Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)
1875-03-26 / 85. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ár» 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor uteia 0. n. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten. nádor*utcza 0. sz. (légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útja. nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 85. szám. Budapest, péntek, márczius, 26 18/5. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 »» — kr. Negyedévre.................................& » — kr. Egy hóra . 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Pária, márcz. 25. Dufaure miniszter az állami tanács elfogadásánál azt mondá, hogy azonnal a nemzetgyűlés összejövetele után póttörvény fog benyujtatni az állami tanács szervezésére nézve, valamint benyujtatnak a képviselőház alakulása és a senatus működésére vonatkozó javaslatok is. Belgrád, márcz. 25. (dél.) A szkupstina éppen most feloszlattatott, s a fejedelmet éltetve oszott szét. Az uj választások 4 hó mulva lesznek. Berlin, márcz. 25. A „Wolf-féle távirati bureau“ jelenti. A porosz minisztériumokban, a kir. tanács bizottságaiban és egyes német államokban e pillanatban azon kérdést fejtegetik, hogy a porosz vagy német birodalmi törvényhozás milyen további eszközökkel élhet esetleg az ultramontanismus elleni küzdelemben. Különös megfontolás tárgyát képezi az 1872-iki jezsuita törvénynek rokon congregatiókra való kiterjesztése és a kath. papi rendeknek az államhoz való viszonyának rendezése. Minden eddigi tárgyalás azonban csak előkészítő jellegű, s czéljuk csak az, hogy leendő eshetőségekre kész anyagot nyújtsanak. A porosz országgyűlés vagy a birodalmi gyűlés elé terjesztendő határozati javaslatok nincsenek megállapítva. Prága, márcz. 25. Ferdinánd király állapotáról a mai közlés jelenti, hogy a haratjelenetek megszűntek s hogy ő felsége már a legközelebbi napokban fölkelhet. Holnaptól kezdve nem adatik ki orvosi közlés. Pária, márcz. 25. A „Joun. Off.“ a pénzügyminiszter egy nyilatkozatát közli, mely szerint a Morgan-féle kölcsön kötvényei október 1-jén kifizettetnek. London, márcz. 26. A Walesi herczeg utazását, hír szerint, csekélyebb megbetegedés indokolta. A herczeg Párisból Déli-Francziaországba utazik két hétre. London, márcz. 25. A jamaicai kormányzó egy távirata szerint a nem rég történt rendzavarások nem voltak komoly jellegűek. Port-Morantba ágyunaszád rendeltetett ugyan, de nem volt ok agódásra. Bukarest, márcz. 25. A kormány visszavonta az erdélyi határ felé vezető vasútra vonatkozó törvényjavaslatot, hogy az új kamara elé, mely tavaszszal rendkívüli ülésszakra hivatik össze, egy engedélyezési törvényt terjeszthessen, az engedélyt kérők neveivel. Grácz, márcz. 25. A stájerországi leszámítoló bank közgyűlése további tőkeleszállítást határozott el, részvényenként 25 frtjával, úgyszintén több alapszabályt változtatott meg. Bukarest, márcz. 25. A kamara az új vámtarifát nagy többséggel elfogadta. Belgrád, márcz. 25. A fejedelem a tracirozási és vasúti törvényt szentesítette. Bizonytalan vályon lesz-e kormányváltozás. New-York, márcz. 25. A cubai insurgensek a jelentékenyebb czukor-ültetvények közül tizennégyet fölperzseltek, a kár 500,000 dollárra rúg, mivel a czukor-aratás is tönkretétetett. London, márcz. 25. A Hay Ingram és társa elég, fizetéseit beállította; a tartozás 150,000 fontra rúg. Athén, márcz. 25. A kamara határozatképtelen, az ellenzék magát távol tartván, sőket a „Siécle” következőleg búcsúztatja: „Azon rövid, de viharos ülésszak alatt, mely tegnap véget ért, a gyűlés felette hasznos dolgokat hozott létre, lényeges szolgálatokat tett az országnak. A gyűlés követte a hazafiasság szavát, s véget vetett a kormányzati provisoriumnak, mely nemcsak a nemzeti tevékenység föllendülését gátolta, hanem nyílt ajtót hagyott minden alattomoskodásnak és összeesküvésnek. Francziaországnak végre határozott kormánya, alkotmánya van, melyet mindenki tisztelni tartozik, és megszabadul végre azon lidarcznyomástól, mely alatt közel 2 évig szenvedett. Ezen jótéteményt a február 25-iki többségnek köszönheti, amidőn kétséges férfiak azon dicséretes szándékkal közeledtek egymáshoz, hogy a törvényes rendet a köztársasági elvre alapítsák. Ami a kormány magatartását az ülésszak meghosszabbítása és a választásokra nézve illeti, a félhivatalos „Moniteur Unió“ megjegyzi, hogy „azon eszme, mely szerint az új alkotmány a nemzetgyűlésnek egy-két ülésszakra való további fennmaradásával megegyeztethető volna, sohasem talált viszhangra a kormánynál.“ A német császár olaszországi utazását, mely május hóra van kitűzve, az „Ital. Nachrichten“ azon hozzátevéssel erősíti meg, hogy Német- és Olaszország között éppen nem állott be legkisebb elhidegülés sem a garantia-törvény miatt, mert az, hogy az olasz kormány felszólíttatott volna ezen törvény módosítására, vagy hogy Kendell Visconti-Venostával értekezett volna, merő valótlanság. Velenczében e hó 22-én leplezték le Manin Dániel szobrát valamennyi hatóság, a képviselőház és a senatus küldöttsége, a syndicusok, consulok és beláthatatlan néptömeg jelenlétében. A nagyszerű bronzszoborról egy órakor hallott le a lepel, s a nép meleg felkiáltásokkal tüntette ki Borro szobrászt. Erre a velenczei syndicus kezdette meg beszédét, kiemelve, hogy az emlékszobor leleplezése az olaszok és külföldiek jelenlétében, nemcsak Velenczére, hanem az egész olasz nemzetre nézve nagy megtiszteltetés. Manin szelíd jelleme — folytatás nem látszott forradalom felé hajlani, de a hazaszeretet a legnagyobb csodákat képes mivelni. Manin és Velencze közös eszmékkel és közös érzelmekkel bírtak, s Manin, mint dictator megmentette a nemzeti becsületet és elveket. Francziaországba vonulva megkönnyítette a franczia szövetség létesülését s magatartása által elősegítette az olasz erők egyesülését, melynek eredménye volt Olaszország egysége a savoyai házzal. Manin becses örökséget hagyott: becsületességet, hazaszeretetett és kötelességérzetet. Ezen örökségét átvéve, a velenczeiek méltó fiai lesznek Maninnak s nyugodt lelkiismerettel tekinthetnek azon emlékoszlopra, melyet a becsületes hazafinak Európa emelt. Maurogonato, a képviselőház alelnöke, 1849-ben a velenczei kormány pénzügyminisztere, megindulva emlékezik vissza azon eseményekre, melyekben részt vett; szól Velencze hősies ellenállásáról , azon befolyásról, melyet ez a nemzeti újjáébredésre gyakorolt. Kijelenti, hogy a parliament, midőn őt ezen ünnepélyen képviseletével bízta meg, méltányolta azon fontos szerepet, melyet Manin Velenczéje Olaszország felszabadításában játszott. Felemlít néhány megindító epizódot Manin életéből, a száműzetésben tanúsított magaviseletét és Francziaország vendégszeretetét. Fájlalja, hogy Manin nem érhette meg nemzete függetlenségének végleges diadalát. Felhívja a népet, hogy induljon ezen nemes példán, hogy a szabadság és haladási elvek dicső és teljes diadalra jussanak. Martin Henrik, Francziaország küldöttje, fölemlíti, hogy Manin franczia barátai és csodálói mily részt vettek 1861-ben és 1868-ban a Manin emlékezetére rendezett ünnepélyeken. Szónok Maninban látja Franczia- és Olaszország egyességét megtestesítve. Manin jól megfizette a vendégszeretetet, mely kötelesség volt, az áldozatkészség és hazaszeretet példái által, melyek eszébe jutottak Francziaországnak, mikor ő is szerencsétlen volt. Manin hazájának áldozta érzelmeit, mint legutóbb sok jeles franczia. Felhívja az olaszokat és francziákat, kik eredetökre nézve testvérek, hogy a hazát mindenek fölé helyezzék. — Bonghi kultusminiszter a király képviselője, Manin 1849-iki politikai hitvallásáról beszél, s hozzáteszi, hogy e nagy hazafi meg tudta azután egyeztetni saját eszméit a monarchiai nemzeti egység eszméjével, melynek az olaszok hazájokat köszönhetik. Torelli senator sajnálja, hogy Maninnak nem adatott látnia a nagy nemzeti probléma megfejtését. Olaszország azonnal meg is emlékezett róla, amint szabadságát visszanyerte. — Az ünnepély további részleteit velenczei levelünk bőven leírja. A convenio ügye lassan halad Spanyolországban. Cabrera a „Liberté“-ben újabb proclamatiót tesz közzé, az előbbihez hasonlót, melyben patkossal utasítja vissza a „hazaáruló“ nevet. A karlisták azonban nem félnek s éppen nincs szándékukban a fegyvert lerakni. Az egyes bandákat nem számítva, 63 karlista zászlóalj áll a csatamezőn. A tüzérségnek 96 lövege van; a karlisták összes száma körülbelől 45 ezerre rúg. Budapest, márczius 26. A szerb szkapszmában egymást érik a viharos jelenetek. Már több mint két hete folytonosan miniszterválsági hírek keringenek, s a kormány, ha meg nem bukik addig, aligha nem törekszik a már úgyis csak 10—12 napig tartó ülésszakot még előbb bezárni. 24-én, mint táviratunk jelezte, ismét viharos jelenet színhelye volt a szkupszina. A kérvényi bizottság előadója, a bizottság nevében oly kérvényről is tett jelentést, melyet a bizottság nem is olvasott s így el nem intézhetett. Erre leírhatatlan zavar keletkezett. A többségben levő ellenzék, melyhez a bizottsági előadó tartozik, pártját fogta ennek; e miatt 44 képviselő odahagyta a termet, s a szkupstina határozatképtelenné vált. Marinovics és Danisics letették mandátumaikat. Ezen esemény miatt miniszterválság állott be, s ma már talán fel is oszlott a szkupstina, ha újabb cabinet nem alakult. A nép el van keseredve a szkupstina ellen. A 44 kilépett képviselő eljárása általános helyeslésben részesül. Az izgalom meglehetős nagy ugyan, d© „teljes rend uralkodik“. Mint déli táviratunk jelenti, a szkupstina csakugyan feloszlattatott. Ez volt az egyedüli helyes út, melyet követni lehetett, bár éppen nem vet véget a zavaroknak és nyugtalanságnak, mely a választásokig és azok tartama alatt, az egész országban csak annál nagyobb erővel fog szétterjedni. Jobb megfejtést azonban a feloszlatásnál nem lehetett találni. Zichy gróf ésHussein Avni pasa nagyvezér ismét folytatják a ruméliai vasútra vonatkozó értekezéseket. A Porta szándéka félreismerhetetlenül az, hogy a kellemetlen incidenst elmossa. Mint a „P. Ll.“-nak távírják, a nagyvezér kijelentette követünknek, hogy a Porta egyátalában óhajtja a csatlakozó vasutak kiépítését s különösen osztrákmagyar tőkeerőből, s hogy csak Hirsch bárónak a Porta kincstára elleni eddigi követelései képezték a nehézségeket. A szünidőre hazament franczia képvisel miniszterek tegnap délután Bécsbe visszaérkeztek. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara folyamodott a közmunka- és közlekedési minisztériumhoz, hogy a. keleti vasút igazgatóságát Kolozsvárra helyezzék át Pestről. Erre vonatkozólag a közlekedési miniszter a következő választ intézte az iparkamarához: „Budapest, 1875. évi márczius hó 11-én. A magyar keleti vasút igazgatóságának Kolozsvárra leendő áthelyezése tárgyában molt évi deczember hó 19-én 1160. szám alatt a magy. kir. földmiv.-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz benyújtott s onnan illetékes intézkedés végett hozzám áttett felterjesztésére értesítem a t. kereskedelmi és iparkamarát, hogy azon kérdés eldöntésébe, mennyiben volna célszerű a vasúti igazgatóságoknak a vonalak mentén fekvő pontokra való áthelyezése, mindaddig nem bocsátkozhatom, míg a különböző vasutak czélszerűbb csoportosítása iránti tárgyalások folyamában ezen és ehhez rokon természetű kérdések tekintetében minden irányban bő, s teljesen megnyugtató tájékozást nem szereztem. Péchy:“ A hivatalos lap csütörtöki száma közli az indemnity meghosszabbításáról és a választási törvény pótlásáról szóló törvényczikkeket. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter úr e hó 22-én az országos izr. tanítóegylet küldöttségét fogadá, mely az izr. felekezeti tanítók jogviszonyainak rendezése ügyében kérvényt nyújtott át. A miniszter úr az izr. felekezeti tanodák állapotáról általában kedvezőleg nyilatkozott. Ami a felekezeti tanulók jogviszonyait illeti, a miniszter úr sajnálatát fejesi ki aziránt, hogy a tanítók a felekezet részéről helülyel-közzel jogtalanságot szenvednek, és megígérte, hogy érintkezésbe fogja magát tenni a felekezet két közhatóságával, hogy a községi és felekezeti önkormányzat épségének megóvása mellett, az autonóm községek által létrehozott szervezkedési szabályzat, valamint az orsz. iskolai törvény szabályainak keretén belül az izr. felekezeti tanítók személyes jogaikban csorbát ne szenvedjenek. Országos „nemzetgazdászati párt“ létrehozásán fáradozik Szegeden egy „előkészítő bizottság“, melynek Bakay Nándor az elnöke. E végből ugyanoda, május hó 9-ikére az országos kiállítási értekezlettel egyidejűleg közös tanácskozmányra hívják mindazon elemeket, melyek a „vidék különböző helyein“ „iparos“, „kereskedő“ , „polgári“ pártok létrehozására pocsékolják fáradozásaikat. E mozgalom elég tetszetősen ajánlja magát, azt vallván fő indokául, „hogy a mindent a kormánytól váró s mindent attól követelő mitsemtevésnek vége legyen, s hogy a kormány és a polgárság erélyesebb, munkásabb, észszerűbb, termékenyebb cselekvésre sarkaltassék. Ezért, hahogy a többség úgy határozná, hogy a szegedi előtanácskozmány megállapodása szerint, a nemzetgazdászati párt megalkotását kimondaná; ezt a tagoknak minden eddig követett politikai hitvallására való tekintet nélkül tenné; s ezzel a pártba belépő tagok a közjogi kérdésekre nézve semmiféle lemondást vagy elígérkezést nem tesznek; szóval a nemzetgazdászati pártalkotás, a közjogi kiegyezés sarkalatos törvényeit sem nem illeti, sem nem bolygatja.“ Ez mind igen helyes beszéd. De a kitűzött czél elérése végett nem külön „nemzetgazdasági“ pártok alakítására van szükség, mint ezt a tervezők képzelik, hanem a szövetkezés vagy egyesülés olyan alakjára, mely a politikai párt színezetét nem viseli magán. S mi nem tartanók kívánatosnak, hogy a társadalmi térre utalt törekvések oda terettessenek, hová a szegedi előkészítő bizottság, minden hímezés mellett is, szemlátomást terelni akarja. Országos egyesület ellen legkisebb kifogásunk sem lenne, de országos pártot szerezni, visszautasítandó törekvésnek tartanók, ha képtelenségéről eleve meg nem volnánk győződve. A debreczeni választás. A „Debreczeni Ellenőrben a választási tények következő részletesebb leírását olvastuk. Már korán reggel kitüzettek városszerte a nemzeti lobogók, s az utczákon a szokatlan élénk sürgés-forgás jelezte a nap jelentőségét. A választópolgárok Csapó utczán a csizmadia színben 8 óra után kezdtek gyülekezni, honnan is, a mintegy 400—500 főből álló menet megindult a főiskola felé. A főiskola imaterme, a karzatok, s a főiskola folyosói zsúfoltig megteltek a választópolgársággal. Pont kilencz órakor vette a választási adás kezdetét, amikor is Búzás Pál választási elnök felállott, s körülbelől a következő szavakkal nyitotta meg a választási gyűlést: „Tisztelt választók! Az 1872-ik év julius 1-je napján e helyiség ugyanazon eljárás színhelye volt, a miért most Itten egybegyültünk. Azon országos képviselői megbízatás, melyet akkor tőlünk a debreczeni első választókerület választó polgáraitól Tisza Kálmán nyert, 3 évre szólott. E három év ma még nem járt le. De a mi szeretett volt képviselőnk az alkotmányos király bizalma által az ország alkotmányos kormányába meghivatván, a parlamenti bevett szokás szerint kötelességében állónak tartotta lemondani képviselői állásáról, s hivatkozni választóira, hogy ma is, midőn a kormánynak a haza szent érdekében tagja lett, akarják-e őt továbbra is legszentebb érdekeik képviselésével megtisztelni. Ezen lemondás folytán a képviselőház elnöke új választást rendelt el, s annak foganatosítása végett gyűltünk ma itt össze. Ezekben kifejtvén czélját a t. választópolgárok mai összejövetelének, kérem t. választási jegyző urat, hogy a megbízatásunkra vonatkozó hivatalos iratokat legyen szíves felolvasni.“ Ezután Tóth Sámuel választási jegyző felolvassa a debreczeni központi választási bizottmány átiratát, melyben a választási elnökök és jegyzők kineveztetnek. Ez okmány felolvasása után ismét Búzás Pá elnök emelt szót: „Ezekkel igazolva itteni állásunk jogosultságát, — tisztemből kifolyólag ezennel felolvasom a törvény azon §§-ait, melyek a választási adtás menetét szabályozzák. (Felolvassa az 1848. V. t. ez. 27., 28., stb. ide vonatkozó szakaszait.) — Ezenfelolvasott törvény értelmében joga lévén bármely választónak képviselőt ajánlani, felkérem a t. választó urakat, tegyék meg ajánlataikat.“ Ekkor Megyaszay Imre választópolgár állott fel, s lelkes szavakban ajánlotta újra egyhangúlag megválasztatni Tisza Kálmánt, mint olyan férfiút, kihez már számos év óta a legőszintébb tisztelet és ragaszkodás tágulni nem tudó kötelékei fűznek bennünket, s aki bizalmunkat, úgy a szeretett hazának, mint városunknak tett számtalan szolgálatai által örök időkre kiérdemelte. Ez ajánlásra a választók egy szívvel, lélekkel, a lelkesedés felbuzdító hangján szűnni nem akaró éljenzést egyetlen ellentmondó közbeszólás nem zavart meg. A néhány perczig tartott harsogó éljenzés csillapultával az elnök szólalt fel, s a következő kérdést intézte a választókhoz: „Elnöki tisztemből kifolyólag felhívom a t. választókat, nyilatkoztassák ki, megnyugszanak-e egy akarattal, egyhangúlag az ajánlott Tisza Kálmán megválasztásában, vagy van-e valaki, aki szavazást kíván?“ Az elnök e kérdésére a választók Tisza Kálmán egetverő éljenzésével adták meg a feleletet, s az éljenzés szakadatlanul, majdnem 5 perczig tartott. Ekkor a választás befejezését künna taracklövések adták tudtul a főiskola környékét raj módra ellepett érdeklődő polgárságnak, s elnök Búzás Pál a taraczkok dörgése közt hirdette ki, hogy: „Tisza Kálmán m. k. belügyminiszter úr a debreczeni első választókerület országgyűlési képviselőjévé egyhangúlag elválasztatott !“ A választás ezen eredményének kihirdetését ismét szűnni alig akaró éljenzés kísérte. Aztán a választási jegyzőkönyvek állíttattak ki, s írattak alá, és intézkedés létetett, hogy azok a leggyorsabban útnak indíttassanak a szeretett képviselőhöz, s a belügyminisztériumhoz. Búzás Pál elnök Tisza Kálmánhoz Bécsbe a következő táviratot intézte: „Tisza Kálmán belügyminister urnak Bécsben. A debreczeni első választókerület nevében üdvözlöm nagyméltóságodat, mint egyhangúlag, s lelkesedéssel megválasztott országgyűlési képviselőnket. Búzás Pál, választási elnök.“ A választási adtásnak ily lelkes lefolyása után felhangzott a „Hazádnak rendületlenül“, s annak lélekemelő éneklése mellett indult meg a választók imposans seregei le,és a városháza felé! Az egyháztanács terme előtt, hol az ablakban Kiss Lajos szeretett képviselőnk és Simonffy Imre főkapitány voltak jelen, ismételve felhangzott a lelkes éljen, — melynek rövid szünetekben hangoztatása közt, a mintegy 4000—5000 emberre felnőtt örvendő polgárság a városháza elébe érkezett meg, s ott a választási lobogó körül csoportosulva, éltette a megválasztott képviselőt Tisza Kálmánt. A választó polgárok ekkor a szózat lelkes énekét kezdték rá. — Az éneket Tisza Kálmán harsány éljenzése követte, — s azután Varga Lajos a következő lelkes szavakat intézte a választó polgárokhoz: „Kedves polgártársak! Tizennégy év leforgása óta immáron 5-ikszer választotta meg Debreczen város e-fő választókerülete képviselőjének hazánk dicső fiát Tisza Kálmánt. (Éljen !) E nap ünnepnap nemcsak reánk, e választókerület polgáraira, hanem az egész városra, az egész Magyarországra nézve, s örömteli szívvel elmondhatjuk, hogy ünnepnap ez nekünk, melyet az Úr szerzett minekünk, hogy örvendezzünk és vigadjunk ! Hangozzék fel tehát itt, e város törvényhatóságának székhelye előtt, hol már megelőzőleg egyhangú bizalom szavaztatott a most megválasztott derék képviselőnek és minisztertársainak, — hangozzék fel a lelkes éljen, s kívánjuk itt e helyen, tiszta hazafmi érzelemből és lelkesedéssel, hogy az isten segítse Tisza Kálmán képviselőnket azon nagy és nemes czél elérésében, melyet maga elébe kitűzött, hogy hathasson, alkothasson, gyarapíthasson az édes szeretett haza javára, hogy az ő működése folytán, honfiúi hálával elmondhassuk : a haza fényre derült! Éljen szeretett képviselőnk, éljen Tisza Kálmán!“ E lelkes beszédre a polgárság beláthatatlan tömege a szeretett képviselő éljenzésével válaszolt, s aztán felhangzott Kölcsey hymnusza, s a választópolgárok annak éneklése mellett, a teljesített hazafiús kötelesség boldogító tudatával , a haza jobb jövője iránti reménynyel szívükben oszlottak szét. * * * Az esti ünnepélyességek kiváló mozzanatait az önkénytes kivilágítás és a színházi díszelőadás képezték. Mind a kettő fényesen sikerült. A bankett, mely a Fehérló nagy teremében rendeztetett, 1/2 9 órakor vette kezdetét, s abban mintegy 200 egyén vett részt. A felköszöntések sorát Sillye Gábor főispán kezdette meg,éltetvén a koronás királyt, és az uralkodó családot. Utána Búzás Pál emelt poharat, s elmondotta, hogy ezen nap folyamán azon szerencsés helyzetben volt, hogy csak kérdeznie kellett, s minden kérdésére egyhangú igen volt a felelet, ő mint választási elnök ott szive érzelmeit nem tolmácsolhatta, — de itt ez örömünnepélyen, melyen a város összes választó kerületeiből jelentek meg polgárok, hogy az e-ső választókerület örömének részesei legyenek, el fogja mondani azt, mit a választás alkalmával el nem mondhatott, s kívánja, hogy Tisza Kálmán belügyminiszter urat, most ismét szeretett képviselőnket az isten sokáig éltesse, adjon neki erőt, egészséget, működésének sikert, hogy az ő kormányzása mellett ne csak a pénzügyi és államháztartási kátyúból meneküljünk ki, hanem virágzó és boldoggá is legyen a hon ! Adja isten, hogy sikerüljön ezt kivívnia Tisza Kálmánnak, a mi újonnan elválasztott szeretett képviselőnknek. Éljen Tisza Kálmán! — E pohárköszöntést lelkes éljenzés követte. — Aztán Kiss Lajos országgyűlési képviselő szólott, szerencsésnek nyilatkozván magát, hogy ez alkalommal egy kötelességet teljesíthet. Egy levelet vett ma Tisza Kálmántól, ki véghetetlen sajnálatát fejezi ki, hogy le nem jöhetett választói körébe. Annak okai, hogy miért nem jöhetett le, eléggé ismeretesek. Aztán röviden szólott a politikai helyzetről s értette a debreczeni első választói kerület polgárait, kik Tisza Kálmán ezen lelkes egyhangú megválasztásával nemcsak e nagy hazafit, hanem önmagukat is megtisztelték. Éljenek e város, s az egész ország szabadelvű polgárai összesen és egyenként! (Zajos éljenzés.) Utána K. Tóth Mihály Tisza Kálmánt éltette. — Rácz György megbízásból emelt poharat, városunk egyik a fővárosban betegen fekvő szeretett képviselője Molnár György megbízásából, ki is a következő táviratot intézte Rácz Györgyhöz. Betegségem fájdalmait tízszeresen érzem, hogy ma otthon nem lehetek, kérlek, üríts poharat nevemben a mai banketten, Tisza Kálmánért, lelkes választóiért, Debreczen szabadelvű polgáraiért.Molnár György: Mely távirat felolvasása után a beteg képviselőért ürittetett lelkes éljenzések között a pohár. Varga Lajos Kiss Lajos országgyűlési képviselőt élteti. Sillye Gábor főispán, ki csak két hatalmasság, n. m. a koronás király és a hölgyek előtt szeret csak meghajolni, Tisza Kálmánné gróf Deigenfeld Ilona 8 méltóságáért akt szűnni nem akaró éljenzés közt poharat. Varga Lajos élteti Sillye Gábort, kinek éppen nevenapja van, s egyszersmind óhajtja, hogy a terem, hol most együtt ünnepelnek, nemsokára Hajdumegye székházának terme legyen. — Komlóssy Dezső a szervezkedendő debreczeni szabadelvű pártot élteti, s Rácz György, kihez előtte szóló szóllott, szintén óhajtja, hogy a szervezkedés minél előbb végbemenjen. — Aztán ismét Varga Lajos beszélt, s az egyetértésért ürített poharat. Utána dr. Popper Alajos emelt szót, szintén Tiszát éltetve egy szép beszédben. Fr. Révész Bálint püspök a minisztériumot, melyet remek beszédben a hit, remény és szeretet minisztériumának nevezett, éltette. Utána Balogh Ferencz tanár mondott igen szép magvas beszédet, melyben megemlékezett Széchenyiről, ki 1825-ben a nemzeti mozgalom megindítója volt, Kossuthról, ki az 1848-iki dicső korszakot idézte elő, Deák Ferenczről, ki kibékített bennünket a némettel, és éltette végül Tisza Kálmánt, ki kibékített bennünket önmagunkkal. Ezután még a felköszöntések hosszú sora következett, s a társaság csak késő éjjel oszlott szét lelkesült hangulatban. * * * Tisza Kálmán a választási elnök Búzás Pál által hozzá intézett azon táviratra, melyben vele egyhangúlag történt újból megválasztatását a választók megbízásából tudatta, tegnap Budapestről, hova hajnalban érkezett meg, a következő távirati választ küldötte: „Búzás Pál urnak, Debreczenben , Bécsben csak tegnap este vettem táviratot, s arra csak most felelhetek. Fogadják köszönetemet. Roppant sajnálom, hogy ezt személyesen nem fejezhetem ki. Tisza Kálmán:“ Vas megye sárvári kerületének választói márczius 22-én tartott nagy értekezletükben kijelentették a szabadelvű párthoz csatlakozásukat. — A részletesebb tudósítást reggel közöljük. _________ Zilah város márczius 22-dikén tartott közgyűlése az új kormány beköszöntőjére egyhangúlag bizalmi feliratot határozott. A zólyommegyei Deákpárt f. é. márczius 23-án értekezletet tartott az új pártalakulással szemben elfoglalandó állása tárgyában s a következő megállapodásra jutott: Az értekezlet a legélénkebb örömmel üdvözli a két országos párt egyesülését, mely lehetővé teszi azt, hogy a magyar nemzet, mely eddig pártokra oszolva elkeseredett párttusában merítette ki erejét, most egyesült erővel kezdhette meg az államháztartás rendezése s az állam belmegszilárdulása nagy munkáját. Az értekezlet tehát a jelenleg fennálló kormány iránt, mely nem egyéb az uj pártalakulás megtestesülésénél s az uj párt megbízottjánál azon feladatok megoldására, melyeket az ország érdekében szükségeseknek tart, teljes bizalommal viseltetik , e feladatok megoldásában egész odaadással kész a kormányt támogatni,szükségesnek tartja azonban kijelenteni, hogy az értekezlet nagy fontosságot tulajdonít ugyan az államháztartás rendezésének s a rendezett pénzügyet állami önállóságunk egyik nélkülözhetetlen feltételének tartja, azonban kétségtelen az is, hogy a magyar nemzetiséget s a magyar államot fenyegető komoly veszély rejlik a nemzetiségi izgatásban, melyet elhárítani kell, hogy egyik fő feladata legyen minden hazafias s a helyzet magaslatán álló kormánynak. Azon óhajtásának ad tehát az értekezlet kifejezést, hogy a kormány, mely az egész ország s egy nagy parlamenti párt őszinte támogatásában részesül , mely ennélfogva erős lehet, erélyes intézkedéseket tegyen a nemzetiségi izgatások megszüntetésére, melyek csak addig képeznek veszélyt az országra nézve, míg kormányaink közönynyel és tétlenül nézik a nemzetiségi izgatók működését, mert a nemzetiségi mozgalom sikere nem saját erején, hanem a magyar nemzet gyengeségén s tétlenségén az állam szervezetlen volta alapszik, de csakhamar megszűnik, ha a kormány a nemzetiségi izgatókkal szemben erélyes és tervszerű működést fejtene ki. Végül kijelenti az értekezlet, hogy a legközelebbi képviselő-választásoknál csak oly jelölteket fog erkölcsi támogatásában részesíteni, akik az értekezlet megállapodásaival hasonló irányú és szellemű programmal lépnek a választók elé. Arad városa a következő bizalmi feliratot intézte a kormányhoz: Nagyméltóságu m, kir. miniszterelnök úr! Hazánknak az utóbbi mostoha évek által előidézett aggályos helyzetében egy jobb jövőt ígérő eseményként üdvözölte városunk közönséges császári és apostoli felséges királyunk ama legkegyelmesebb elhatározását, hogy hazánk kormányzását oly férfiak vezetésére bízta, kikben az ország két mérvadó pártjának közbizalma öszpontosult. Azon percztől kezdve, hogy az oly komoly pénzügyi és kormányzati bajok hazánkbana lehangoltság és elcsüggedés érzelmeit sarjaztatták, egy óhaj tört utat és emelkedett ki a nemzet kebeléből, mely oda irányult, vajha a közjogi kérdések felett egymással küzdő két nagy párt békejobbot nyújtva, egyesült erővel látna közös bajaink gyors és gyökeres orvoslásához! Az annyira óhajtott egyesülés, valamint az ország, egy városunk átalános megnyugvására létrejött, s a pártok vezérférfiai számot vetve a helyzettel, a szabadelvűség zászlója alá sorakoztak, hogy a sürgetős és égető kérdéseket egyetértőleg oldják meg. Az országos két nagy párt egyesülésének példája a városunk területén eddig létezett Deák- és ellenzéki pártokat feloszlatta és egy szabadelvű párttá tömörítette a czélból, hogy támogassák és előmozdítsák a kormánynak mindazon törekvéseit, melyek az állam megszilárdítására, a jó közigazgatásra, a személy-és vagyonbiztonságra és az államháztartás rendbehozására irányulnak. Mélyen átérzi városunk közönsége, hogy a napirenden lévő nagy horderejű kérdéseknek a közmegelégedésre történendős megoldásával mily