ifjú Dumast a mostani olvasó közönség kedvenczének tartják. — Mit a Francziaország mostani sajnálatra méltó állapotának valóságos hit képviselőjének tekintjük, e szegény elkínozott és sokszorosan megpróbáltatott ország gyengeségeit, kinövéseit, nyomorát és szégyenét képviseli. De azért, hogy az apát a fia elibe helyezzük ne képzeljék, hogy az ő munkáit remekműveknek tüntetnénk fel és az ifjaknak mint erkölcsi tápszert ajánlanánk. — Koránt sem. — Ezzel csak azt bátorkodunk erősíteni, hogy az öreg Duma királya, a jóizlés, tisztaság és ártatlanság maga, az ujjabb kor oskolájából előállott önhitt írókhoz képest, kik pirulás nélkül nyíltan szentelik magukat a bűn tanulmányozására és bonczolgatására. — Midőn „a franczia regény“ szól oly mély megvetéssel, hogy ne mondjan undorral ejtsük ki ajkunkon, rendesen az ilyen ifjú Dumasféle, rosz irányú, kificamodott ízlésű, férezműveket értjük alatta. totális közgyűlés elé terjesztendő javaslatok vétettek tanácskozás alá. Megállapodás történt abban, hogy indítványoztatni fog a közgyűlésnek egy teljhatalmú bizottság megválasztása, amely a legutolsó kísérleteket megtegye a vállalat fönntarthatása érdekében. Ugyanezen közgyűlésen azonban egyúttal a liquidatió föltételesen el fog határoztatni, hogy e szerint, ha a teendő lépések czélra nem vezetnének, elő legyen készítve a liquidatió lehetősége, minthogy ugyanis a társulati alapszabályok azt rendelik, hogy a lquidatió csak két közgyűlés határozata folytán foganatosítható, a tanácskozmány küldöttséget meneszt legközelebb a kormányhoz és a minisztérium határozott nyilatkozatát fogja kikérni arra nézve, hogy van-e szándéka ezen nagy fontosságú közlekedési vállalat fönntartására közreműködni. A vállalat fönnmaradása ma tisztán a kormány elhatározásától függ, és ha ez elutasító talál lenni, akkor a liquidatió el nem kerülhető. A társulat választmánya, a tizenötös bizottság indítványa folytán, előreláthatólag el fogja határozni, hogy azon részvényesek, akik már a múlt közgyűlésre részvényeiket letéteményezték, ha a közelebbi közgyűlésre feljönni kívánnak, letéteményi igazolványaik előmutatása mellett ingyen utazhatnak ezúttal a fővárosba. A vn. k. kamatozó pénztári jegyek forgalma októberben : maradvány szept. végével 169 db 100 és 2047. db 1000 frtos = 2.063.900 frt, októberben kibocsáttatott 22 db 100 és 76 db 1000 frtos = 78.200 frt, összesen 191 db 100 és 2123 db 1000 frtos = 2.142,100 frt. Október folytán beváltatott 26 db 100 és 152 db 1000 frtos = 154,600 frt, maradt tehát október végén forgalomban 165 db 100 és 1971 db 1000 frtos = 1.937,500 forint. — Új postahivatal. Trencsénmegyei Driethoma községben 1. évi deczember hó 1-ső napján új postahivatal lépend életbe, postai összeköttetését nyervén a naponta átmenő maile-posta által mind levél-, mind kocsi-postára nézve valamennyi, a trencsén-m.-hradisi postavonalon fekvő postahivatalokkal. Ezen új postahivatal kézbesítési köréhez tartozni fognak : Drietholna, Kis- és Nagy-Chocholna, Kosztolna és Zárjetz községek. — A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság Bécsben 1873. évi nov. 5-ik napján tartott XVI. ülésében az államjegyek forgalmi összegét 1873. évi okt. végével következőnek találta: A bizottság saját följegyzései alapján a tulajdonképeni államjegyek összege: 1 frtosokban 82.817,273 frt. 5 frtosokban 126.499,390 , 50 frtosokban_____________149.886,250 „ összesen 359.202,913 frt. A közös pénzügyminisztérium hivatalos közlése szerint a sóbányákra bekeblezett és forgalomban levő ■ zálogjegyek összege . . 52,796,282 frt. 50 kr Összesen 411,999,195 frt. 50 kr — Vámügy. A pénzügyminisztérium körrendelete valamennyi pénzügyigazgatósághoz és vámhivatalhoz . A bíródó tanácsban képviselt királyságok és országok cs. kir. pénzügyminisztériumának értesítése szerint a jägerndorf-leobschützi vasútvonalnak megnyílta alkalmából a jägerndorfi vasúti indóházban és ottan elhelyezett porosz kir. I. oszt. mellékvámhivatallal együttműködő II. oszt. cs. kir. fővámhivatal állíttatott fel, melyre I. oszt. fő vámhivatali hatáskör ruháztatott, s mely a vasúti forgalom irányában a megrövidített bemondó eljárásra jogosittatott; működését f. évi sept. 25-én már megkezdette. —A keleti marhavész állásáról f. évi nov. hó. 1-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint: a Pestmegyében fekvő abonyi pusztának vész gyanúja alatt állott két majorja a zár alól feloldatván, Magyarország egész területe vészmentes. Horvátország és Szlavóniában a keleti marhavész Zágráb megye : Kopcevec, Kraljevec, Trstenik, Cista-Mlaka, Novo- és Staro-Cice, Ribnica, Vukovina, Pescenica, Mala- és Velica-Buna, Otok, Petrovina, Gradici, Cicka- Poljana, Kurilovec, Mala-Gorica, Zaprudje, Bregovljani, Bidrovec, Popovec, Kupljenovo, Horvathi, Stupnik, Rakovpotok, Jakovlje, Igrisca, Hrastelnica, Odra, Poljanek, Bok, Sisek, Goljak, Bencetic, Mrzljaki, Budrovci, Vukoder, Novaki, Zarkovec, Vrbani, Straza, Aspergeri, Krasic, Brezani, Podbrezje, Zabno, Tisina, Strelecko, Budesevo, Novosello, Gosce, Jagodno, Luk és Petaki községeiben. Varasd megye: Gubisevo, Repovec, Pavlovec, Klajec, Luka és Grdice helységeiben; Verőcze megye: Boksic, Jeriance, Saptinovac, Bankovce, Podgajce, St.Gyulaj, Lasic, Zdence, Orahovicza és Kutora községeiben; Fiume megye: Cernilug, Mrzlavodica, Zelin és Osaje községeiben és Pozsega megye: Ozegovacz helységében uralgott. — A határőrvidéken a lika-ottocani határkerület Baliovac községében ; az ogulin-slaini határkerület: Plascice, Letinak és Stabovisce községeiben; az első bánáti határkerület: Selnica, Kablar, Trtnik, Vlahovic, Cepeles, Pracno, Kamarovo, Hrastorica községeiben, és Petrinja szab. kir. városban; a gradiskai kerület: Kusutarica, Subocki, Grad és Jablanac helységeiben, végre a brodi kerület Tonvin helységében és Brod szab. kir. városban uralgott. Az osztrák tartományokban 1. évi október 27-ig terjedő hivatalos tudósítás szerint a keleti marhavész Galicziában: Strczemilce, Grutowa, Brody, Strkovcze, Urynkowce, Krzywenki, Harbujow, Wiczyn-Chylczicze, Perepelniki, Majanow-Wrzbika, Siolko, Chmielisca, Kapusziicze községekben; Salzburgban , Oberthrum községben; ellenben Galicziában : Gontava, Kuvince helységekben és az oswiecimi vasúti állomáson; Bukovinában, a novosieliczai vesztegeldében megszűnt; végre Galicziában : Ratkow, Podhajce és Zahczernite községekben, és Alsó-Ausztriában, Ober-St.-Wall községben a rész kiütött. — A terézvárosi iparbank nagy választmánya ülést tartott nov. - én. Szőnyegre került a pénzintézetek nyomasztó helyzete. Horn indítványára határoztatott, hogy a bank saját részvényei egy részének visszavásárlása által segítsen a nyomasztó helyzeten. Az indítványt az ülés elfogadta s igy kimondatott, hogy a kibocsátott 10.000 drb részvényből 2000 dbot a bank vásároljon meg s igy csökkentessék a bank alaptőkéje. Az elfogadott indítvány határozati javaslat gyanánt a közelebb tartandó rendkívüli közgyűlés elé fog terjesztetni. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. Az egyesült magyar gőzhajótársaság választmánya s a tizenötös bizottság tegnapi délután közös értekezletet tartottak, melyben a jövő szombaton tarTőzsde és gabnacsarnok. Budapest nov. 11. Értéküzlet. A tőzsde irányzata csendes volt. Bankok és befektetési papírok iránt csekély volt a vételkedv s a tegnapi árfolyamok alig voltak feltarthatók. Egyéb értékek forgalma csendes és változatlan volt. Az előfordult kötések a következők: magyar vasúti kötes. 931/4, magyar sorsj. 78—78*/4, 5'/h‘76-oh magyar földhitelint. zálogl. 81, angol-magyar bank 40'/,, 407/4, municipális 21‘/2—21’/,, magyar hitel 1]11772—118‘/2, magyar földhiteltárs. 463/4 — 47‘/4, takarék- és hitel 537s—538/4, pesti egyleti bank 34, orsz. központi takarékp. 65, Ganzféle vasöntöde 675, Drascheféle téglaégető 173-mal. az esti tőzsdén a hangulat valamivel jobb volt és az árfolyamok megszilárdultak. Angol-magyar bank 408/4—4072, municipális 221/4—23, magyar hitel 1197. — 1217, magyar földhitel társ. 47—48, takarék- és hitel 533/4—541/a-lel kötve.