Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-22 / 80. szám
me nagy emlék közepette mindnyájunk lelke a hála legélénkebb érzelmével van telve felséged iránt. A nemzet osztatlan érzelme ez. A képviselői kamara kéri felségedet, fogadja tiszteletteljes, mélyen érzett hálája kifejezését. Igen, Sire, Olaszország valóban feltámadt, Európa csodálja önt, a történet dicsőíteni fogja.“ Anglia. A parlament gyorsan átesett a formalitásokon. Még ide sem ért a trónbeszéd teljes szövege, s már is arról értesít a távírda, hogy a parlament mindkét háza befejezte a felirati vitát. Nevezetesebb mozzanata e vitának alig volt az alsó házban több, mint Gladstone nyilatkozata, hogy a mostani kormány útjára a liberális párt nem fog akadályokat gördíteni Auti Izsák a „Home rule“ párt parlamenti képviseletének feje, módosítást akart beadni a válasz felirathoz oly értelemben, hogy elérkezett az ideje külön törvényhozást adni Irhonnak, de módosításával elkésett, s most külön indítványt készül tenni arra nézve, hogy az irügyek tanulmányozására egy enquéte bizottság küldessék ki. A felsőházban Sommerset támadása a Gladstone kormány ellen volt a legnevezetesebb mozzanat, melyre az illő választ azonnal megadta lord Selborne. Bővebb értesülésünk a felirati vita lefolyásáról eddig még nincsen. A londoni német nagykövet 17-én fogadta az angol protestáns comitét s átadta a berlini városházi meeting köszönő iratát. Sir John Murray, a protestáns egyesület s a nagy londoni meeting elnöke vette át a köszönő iratot, kifejezést adván az angol protestánsok nevében a nagyra becsülésnek, melylyel a berlini meeting tagjai iránt viseltetnek, s sympathiájuknak a német nemzet és császára erélyes küzdelme iránt az ultramontanizmus ellen. Németország. A birodalmi gyűlés a sajtótörvény tárgyalásában a hírhedt 20-ik szakaszig érvén megállapodott, mintha még egyszer meg akarná gondolni, mit tevő legyen vele; valószinű azonban, hogy minden töprenkedésnek daczára elvégre is csak meg fogja szavazni. A katonai törvényt illetőleg végre tett egy határozott nyilatkozatot a kormány, de nincs köszönet benne. Lasker képviselő azon kérdésére, hogy a három évi szolgálati időt nem lehetne a legénység tehetsége és ügyességéhez képest leszállítani, azt felelte a kormány, hogy a három évi szolgálati idő nélkülözhetetlen. Egyesekre nézve, kik tehetség, ügyesség és szorgalom által kitűnnek lehet kivételt tenni, de átalánosság okvetlenül fenntartandó. — Ausztria. — Az osztrák képviselőház a jövő évi költségvetés tárgyalásaival foglalkozik. Az átalános és részletes vita, oly keskeny dimensiókat ölt, hogy hét-nyolc nap lefolyása alatt, a vitának vége lesz. Ami az átalános vitát illeti, az a legkisebb érdekkel sem bír, s már véget ért a tegnapi ülésen. A baloldal részéről senki sem szólalt fel, az ellenzéki frakciók részéről, is csak a nagyon másodrangú nevezetességek léptek síkra. Fandurlik, Landau és Neumayer képviselők részint államjogi, részint gazdálkodási szempont miatt ellenlábasai a budget nagy összegű tételeinek, s ezért a költségvetés megszavazásához nem járulnak hozzá. A részletes vita szónokai szorosan a tárgyhoz ragaszkodnak, miután a királyi „udvartartás“ s ő felsége „kabinetirodájának ” a kiadásait változatlanul szavazták meg. A „birodalmi tanács“ kiadási czíménél Schrems képviselő emel szót, az építendő perlamenti palota 500,000 frtnyi kiadás törlése ellen. A képviselő úr határozott edetsége a jelen sanyarú időben minden építkezésnek, annál is inkább, miután — úgymond — az operaházra költött 6 millió frtot, még mindig érzi a nép. Schrems ez utóbbi argumentuma élénk derültséget keltett, mert tudvalevő dolog, hogy az operaházat, Bécs város községi tanácsa építtette, Schrems e csalódását azzal mentegetve, hogy igy értesült e dolog felől egy képviselőtől, — aki nem volt más', mint szomszédja reverendissime Pflügl, — apát. A derültséget még inkább fokozta, hogy a szavazás alkalmával Schrems is megszavazta aparlamenti palota építésére előirányzott fél milliónyi összeget. A demokraták részéről dr. Steudel, a tárca nélküli két miniszter fizetését indítványozza eltörölni, de eredmény nélkül. A ház ezután a belügyminiszter költségvetésére tér át, amely csekélyebb, leginkább a birodalom egyes részeiben folytatott útépítési munkálatok megszavazásával, egészen a kilenczedik fejezetig fogadtatott el. A belügyi költségvetés folytatása, a mai ülésre maradt. A felsőház confessionális bizottsága, eddig három ülést tartott, s már az elsőjavaslat tárgyalásának vége felé közeleg. Jól értesült körökben azonban azt hiszik, hogy a javaslat csak húsvét után kerül a felsőház plénuma elé. Az assanti háború vége. Már február 20-ikán hajóra szállt az assanti expeditió legnagyobb része s Portsmouthban több mint egy hete várják a hazatérő haverosofeát, ép oly ünnepi pompával, mint nyugtalanul. Reggeltől estig el van lepve várakozók százai által a kikötőpart, s a város lakói napról-napra csalódván, lázas izgatottságban s zaklató gondolatok, balsejtelmek közt hajtják álomra fejeiket, hogy másnap újból kezdjék a várakozást s újra csak azon reményben nyerjenek kárpótló vigaszt, majd holnap. De a holnap is elmúlik mindannyiszor, s hajó nem mutatkozik a láthatáron. E fárasztó várakozásban aztán igen ráérnek tökéletesbíteni az elfogadás előkészületeit, de még jobban aggodalmaknak s balsejtelmeknek adni phantáziájukat, s e szorongó lelkiállapot Portsmouthról már-már tovább is kezdett ragadni. Épen jókor jöttek tehát Sir Garnet Wolseley kimerítő hivatalos sürgönyei, melyek az aslanti háború teljesen befejezett volta iránt semmi kétséget nem hagynak fel, s az e részben újólag felmerülő aggodalmakat alaposan eloszlatják. E sürgönyök február 15 ikéig terjednek, s egyrészről a február 9 ikén újból felvett békealkudozásokat világítják meg, másrészről pedig biztos kilátásba helyezik, hogy február 20 ikán az expeditió legnagyobb része hajóra kelhet. Ez, mint táviratok jelentek, meg is történt, s ha a hajók meg nem érkeztek az angol révbe, oka egyes egyedül hajózási akadályokban keresendő. A békealkudozásokról távirataink már szólottak s ezek kiegészítéséül még csak a következőket látjuk szükségesnek feljegyezni: Sir Garnet Wolseley midőn február 9-ikén Detsiaszu mellett táborozván, az aslanti király követei béke ajánlataikkal felkeresték, nem akart addig szóba se bocsátkozni velük, mig ajánlataik komoly voltát ötezer unczia arany lefizetésével nem igazolják. Lemondott ellenben arról, hogy a király túszokat küldjön táborába Ezzel a követek elbocsáttattak, de már 12-én éjjel értesítést vett az angol parancsnok visszatértükről, s másnap reggel megjelentek előtte, ezer unézia aranyat hozván magukkal, előadván, hogy a királynak teljes lehetetlen ez idő szerint többet kiteremteni. Sir Garnet Wolseley meg volt ugyan győződve, hogy nagyobb pressióval a többit is kiszoríthatná, de nem akarván időt vesztegetni, belebocsátkozott a békealkudozásokba. Az első békeszerződés két pontja ellen volt kifogásuk az aslanti küldötteknek. Az egyik a hadi kárpótlás összegére vonatkozott, melynek leszállítását kérték, de miután Wolseley rájuk olvasta a király levelét, aki ez összeg fizetésébe már az első alkalommal világosan beleegyezett, kifogásuktól elállottak. Wolseley egyébiránt nem igen valószínűnek tartja, hogy az aslantiak pénzbeli kötelezettségüknek valóban megfeleljenek, s nem is fektet súlyt e pontra, s azért nyíltan hagyja a pénzkérdést, vagyis helyesebben kormányára bízza az intézkedést. Második kifogásuk az atlansi törzs függetlenségét illette. Ez az assantiaknak alávetett nép félig meddig szövetségese volt az assantiak elleni hadjáratban az angoloknak, s most nagyon fél a vérengző assantiak bosszújától. Az adlansi király Robbina Obbin felkereste Wolseleyt (febr. 13 ikán) épen a békealkudozások alatt, s kérte, hogy eszközölje ki népének az aslantiaktól való függetlenséget, s szabad kiköltözést a Denkara és Waasza népek földére, kikkel ez iránt már megegyezett. Wolseley nem vonhatta meg tőle a támogatását, s az atlansi nép kivándorlásával különben is gyengittetvén az aslantiak ereje, ebben is a béke egyik biztosítékát látta. Tehát az atlansiak függetlenségét is a békefeltételek közé iktatta A követek azt sem ellenezték erélyesen, attól tartván, hogy ha Wolseley — nem létesülvén a békekötés—a többi kiköltözni vágyó törzseket, mint például a Bekva nép, szintén oltalmába találja venni, akkor az egész aslanti királyság felbomlanék, s így inkább elviselik az atlantiak elszakadását, sem mint valamennyi elégedetlen törzsét elveszítsék. Ez alkudozások alapján következő békeszerződés köttetett s aláírás végett az aslanti királyhoz küldetvén — onnan körülbelül 14 nap alatt várták az aláírt példány visszaérkezését Cape- Coast-Castleba. „Békeszerződés, köttetett egyrészről Sir Garnet Wolseley tábornok, ő felsége Viktoria Nagy Brittania és Irhon királynője nevében és másrészről Szaibi Enkin között, Koffi Kalkalli assanti király nevében. „1. Örökös béke legyen ezentúl Ő felsége az angol királynő s aranyparti szövetségesei, és az assanti király minden népei között. „2. Az assanti király ötvenezer unczia jó aranyat igér fizetni hadikárpótlás fejében, a múlt háború által Anglia királynőjének okozott költségei megtérítéséül; ez összegből ezer uncziát azonnal lefizet, a többit pedig akkor és úgy, a mint és a mikor az angol kormány kívánni fogja. „3. Az aslanti király a saját és örökösei nevében örökre lemond fennhatósági s adószedési jogáról a Daukeza, Assin, Akim és Adausi királyok, és mindazon volt assanti alattvalók fölött, kik most Anglia királynőjének szövetségesei. „4. Az assanti király lemond továbbá a maga és örökösei s utódai nevében minden fennhatóságról Elmina felett, nem különben minden egyéb törzsek felett, melyek előbb a hollandi kormány alá tartoztak; lemond ezeket illetőleg az adószedés jogáról, és minden fizettségről vagy járadékról a britt kormány részéről Elmina vagy bármely más tengerparti britt erőd vagy birtok után. „5. Az assanti király azonnal kivonja seregeit Appoloniából s környékéről, nem különben Dixcove, Secondée s a határos partmellék közeléből. „6. Szabad kereskedés legyen assanti és az angol birtokok között kinek-kinek szabadságában állván áruezikkeit a tengerpartról Kumasziba szállítani, vagy innen az angol birtok bármely pontjára. „7. Az assanti király kötelezi magát a Ptah folyótól Kumassziig 15 láb széles utat fenntartani. „8. Mivel ő felsége Anglia királynője alattvalói s az assanti nép ezentúl örökös barátságban lesznek élendők, az aslanti király, bebizonyítandó Viktoria királynő iránti őszinte barátságát. Ígéretet tesz mindent megtenni az emberáldozás korlátozására s végkép megszüntetésére, felháboritó lévén az minden keresztyén népnek érzelmeire. „9. E szerződés egyik példányát az assanti király aláírja, s tizennégy nap alatt Cape-Coast- Castlebe viszszaküldi. „10. E szerződés a „fommánai békekötés“ nevét fogja viselni. „Kelt Fommániában 1874. febr. 13.“ A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter dr. Molnár Imre kassai királyi jogakadémiai helyettes tanárt ugyanezen tanintézetnél ny. rendkívüli tanárrá nevezte ki. Az igazságügyminiszter a budai járásbírósághoz írnokká Perkis Sándor ugyanottani bijnokot nevezte ki. A pénzügyminiszter Alexy Györgyöt a nagybányai vegyelemző hivatalhoz vegyelemző-segéddé nevezte ki. A magyar királyi honvédelmi miniszter Schaffer Sándor és Péchy Ernő honvédelmi miniszteri III ad osztályú számtiszteket II-ad osztályú számtisztekké, Tokár István, Stuller János számvevőségi díj,okokat és Fényes Gyula magyar kir. honvéd-tözsőrmestert III-ad osztályú számtisztekké nevezte ki. A budai kir. keresk. és váltó törvényszék Szakólovits Józsefet a horvát és szerb nyelvekre bírósági hites tolmácsnak nevezte ki. A temesvári magyar királyi pénzügyigazgatóság Tarnoveczky Szilárd adóhivatali gyakornok-jelöltet a csakovai és Gidófalvy Béla magánzót a lugosi királyi adóhivatalhoz Vil dik osztályú adóhivatali tisztekké nevezte ki. A markováczi szerb mezőgazdák takarék- és kölcsön egylete alapszabályai folyó évi 4369. szám alatt a földmivelés , ipar és kereskedelmi magyar királyi minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. HÍREK. — Márczius 21. — — Az iparmúzeum érdekében tartandó felolvasások közül az utolsó előtti holnap, vasárnap tartatik meg, a rendes órában délután 3 órakor, a nemzeti múzeum dísztermében. Olvasni fog Horn Ede az „Ipar védelméről“, Pulszky Károly pedig a „Hímzésről.“ Pulszky úr ez alkalommal igen érdekes kiállítást rendez ily hímzési tárgyakból, régibb és újabb koriakból egyaránt. A női közönségre is kiváló érdekes lesz tehát a felolvasás. A Magyar tudományos akadémia. Hétfőn, márcz. 23 án az l-ső osztály tart ülést, a melynek tárgyai elkövetkezők: I. Barna Ferdinand 1. t. „Határozott és határozatlan mondat a magyarban“. II. Thewrewk Emil 1. t. „Anacreon elegiái és epigrammái.“ — A miniszter válság befejezését eléggé bizonyítja a körülmény, hogy gr. Andrássy Gyula ma reggel Bécsbe utazott. Pár nap múlva azonban ismét viszajön.—Az Eszterházy-féle képtár holnap megnyílik, s látható lesz hetenkint: vasárnap, szerdán és szombaton. — Petőfi születési házát tehát nem vásárolja meg Pest megye. Ezt már elmondtuk a tegnapi ülésről szóló jelentésben. A fő indok, hogy a sárból épült ház fentarthatlan. Kár, hogy ehez az indokhoz Halász Boldizsár is járult indokkal a maga részéről, mégpedig ugyancsak eredeti indokkal. Már hogy ő Petőfitől tanult volna lelkesülni, vagy hazát szeretni? Megesnék neki! Inkább tanulhatta volna Petőfi ezeket ő tőle. Petőfi csak verseket tudott írni. Mondják, hogy jó verseket itt úgy is beszélik, hogy senki sem irt jobbat s hogy azok igen szépek, de ha ezen versek tartalmát fontolóra vesszük. Igen, a tartalmát! . . No hogy azokat nem ismeri Halász Boldizsár, az már ime bizonyos. A megyeházban nevettek e furcsa felszólaláson s aki tudomást fog róla venni, az is bizonyára mind mosolyog rajta egyet, ha ugyan kl nem szomorodik. — Fölhívás: „A népért“ czimfi dráma szerzőjéhez. Miután a gr. Teeki drámai jutalom „A Népért“ czimű öt felvonásos pályaműnek csupán azon kényszerűségből ítéltetett oda, mint társai közt viszonylag jobbnak, mert a jutalom a szabály szerint minden esetre kiadandó: felhivatik annak ismeretlen szerzője, hogy ha a jutalmat a rászóló ítélet daczára is fel akarja venni, szándékát fél év alatt jelentse a főtitkári hivatalnál. Ha jelentkezik, a jeligés levél felbontatván, részére a jutalom utalványoztatni fog, ellenkező esetben fél év múlva jeligés levele megsemmisittetik. Kelt Budapesten az 1874 márcz. 1- én tartott összes akadémiai ülésből. Arany János főtitkár. — A pályázatok eldöntése ritkán marad szó nélkül a hírlapok részéről. Mikor Szigligeti nevén végződtek a drámai pályázatok, akkor az volt a baj, hogy már mindig Szigligeti győzelmeskedik. Most pedig a felszólalás történt a miatt, hogy a pályadijat félig meddig visszatartják s az aránylagos jobbnak kijelölt mű szerzője csak úgy kapja ki, ha a bírálat által felállított funa-caudina alatt meghajtva fejét, átbuvik azon. Nekünk kifogásunk legelőször is azon lamentáló hang ellen van, melyen jelentés történt az akadémia plénuma előtt. Ez az akadémia méltóságához nem való. Ez lehetne egy fölötte hosszadalmas szerkesztői üzenet öt beküldött rész darabról, vagy lehetne színpadon bemutatott darabok bírálata, hanem a tudományos akadémia előtt, sőt annak nevében egész másként kellene beszélni. Nagyon emlékeztet ez valami executionális eljárásra, úgyhogy önkénytelen kedvet kapunk utána kérdezősködni, vájjon az akadémiai zöld asztalnál történt-e ez a jelentés, avagy valami deres körül, mert hisz ez mogyorópálczázás in effigio. Azt bizony senki sem fogja kívánni, hogy rosz darabokat megdicsérjenek, hanem van módja, hogy a törekvésről ne szóljanak úgy, mint valami büntetendő cselekvésről, mert ez aztán nem sok kedvet adhat senkinek, hogy megtegye azt az első lépést, vagy tán a másodját is, mely okvetlenül szükséges minden pályánál, még annál is, mely a Parnassus csúcsán végződik. A pályázati jelentés ez átalános hangján kívül, van abban még az a feltűnőség, mely a boldogult gr. Teleky József végrendelkezésének megváltoztatását áhítozza. Reméljük, hogy erre nézve még csak kísérletet sem tesz az akadémia. Ha tenne, nem nyújtana semmi garantiát későbbi végrendelkezéinek, hogy akaratjuk tiszteletben fog tartanni. A nemes gróf, mikor oly alapítványt tett, melynek kamatjai aránylagos legjobb műveknek adassanak, az irodalom legjelentékenyebb ága iránt kívánt érdeklődést és munkálkodási kedvet biztosítani, s kívánta, hogy ez érdeklődés évről évre ingert nyerjen. Megtörténhetik, hogy ez inger éveken át meddő lesz, de azt bajos kimondani hogy ez idő alatt nem készített elő, nem fejlesztett valamit, s nem szolgált a küzdés izmosítója gyanánt. Ha egymásután többször megtörténik, hogy nem találnak műbecscsel biró pályamunkát s bent tartják a jutalmat, akkor ennek a pályázatnak nem az a karaktere lesz, amit Teleky adott annak, mikor alapította. Hagyják tiszteletben a végrendeletet, melynek intenziója nem csak koszorúzni, hanem biztatni is. Hogy egészen értéknélküli munkák ne nyerjenek díjat, arra nézve ott van az akadémia ügyrendje, mely az ilyen esetekben egyedül az ismeretlen szerző hajlandóságára bízza, föl akarja-e venni a kitűzött díjat vagy nem. Ezt alkalmazták most is. Nem elég ez ?„ Nekünk úgy tetszik, hogy de bizony ez a végső határ, melyen túl a végrendelettől nem szabad távolodni. Ha megtörténnék, hogy egy pár egymásutáni pályázaton két-három jeles művet is találnának, vajon az következnék abból, hogy meg kell változtatni már most a végrendelkezést, mert csekélység az a 100 db arany. Meg kell változtatni úgy, hogy ne minden évben, hanem három évenkint hirdessenek pályázatot s akkor aztán 300 aranyat osszanak ki ? Pedig ezt is megváltozott irodalmi viszonyokkal lehetne indokolni! — A pesti Lloyd-társulat 200 frttal a képzőművészeti társulat alapító tagjai közé lépett, s tagjait körlevélben buzdítja a derék társulat pártfogására. — Az özönvíz előtti mammuth holmi petrificatiójáról értesülünk a mai hivatalos lapból. A jeruzsálemi Szt. János lovagrend felől tudjuk meg, hogy annak nagymesteri helyettese a közös külügyőrséggel tárgyalásokat indított meg magyar nemesek fölvehetésére, s ennek eredménye egy bulla lett. Abban a bullában meg az van, hogy a Johanita- rendbe lépő magyar nemes, ha az ájtatosság lovagjának választatik, a csehországi főnökségbe kebelezendő, a ki valamely osztrák tartományban is bir nemességi titulussal, ez esetben az igazság-lovagok közé sorozandó. A kiváló nemes magyar nemzetből származó mindazon egyén, ki a szent rendbe fölvétetik, testvéri szeretettel öleltetik föl, s bűnbocsánatokban és malasztokban részesül. Most már legalább lesz valami értelme a nemességi kinevezésnek. — Liszt hangversenye e hó 23-án a redout kisebb termében a szürke nénék budai leánynöveldéje javára fog jövedelmezni. A nagy zongoraművész következő darabokét ad elő: változatok Beethoven 34-ik műve fölött; nocturne és mazurka, Chopintől: Momento capriccioso Webertől; legenda a hullámokon levő sz.. Ferenczről és ábránd magyar népdalok fölött. (E két utóbbi Liszt műve.) Ezenkívül Ellinger Josefa ka fog énekelni két ízben. Játszik még Liszttel együtt második zongorán Mihalovics Ödön is. Jegyek a Rózsavölgyi-féle műzkereskedésben kaphatók: körszék 4 frt, számozott hely 3 frt, bemenet 1 frt. — A Kossuth-féle levéltárnak a múzeum részére történt megszerzéséről a „P. N.“ mai száma még következő magyarázgatást közöl. A kormánynak már régebben volt arról tudomása, hogy Vörös Antalnál az állam tulajdonát képező állami okiratok léteznek s a kormánynak magán uton ajánltatott is, hogy ezeket vegye birtokába. De mivel a kormány méltányolni akarta azt, hogy Vörös Antal a nehéz időkben ez iratokat megőrizte, s miután biztos kilátás volt arra, hogy a múzeum számára Vörös Antal könyvtárával együtt a kéziratok is megszereztetnek, s hogy a vételárt maga a könyvtár is teljesen megéri, a kormány czélszerűbbnek látta az egész ügybe nem avatkozni. Midőn Simonyi Ernő Kossuth levelét megkapta, melyben felhatalmazás adatik az iratoknak visszakövetelésére. Simonyi Ernő a levéllel Pulszky Ferenczhez, a múzeum igazgatójához ment, ki Simonyinak mind a könyvtárt, mind az iratokat megmutatván, ez meggyőződött arról, hogy a könyvek kizárólag Vörös Antal tulajdonát képezik, és hogy az iratok — igen csekély kivétellel — a 48—49-ik évi pénzügyi és hadügyi minisztérium s honvédelmi bizottság hivatalos iratai, tehát kizárólag az állam tulajdonát képezik. — Halálozások. Palkó Szilárd, nyug. cs. kir. törvényszéki tanácsnok s Arad város volt főbírája, elhunyt Aradon 63 éves korában. — Apponyi Teréz grófnő szül. Nogarola, a királyné udvarhölgye, a néhai párisi követ Apponyi Antal özvegye és a jelenlegi párisi követ, gr. Apponyi Rudolf anyja, elhunyt tegnapelőtt 84 éves korában Bécsben. — Deák János a fővárosi polgárság egyik legkiválóbb tagja s jónevü kereskedő, elhunyt tegnap 77 éves korában s temetése holnap, vasárnap d. u. 47 órakor lesz a zsibáros utcza 2. számú házból. — Thurn-Taxis herczegné, született gyoroki Edelspacher úrnő, néhai Lázár honvédtábornok neje, elhunyt e hó 16-ánocskán, gyermekágyban. — Herbich Ferenczet, a kolozsvári muzeum őrét az a mély csapás érte, hogy elveszté 19 éves leányát, Eugeniát, ki a múzeumi gyűjtemények rendezésénél igen szakavatott segítség volt atyjának s a természettudományokban ritka képességgel birt. — Tóth Pálné, szül. Tóth Mária, Tóth Kálmán költőnk nővére, elhunyt tegnapelőtt Budapesten, 41 éves korában. Nemes szivü, jó anya hunyt el benne. — A második egyetemes tanítógyűlést augusztus hóban tartják meg Budapesten. Az első gyűlésen a régből kiküldött bizottság tanító egyleteket és kartársakat most arra, kéri fel, hogy az előmunkálatokban az ügy fontosságához mért buzgalommal vegyenek részt. A siker attól függ, ha a néptanítók magukévá teszik ez ügyet s a megvitatandó tárgyakat előbb az egyletek körében maguk tanulmányozzák. A szervező bizottság nevében Molnár Aladár elnök és Péterfy Sándor jegyző kérik is a pályatársakat, hogy a közgyűlés tárgyául ajánlott tételeket habár rendkívüli egyleti közgyűlésben is, vitassák meg s a többség megállapodását rövid indokolással jan. 15-ig velők tudassák, Molnár Aladár nevére czimezve, Budavár, uri utcza 31. sz. A tételek következők: 1. A néptanítók nyugdíjazása, özvegyek gyámolitása, s ennek módozatai. 2. A tandíj kezelése. 3. A tankönyvek és taneszközök meghatározásának módja. 4. A tanterv részletes megállapítása s a tananyag csoportosítása. 5. Ismétlő iskolák s a felnőttek oktatása. 6. A népiskola viszonya a középtanodákhoz és szaktanodákhoz. Óhajtandó, hogy mindezen tételekről a szaklapok értekezéseket közöljenek, s e czélból a bizottság gondoskodik, hogy hivatalos közlönye a „Népnevelők Lapja.“ (Megjelenik Budapesten Aigner Lajosnál; ára negyedévre tart) áprilisi s májusi számaiban egy-egy külön értekezés jelenjék meg a bizottság szakértő tagjainak tollából. Az ajánlott tételek senkit sem korlátozhatnak, de figyelmeztetésül megjegyzi a bizottság, hogy nagyszámú, avagy jelenleg tisztán elméleti becsű, avagy végre szenvedélyes viták,a könynyen előidézhető kérdések kitűzése csak a közgyűlésnek átalánosan óhajtott sikerét veszélyeztetné. A szervező bizottság az egyes egyletek munkálatait, úgyszintén a netán beküldött értekezéseket s uj tételeket lelkiismeretesen megvizsgálván, még ezen év julius havában fog a „Népnevelők Lapjáéban s körlevelekben a közgyűlés idejes helyéről, s a véglegesen ajánlott tételekről, általában az egyetemes gyűlés programmjáról hivatalosan nyilatkozni. Végül megemlítjük, hogy a szervező bizottság egy tanszerkiállítást is szándékozik létesíteni, melyről a programaiban lesz részletesen szó. A királyi várkert szabályozására vonatkozó terveket a főváros tanácsa is helyben hagyta, s ekkép a Széchenyi és Debreczen szállodák közti házsor lebontásához már a legközelebbi napokban hozzá kezdenek. A „Lisztegylet“ által f. hó 25-én 10 órakor a belvárosi plébánia egyházban előadandó Liszt „Koronázási miséjét“ a mester személyesen fogja igazgatni. A magán énekrészeket előadják: Kauzer Berta és Benza Ida úrhölgyek; Scherrübl Henrik és Kőszeghy Károly urak; a Benedictus-sólót Krancsevics Dragomir úr, a nemzeti színház concertmestere játsza hegedűn. — Színházi hírek. A szini képezde növendékei játszottak tegnap ismét a várbeli színházban, nagy és hálás közönség előtt. Az előadás kezdetén megjelent a király is, s jelen volt mindvégig Az uralkodót Szapáry miniszter és Ribáry miniszteri tanácsos fogadták. A növendékek jó igyekezettel játszottak s énekelgettek, mert drámai és operai vegyes előadás volt. A drámai növendékek a „Marcel“ czimü kis dramoletteben és „Egy úr és asszonyság“ czimü igénytelen vígjátékban léptek föl, az operai növendékek pedig a „Bűvös vadásziból a 2-ik s „Faust“ ból a 3-ik felvonást mutatták be. Általában az opera növendékeit nagyon őrizkednek a szabadabb játékra alkalmas teljes egészben fölléptetni. Az előadásnak átalános jellege bizonyos tanodai szűkkörűség volt. Akik legjobban ki tudtak ebből bontakozni: Ditrói (a drámában), aztán Sziklay, Vidmár és Szabó Antónia kisasszonyok az operában. — Prielle Korne-a asszony húsvét után megy Kolozsvára vendégszerepelni, s többi közt föllép Dumasnak „Alfons ur“ czimű drámájában is, melyre most készülnek a nemzeti színháznál. — Blaháné asszonyt pedig Debreczenbe várják, sőt az ottani lap szerint, Prielle Kassz. is föllép ott néhányszor. — Székesfehérvárott az ott vendégszereplő Szigeti Imre jutalmára e hó 24-én „Othellot“ adják elő, s ez alkalomra lerándulnak s részt vesznek az előadásban: Helvey Laura k. a., Eöry Gusztáv és Újházi. — Jótékony hangverseny. A budai várszínházban a nőképzőegylet javára f. h. 27-én tartandó műkedvelői hangverseny műsora: „Anaehreon“ nyitánya Cherubinitől, előadja a nemzetti színház zenekara, Richter vezénylete alatt. „Dal“ Abttól énekli Radvánszky Géza, zenekar- kíséret mellett. „Fantasia“ „Lohengrin“ fölött Liszttől, zongorán előadja Blaskovits Miklósné. Dal Franztól és magyar dal gr. K-tól, énekli Bolberitz Clemence k. a. Schubert H-moll rondeauja, zongorán és hegedűn előadják Blaskovits Miklósné és Spáler Adolf ur. „A gyermek és szivárvány“, Aranytól, szavalja gr. Gyttrky Ábrahámné. „Dal“ Mendelssohntól. „Zuleika“, „tavaszdal“, énekli Stegmann Hermine k. a. „Ábránd“ Liszttől, előadja Blaskovits Miklósné. Dal a „Varázssípból“, énekli, zenekar- kiséret mellett, Radvánszky Géza. „A tavasz“ Jescától és népdalok Ábrányitól, énekli Oláh Blanka k. a. Jegyek kaphatók gr. Teleki Sándornénál és Rózsavölgyinél. Első emeleti és földszinti páholy már el van adva; másodemeleti ára 15 ft, zártszék 5., 3. és 2 frt, állóhely 1 frt, karzat 50 krajczár. — Vajda Jánosnak a „Szózat“ czimű heti lapjára mai számunkhoz van mellékelve az előfizetési fölhívás s ajánljuk a közönség figyelmébe. — „Rövidlátás és az iskola“ czím alatt Vargyas Endre tanfelügyelő a „Győri Közlönyében figyelmezteti a közönséget, hogy a padok rész szerkezete s a természetellenesen jobb oldalról vagy épen szemközt jövő világítás miatt magában Győr megyében több, mint 50 iskola gyermekei vannak kitéve azon veszélynek, hogy rövidlátók legyenek s név szerint is fölsorolja az ily czélszerűtlenül berendezett iskolákat. Nagyon helyén volna, ha a többi tanfelügyelők is figyelmeztetnék a szülőket, ezen leggyakoribb iskolai betegségre s igy a társadalom figyelmét fölkeltenék e baj orvoslásának, ahol lehető, megtételére. — Uj zenemű. Táborszky és Parsch kiadásában megjelent a Bayer F.-féle dallam-gyüjteményből (kezdők számára) a 2 és 3-dik füzet, egy-egy füzet ára 80 kr. — Az orsz. középtanodai tanáregylet választmánya f. hó 23-án hétfőn d. u. 5 órakor a pesti városi főreáliskolában rendkívüli ülést tart. — A fény árnya nagyon boszantó a pompás Haas féle palota előtt, melynek ragyogó kirakata előtt van ugyan már aszfalt, hanem azon erről, a néhai redoutbeli német színház helyén aztán pocséta terpeszkedik. Csak nem fogják addig tűrni, míg az egész tért szabályozzák? Mivel pedig már hetek óta vár a kikövezésre, most már itt az ideje a sürgetésnek is. — Orvoslást kívánó, erőszakról tudósítja egy szemtanú a „Magyar Államot.“ A szolnoki indóháznál történt, hogy Kaparik János, árvamegyei gyolcsos házaló, míg a vonat megjött, egy palack bort fogyasztott el e hó 19 én a harmadik osztályú váróteremben. A szemtanú látta, mikor Kaparik a bor árát megfizette a legfiatalabb pinczérnek. De a pénzt újólag követelte rajta a német főpinczér, s mikor ez vonakodott újra fizetni, oly erősen csapdosta a kőlépcsőhöz, hogy Kaparik eszméletlenül maradt ott. Amint magához tért, a pinezér egész vadsággal újra neki esett, kivitte az ambitusra, ott addig verte fejét a falhoz, mígnem ismét elájult. Az elkínzott tótot ájultan tették föl a vasútra. Az esetet ajánljuk a tiszavidéki vaspályatársulat figyelmébe, s bővebb értesítést szerezhet Blau József abonyi és Schwartz Lipót szolnoki lakosoktól. Törvényszéki csarnok. (Lopás a Gozmannféle aranyműves boltban.) Lehmann József, a Gozmann-féle aranyműves üzlet vezetője, ki múlt hó 24-én a boltban vásárlásra megjelent Gróf Bethlen Józsefnek ott feledt pénztárczáját 251 frt 31 krral ellopta és azonkívül özvegy Gozmann-né üzletéből közel 2000 frt értékű ékszereket elsikkasztott, ma, daczára annak, hogy Gozmann-né minden panaszától elállott, lopás és sikkasztás miatt egy évi börtönre ítéltetett. Gozmann védője Dr. Engert Tivadar, ki a károsultaknak jelzett nyilatkozatánál fogva vádlott felmentését kérte volt, felebbezett. (Az ál-báró.) Leder János 21 éves pinczér, ki a krach után Bécsből ide Budapestre jött, körülbelül két héttel ezelőtt Hollós József borottya-utczai fehérnemű üzletébe ment frakkeren, elegánsul öltözve és hetykén belépve, magát báró Eggernek mondotta, különféle fehérneműt vásárolt be 100 frt 65 kr értékben és arra kérte föl az eladót, hogy egy üzleti szolgát küldjön vele, az ő „hoteljébe,“ hol a számlát kiegyenlíti. A „báró“ úr a bevásárolt batust kendők és egyéb finom dolgokkal, egy üzleti szolga kíséretében frakkerrel elrobogott. Mentek pedig a nádor-utczai 11-ik számú házig, hol Leder az üzleti szolgát a harmadik emeletbe „bátyjához“ küldte fel, hogy ez inasát küldje le a bevásárlott dolgokért. Az üzleti szolga a „báró úr“ parancsára hajolva, a harmadik emeletre ment fel, de ott sehol sem találta az „idősb báró Eggert,“ és midőn lement, már az „ifjabb báró“ úr is eltűnt volt és csak későbben került kézre. Mindezekért ma töredelmes vallomás után csalás miatt félévi börtönre ítélték, s nem is volt kifogása ez ellen. (Csalás.) Horváth Zsigmond m. év julius havában a „Pester Journal“ hirdetményi rovatában ezen czim alatt : „100,000 frt kölcsönre kiadatik, magát a közönségnek pénz-kölcsön közvetítő gyanánt ajánlotta és több nála volt féltől nagyobb értékű ékszereket vett át elzálogitás végett. Midőn pedig a felek a zálogidő letelte után nála jelentkeztek, az ékszereket azért nem tudta neki visszaszerezni, mert azokat a titkos üzlettársának Kohn Ferencznek adta át, ki viszont „Steiner testvérek“ divatkereskedésében árusította el. Az ügyészség ezek alapján mindkettő ellen csalás miatt emelt vádat, és a mai végtárgyalás után Horváth egy évre, Kohn 6 havi börtönre ítéltetik. A Vádlottak felebbeztek. (Kötvény hamisítás.)Freller Lipót végzett jogász, a pénzügyminisztérium földtehermentesítési osztályában alkalmazott hivatalnok, úgy fivére Freller Manó, betűszedő, álltak tegnap a budai törvényszék előtt. Az első, földtehermentesítési-kötvény-hamisítással, utóbbi bűnrészességgel volt vádolva. Freller Lipót műveit fiatal ember, s az ismerős körökben kedvelt egyéniség volt. Több nyelvet beszélt és befogatása előtt államvizsgára készült. A földtehermentesítési osztályban a beváltott kötvényeket kezelte, melyeket a kifizetés után keresztül szokás lyukgatni, ezek közül toldozgatott össze olykor néhányat, s leszámítoltatta bankházaknál, mire némelykor fivérét Manót használta. Egyszer azonban a budai állampénztárnál akart kifizettetni néhány kötvényt, de itt már óvatosságra voltak intve a földtermentesítési osztályból, mivel a kifizetett kötvénycsomagok pecsétjét egy vizsgálatkor sértve találták. Elfogatott tehát fivérével együtt, s félévi vizsgálat után a tegnapi tárgyaláson Freller Lipót 3 évre, fivére Manó bűnrészesség miatt pedig 1 évre ítéltettek. Vádlottak fellebbeztek. KÖZGAZDASÁG. Üzleti hetiszemle. Budapest, márcz. 21. Az időjárás a héten kiválólag nedves volt, s az esőből kijutott bőven, kivált tegnap, midőn nyáriasan zuhogott. Ma erős éjszaknyugati szél kergette a felhőket, s csak estére derült ki. A Duna vízállása növekedett, s a hajózás folyamatban van minden irányban. (Pollák Gyula gabnaüzleti heti jelentése.) A szilárdság, mely a múlt hét végén majdnem minden európai gabnapiaczon uralkodott a héten határozottan megcsökkent, és több piaczról lanyhaságot jelentenek csökkenő árakkal Az itteni piacról nem lehet ugyanezt jelenteni, mert noha a vételkedv a legtöbb gabnanemben gyenge volt, ez az árakat kevesebb érintette, miután a hozatal és kínálat is gyenge maradt. Az időjárás változó, de a Duna vízállása teljes két lábbal emelkedett, így vizen nem sokára nagyobb hozatal várható. Búza forgalma mintegy 60,000 mázsára rúgott; az árak a múlt héthez képest változatlanok maradtak, miután a malmok vásárlási tartózkodásával szemben állott a gyenge kínálat. Mai zárárak: 8 frt 20—30 kr 85 fntos, 8 frt 10—25 kr 84 fntos, 7 frt 90—8 frt 10 kr 83 fntos, 7 frt 70—85 kr 82 fntos és 7 frt 50—70 kr 81 fntos vámmázsája 3 hónapra. Tisancebuza iránt tavaszra az utolsó napokban több vételkedv mutatkozott; speculánsok vagy 30,000 mázsát vásároltak 8 frt— 8 frt 9 krral; zárárul jegyezhető 8 frt 5 kr. Rozsa héten is lanyha maradt, s vagy 6000 mérőnyi forgalom mellett az árak nem változtak; magyar rozs ma 5 frt 30—50 kr., galicziai 4 frt 90—5 frt 10 kr minőség és az áru tisztaság szerint. Árpából erősebb volt a hozatal, középáru 5 krral olcsóbb lett, mig szeszégetésre és takarmánynak keresett és árában változatlan. Forgalom vagy 20,000 mérő, közte 15,000 m. oláh. Serfőzésre 4 frt 70 kr—5 frt, malátának és középáru 4 frt 15—35 kr, szeszégetésre 3 frt 80—95 kr és takarmánynak 3 frt 65—85 kr; oláh vagy török tavaszra mintegy 70,000 mérő köttetett 3 frt 55— 60 kr között, s ma záródik 3 frt 57 Va krral. Kukoriczából eladható áru hozatala oly gyenge volt, hogy alig 8000 mázsa adatott el és fogyasztók 5—10 krral többet voltak kénytelenek fizetni, nevezetesen 4 frt 85—87Va krt. bánáti máj.—jun. vagy 25,000 mázsa 4 frt 87—89 krral vásároltatott, s ez ma zárás korábban már.—júniusra kevés üzlet volt, 10,000 mázsa forgalom 4 frt 75 áron.